108/1989. (XI. 1.) MT rendelet

az 1956-os népfelkeléssel összefüggésben elítéltek és a közbiztonsági őrizet alá helyezettek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről

Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: NT.) 4. §-ában foglaltakra tekintettel a Minisztertanács a következőket rendeli:

1. §

(1) Annak a nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját, akinek az elítélése az NT alapján semmis, a szabadságvesztés tényleges tartamától függően fel kell emelni. Az emelés

a) egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén havi 500 forint,

b) egy évet meghaladó szabadságvesztés esetén az a, pont szerinti 500 forinton felül minden újabb megkezdett évre további havi 250 forint,

c) a szabadságvesztés hatodik évétől kezdve minden újabb megkezdett évre további havi 200 forint.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy halála esetén az őt megillető emelés felével az özvegyi nyugdíjat, a szülői nyugdíjat és az árvaellátást személyenként fel kell emelni.

(3) Ha az özvegyet a jelen rendelet szerint járó emelés mind saját jogán, mind férje jogán megilleti, részére a kedvezőbb összeg jár, amelyet a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 208. §-ában megjelölt határösszegen felül is folyósítani kell.

(4) A hozzátartozói nyugellátások, baleseti nyugellátások együttes összege ezzel az emeléssel az özvegyi nyugdíj két és félszeresét meghaladhatja.

2. §

(1) Az 1. § szerinti emelés a jelen rendelet hatálybalépése előtti időponttól megállapított nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetőleg hozzátartozói nyugellátásban, hozzátartozói baleseti nyugellátásban részesülőnek az R. 192. §-a alkalmazásával, de legkorábban 1989. október 1-jétől jár.

(2) Az igénylőnek az NT-ben megjelölt szerv által kiállított és az elítélés semmisségét, továbbá a szabadságvesztés tényleges időtartamát feltüntető igazolás csatolásával kell kérnie az emelést attól a szervtől, amely nyugdíját megállapította. A nyugdíjmegállapító szerv az emelés összegéről és kezdő időpontjáról az igénylőt és a nyugdíjfolyósító szervet értesíti.

3. §

(1) Ha a nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói nyugellátást, hozzátartozói baleseti nyugellátást a jelen rendelet hatálybalépésétől vagy azt követő időponttól állapítják meg, az 1. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott összeget a társadalombiztosítási rendelkezések szerint megállapított ellátás összegéhez a nyugdíjmegállapító szerv - a 2. § (2) bekezdése szerinti igazolás alapján - adja hozzá.

(2) Az emelés - legkorábban 1989. október 1-jétől - teljes összegben jár akkor is, ha az ellátásra az igény nem a naptári hónap első napjával nyílt meg.

4. §

(1) Az 1956. évi 31. törvényerejű rendeleten alapuló közbiztonsági őrizet (a továbbiakban: közbiztonsági őrizet) igazolt tartama szolgálati időnek számít.

(2) A közbiztonsági őrizet tényét és időtartamát a Belügyminisztérium igazolja.

5. §

A jelen rendelet hatálybalépése előtti időponttól megállapított saját jogú nyugdíj, illetőleg hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás összegét - kérelemre - az R. 192. §-ának alkalmazásával, de legkorábban 1989. október 1-jétől, a közbiztonsági őrizet szolgálati időként történő figyelembevételével, egyéb feltételek vizsgálata nélkül, módosítani kell.

6. §

Semmisnek tekintett elítélés esetén a szabadságvesztés tényleges tartama, továbbá a közbiztonsági őrizet tartama munkajogi szempontból munkaviszonyban töltött időnek számít

7. §

(1) Havi 500 forinttal fel kell emelni azt a nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói nyugellátást, hozzátartozói baleseti nyugellátást, kizárólag kivételes nyugellátást, amelynek jogosultja részére az ellenforradalom során megrokkant, vagy meghalt személyek, illetőleg hozzátartozóik nyugdíjjogosultságának szabályozásáról szóló 1957. évi 45. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: TVR.) 3. §-ában megjelölt bizottság annak idején kivételes nyugellátást engedélyezett.

(2) Az emelést - figyelemmel az 1. § (3) bekezdésében foglaltakra is - a nyugdíjfolyósító szerv kérelemre, az R. 192. §-ának alkalmazásával, de legkorábban 1989. október 1-jétől hajtja végre.

(3) Ha a TVR. 1. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozott hozzátartozó igényét a jelenleg hatályos rendelkezések alapján érvényesíti, az igény azon a címen nem utasítható el, hogy a jogszerző halála 1975. július 1-jét megelőző tizenöt éven túl következett be.

8. §

(1) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tny.) 42. §-ának 1963. május 1-je előtt hatályos (1) bekezdése alapján havi 500 forintban megállapított saját jogú nyugdíjat kérelemre a nyugdíjmegállapító szerv a nyugdíj eredeti megállapításakor hatályban volt jogszabály alkalmazásával olyan összegben állapítja meg, mintha az említett korlátozásra nem került volna sor.

(2) A Tny. 42. §-ának az 1963. április 30-a után hatályos (1) bekezdése, valamint 43. §-a alapján csökkentett nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv - kérelemre - olyan összegben folyósítja, mintha a csökkentésre nem került volna sor.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a hozzátartozók ellátására is. A magasabb ellátás az R. 192. §-a szerint, de legkorábban 1989. október 1-jétől jár.

9. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg az R.-nek az 52/1979. (XII. 30.) MT rendelet 4. §-ával megállapított 108. §-a (1) bekezdéséből "a közbiztonsági őrizet", (2) bekezdéséből pedig a c) pont és az azt követő szövegrész hatályát veszti.

Németh Miklós s. k.,

a Minisztertanács elnöke