62004CJ0353[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. szeptember 7-i ítélete. Nowaco Germany GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundesfinanzhof - Németország. Az 1538/91/EGK és a 3665/87/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Export-visszatérítések - Az biztosítás feltételei - Egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség - Vámeljárás - Kiviteli nyilatkozat - Fizikai ellenőrzés - Minta - Megengedhető számú hibás egység - Egységes minőség - Az exportőr és a vámhatóság jogai és kötelezettségei - Baromfihús. C-353/04. sz. ügy

C-353/04. sz. ügy

Nowaco Germany GmbH

kontra

Hauptzollamt Hamburg-Jonas

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az 1538/91/EGK és a 3665/87/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei - Egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség - Vámeljárás - Kiviteli nyilatkozat - Fizikai ellenőrzés - Minta - Megengedhető számú hibás egység - Egységes minőség - Az exportőr és a vámhatóság jogai és kötelezettségei - Baromfihús"

Az ítélet összefoglalása

1. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei

(3665/87 bizottsági rendelet, 13. cikk és 1538/91 bizottsági rendelet, 6. és 7. cikk)

2. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei

(386/90 tanácsi rendelet és 2913/92 tanácsi rendelet, 1. cikk és 70. cikk; 1538/91 bizottsági rendelet és 2221/95 bizottsági rendelet)

3. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 70. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; 1538/91 bizottsági rendelet, 7. cikk, (3)-(5) bekezdés)

4. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Export-visszatérítések - A biztosítás feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 70. cikk)

1. Az olyan termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének megállapítása során, amelyek után export-visszatérítést igényeltek, alkalmazni kell az 1000/96 rendelettel módosított, a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90 rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló 1538/91 rendeletnek a minőséggel szemben támasztott minimumkövetelményeit és a tűréshatárt megállapító rendelkezéseit, különösen a rendelet 6. és 7. cikkét.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Abban az esetben, ha azt kell megvizsgálni, hogy az az áru, amely után export-visszatérítést igényelnek, "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű"-e, alkalmazni kell a 82/97 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendeletnek az ugyanazon nyilatkozatban foglalt áruk részleges vizsgálatára vonatkozó 70. cikkét, feltéve hogy az ott említett vizsgálat szabályszerű.

E cikk ugyanis azon általános vámjogi rendelkezések közé tartozik, amelyek a különleges szabályok sérelme nélkül alkalmazandók a visszatérítés tárgyát képező árura vonatkozó valamennyi kiviteli nyilatkozatra. A visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésre vonatkozóan alkalmazandó különleges szabályozás egyetlen különrendelkezése sem zárja ki a Közösségi Vámkódex említett 70. cikkének alkalmazását.

(vö. 47-53. pont és a rendelkező rész 2.pontjának a) alpontja)

3. A 82/97 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikció nem alkalmazható akkor, ha a mintavételben szereplő minták száma nem felel meg a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90 rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló, 1538/91 rendelet 7. cikkében foglaltaknak.

A Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ugyanis általános rendelkezést tartalmaz, amely szerint a nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell. Az egységes minőség fikciója azonban nemcsak a vámjogszabályok alapján végzett vizsgálatokra vonatkozik, hanem irányadó a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszerére és a baromfi forgalmazási előírásaira vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végzett ellenőrzésekre is. Az 1538/91 rendelet 7. cikkének (3)-(5) bekezdése a tétel és a minta nagysága szerint meghatározza, hogy mekkora lehet a hibás egységek elfogadható száma. Ha a vett minták száma nem éri el a minimálisan előírtat, lehetetlen megállapítani, hogy túllépték-e a tűréshatárt, vagy sem.

(vö. 55-57., 59. pont és a rendelkező rész 2. pontjának b) alpontja)

4. Abban az esetben, ha több mintát vettek az ugyanazon kiviteli vámáru-nyilatkozaton szereplő árukból, és a minták egy részének vizsgálata azt mutatja, hogy az áruk egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek, míg a minták valamely másik részének vizsgálata szerint azok nem ilyen minőségűek, a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamennyi bizonyíték figyelembevételével megállapítsák a tényállást. E bizonyítékok magukban foglalhatják a rendelkezésre álló mintákat vagy egyéb bizonyítékokat is, így különösen a fizikai ellenőrzést elvégző illetékes vámtisztviselő által készített, a közösségi szabályoknak megfelelő vizsgálati jelentéseket. Amennyiben a visszatérítéshez való jog meghatározásához szükséges tényállás nem állapítható meg, a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje az exportőr és a nemzeti hatóság magatartását annak megállapítása céljából, hogy ezek milyen mértékben gyakorolták (illetve nem gyakorolták) jogaikat, és teljesítették (illetve nem teljesítették) kötelezettségeiket, továbbá hogy az export-visszatérítéshez való jogra vonatkozóan levonja a megfelelő következtetéseket.

(vö. 24., 68. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. szeptember 7.(*)

"Az 1538/91/EGK és a 3665/87/EGK rendelet - Közösségi Vámkódex - Export-visszatérítések - Az biztosítás feltételei - Egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség - Vámeljárás - Kiviteli nyilatkozat - Fizikai ellenőrzés - Minta - Megengedhető számú hibás egység - Egységes minőség - Az exportőr és a vámhatóság jogai és kötelezettségei - Baromfihús"

A C-353/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesfinanzhof (Németország) a Bírósághoz 2004. augusztus 16-án érkezett 2004. július 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Nowaco Germany GmbH

és

a Hauptzollamt Hamburg-Jonas

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, J. N. Cunha Rodrigues, Juhász E. (előadó), M. Ilešič és E. Levits bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. október 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Nowaco Germany GmbH képviseletében C. Bittner és U. Schrömbges Rechtsanwälte,

- a Hauptzollamt Hamburg-Jonas képviseletében S. Plenter, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Schieferer és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. február 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 1997. L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: a Vámkódex), valamint az 1996. június 4-i 1000/96/EK bizottsági rendelettel (HL L 134., 9. o; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 143. o.) módosított, a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90/EGK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló, 1991. június 5-i 1538/91/EGK bizottsági rendelet (HL L 143., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 272. o., a továbbiakban: 1538/91 rendelet) rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a Nowaco Germany GmbH (a továbbiakban: Nowaco) és a Hauptzollamt Hamburg-Jonas (Hamburg-Jonas fővámhivatal, a továbbiakban: Hauptzollamt) között az export-visszatérítések, illetve azok összegének tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

A közösségi jogi háttér

3 A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) kilencedik preambulumbekezdése szerint:

"[...] a termékeknek olyan minőségűeknek kell lenniük, hogy azokat a szokásos feltételekkel lehessen értékesíteni".

4 Ugyanezen rendelet 3. cikke (4)-(6) bekezdésének rendelkezése szerint:

"(4) A kivitel napja az irányadó a kivitt termék mennyisége, jellege és jellemzői megállapítása során.

(5) A visszatérítéshez való jog megszerzése céljából a kivitelkor felhasznált okmánynak tartalmaznia kell a visszatérítés összegének kiszámításához szükséges összes adatot, különösen:

a) a termékek leírását a visszatérítési nómenklatúra szerint;

b) a termékek nettó tömegét vagy adott esetben a visszatérítés kiszámításához használandó mértékegységben kifejezett mennyiséget;

c) amennyiben a visszatérítés kiszámításához szükséges, az érintett termékek összetételét vagy az arra való hivatkozást.

Ha a jelen bekezdésben említett okmány a kiviteli nyilatkozat, akkor ennek is tartalmaznia kell a fenti adatokat, valamint a »visszatérítési kód« megjegyzést.

(6) Az elfogadás, illetve e cselekmény időpontjában a termékek a Közösség vámterületének elhagyásáig vámfelügyelet alá kerülnek."

5 A rendelet 13. cikke szerint: "Nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek egészségügyileg nem megfelelő, a jogszabályi követelményeket nem kielégítő és nem kereskedelmi minőségűek, valamint - amennyiben az ilyen termékeket emberi fogyasztásra szánják - akkor, ha jellemzőik vagy állapotuk kizárja, illetve lényegesen korlátozza rendeltetésszerű felhasználásukat."

6 A Vámkódex 1. cikkének értelmében:

"A vámjogszabályok ebből a Kódexből és a közösségi szinten vagy nemzeti szinten annak végrehajtására elfogadott rendelkezésekből állnak. A Kódexet kell alkalmazni a más területeken megállapított különleges szabályok sérelme nélkül:

- a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelemre

[...]."

7 A Vámkódex 4. cikke 16. pontjának h) alpontja értelmében a kiviteli eljárás a vámeljárások közé tartozik.

8 A Vámkódex 69. cikkének rendelkezése szerint:

"(1) Az áru megvizsgálását és a mintavétel helyére történő szállítást, valamint minden olyan műveletet, amely a vizsgálattal vagy a mintavétellel kapcsolatos, a nyilatkozattevő végzi, vagy az ő felelősségére történik. [Helyesen: Az áruknak a vizsgálat, illetve adott esetben a mintavétel elvégzése helyére történő szállítását, valamint az e vizsgálathoz, illetve mintavételhez szükséges valamennyi műveletet a nyilatkozattevő végzi, illetve ő a felelős értük.] A felmerült költségeket a nyilatkozattevő viseli.

(2) A nyilatkozattevő jogosult arra, hogy jelen legyen az áru megvizsgálásánál és a mintavételnél. Ha a vámhatóság azt szükségesnek tartja, kérheti, hogy a nyilatkozattevő legyen jelen vagy képviselve az áruvizsgálatkor vagy mintavételkor annak érdekében, hogy biztosítsa az ilyen vizsgálat vagy mintavétel megkönnyítéséhez szükséges segítséget.

(3) Amennyiben a mintavétel a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően történik, a vámhatóság nem tartozik kártérítéssel azzal kapcsolatban, de viseli az elemzések és vizsgálatok költségeit."

9 A Vámkódex 70. cikke szerint:

"(1) A nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell.

A nyilatkozattevő személy kérheti azonban az áru további vizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének. [Helyesen: Ha a vámáru-nyilatkozat többféle árut tartalmaz, az (1) bekezdés alkalmazásakor az egyes árukra vonatkozó adatokat önálló vámáru-nyilatkozatnak kell tekinteni.]"

10 A Vámkódex 71. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették [helyesen: amely alá az árut vonták].

(2) Ha nem kerül sor a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni."

11 A 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: a Vámkódex végrehajtási rendelete) 247. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Amennyiben a vámhatóság ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot és a kísérő okmányokat, illetve megvizsgálja az árut, akkor legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie az ellenőrzés vagy vizsgálat alapját és eredményét. Az áru részleges vizsgálata esetén a vizsgált szállítmányra vonatkozó adatokat úgyszintén fel kell tüntetnie.

Adott esetben a vámhatóságnak azt is fel kell tüntetnie a vámáru-nyilatkozaton, hogy a nyilatkozattevő vagy képviselője nem volt jelen.

(2) Amennyiben a vámáru-nyilatkozat és a kísérő okmányok ellenőrzésének vagy az áruk vizsgálatának az eredménye nem egyezik meg a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett adatokkal, akkor a vámhatóságnak legalább a vámáru-nyilatkozat általa visszatartott példányán vagy egy ahhoz csatolt okmányon meg kell jelölnie azokat az adatokat, amelyeket figyelembe kell venni a szóban forgó árura vonatkozó terhek alkalmazásához, a kivitelhez kapcsolódó esetleges visszatérítések vagy egyéb összegek kiszámításához, valamint az azon vámeljárást szabályozó többi rendelkezés alkalmazásához, amely alá az árut bejelentették [helyesen: amely alá az árut vonták].

(3) A vámhatóság ténymegállításában adott esetben feltünteti az alkalmazott azonosítási módokat.

Ezt dátummal látja el, és feltünteti rajta az azt kibocsátó vámtisztviselő azonosításához szükséges adatokat.

(4) Amennyiben a vámhatóság nem ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatot, és nem is vizsgálja meg az árut, úgy nem kell záradékolnia sem a vámáru-nyilatkozatot, sem az (1) bekezdésben említett kísérő okmányt."

12 Az 1994. január 24-i, 163/94/EK tanácsi rendelettel (HL L 24., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 12. o.) módosított, a visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésről szóló, 1990. február 12-i 386/90/EGK tanácsi rendelet (HL L 42., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 26. o., a továbbiakban: 368/90 rendelet) 2. és 3. cikke értelmében a tagállamok a kivitelre vonatkozó vámügyi formalitások teljesítésekor és az érintett áruk kivitelére vonatkozó engedély kiadása előtt fizikailag ellenőrzik az árukat a kiviteli nyilatkozat alátámasztására benyújtott dokumentumok alapján, valamint átvizsgálják a fizetési kérelemhez kapcsolódó iratokat. E rendelet szerint a - még alaposabb ellenőrzést előíró különös rendelkezések sérelme nélkül - a fizikai ellenőrzéseket szúrópróbaszerűen, rendszeresen és előzetes értesítés nélkül kell elvégezni. Ezen ellenőrzéseknek legalább a visszatérítési kérelem alapjául szolgáló kiviteli nyilatkozatok 5%-os reprezentatív mintájára kell kiterjedniük. Különös rendelkezések határozzák meg az 5%-os arány megállapításának részletes szabályait.

13 A 386/90/EGK rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. szeptember 20-i 2221/95/EK bizottsági rendelet (HL 224., 13. o.) nyolcadik preambulumbekezdése kimondja:

"mivel a [...] a Közösségi Vámkódex [...] különösen az ipari és a mezőgazdasági termékek kivitelére vonatkozik; és mivel az export-visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek tekintetében különleges rendelkezések meghozatalára lehet szükség".

14 A 2221/95 rendelet 5. cikkének rendelkezése szerint:

"(1) A 386/90/EGK rendelet 2. cikke a) pontjának alkalmazásában a »fizikai ellenőrzés« kifejezésen annak ellenőrzése értendő, hogy a kiviteli nyilatkozat - ideértve az annak alátámasztása céljából benyújtott dokumentumokat is - a mennyiség, a jelleg és a tulajdonságok tekintetében egyezik-e az áruval.

[...]

A kiviteli vámhivatal biztosítja a 3665/87/EGK rendelet 13. cikkének tiszteletben tartását.

[...]

(4) Ha a visszatérítések aránya adott alkotóelemtől függ, a kiviteli vámhivatal a fizikai ellenőrzés részeként reprezentatív mintákat vesz abból a célból, hogy az összetétel elemzését az arra illetékes laboratórium elvégezhesse."

15 A rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

"(1) Valamennyi kiviteli vámhivatal meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek alapján bármikor megállapítható, hogy elérték-e az 5%-os ellenőrzési arányt.

A fenti intézkedések során minden egyes ágazat vonatkozásában fel kell tüntetni:

- a fizikai ellenőrzések szempontjából figyelembe vett kiviteli nyilatkozatok számát,

valamint

- az elvégzett fizikai ellenőrzések számát.

(2) Az illetékes vámtisztviselő minden egyes elvégzett fizikai ellenőrzésről részletes vizsgálati jelentést készít.

A vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni a dátumot és az illetékes tisztviselő nevét. A jelentéseket betekintés céljából a kiviteli vámhivatalban vagy valamely másik hivatalban a kivitel évétől számított három éven keresztül meg kell őrizni."

16 A baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló, 1990. június 26-i 1906/90/EGK tanácsi rendelet (HL L 173., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 92. o.) 1. cikke (3) bekezdésének első franciabekezdése szerint:

"Ez a rendelet nem vonatkozik:

- a Közösségből exportált baromfihúsra [...]".

17 Az 1538/91 rendelet 6. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Az »A« vagy »B« kategóriába való besoroláshoz az ebben a rendeletben foglalt baromfi hasított testeknek és baromfidaraboknak a következő minimális követelményeknek [helyesen: minimumkövetelményeknek] kell megfelelniük:

[...]

- mentes[eknek kell lenniük] a nyílt csonttörésektől

[...]".

18 E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy azok a döntések, amelyek abból adódnak, hogy az áru nem felel meg a 6. cikk előírásainak, a 7. cikk rendelkezéseinek megfelelően vizsgált tétel egészére értendők. A rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a minták kiválasztása minden tételből véletlenszerűen történik. Az e bekezdésben szereplő táblázatban foglaltak szerint 501 és 3200 közötti tételszám esetén a minták száma 50, több mint 3200 tételszám esetén pedig 80. A 7. cikk (4) bekezdése értelmében az "A" minőségű baromfihús ellenőrzésekor a megengedhető számú hibás egység a fenti két tételszám esetén 7, illetve 10. Ha a hiba a 6. cikk (1) bekezdésében említett okokra, például a "nyílt csonttörésekre" vezethető vissza, a megengedhető hibás egységek száma mindössze 3, illetve 4. A 7. cikk (5) bekezdésének megfelelően a "B" minőségű baromfihúsra vonatkozóan a tűréshatár megduplázódik.

A jogvita alapjául szolgáló tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 A Nowaco 1997 decemberében 2647 doboz, 1998 februárjában pedig 2750 doboz (összesen 43 996 kg) fagyasztottcsirkehús-szállítmányt jelentett be a vámhatóságnál. A Zollamt (német vámhatóság) az áruk vizsgálata során mintát, illetve tartalékmintát vett az árukból.

20 Megállapításra került, hogy az 1997-ben vett két mintában található csirkék közül némelyik combcsontja nyílt törést szenvedett. Az 1998 februárjában bejelentett küldemény esetében kizárólag az első mintában találtak olyan szárnyvégeket, amelyeken nyílt törés volt látható, a tartalékmintában azonban nem találtak hibát.

21 A Hauptzollamt így 0 DEM-ben állapította meg a két küldemény utáni export-visszatérítés összegét. A Finanzgericht a Nowaco e határozat ellen benyújtott keresetét elbíráló ítéletében az 1998. februári szállítmány tekintetében arra kötelezte a Hauptzollamtot, hogy fizesse ki a felperes számára a igényelt export-visszatérítés felét. A Finanzgericht egyebekben elutasította a keresetet, mivel úgy vélte, hogy az áruk nem felelnek meg az egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségnek a tekintetben, hogy azok nem tesznek eleget az 1538/91 rendeletben rögzített forgalmazási előírásoknak, amelyek szerint a baromfi hasított testeknek és baromfidaraboknak mindenképpen mentesnek kell lenniük a nyílt csonttöréstől, ahhoz hogy azokat az "A" vagy a "B" kategóriába lehessen sorolni.

22 A Finanzgericht szerint a Hauptzollamt nem utasíthatta volna el az export-visszatérítés teljesítését az 1998 februárjában bejelentett küldemény egésze tekintetében. Ugyanis a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdésében fogalt fikció alkalmazási körét akként kell módosítani, hogy a küldemény 50%-ának kell a felperes által bejelentett, egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű terméket tartalmaznia.

23 Az alapeljárásban szereplő mindkét fél fellebbezést nyújtott be a Finanzgericht ítélete ellen a Bundesfinanzhofhoz. A Nowaco azt állítja, hogy mind az 1997. decemberi, mind az 1998. februári szállítmány tekintetében jogosult az export-visszatérítés teljes összegére. A Hauptzollamt szerint a Finanzgerichtnek az utóbbi szállítmányt illetően - az első minta, illetve a tartalékminta súlyának egymáshoz viszonyított aránya alapján - 48,1%-ban kellett volna megállapítania a visszatérítésre jogosult mennyiséget.

24 Ilyen feltételek mellett a Bundesfinanzhof akként határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Alkalmazható-e a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90/EGK rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló, 1991. június 5-i 1538/91/EGK bizottsági rendelet azon áru [egészségügyileg megfelelő,] a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének megállapítása során, amely után export-visszatérítést igényelnek?

2) Az 1) kérdésre adott igenlő válasz esetén:

a) Alkalmazni kell-e a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 70. cikkét annak megállapítása során, hogy az az áru, amely után export-visszatérítést igényelnek, [egészségügyileg megfelelő,] a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű-e?

b) Abban az esetben is alkalmazandó-e a 2913/92/EGK tanácsi rendelet 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikció, ha kizárólag egyetlen árumintát vizsgálnak meg, és jóllehet a vonatkozó közösségi rendelkezések bizonyos arányban megengedik a hibás áruk előfordulását, ám éppen ezért meghatározzák, sőt kifejezetten előírják a fizikailag vizsgálandó minta legkisebb számát annak megállapítása céljából, hogy a hiba a tűréshatáron belül marad-e?

3) Amennyiben a [második kérdés a) és b) pontjára] egyaránt igenlő választ kell adni:

Melyek a fent említett, az egységes minőségre vonatkozó fikció joghatásai abban az esetben, ha több mintát vettek az ugyanazon kiviteli vámáru-nyilatkozaton szereplő árukból, és a minták egy részének vizsgálata azt mutatja, hogy az áruk [egészségügyileg megfelelő,] a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek, míg a minták valamely másik részének vizsgálata szerint azok nem ilyen minőségűek?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 A Bundesfinanzhof az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban azt a kérdést veti fel, hogy mennyiben alkalmazható az 1538/91 rendelet valamely, az alapeljárásban tárgyalthoz hasonló áru egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének meghatározása céljából, tekintettel az 1906/90 rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt kizáró szabályra. A Bundesfinanzhof mindenesetre úgy véli, hogy az 1538/91 rendelet alkalmazása esetén nemcsak annak 6., hanem a tűréshatárt megállapító 7. cikkét is figyelembe kell venni. Emellett a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni hogy e rendelet - annak alkalmazhatósága esetén - megengedi-e a tűréshatársávok alkalmazását a nem előrecsomagolt áruk tekintetében is.

26 Az 1538/91 rendelet alkalmazását illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet célja az 1906/90 rendelet végrehajtási szabályainak meghatározása, amely rendelet az 1. cikk (3) bekezdésének első franciabekezdésében kifejezetten akként rendelkezik, hogy az nem vonatkozik a Közösségből exportált baromfihúsra. A Nowaco ebből arra következtet, hogy az 1538/91 rendeletnek és az 1906/90 rendeletnek a forgalmazási előírásokra vonatkozó, együttesen alkalmazott rendelkezései nem írják elő feltételként az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség" fennállását.

27 A Bíróság már az egységáras rendszer alá tartozó termékek ágazatában az export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1967. december 21-i 1041/67/EGK rendelettel (HL 1967. 314., 9. o.) kapcsolatban kimondta, hogy az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség" követelménye a visszatérítés általános és objektív feltétele, továbbá hogy a Közösség területén a "szokásos feltételek mellett" forgalomba nem hozható termék nem teljesíti ezeket a minőségi követelményeket (lásd e tekintetben az 12/73. sz. Muras-ügyben 1973. október 9-én hozott ítélet [EBHT 1973., 963. o.] 12. pontját, a C-409/03. sz. SEPA-ügyben 2005. május 26-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-4321. o.] 22. pontját és a C-309/04. sz. Fleisch-Winter ügyben 2005. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2005., I-10349. o.] 20. pontját).

28 A Bíróság továbbá megállapította: az a tény, hogy a termék "szokásos feltételek melletti" forgalomba hozhatósága az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség" fogalmának szerves része, egyértelműen következik a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítésre vonatkozó szabályozásból, ugyanis az 1041/67 rendelet óta valamennyi vonatkozó rendelet az export-visszatérítés feltételeként alkalmazza mind az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség" fogalmát, mind a termék "szokásos feltételek melletti" forgalomba hozhatóságának követelményét. A 3665/87 rendelet vonatkozásában a rendelet kilencedik preambulumbekezdése utal erre a követelményre (a fent hivatkozott SEPA-ügyben hozott ítélet 23. és 26. pontja, valamint a fent hivatkozott Fleisch-Winter ügyben hozott ítélet 21. pontja).

29 1999. július 1-jétől a 3665/87 rendelet helyébe a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.) lépett, amely a 21. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdésében akként rendelkezik, hogy nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjában nem felelnek meg az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, illetve kereskedelmi minőségnek", és akkor lehet úgy tekinteni, hogy e termékek eleget tesznek e követelménynek, ha "a "Közösség területén a szokásos feltételek mellett hozhatók forgalomba [...]". A Bíróság kimondta, hogy e rendelkezés megerősítette a már létező jogi helyzetet (lásd e tekintetben a fent hivatkozott SEPA-ügyben hozott ítélet 27. pontját).

30 Ebből következően - amint azt indítványának 32. és 33. pontjában a főtanácsnok helytállóan megjegyezte - a 3665/87 rendelet 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy valamely terméket egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűnek lehessen tekinteni, és így utána export-visszatérítést lehessen igénybe venni, az szükséges, hogy a Közösségből valamely harmadik országba kivitt terméket a "szokásos feltételek mellett" lehessen forgalomba hozni a Közösség területén, és így e terméknek meg kell felelnie azon minőségi követelményeknek, amelyeket a Közösségen belüli, emberi fogyasztásra szánt forgalomba hozatalával szemben támasztanak.

31 Az 1538/91 rendelet 6. cikke szerint ahhoz hogy a baromfi hasított testeket és baromfidarabokat az "A" vagy a "B" kategóriába lehessen sorolni, és így azokat emberi fogyasztás céljából forgalomba lehessen hozni a Közösségben, ezen áruknak több minőségi követelménynek meg kell megfelelniük, így mentesnek kell lenniük a nyílt csonttörésektől. E rendelet 7. cikke szerint csonttörés akkor megengedhető, ha a nem megfelelő termékek száma nem haladja meg a tételnagyság alapján meghatározott felső határértékeket. Ebben az esetben a Közösségben korlátozás nélkül forgalomba hozható az a baromfihús-tétel, amelyben a nyílt csonttöréses darabok száma nem lépi túl az előírt tűréshatárnak megfelelő értéket.

32 Vitathatatlan, hogy a baromfihús "szokásos feltételek mellett" történő közösségi forgalmazásának minimumfeltételeit tartalmazó fenti rendelkezések olyan minőségi előírások, amelyeknek a baromfihúsnak meg kell felelnie annak érdekében, hogy a 3665/87 rendelet 13. cikke szerinti egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minősége megállapítható legyen.

33 Az 1538/91 rendelet 6. és 7. cikkét is magában foglaló közösségi szabályozás által támasztott követelmények alapján kell tehát megítélni azt, hogy a kivitel tárgyát képező baromfihús "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű-e". Egyébként a Nowaco másodlagosan ugyanezen megállapításra jut annak előadásával, hogy amennyiben teljesülnek a "B" kategóriára meghatározott forgalmazási előírások, az export-visszatérítés tárgyát képező termékek a 3665/87 rendelet 13. cikke szerinti egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek.

34 Az 1538/91 rendelet 7. cikkét illetően hangsúlyozni kell, hogy e cikk kiegészíti a rendelet 6. cikkét, és e két cikk rendelkezései alapján lehet megállapítani azt, hogy az alapügyben tárgyalthoz hasonló baromfihús-tétel - a tételekben talált, a hasított testekben esetlegesen kimutatott nyílt törésekre figyelemmel - forgalomba hozható-e a Közösség területén a "szokásos feltételek mellett".

35 A jelen ítélet 33. pontjának első mondatában foglalt megállapítás nem ellentétes az 1906/90 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első franciabekezdésével, amely szerint e rendelet nem terjed ki a Közösségből exportált baromfihúsra. E rendelkezést a rendelet azon céljára tekintettel kell értelmezni, miszerint a Közösségen belül ki kell alakítani a forgalmazási előírásokat. Ily módon sem e rendelet, sem az annak végrehajtására vonatkozó szabályokról szóló rendelet nem határozza meg magának az exportálhatóságnak a feltételeit. Valamely termék elvben még akkor is exportálható, ha az nem felel meg az 1538/91 rendelet 6. és 7. cikkében a szokásos feltételek mellett történő közösségi forgalmazás kritériumaként meghatározott minőségi előírásoknak.

36 Az 1538/91 rendelet 6. és 7. cikkében foglalt előírások nem vonatkoznak a szó szoros értelmében vett exportműveletekre, vagyis az olyan ügyletekre, amelyek során a közösségi piaci szereplők harmadik országok hasonló szereplőivel kerülnek kapcsolatba. Ezen előírások kizárólag a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatáshoz való jog megteremtését szolgálják. Ilyen értelemben itt a Közösségen belüli belső műveletről van szó, mivel az a közösségi piaci szereplők és a tagállamok nemzeti hatóságai között zajlik, harmadik országok természetes vagy jogi személyeinek részvétele nélkül.

37 Amint azt a Bíróság a fent hivatkozott SEPA-ügyben hozott ítélet 31. pontjában már megállapította, az olyan értelmezés, amely lehetővé tenné a Közösségen belüli forgalmazás követelményeinek nem megfelelő termékek kivitelének támogatását, megbontaná a közösségi export-visszatérítési rendszer koherenciáját.

38 Emellett hangsúlyozni kell - miként azt írásbeli észrevételeinek 23. pontjában az Európai Közösségek Bizottsága is teszi -, hogy az 1538/91 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében rögzített minimumfeltételek (úgymint a termék bármilyen idegen anyagtól, szagtól, illetve látható vérfoltoktól való mentessége) közvetlenül a termékek minőségével szemben támasztott követelmények, a 3665/87 rendelet 13. cikkének alkalmazása szempontjából azonban nem lehet hivatkozni a rendelet más, a fogyasztók és a piaci szereplők tájékoztatását szolgáló olyan (például a termékek elnevezésére és címkézésére vonatkozó) rendelkezéseire, amelyek nem érintik a minőséget.

39 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az olyan termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének megállapítása során, amelyek után export-visszatérítést igényeltek, alkalmazni kell az 1538/91 rendeletnek a minőséggel szemben támasztott minimumkövetelményeit és a tűréshatárt megállapító rendelkezéseit, különösen a rendelet 6. és 7. cikkét.

40 Ehhez azt kell hozzáfűzni, hogy a Bundesfinanzhof másik kérdésére adandó válasz - amely kérdés arra vonatkozott, hogy a rendelet a nem előrecsomagolt áruk tekintetében is megengedi-e a tűréshatársávok alkalmazását - nem érinti a jelen ítélet 39. pontjában foglalt választ.

41 Először is rá kell mutatni arra, hogy e bizonytalanság elsősorban az 1538/91 rendelet 7. cikkének különböző nyelvi változatai közötti eltérésekből ered. E rendelkezésnek a "Fertigpackung" ("előrecsomagolás") kifejezést tartalmazó német változata ellentmond a rendelkezés többi nyelvi változatának, így a spanyol ("unidad"), a dán ("emne"), a görög ("μονάδa"), az angol ("unit"), a francia ("unité"), az olasz ("unità"), a holland ("produkt"), a portugál ("unidade"), a finn ("yksiköt"), és a svéd ("enhet") kifejezéseknek. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ilyen esetben a közösségi jog egységes értelmezésének szükségessége kizárja, hogy valamely rendelkezés szövegét elszigetelten vizsgálják, éppen ellenkezőleg: megköveteli, hogy a rendelkezést a többi hivatalos nyelven elfogadott változatokra tekintettel értelmezzék és alkalmazzák (lásd e tekintetben a 9/79. sz. Koschniske-ügyben 1979. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1979., 2717. o.] 6. pontját, a C-296/95. sz., EMU Tabac és társai ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1605. o.] 36. pontját, a C-174/05. sz., Zuid Hollandse Milieufederatie és Natuur en Milieu ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 20. pontját).

42 Az 1538/91 rendelet különböző nyelvi szövegváltozatainak összevetése mellett a rendelet szerkezeti és történeti elemzéséből is az következik, hogy a rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerinti táblázatban szereplő "egység" kifejezést kell elfogadni. Emlékeztetni kell arra, hogy az 1538/91 rendelet 8. cikke rendelkezik az előrecsomagolt baromfihúsról, és a rendelet 7. cikkének német változata - az 1993. október 21-i 2891/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 263., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 15. kötet, 160. o.) 1. cikkének 4. pontja általi módosítását megelőzően - nem tartalmazott előrecsomagolásra vonatkozó utalást. Bizonyos, hogy e módosítás kizárólag a tűréshatár meghatározását, és nem pedig a szóban forgó termékeket érintette.

43 Másodszor még annak feltételezése esetén is, hogy az 1538/91 rendelet 7. cikkében az "egység" kifejezés helyett "előrecsomagolást" kell érteni, vagyis olyan fogalmat, aminek értelmében a rögzített tűréshatárok az előrecsomagolt baromfihúsra vonatkoznak, a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a főtanácsnok - indítványának 45. és 46. pontjában kifejtett - azon megállapítását kell elfogadni, miszerint e tűréshatárokat megfelelően alkalmazni kell a nem előrecsomagolt termékekre is. Ugyanis, ha egyszer tűréshatárokat alakítottak ki a fogyasztóknak, vagyis a legnagyobb védelemre szoruló vásárlóknak szánt baromfihúsra, e tűréshatárok alkalmazása akkor is logikusnak tűnik, ha e húst kereskedők részére értékesítik.

A második kérdésről

A második kérdés a) pontjáról

44 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 1. cikkének első franciabekezdése szerint a Vámkódexet a más területeken megállapított különleges szabályok sérelme nélkül alkalmazni kell a Közösség és a harmadik országok közötti kereskedelemre. A Vámkódex, illetve a Vámkódex végrehajtási rendeletének rendelkezései általános szabályozási keretet alkotnak a Közösség és a harmadik országok közötti kereskedelemhez tartozó számos ágazat és tevékenység számára.

45 Egyébként a Vámkódex 4. cikkének 16. pontjában szereplő meghatározás szerint "vámeljárásnak" minősül a szabad forgalomba hozatal, az árutovábbítás, a vámraktározás, az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, az ideiglenes behozatal, a passzív feldolgozás és a kiviteli eljárás. A kiviteli eljárás tehát vámeljárás, illetve a Bizottság által használt kifejezés szerint vámjogi eljárás.

46 Végül a Vámkódex szerkezetét illetően hangsúlyozni kell, hogy a 70. cikk a IV. cím (Az áru vámjogi sorsa) 2. fejezetének (Vámeljárások) 1. szakasza (Áru vámeljárás alá vonása) alatt található, míg az egyes vámeljárásokra vonatkozó szabályok e fejezet más szakaszaiban kaptak helyet.

47 Ebből következően a 70. cikk azon általános vámjogi rendelkezések közé tartozik, amelyek a különleges szabályok sérelme nélkül alkalmazandók a visszatérítés tárgyát képező árura vonatkozó valamennyi kiviteli nyilatkozatra.

48 Ezért azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben irányadó különös rendelkezések ilyen különleges szabályok-e.

49 Először is: a 3665/87 rendelet rendelkezéseiből nem következik, hogy a Vámkódex 70. cikkét nem kell alkalmazni a mezőgazdasági termékek utáni export-visszatérítés rendszerében. Ellenkezőleg: e rendelet 3. cikkének (6) bekezdéséből - amely szerint a kiviteli nyilatkozat elfogadásának vagy az azzal azonos joghatással bíró bármely más cselekmény teljesítésének időpontjában a Közösség területének elhagyásáig vámfelügyelet alá vonják a termékeket - kitűnik, hogy alkalmazni kell a Vámkódex rendelkezéseit.

50 Másodszor: a visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzést illetően megjegyzendő, hogy a 386/90 rendelet pusztán kiegészíti az általános vámjogi rendelkezéseket, amikor a 2. és 3. cikkében egyebek mellett akként rendelkezik, hogy az áruk fizikai ellenőrzését a kivitelére vonatkozó vámjogi formalitások teljesítésekor, az érintett áruk kiviteli engedélyének kiadása előtt, szúrópróbaszerűen, rendszeresen és előzetes értesítés nélkül kell elvégezni.

51 A 386/90/EGK rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2221/95 rendeletből sem vezethető le, hogy kizárja a Vámkódex 70. cikkének alkalmazását. Jóllehet a 2221/95 rendelet nyolcadik preambulumbekezdése kimondja, hogy az export-visszatérítésre jogosító mezőgazdasági termékek tekintetében különleges rendelkezések meghozatalára lehet szükség. Azonban e rendelet egyetlen rendelkezéséből sem adódik - még ha e rendelkezések különlegesnek tekinthetők is -, hogy kizárt a Vámkódex alkalmazása.

52 Harmadszor: a jelen ítélet 39. pontjában megállapítottaknak megfelelően az 1538/91 rendelet bizonyos rendelkezéseit szintén alkalmazni kell azon termék "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének" meghatározása során, amely után export-visszatérítést igényeltek. E rendelkezések szintén a Vámkódex 1. cikke szerinti különleges szabályoknak minősülnek. E szabályok nem zárják ki a Vámkódex 70. cikkének alkalmazását, hanem annak végrehajtási rendelkezéseinek minősülnek.

53 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy az alapügyben felmerülthöz hasonló körülmények között, abban az esetben, ha azt kell megvizsgálni, hogy az az áru, amely után export-visszatérítést igényelnek, "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű"-e, alkalmazni kell a Vámkódex 70. cikkét, feltéve hogy az ott említett vizsgálat szabályszerű.

A második kérdés b) pontjáról

54 A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy abban az esetben is alkalmazni kell-e a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikciót, ha a mintavételben szereplő minták száma nem felel meg az 1538/91 rendelet 7. cikkében foglaltaknak, és ezért nem lehet megállapítani, hogy túllépték-e az e cikkben meghatározott tűréshatárt.

55 A Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdése általános rendelkezést tartalmaz, amely szerint a nyilatkozatban foglalt áruk egy részének megvizsgálásakor a részleges vizsgálat eredményét a nyilatkozatban szereplő összes árura alkalmazni kell.

56 Az egységes minőség fikciója nemcsak a vámjogszabályok alapján végzett vizsgálatokra vonatkozik, hanem - amint az a második kérdés a) pontjára adott válaszból szintén következik - irányadó a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszerére és a baromfi forgalmazási előírásaira vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végzett ellenőrzésekre is. Az egységes minőség fikciójának alkalmazásához az szükséges, hogy a vizsgálat feltételei és lefolyása megfeleljen a fenti jogszabályok által támasztott követelményeknek.

57 Az 1538/91 rendelet 7. cikkének (3)-(5) bekezdése tétel és a minta nagysága szerint meghatározza, hogy mekkora lehet a hibás egységek elfogadható száma. Ha a vett minták száma nem éri el a minimálisan előírtat, lehetetlen megállapítani, hogy túllépték-e a tűréshatárt, vagy sem.

58 Ebből következően tehát abban az esetben, amikor a mintavételben szereplő minták nem megfelelő száma miatt lehetetlen megállapítani, hogy túllépték-e a tűréshatárt, vagy sem, nem lehet kivetíteni e minta vizsgálatának eredményét a tétel egészére, az eredmény e tekintetben tehát érvénytelen lesz.

59 Ilyen körülmények között a második kérdés b) pontjára azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikció nem alkalmazható akkor, ha a mintavételben szereplő minták száma nem felel meg az 1538/91 rendelet 7. cikkében foglaltaknak.

60 A Bíróságnak a második kérdés b) pontjára adott válaszára tekintettel a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

61 Azonban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak kötelessége tájékoztatni a nemzeti bíróságot a közösségi jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához szükséges valamennyi értelmezési szempontjáról, függetlenül attól, hogy kérdései megfogalmazásában a nemzeti bíróság utalt-e azokra, vagy sem (lásd e tekintetben különösen a C-241/89. sz. SARPP-ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4695. o.] 8. pontját, a C-315/92. sz., Verband Sozialer Wettbewerb ügyben [ún. "Clinique"-ügy] 1994. február 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-317. o.] 7. pontját, a C-87/97. sz., Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyben 1999. március 4-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-1301. o.] 16. pontját és a C-456/02. sz. Trojani-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7573. o.] 38. pontját).

62 A jelen ügyben különösen meg kell vizsgálni az exportőrnek és a nemzeti vámhatóságoknak a közösségi támogatás mellett kivitt termékek vizsgálatát illetően fennálló jogait és kötelezettségeit, valamint felelősségét.

63 A közösségi szabályozás előírja, hogy az exportőrnek és a nemzeti vámhatóságoknak együtt kell működniük a visszatérítésre jogosító exportügyletek megfelelő ellenőrzésének lefolytatása érdekében.

64 A Vámkódex 69. cikkének (2) bekezdése szerint a nyilatkozattevő jogosult arra, hogy jelen legyen az áru megvizsgálásánál és a mintavételnél. A 70. cikk (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a nyilatkozattevő személy kérheti az áru további megvizsgálását, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura.

65 A fent hivatkozott Fleisch-Winter ügyben hozott ítélet 35. pontjában a Bíróság már megállapította, hogy mivel az exportőr a visszatérítési kérelem benyújtásával minden esetben kifejezetten vagy hallgatólagosan igazolja az "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőség" meglétét, abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok kétségbe vonnák nyilatkozatát, neki kell bizonyítania - a nemzeti jog bizonyításra vonatkozó szabályai szerint -, hogy ez a feltétel teljesül. Még ha a jelen ügyben a minták száma nem is volt megfelelő, a vámellenőrzés eredménye és a Hauptzollamt határozatai arról tanúskodnak, hogy a nemzeti vámhatóságok kétségbe vonták a exportőr nyilatkozatát.

66 A közösségi szabályozás azonban konkrét kötelezettségeket a nemzeti hatóságok számára is megállapít. E tekintetben a 2221/95 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése akként rendelkezik, hogy a kiviteli vámhivatal gondoskodik arról, hogy az export-visszatérítésre jogosító termék minősége megfeleljen az egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségnek. Afelől sincs kétség, hogy a nemzeti vámhatóságoknak hivatalból kell alkalmazniuk a vonatkozó közösségi szabályozást, ideértve a mintavételre vonatkozó szabályokat.

67 Jóllehet sem a 386/90 rendelet, sem a 2221/95 rendelet nem írja elő, hogy minden egyes tételt fizikai ellenőrzésnek kell alávetni, azonban ha fizikailag ellenőriznek valamely tételt, az ellenőrzésnek meg kell felelnie a vonatkozó közösségi szabályozásnak és ezen belül a mintavételre vonatkozó szabályoknak.

68 Azt kell tehát megállapítani, hogy az alapügyben felmerülthöz hasonló körülmények között a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamennyi bizonyíték figyelembevételével megállapítsák a tényállást. E bizonyítékok magukban foglalhatják a rendelkezésre álló mintákat vagy egyéb bizonyítékokat is, így különösen a fizikai ellenőrzést elvégző illetékes vámtisztviselő által készített, a közösségi szabályoknak megfelelő vizsgálati jelentéseket. Amennyiben a visszatérítéshez való jog meghatározásához szükséges tényállás nem állapítható meg, a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje az exportőr és a nemzeti hatóság magatartását annak megállapítása céljából, hogy ezek milyen mértékben gyakorolták (illetve nem gyakorolták) jogaikat, és teljesítették (illetve nem teljesítették) kötelezettségeiket, továbbá hogy az export-visszatérítéshez való jogra vonatkozóan levonja a megfelelő következtetéseket.

A költségekről

69 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az olyan termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségének megállapítása során, amelyek után export-visszatérítést igényeltek, alkalmazni kell az 1996. június 4-i 1000/96/EK bizottsági rendelettel módosított, a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló 1906/90/EGK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak bevezetéséről szóló, 1991. június 5-i 1538/91/EGK bizottsági rendeletnek a minőséggel szemben támasztott minimumkövetelményeit és a tűréshatárt megállapító rendelkezéseit, különösen a rendelet 6. és 7. cikkét.

2) a) Az alapügyben felmerülthöz hasonló körülmények között, abban az esetben, ha azt kell megvizsgálni, hogy az az áru, amely után export-visszatérítést igényelnek, "egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségű"-e, alkalmazni kell az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 70. cikkét, feltéve hogy az ott említett vizsgálat szabályszerű.

b) A 2913/92 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített, az egységes minőségre vonatkozó fikció nem alkalmazható akkor, ha a mintavételben szereplő minták száma nem felel meg az 1538/91 rendelet 7. cikkében foglaltaknak.

3) Az alapügyben felmerülthöz hasonló körülmények között a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamennyi bizonyíték figyelembevételével megállapítsák a tényállást. E bizonyítékok magukban foglalhatják a rendelkezésre álló mintákat vagy egyéb bizonyítékokat is, így különösen a fizikai ellenőrzést elvégző illetékes vámtisztviselő által készített, a közösségi szabályoknak megfelelő vizsgálati jelentéseket. Amennyiben a visszatérítéshez való jog meghatározásához szükséges tényállás nem állapítható meg, a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje az exportőr és a nemzeti hatóság magatartását annak megállapítása céljából, hogy ezek milyen mértékben gyakorolták (illetve nem gyakorolták) jogaikat, és teljesítették (illetve nem teljesítették) kötelezettségeiket, továbbá hogy az export-visszatérítéshez való jogra vonatkozóan levonja a megfelelő következtetéseket.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: német.