AVI 2010.12.131 A szolgáltatás kapcsán az adófizetési kötelezettség a tevékenység tényleges megvalósulásának időpontjában keletkezik [1992. évi LXXIV. tv. 18. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék K.21328/2006/10., Kúria Kfv.35173/2007/9. (*AVI 2010.12.131*, EH 2008.1822)

***********

Az adóhatóság a felperesnél 2002. évre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatában az adóhatóság társasági adó, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási, munkaadói járulék és egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 60 082 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot írt elő.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az elsőfokú határozat 3., 4., 5. 9. pontjait érintő alperesi döntések megváltoztatását, a terhére e körben előírt fizetési kötelezettségek törlését, másodlagosan a kereset által vitatott körben az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

Az elsőfokú határozat 3-4. pontjait érintően az alperes a p.-i és a k.-i vízi közművek felújításának elszámolásával kapcsolatosan a felperes terhére 32 011 000 Ft és 871 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adóhiányt, és adóbírságot írt elő és ezzel összefüggésben társasági adóalap növekedést és társasági adóhiányt is megállapított. Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperes nem vehette volna nyilvántartásba könyveiben az egységes vízi közmű vagyonon elvégzett felújítási munkát, mivel az kizárólag önkormányzati tulajdonban lehet, csak az önkormányzat könyveiben mutatható ki, és értékcsökkenést is csak az önkormányzat számolhat el.

A felperes tévesen járt el akkor, amikor nem számlázta tovább a megrendelt beruházási munkákat az önkormányzatok, illetve a vagyonkezelő felé, és azokat nem adta át a tulajdonosnak, a gazdasági esemény megtörténtekor ellenértékkel vagy annak felszámítása nélkül. Az a gazdasági esemény pedig, amely eleve gazdasági tevékenységből történő kivonást alapoz meg (és a perbeli esetekben a vízi közmű beruházás térítés nélküli átadásának ténye a beruházás megvalósításakor ismert volt) az nem az adóköteles bevételszerző tevékenységet szolgálja, így az azzal összefüggő áfa a beruházónál nem vonható le, sem alvállalkozói teljesítés, sem az ezen felül megvalósított saját rezsis beruházás esetén. A felperes azon eljárása, hogy a saját pénzeszközeiből megvalósított beruházások alvállalkozói számláiban az előzetesen felszámított áfát levonásba helyezte, valamint az, hogy ezen felül saját rezsis beruházásként megvalósított fokozott rekonstrukciók aktiválásakor felszámított áfát bevallásaiban levonásba helyezte, nem felel meg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Az alperes jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 16., 20., 79., és 107. §-aiban, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 23. § (3) bekezdésében a 249/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 20. § (1) bekezdésében, az 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vgt.) 6., 9., 10. §-aiban foglaltakra is.

Az elsőfokú határozat 5. pontjában kifejtettek alapján az alperes azt állapította meg, hogy a szennyvíz-ürítés, illetve -tisztítás, mint szolgáltatás P. város lakosai felé nem került kiszámlázásra, ez ellenérték nélkül végzett szolgáltatásnak minősül. A felperes eljárása nem felelt meg az Áfa. tv. 9. §-ában, 13. § (1) bekezdés 13. pontjában, 22. §-ában, 25. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás adóalapjának meghatározásánál a nem p.-i lakosoknak az önkormányzati rendelet alapján ugyanilyen szolgáltatásért kiszámlázott díjat, 120 Ft/m3 alapul véve a felperes terhére áfa adónemben 7 567 000 Ft után 908 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő.

Az elsőfokú határozat 9. pontjában az alperes azt állapította meg, hogy a S. város önkormányzatával kötött üzemeltetési szerződéssel összefüggő bérleti díj két gazdaságilag eltérő eseményt (szolgáltatásnyújtást és előlegfizetést) rögzít, a szerződés, a számla és a valós gazdasági tartalom között eltérés van, és a teljesítési időpontok nem helytállóak. E bizonylat alapján a felperes a 10 000 000 Ft áfát jogosulatlanul helyezte levonásba, eljárása nem felel meg az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdésében, 17. §-ában foglaltaknak és a bruttó elszámolás számviteli alapel­vének.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatósá­-got új eljárás lefolytatására kötelezte, a felperes javára 8 547 385 Ft perköltséget ítélt meg.

A megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás és jogi álláspont a következő:

Az önkormányzat a tulajdonosa P. Megyei jogú város korlátozottan forgalomképes vízi közmű vagyonának, és az alperes nem vitatta, hogy a vízi közmű vagyon az önkormányzat könyveiben került kimutatásra, és az értékcsökkenési leírást is az önkormányzat számolta el. A felperes könyveiben nem szerepel az önkormányzat tulajdonában álló és a felperes részére üzemeltetésre átadott vízi közművagyon (elsőfokú ítélet 1. oldal indokolás 1. bekezdése, 16. oldal). A felperesre nem a Korm. r., hanem az Sztv. 23. § (3) bekezdése vonatkozik, ezért jogszerűen járt el akkor, amikor a bérbe, használatba átvett eszközökön végzett beruházások és felújítások értékét az eszközök között mutatta ki. Az idegen vagyonon végzett beruházás és felújítás számviteli elszámolása nem érinti a tulajdoni viszonyokat. A felperes eljárása megfelelt az Sztv. 3. § (4) bekezdés 7-9. pontjaiban és az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak is, mivel a felújításra a felperes adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységhez volt szükség, e nélkül gazdasági tevékenysége meghiúsulhatott volna. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy az adólevonási jog megillette. Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a törzsvagyonon megvalósuló felújítást, illetve beruházást a megvalósuláskor át kellene adni az önkormányzatnak, mivel ilyen kötelezettséget jogszabály nem ír elő, az alperes érdemi döntése - az elsőfokú határozat 3-4. pontjai tekintetében - téves jogértelmezésen alapul.

A p.-i szennyvízszállítás kapcsán - az elsőfokú határozat 5. pontját érintően - a megyei bíróság arra mutatott rá, hogy a hulladék befogadásának díját a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg, így az hatósági árként működik. A felperes által önkormányzattól kapott támogatás összege a beszállított szennyvíz mennyiségétől függött, az önkormányzat pontosan azt a támogatást nyújtotta a felperesnek, ami a felperes által P. várostól átvett szippantott szennyvízmennyiség m3-e alapján azzal arányos mértékben került meghatározásra. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. és 13. pontjaira, 22. § (1) és (2) bekezdéseire alapítottan a megyei bíróság álláspontja azt volt, hogy az önkormányzattól kapott támogatás ellenértéknek minősül, ezért jogsértően járt el az alperes akkor, amikor a felperes által független feleknek piaci értéken kiszámlázott 120 Ft/m3 szolgáltatási díjat tekintette forgalmi értéknek.