439/E/2005. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összefüggésben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett, amely azt kifogásolja, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdése nem rendeli alkalmazni a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 89. §-ának (7) bekezdését a közszolgálati jogviszony körében. Az Mt. hivatkozott szabálya azt írja elő, hogy a munkavállalóval szemben csak különösen indokolt esetben lehet a rendes felmondást alkalmazni a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül (védett kor intézménye).

Az indítványozó úgy véli, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a köztisztviselőkre - szemben a munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban állókkal - a törvényalkotó nem terjesztette ki az Mt. 89. § (7) bekezdésében meghatározott "védett kor" intézményét. A szabályozatlanság az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétes, mert a foglalkoztatottak körében diszkriminatív megkülönböztetést eredményez.

Mindezekre figyelemmel kérte az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

2. Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések a következők:

2.1. Az Alkotmány rendelkezése:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzetszerinti különbségtétel nélkül."

2.2. A Ktv. rendelkezése:

"71. § (2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:

a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át, 123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;

b) 90. §-ának (1)-(2) bekezdését - kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét -azzal, hogy a védelem nem vonatkozik arra a köztisztviselőre, aki a vezetői megbízás visszavonása esetén a felajánlott munkakört nem fogadta el, s emiatt kerül sor a felmentésére, továbbá ha öregségi nyugdíj asnak minősül [e törvény 19/A. § (1) bekezdés], továbbá a 90. § (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén az e törvény 17/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó;

c) 110-115. §-ának rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a köztisztviselő más közigazgatási szervvel, illetőleg más munkáltatóval tanulmányi szerződést csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével köthet;

d) 158. §-át azzal, hogy az (1) bekezdés első mondatának rendelkezésétől az e törvény 49/A. §-ában szabályozott fizetési módok esetén lehet eltérni."

2.3. Az Mt. rendelkezése:

"89. § (7) A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással -kivéve, ha egyébként nyugellátásban részesül [87/A. § (1) bekezdés b)-h) pont] -a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 87/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg."

II.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés megállapításának vizsgálatát megelőzően mindenekelőtt a következőkre mutat rá:

A közszolgálati jogviszony egyike a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyoknak. A köztisztviselői jogállás legfőbb specifikuma az, hogy a munkavégzés közigazgatási szerv tevékenységi körében történik, ahol a munkavállalóra az általános munkajogi szabályokhoz képest bizonyos téren szigorúbb, más tekintetben pedig kedvezőbb alkalmazási feltételek érvényesülnek. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a közszolgálatban a munkáltató akaratából történő jogviszony-megszüntetés lehetősége szigorúan kötött. A közigazgatási szerv felmentéssel csak a törvényben meghatározott okból, a törvényben meghatározott jogcím alapján szüntetheti meg a köztisztviselő jogviszonyát (Ktv. 17. §). Ennek alapján rögzíthető, hogy a köztisztviselő jogviszonya teljes időtartama alatt törvényi védettséget élvez, a munkáltatói akarat szűk törvényi korlátok között érvényesíthető. Ezzel szemben az Mt. által meghatározott munkáltatói rendes felmondásra csak relatíve kötött rendszer érvényesül: a munkáltató rendes felmondását olyan való ténnyel köteles világosan indokolni, amelyből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára nála a továbbiakban miért nincs szükség. Ezt az általánosan érvényesülő szabályt kétségkívül szigorítja az Mt. 89. § (7) bekezdésében foglalt speciális rendelkezés, de még ez sem eredményezi azt a szintű védettséget, amelyet a köztisztviselő a Ktv. alapján a teljes életpálya alatt - ideértve a nyugdíjjogosultság elérését megelőző időszakot is - élvez.

2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel". [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] "A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. [...] A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)

3. Az idézett megállapításnak megfelelően a jelen ügyben is azt kellett vizsgálni, hogy az eltérő jogi szabályozás alá tartozó személyek homogén csoportot alkotnak-e vagy sem.

Az Alkotmánybíróság már korábban is rámutatott: az Mt., a Ktv. és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szabályozása közötti eltérések oka az általuk szabályozott életviszonyok különbözősége.

"A három törvény a munkavállalók három valóságos csoportjára vonatkozóan szab meg [...] eltéréseket, s ezek nem tekinthetők diszkriminációnak. [...] A köztisztviselők, a közalkalmazottak, s a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók pedig olyan egymástól elkülönült csoportokba sorolhatók, amelyekre az eltérő munkajogi szabályozás alkotmányosan indokolt." (198/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 668, 669.)

Az Alkotmánybíróság a jogviszonyok eltérő jellegén túlmenően arra is rámutatott, hogy a jogviszony megszüntetése tekintetében meglévő különbözőségek sem alkotmányellenesek. "Önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi szabályozásának különbsége nem jelent diszkriminációt, nem alkotmányellenes. [...] Így önmagában az sem alkotmányellenes, hogy a munkaviszony felmondása, illetve az [az] alóli felmentés a három törvényben különböző módon szabályozott." (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.)

Mivel a jelen ügyben előterjesztett indítvány éppen ezen eltérő csoportokhoz tartozó személyek közötti különbségtétel megszüntetésére irányul, a hátrányos megkülönböztetés vizsgálata értelemszerűen nem lehetséges. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem állapította meg, és az indítványt elutasította.

Budapest, 2005. november 15.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró