16/1990. (VII. 11.) AB határozat

az 1956-os népfelkeléssel összefüggésben elítéltek és a közbiztonsági őrizet alá helyezettek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről szóló 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Kuklis Iván (1118 Budapest, Otthon u. 40.) indítványozónak jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítványa tárgyában az Alkotmánybíróság meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az 1956-os népfelkeléssel összefüggésben elítéltek és a közbiztonsági őrizet alá helyezettek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről szóló 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet 1-3. §-ai alkotmányellenesek, ezért azokat 1990. szeptember 30-ai hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság egyben a mulasztásos alkotmánysértés megszüntetésének céljából - az 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdése alapján - felhívja a Minisztertanácsot, hogy az 1989. évi XXXVI. törvény 4. §-ából fakadó jogalkotói feladatát 1990. szeptember 30-áig teljesítse és a semmisnek nyilvánított elítéléssel érintettek társadalombiztosítási helyzetét a törvénynek megfelelően szabályozza.

INDOKOLÁS

I.

Kuklis Iván az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte annak megállapítására, hogy a Minisztertanács az 1956. évi népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényben (a továbbiakban: NT) foglaltakat - az érintettek társadalombiztosítási helyzetének rendezése vonatkozásában - törvénysértő módon "megmásítva", nem hajtotta végre. Alkotmányellenességet előidéző törvénysértés szerinte azért áll fenn, mert a szabadságvesztés időtartamát az NT végrehajtására kiadott 108/1989. (XI.

1.) MT rendelet (a továbbiakban: NR) nem számítja szolgálati időnek.

Indítványozó álláspontja szerint az NT rendelkezéseiből és a 4. §-ához fűzött indokolásban foglaltakból is az következik, hogy a törvény a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek társadalombiztosítási helyzetének olyan rendezését írta elő, amely a korábbi hátrány megszüntetésével mindenekelőtt lehetővé teszi a szabadságvesztés tartamának szolgálati időként való figyelembevételét. Ennek elmulasztása azt jelenti, hogy az NR törvénysértő módon továbbra is fenntartja a semmisnek nyilvánított ítéletek miatti hátrányos helyzetet. A rendezésnél figyelemmel kellett volna lenni arra, hogy az 1956-os elítéltek nyugdíjai nemcsak azért alacsonyak, mert a szabadságvesztés időtartama nem került beszámításra, hanem a további évtizedek következetesen hátrányos megkülönböztetései miatt is. Erre figyelemmel szerinte a társadalombiztosítási helyzet megfelelő rendezésénél a szabadságvesztés időtartamának szolgálati időként való beszámításán kívül kellett volna az NR-ben meghatározott összeget az érintettek részére kárpótlásként biztosítani.

Mindezekre tekintettel indítványozó kérte az NR alkotmányellenességének részbeni, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását és a törvénysértő helyzet megszüntetését.

II.

1. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) vezetője az indítványra tett írásbeli észrevételeiben kifejtette, hogy az NT 4. §-ában foglalt rendelkezésből és indokolásból sem következik, hogy az érintettek társadalombiztosítási helyzetét a szabadságvesztésben töltött idő szolgálati időként való figyelembevételével kell rendezni. Álláspontja szerint az NT-ből az következik, hogy ez a megoldás kizárt. Az NT 1. §-a ugyanis a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett bűncselekmények semmisnek tekintéséről rendelkezik, tehát nem arról, hogy az elítélteket felmentettnek kell tekinteni. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 108. §-a szabadságvesztés tekintetében kifejezetten beszámítási tilalmat tartalmaz, amely alól csak az az eset kivétel, ha az elítéltet a bíróság jogerősen felmentette. Ebből következik, hogy a társadalombiztosítási helyzet rendezése más módon történt. Az OTF vezetője rámutatott arra is, hogy a nyugdíjrendszerek változása, az egyes személyeknél a nyugdíjazáshoz figyelembe vett keresetek alacsony volta és a mértékszabály alakulása miatt a szabadságvesztés szolgálati időként történő figyelembevétele a nyugdíjat számottevően nem emelné. A társadalombiztosítási helyzet rendezésének az NR-ben elfogadott módja már szerényebb mértékű kárpótlást jelent.

2. Az igazságügyi miniszterhelyettes kifejtett álláspontja szerint az NT 4. §-a a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek társadalombiztosítási helyzetének rendezésére hívta fel a Minisztertanácsot. Az NT a megoldás konkrét módját azonban nem jelölte meg, következésképpen annak megválasztását a Kormány hatáskörébe utalta. Az OTF vezetőjének érvelésével ellentétben - véleménye szerint - a Minisztertanács az NT 4. §-ának végrehajtására olyan megoldást is választhatott volna, amelynek értelmében a szabadságvesztés tartamát az elítélés semmissé nyilvánítása esetén is szolgálati időnek kell tekinteni. A Minisztertanács azonban a szabadságvesztés időtartamához igazodó differenciált összegű nyugdíjemeléssel az elítéltek számára kedvezőbb megoldást biztosított, s ezzel - az NT-vel összhangban és alkotmányos módon - a reá hárított jogalkotói feladatának eleget tett.

III.

Az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény (ABtv.) 20. §-a szerint az indítvány alapján járt el és az ABtv. 1. §-ának b) és e) pontjai, valamint a 30. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében teljes ülésen döntött.

Az indítványban megfogalmazott kérelmet a következők figyelembevételével fogadta el.

Az NT 1. §-a szerint az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény, valamint az ezzel bűnhalmazatban - harci cselekmények során - elkövetett emberölés, rablás, közveszélyokozás vagy személy elleni erőszak miatti elítélések semmisnek tekintendők.

Az NT 1. §-ához fűzött indokolás szerint "A hatalmi ágak szétválasztásának követelményére tekintettel nem lenne helyes a korabeli elítéléseket a büntető eljárási jog kategóriái szerint minősíteni. A megalapozatlan és törvénysértő ítéletet a bíróság eljárásjogi értelemben megsemmisíti, azaz hatályon kívül helyezi. Az Országgyűlés azonban nem a bíróság jogkörében jár el, és nem az elítélések megalapozottságát és törvényességét vizsgálja. A semmisnek tekintés az elítélt jogi; erkölcsi és politikai rehabilitását jelenti."

Az NT 4. §-ában pedig az Országgyűlés felhívta a Minisztertanácsot, hogy gondoskodjék a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett, valamint a közbiztonsági őrizetben fogva tartott (1956. évi 31. tvr.) személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről.

Az NT 4. §-ához fűzött indokolásnak az indítvánnyal összefüggő része a következőket tartalmazza: "Az elmúlt évtizedekben számos olyan rendelkezés volt hatályban, amely a büntető elítéléshez társadalombiztosítási hátrányokat kapcsolt. Az 1956-os események miatti megtorlások áldozatainak társadalombiztosítási helyzete ma sem rendezett. A hatályos jogszabályok alapján nincs lehetőség a szabadságvesztés tartamának szolgálati időként való figyelembevételére, a korábban megállapított ellátások esetén változatlanul érvényesülnek az indokolatlan korlátozások.

A törvénysértések áldozatainak rehabilitálása megkívánja a hátrányok felszámolását, a megkülönböztető intézkedések megszüntetését. Mivel ezeket nem törvény, hanem alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák, a szükséges módosításokra a Minisztertanácsot kell felhívni.

Ezt meghaladó vagyoni reparációt az ország teherbíró képessége nem tesz lehetővé. Az áldozatok részére kárpótlás fizetése azért nem lehetséges, mert ez méltánytalan terhet róna a most élő nemzedékre."

Az NR 1. §-ának (1) bekezdése szerint annak a nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját, akinek az elítélése az NT alapján semmis, a szabadságvesztés tényleges tartamától függően fel kell emelni.

Az emelés

a) egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén havi 500 forint,

b) egy évet meghaladó szabadságvesztés esetén az a) pont

szerinti 500 forinton felül minden újabb megkezdett évre további 250 forint,

c) a szabadságvesztés hatodik évétől kezdve minden újabb megkezdett évre további havi 200 forint.

Az NR 6. §-a szerint pedig a semmisnek tekintett elítélés esetén a szabadságvesztés tényleges tartama munkajogi szempontból munkaviszonyban töltött időnek számít.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítvánnyal összefüggésben a következőket állapította meg.

Az NT 4. §-a szerint az Országgyűlés arra hívta fel a Minisztertanácsot, hogy gondoskodjék a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről.

Az NT a jogszabályi rendezés konkrét módját nem jelölte meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotói feladat végrehajtására felhívott Minisztertanács a hátrányos helyzet rendezésének bármilyen módját választhatta.

Az NT 4. §-ának megfelelő végrehajtásához a Minisztertanácsra mindenekelőtt a munkaviszonnyal kapcsolatos, valamint a társadalombiztosítással fennálló hátrányok megszüntetése hárult. A munkaviszonnyal kapcsolatos hátrányokat az NR 6. §-a megszüntette. A társadalombiztosítási hátrányok megszüntetése azonban nem az NT-vel összhangban következett be.

A társadalombiztosítási helyzet rendezése az NT 1. §-ában foglalt rendelkezés alapulvételével történhet, amely az 1956-os események miatti elítéléseket semmisnek minősíti. Ebből az következik, hogy az elítélések semmisségét - a rehabilitálás jogi követelményei tekintetében - a bírósági felmentő ítélettel azonosnak kell minősíteni.

Az elítélés semmisnek tekintéséhez az elítélt teljes körű jogi rehabilitásának kell fűződnie. Ez csak úgy érhető el, ha a semmisséghez a társadalombiztosítási jogszabályokban szereplő, a felmentő bírósági ítélettel azonos jogkövetkezmények kapcsolódnak. Az NR kihirdetésekor hatályos 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 108. § (2) bekezdése és az 1990. május 1-jén hatályba lépő 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 136. § (2) bekezdése szerint szolgálati időként kell figyelembe venni a szabadságvesztés idejét, ha utóbb a bíróság az elítéltet jogerősen felmentette.

Mivel az NR a törvényhozónak - az NT idézett indokolásából is kitűnő szándékával ellentétben - az 1956-os események folytán elítéltek társadalombiztosítási helyzetét nem a fenti társadalombiztosítási jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, tehát nem a szolgálati idő beszámításával végezte el, ezzel a Minisztertanács mulasztásos alkotmánysértést valósított meg. Emiatt az NR-nek a határozat rendelkező részében hivatkozott rendelkezései - az NT-vel összhangban történő rendezés biztosítása érdekében - megsemmisítésre szorultak.

A hátrányok megszüntetését célzó reparáció mértékének meghatározása természetesen az Országgyűlésre, illetőleg a Minisztertanácsra hárul.

Annak érdekében, hogy az alkotmányos követelményeknek megfelelő szabályozásra kellő idő álljon rendelkezésre, az Alkotmánybíróság - az ABtv. 43. § (4) bekezdése alapján - az NR rendelkezéseit 1990. szeptember 30-i hatállyal semmisítette meg, és egyben ezt a határidőt állapította meg a Minisztertanács számára a mulasztásos alkotmánysértés megszüntetésére.

Az Alkotmánybíróság a megsemmisítés hatályba lépése időpontjának megállapításánál arra is tekintettel volt, hogy az NR alapján nyújtott nyugdíjkiegészítések folyósítása ne szakadjon meg, illetve a szolgálati idő beszámításával összefüggésben kerülhessen újrarendezésre.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát az ABtv. 41. §-ának megfelelően a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Kilényi Géza s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Zlinszky János s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja