296/B/1999. AB határozat
Osli Község Önkormányzatának az építményadóról szóló 8/1998. (XII. 30.) ÖKT rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Osli Község Önkormányzatának az építményadóról szóló 8/1998. (XII. 30.) ÖKT rendelete alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Osli Község Önkormányzatának az építményadóról szóló 8/1998. (XII. 30.) ÖKT rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és e rendelet teljes egészében történő megsemmisítését kérte. Az indítvány azonban kifejezetten azokat a rendelkezéseket támadta, amelyek az Ör. tárgyi hatályára (1. §), illetve az adómentességre (4. §) vonatkoznak. Az indítványozó szerint "az Alkotmány 70/A. §-ba ütközik azon rendelkezés, mely állandó és nem állandó lakosok között tesz különbséget, s míg az állandó lakosok igen alacsony, addig a nem állandó lakosok meglehetősen magas mértékű adót kötelesek kifizetni. Sérti ezen rendelkezés az Alkotmányt azért is, mivel - tekintettel az osztrák határhoz való közelségre - a nem állandó osli lakos kifejezés alatt igazából - kimondatlanul - a külföldi állampolgárokat kell érteni".
Az indítványozó hivatkozott a 49/1993. (VII. 6.) AB határozatra is, amelyről úgy vélte, hogy az Ör.-hez hasonló tartalmú rendelkezést semmisített meg.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi képviselő-testület - az önkormányzati alapjogok körében - megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A 44/A. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".
A Htv. 1. § (1) bekezdése kinyilvánítja: "E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be."
Az 5. §-ban foglaltaknak megfelelően "az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult".
A Htv. a vagyoni típusú adók körében rendelkezik az építményadóról. Az építményadó vonatkozásában az adókötelezettséget a Htv. 11. § (1)-(3) bekezdése a következők szerint határozza meg:
"(1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény),
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg.
(3) Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül".
A Htv. 13. §-a szabályozza az adómentesség kötelezően alkalmazandó eseteit, a 6. § d) pontja pedig az önkormányzatokat hatalmazza fel arra, hogy a Htv.-ben meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetve a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítsék.
A Htv. az építményadó alapjáról szóló 15. §-ban előírja:
"Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy
b) az építmény korrigált forgalmi értéke".
A 16. §-ban foglaltak szerint: "az adó évi mértékének felső határa:
a) a 15. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 900 Ft/m2,
b) a 15. § b) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a."
Az Ör. 1. §-a a rendelet hatályát így állapítja meg:
" (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (továbbiakban együtt: építmény).
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt földrészlet".
Az Ör.-nek az adómentességre vonatkozó 4. §-a a következőket tartalmazza:
"(1) Alanyi adómentesség:
Mentes az építményadó megfizetése alól a lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásba vett lakóhellyel, tartózkodási hellyel (továbbiakban: állandó lakos) rendelkező magánszemély.
(2) Tárgyi adómentességet élveznek:
a) A helyi adóról szóló 1990. évi C. tv. 13. §-ában felsoroltak.
b) Mentes a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész.
c) Mentes a lakás céljára szolgáló épületből a nem lakószoba."
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Osli Község Önkormányzata az Alkotmány és a Htv. idézett rendelkezéseiben foglalt felhatalmazás alapján alkotta meg az Ör.-t és vezette be az építményadót, alanyi adómentességet biztosítva a településen lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magánszemélyek számára.
Az Alkotmánybíróság számos alkalommal - elvi jelleggel a 670/B/1997. AB határozatban - mutatott rá arra, hogy a helyi önkormányzat kizárólag törvény keretei között rendelkezik döntési szabadsággal a helyi adópolitika kialakításában. Ez a határozat azt is hangsúlyozta, hogy "a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, -kedvezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket". (ABH 1999, 600., 604.)
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben kialakított álláspontja szerint nem alkotmánysértő, ha az önkormányzat mentesíti az építményadó alól azokat, akik az ingatlant állandó bejelentéssel ténylegesen használják (722/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 840., 841.). A 858/B/1997. AB határozat arra is rámutatott, hogy nem alkotmányellenes, ha azon ingatlanok adóalanyai, akik a birtokolt ingatlanukat lakás és munkahely céljára használják, kisebb mértékű adóterhet viselnek, mint az üdülésre használt ingatlanok adóalanyai (ABH 1998, 1030., 1031.).
Az Alkotmánybíróság az említett határozataiban elbírált önkormányzati rendeleti szabályozásokhoz hasonló tartalmú Ör.-t sem nyilvánította a Htv. előírásába ütközőnek.
2. Az Alkotmánybíróság az Ör.-t az Alkotmány 70/A. §-ának összefüggésében is vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése csak a jogszabály tárgyi és alanyi összefüggésében, a jogosultak és kötelezettek összevetése alapján vizsgálható. Ha az adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra vonatkozóan a jogszabály nem differenciál, nem állapítható meg diszkrimináció pusztán azért, mert más csoportba tartozókra a jogszabály eltérő rendelkezést ír elő. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73., 77.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48., 65.; 722/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 840., 841.]
Az Ör. vizsgált rendelkezése kizárólag azokat mentesíti az építményadó alól, akik a településen lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel rendelkeznek. E szabályozási körön belül az Ör. nem tesz különbséget az adóalanyok között, s nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést az ingatlantulajdonosok állampolgársága tekintetében sem.
3. Az Alkotmánybíróság - az indítványban foglalt hivatkozásra tekintettel - az Ör. és a 49/1993. (VII. 6.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) vizsgált önkormányzati rendeleti szabályozás különbözőségét is értékelte.
Az Abh.-ban elbírált rendelet előírásait alkotmányellenessé nyilvánító döntését arra alapozta az Alkotmánybíróság, hogy az eljárás alá vont rendelkezések többszörös megkülönböztetést alkalmaztak: a belterületiépítmény-tulajdonosokkal azonos helyzetbe hozták azokat az adóalanyokat, akik állandó bejelentett lakásként használták zártkerti építményüket. Ugyanakkor kedvezőbb adófizetési kötelezettséget állapítottak meg számukra, mint a zártkertben lévő nem lakás céljára szolgáló építmények tulajdonosai, valamint azon adóalanyok számára, akik ideiglenes lakcímbejelentéssel laktak zártkerti építményükben. (ABH 1993, 493, 495.)
A vázoltak szerint az Ör. az ingatlan jellegétől függetlenül biztosított alanyi adómentességet, a tárgyi adómentességre jogosulti kört pedig a Htv. 13. §-ában meghatározottakon túl kizárólag a 4. § (2) bekezdés idézett b) és c) pontjában foglaltakkal bővítette.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtett álláspontját a szabályozásbeli eltérések miatt e döntése kialakításakor nem vette alapul, s az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2000. december 12.
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró