3043/2025. (I. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A dr. T. Horváth Attila egyéni ügyvéd által képviselt indítványozó a Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt 2024. április 5-én, a Budapest Környéki Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására 2024. június 17-én az alkotmányjogi panaszt kiegészítette és egységes szerkezetbe foglalta. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, C) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XII. cikkével, XXIII. cikk (1)-(2) bekezdéseivel, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a 28. cikkel tartotta ellentétesnek.

[2] 2. Az alkotmányjogi panaszból és az ügyben hozott bírói döntésekből megállapítható, hogy az alapügy (lakcímigazgatási ügyben hozott közigazgatási döntés, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata) tárgya egy lakcím fiktiválási eljárással kapcsolatos jogvita volt.

[3] A rendelkezésre álló iratok és az ügyben hozott bírói döntések alapján megállapítható tényállás szerint az alapügy felperese (az indítványozó édesanyja), aki egy szigetmonostori ingatlanban rendelkezik lakcímmel, 2018-ban lakcímrendezési - lakcím fiktiválási - kérelemmel fordult a Szigetmonostori Polgármesteri Hivatalhoz, amelyben kérte az indítványozó ugyanazon ingatlanra szóló lakóhelye érvénytelenségének a megállapítását, mert állítása szerint az indítványozó "nem lakik és soha nem is lakott" ott. Az érintett szigetmonostori ingatlanon mind a felperesnek, mind az indítványozónak haszonélvezeti joga áll fenn; a felperesét 1992. december 30-án jegyezték be, míg az indítványozóé egy 2017. május 11-én kelt szerződésen alapul.

[4] 2.1. A Szigetmonostori Polgármesteri Hivatal - megismételt eljárás során - a 2021. november 22-én kelt, I/726-11/2021. számú végzésével a felperes kérelmének nem adott helyt.

[5] A végzés megerősítette, hogy az indítványozó az érintett ingatlanon haszonélvező, így - a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 5. § (2) bekezdése, 26. § (5), (5a) és (5b) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:147. § (1)-(2) bekezdései, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján - szállásadónak minősül. A végzés utalt rá, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal az ügyben korábban hozott elsőfokú végzést megsemmisítette, ezért új eljárás került lefolytatásra. A végzés az Nytv. 26. § (5a) bekezdése alapján, a szomszédos ingatlanok lakóinak és az indítványozónak a nyilatkozatait figyelembe véve vizsgálta a lakás átmeneti vagy végleges jellegét, valamint a lakáshasználati jogosultság fennállását, és ezekre alapozta a döntést.

[6] 2.2. A végzés ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyet a Budapest Környéki Törvényszék a 2022. november 28-án kelt, 6.K.702.606/2021/24. számú ítéletével elutasított. A perben az indítványozó alperesi érdekeltként vett részt.

[7] Ítélete indokolásában a törvényszék - hivatkozva a végzésben is megjelölt jogszabályhelyekre - osztotta azt az értelmezést, amely szerint az indítványozó a lakás haszonélvezőjeként szállásadónak minősül. A Ptk. szabályait értelmezve a törvényszék megállapította, hogy: "A felperes és az [indítványozó] haszonélvezők, jogaik egyenlőek, függetlenül attól, hogy a haszonélvezetet mikor létesítették. A lakcím bejegyzését nem a birtokjog alapozza meg, hanem a tulajdoni jog, haszonélvezeti jog. A haszonélvezeti jog körében rangsort a Ptk. nem ismer. [...] [A] sorrendiségnek a használatban van jelentősége, de a szállásadói minőség tekintetében nincs. A haszonélvezők jogai egyenlőek, függetlenül attól, hogy a haszonélvezetet mikor létesítették." A törvényszék azt is megemlítette, hogy bár az alperes hatóság a döntését végzésként hozta meg (pedig határozati formában kellett volna), ez azonban a döntés érdemét nem érinti. A keresetet ezért nem találta alaposnak.

[8] 2.3. A felperes a törvényszék ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely alapján eljárva a Kúria a 2024. január 23-án kelt, Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I/726-11/2021. számú végzést megsemmisítette, és az alperes hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

[9] A Kúria elsőként azt értékelte, hogy a törvényszék jogkérdésben eltért-e a Kúria Pfv.21.372/2011/4. számú ítéletében foglaltaktól. Ezen ítélet még a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény korábban hatályos 157. §-ával kapcsolatban mondta ki, hogy a haszonélvezeti jog tekintetében is érvényesül a qui prior tempore, potior iure elv, amely alapján a később bejegyzett haszonélvező mindössze "alvó jogot" szerez, amely gyakorlásának a lehetősége csak akkor nyílik meg, ha az időben előbb szerzett másik haszonélvezeti jog megszűnik. Az egymást követő haszonélvezők így sorrendben egymás után lesznek jogosultak a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorlására. Egy másik döntésében a Kúria azt is rögzítette, hogy a haszonélvezeti jog abszolút szerkezetű dologi jog, amely a jogosultat mindenki mással szemben - az utóbb alapított haszonélvezeti jog jogosultjával szemben is - megilleti. E Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatoktól a Kúria jelen ügyben sem látta indokoltnak az eltérést, tartalmukkal egyetértett.

[10] Az elsőfokú bíróság úgy vélekedett, hogy a haszonélvezeti jogok sorrendiségének a használatban van jelentősége, de a szállásadói minőség tekintetében nincs. E sommás kijelentését azonban a törvényszék nem támasztotta alá. Az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabályra támaszkodva a Kúria úgy érvelt, hogy a Vhr. 33. § (1)-(2) bekezdései szerinti szállásadó-fogalom feltételez valamilyen tényleges használati és rendelkezési jogosultságot. Ilyennel az indítványozó mindaddig nem rendelkezik, amíg a felperes 1992. december 30-án bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti joga fennáll. Ebből következően az indítványozó nem tekinthető szállásadónak. A Kúria szerint igaz, hogy az Nytv. és a Vhr. nem állapít meg rangsort a szállásadók között, de ez a Ptk. 5:152. § (5) bekezdéséből fakad. A hatóságnak ezért nem elegendő azt vizsgálnia, hogy az indítványozó haszonélvező-e, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy az ebből fakadó jogait ténylegesen gyakorolhatja-e, és így szállásadónak minősülhet-e.

[11] Az elsőfokú bíróság az indítványozó haszonélvezői minőségéből tévesen - a Ptk. és a Kúria hivatkozott határozataiban foglalt jogértelmezéstől eltérően - következtetett arra, hogy az ebből eredő jogokat egyidejűleg lehet gyakorolni a felperest megillető haszonélvezeti jog fennállta mellett. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Nytv. 26. § (5b) bekezdését is, amely szerint az ellenkező bizonyításáig a szállásadó írásbeli nyilatkozata igazolta, hogy a szállásadónak nem minősülő polgár bejelentett lakcímadata nem valós. A törvényszék ítélete ezért jogszabálysértő, így a Kúria azt olyan módon változtatta meg, hogy az alperes hatósági döntését megsemmisítette és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A döntés elvi tartalma szerint: "Ha a lakáson több személy egymást követően szerez haszonélvezeti jogot, a haszonélvezők a jogszerzésük sorrendjében, egymás után lesznek jogosultak a lakcímbejelentési eljárásban szállásadóként a lakcímet bejelenteni."

[12] 3. Az indítványozó a Kúria Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítélete ellen az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő 2024. április 5-én, a Budapest Környéki Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására 2024. június 17-én az alkotmányjogi panaszt kiegészítette és egységes szerkezetbe foglalta. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, C) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XII. cikkével, XXIII. cikk (1)-(2) bekezdéseivel, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a 28. cikkel tartotta ellentétesnek. Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítélete végrehajtását függessze fel.

[13] A tényállás és a pertörténet ismertetését követően az egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panasz utalt rá, hogy az indítványozó a Kúria támadott ítéletével szemben további jogorvoslati lehetőséggel nem tud élni, az indítványt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtotta be, és a főtitkár hiánypótlási felhívására is határidőben válaszolt. Az indítványozó érintettsége alátámasztásaként haszonélvezői és a perbeli alperesi érintetti minőségére hivatkozott. Állítása szerint: "A Kfv.IV.37.660/223/15. számon meghozott ítélet az indítványozóra tekintettel közvetlenül érvényesülő kedvezőtlen döntést tartalmaz: a lakcímének fiktiválását."

[14] 3.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének a sérelme körében az indítványozó a Kúria - általa vélt - jogértelmezési hibáira, contra legem jogértelmezésére hivatkozott. Véleménye szerint a támadott ítélet által hivatkozott qui prior tempore, potior iure elv értelmezhetetlen, alkalmazhatatlan, és sérti az Alaptörvény értelmezési szabályát. Az indítványozó szerint ugyanis a "lakcím létesítéséhez való jog" - amely megegyezik az Nytv. szerinti lakóhely létesítésével - fennállta akkor is megállapítható, ha az érintett ingatlanon van más, korábban alapított haszonélvezeti jog. A lakcím létesítéséhez való jog ugyanis - az indítvány szerint - az ingatlan használati jogának fennállásából ered, és nem függ annak tényleges gyakorlásától. Az indítványozó szerint, ha a haszonélvezeti jog jogosultja saját maga számára kíván lakcímet létesíteni, ezt pusztán a haszonélvezeti joga alapján megteheti, hiszen ilyenkor ténylegesen nem szállásadóként jelenik meg. Az indítványozó azt is hangsúlyozza, hogy a lakcím bejelentése az Nytv. 26. § (5) bekezdésében írtak szerint nem keletkeztet használati jogot, csak a hivatalos kapcsolattartást és a lakcímhez kötött jogok gyakorlását, kötelezettségek teljesítését segíti elő. A lakcím léte ezért elválik az ottlakás és a használat kötelezettségétől, ez utóbbi nem feltétele a lakcím létesítésének. Ezt a Kúria - a panaszban foglaltak szerint - önkényesen nem vette figyelembe, ezért megsértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

[15] Kifogásolta az indítványozó azt is, hogy a Kúria nem kezelte az ő jogait olyan súllyal, mint a felperes jogait, ez pedig sértette a "fegyverek egyenlőségének elvét".

[16] 3.2. Az indítványozó értelmezése szerint a Kúria döntése megfosztotta őt a haszonélvezeti jogból fakadó használat jogától is, amely magában foglalja a lakcím létesítéséhez való jogot. Az e jogtól való megfosztottság egyidejűleg több alapjog sérelmére is vezet.

[17] A Kúria jogértelmezési hibája az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése szerinti választójogát, és a (2) bekezdésben biztosított azon jogát, hogy helyi önkormányzati választásokon és népszavazásokon részt vegyen.

[18] A támadott ítélet továbbá közvetlenül akadályozza az indítványozót abban, hogy az Alaptörvény XII. cikkében foglalt munkához való jogát gyakorolhassa, hiszen a munkavállalási folyamat megköveteli a bejelentett lakcímet.

[19] A jogszabályok célját figyelmen kívül hagyó kúriai jogértelmezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és C) cikk (1) bekezdését is, mert azzal a Kúria valójában jogot alkotott. Helyes értelmezés alapján a Kúriának - az alkotmányjogi panasz szerint - azt kellett volna megállapítania, hogy az indítványozó lakcím létesítéséhez való joga nem vonható el, az őt pusztán a haszonélvezeti joga folytán megilleti. A támadott kúriai ítélet jogértelmezése azonban sérti az indítványozó emberi méltósághoz való jogát (Alaptörvény II. cikk), mert jogbizonytalanságot okozott.

[20] 4. A jogi képviselővel eljáró felperes - mint ellenérdekű fél - 2024. július 25-én megküldte az indítvánnyal kapcsolatos észrevételeit az Alkotmánybíróságnak.

[21] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.

[22] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.

[23] 6. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel az alapeljárásban alperesi érdekelt volt, és a lakcímigazgatási ügy az ő lakcímét érintette - fennáll. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmére hivatkozott, megjelölve az Alaptörvény II. cikkét, XII. cikkét, XXIII. cikk (1)-(2) bekezdéseit, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[24] 6.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy az ügyben a jogorvoslati lehetőségeket kimerítették-e, figyelemmel arra, hogy a Kúria támadott ítélete az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperes hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. § (6) bekezdése értelmében ugyanis "alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye - arra tekintettel, hogy az eljárás még folyamatban van - a Kúria felülvizsgálati jogkörben hozott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító határozatával szemben, kivéve, ha az a tartalma alapján - a Kúria kötelező utasítása miatt - az eljárást lezáró döntésnek minősül."

[25] A Szigetmonostori Polgármesteri Hivatal a felperes lakcím fiktiválási kérelmének az alapján nem adott helyt, hogy egyrészt az indítványozót az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga alapján szállásadónak tekintette, másrészt pedig az Nytv. 26. § (5a) bekezdése alapján - a szomszédos ingatlanok lakóit és az indítványozót nyilatkoztatva - feltárta a tényállást, és annak alapján nem látta alátámasztottnak az indítványozó bejelentett lakcímadatának érvénytelenségét. A Kúria támadott Kfv.IV.37.660/223/15. számú ítélete kötelező utasítást tartalmaz a felperes és az indítványozó haszonélvezeti jogai (a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorolhatósága) sorrendjét illetően. Ebből következően a hatóság nem értelmezheti úgy a felek haszonélvezeti jogát, hogy azok alapításának a sorrendisége nem bír jelentőséggel. Attól ugyanakkor nincs elzárva a hatóság, hogy bizonyítási eljárás lefolytatásával a tényállást tovább tisztázza; ahogyan az indítványozó sincs elzárva attól, hogy az Nytv. 26. § (5a) bekezdésére figyelemmel bizonyítsa bejelentett lakcímadata valóságnak megfelelő voltát.

[26] A Kúria hatósági döntést megsemmisítő ítélete következtében az eljárás az illetékes járási hivatal előtt jelenleg is folyamatban van. Mivel az I/726-11/2021. számú végzést a Kúria megsemmisítette, ezért jelenleg nincsen olyan hatósági határozat, amely az indítványozó lakcímét érvénytelennek, "fiktívnek" minősítené; ebből adódóan az e körülményre alapítva állított esetleges alapjogsérelmek sem merülhetnek fel. Amint arra az Alkotmánybíróság a 3070/2024. (II. 23.) AB végzésben rámutatott: "a Kúria közigazgatási ügyben hozott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz érdemi elbírálására csupán kivételesen kerülhet sor. A kivétel-szabály alkalmazásának feltétele, hogy a bíróság iránymutatásának való megfelelés egyúttal a döntés alaptörvény-ellenességét is eredményezze (3325/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [8]). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben a Kúria hatályon kívül helyező és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasító ítélete az új eljárásban hozandó döntés tartalmát nem determinálta, a jelen esetben tehát nincs érdemi vagy az eljárást befejező bírói döntés. A kúriai döntés a rendkívüli perorvoslati szakaszt lezárja, de az alapügyet nem dönti el, és az eljárást sem fejezi be. Az ügy ugyanis a hatósági eljárásban keletkezik, arról elsősorban a hatóság dönt, a bírósági eljárás a hatósági döntés felülvizsgálatát jelentette (hasonlóan lásd: 3187/2022. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [19])" (Indokolás [20]-[21]).

[27] 6.2. A jelen esetben az eljárás folyamatban van, ezért az alkotmányjogi panasz idő előtti. Az indítvány ezért nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés azon követelményeinek, hogy alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást lezáró egyéb döntés ellen lehet benyújtani, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette.

[28] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó a jelen végzés értelmében nincs elzárva attól, hogy a majdani jogerős bírói döntés ellen alkotmányjogi panaszt terjesszen elő az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, figyelemmel az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ában foglaltakra is.

[29] 7. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 27. § (1) bekezdésében és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. § (6) bekezdésében foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés e) és h) pontjai alapján.

[30] Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért az indítványozó azon kéréséről, hogy hívja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, nem kellett dönteni (3328/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [23]; 3356/2021. (VII. 28.) AB végzés, Indokolás [24]; 3117/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [24]; 3475/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [38]).[1]

Budapest, 2024. december 17.

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1983/2024.