3060/2022. (II. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.308/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Gfv.VII.30.308/2020/5. számú ítélete, a Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.126/2019/8. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 6.P.21.236/2018/49. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[3] 1.1. Az ügy előzményei szerint az indítványozó felperes az alperes jogelődjével devizaalapú kölcsönszerződést kötött személygépjármű vételárának finanszírozása céljából. A kölcsönszerződést az alperes jogelődjének képviseletében meghatalmazás alapján a gépjármű-kereskedés értékesítő munkatársa írta alá. A szerződés - többek között - tartalmazta a kölcsön összegét, devizanemét, havi törlesztőrészletét, teljes hiteldíjmutatót és a kölcsön futamidejét. A szerződés részét képező általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) rögzítette, hogy a kölcsönszerződés elsődleges fedezete a gépjármű, ezért az adós hozzájárulását adja, hogy a hitelező a gépjárműre az adós tulajdonszerzésének időpontjával vételi jogot, annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat alapítson, valamint - nem szerződésszerű teljesítés esetén - a hitelező elvonja az adós birtokláshoz, használathoz, hasznosításhoz való jogát, hogy a törzskönyvet a teljes futamidő alatt letéti őrizetben tartsa és az ÁSZF-ben foglaltak szerint felhasználja. Az indítványozó a szerződéskötés napján Tájékoztatás megnevezésű nyomtatványt is aláírt, amely kockázatfeltáró nyilatkozatot tartalmazott a szerződés devizaalapúságára tekintettel. Az alperes jogelődje fizetési ütemezésről szóló értesítőt küldött az indítványozónak.
[4] Az indítványozó keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy azt az alperes jogelődje nem írta alá, a gépjármű kereskedés értékesítő munkatársa meghatalmazással nem rendelkezett. Másodlagosan a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 210. § (1) bekezdésében előírt alakiság megsértésére, valamint a 213. § (1) bekezdés c) és e) pontjába ütközésére, továbbá az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételeknek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 209. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelenségére hivatkozással. Állította azt is, hogy a kölcsönszerződésben kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelen. A kereseti kérelmében az opciós szerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítását is kérte. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kölcsönszerződés ügyleti kamat százalékos mértékének hiánya miatti érvénytelenségét nem vitatta, ebben a körben a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérte a kamat meghatározásával.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a perbeli kölcsönszerződést a megkötésére visszamenőleg érvényessé nyilvánította azzal, hogy a kölcsön induló ügyleti kamatának mértékét megállapította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli szerződések tartalmazták az adott szerződéstípus valamennyi lényeges elemét, így a kölcsön és a vételi jogot alapító szerződés is létrejött a régi Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdései alapján. A gépjármű kereskedés értékesítő munkatársa a szerződések megkötése során ügyleti képviselőként eljárhatott, az alperesi jogelőd arra jogosult képviselője ügyleti képviseleti jogot létesített. Az indítványozó érvénytelenségi hivatkozásai közül a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontját megalapozottnak találta, tekintettel arra, hogy a szerződés az ügyleti kamat éves százalékos mértékét, valamint a törlesztési időpontokat a kölcsönszerződésben nem rögzítették. Az elsőfokú bíróság jogszerűnek találta a vételi jogra vonatkozó kikötéseket is. Megítélése szerint a vételi jog az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a törzskönyv alperesi birtokban tartásának joga, külön-külön biztosítják az alperes követelését. Tekintettel arra, hogy az alperes jogszerűen tartja birtokában a törzskönyvet, az indítványozónak a kártérítési igénye sem alapos, tekintettel arra, hogy a felelősségi feltételek közül sem a jogellenesség, sem a felróhatóság nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a kölcsönszerződés érvénytelenségét az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt sem, megítélése szerint az megfelelt a világos és egyértelmű megfogalmazás követelményének. Utalt arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségét a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése és 4. § (1) bekezdése megállapította, erre tekintettel a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés konvalidálódott.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az érvényessé nyilvánított kölcsönszerződés induló ügyleti kamatának százalékos mértékét meghatározta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemről határozott, azon nem terjeszkedett túl. Az elsőfokú bíróság ítélete kiterjedt az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására is, valamint az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül alkalmazta az érvényessé nyilvánítást, amikor az induló ügyleti éves kamat százalékos mértékét meghatározta, amelynek mértéke a peradatok alapján megállapítható volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés a felek között létrejött, a szerződést az alperes nevében aláíró személy arra jogosult volt. Az árfolyamkockázatról adott tájékoztatást az elsőfokú bíróság álláspontját megerősítve tisztességesnek találta. Az elsőfokú bírósággal egyezően úgy ítélte meg, hogy az ÁSZF a szerződés részévé vált. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás kérdését időközben a jogalkotó rendezte, így az érvénytelenség megállapításának ebben a kérdésben nincs helye.
[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan közbenső ítélettel az érvénytelen kölcsönszerződés hatályossá nyilvánításával az elsőfokú bíróság kötelezését a jogkövetkezmények levonása és a kártérítés vonatkozásában az eljárás lefolytatására. A Kúria a szerződés létre nem jötte, érvénytelensége okán a szerződés hatályossá nyilvánítására, a vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, és nem találta megállapíthatónak az érdemben vizsgálható felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott érdemben vizsgálható részében hatályában fenntartotta.
[8] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény R) cikk (1) és (2) bekezdésével, az Alaptörvény VI. cikk (1), (3) és (4) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, az Alaptörvény 25. cikk (1) és (3) bekezdésével, valamint 28. cikkével.
[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelme tekintetében az indítványozó előadta, hogy az eljáró bíróságok jogellenesen megállapították, hogy az ÁSZF a szerződés részévé vált és elutasították a törzskönyv kiadására vonatkozó kereseti kérelmet a szerződéses jogviszony megszűnését követően.
[10] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét jelentette, hogy a bíróságok az eljárásuk során az állítása szerint vele szemben már a szerződéskötéskor erőfölényben lévő és törvényt sértő, majd a többszörösen mulasztó alperesnek a per során hátrányára sokkal több jogot, előnyt biztosítottak.
[11] A bíróságok az eljárásuk során az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakat durván megsértették, tekintettel arra, hogy az ügyet észszerű határidőn belül nem fejezték be. Az eljáró bíróság a perindítást követően 7 év után döntött az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, amely nem felel meg a soron kívüli ügyintézésnek és az Alaptörvény XXIV. cikkében meghatározott követelményeknek. Az is a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét jelentette, hogy az eljáró bíróságok az ügytől többször próbáltak ügyviteli befejezéssel megszabadulni, akként, hogy az ügyet indokolatlanul két alkalommal megszüntették. Az indítványozó számára "meglepetés ítélet" született, amely szintén sérti a XXIV. cikk (1) bekezdését. Az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, az ítéletek továbbá a kereseti kérelem és az érdemi ellenkérelem korlátain túlterjeszkedtek, az ítéletek megalapozatlanok és hiányosak. Az indítványozó álláspontja szerint jogalakító ítélet meghozatalára az elsőfokú bíróságnak nem volt jogszabályi lehetősége, valamint ez a jogalkalmazás a szerződési szabadság elvét, illetve a jogbiztonságot súlyosan sérti és veszélyezteti, amely az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó szerint sérelmes és tisztességtelen, hogy a bíróságok a tisztességtelen szerződési feltétekre vonatkozó kereseti kérelmet nem vizsgálták meg alaposan, valamint a bíróságok az ítéletük indokolásában nem adták pontos magyarázatát annak sem, hogy az indítványozó által hivatkozott jogszabályokat, eseti döntéseket miért nem vették figyelembe.
[12] Az Alaptörvény VI. cikkének sérelme tekintetében az indítványozó alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem adott elő. Sérelmezte az alperes adatkezelését, adattovábbítását, valamint általánosságban a bíróság döntéseit és a jogszabályi környezetet.
[13] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény 25. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelmét jelenti az, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos ügyekben nem alakult ki az országosan egységes joggyakorlat, amely nagyfokú jogbizonytalanságot eredményez.
[14] Az indítványozó az Alaptörvény R) cikk (1) és (2) bekezdésének és az Alaptörvény 28. cikkének sérelmét állítja, azonban ezt alátámasztó indokolást nem ad elő az indítványában.
[15] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[16] Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett, mivel az indítványozó a Kúria Gfv.VII.30.308/2020/5. számú ítéletét 2021. június 28-án vette át, az alkotmányjogi panaszát pedig 2021. augusztus 26-án terjesztette elő az elsőfokú bíróságon.
[17] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [R) cikk (1) és (2) bekezdés, XIII. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés, 25. cikk (1) és (3) bekezdés, 28. cikk], a támadott bírói döntéseket, a Kúria Gfv.VII.30.308/2020/5. számú ítéletét, a Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.126/2019/8. számú ítéletét és a Szolnoki Törvényszék 6.P.21.236/2018/49. számú ítéletét, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[18] Alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést az indítvány a sérülni vélt alaptörvényi rendelkezésekkel kapcsolatban tartalmaz, kivéve az Alaptörvény VI. cikkének, R) cikk (1) és (2) bekezdésének és 28. cikkének sérelmét tekintve. Ennek kapcsán azt Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz e részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1 b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek, ugyanis ezen alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában az indítványozó nem adott elő alkotmányjogilag értékelhető érvelést az ügye vonatkozásában. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítvány az Alaptörvény fent hivatkozott rendelkezései tekintetében nem felel meg a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mivel - az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint - az indokolás hiánya (lásd többek között: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]) az ügy érdemi elbírálásának akadálya.
[19] Az Alaptörvény 25. cikk (1) és (3) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság arra mutat rá, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alaptörvény 25. cikke nem tartalmaz ugyanis az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége (lásd például: 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]).
[20] Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét azért állítja, mert az ügyben érintett bíróságok eljárása nem volt tisztességes, a jogalkalmazás, a bizonyítási indítványok, bizonyítékok mérlegelése és az ítéletek indokolása tekintetében. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárás (és nem pedig a bírósági eljárás) vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, az indítványozó ugyanakkor panaszának ezen elemében kifejezetten a bírósági eljárással összefüggésben állította a tisztességes eljárás sérelmét. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban előadottakat tartalmilag a tisztességes bírósági eljárás, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme körében értékelte.
[21] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[22] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jog sérelmével összefüggésben is állította. Az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jog sérelme tekintetében az Alkotmánybíróság több polgári ügy vonatkozásában is úgy foglalt állást, hogy az eljárás elhúzódása miatt bekövetkezett esetleges jogsérelem az alkotmánybírósági eljárásban nem orvosolható (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [8]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]). Az Alkotmánybíróság az ügy észszerű időn belül történő elbírálásának jogával összefüggésben külön is kiemelte, hogy nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Az indítványozó által sérelmezett pertartam, mint az adott pert jellemző körülmény olyan törvényességi szakkérdés, amelynek megítélése nyilvánvalóan nem tartozik az Alkotmánybíróság vizsgálódási körébe (3174/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3247/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [17]).
[23] Az Alaptörvény XIII. cikkének, XV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra a következetes gyakorlatára, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára (3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]). Az Alkotmánybíróság ugyancsak hangsúlyozza, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó valójában egyet nem értését fejezi ki az eljáró bíróságok döntésével, azok érvelésével, indokolásával, jogalkalmazásával, valamint a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és azok indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[24] Az előbbiek mellett az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Jelen ügyben megállapítható, hogy a bíróság a döntés szempontjából releváns kérdéseket vizsgálat tárgyává tette, és követhetően számot adott döntése indokairól, valamint a bizonyítási eszközök értékeléséről is. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az indítványozó ezzel összefüggésben tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési és bírói mérlegelési, jogalkalmazási kérdéseket is kifogásol. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viszont nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]). "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíró-ság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[25] Az alkotmányjogi panaszban felhívott érvek alapján a tulajdonhoz való jog, a törvény előtti egyenlőség vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megsértésének kételye nem merül fel.
[26] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk, a XV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.
[27] 4. A fentiek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. február 1.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott Dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3458/2021.