28/2007. (V. 17.) AB végzés
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában a 32/1998. (VI. 25.) AB határozattal felfüggesztett eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a végzését a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) utólagos normakontroll keretében alkotmányossági vizsgálatot folytatott a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 37/A. § (2) bekezdés b) pontja és 37/C. § (1) bekezdése tekintetében. Az Alkotmánybíróság az Abh. rendelkező részében alkotmányos követelményt határozott meg, amely szerint: "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998, 251.) Az Abh. - részben a rendelkező részben megfogalmazott alkotmányos követelményre, részben a kodifikációs előkészületekre tekintettel - az Sztv. 37/A. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában folytatott eljárást 1998. november 1-jéig felfüggesztette, az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasította. Az Abh. az eljárás felfüggesztését azzal indokolta, hogy "a törvényalkotás előkészítésében közreműködő szervektől várt vizsgálati eredmények figyelembevételével dönthesse el: az aktív korú nem foglalkoztatott számára az Sztv. szerint járó rendszeres szociális segély minimális összege a szociális ellátások jelenlegi rendszerében az egyéb juttatásokkal együtt biztosítja-e - a rendelkező részben megfogalmazott alkotmányi követelménynek megfelelően - az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen megélhetési minimumot." (ABH 1998, 251, 254.)
2. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásban - álláspontja megismerése céljából - megkereste a szociális és munkaügyi minisztert.
II.
1. Az Sztv. 37/A. §-a a rendszeres szociális segélyre vonatkozóan tartalmaz szabályokat. Az Abh. meghozatalakor az Sztv. a következőképpen rendelkezett:
"37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki
a) a 18. életévét betöltötte, de aktív korú és munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül,
b)
c) aktív korú nem foglalkoztatott, feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
és vagyona sem neki, sem családjának nincs.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Szt. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet.
(4) A családi jövedelem számításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított jövedelempótló támogatást figyelmen kívül kell hagyni."
2. Az Abh. -ban foglalt határidő lejártát követően az Sztv. -nek a rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseit módosította az 1999. évi LXXIII. törvény, az 1999. évi CXXII. törvény, a 2001. évi LXXIX. törvény, a 2002. évi LIII. törvény, a 2003. évi IV. törvény, a 2004. évi CXXXVI. törvény, a 2005. évi CLXX. törvény és a 2006. évi CXVII. törvény. E módosítások eredményeként az Sztv. 37/A. § jelenleg hatályos szövege a következő:
"37/A. § (1) A rendszeres szociális segély a hátrányos munkaerőpiaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző rendszeres szociális segélyt állapít meg annak az aktív korú személynek, aki
a) egészségkárosodott,
b) vagy nem foglalkoztatott,
c) vagy támogatott álláskereső,
feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított. A b) pont szerinti személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának feltétele, hogy vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt. Rendszeres szociális segélyre egy családban egyidejűleg csak egy személy jogosult.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egészségkárosodott személynek minősül az, aki
a) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, vagy
b) vakok személyi járadékában részesül, vagy
c) fogyatékossági támogatásban részesül.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek minősül az, akinek esetében
a) a munkanélküli-járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás), illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem részesül, vagy
b) az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy
c) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben az állami foglalkoztatási szervvel, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban: együttműködésre kijelölt szerv) legalább egy év időtartamig együttműködött, vagy
d) az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, az átmeneti járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósítása megszűnt, illetve az özvegyi nyugdíj folyósítása a Tny. 52. §-ának (3) bekezdése szerinti okból szűnt meg, és közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően a munkaügyi központtal, vagy az együttműködésre kijelölt szervvel legalább három hónapig együttműködött,
e) a rendszeres szociális segély folyósítása a munkaképesség-csökkenés mértékének változása miatt szűnt meg, és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át és vagyona nincs.
(5) A (3) bekezdés c) és d) pontja szerinti együttműködés időtartamának számításánál az állami foglalkoztatási szerv, illetve az együttműködésre kijelölt szerv által felajánlott és a nem foglalkoztatott személy által elvállalt munka időtartamát is figyelembe kell venni.
(6) A családi jövedelemszámításnál a rendszeres szociális segélyt igénylő részére a kérelem benyújtását megelőzően folyósított rendszeres pénzellátás összegét, valamint a keresőtevékenységből származó jövedelmet figyelmen kívül kell hagyni.
(7) A rendszeres szociális segélyre való jogosultság
a) a (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, illetőleg az Flt. alapján folyósított álláskeresési támogatás, vagy álláskeresést ösztönző juttatás időtartamának kimerítésétől,
b) a (3) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a keresőtevékenység megszűnésétől,
c) a (3) bekezdés d) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának megszűnésétől
számított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg.
(8) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában támogatott álláskeresőnek minősül az a személy, aki az Flt. alapján álláskeresési támogatásban, illetőleg álláskeresést ösztönző juttatásban részesül."
III.
Az Abh. -ban foglalt határidő leteltét követően - mint a fentiekben látható - a rendszeres szociális segélyre vonatkozó törvényi szabályozás jelentősen megváltozott. Az Abh. -ban vizsgált szöveg az Sztv. 37/A. § (2) bekezdésében arra adott szabályt, hogy a rendszeres szociális segélyre való jogosultság szempontjából mikor nem tekinthető biztosítottnak az érintett megélhetése. Az Sztv. 37/A. § (2) bekezdés b) pontja kimondta, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személynek akkor nem biztosított a megélhetése, ha a havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át. Az Sztv. jelenleg hatályos 37/A. § (2) bekezdése más tárgyban rendelkezik, azt határozza meg, hogy ki minősül egészségkárosodott személynek. Az Sztv. korábbi 37/A. § (2) bekezdés b) pontjához hasonló rendelkezést, jelenleg az Sztv. 37/A. § (4) bekezdése fogalmaz meg. E szerint a rendszeres szociális segélyre való jogosultság szempontjából akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át.
Megállapítható, hogy az Sztv. jelenleg hatályos 37/A. §-a eltérő szabályozási koncepciót követ a korábbihoz képest:
Az Sztv. ún. "fogyasztási egységgel" számol, amely az Sztv. 4. § (1) bekezdés n) pontja szerint "a családtagoknak a családon belüli fogyasztási szerkezetet kifejező arányszáma". Az Sztv. tehát nem csupán az egyén jövedelmét veszi figyelembe, hanem a családi jövedelemhatárhoz igazodik. A rendszeres szociális segélyre való jogosultság ilyen jellegű differenciált szabályozását a korábbi Sztv. nem tartalmazta.
Az Sztv. korábbi szabálya az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70, illetve 80%-ában határozta meg, hogy mikor nem biztosított az adott személy megélhetése. Az Sztv. jelenleg hatályos szabálya az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át jelöli meg. [A megváltozott jogi szabályozásra tekintettel szüntette meg az Alkotmánybíróság az Sztv. rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezései - más alkotmányos tételek alapján történő - alkotmányossági vizsgálatára irányuló eljárását az 577/B/1997. AB határozatában (ABK 2006. július-augusztus 569.).]
Végezetül megjegyzendő, hogy az Abh., a rendszeres szociális segély kapcsán, a szociális ellátások összessége által nyújtandó, az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen megélhetési minimumról szólt. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a rendszeres szociális segélyben részesülők e segély mellett - úgy, hogy a rendszeres szociális segély összegének alapjául szolgáló családi jövedelembe nem számítanak bele - számos szociális ellátást és szolgáltatást vehetnek még igénybe (pl. lakásfenntartási támogatás, gáz- és távhőtámogatás, adósságkezelési szolgáltatás, közgyógyellátás, gyógyszertámogatás, mozgáskorlátozotti kedvezmények, fogyatékossági támogatás, gyermekvédelmi támogatások stb.). A különböző ellátási formák viszonyát is érintette az 59/2006. (X. 20.) AB határozat, amely az Sztv. 37/A. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasítása mellett alkotmányos követelményt állapított meg az alábbiak szerint: "Az Alkotmány 70/E. §-a alapján a szociális biztonsághoz való jog megvalósítása megköveteli, hogy a szociális ellátás formáinak működtetésében jelentkező különbözőségek ne akadályozzák a szociális ellátási rendszer egésze révén az emberi élet és méltóság védelméhez szükséges megélhetési minimum állami biztosítását. Az állam a szociális ellátási rendszerek egésze útján köteles az emberi lét alapvető feltételeiről gondoskodni." (ABK 2006, október 797.)
Minderre, illetve a megváltozott jogszabályi rendelkezésekre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § e) pontja alapján az Abh. -ban felfüggesztett eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.
Az Alkotmánybíróság végzésének közzétételét az Abh. -nak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. 1
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 402/B/1997.