533/B/1994. AB végzés

a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló indítvány tárgyában

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 46. § (3), (10) és (14) bekezdései, 66. § (1) bekezdés d) pontja, 67. § f) pontja és a 69. § (4) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

1. Indítványozó a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvénynek (a továbbiakban: Tv.) a rendelkező részben megjelölt rendelkezései megsemmisítését kérte.

Az indítványban előadott kérelem eredetileg (a többi rendelkezés mellett) a Tv. 67. § f) pontjába foglalt rendelkezés és a 69. § (4) bekezdése b) pontjának rendelkezése alkotmányossági vizsgálatára irányult. Az 1995. évi LXVIII. törvény 28. §-a, valamint 30. §-a szerinti módosítások értelmében a jelenleg hatályos törvényszövegben a korábbi 67. § f) pont szerinti rendelkezés a 67. § (1) bekezdésének f) pontjában, a korábbi 69. § (4) bekezdés b) pont szerinti szabály pedig ugyanezen § (4) bekezdésének a) pontjában található.

Az indítványozó kérelme indokául előadta, hogy a nevezett rendelkezések különbséget tesznek az állampolgárok között a tekintetben, hogy a háztartási tüzelőolajat (HTO) csak lakossági, háztartási célú fűtésre lehet felhasználni, míg a lakásban pl. egyéni vállalkozói tevékenységet folytató személyek a HTO-t fűtésre nem használhatják. Indítványozó megsemmisíteni kérte még a törvénynek azon rendelkezéseit, melyek a törvényben megengedettől eltérő célra történő HTO-használatot szankcionálják.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal alkotmányossági vizsgálat alá vont rendelkezések meghatározó része hatályát vesztette. A Tv.-nek a kőolajtermékek forgalmazásának feltételeiről szóló rendelkezései döntő részét, így a HTO használatának korlátozásáról, a HTO utalványról, annak igénybevételi szabályairól szóló és a HTO egyéb célú használatát tiltó rendelkezéseket, az 1995. évi XXVII. tv. hatályon kívül helyezte [1995. évi XXVII. tv. 3. § (2) bekezdés a) pontja]. Hatályát vesztette tehát a Tv. vizsgálat alá vont 46. § (3), (10) és (14) bekezdése. A Tv. 66. § (1) bekezdés d) pontjába, 67. § (1) bekezdés f) pontjába és a 69. § (4) bekezdés a) pontjába foglalt joghátrányt jelentő jogkövetkezmények immár nem az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott, de időközben hatályon kívül helyezett tilalmak szankcionálására szolgálnak. Céljuk a Tv. - indítványozó által nem támadott és hatályában fenntartott - 46. § (1) bekezdésébe foglalt előírás ["a kőolajfeldolgozó üzem, a nagy-és kiskereskedő, az importőr csak olyan piros színezékkel megfestett háztartási tüzelőolajat forgalmazhat, amelyben a színezék még 1:100 (1 rész jelzett tüzelőolaj + 99 rész nem jelzett gázolaj) hígításban is kimutatható"] kikényszerítése.

3. Az Alkotmánybíróság a határozata meghozatalakor tekintettel volt a következőkre is.

3.1. A Tv. 70. § (4) bekezdésébe foglalt rendelkezés alapján a bírság megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a jogsértő cselekményt elkövették, illetőleg a készlethiányt megállapították, továbbá a jövedék alól elvont termék az elkövető birtokába került. E rendelkezés szerint, az adójogszabályokkal megegyezően, jövedéki eljárásban is alkalmazni lehet már hatályon kívül helyezett jövedéki szabályt, a hatályban léte idejére vonatkozó ellenőrzés és az arra az időszakra vonatkozó bírság kivetése során.

Az Alkotmánybíróság tehát azzal a problémával találta szemben magát, hogy már hatályon kívül helyezett, de egyes eljárásokban még alkalmazható jogszabályi rendelkezésnek absztrakt utólagos normakontroll [Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja] keretében történő vizsgálatára rendelkezik-e hatáskörrel.

3.2. Az Alkotmánybíróság hatásköre jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló, bárki által indítványozható eljárásban [Abtv. 1. § b) pont] csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatára terjed ki. A Tv. vizsgálat alá vont 46. § (3), (10) és (14) bekezdései hatályon kívül lettek helyezve. Az Alkotmánybíróság állandó jelleggel követett gyakorlata szerint azonban - arra figyelemmel, hogy az adójogszabályok az adómegállapítási jog elévülési idején belül hatályon kívül helyezésükre tekintet nélkül alkalmazhatók - alkotmányjogi panasz [Abtv. 1. § d) pont, illetve 48. §] vagy folyamatban lévő ügyben a bíró kezdeményezése [38. § (2) bekezdése] esetén gyakorolja az utólagos normakontrollt a már erga omnes nem hatályos, de inter partes alkalmazható jogszabályi rendelkezés tekintetében. [80/B/1993. AB végzés, ABK 1995. december 536.; 38/1992. (VI. 22.) AB határozat, ABH 1992. 358.; 54/1994. (XI. 4.) AB határozat ABH 1994. 290.] Ilyenkor e szabályok ugyanis - továbbhatásuk folytán - a felek között jogviszony alakítására alkalmas állapotban vannak, úgy viselkednek, mintha hatályban lennének. Alkalmazhatóságuk feltétele, hogy a hatóság a vonatkozó időszakra az adóhatósági (jelen esetben a jövedéki) eljárást megindítsa.

3.3. Az Alkotmánybíróság e gyakorlatát nem értelmezi kiterjesztően. Csak kivételesen és csak az említett két speciális esetben (amikor fennáll a norma jogviszony alakítására való alkalmazhatósága) végez az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollt hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében. [1348/B/1992. AB végzés, ABK 1995. február 91. és 1117/B/1993. AB határozat, ABK 1995. október 398.] Ez utóbbi határozat indokolása kifejezetten utal arra, hogy már hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében a bárki által indítványozott eljárás keretében utólagos normakontroll lefolytatására az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre. Erre a megállapításra tekintettel az Alkotmánybíróság a hivatkozott ügyben az indítvány tekintetében visszautasító döntést hozott.

4. A vizsgálat alá vont ügyben nem a hatályon kívül helyezés után érkezett indítványról, hanem a jogszabály hatályban léte alatt érkezett, de a hatályon kívül helyezés folytán tárgytalanná vált indítványról kellett az Alkotmánybíróságnak döntenie. Az a tény miszerint az indítványt a jogszabály hatályban léte idején nyújtották be az Alkotmánybíróság eljárására van kihatással, azaz a határozat rendelkező részének típusát befolyásolja, a jogszabály állapotát nem érinti. Ezekre az indokokra tekintettel az 1117/B/1993. AB határozattól eltérően nem indítvány visszautasítása mellett, hanem az eljárás megszüntetése mellett döntött az Alkotmánybíróság. E döntés az Alkotmánybíróságot nem fogja megakadályozni abban, hogy bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz keretében a most érdemben nem vizsgált jogszabályi rendelkezéseket érdemben vizsgálja és alkalmazásukat - akár erga omnes - megtiltsa.

5. Az alkotmánybíróság tehát a fentiekben felhozott indokok alapján a Tv. 46. § (3), (10) és (14) bekezdése alkotmányossága tárgyában folytatott eljárást megszüntette. Az indítvánnyal vizsgálat alá vont többi rendelkezés tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást azért szüntette meg, mert a diszpozíciós norma [46. § (3), (10) és (14) bekezdései] hatályon kívül helyezésével az azt szankcionáló norma rendeltetése és tartalma megváltozott. A szankcionáló normának az alkotmányellenesnek tartott tilalom kikényszerítésében megnyilvánuló, állított alkotmányellenessége is osztja ezt a - más - jogi állapotot.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 1996. április 22.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró