73/2002. (XII. 19.) AB határozat
a 135/2002. (VII. 11.) OVB határozat ellen benyújtott kifogás tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének és az azon szereplő kérdésnek a hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 135/2002. (VII. 11.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Magyar Igazság és Elet Pártja aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos ügydöntő népszavazást kíván kezdeményezni a következő kérdésben:
"Egyetért-e azzal, hogy uniós illetőségű állampolgár és cég csak letelepedettség, mezőgazdasági alaptevékenységű cégalapítás esetén és kizárólag haszonbérlet címén birtokolhasson termőföldet?''
Az OVB eljárása során megállapította, hogy "a feltett kérdés nem felel meg a világosság és egyértelműség kritériumának (például: 'uniós illetőségű állampolgár', 'letelepedettség' stb.)". Aggályosnak találta az OVB azt is, hogy "a kérdés egy lehetséges értelmezése esetén az arra adott pozitív válasz az Európai Unióhoz való csatlakozás után a kérdésben érintetteket megfosztaná termőföld tulajdonszerzésének jogától". Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítését a 135/2002. (VII. 11.) OVB határozatában megtagadta.
II.
Az OVB határozata ellen benyújtott kifogás előterjesztője az Alkotmánybíróság 52/2001. (XI. 29.) AB határozatra hivatkozással úgy véli, az "uniós illetőségű állampolgár'' kifejezés egyértelmű, az Európai Unió jelenlegi tagországainak állampolgáraira utal. A "letelepedettség" fogalma a kifogást előterjesztő szerint szintén egyértelmű, ezt a fogalmat ugyanis több ízben használja a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi L törvény is. A kifogást előterjesztő végül azt kérte az Alkotmánybíróságtól, vizsgálja meg: az egyértelműségen túl van-e egyéb törvényi akadálya annak, hogy a kérdésben az Országgyűlés népszavazást rendeljen el.
Mindezek alapján a kifogást előterjesztő kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az OVB aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadó döntését, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására. A határozat ellen a törvényes határidőn belül érkezett kifogást az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban bírálta el.
III.
Az Alkotmánybíróság a 135/2002. (VII. 11.) OVB határozat ellen benyújtott kifogást az Alkotmány, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) és az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:
Alkotmány "2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."
Nsztv. "10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek."
"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni."
Ve. "130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
[...]
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."
IV.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 78. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 251, 256.]
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy a kifogás megfelel a törvényi feltételeknek, ezért azt a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
2. Az 52/2001. (XI. 29.) AB határozatban megfogalmazott kritériumok alapján a népszavazásra bocsátandó kérdés akkor egyértelmű, ha az kétséget kizáróan megválaszolható, eldöntendő kérdés esetében arra "igen" vagy "nem" felelet adható. A kérdésnek világosnak és kizárólag egyféleképpen értelmezhetőnek kell lennie. Nem követelmény viszont a kérdés megfogalmazásakor, hogy a kezdeményező az egyes jogágak kifejezéskészletét, illetve az egyes szakterületek terminus technicusait használja. (ABH 2001, 399, 403.)
A kérdés megfogalmazása során önmagában az egyes szakterületek terminológiájának pontatlan használata nem jelenti az Nsztv. 13. §-a sérelmét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen kérdésben szereplő (szak)kifejezések - mint például az "uniós illetőségű állampolgár" és a "letelepedettség'' - a kérdés egészének érthetőségét nem zavarják. A népszavazásra bocsátandó kérdés érthető és megfelel az Nsztv. 13. §-ában foglalt követelményeknek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem osztja az OVB-nek azt az álláspontját, hogy a feltett kérdés nem felel meg a világosság és egyértelműség kritériumának.
3. Az indítványozó kifogásában azt is kérte az Alkotmánybíróságtól, vizsgálja meg: az egyértelműségen túl van-e egyéb törvényi akadálya annak, hogy a kérdésben az Országgyűlés népszavazást rendeljen el.
Az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlata alapján - a kifogást elbíráló jogorvoslati eljárásában arra is választ keres, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 251, 256.; 51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 392, 394., 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 399, 401., 53/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 414, 416.] A Ve. 117. §-a alapján az OVB a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti. E rendelkezés alapján az OVB-nek az összes népszavazásra bocsátandó kérdés tekintetében meg kell vizsgálnia, hogy azok valamennyi jogszabályi feltételnek megfelelnek-e.
4. Az Alkotmánybíróságjelen eljárásában figyelemmel volt arra is, hogy a 220/H/1998. AB végzésében (ABH 1998. 1291.) megszüntette az Országgyűlésnek a termőföldtulajdon-szerzéssel kapcsolatos népszavazási kezdeményezés tekintetében a népszavazás elrendelését elutasító 23/1998. (III. 11.) OGY határozata megvizsgálására irányuló eljárását. A kifogásolt országgyűlési határozatban az Országgyűlés megvizsgálta a termőföldtulajdon-szerzés kérdésével összefüggésbe hozható, a határozat meghozatalakor hatályos nemzetközi szerződéseket, így az OECD Tőkemozgások Liberalizálási Kódexét és kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokat. Az országgyűlési határozat alkotmányossági vizsgálatára a kifogás visszavonása miatt nem került sor.
5. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: termőföldtörvény) 7. § (1) bekezdése alapján külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. A termőföldtörvény sem zárja ki azonban, hogy külföldi természetes vagy jogi személy öröklés útján, elbirtoklással, ráépítéssel vagy kárpótlási célú árverés során szerezzen termőföldtulajdont. A termőföldtörvény 4. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a termőföldtörvény II. fejezetének alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést.
A termőföldtörvény 6. § (1) bekezdése alapján belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet - a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével - nem szerezhet termőföldtulajdont, de ugyanezen törvény 6. § (3) bekezdése például lehetővé teszi, hogy jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra termőföldet szerezhet. Ez utóbbi rendelkezés alapján pedig jelzálog-hitelintézet tulajdonosaként külföldi termőföldtulajdonhoz juthat. A külföldi magánszemély és szervezet tehát korlátozott módon, de a termőföldtörvény jelenleg hatályos szabályai alapján is szerezhet termőföldtulajdont.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen ügyben a probléma nem az, hogy a népszavazás eredményétől függően az Országgyűlésnek módosítania kellene a termőföldtörvény több, jelenleg hatályban lévő rendelkezését, hanem az, hogy e jogszabályváltozás több hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érinthet.
6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az OVB a népszavazásra bocsátandó kérdés tekintetében nem vizsgálta meg kellő körültekintéssel, hogy az valamennyi jogszabályi feltételnek megfelel-e, ezért az Alkotmánybíróság a 135/2002. (VII. 11.) OVB határozatot megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-ára, valamint a Magyar Közlönyben megjelent, a népszavazásra vonatkozó OVB határozatnak a megsemmisítésére tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 586/H/2002.