62012CJ0571[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. február 27. Greencarrier Freight Services Latvia SIA kontra Valsts ieņēmumu dienests. Az Augstākās tiesas Senāts (Lettország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Közösségi Vámkódex - A 70. cikk (1) bekezdése és a 78. cikk - Vámáru-nyilatkozatok - Az áruk részleges vizsgálata - Mintavételezés - Téves kód - Az eredmények kiterjesztése a korábbi vámáru-nyilatkozatok tárgyát képező azonos árukra azok kiadását követően - Utólagos ellenőrzés - Az áru további vizsgálata iránti kérelem előterjesztésének lehetetlensége. C-571/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. február 27. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Közösségi Vámkódex - A 70. cikk (1) bekezdése és a 78. cikk - Vámáru-nyilatkozatok - Az áruk részleges vizsgálata - Mintavételezés - Téves kód - Az eredmények kiterjesztése a korábbi vámáru-nyilatkozatok tárgyát képező azonos árukra azok kiadását követően - Utólagos ellenőrzés - Az áru további vizsgálata iránti kérelem előterjesztésének lehetetlensége"

A C-571/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Augstākās tiesas Senāts (Lettország) a Bírósághoz 2012. december 6-án érkezett, 2012. november 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Greencarrier Freight Services Latvia SIA

és

a Valsts ieņēmumu dienests között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. október 2-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Greencarrier Freight Services Latvia SIA képviseletében A. Brunavs, segítője B. Cera advokāte,

- a lett kormány képviseletében I. Kucina, K. Freimanis és I. Kalninš, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében J. García-Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében L. Keppenne, A. Sauka és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. december 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 70. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem a Greencarrier Freight Services Latvia SIA (a továbbiakban: GFSL) lett jog szerint működő korlátolt felelősségű társaság és a Valsts ieņēmumu dienests (a lett adóhatóság, a továbbiakban: VID) közötti, több vámáru-nyilatkozatot érintő utólagos ellenőrzés nyomán kivetett behozatali vámok és bírság tárgyában folyamatban lévő jogvitában merült fel.

Jogi háttér

3 A Vámkódex ötödik és hatodik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"mivel egyrészről a vámhatóságoknak a vámjogszabályok helyes alkalmazása biztosítására vonatkozó igénye, másrészről a gazdasági szereplők tisztességes bánásmódhoz való joga közötti egyensúly biztosítása érdekében, az említett hatóságoknak, többek között, széleskörű ellenőrzési hatáskört, az említett szereplőknek pedig jogorvoslati jogot kell biztosítani; mivel a vámügyi jogorvoslati rendszer átültetéséhez az Egyesült Királyságban új közigazgatási eljárásokat kell bevezetni, amelyek 1995. január 1-je előtt nem léptethetők hatályba;

mivel, tekintettel a külkereskedelem elsőrendű fontosságára a Közösség számára, a vámalakiságokat és ellenőrzéseket el kell törölni vagy legalábbis a minimális szinten kell tartani".

4 E kódex 68. cikke alapján: "Az általa elfogadott vámáru-nyilatkozatok ellenőrzéséhez a vámhatóság:

a) megvizsgálhatja a vámáru-nyilatkozatot képező és az ahhoz mellékelt iratokat. A vámhatóság előírhatja, hogy a nyilatkozattevő más iratokat is mutasson be a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésére;

b) megvizsgálhatja az árukat, és mintát vehet elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz."

5 Az említett kódex 70. cikke értelmében:

"(1) A nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell.

A nyilatkozattevő személy kérheti azonban az áru további vizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének. [helyesen: Ha a vámáru-nyilatkozat többféle árut tartalmaz, az (1) bekezdés alkalmazásakor az egyes árukra vonatkozó adatokat önálló vámáru-nyilatkozatnak kell tekinteni.]"

6 E kódex 71. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették [helyesen: amely alá az árut vonták].

(2) Ha nem kerül sor a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni."

7 A Vámkódex 78. cikke így rendelkezik:

"(1) A vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, az áru kiadása után módosíthatja a vámáru-nyilatkozatot.

(2) A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import vagy export műveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben erre még lehetőség van, meg is vizsgálhatja az árut.

(3) Ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésére álló új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére."

8 E kódex 221. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:

"(1) A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.

[...]

(3) A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 A GFSL az Európai Unióban való szabad forgalomba bocsátás céljából édes kekszek és csokoládérudacskák Oroszországból történő behozatalával foglalkozik a Hantas SIA társaság nevében.

10 2007 áprilisában és májusában a VID ellenőrzést végzett a Hantas SIA által a 2004. május 1-je és 2006. december 31. közötti időszakban kifizetett vámokkal kapcsolatosan a vámtartozás esetén adósnak minősülő GFSL által kitöltött 35 vámáru-nyilatkozat alapján.

11 Erre az ellenőrzésre azt követően került sor, hogy a VID a 2005. októberben és novemberben benyújtott hat vámáru-nyilatkozatban (a továbbiakban: szóban forgó vámáru-nyilatkozatok) feltüntetett árukból mintát vett, és elemezte azokat. A VID a vizsgálat eredményei alapján megállapította, hogy a GFSL a 2004. június 4. és 2005. november 29. között benyújtott, a szóban forgó hat vámáru-nyilatkozatot is magában foglaló 29 vámáru-nyilatkozatban a szabad forgalomba bocsátás céljából az Unióba behozott árukat - a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK módosított tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.;magyar nyelvű különkiadás, 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) 2. cikkében létrehozott, az Európai Közösségek integrált vámtarifája (TARIC) alá történő besorolás érdekében - helytelen Kombinált Nómenklatúra-kóddal jelentette be.

12 2007. május 31-i határozatában a VID vámtartozás keletkezéséről tájékoztatta a GFSL-t, megállapította a behozatali vámok és a hozzáadottérték-adó késedelmi kamattal növelt összegét, és bírságot szabott ki a GFSL-lel szemben a Kombinált Nómenklatúra helytelen alkalmazása miatt.

13 A GFSL e határozattal szemben előterjesztett kifogását a VID 2007. szeptember 14-i határozatában elutasította.

14 Az elutasító határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet terjesztettek elő az administratīvā rajona tiesa (kerületi közigazgatási bíróság) előtt, amely - az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási fellebbviteli bíróság) által helybenhagyott - 2009. június 29-i elsőfokú ítéletében részben helyt adott a kereseti kérelemnek. A fellebbviteli bíróság a 2011. december 8-i másodfokú ítéletben megállapította, hogy bár a behozatali vámot, a hozzáadottérték-adót és a bírságot megalapozottan vetették ki a szóban forgó vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukkal kapcsolatban, ezzel szemben a 2007. szeptember 14-i határozatot a fennmaradó részében hatályon kívül kell helyezni, mivel a VID, megsértve a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdését, megalapozatlanul alkalmazta a szóban forgó vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukra vonatkozó ellenőrzés eredményeit a 2004. június 4. és 2005. szeptember 6. közötti időszakban benyújtott további 23 vámáru-nyilatkozatban (a továbbiakban: korábbi vámáru-nyilatkozatok) szereplő - vagyis az ellenőrzött termékek előtt több mint egy évvel behozott - árukra. A VID ebből következően nem tudta bizonyítani, hogy a szóban forgó árukra helytelen kódokat alkalmaztak, ily módon a GFSL semmiképpen sem volt köteles ezen áruk objektív tulajdonságaira vonatkozó bizonyítékokat szolgáltatni, különösen, mivel már nem volt lehetősége arra, hogy megvizsgáltassa azokat.

15 Ezen ítélettel szemben mind a VID, mind a GFSL felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be az Augstākās tiesas Senātshoz (legfelsőbb bíróság).

16 Felülvizsgálat iránti kérelme alátámasztása érdekében a VID előadta, hogy a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő áruk azonosak voltak a szóban forgó vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukkal, mivel ugyanaz volt az összetételük, az elnevezésük, a külső megjelenésük és a gyártójuk is, amit az utóbbi által benyújtott tanúsítványokban szereplő információk bizonyítanak. A VID-nek tehát az eljárásgazdaságosság elve alapján jogszerűen lehetősége volt arra, hogy ne vizsgálja a többi árut, és az azonosítás eredményét alkalmazza a többi azonos árura, és a GFSL-t terhelte az áruk közötti különbség bizonyításának kötelezettsége.

17 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a korábbi vámáru-nyilatkozatokat több mint egy évvel a mintavétellel érintett vámáru-nyilatkozatok előtt nyújtották be. Márpedig a GFSL szerint objektíve lehetetlen a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukat utólagos vizsgálatra bemutatni, illetve a további vizsgálatok iránti kérelemhez való jogot sem lehet érvényesíteni.

18 Ilyen körülmények között az Augstākās tiesas Senāts felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Értelmezhető-e úgy a [Vámkódex] 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, hogy a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk részleges vizsgálatának eredményeit korábbi nyilatkozatokban feltüntetett olyan árukra is ki lehet terjeszteni, amelyeket nem érintett a részleges vizsgálat, azonban a Kombinált Nómenklatúra ugyanazon kódjával jelentettek be, amelyek ugyanazon gyártótól származnak, és az említett gyártó tanúsítványában feltüntetett, az elnevezésre és az összetételre vonatkozó információ szerint azonosak a részleges vizsgálathoz vett minták alapjául szolgáló vámáru-nyilatkozatban szereplő árukkal?

Más szavakkal:

A [Vámkódex] 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti »nyilatkozat« fogalma magában foglalja-e azokat a nyilatkozatokat, amelyek vonatkozásában nem vettek vizsgálati mintát, amelyekben azonban azonos árukat tüntettek fel (az árukat a Kombinált Nómenklatúra ugyanazon kódjával jelentik be, azok ugyanattól a gyártótól származnak, és a gyártói tanúsítványban azonos elnevezéssel és megegyező összetétellel szerepelnek)?

2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén az árukat érintő - a [Vámkódex] 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti - részleges vizsgálat eredményeit ki lehet-e terjesztetni olyan vámáru-nyilatkozatokra, amelyekkel kapcsolatban a nyilatkozattevő objektív okok miatt nem kérhet további vizsgálatot a [Vámkódex] 70. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján, mivel nem lehetséges az áruk bemutatása a [Vámkódex] 78. cikke (2) bekezdése szerinti vizsgálathoz?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

19 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdését, hogy az alapján a vámhatóság a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk mintavétel útján végzett részleges vizsgálatának eredményeit kiterjesztheti az ugyanazon nyilatkozattevő által benyújtott korábbi nyilatkozatokban szereplő olyan árukra is, amelyek nem képezték és már nem is képezhetik ilyen vizsgálat tárgyát, mivel azokat már kiadták, amennyiben a nyilatkozattevő által írásban benyújtott információkból kitűnik, hogy valamennyi áru a Kombinált Nómenklatúra ugyanazon kódja alá tartozik, ugyanattól a gyártótól származik, és elnevezésük, valamint összetételük is azonos.

20 Emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 68. cikke szerint a vámhatóság a vámáru-nyilatkozatok ellenőrzéséhez megvizsgálhatja a vámáru-nyilatkozatot képező és az ahhoz mellékelt iratokat, valamint megvizsgálhatja az árukat, és mintát vehet elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz.

21 Ez utóbbi esetben a kódex 70. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell, azzal, hogy a nyilatkozattevő személy kérheti az áru további vizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura.

22 Ez az általános rendelkezés tehát bevezeti az egységes minőség fikcióját, ami alapján a vámhatóság az ugyanazon nyilatkozatban foglalt áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit kiterjesztheti a nyilatkozatban szereplő valamennyi árura (lásd ebben az értelemben a C-353/04. sz. Nowaco Germany ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7357. o.] 54. és 55. pontját, valamint a C-323/10-C-326/10. sz., Gebr. Stolle egyesített ügyekben 2011. november 24-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-12177. o.] 100. és 101. pontját).

23 E tekintetben az említett rendelkezés célja, hogy biztosítsa a szabad forgalomba bocsátás során a gyors és hatékony eljárást azáltal, hogy nem kötelezi a vámhatóságot arra, hogy a vámáru-nyilatkozatban szereplő valamennyi áru esetében részletes vizsgálatot végezzen, amely nem szolgálná sem a gazdasági szereplők érdekét, akik általában sürgetnék az áruk kiadását azért, hogy az általuk bejelentett árukat minél hamarabb forgalmazni tudják, sem a hatóság érdekét, amely számára a bejelentett áruk módszeres vizsgálata jelentős munkateherrel járna (lásd ebben az értelemben a C-290/01. sz. Derudder-ügyben 2004. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2041. o.] 45. pontját).

24 Meg kell állapítani, hogy mind a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdéséből, mind a kódex 68-74. cikkének szabályozási rendszeréből kitűnik, hogy a részleges vizsgálat eredményeinek kiterjesztése csak az "ugyanazon vámáru-nyilatkozatban" foglalt árukra vonatkozik, amennyiben ezeket a vámhatóság azt megelőző időszakban vizsgálja, hogy azokat kiadná (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Derudder-ügyben hozott ítélet 43. pontját).

25 E rendelkezés alapján tehát az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásban a vámhatóság nem terjesztheti ki a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyeket a hatóság már kiadott.

26 Ebből azonban nem következik, hogy az ilyen korábbi vámáru-nyilatkozatokat a vámhatóság a későbbiekben már ne vitathatná.

27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által bevezetett, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére hasznos választ kell adnia, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését (lásd többek között a C-45/06. sz. Campina-ügyben 2007. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2089. o.] 30. pontját és a C-243/09. sz. Fuß-ügyben 2010. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-9849. o.] 39. pontját).

28 Márpedig, amint azt írásbeli észrevételeiben a cseh és a spanyol kormány jelezte, a Vámkódex 78. cikke alapján a vámhatóság adott esetben hivatalból felülvizsgálhatja a nyilatkozatot a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk kiadását követően (lásd ebben az értelemben a C-468/03. sz. Overland Footwear ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8937. o.] 62., 64. és 66. pontját).

29 A kódex 78. cikkének (2) bekezdése értelmében a vámhatóság az áru kiadása után megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import vagy export műveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat, és amennyiben erre még lehetőség van, meg is vizsgálhatja az árut.

30 E rendelkezés alapján tehát a vámhatóság vitathatja azokat a korábbi vámáru-nyilatkozatokat, amelyek ellenőrzésére a vámkódex 68. cikke alapján nem került sor, és amelyeket ennélfogva a kódex 71. cikkének (2) bekezdése értelmében az abban szereplő adatoknak megfelelően kezeltek (lásd ebben az értelemben a C-138/10. sz. DP grup ügyben 2011. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-8369. o.] 37. pontját).

31 Nincs akadálya annak, hogy a vámhatóság e célból a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit kiterjessze a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyeket a hatóság már kiadott, amennyiben ezek az áruk azonosak, aminek a vizsgálata kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik. Az áruk azonossága többek között az érintett áruval kapcsolatos import vagy export műveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatok és kereskedelmi okmányok ellenőrzése alapján állapítható meg, különösen a nyilatkozattevő által arra vonatkozóan szolgáltatott információk alapján, hogy az áruk ugyanazon gyártótól származnak, mint a korábbi vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk, és azokkal azonos az elnevezésük, külső megjelenésük, valamint összetételük.

32 A kiterjesztéssel kapcsolatos ezen lehetőséget a Vámkódex célja igazolja, amely e kódex ötödik preambulumbekezdése alapján arra irányul, hogy biztosítsa az abban foglalt adók helyes alkalmazását úgy, hogy - amint az a jelen ítélet 23. pontjából kitűnik - közben mind a gazdasági szereplők, mind a vámhatóság érdekében biztosítja az eljárások gyors és hatékony lefolytatását, azáltal hogy utóbbiakat mentesíti a vámáru-nyilatkozatban szereplő valamennyi áru módszeres vizsgálatának kötelezettsége alól, és így - a kódex hatodik preambulumbekezdésének megfelelően - amennyire lehetséges, minimális szinten tartja a vámalakiságokat és -ellenőrzéseket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Derudder-ügyben hozott ítélet 42. és 45. pontját).

33 Ez a lehetőség összhangban van a Vámkódex 78. cikkének logikájával is, amely a vámeljárásnak a tényleges helyzethez való igazítására irányul, azáltal hogy kijavítja a tárgyi tévedéseket és hiányosságokat, valamint az alkalmazandó jog értelmezése során elkövetett hibákat (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélet 63. pontját, a C-430/08. és C-431/08. sz., Terex Equipment és társai egyesített ügyekben 2010. január 14-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-321. o.] 56. pontját, valamint a C-608/10., C-10/11. és C-23/11. sz., Südzucker és társai egyesített ügyekben 2012. július 12-én hozott ítélet 47. pontját).

34 E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a nyilatkozattevő az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásban már nem kérheti az érintett áruk további vizsgálatát és adott esetben a további mintavételezést.

35 A Vámkódex 78. cikkét ugyanis főszabály szerint az áruk kiadását követően kell alkalmazni, amikor az áru bemutatása lehetetlennek bizonyulhat (lásd a fent hivatkozott Overland Footwear ügyben hozott ítélet 66. pontját).

36 Mindenesetre, amint arra az írásbeli észrevételt előterjesztő érdekeltek többsége rámutatott, a Vámkódex 78. cikke (2) bekezdésének szövegéből is az következik, hogy a vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését írásbeli dokumentumok alapján kell elvégezni, és a vámhatóság nem köteles az áru fizikai ellenőrzésére, mivel az ilyen ellenőrzés csak akkor jöhet szóba, ha "erre még lehetőség van" (lásd ebben az értelemben a C-320/11., C-330/11., C-382/11. és C-383/11. sz., Digitalnet és társai egyesített ügyekben 2012. november 22-én hozott ítélet 66. és 67. pontját).

37 Ilyen körülmények között, amennyiben azok az áruk, amelyek esetében részleges vizsgálatot végeztek, azonosak a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukkal, tekintettel különösen arra, hogy a szóban forgó árukkal kapcsolatos import- vagy exportműveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatok és kereskedelmi okmányok vizsgálatából ez következik, és hogy a nyilatkozattevő által szolgáltatott információk alapján az áruk ugyanattól a gyártótól származnak, azonos a megnevezésük, külső megjelenésük és összetételük - aminek a vizsgálata kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik -, a vámhatóság a részleges vizsgálat eredményeit kiterjesztheti az utóbbi árukra.

38 Fontos azonban, hogy a nyilatkozattevőnek jogában áll vitatni a kiterjesztés alkalmazását, különösen, ha - mint az alapügyben - a vámáru-nyilatkozatában szolgáltatott adatoktól függetlenül úgy véli, hogy a nyilatkozatok valamelyikében szereplő áruk részleges vizsgálatának eredményei nem alkalmazhatók a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukra, és benyújtja azokat a bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy alátámasszák a szóban forgó áruk közötti azonosság hiányára vonatkozó állítását (lásd analógia útján a fent hivatkozott Derudder-ügyben hozott ítélet 42. pontját).

39 Hangsúlyozni kell azonban, hogy e tekintetben egyáltalán nem releváns a GFSL által a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekben előadottakhoz hasonló általános és elvont állítás, amely szerint az alapügyben szereplőkhöz hasonló élelmiszerek esetében különböző tényezők módosíthatják azok vegyi összetételét, különösen keményítőtartalmukat, mivel e körülmények, feltéve hogy bizonyítottan fennállnak, nem késztették arra a nyilatkozattevőt, hogy a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő árukkal kapcsolatban a részleges vizsgálattal érintett áruk tekintetében szolgáltatott adatoktól eltérő adatokat közöljön, vagy hogy adott esetben a nyilatkozatok felülvizsgálatát kérje, ily módon nem nyert bizonyítást, illetve nem sikerült más módon alátámasztani, hogy ezek a tényezők befolyásolhatják a termékek Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolását. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságra hárul az a feladat, hogy a szükséges értékelést e tekintetben elvégezze.

40 Végül rá kell mutatni, hogy bár a Vámkódex 78. cikke a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatára vonatkozóan nem állapít meg külön határidőt, a vámhatóság e kódex 221. cikkének (3) bekezdése alapján csak a vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül közölhet új vámtartozást.

41 Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzett vizsgálatokra tekintettel a Bíróság elé terjesztett tényekből kitűnik, hogy ezt a határidőt betartották, amint azt a Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul a GFSL is megerősítette, mivel - amint az a jelen ítélet 11. és 12. pontjából következik - az első felülvizsgált vámáru-nyilatkozat 2004. június 4-i keltezésű, az új vámtartozást pedig 2007. május 31-én közölték.

42 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdését, hogy az csak az "ugyanazon vámáru-nyilatkozatban" foglalt árukra vonatkozik, amennyiben ezeket a vámhatóság az áruk kiadását megelőző időszakban vizsgálja, és e rendelkezés alapján a vámhatóság az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásban a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit nem terjesztheti ki a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyeket e hatóság már kiadott.

43 Ezzel szemben az említett kódex 78. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapján a vámhatóság a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk mintavétel útján végzett részleges vizsgálatának eredményeit kiterjesztheti az ugyanazon nyilatkozattevő által benyújtott korábbi nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyek nem képezték és már nem is képezhetik ilyen vizsgálat tárgyát, mivel azokat már kiadták, amennyiben ezek az áruk azonosak, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Úgy kell értelmezni a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 70. cikkének (1) bekezdését, hogy az csak az "ugyanazon vámáru-nyilatkozatban" foglalt árukra vonatkozik, amennyiben ezeket a vámhatóság azt megelőző időszakban vizsgálja, hogy azokat kiadná, és e rendelkezés alapján a vámhatóság az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásban a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit nem terjesztheti ki a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyeket e hatóság már kiadott.

Ezzel szemben az említett rendelet 78. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapján a vámhatóság a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk mintavétel útján végzett részleges vizsgálatának eredményeit kiterjesztheti az ugyanazon nyilatkozattevő által benyújtott korábbi nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyek nem képezték és már nem is képezhetik ilyen vizsgálat tárgyát, mivel azokat már kiadták, amennyiben ezek az áruk azonosak, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.