62014CJ0020[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. október 22. BGW Beratungs-Gesellschaft Wirtschaft mbH, BGW Marketing- & Management-Service GmbH kontra Bodo Scholz. A Bundespatentgericht (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatali eljárás - Védjegyek - 2008/95/EK irányelv - További kizáró, illetve törlési okok - Szóvédjegy - Korábbi védjegyet alkotó betűsorral egyező betűsor - Egy leíró jellegű szószerkezet hozzáadása - Az összetéveszthetőség fennállása. C-20/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2015. október 22. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatali eljárás - Védjegyek - 2008/95/EK irányelv - További kizáró, illetve törlési okok - Szóvédjegy - Korábbi védjegyet alkotó betűsorral egyező betűsor - Egy leíró jellegű szószerkezet hozzáadása - Az összetéveszthetőség fennállása"

A C-20/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2014. január 17-én érkezett, 2013. április 25-i határozatával terjesztett elő az előtte

a BGW Beratungs-Gesellschaft Wirtschaft mbH, korábban BGW Marketing- & Management-Service GmbH

és

Bodo Scholz között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano elnökhelyettes, az első tanács elnökeként eljárva, F. Biltgen, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és M. Berger bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és F. W. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. március 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.) 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet a BGW Beratungs-Gesellschaft Wirtschaft mbH, korábban BGW Marketing- & Management-Service GmbH (a továbbiakban: BGW) és B. Scholz között a "BGW Bundesverband der deutschen Gesundheitswirtschaft" szóvédjegy tárgyában folyamatban lévő peres eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2008/95 irányelv "Kizáró, illetve törlési okok" című 3. cikke - (1) bekezdésének b) és c) pontjában - a következőképpen rendelkezik:

"(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[...]

b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

[...]"

4. Ezen irányelv "Korábbi jogokkal való ütközéssel kapcsolatos további kizáró, illetve törlési okok" című 4. cikke - (1) bekezdésének b) pontjában - a következőket írja elő:

"(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

[...]

b) a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez."

A német jog

5. A védjegyekről szóló 1994. október 25-i törvény (Markengesetz, BGB1. I-3082. o.; 1995. I-156. o.; 1996. I-682. o.) 9. §-a (1) bekezdésének szövege a következő:

"A lajstromozott védjegy a védjegylajstromból törölhető, ha

[...]

2. a megjelölést valamely korábbi elsőbbségi idejű bejelentett vagy lajstromozott védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a két védjegy által jelölt áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt azokat a fogyasztók összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez, [...]"

Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

6. 2006. december 11-én a Deutsches Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal) 306 33835. számon lajstromozta a "BGW Bundesverband der deutschen Gesundheitswirtschaft" védjegyet (a továbbiakban: későbbi védjegy), többek között a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15-én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 16., 35., 41. és 43. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk és szolgáltatások tekintetében:

"16. osztály: nyomtatott anyagok;

35. osztály: reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; üzleti tanácsadási szolgáltatás; üzletszervezési tanácsadás; tanácsadás kereskedelmi ügyletek kérdéseiben; gazdasági és reklámozási célú kiállítás- és vásárszervezés; PR-tevékenység (public relations);

41. osztály: nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport- és kulturális tevékenységek; kulturális vagy nevelési célú kiállítások szervezése; szabadidős létesítmények rendelkezésre bocsátása; egészségvédő klubok szolgáltatásai; eszmecserék, kollokviumok szervezése és lebonyolítása; konferenciák, kongresszusok és szimpóziumok szervezése és lebonyolítása; sportlétesítmények üzemeltetése; sportfelszerelések kölcsönzése; testnevelés, tornatanítás; szemináriumok, alkotóműhelyek, előadások, kerekasztalok és tanfolyamok szervezése és lebonyolítása; szabadidős tanácsadási szolgáltatás; képzési és továbbképzési rendezvények szervezése és lebonyolítása; sport- és kulturális rendezvényekkel kapcsolatos információk fürdővendégek részére; kúratanácsadás;

43. osztály: vendéglátóipari szolgáltatások (élelmezés) és szállásadás; szállásfoglalás és -közvetítés vendégek, különösen fürdővendégek részére; nyugdíjasotthonok; üdülőtáborok szolgáltatásai."

7. A BGW felszólalást terjesztett elő az említett lajstromozással szemben, a 304 06 837. sz., alábbi német szó- és ábrás védjegy (a továbbiakban: korábbi védjegy) alapján: [Kép #1]

Kép #1

8. A korábbi védjegy 2004. július 21-e óta a Nizzai Megállapodás szerinti 16., 35. és 41. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk és szolgáltatások tekintetében áll oltalom alatt:

"16. osztály: papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, amelyek a 16. osztályba tartoznak; nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíripari cikkek, papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodai cikkek (bútorok kivételével); tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); csomagolásra szolgáló műanyagok (amelyek a 16. osztályba tartoznak);

35. osztály: reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák;

41. osztály: nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport- és kulturális tevékenységek; újság-, folyóirat- és könyvkiadás; szövegek kiadása; szórakoztatási, kulturális és sportolási célú vásár- és kiállításszervezés; filmgyártás; filmkölcsönzés; videokamerák, hangfelvételek, televízió- és rádiókészülékek kölcsönzése; levelező tanfolyamok; konferenciák, kongresszusok és szimpóziumok szervezése és lebonyolítása; elektronikus könyvek és folyóiratok online publikációja; rádiós szórakoztatás; szemináriumok rendezése és vezetése; alkotóműhelyek szervezése és lebonyolítása; fordítói szolgáltatások; oktatás; eszmecserék, kollokviumok szervezése és lebonyolítása; leíró szolgálat; videofilmgyártás; versenyek szervezése."

9. 2009. október 2-i határozatában a német szabadalmi és védjegyhivatal részben helyt adott a BGW felszólalásának, és részben megtagadta a későbbi védjegy lajstromozását, a két ütköző védjegy közötti összetéveszthetőség fennállása miatt. A későbbi védjegy jogosultja által benyújtott fellebbezést követően e határozatot a 2012. január 9-i határozattal visszavonták, azzal az indokkal, hogy a BGW nem bizonyította saját védjegyének tényleges használatát.

10. A BGW ez utóbbi határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indított a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) előtt.

11. E bíróság a BGW által hozzá benyújtott iratok alapján úgy véli, hogy a korábbi védjegy tényleges használatát igazolták, legalábbis a "nyomtatott anyagok", valamint a "reklámozás", "szemináriumok rendezése és vezetése" és "versenyek szervezése" szolgáltatások tekintetében; e szolgáltatásokat főként egészségügyi vállalkozások, különösen optikai üzletek és hallókészülék-technikusok számára nyújtották. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az ütköző védjegyek részben azonos, részben hasonló árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak.

12. A védjegyek hasonlóságát illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a korábbi védjegy által keltett összbenyomás szempontjából kizárólag a "BGW" betűsor domináns, mivel az ábrás alkotóelem csupán az említett betűsort hangsúlyozza vizuális síkon, hangzásbeli szempontból pedig teljesen irreleváns. Ami a későbbi védjegyet illeti, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a "Bundesverband der deutschen Gesundheitswirtschaft" szószerkezet leíró jellegű, és semmiféle megkülönböztető képességgel nem rendelkezik, mivel pusztán azt jelöli, hogy a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat az egészségügyi vállalkozások egy országszerte tevékenykedő szövetsége értékesíti, illetve nyújtja, anélkül hogy lehetővé tenné az említett áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának pontos azonosítását.

13. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja afelé hajlik, hogy a későbbi védjegy által keltett összbenyomást illetően szintén a BGW betűsor a domináns. Mindenesetre a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) hozzáteszi, hogy az említett szószerkezetre vonatkozó értékeléstől függetlenül el kell ismerni, hogy a későbbi védjegyben a "BGW" betűsor a Medion-ítélet (C-120/04, EU:C:2005:594) értelmében legalábbis önálló megkülönböztető szereppel rendelkezik. Ennélfogva, amikor az érintett közönség a későbbi védjeggyel találkozik, abban a korábbi védjegyet fogja felismerni, az egyetlen különbség az, hogy az - önmagában jelentéssel nem bíró - "BGW" betűszót ettől kezdve a magyarázó (leíró jellegű) "Bundesverband der deutschen Gesundheitswirtschaft" megjelölés érthetővé teszi.

14. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság - az AMS kontra OHIM - American Medical Systems (AMS Advanced Medical Services) ítéletre (T-425/03, EU:T:2007:311) való hivatkozással - úgy véli, hogy a jelen ítélet 11. pontjában említett áruk és szolgáltatások tekintetében az ütköző védjegyek között az érintett közönség szemszögéből nézve minden kétséget kizáróan fennáll az összetéveszthetőség veszélye.

15. Ugyanakkor e bíróság úgy véli, hogy mégsem lehet ezt megállapító ítéletet hozni, a Bíróság által a Strigl és Securvita ítéletben (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) kifejtett álláspont miatt, amely ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját alkalmazni kell az olyan szóvédjegyre is, amely egy leíró jellegű szószerkezet és egy önmagában nem leíró jellegű betűsor egymás mellé helyezéséből áll, ha a közönség azért érzékeli e betűsort az említett szószerkezet rövidítéseként, mert az e szószerkezet egyes szavainak kezdőbetűit ismétli meg, és a szóban forgó védjegy összességében tekintve így leíró jellegű megjelölésekből, illetve rövidítésekből álló összetételként fogható fel, amely ennélfogva nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A kérdést előterjesztő bíróság egyébként emlékeztet arra, hogy ezen ítélet 38. pontjában a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szószerkezetet alkotó szavak kezdőbetűit megismétlő betűsor a szószerkezethez viszonyítva mindössze járulékos pozíciót foglal el.

16. Ennélfogva e bíróság szerint kizárt, hogy valamely összetett védjegy egyik elemének, jelen esetben a későbbi védjegy betűszóként felfogható "BGW" betűsorának, domináns jelleget vagy legalább önálló megkülönböztető szerepet tulajdonítsanak, ha ez az elem mindössze járulékos pozíciót foglal el.

17. Az a körülmény, hogy a Strigl és Securvita ítélet (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) a 2008/95 irányelv 3. cikke értelmében vett lajstromozást kizáró okokra vonatkozott, a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) szerint nem indokolja, hogy az alapeljárásban, amelyben ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontja szerinti további kizáró okról van szó, eltérő értékelést alkalmazzanak, hiszen az, hogy a közönség miként észlel egy védjegyet, főszabály szerint nem függhet attól a kérdéstől, hogy a 2008/95 irányelv 3. vagy 4. cikke szerinti lajstromozást kizáró okról van-e szó.

18. E körülményekre tekintettel a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy azonos és hasonló áruk és szolgáltatások esetében fennállhat a közönség részéről az összetévesztés veszélye, amennyiben egy olyan megkülönböztető képességgel rendelkező betűsort, amely a korábbi, átlagos megkülönböztető képességgel rendelkező szó- vagy ábrás megjelölés domináns eleme, oly módon vesznek át valamely harmadik személy későbbi szómegjelölésébe, hogy e betűsorhoz egy arra vonatkozó leíró jellegű szószerkezetet toldanak, amely e betűsort a leíró jellegű szavak rövidítéseként magyarázza meg?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19. Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások esetében fennállhat az összetéveszthetőség az érintett közönség részéről egy olyan megkülönböztető képességgel rendelkező betűsorból álló korábbi védjegy, amely ezen - átlagos megkülönböztető képességű - védjegy domináns eleme, valamint egy olyan későbbi védjegy között, amely átveszi e betűsort, és hozzáad ahhoz egy, az e betűsor betűinek megfelelő kezdőbetűkkel rendelkező szavakból álló, leíró jellegű szószerkezetet, oly módon, hogy azt e közönség az említett szószerkezetből képzett betűszóként fogja fel.

20. Mivel e kérdést a kérdést előterjesztő bíróság a Strigl és Securvita ítéletnek (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) az alapügybeli ütköző védjegyek hasonlóságának értékelése keretében történő alkalmazását illetően felmerült kétségekre figyelemmel terjesztette elő, először is ezen ítélet hatályát és relevanciáját kell értékelni.

21. A Strigl és Securvita ítélet (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) alapját képező ügyekben két szóvédjegyről volt szó, amelyek közül az egyik a különböző pénzügyi piacokon aktív befektetési alapot jelölő "Multi Markets Fund MMF" megjelölés volt, a másik pedig a környezetkímélő termelést folytató vállalkozások részvényeit tartalmazó tőzsdeindexet jelölő "NAI - Der Natur Aktien Index" megjelölés. Mivel ezekben az ügyekben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy az "MMF" és "NAI" megjelölések, külön-külön vizsgálva, a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve nem leíró jellegűek, azzal kapcsolatban fordult kérdéssel a Bírósághoz, hogy ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és/vagy c) pontjában foglalt kizáró okok alkalmazandók-e az olyan szóvédjegyre, amely egy leíró jellegű szószerkezet és egy önmagában nem leíró jellegű betűsor összetételéből áll, és megismétli az említett szószerkezetet alkotó szavak kezdőbetűit.

22. Ennélfogva a fent említett ügyek alapját képező kérdés annak eldöntésére irányult, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja rendelkezéseire figyelemmel lajstromozni lehet-e egy olyan összetett védjegyet, amely a rövidítéséhez illesztett szószerkezetből áll, és nem annak értékelésére, mint a jelen ügyben, hogy fennállhat-e az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség egy betűsorból álló korábbi védjegy és egy olyan későbbi védjegy között, amely egy szószerkezethez illesztve átveszi e betűsort.

23. Márpedig, egyrészt a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt lajstromozást feltétlen kizáró okok, valamint az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt viszonylagos kizáró okok eltérő célokat kívánnak megvalósítani és eltérő érdekeket szándékoznak védeni.

24. Ami a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, az e rendelkezés mögött meghúzódó közérdek annak biztosításából áll, hogy a közösségi védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét vagy jellemzőit leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa (Strigl és Securvita ítélet, C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25. Az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött meghúzódó közérdekű cél fogalma összefonódik a védjegy fő funkciójával, ami a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származása beazonosíthatóságának biztosítása a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára annak lehetővé tételével, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztesse ezen árut vagy e szolgáltatást a más vállakozásoktól származó áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd: Eurohypo kontra OHIM ítélet, C-304/06 P, EU:C:2008:261, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26. Az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja viszont azon korábbi védjegyek jogosultjai egyéni érdekeinek védelmére irányul, amelyekkel a bejelentett megjelölés ütközik, és ily módon - összetéveszthetőség esetén - a védjegy származást jelölő funkciójának biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben: Medion-ítélet, C-120/04, EU:C:2005:594, 24. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság jogosan megjegyzi, noha az érintett közönség valamely megjelöléssel kapcsolatos észlelése nem függhet a szóban forgó lajstromozást kizáró októl, az a szemszög, amelyből nézve ezen észlelést vizsgáljuk, eltér attól függően, hogy valamely megjelölés leíró jellegének, vagy az összetéveszthetőségnek az értékeléséről van-e szó.

28. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 29. pontjában rámutatott, míg valamely megjelölés leíró jellegének értékelésekor a figyelem azokra a mentális folyamatokra összpontosul, amelyek alkalmasak a megjelölés vagy különböző elemei, illetve az érintett áruk és/vagy szolgáltatások közötti kapcsolatok alátámasztására, addig az összetéveszthetőség értékelésénél a vizsgálat inkább a megjelölés megjegyzésére, felismerésére és felidézésére irányuló folyamatokra, illetve az asszociációs mechanizmusokra irányul.

29. Másrészt a Strigl és Securvita ítélet (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) 32. pontjában a Bíróság hangsúlyozta, hogy az egyes megjelölésekben szereplő három nagybetű, vagyis az "MMF" és "NAI", azon szószerkezetek kezdőbetűit jeleníti meg, amelyek előtt, illetve után áll, valamint, hogy a szószerkezet és betűsor mindkét esetben a közöttük fennálló kapcsolat kölcsönös nyilvánvalóvá tételére és kiemelésére irányult, mivel mindkét betűsor célja a szószerkezet közönség által történő észlelésének elősegítése volt, használatának egyszerűsítésével és megjegyezhetőségének megkönnyítésével.

30. E tekintetben a Bíróság ugyanezen ítélet 37. és 38. pontjában pontosította, hogy még ha a szóban forgó betűsorokat úgy is fogja fel az érintett közönség, mint azon szószerkezetek rövidítését, amelyekhez kapcsolódnak, az említett betűsorok az összességében a védjegyet alkotó valamennyi elemhez képest nem válhatnak hangsúlyossá, még akkor sem, ha azokat úgy lehet tekinteni, hogy önmagukban is rendelkeznek megkülönböztető képességgel. Épp ellenkezőleg, a Bíróság szerint az ilyen betűsor, azon szószerkezethez viszonyítva, amelyhez kapcsolódik, mindössze "járulékos pozíciót" foglal el.

31. A Strigl és Securvita ítélet (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) indokolásából kitűnik, hogy egy egymás mellé helyezett betűsorból és egy szószerkezetből álló megjelölés lajstromozhatóságának a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében vett kizártságát esetről esetre kell értékelni, annak alapján, ahogyan az érintett közönség a megjelölés különböző elemeinek kölcsönösen függő viszonyát, illetve a megjelölés egészét érzékeli.

32. Ennélfogva így kell értelmezni az említett ítélet 38. pontjában szereplő, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon állítást is, amely szerint a szószerkezetet alkotó szavak kezdőbetűit megismétlő betűsor a szószerkezethez viszonyítva mindössze járulékos pozíciót foglal el, és az nem értelmezhető úgy, mint az azon szószerkezet egyes szavainak kezdőbetűjét megismétlő betűsor járulékos jellegére vonatkozó általános szabályra utaló kifejezés, amelyhez a betűsor kapcsolódik.

33. Ez az állítás ugyanis pusztán annak pontosítására szolgál a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kizáró okok alkalmazását illetően, hogy egy betűsor, attól, hogy rendelkezik önmagában vett megkülönböztető képességgel, lehet leíró jellegű, ha egy olyan összetett védjegy része, amelyben egy leíró jellegű alapkifejezéshez kapcsolódik, és a közönség úgy észleli, hogy az e kifejezés rövidítése, amit esetről esetre történő értékelés révén kell megállapítani.

34. A fentiekből következik, hogy figyelemmel a Strigl és Securvita ítélet (C-90/11 és C-91/11, EU:C:2012:147) alapjául szolgáló ügyek eltérő jogi összefüggéseire, valamint az ítéletnek tulajdonítandó alkalmazási körre, az abban szereplő megállapítások nem ültethetők át az alapeljárásra annak értékelése céljából, hogy fennáll-e a két ütköző védjegy között a hasonlóság.

35. Másodszor, emlékeztetni kell arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésének - az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően - az ezek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit. Ezen összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik az, hogy a védjegyeket hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (Bimbo kontra OHIM ítélet, C-591/12 P, EU:C:2014:305, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36. Két védjegy hasonlóságának értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Épp ellenkezőleg, az összehasonlítást a kérdéses védjegyek mindegyikének a maga egészében való vizsgálatával kell elvégezni (OHIM kontra Shaker ítélet, C-334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont; Aceites del Sur Coosur kontra Koipe ítélet, C-498/07 P, EU:C:2009:503, 61. pont).

37. Bár bizonyos körülmények esetén az összetett védjegy által az érintett közönségben keltett összbenyomás szempontjából a védjegy egy vagy több alkotóeleme domináns lehet, a hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapul vételével, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (OHIM kontra Shaker ítélet, C-334/05 P, EU:C:2007:333, 41. és 42. pont; Nestlé kontra OHIM ítélet, C-193/06 P, EU:C:2007:539, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38. E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy még ha az ütköző védjegyek közös eleme nem is tekinthető dominánsnak az összbenyomás szempontjából, azt figyelembe kell venni azok hasonlóságának értékelésénél, amennyiben az maga a korábbi védjegy, és megőrzi önálló megkülönböztető szerepét a főként ezen elemből álló, bejelentett összetett védjegyben. Amennyiben ugyanis egy közös elem megőrzi önálló megkülönböztető szerepét az összetett megjelölésen belül, az e megjelölés által keltett összbenyomás alapján a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások legalábbis gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak, amely esetben meg kell állapítani az összetéveszthetőség fennállását (Medion-ítélet, C-120/04, EU:C:2005:594, 30. és 36. pont; ecoblue kontra OHIM és Banco Bilbao Vizcaya Argentaria végzés, C-23/09 P, EU:C:2010:35, 45. pont).

39. Ugyanakkor a Bíróság azt is pontosította, hogy egy összetett megjelölés eleme nem őrzi meg ezen önálló megkülönböztető szerepét, ha ez az elem a megjelölés többi elemével vagy elemeivel együttesen vizsgálva olyan egységet alkot, amelynek jelentése eltér az említett elemek külön-külön fennálló jelentésétől (Bimbo kontra OHIM ítélet, C-591/12 P, EU:C:2014:305, 25. pont).

40. Ezenfelül emlékeztetni kell arra, amint azt a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában tette, hogy főszabály szerint még egy enyhe megkülönböztető képességgel rendelkező elem is lehet domináns az összetett védjegy által keltett összbenyomást illetően, vagy rendelkezhet a Medion-ítélet (C-120/04, EU:C:2005:594) értelmében vett önálló megkülönböztető szereppel e védjegyen belül, amennyiben, különösen a megjelölésen belüli elhelyezkedése vagy mérete következtében alkalmas arra, hogy a fogyasztó azt mindenképpen észlelje és megjegyezze.

41. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróságra hárul annak meghatározása, különösen a későbbi védjegy alkotóelemeinek és azoknak az érintett közönség által érzékelt relatív súlya elemzésének segítségével, hogy az milyen összbenyomást kelt e közönség emlékezetében, majd erre az összbenyomásra és az adott ügy valamennyi releváns tényezőjére tekintettel az összetéveszthetőség értékelésének elvégzése (Bimbo kontra OHIM ítélet, C-591/12 P, EU:C:2014:305, 34. pont).

42. Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy az a puszta tény, hogy a későbbi védjegy a korábbi védjegy egyetlen szóelemét képező betűsorát átvevő megjelölésből és egy olyan szószerkezetből áll, amelynek kezdőbetűi megfelelnek az említett betűsornak, önmagában nem elegendő e korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség fennállásának kizárásához.

43. Ily módon az alapügy körülményeire tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak egyéb tényezők mellett meg kell vizsgálnia azt, hogy azok a gondolattársítások, amelyeket az érintett közönség a betűsor és a szószerkezet között magában létesíthet, különösen azon lehetőség miatt, hogy az előbbit a közönség akként foghatja fel, mint a másodikból képzett betűszót, olyanok-e, amelyek alapján e betűsor alkalmas lehet arra, hogy azt az érintett közönség a későbbi védjegy esetében önálló módon észlelje és jegyezze meg. Hasonlóképpen, e bíróságnak adott esetben azt is értékelnie kell, hogy a későbbi védjegy alkotóelemei, összességükben vizsgálva, olyan különálló logikai egységet képeznek-e, amelynek eltérő jelentése van ahhoz viszonyítva, ha az említett elemeket külön-külön vizsgáljuk.

44. Ennélfogva az előterjesztett kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások esetében fennállhat az összetéveszthetőség az érintett közönség részéről egy olyan megkülönböztető képességgel rendelkező betűsorból álló korábbi védjegy, amely ezen - átlagos megkülönböztető képességű - védjegy domináns eleme, valamint egy olyan későbbi védjegy között, amely átveszi e betűsort, és hozzáad ahhoz egy, az e betűsor betűinek megfelelő kezdőbetűkkel rendelkező szavakból álló, leíró jellegű szószerkezetet, oly módon, hogy azt e közönség az említett szószerkezetből képzett betűszóként fogja fel.

A költségekről

45. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások esetében fennállhat az összetéveszthetőség az érintett közönség részéről egy olyan megkülönböztető képességgel rendelkező betűsorból álló korábbi védjegy, amely ezen - átlagos megkülönböztető képességű - védjegy domináns eleme, valamint egy olyan későbbi védjegy között, amely átveszi e betűsort, és hozzáad ahhoz egy, az e betűsor betűinek megfelelő kezdőbetűkkel rendelkező szavakból álló, leíró jellegű szószerkezetet, oly módon, hogy azt e közönség az említett szószerkezetből képzett betűszóként fogja fel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.