62015CJ0433[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2018. január 24. Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Tej és tejtermékek - A tejre vonatkozó kiegészítő illeték - Az 1995/1996 és 2008/2009 közötti gazdasági évek - 1234/2007/EK rendelet - 79., 80. és 83. cikk - 595/2004/EK rendelet - 15. és 17. cikk - Megsértés - Az illeték előírt határidőn belüli tényleges megfizetésének hiánya - Az illeték meg nem fizetése esetén a behajtás elmulasztása. C-433/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2018. január 24. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Tej és tejtermékek - A tejre vonatkozó kiegészítő illeték - Az 1995/1996 és 2008/2009 közötti gazdasági évek - 1234/2007/EK rendelet - 79., 80. és 83. cikk - 595/2004/EK rendelet - 15. és 17. cikk - Megsértés - Az illeték előírt határidőn belüli tényleges megfizetésének hiánya - Az illeték meg nem fizetése esetén a behajtás elmulasztása"

A C-433/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2015. augusztus 6-án

az Európai Bizottság (képviselik: P. Rossi, D. Nardi és J. Guillem Carrau, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: P. Gentili és S. Fiorentino avvocati dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, C. Vajda, Juhász E. (előadó), K. Jürimäe és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. szeptember 8-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. július 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság, mivel nem biztosította, hogy a nemzeti kvótát meghaladó olaszországi termelés után fizetendő kiegészítő illeték a kiegészítő illeték Olaszországban történt tényleges bevezetésének első gazdasági évétől (1995/1996) az utolsó olyan gazdasági évig, amikor Olaszországban kvótát meghaladó termelés valósult meg (2008/2009), nem tett eleget az érintett gazdasági évek tekintetében irányadó uniós jogi rendelkezésekből, pontosabban a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 405., 1. o.) 1. és 2. cikkéből, a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 123. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.; helyesbítés: HL 2008. L 110., 16. o.) 4. cikkéből, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.) 79., 80. és 83. cikkéből, valamint, a Bizottság végrehajtási rendelkezései tekintetében, a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9-i 536/93/EGK rendelet (HL 1993. L 57., 12. o.) 7. cikkéből, a 3950/92 rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9-i 1392/2001/EK rendelet (HL 2001. L 187., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 104. o.) 11. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, végül a 2006. október 4-i 1468/2006/EK bizottsági rendelettel (HL 2006. L 274., 6. o.) módosított, az 1788/2003 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30-i 595/2004/EK rendelet (HL 2004. L 94., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 43. kötet, 333. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 295. o.) (a továbbiakban: 595/2004 rendelet) 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeinek.

- ténylegesen azon egyes termelőket terhelje, akik a termelés túllépéséhez a túllépések egyes eseteiben hozzájárultak, továbbá

- ezen illetéket kellő időben, a fizetendő összegről szóló előzetes értesítést követően megfizesse a felvásárló vagy - közvetlen értékesítés esetén - a termelő, vagy

- amennyiben az illeték megfizetésére az előírt határidőn belül nem került sor, azt nyilvántartásba vegyék, és esetlegesen kényszerítő intézkedések útján behajtsák ugyanezen felvásárlóktól vagy termelőktől,

Jogi háttér

2 A 3950/92 rendelet első preambulumbekezdése értelmében "a piaci egyensúly fokozása érdekében a jövőben is szükség lesz" a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illetékek rendszerére, amelynek célja "a tej és tejtermékek piacán jelentkező kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány, valamint az ebből eredő strukturális feleslegek csökkentése" [nem hivatalos fordítás].

3 A 3950/92 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az 1993. április 1-jével kezdődő újabb 7 egymást követő, 12 hónapos időszakban a tehéntejtermelők kiegészítő illetéket kötelesek fizetni az általuk termelt mindazon tej és tejjel egyenértékű termék azon mennyisége után, amelyet felvásárlónak szállítanak vagy közvetlen fogyasztás céljára értékesítenek az adott tizenkét hónapos időszak alatt a később meghatározásra kerülő mennyiségen felül.

Az illeték összege a tej irányárának 115%-a." [nem hivatalos fordítás]

4 Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Az illeték az adott 12 hónapos időszak alatt értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék mindazon mennyisége után fizetendő, amelyet a 3. cikkben említett, idevonatkozó mennyiségen felül értékesítenek. Az illetéket meg kell osztani azon termelők között, akik a túltermeléshez hozzájárultak.

A tagállam döntésének megfelelően kell megállapítani, hogy a termelők milyen mértékben járulnak hozzá a megfizetendő illetékhez, miután a fel nem használt referenciamennyiségeket esetlegesen újra elosztották, vagy a felvásárló szintjén annak függvényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés a fel nem használt referenciamennyiségnek az egyes termelőkre jutó egyéni referenciamennyiségek arányában történő újrafelosztását követően, vagy országos szinten annak fényében, hogy milyen mértékű volt a túltermelés az egyes egyéni termelőkre jutó referenciamennyiségek tekintetében." [nem hivatalos fordítás]

5 A 3950/92 rendeletet 2004. április 1-jétől az 1788/2003 rendelet 25. cikke váltotta fel. Ez utóbbi rendelet (5) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"Az illetéket úgy kell megállapítani, hogy visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti referenciamennyiség meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kell fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét fel kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam irányában - azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget - felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért."

6 Az említett rendelet "Hatály" című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) 2004. április 1-jei kezdettel 11 egymást követő, tizenkét hónapos időszakra (a továbbiakban: tizenkét hónapos időszakok) illetéket (a továbbiakban: illeték) vezetnek be az érintett tizenkét hónapos időszak alatt az I. mellékletben rögzített nemzeti referenciamennyiségeken felül értékesített tehéntej- és egyéb tejtermékmennyiségekre.

(2) Ezeket a mennyiségeket a 6. cikkel összhangban felosztják a termelők között, különbséget téve az 5. cikk meghatározása szerinti szállítások és közvetlen eladások között. A nemzeti referenciamennyiség túllépéseit és az annak eredményeként kivetett illetéket a 3. fejezetnek megfelelően valamennyi tagállamban nemzeti szinten határozzák meg, különbséget téve szállítások és közvetlen eladások között.

(3) Az I. mellékletben feltüntetett nemzeti referenciamennyiségeket az általános piaci helyzet és különösen az egyes tagországokban érvényben lévő különleges feltételek figyelembevételével kell rögzíteni az esetleges felülvizsgálat sérelme nélkül."

7 Az 1788/2003 rendelet "Az illeték kifizetése" című 3. cikke a következőket írja elő:

"(1) A tagállamok [a] nemzeti referenciamennyiségek túllépéséből származó és a szállításokra és a közvetlen eladásokra külön-külön nemzeti szinten meghatározott illeték Közösség részére történő befizetésére kötelezettek; az esedékes összeg 99%-át az adott tizenkét hónapos időszakot követően október 1-jéig az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapba (EMOGA) fizetik be.

(2) Ha az (1) bekezdésben előírt illetéket a határidő lejártáig és az [EMOGA] Bizottságával folytatott konzultációt követően nem fizetik be, akkor a Bizottság a be nem fizetett illetéknek megfelelő összeget levonja a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendelet [HL 1999. L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.] 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett tagállam által teljesített kiadásra nyújtott havi előlegekből. [...]

(3) A Bizottság a 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban meghatározza az e cikk végrehajtásával kapcsolatos szabályokat."

8 E rendeletnek "A termelők hozzájárulása a fizetendő illetékhez" című 4. cikke értelmében:

"Az illetéket a 10. és 12. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik az 1. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti referenciamennyiségek minden egyes túllépéséhez hozzájárultak.

A 10. cikk (3) bekezdésének és a 12. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek a 3. fejezet rendelkezéseivel összhangban kiszámított, esedékes illeték-hozzájárulásukat megfizetni a tagállamnak, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló referenciamennyiséget."

9 Az 1788/2003 rendeletet 2008. április 1-jei hatállyal az 1234/2007 rendelet 201. cikke (1) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi rendeletnek a tejágazatbeli termelésszabályozó rendszerre vonatkozó rendelkezéseit e rendelet 204. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében 2008. július 1-jétől kell alkalmazni. Az említett rendelet (38) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"A többletilletéket úgy kell megállapítani, hogy az visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti kvóta meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kelljen fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét meg kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam előtt - azon tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget - felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért. A tagállamok a nemzeti kvótájuk túllépésének megfelelő illetéket egy 1%-os átalányösszeg visszatartásával befizetik az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapba (EMGA); a visszatartott összeg arra szolgál, hogy figyelembe vegyék egyes termelők esetleges csődeseteit vagy végleges képtelenségét arra, hogy megfizessék az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulást."

10 Az 1234/2007 rendelet "Többletilleték" című, 78. cikke a következőképpen hangzik:

"(1) A tejre és az egyéb tejtermékekre vonatkozóan a II. alszakasznak megfelelően megállapított nemzeti kvótán felül értékesített mennyiségek után többletilletéket kell fizetni.

Az illeték összege a tej 100 kilogrammjára 27,83 [euró].

[...]

(2) A tagállamoknak a nemzeti kvóta túllépéséből származó, a szállításokra és a közvetlen értékesítésre külön-külön, nemzeti szinten meghatározott többletilletéket kell fizetniük a Közösség részére, és az esedékes összeg 99%-át az érintett tizenkét hónapos időszakot követően, október 16. és november 30. között be kell fizetniük az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapba [helyesen: Európai Mezőgazdasági Garanciaalapba].

(3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott többletilletéket a határidő lejártáig és a mezőgazdasági alapok bizottságával folytatott konzultációt követően nem fizetik be, a Bizottság a meg nem fizetett többletilletéknek megfelelő összeget levonja az 1290/2005/EK rendelet 14. cikke és 15. cikkének (2) bekezdése szerinti havi kifizetésekből. A határozat meghozatala előtt a Bizottság figyelmezteti az érintett tagállamot, amely egy héten belül közli álláspontját. [...]

[...]"

11 E rendeletnek "A termelők hozzájárulása a fizetendő többletilletékhez" című 79. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A többletilletéket a 80. és a 83. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik a 66. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti kvóták túllépéséhez az egyes túllépések esetében hozzájárultak.

A 80. cikk (3) bekezdésének és a 83. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek megfizetni a tagállam részére a 69., a 70. és a 80. cikkben foglaltakkal összhangban kiszámított esedékes többletilleték-hozzájárulásukat, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló kvótákat."

12 Az említett rendelet "A szállításokra vonatkozó többletilleték" című 80. cikkének a 2009. január 19-i 72/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 30., 1. o.; helyesbítések: HL 2009. L 230., 6. o.; HL 2010. L 220., 76. o.) módosított változata a következőket írja elő: "(1) A többletilleték végleges összegének megállapítása céljából az egyes termelők által szállított mennyiségeket a Bizottság által meghatározandó együtthatók alkalmazásával és a Bizottság által meghatározandó feltételek mellett növelni vagy csökkenteni kell a tényleges zsírtartalom és a referencia-zsírtartalom közötti eltérés kifejezése érdekében. A többletilleték összegét nemzeti szinten a szállításoknak az első albekezdéssel összhangban kiigazított összege alapján kell kiszámítani. [...] (3) Az egyes termelők által a többletilleték kifizetéséhez nyújtandó hozzájárulást a tagállam határozattal állapítja meg az alábbiak szerint, miután megtörtént vagy elmaradt a szállításokra juttatott nemzeti kvóta fel nem használt részének az egyes termelők egyéni kvótáinak arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján történő kiosztása: A 78. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazása esetén a tagállamok az egyes termelőknek az abban az albekezdésben említett magasabb arányszám alkalmazása miatti többletilletékhez fizetendő hozzájárulásának meghatározásakor biztosítják, hogy ezt az összeget a felelős termelők a tagállamok által meghatározandó objektív kritériumok alapján arányosan fizessék be."

a) nemzeti szinten, azon összeg alapján, amellyel az egyes termelők túllépték a kvótájukat;

b) vagy először a felvásárlói szinten, és azt követően adott esetben nemzeti szinten.

13 Az 1234/2007 rendeletnek "A közvetlen értékesítésre vonatkozó többletilleték" című 83. cikke értelmében:

"(1) A közvetlen értékesítés esetében az egyes termelők többletilleték-fizetési hozzájárulását a tagállamok határozattal állapítják meg a közvetlen értékesítéshez rendelt nemzeti kvóta fel nem használt részének újrakiosztását vagy ennek elmaradását követően, a megfelelő területi szinten vagy nemzeti szinten.

(2) A tagállamok a Bizottság által rögzített kritériumok alapján meghatározzák az értékesített vagy átruházott tej, valamint az értékesített vagy átruházott tejtermékek előállításához felhasznált tej teljes mennyisége után fizetendő többletilletékből a termelőre eső hozzájárulás kiszámításának alapját.

(3) A zsírtartalommal kapcsolatos korrekciók nem vehetők figyelembe a többletilleték végleges összegének megállapítása céljából.

(4) A Bizottság megállapítja a többletilletéknek a tagállam illetékes hatósága számára történő kifizetése módját és idejét."

14 Az 536/93 rendelet 7. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A tagállamok megtesznek minden olyan ellenőrzési intézkedést, amely a 3950/92/EGK rendelet 3. cikkében szereplő egyik vagy másik mennyiség túllépésével értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék mennyisége esetében az illetékbeszedés biztosításához szükséges. [...] [...] (3) A tagállamoknak ténylegesen meg kell vizsgálniuk az értékesített tej és tejjel egyenértékű termék mennyiségeire vonatkozó könyvelés pontosságát, és e célból a gazdaságokban történő begyűjtés során ellenőrizniük kell a tejszállítmányokat, valamint különösen az alábbiakat: [...]" [nem hivatalos fordítás]

a) a felvásárlóknál [...]

b) a termelőknél [...]

15 Az 1392/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése és 17. cikke értelmében e rendelet 2002. március 31-i hatállyal felváltotta az 536/93 rendeletet. Az 1392/2001 rendelet "A tagállamok által végzett ellenőrzések" című 11. cikke a következőket írja elő: "(1) A tagállamok kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 3950/92/EGK rendelet 3. cikkében említett mennyiségeken felül értékesített tej és tejjel egyenértékű termék mennyisége után fizetendő illetéket helyesen állapítsák meg, és hogy az, szállítások esetén, az érintett termelőt terhelje. (2) A tagállamok kötelesek meghozni minden további szükséges intézkedést azért, hogy: [...]"

a) a tejtermelésnek és/vagy a referenciamennyiségeknek a 3950/92/EGK rendelet 8. cikke a) pontja szerinti, teljes vagy részleges felszámolásának eseteit megvizsgálják, amennyiben a fenti rendelet vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására sor kerül;

b) biztosítsák, hogy az érintett feleknek tudomásuk legyen a rájuk vonatkozó büntetőjogi és közigazgatási szankciókról, amennyiben nem tartják be a 3950/92/EGK rendelet vagy e rendelet rendelkezéseit.

16 Az 1392/2001 rendeletet 2004. április 1-jei hatállyal az 595/2004 rendelet helyezte hatályon kívül, amely utóbbi rendelet rendelkezéseit a 28. cikke értelmében a 2004/2005-es időszaktól kell alkalmazni. Ez utóbbi rendelet "Fizetési határidő" című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az illetékfizetésre kötelezett felvásárlók és közvetlen értékesítés esetén a termelők minden év október 1-jéig megfizetik az esedékes összeget az illetékes hatóságnak a tagállam által megállapított szabályokkal összhangban.

(2) Az (1) bekezdésben említett fizetési határidő be nem tartása esetén az esedékes összegre évente a minden év október 1-jén érvényes, a II. melléklet szerint rögzített háromhavi referencia-kamatlábon számított kamatot kell fizetni, hozzáadva egy százalékpontot.

A kamatot a tagállam részére kell megfizetni.

(3) A tagállamok legkésőbb minden év novemberében a bejelentett kiadásokkal együtt bejelentik az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) részére az 1788/2003/EK rendelet 3. cikkének alkalmazásából származó összegeket.

[...]"

17 Az 595/2004 rendeletnek "Az illeték felszámítása" című 17. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az illetéket helyesen számítsák fel, és hogy az azokra a termelőkre háruljon, akik a túllépéshez hozzájárultak."

18 2003. július 16-án a Tanács az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése - jelenleg az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése - alapján elfogadta az Olasz Köztársaság által a tejtermelőinek szánt támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2003/530/EK határozatot (HL 2003. L 184., 15. o.). E határozat (2)-(5), valamint (7) és (8) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: [...]

"(2) Az olasz tejtermelők az 1995/1996 és a 2001/2002 közötti időszakban a referenciamennyiségen felül termeltek tejet, és a 3950/92/EGK rendelettel összhangban a tejre és tejtermékekre megállapított kiegészítő illeték alapján 1386475250 euró összeget kell a Közösségnek fizetniük.

(3) Ezen összeg nagy részét az olasz hatóságok nem szedték be, miután a szóban forgó termelők részére a nemzeti közigazgatási bíróságok a kifizetést felfüggesztették.

(4) Olaszországban a jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy a kiegészítő illeték beszedése számos nehézségbe ütközik, nagyszámú folyamatban levő bírósági ügyet eredményezve, amelyek továbbra is hosszabb időre késleltethetik a tényleges kifizetést a jövőben.

(5) Az olasz hatóságok olyan intézkedéseket terveznek alkalmazni e folyamatban levő peres eljárások rendezésére és a meglévő társadalmi feszültségek megszüntetésére, amelyek révén e tejtermelők tartozásaikat kamatmentesen, több évre ütemezett részletekben fizethetik vissza.

(7) A hasonló jövőbeli problémák elkerülése érdekében az olasz kormány vállalja, hogy a tejkvóták jövőbeli kezeléséről szóló új törvény, valamint a végrehajtási rendelkezések mélyreható átdolgozása és korszerűsítése révén ezentúl szigorúan alkalmazza a kiegészítő illetéket. A Bizottság értékelése alapján a szóban forgó törvény a rendszer alkalmazásának alapjául szolgáló megfelelő jogszabályi hátteret képez, amely teljes és megfelelő végrehajtása esetén biztosítja majd a rendszer helyes működését.

(8) Annak érdekében, hogy az érintett olasz tejtermelőket ne érje súlyos anyagi teher, amelyet az esedékes teljes összeg azonnali megfizetése jelentene, és hogy így a meglévő társadalmi feszültségek csökkenjenek, kivételes körülmények igazolják, hogy a jelen határozatban meghatározott feltételek teljesülése esetén az Olasz Köztársaság által az említett tejtermelőknek előleg és halasztott fizetés formájában nyújtani kívánt támogatás a Szerződés 87. cikkétől eltérően a közös piaccal összeegyeztethetőnek legyen tekinthető." [nem hivatalos fordítás]

19 Az említett határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik: "Az a támogatás, amelyet az Olasz Köztársaság azáltal kíván nyújtani, hogy az 1995-1996 és 2001-2002 közötti időszakok tekintetében a tejre és a tejtermékekre kirótt kiegészítő illeték címén a tejtermelők által fizetendő összeget saját maga fizette be a Közösségnek, valamint azáltal, hogy e termelők számára lehetővé tette, hogy kamatmentesen, több évre ütemezett részletekben fizessék vissza tartozásukat, kivételesen összeegyeztethetőnek minősül a közös piaccal, feltéve, hogy:

- a termelők egyenlő éves részletekben, hiánytalanul visszafizetik a teljes összeget, és

- a visszafizetési időszak nem haladja meg a 14 évet, 2004. január 1-jétől kezdődően." [nem hivatalos fordítás]

A pert megelőző eljárás és a felek kérelmei

20 A Bizottság, miután információkat szerzett a tehéntejtermelők által fizetendő kiegészítő illeték címén Olaszországban beszedett összegek elégtelenségéről, úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az abban álló kötelezettségeit, hogy a nemzeti referenciamennyiségek túllépéséhez az egyes esetekben hozzájáruló termelők között teljes egészében felossza az általuk egyénenként fizetendő kiegészítő illetéket, kiszámítsa az ennek megfelelő egyéni tartozást, ellenőrizze e tartozás érintettek általi tényleges megfizetését, és a fizetés elmulasztása esetén behajtsa az esedékes összegeket.

21 A 2008 júliusa és 2012 júliusa közötti időszakban folytatott levélváltások útján - amelyekre nagyrészt az uniós pilot eljárás keretében került sor - a Bizottság tájékoztatást kért az olasz kormánytól a tejre vonatkozó kiegészítő illeték behajtásával kapcsolatos előrelépésekről. A Bizottság kérdései különösen a kiegészítő illeték adóalanyok közötti felosztására és a fizetés elmulasztása esetén hozott behajtási intézkedésekre, továbbá arra vonatkoztak, hogy a bekövetkezett jogszabály-módosítások milyen hatást gyakorolnak a kiegészítő illeték behajtásának hatékonyságára, valamint a behajtási eljárásokra és a jogviták rendezésére.

22 A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek az olasz hatóságok válaszát, 2013. június 21-én hivatalos felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben felszólította e tagállamot a tárgyra vonatkozó észrevételeinek az előterjesztésére. E tagállam a 2013. szeptember 23-i levelében, valamint a 2013. szeptember 30-i, illetve a 2014. január 21-i és 2014. február 7-i három kiegészítő levélben adott választ.

23 A Bizottság, tekintettel arra, hogy szerinte a "behajtási eljárások tartósan stagnálnak, és az összegek jelentős része továbbra is kiegyenlítetlen", 2014. július 10-én indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaságnak, és felszólította az említett tagállamot, hogy a vélemény átvételétől számított két hónapos határidőn belül hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen az említett véleménynek. Az olasz kormány a válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte, amely kérelemnek a Bizottság helyt adott, és megengedte, hogy az említett kormány a válaszát 2014. október 11-ig nyújtsa be.

24 A 2014. október 22-i és 2014. november 25-i levéllel kiegészített 2014. október 13-i levelével az Olasz Köztársaság választ adott az indokolással ellátott véleményben szereplő kifogásokra.

25 A Bizottság, mivel nem találta meggyőzőnek az olasz hatóságok érvelését, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

Előzetes észrevételek

26 Először is meg kell jegyezni, hogy kereseti kérelmeiben a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette "az érintett gazdasági évek tekintetében irányadó uniós jogi rendelkezések[ből], pontosabban" a jelen ítélet 1. pontjában említett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit. Mindazonáltal a keresetlevél bevezető részében és 2. pontjában a Bizottság a "pontosabban" kifejezésre való utalás nélkül sorolja fel a felrótt kötelezettségszegés tárgyát képező különböző uniós jogi rendelkezéseket. Ezenfelül az említett keresetlevélből nem tűnik ki, hogy a Bizottság a jelen ítélet 1. pontjában konkrétan hivatkozott rendelkezéseken felül további uniós jogi rendelkezéseket is fel kívánt venni a keresetébe. E körülmények között a kereseti kérelmeket úgy kell érteni, hogy azok kizárólag a konkrétan hivatkozott rendelkezésekre vonatkoznak.

27 Másodszor, pontosítani kell, hogy a Bizottság által benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset az Olasz Köztársaság abban megnyilvánuló mulasztására vonatkozik, hogy nem hozta meg az uniós jogból eredő bizonyos kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, amely kötelezettségek az e tagállam rendelkezésére álló nemzeti kvótát meghaladó tejtermelésre vonatkozó kiegészítő illeték rendszerével kapcsolatosak. A Bizottság azt rója fel az említett tagállamnak, hogy az nem alakított ki olyan rendszert, amely biztosítja, hogy a nemzeti szintű kiegészítő illeték ténylegesen az érintett gazdasági szereplőket terhelje, és ez utóbbiak azt megfizessék, vagy a fizetés elmulasztása esetén az illetékes hatóságok az illetéket behajtsák.

28 A kereseti kérelmek ugyanakkor nem tesznek említést sem a behajtás elmaradása miatt a különböző gazdasági években felmerülő konkrét összegekről, sem az összes érintett gazdasági évet lefedő teljes összegről.

29 Ebből az következik, hogy a jelen kereset keretében nincs szükség annak meghatározására, hogy a még be nem hajtott kiegészítő illetékek teljes összege a Bizottság irataiban szereplő 1343 millió eurónak, vagy az Olasz Köztársaság szerinti 827,39 millió euró összegnek felel-e meg.

30 Mindazonáltal a felek között a már behajtott és a még behajtandó összegek tekintetében fennálló véleménykülönbségtől függetlenül meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 23. pontjában említett időpontban, 2014. október 11-én, több mint 18 évvel a kiegészítő illeték Olaszországban való kivetésének első gazdasági évének végét és több mint 5 évvel az utolsó ilyen gazdasági évet követően az olasz hatóságok továbbra sem hajtották be a jelentős összegű kiegészítőilleték-tartozásokat.

31 A jelen keresetet ezen észrevételek fényében kell megvizsgálni.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

32 A Bizottság azt állítja, hogy az indokolással ellátott véleményben rögzített, egy hónappal meghosszabbított határidő lejártakor, azaz 2014. október 11-én az Olasz Köztársaság nem rendelkezett olyan hatékony rendszerrel, amelynek révén behajthatta volna a tejre vonatkozó kiegészítő illeték címén fizetendő összegeket az 1995/1996 és 2008/2009 közötti gazdasági évek tekintetében.

33 A Bizottság szerint az Olasz Köztársaság nem teljesítette az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy teljes egészében, megfelelő gondossággal és gyorsasággal felossza a kiegészítő illetéket azon termelők között - illetve azt tőlük behajtsa -, akik a nemzeti referenciamennyiségek túllépéséhez a túllépések egyes eseteiben hozzájárultak. E tekintetben a Bizottság különösen az 1999. január 21-iNémetország kontra Bizottság (C-54/95, EU:C:1999:11, 177. pont) ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében szereplő általános gondossági kötelezettség alapján a tagállamok kötelesek késedelem nélkül behajtani a kiegészítőilleték-tartozást.

34 Ezért a Bizottság szerint az a körülmény, hogy a tejre vonatkozó kiegészítő illeték tekintetében a tartozás összege ennyire magas - amint az a jelen ítélet 29. pontjából kitűnik -, az Olasz Köztársaság saját gondatlanságából, valamint abból fakad, hogy a keresetlevélben említett időszak során e tagállam nem alakított ki olyan rendszert, amely hatékonyan biztosította volna ezen illetéknek a tagállam területén való kivetését és behajtását.

35 A Bizottság szerint először is a tárgyra vonatkozó uniós szabályozás nemzeti jogba való átültetése túlságosan bonyolult volt, ami a kiegészítő illetékre vonatkozó nemzeti rendszer alkalmazásával kapcsolatos további késedelmekhez és számos jogvitához vezetett. Következésképpen egyre nehezebbé vált ezen illeték behajtása, különösen mivel egyes nemzeti bíróságok elővigyázatosságból az illetékfizetés felfüggesztéséről határoztak.

36 Másodszor, az Olasz Köztársaság nem alkalmazta hatékonyan a rendelkezésére álló azon közigazgatási mechanizmusokat - különösen a beszámítás intézményét -, amelyeket a kiegészítőilleték-tartozás behajtása érdekében igénybe vehetett volna. Az illetéktartozások, illetve a közös agrárpolitika keretében folyósítandó támogatások összege közötti beszámítás lehetőségének olaszországi bevezetésére nem megfelelő hatékonysággal és késedelmesen került sor. Egyébiránt a Bizottság szerint bizonyos, jelenleg is hatályos szabályozási rendelkezések akadályozzák a beszámítás alkalmazását.

37 Harmadszor, a 2003-ban bevezetett bizonyos jogszabály-módosítások hatálybalépése az esetek többségében megakasztotta a behajtási eljárásokat, mivel hiányoztak a folytatásukhoz szükséges végrehajtási rendelkezések, vagy a hatóságok és az érintett személyek közötti megállapodások.

38 Negyedszer, a Bizottság kifejti, hogy a kiegészítő illeték behajtásáért felelős nemzeti hatóságok által elkövetett hibák, valamint a behajtási eljárást érintő számos módosítás miatt az Olasz Köztársaság maga is elismerte, hogy ez a "behajtásokat illetően jelentős patthelyzetet eredményezett". Az említett intézmény e tekintetben pontosítja, hogy az esedékes összegeket tévesen behajthatatlannak tekintették, ami szintén gyengítette e behajtás hatékonyságát.

39 Válaszában az Olasz Köztársaság egyrészt azt állítja, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresete az eset körülményeire tekintettel sérti a ne bis in idem, az arányosság és a specialitás elvét. Másrészt arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyítja, hogy az Olasz Köztársaság megsértette a kiegészítő illeték kivetésével és behajtásával kapcsolatos kötelezettségeit.

A Bíróság álláspontja

40 Emlékeztetni kell arra, hogy a 3950/92 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az e rendelet első cikkében megállapított kiegészítő illetéket azon termelők között osztják fel, akik a referenciamennyiségek túllépéséhez hozzájárultak. A kiegészítő illeték ilyen felosztásáról rendelkezik az 1788/2003 rendelet 4. cikke, valamint az 1234/2007 rendelet 79., 80. és 83. cikke is.

41 Az 536/93 rendelet 7. cikkével, az 1392/2001 rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint az 595/2004 rendelet 15. és 17. cikkével összhangban a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az illetéket, ideértve a fizetési határidő elmulasztása esetén járó kamatokat is, helyesen számítsák fel, és hogy az azokra a termelőkre háruljon, akik a túllépéshez hozzájárultak.

42 Ebben az összefüggésben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamoknak az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében szereplő és a tárgyra vonatkozó uniós rendeletekben pontosított általános gondossági kötelezettség értelmében intézkedéseket kell hozniuk a szabálytalanságok gyors orvoslása érdekében. Bizonyos körülmények mellett - így különösen a tevékenység megszűnése vagy a számviteli dokumentumok elvesztése esetén - ugyanis bizonyos idő elteltével nehézkessé vagy lehetetlenné válhat a kiegészítő illeték felosztása és behajtása (lásd ebben az értelemben: 1990. október 11-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C-34/89, EU:C:1990:353, 12. pont; 1999. január 21-iNémetország kontra Bizottság ítélet, C-54/95, EU:C:1999:11, 177. pont).

43 Ezenfelül az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással összefüggésben a Bíróságnak a bizonyítási teherre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottságnak kell bizonyítania az állítólagos kötelezettségszegés fennállását. A Bizottságnak kell tehát a Bíróság elé tárnia a kötelezettségszegés fennállásának Bíróság általi vizsgálatához szükséges bizonyítékokat (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-398/14, EU:C:2016:61, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Amikor a Bizottság kellő mennyiségű adatra hivatkozott, amelyek alapján megállapíthatók az alperes tagállam területén felmerült bizonyos tények, e tagállam feladata, hogy az így előterjesztett adatokat, valamint az azokból eredő következtetéseket érdemben és részletesen vitassa (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-398/14, EU:C:2016:61, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 A jelen esetben a Bizottság az írásbeli beadványaiban részletesen kifejtette azokat a tényállási elemeket, amelyek ezen intézmény szerint az Olasz Köztársaságnak felrótt kifogások tárgyát képező gondatlansághoz és mulasztásokhoz vezettek. Egyébiránt a Bizottság megjegyzi - anélkül, hogy azt e tagállam vitatná -, hogy e tényállási elemek többsége az olasz hatóságok által a levélváltásaik keretében rendelkezésre bocsátott iratokban szerepel, valamint hogy a Corte dei conti (számvevőszék, Olaszország) véleményei, illetve az említett tagállam kormányzati és parlamenti vizsgálóbizottságai is lényegében megerősítik azokat.

46 Az a körülmény, hogy a jelen ítélet 29. pontjában említettekhez hasonló kiegészítőilleték-tartozások ilyen hosszú időn át halmozódhattak fel, anélkül, hogy az illetékes hatóságok tartósan csökkenteni tudták volna azok mértékét, azt mutatja, hogy e hatóságok nem hozták meg a kereseti kérelmekben szereplő uniós jogi rendelkezésekből eredő kötelezettségeik tiszteletben tartásához szükséges intézkedéseket.

47 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság kellően alátámasztotta azon tények megalapozottságát, amelyekre az e rendelkezésekből eredő kötelezettségek Olasz Köztársaság általi megsértésének bizonyítása érdekében a keresetében hivatkozik. Következésképpen a jelen ítélet 44. pontjában említett ítélkezési gyakorlattal összhangban meg kell vizsgálni az előterjesztett védekezési jogalapokat.

48 Az Olasz Köztársaság, jóllehet elismeri az uniós jogból eredő, a kiegészítő illeték kivetésére és adott esetben behajtására vonatkozó kötelezettség fennállását, először is azt állítja, hogy e kötelezettség "gondossági", és nem "eredménykötelezettség", továbbá hogy a Bizottság nem bizonyította e kötelezettség olasz hatóságok általi megsértését.

49 Ezen érvelés alátámasztása érdekében az Olasz Köztársaság a 2001. november 13-iFranciaország kontra Bizottság ítélet 36. pontjára hivatkozik (C-277/98, EU:C:2001:603), amelyben a Bíróság kimondta, hogy a 804/68/EK rendelet 5c. cikkében említett kiegészítő illeték részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 1988. június 3-i 1546/88/EGK bizottsági rendelet (HL 1988. L 139., 12. o.) 19. cikke, amelynek értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a kiegészítő illeték beszedésének biztosítása érdekében, nem eredménykötelezettséget, hanem gondossági kötelezettséget hozott létre.

50 Ezért véleménye szerint önmagában az, hogy a tejre vonatkozó kiegészítő illeték összegének egy részét nem szedték be, nem elegendő a felrótt kötelezettségszegés fennállásának megállapításához.

51 E tekintetben kitűnik, hogy az Olasz Köztársaság által előadott érvelés a Bizottság kérelmeinek téves olvasatán alapul. Kereseti kérelmeivel a Bizottság ugyanis annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság, mivel a jelen ítélet 27. pontjában kifejtettek szerint nem hozta meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a tejre vonatkozó kiegészítő illeték az érintett termelőket terhelje, és adott esetben az illetékes hatóságok behajtsák az illetéket, nem teljesítette a kötelezettségeit. E kötelezettségszegés tárgya tehát nem arra vonatkozik, hogy e tagállam nem hajtotta be ezen illetéktartozások teljes összegét.

52 Az Olasz Köztársaság ezért nem mentheti ki magát a vele szemben felrótt kötelezettségszegés alól arra hivatkozva, hogy a tejre vonatkozó kiegészítőilleték-tartozások egy részének behajtását lehetővé tevő intézkedéseket hozott.

53 Jóllehet az Olasz Köztársaság a beadványai nagy részében részletes leírást ad a kiegészítő illeték felosztására és behajtására vonatkozó nemzeti jogi keretről, valamint az ahhoz fűzött módosításokról, e tagállam nem terjeszt elő sem a Bizottság által alátámasztott hiányosságok megkérdőjelezésére, sem pedig annak bizonyítására alkalmas konkrét adatokat, hogy a gondossági kötelezettségével összhangban kellő időben kialakított egy olyan hatékony rendszert, amely alkalmas a szóban forgó összegeknek a Bizottság által említett rendeletek alapján történő behajtására.

54 E körülmények között az állítólagos gondossági kötelezettségre vonatkozó érvet mint hatástalant el kell utasítani. A jelen ítélet 45-47. pontjában szereplő megállapítások szerint ugyanis az Olasz Köztársaság nem hozta meg az annak haladéktalan biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az illeték az érintett tejtermelőket terhelje, és az illetéket hatékony módon behajtsák.

55 Az Olasz Köztársaság ezt követően arra hivatkozik, hogy a tejre vonatkozó kiegészítő illeték uniós jogalkotási keretéhez fűzött számos módosítás jelentős mértékben hozzájárult a nemzeti szinten felmerülő jogalkotási és igazgatási nehézségekhez.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy még ha feltételezzük is, hogy a tejre vonatkozó illetékkel kapcsolatos uniós szabályozás végrehajtása nemzeti szinten komoly nehézségekhez vezetett, ez nem változtat azon, hogy - amint azt a Bíróság több alkalommal kimondta - az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (lásd különösen: 2017. március 2-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-160/16, nem tették közzé, EU:C:2017:161, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Ezenfelül, amennyiben az Olasz Köztársaság szerint a tejre vonatkozó kiegészítő illetékkel kapcsolatos uniós szabályozás a természeténél fogva akadályozza ezen illeték azonnali és hatékony kivetését, és adott esetben behajtását, akkor e tagállam keresetet indíthatott volna a Bíróság előtt az érintett uniós intézkedések jogszerűségének felülvizsgálata érdekében. Márpedig az Olasz Köztársaság a jogvita tárgyát képező, összesen több mint tizenkét évet lefedő időszak során egyetlen ilyen tárgyú keresetet sem indított. Mindazonáltal az a körülmény, hogy a tejre vonatkozó kiegészítőilleték-rendszer uniós szinten jogi és politikai nehézségekhez vezetett, és e rendszert végül felváltották, semmiképpen sem igazolja azon intézkedések tagállamok általi meghozatalának elmulasztását, amelyek e szabályozás nemzeti szinten való tényleges érvényesülésének biztosításához szükségesek.

58 Egyébiránt, ami konkrétan a 2003/530 határozatot illeti, amelyből az Olasz Köztársaság azt a következtetést vonja le, hogy amennyiben valóban kötelezettségszegést követett el, akkor az Európai Unió Tanácsa nem fogadhatta volna el ezt a határozatot, elegendő rámutatni arra, hogy a Tanács az említett határozatban a kiegészítő illeték érintett tejtermelők általi megfizetésének elősegítésére irányuló támogatási intézkedések jóváhagyására szorítkozott, és nem vizsgálta meg a határozat elfogadásának időpontjában Olaszországban fennálló helyzetet. Ezenfelül a 2003/530 határozattal a Tanács hallgatólagosan megerősítette e tagállam arra irányuló kötelezettségét, hogy biztosítsa a kiegészítő illeték tejtermelők általi megfizetését, továbbá rámutatott arra, amint az e határozat (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy "az olasz kormány [vállalta], hogy [...] új törvény alapján ezentúl szigorúan alkalmazza a kiegészítő illetéket".

59 E körülmények között az Olasz Köztársaság azon érvelése, amely szerint tiszteletben tartotta a tejre vonatkozó kiegészítő illeték kivetésével, és esetleges behajtásával kapcsolatos kötelezettségeit, nem alkalmas a Bizottság következtetéseinek megcáfolására.

60 Még meg kell vizsgálni az Olasz Köztársaság azon érveit, amelyek szerint az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset sérti a ne bis in idem, az arányosság és a specialitás elvét. Az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy mivel az 1788/2003 rendelet 3. és 4. cikkével, később pedig az 1234/2007 rendelet 78. és 79. cikkével összhangban már befizette az EMOGA-ba a nemzeti referenciamennyiség túllépése esetén alkalmazandó illeték összegét, az említett kereset azt jelentené, hogy ismételten szankcióval lenne sújtható a kiegészítő illeték kivetésére, és adott esetben behajtására irányuló ugyanazon kötelezettségek megszegése.

61 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 1788/2003 rendelet (5) preambulumbekezdéséből és az 1234/2007 rendelet (38) preambulumbekezdéséből kitűnik, az előző pontban említett rendelkezések különböző kötelezettségeket írnak elő az Olasz Köztársasággal szemben, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy e tagállamnak az 1788/2003 rendelet 3. cikke és az 1234/2007 rendelet 78. cikkének (2) bekezdése értelmében a kiegészítő illetéket be kell fizetnie az EMOGA-ba. Másrészt az említett tagállamnak az 1788/2003 rendelet 4. cikkével és az 1234/2007 rendelet 79. cikkével összhangban fel kell osztania a kiegészítő illetéket a nemzeti kvóták túllépéséhez hozzájáruló tejtermelők között, majd be kell hajtania ezt az illetéket. Ezért az, hogy az Olasz Köztársaság adott esetben teljesítette az elsőként említett kötelezettséget, még nem zárja ki, hogy elmulasztotta a másodikként említett kötelezettség teljesítését; márpedig a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen eljárás tárgyát csak e második kötelezettség képezi.

62 Ez az értékelés annál is inkább helytálló, hogy az Olasz Köztársaság érve végeredményben a kiegészítő illeték azon céljának sérelmét eredményezné, hogy a tejtermelők kötelesek legyenek a számukra kiosztott referenciamennyiségek tiszteletben tartására (2004. március 25-iCooperativa Lattepiù és társai ítélet, C-231/00, C-303/00 és C-451/00, EU:C:2004:178, 75. pont).

63 Ebből az következik, hogy az Olasz Köztársaságnak a ne bis in idem, az arányosság és a specialitás elvének megsértésére alapított érvelését el kell utasítani.

64 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság, mivel nem biztosította, hogy a nemzeti kvótát meghaladó olaszországi termelés után fizetendő kiegészítő illeték a kiegészítő illeték Olaszországban történt tényleges bevezetésének első gazdasági évétől (1995/1996) az utolsó olyan gazdasági évig, amikor Olaszországban kvótát meghaladó termelés valósult meg (2008/2009), nem tett eleget a 3950/92 rendelet 1. és 2. cikkéből, az 1788/2003 rendelet 4. cikkéből, az 1234/2007 rendelet 79., 80. és 83. cikkéből, valamint a Bizottság végrehajtási rendelkezései tekintetében az 536/93 rendelet 7. cikkéből, az 1392/2001 rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, végül az 595/2004 rendelet 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeinek.

- ténylegesen azon egyes termelőket terhelje, akik a termelés túllépéséhez a túllépések egyes eseteiben hozzájárultak, továbbá

- ezen illetéket kellő időben, a fizetendő összegről szóló előzetes értesítést követően megfizesse a felvásárló vagy - közvetlen értékesítés esetén - a termelő, vagy

- amennyiben az illeték megfizetésére az előírt határidőn belül nem került sor, azt nyilvántartásba vegyék, és esetlegesen kényszerítő intézkedések útján behajtsák ugyanezen felvásárlóktól vagy termelőktől,

A költségekről

65 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság, mivel nem biztosította, hogy a nemzeti kvótát meghaladó olaszországi termelés után fizetendő kiegészítő illeték a kiegészítő illeték Olaszországban történt tényleges bevezetésének első gazdasági évétől (1995/1996) az utolsó olyan gazdasági évig, amikor Olaszországban kvótát meghaladó termelés valósult meg (2008/2009), nem tett eleget a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet 1. és 2. cikkéből, a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet 4. cikkéből, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) 79., 80. és 83. cikkéből, valamint, a Bizottság végrehajtási rendelkezései tekintetében, a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9-i 536/93/EGK rendelet 7. cikkéből, a 3950/92 rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9-i 1392/2001/EK rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, végül a 2006. október 4-i 1468/2006/EK bizottsági rendelettel módosított, az 1788/2003 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30-i 595/2004/EK rendelet 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeinek.

- ténylegesen azon egyes termelőket terhelje, akik a termelés túllépéséhez a túllépések egyes eseteiben hozzájárultak, továbbá

- ezen illetéket kellő időben, a fizetendő összegről szóló előzetes értesítést követően megfizesse a felvásárló vagy - közvetlen értékesítés esetén - a termelő, vagy

- amennyiben az illeték megfizetésére az előírt határidőn belül nem került sor, azt nyilvántartásba vegyék, és esetlegesen kényszerítő intézkedések útján behajtsák ugyanezen felvásárlóktól vagy termelőktől,

2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.