3478/2020. (XII. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv. X.38.208/2019/2. számú végzésével összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdésének "a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül" szövegrésze alaptörvényellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó, csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője (dr. Schiffer András ügyvéd, Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.X.38.208/2019/2. számú végzése ellen, a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27/363/2019/6. számon hozott elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletére, valamint az alapul fekvő közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatállyal. Alkotmányjogi panaszában kérte a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 18. § (3) bekezdésének "a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint utalt arra, hogy az Abtv. 28. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint kezdeményezett eljárásban a bírói döntést is vizsgálhatja.

[2] Az alapul szolgáló ügyben az indítványozó részére 1999. május 1. napjától művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja került megállapításra, amely ellátás 2012. január 1. napjától korhatár előtti ellátásként került tovább folyósításra. Ezen ellátás folyósításának szüneteltetését kérte az indítványozó 2013-ban, mivel közalkalmazottként dolgozott tovább az ellátás további igénybe vétele helyett. Az indítványozó 2018. augusztus 24. napján érkeztetett igénybejelentésében kérte az öregségi nyugdíj ismételt megállapítását az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltésére hivatkozással.

[3] Az első fokon eljáró Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal 2018. október 3. napján Gy-02/L510/2980-12/2018. iktatási számon kelt határozattal az indítványozó kérelmét elutasította. Arra hivatkozott, hogy az indítványozó öregségi nyugdíjának ismételt megállapítását az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon túl kérte. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala 2019. február 26-án kelt BP/L556/2183-6/2018. iktatási számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot - azonos indokolással - helybenhagyta. Az indítványozó ezután keresetet terjesztett elő a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, mely a 2019. július 16. napján 6.K.27.363/2019/6. számon meghozott ítéletével, ugyancsak az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályra hivatkozva a keresetet elutasította. ítéleti tényállásában a bíróság rögzítette, hogy a felperes 2018. január 17. napján töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt. A felperes részére a korábban megállapított ellátás ezen naptól öregségi nyugdíjként került tovább folyósításra. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a hatóság az ügyfél irányában fennálló előzetes tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, annak tartalmát maga a felperes/indítványozó sem vitatta. Kérelme késedelmes előterjesztését illetően rajta kívül álló okokra - testvére valamint saját betegségére, gyógykezelésére - hivatkozott, azonban a kérelem előterjesztésével egyidejűleg igazolási kérelemmel nem élt, azt csak a fellebbezéssel együtt terjesztette elő. Mindezek alapján a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a hatóság helyesen állapította meg a felperesi kérelem elkésettségét, és jogszerűen döntött az öregségi nyugdíj ismételt megállapítása iránti, valamint az igazolási kérelem elutasításáról, továbbá a kormányhivatal jogszerűen utasította el a felperes fellebbezését, ezért a keresetet elutasította.

[4] Az indítványozó ezt követően a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melynek befogadását a Kúria Kfv.X.38.208/2019/2. szám alatt hozott végzésével megtagadta. A Kúria végzésében hangsúlyozta, hogy az ügy érdemének elbírálása elkülönül a befogadhatóság kérdésétől, ennek következtében a befogadási okok indokaitól alapvetően el kell határolni a felülvizsgálati kérelem indokait, ugyanis a felülvizsgálati kérelem befogadásáról való döntéskor csak a befogadás iránti kérelemben előadottakat vizsgálja. A felperes befogadási kérelmében azonban a perben előadott, az igényérvényesítésére és az eljárási jogaira vonatkozó jogszabályokról való tájékoztatás elégtelenségére (megtévesztő voltára és hiányosságára) vonatkozó indokok megismétlésével a hatóság és az elsőfokú bíróság döntését vitatta. Ügyében olyan elvi jelentőségű jogkérdés, amelynek kapcsán kérelme befogadása a joggyakorlat egységének, tovább fejlesztésének biztosítását szolgálná nem merült fel, ezért a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: kp.) 118. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.

[5] Az indítványozó ezt követően az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt, álláspontja szerint a Knymt. 18. § (3) bekezdésének sérelmezett "a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül" szövegrésze, és annak alkalmazása révén az ügyben hozott közigazgatási és bírósági döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében, XV. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint XIX. cikk (1) és (4) bekezdésében foglaltakat.

[6] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.

[7] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági végzéssel zárult ügyben a felülvizsgálati kérelem benyújtója volt, személyét hátrányosan érintő döntés született, így érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panaszeljárás kezdeményezésére jogosultnak minősül. A rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A kúria kfv.X.38.208/2019/2. számú végzését 2020. január 27. napján - elektronikus úton - kézbesítették, ellene az alkotmányjogi panaszt 2020. március 20-án - határidőben - terjesztették elő. Az ügyben rendkívüli perorvoslat nincs folyamatban.

[9] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontját, és az Abtv. 26. § (1) bekezdését, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, valamint a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezést. Feltüntette az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, és a bírósági végzést, amely álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkalmazása révén valósított meg alaptörvény-ellenességet. Beadványában előadta, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, és annak alkalmazása révén a bírósági végzés - szerinte - miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget tett a határozott kérelem törvényi feltételeinek.

[10] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[11] 2. Az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a kúria befogadást megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]).

[12] Azonban a jelen ügyben is fenntartja azt a korábbiakban kifejtett álláspontját, miszerint "[a] kúria azon döntése, mely - a kp. 118. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele - a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl -az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát" (3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Ezen túlmenően annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]).

[13] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben élt az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, az alkalmazott jogszabályi rendelkezés alaptörvényellenessége miatti alkotmányjogi panasszal.

[14] Amint azt az Alkotmánybíróság korábban is hangsúlyozta, az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján olyan jogszabályi rendelkezés felülvizsgálata kérhető, amelyet a bíróság a határozat meghozatala során alkalmazott. A kúriai végzés meghozatala során a Kúria az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezést [Knymt. 18. § (3) bekezdés] érdemben nem alkalmazta közvetlenül, mivel az indítványozó felülvizsgálati kérelmét azon az alapon utasította vissza, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan okot, amely a felülvizsgálati kérelem befogadását indokolta volna. A Knymt. 18. § (3) bekezdésének "a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül" szövegrésze a felülvizsgálati kérelem befogadási feltételeinek vizsgálatakor nem kapott szerepet. A Knymt. 18. § (1) bekezdése szerint, ha a korhatár előtti ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betölti, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától a korhatár előtti ellátásnak a 4. § (2) bekezdése szerinti csökkentés nélküli összegét öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani. A (3) bekezdés értelmében az öregségi nyugdíj (1) vagy (2) bekezdés szerinti folyósítása esetén a nyugdíjas - a nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül - a nyugdíjmegállapító szervtől kérheti az öregségi nyugdíj összegének ismételt megállapítását, ha a korhatár előtti ellátásban, illetve szolgálati járandóságban részesülés időtartama alatt legalább 365 nap szolgálati időt szerzett. Az öregségi nyugdíj összegét - az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától kezdődően - abban az esetben lehet ismételten megállapítani, ha az így megállapított öregségi nyugdíj magasabb az (1), illetve (2) bekezdés szerint folyósított összegnél.

[15] Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezést érdemben nem alkalmazta közvetlenül, így annak alaptörvény-ellenessége az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban az alkotmányjogi panaszban felhozott érvek alapján érdemben nem vizsgálható (3291/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).

[16] 3. Az indítványozó beadványában utalt arra, hogy az Abtv. 28. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a 26. § alapján kezdeményezett eljárásban a bírósági döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szembeni érveivel azonos indokok alapján az indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntés Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatától "sem zárja" el az Alkotmánybíróságot az Abtv. 28. §-a.

[17] Az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint "[a]z Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja". Míg a (2) bekezdése értelmében "[a]z Alkotmánybíróság a 26. § alapján indítványozott eljárásban a bírói döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja". Azonban az Abtv. 52. § (2) bekezdése rögzíti, hogy "[az] Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik". Tehát az Alkotmánybíróság az indítvány keretei között, az ott megjelölt alkotmányossági problémát hivatott vizsgálni. Ez alól csak szűk körben - a hivatalból megtehető megállapítások tekintetében - enged kivételt az Abtv., így a 28. § (1) bekezdése esetében, azonban a 28. § (2) bekezdése nem szerepel ezen kivételek között.

[18] Az indítványozó álláspontja szerint viszont a bírósági döntés Alaptörvénybe ütközése egyrészt abban a vonatkozásban merül fel, hogy az indítványozó szüneteltette a korhatár előtti nyugellátás folyósítását, tehát nem volt a korhatár előtti ellátásban részesült személynek tekinthető.

[19] Másrészt az indítványozó szerint a sérelmezett jogszabály nem fogalmaz egyértelműen a tekintetben, hogy a hat hónapos határidő jogvesztő határidőnek minősül-e, és nem rendelkezik világosan a határidő túllépésének következményeiről sem.

[20] Az indítványozó szerint ezen értelmezések esetében a támadott jogszabály téves alkalmazása ugyancsak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésben, XV. cikk (1)-(2) bekezdésében, valamint XIX. cikk (1) és (4) bekezdésében foglaltak sérelmét idézte elő.

[21] Bár az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a hatósági és bírósági döntésekre vonatkozóan a jogerős bírósági döntéssel szemben, a tévesen alkalmazott jogszabályi rendelkezés tekintetében nem terjesztett elő, az Alkotmánybíróság fenntartja következetes gyakorlatát a tekintetben, miszerint az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény, valamint az Abtv. alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]).

[22] Az Alkotmánybíróság a fentieken túl szükségesnek tartja felidézni, és jelen alkotmányjogi panasz esetében is mérvadónak tartja, hogy: az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz. Ebből következően a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatások esetében is a tulajdonként megszerzett (és így az alkotmányos tulajdonvédelem alatt álló) vagyoni jogi igényeket az Alaptörvény XIII. cikke védi. Azonban csak a jogosultsági feltételeket teljesítve megszerzett, a ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultság minősül olyan vagyoni értékű jognak, melyet az Alaptörvény XIII. cikke véd (29/2017. (X. 31.) AB határozat, Indokolás [57]-[58]). Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése tekintetében azonban az indítványozó nem adta indokát annak, hogy esetében milyen - a feltételek teljesítése mellett - már megszerzett, ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultsága sérült, így ennek hiányában a beadvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt határozott kérelem feltételeinek nem felel meg.

[23] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XV. cikke tekintetében kialakított gyakorlata értelmében az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma az alapjogok tekintetében és egyúttal védett tulajdonság alapján tett különbségtételt tiltja, az indítványozó azonban nem hivatkozott arra, hogy mely védett, vagyis megváltoztathatatlan, vagy csak jelentős nehézségek árán megváltoztatható tulajdonsága miatt érte diszkrimináció. Ahogyan - a szövegszerű beidézésen túl - az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése tekintetében sem tartalmaz a beadvány a kérelem alátámasztásául szolgáló indokolást. Ilyen tartalmú indokolás hiányában viszont a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]).

[24] Az Alaptörvény XIX. cikk (1) és (4) bekezdése tekintetében pedig az Alkotmánybíróság a korábbiakban rámutatott, hogy az Alaptörvény XIX. cikke jellemzően államcélokról, és nem alapvető jogokról szól, azonban az Alaptörvénynek ez a cikke alaptörvényi hátteret ad a felsorolt élethelyzetekre vonatkozó jogszabályoknak. A törvényi feltételek részletei vagy a jogosultság feltételei, mint konkrét részletszabályok viszont nem az Alaptörvényből következnek, az alaptörvényi háttér csak azt jelenti, hogy az elvont jogosultság magából az Alaptörvényből ered (28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [34]; 2/2018. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [12]-[13]; összefoglalóan: 3222/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [53]). Az indítványozó azonban alkotmányjogi panasz beadványában nemadta indokát annak, hogy az Alaptörvény XIX. cikk (1) és (4) bekezdésének sérelme miben nyilvánul meg a Knymt. 18. § (3) bekezdésének sérelmezett szövegrésze tekintetében.

[25] 4. A fentiekre figyelemmel a jelen ügyben - a panaszban foglaltak alapján - nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján végzésben visszautasította.

Budapest, 2020. december 8.

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Pokol Béla

alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Schanda Balázs

alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Szalay Péter

alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Szívós Mária

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/621/2020.