23/1998. (III. 11.) OGY határozat

az országos népszavazás kezdeményezésének elutasításáról

I.

Az Országgyűlés megállapítja, hogy a termőföld tulajdonszerzéssel kapcsolatos állampolgári népszavazás-kezdeményezés során az Országgyűlés elnökének 1997. szeptember 16-án átadott "Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon külföldi sem egyénileg, sem szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy tulajdonosaként, közvetve és maga a szervezet ne szerezhessen termőföld tulajdont?" kérdésben az Alkotmány 28/C. § (2) bekezdésében, illetve a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt döntéshozatal céljából népszavazás az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének b) pontja alapján nem rendelhető el.

II.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 1997. évi LIX. törvény 3. §-ával történő módosítása következtében az Alkotmány 28/C. § (2) bekezdése kimondja, hogy "Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. Az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdése szerint: "Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező." A 28/C. § (5) bekezdése felsorolja azokat a tárgyköröket, amelyekben nem lehet országos népszavazást tartani. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény hatályos szövege még nem teljesíti az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában megfogalmazott azon követelményt, hogy: "Már az aláírásgyűjtés megkezdése előtt fel kell tárni, és el kell dönteni azokat a jogvitákat, amelyek a szóban forgó tárgykör népszavazásra bocsáthatósága, illetőleg a kérdés megfogalmazása kapcsán felmerülhetne." Az Alkotmánybíróság említett döntésében leszögezi, hogy nem szabad a választópolgárokat kitenni annak "Hogy csak utólag az aláírásgyűjtés befejezése után derüljön ki: azt a kérdést, amelynek népszavazásra bocsátását támogatták nem a törvény által megkövetelt módon fogalmazták meg, illetőleg a tárgykör valamely okból nem képezheti népszavazás tárgyát." Mivel a hatályos törvény szerint az aláírásgyűjtő íveken szereplő kérdés előzetes vizsgálatára nem került sor, az Országgyűlés feladata annak megvizsgálása, hogy a kérdés a törvényben meghatározott módon van-e megfogalmazva, illetőleg nem ütközik-e az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében meghatározott tilalmazott tárgykörökbe.

A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése értelmében a népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelműen tudjon válaszolni.

Az aláírásgyűjtés előtti kontroll bevezetése előtt nincs garancia arra sem, hogy a kérdés megfelel az Nsztv. 25. § (1) bekezdése szerinti követelményeknek, amely szerint a népszavazásra feltett kérdést (kérdéseket) úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelműen tudjon válaszolni. Ez azonban alkotmányos kérdés is. Az Alkotmánybíróság több döntésében már foglalkozott ennek az elvnek kiemelkedő jelentőségével: az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogállamiság megköveteli, hogy a törvény szövege egyértelmű, világos, közérthető legyen.

A népszavazás körében is az Alkotmánybíróság fontosnak tartotta ezt az Alkotmányos követelményt: "A népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelműen tudjon válaszolni." [1/1990. (II. 12.) AB hat., ABH 1990, 15.]

Ez az alkotmányos követelmény azonban nemcsak a választók döntésének megalapozottságához szükséges. Mivel sikeres népszavazás esetén az Nsztv. 5. § (2) bekezdése szerint a népszavazási kérdés kötelezi az Országgyűlést mind pozitív, mind negatív értelemben - tehát a kérdésnek megfelelően új törvényi rendelkezéseket kell alkotnia, illetve a hatályos törvényeket szükség esetén meg kell változtatnia vagy hatályon kívül kell helyeznie -, az Országgyűlés ennek a kötelezettségének csak akkor tehet eleget, ha a népszavazási kérdésből ennek a kötelezettségének a tartalma világosan és egyértelműen megállapítható.

A termőföld tulajdonszerzéssel kapcsolatos állampolgári népszavazás kezdeményezés során feltett kérdés nem felel meg az Nsztv. 25. § (1) bekezdése szerinti követelménynek. A kérdés nem egy, hanem több eldöntendő elemet tartalmaz, és joggal feltételezhető, hogy a választópolgárok egy része a kérdés egyes elemeire igennel, míg más elemeire nemmel szavazna. A kérdésben szereplő egyes fogalmak pontatlanok, köznapi és jogi jelentésük homályos és elválik egymástól. A jogalkotó a fogalmak jogi jelentése alapján köteles a jogszabály megalkotására, illetve módosítására. Az Országgyűlés - a pozitív népszavazás eredményeként alkotandó törvényben - a "külföldi", a "szervezet", a "szerzés", illetve a termőföld "közvetett tulajdonlása" fogalmakat más tartalommal alkalmazná mint amilyenre a fogalmak köznapi jelentését figyelembe véve a választópolgárok szándéka irányult. Akár szűkebb, akár tágabb értelemben használja az Országgyűlés a fogalmakat, nem tud olyan törvényt hozni, amely az alkotmányos követelményeknek megfelel.

Az Országgyűlésnek meg kell vizsgálnia, hogy a kérdés nem ütközik-e az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében meghatározott tilalmi tárgykörök valamelyikébe. Ennek vizsgálata során tekintettel kell arra lennie, hogy az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdése alapján a népszavazás döntése az Országgyűlésre kötelező. Az Országgyűlésnek a népszavazás kiírása előtt meg kell vizsgálnia, hogy az esetleges népszavazás eredményeként milyen jogalkotási kötelezettség hárul az Országgyűlésre. Ennek keretében megállapítható, hogy az eredményes népszavazás alapján hozott döntést követően az Országgyűlésnek a hatályos szabályozáshoz képest a termőföldszerzés jogi feltételeit illetően további korlátozásokat kellene bevezetnie.

III.

1. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény lehetővé teszi külföldiek számára korlátozott körben a termőföld tulajdonjogának megszerzését. A törvény 4. §-a kimondja, hogy: "Tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést." Ezen rendelkezésből következően a kivétel körben meghatározott szerzésmódokon külföldi a hatályos szabályok szerint mind "egyénileg", mind "szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy tulajdonosaként közvetve és maga a szervezet" termőföld tulajdont szerezhet.

2. A termőföldről szóló törvény 6. § (1) bekezdése általánosságban tiltja belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjog szerzését, de lehetővé teszi a magyar államon és az önkormányzatokon kívül az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat, valamint a közalapítvány termőföld tulajdon szerzését. Ily módon a hatályos törvény szerint lehetőség nyílik arra, hogy külföldi "egyénileg", illetve ezen "szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy tulajdonosaként közvetve és maga a szervezet" tulajdont szerezhessen.

3. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (3) bekezdését módosító 1997. évi XXX. törvény értelmében jelzálog-hitelintézet az 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozással és időtartamra termőföld tulajdont szerezhet. A jelzálog-hitelintézetről és jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 10. §-ának (2)-(3) bekezdései határozzák meg ezeket a korlátokat. Ennek értelmében a jelzálog-hitelintézet tulajdonosaként külföldi "közvetve" termőföld tulajdont szerezhet.

4. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy egyházi jogi személy végintézkedés, illetőleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezzen. Ily módon a hatályos törvény lehetővé teszi, hogy akár "külföldi szervezet" is termőföld tulajdont szerezhessen.

5. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdésében kivételként megemlített szervezeteken túlmenően további belföldi jogi személyek, köztük szövetkezetek is rendelkeznek termőföld tulajdonnal, mivel az ilyen irányú tulajdonszerzést a termőföld törvény hatálybalépése előtt jogszabály nem korlátozta. Ezen jogi személyeken keresztül külföldi közvetve termőföld tulajdont szerezhet, hiszen jelenleg semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy külföldi olyan belföldi társaság üzletrészét vagy részvényét megvásárolja, amely társaság termőföld tulajdonnal rendelkezik.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a népszavazás eredményessége esetén olyan törvényt vagy törvényeket kell alkotni, amely vagy amelyek a fenti körben is megtiltják külföldiek közvetlen vagy "közvetett" tulajdonszerzését.

IV.

Az Országgyűlésnek meg kell vizsgálnia, hogy az így megalkotandó törvények nem érintenek-e olyan tárgykört, amelyben az Alkotmány értelmében nem lehet országos népszavazást kiírni. A vizsgálat eredményeként arra a következtetésre juthatunk, hogy az eredményes népszavazásból származó jogalkotási kötelezettség olyan eredménnyel jár, amely Magyarország több, ma hatályos nemzetközi kötelezettségével ellentétes. Ezek a kötelezettségek három csomópont köré csoportosíthatók. Az első ilyen szabályozási rendszer az OECD kötelezettségvállalások rendszere. A második az Európai Unióval kötött megállapodás, a harmadik a beruházásvédelmi egyezmények rendszere.

Magyarország az OECD-hez 1996-ban csatlakozott. A csatlakozási okmány kinyilvánítja, hogy Magyarország magára nézve kötelezőnek ismeri el az OECD-nek azokat az aktusait, amelyek a tagországokra kötelezőek. A csatlakozást az Országgyűlés megerősítette. A csatlakozáskor vállalt kötelezettségek közül az e téma szempontjából releváns dokumentum az OECD határozata a tőkemozgások liberalizációjáról. A kötelezettségek az ún. Tőkemozgások Liberalizációs Kódexében szerepelnek. Magyarország csatlakozásakor azt vállalta, hogy a kódexben felsorolt tranzakciók és a kapcsolódó transzferek szabadon, korlátozásoktól mentesen lesznek végezhetők. A kötelezettség független attól, hogy a saját állampolgárok milyen jogokat élveznek. Azon tételek esetében, ahol az akkor hatályos magyar jogszabályok nem voltak ezekkel a kötelezettségekkel összhangban, fenntartásokat lehetett tenni. A liberalizációs tételek két listán kerültek felsorolásra. Az ún. "A" listához utólagosan nem lehet fenntartást tenni, a "B" listához azonban bármikor. A külföldiek ingatlanszerzése a "B" listán található. Ehhez a csatlakozáskor Magyarország fenntartást tett, így ezen a téren alkalmazhatók korlátozások. A kérdés szempontjából releváns tételek azonban az "A" listában is szerepelnek. Ilyenek például a közvetlen vállalkozással, a tőkeműveletekkel és a személyes tőkemozgások köréből az ajándékozással és az örökléssel foglalkozó tétel. A csatlakozáskor hatályos szabályozásunk alapján ezek egyikéhez sem fűztünk fenntartásokat. Ugyanakkor a népszavazásra bocsátandó kérdésből az következik, hogy meg kellene akadályozni azt, hogy külföldi belföldi bejegyzésű szervezet útján szerezzen termőföldet, ami azt jelenti, hogy olyan jogszabályt kell alkotni, amely megtiltja, hogy külföldi olyan gazdasági társaságokban vagy szervezetekben, amelyeknek termőföld van a tulajdonában bármilyen formában tulajdont szerezhessen. Ez a szabályozás azonban ellentétes lenne a fenti tőkemozgási tételek tekintetében vállalt kötelezettségekkel.

Ez a probléma érinti a Jelzálog-hitelintézetet is, mivel a törvény értelmében létrejött Jelzálog-hitelintézet Rt. tulajdonosainak nagy része olyan belföldi pénzintézet, amely részben vagy egészben külföldiek tulajdonában van. Olyan törvény megalkotása, amely megtiltaná a külföldiek közvetlen vagy belföldi társaságon keresztül közvetett tulajdonszerzését a Jelzálog-hitelintézet Részvénytársaságban ellentétes lenne az OECD megállapodással.

A személyes tőkemozgások egyik fontos eleme az öröklés, amelyhez Magyarország semminemű fenntartást nem fűzött. Következésképpen Magyarország nem alkalmazhat olyan jogi szabályozást, ami megtiltaná, hogy külföldiek belföldön lévő termőföldet öröklés útján megszerezzenek.

Összefoglalva megállapítható, hogy az eredményes népszavazásból folyó jogalkotási kötelezettség eredményeként olyan jogszabályokat kellene alkotni, amely az OECD Tőkemozgások Liberalizációs Kódexe I/ A) 1-2. pontja, illetve IV/ C) 1. pontja, továbbá XIV/ B) és D) pontja tekintetében sérti Magyarország nemzetközi szerződésből származó kötelezettségét.

A Magyar Köztársaság és az Európai Unió között kötött megállapodás 44. Cikk 1. pontjának (i) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a letelepedés szabadságát biztosítani kell, kivéve a XII/ A)-B) mellékletében felsorolt köröket. Az eredményes népszavazásból eredő jogalkotási kötelezettségként meg kellene tiltani Európai Uniós személyeknek és szervezeteknek, hogy részesedést szerezzenek olyan magyar vállalatokban és szervezetekben, amelyeknek termőföld van a tulajdonában. Ez ellentétes lenne az uniós megállapodással.

V.

Magyarország az 1980-as év elején kezdett kétoldalú tárgyalásokat a beruházásvédelmi megállapodások létrehozásáról. 1997 júniusáig összesen 44 országgal írtunk alá ilyen megállapodást, ebből 38 már hatályba is lépett, 6 megállapodás tekintetében a megerősítés, illetve a megerősítésről szóló jegyzékváltás folyamatban van.

Az egyezmények azt írják elő, hogy mindegyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait jogszabályaival összhangban engedélyezi (lehetővé teszi). A beruházások fogalmát is meghatározzák ezek az egyezmények, amely minden esetben magában foglalja az ingó és ingatlan tulajdon, valamint a társaságokban fennálló érdekeltség különböző formáit (részvény, üzletrész stb.).

Mindegyik Szerződő Fél a másik Szerződő Fél beruházásainak a területén lévő beruházásait nem kevésbé kedvező elbánásban részesíti, mint a saját beruházóinak a beruházásait vagy a harmadik államok beruházóinak beruházásait.

A nemzeti elbánást a megállapodás alapján akkor is nyújtanunk kell, ha a megállapodás azt nem írja elő, a legnagyobb kedvezmény alkalmazásáról azonban rendelkezik.

A beruházásvédelmi megállapodásokban szereplő nemzeti elbánás elvéből tehát az következik, hogy belföldi jogi személyek között nem lehet különbséget tenni azon az alapon, hogy a tulajdonosok között van-e külföldi. Az ilyen különbségtétel a megállapodásokban vállalt kötelezettségünk megszegését jelentené.

Következésképpen, amennyiben jogszabályaink a belföldi társaságok földtulajdon szerzését lehetővé teszik, akkor attól nem zárható el az olyan társaság, amelyek tulajdonosai között külföldi is van.

Jogszabályaink jelenleg lehetővé teszik azt is, hogy belföldi társaság egy másik belföldi társaságban érdekeltséget szerezzen. Erre való tekintettel a nemzeti elbánás elvéből az következik, hogy részben vagy egészében külföldi tulajdonban álló belföldi társaság számára sem tiltható meg, hogy más belföldi társaságban részesedést szerezzen.

Következésképpen, a nemzeti elbánás elvének megsértése nélkül a külföldi tulajdonban álló belföldi társaság nem zárható el olyan belföldi társaságban való érdekeltségszerzéstől, amelynek termőföld van a tulajdonában.

A kétoldalú beruházásvédelmi megállapítások rendszerét áttekintve az Országgyűlés megállapítja, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés az alábbi nemzetközi szerződésekből származó kötelezettségekkel ellentétes:

1993. évi XXXVII. törvény a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről Budapesten, az 1991. évi augusztus hó 15. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk).

7/1989. (I. 15.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Belga-Luxemburgi Gazdasági Unió között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1996. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a beruházások kölcsönös ösztönzéséről és védelméről Budapesten, 1994. június 8-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

33/1990. (VIII. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Ciprusi Köztársaság Kormánya között a beruházások kölcsönös ösztönzéséről és védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1996. évi CV. törvény a Magyar Köztársaság és a Cseh Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Prágában, 1993. január 14-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

6/1989. (I. 15.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

91/1989. (VIII. 17.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Finn Köztársaság Kormánya között a beruházások védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 4. Cikk).

59/1987. (XI. 29.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk).

1993. évi XXXVIII. törvény a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Görög Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Athénben, az 1989. évi május hó 26. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

63/1988. (VIII. 1.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1993. évi LXIV. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Izrael Állam Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Jeruzsálemben, az 1991. évi május hó 14. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

1995. évi XXIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Kanada Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Ottawában, 1991. október 3-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről (I. Cikk, III. Cikk).

1994. évi XCIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

46/1989. (V. 31.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Koreai Köztársaság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1994. évi XCV. törvény a Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Kuvaitban, 1989. november 8. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

1996. évi XCVI. törvény a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről Budapesten, 1992. szeptember 23-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 4. Cikk).

1996. évi XCVII. törvény a Magyar Köztársaság és Malaysia között a beruházások elősegítéséről és védelméről Kuala Lumpurban, 1993. február 19-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

5/1988. (II. 12.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

1993. évi LXI. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Norvég Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Oslóban, az 1991. évi április hó 8. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk).

1988. évi 5. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló szerződés kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

30/1990. (VIII. 21.) Korm. rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló Megállapodás és a hozzá csatlakozó Jegyzőkönyv kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

1996. évi XCVIII. törvény a Magyar Köztársaság és a Paraguayi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Asunciónban, 1993. augusztus 11-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1993. évi LXV. törvény a Magyar Köztársaság és a Spanyol Királyság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, az 1989. évi november hó 9. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

89/1989. (VIII. 5.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság és a Svájci Államszövetség között a beruházások kölcsönös elősegítéséről és védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 4. Cikk).

25/1987. (VII. 28.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Svéd Királyság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk).

12/1990. (VII. 24.) Korm. rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, 1988. évi május hó 26. napján aláírt, a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

135/1992. (X. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Thaiföldi Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 4. Cikk).

1993. évi XXXIX. törvény a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Uruguayi Keleti Köztársaság Kormánya között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, az 1989. évi augusztus hó 25. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 3. Cikk).

1996. évi CIII. törvény a Magyar Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a beruházások előmozdításáról és kölcsönös védelméről Budapesten, 1994. augusztus 26-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 98/1996. (XI. 26.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 104/1995. (X. 13.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és védelméről (I. Cikk, IV. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 2/1996. (II. 9.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 7/1996. (II. 9.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Moldvai Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 10/1996. (II. 9.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 4/1996. (II. 9.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és Románia között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 39/1995. (IV. 7.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 63/1992. (X. 16.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Török Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a beruházások kölcsönös ösztönzéséről és védelméről (1. Cikk, 3. Cikk).

A Megállapodást az Országgyűlés 104/1996. (XI. 26.) OGY határozatával megerősítette. Megállapodás a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk).

VI.

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját". Ezzel összefüggésben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja kimondja, hogy "hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról" nem lehet országos népszavazást tartani. Az Alkotmány ezen rendelkezése kizárja, hogy az Országgyűlés döntési szuverenitását kívülről korlátozó tényezők összeütközésbe kerüljenek. Kizárja az Alkotmány, hogy az Országgyűlés olyan helyzetbe kerüljön, amelyben az Országgyűlésre is kötelező nemzetközi kötelezettség, illetve az ügydöntő népszavazás Országgyűlésre is kötelező, de egymásnak ellentmondó kötelezettsége közül kelljen választani.

Mindezekre tekintettel a népszavazás kiírására irányuló kezdeményezést az Országgyűlés

elutasítja.

Indokolás

Az Alkotmány 28/C. § (2) bekezdése rendelkezik azokról az esetekről, amikor az Országgyűlés köteles ügydöntő népszavazást tartani. A 28/C. § (3) bekezdése kimondja, hogy az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése rögzíti, hogy "a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja ezen alkotmányos kötelezettség teljesítését célozza azáltal, hogy megelőzi olyan jogi helyzet kialakulását, amikor az Országgyűlés két, egymással ellentétes kötelezettségének lenne kénytelen eleget tenni.

A népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés kapcsán, eredményes népszavazás esetén az Országgyűlést olyan jogalkotási kötelezettség terhelné, amelynek értelmében nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségekkel ellentétes jogszabályt kellene alkotni.

Az adott kérdésben a határozati javaslatban felsorolt kétoldalú beruházásvédelmi megállapodások tekintetében a jogalkotás oly módon sértené a megállapodásokat, hogy az egyértelmű szerződésszegéshez vezetne. Az OECD megállapodással kapcsolatban maga a Megállapodás lehetővé teszi bizonyos feltételek esetében az utólagos rezerváció tételét, ezek azonban ebben az esetben nem állnak fenn. Lehetséges derogációval is élni, ehhez azonban azt szükséges igazolni, hogy az adott liberalizációs intézkedés fenntartása súlyos gazdasági és pénzügyi zavarokat okoz az ország számára. Derogációval lehetséges élni átmeneti időre fizetési mérleg nehézségek esetén is. Minden esetben azonban végső soron a szervezet dönti el, hogy elfogadja-e a derogációt. Amennyiben nem fogadja el, úgy az azzal ellentétes intézkedés nyílt szerződésszegésnek minősül.

A határozati javaslat nem foglalkozik külön azzal a kérdéssel, hogy az egyházak jelenlegi földtulajdon szerzésének lehetőségét korlátozó esetleges jogszabály milyen nemzetközi szerződéseket érintene, de megfogalmazható az a kérdés, hogy alkotmányosan lehet-e különbséget tenni a tulajdonszerzés vonatkozásában egyház és egyház között annak alapján, hogy az egyik külföldi a másik belföldi.