BH 2010.5.124 Költségvetésből nyújtott vissza nem térítendő állami támogatásra irányuló szerződés megkötésének a szabályait a speciális, közigazgatási jogi rendelkezések, és nem a Ptk. tartalmazza. A pályáztató szerződéskötés során tanúsított magatartása nem felróható, ha a pályáztatás és a szerződéskötés irányadó szabályainak megfelel [217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 82. §, 89. §, 290/2002. (XII. 27.) Korm. r. 7. §, 3/2003. (I. 24.) FVM r. 3. §].

A felperesek 2003. április 7-én és 8-án pályázatot nyújtottak be az alpereshez az alperes által meghirdetett Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program agrár-környezetgazdálkodási támogatás elnyerése céljából. Az I. r. felperes az ökológiai gazdálkodási célprogramban összesen 118,44 hektár területű szántóföldi átállási időszakú területre, míg a II. r. felperes 178,18 hektár területű átállási időszakban lévő mezőgazdasági termőföld területre, 39,32 hektár területű zöldség művelési ágú területre, és 15,18 hektár területű rét- és legelő művelési ágú területre nyújtott be pályázatot.

A pályázat részeként csatolták a B. H. Kht.-val mint ellenőrző szervvel 2001. február 26-án kötött szerződést, valamint az ellenőrző szerv által kiadott nyilatkozatokat és igazolásokat arra vonatkozóan, hogy a területen 2001. év óta ökológiai gazdálkodás folyik és a felsorolt területek az ellenőrző szerv ellenőrzése alatt állnak.

A felperesek 2002. évben hasonló támogatást kértek, a pályázatot az alperes forráshiány miatt utasította el.

Az alperes a 2003. évi pályázatokat elfogadta és a felperesekkel 2003. augusztus 26-án támogatási szerződést kötött az agrár-környezetvédelmi területalapú támogatás igénybevételére. Az I. r. felperesnek 228,68 hektár területre 5 687 000 forint, a II. r. felperesnek 118,44 hektár területre 2 961 000 forint támogatási összeget nyújtott.

Az alperes a szerződés teljesítésének ellenőrzése során megállapította, hogy az I. r. felperes 61,52 hektár területű szántóföldre és a zöldségek átállási időszakának alapprogramja esetében 39,32 hektár nagyságú területre jogosulatlanul vette igénybe a vissza nem térítendő állami támogatást. Ezért 2005. április 8-án kelt határozatával az I. r. felperest 3 496 095 forint összegű visszatérítésre kötelezte. A II. r. felperes esetében megállapította, hogy 78,19 hektár nagyságú területre vette igénybe jogosulatlanul a támogatást, ezért 2005. március 11-én kelt határozatával kamatokkal növelten 2 495 543 forint visszatérítésére kötelezte. Mindkét határozatban megállapította, hogy a B. H. Kht. nyilvántartása szerint az érintett területek átállásának kezdete a szerződéskötés napja, 2001. február 26-a. Ezért a pályázat benyújtásának idején a vetett növények már ökológiai (átállt) státuszúak voltak.

A felperesek az alperes határozatát bíróság előtt megtámadták, a közigazgatási bíróság azonban a keresetüket elutasította.

A felperesek keresetükben az alperest a Ptk. 318. §-a, 339. §-a, 4. § (1) és (4) bekezdése, valamint 205. § (3) bekezdése alapján 2 056 120 forint, illetve 1 563 800 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felperesek keresetének helyt adott.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az I. és II. r. felperes, valamint az alperes között létrejött támogatási szerződések 11. pontja olyan kötelmi jogviszonyt keletkeztetett a felek között, amelyre a Polgári Törvénykönyv szabályai érvényesek. Tehát a szerződés megkötése során kölcsönösen együttműködve lettek volna kötelesek eljárni. A támogatási szerződés 10. pontja értelmében a szerződést akadályozó körülményekről egymást haladéktalanul tájékoztatni kellett volna. A bíróság megállapította, hogy az alperes e kötelezettségeknek nem tett eleget. A benyújtott pályázati anyagban minden adat rendelkezésre állt, amelyből az alperesnek a pályázat elbírálása során fel kellett volna ismerni a felperesek által közölt adatok alapján, hogy a megjelölt területek nem felelnek meg az átállási területre vonatkozó követelményeknek. Ezen adatok alapján az átállt területre vonatkozó szabályok lettek volna az irányadók. A felperesek az átállási időt meghatározó pályázati feltételt, illetve jogszabályt annak pontatlan megfogalmazása folytán tévesen értelmezték. Az alperesnek azonban kellően gondos és szerződésszerű magatartás tanúsítása esetén a felpereseknek az átállási idő kezdetének meghatározására vonatkozó tévedését fel kellett volna ismernie. Ez esetben a felperesek helyesen, átállt státuszú területekre pályázhattak volna, az e területekre járó támogatást vehették volna igénybe.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes előadta, hogy a felperesek pályázatát a 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet V. fejezete alapján bírálta el, jogellenes magatartást nem tanúsított. Előadta továbbá, hogy a pályázat benyújtására nyitva álló 30 nap határidő 2006. április 16-án lejárt. A felperesek 2003. április 7. és 8. napján nyújtották be a pályázatukat, új pályázat benyújtására április 16-a után nem volt lehetőségük. Amennyiben mégis benyújtják, akkor sem biztos, hogy a támogatási szerződés megkötésére sor kerül.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a felperesek az alperes magatartása miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy a támogatást egyrészt kamatostul vissza kellett fizetniük, másrészt elestek attól a lehetőségtől, hogy a pályázatuk megfelelő elbírálása esetén a művelt területekre az állami támogatást megkaphassák. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes a pályázatok elbírálása és a folyósított támogatások visszafizetésére vonatkozó határozatai meghozatala során szakhatóságként járt el. Ezért a felperesek tévedését a pályázat elbírálásakor fel kellett volna ismernie. Az alperes e kötelezettségét alátámasztja, hogy a jogszabály megalkotásában, tervezetének elkészítésében maga is részt vett. A jogszabálynak "legalább kétéves átállási időszakra" vonatkozó meghatározása ugyanakkor nem egyértelmű. Az alperes magatartása miatt nem tudtak a felperesek kárenyhítési kötelezettségüknek annyiban eleget tenni, hogy kellő időben megfelelő pályázatot nyújtsanak be.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, egyben sérti a Ptk. 339. § (1) bekezdésének és 355. § (4) bekezdésének a rendelkezését. Előadta, hogy a támogatási szerződés megkötésére elsődlegesen a közigazgatási jogszabályokat, adott esetben a 3/2003. (I. 24.) FVM rendeletet kellett alkalmazni. A rendelet 3. § (2) bekezdésére tekintettel a rendelet V. fejezete nem adott lehetőséget a jogalkalmazónak a hiánypótlási felhívásra. Az adott szerződéstípus a támogatási szerződés esetében a polgári jog általános szabályai csak másodlagosan vehetők figyelembe. A fellebbezésében előadott indokok alapján vitatta, hogy a felperesek által hiányolt hiánypótlás teljesítése esetén is a felperesek új pályázatot nyújthattak volna be. Előadta továbbá, hogy a II. r. alperes szakmai végzettséggel rendelkező személy, a felperesek régóta ökológiai gazdálkodást folytattak. Ezért maguk is tudhatták, hogy a kérdéses területek "átállt" státuszúak voltak.