62007CJ0343_SUM[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2009. július 2-i ítélete. Bavaria NV és Bavaria Italia Srl kontra Bayerischer Brauerbund eV. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Corte d'appello di Torino - Olaszország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az érvényesség vizsgálata - Elfogadhatóság - 2081/92/EGK rendelet és 1347/2001/EK rendelet - Érvényesség - Szokásossá vált elnevezés - Egy védjegy és egy oltalom alatt álló földrajzi jelzés párhuzamos használata. C-343/07. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2009. július 2. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az érvényesség vizsgálata - Elfogadhatóság - 2081/92/EGK rendelet és 1347/2001/EK rendelet - Érvényesség - Szokásossá vált elnevezés - Egy védjegy és egy oltalom alatt álló földrajzi jelzés párhuzamos használata"

A C-343/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte d'appello di Torino (Olaszország) a Bírósághoz 2007. július 25-én érkezett, határozatával terjesztett elő az előtte

a Bavaria NV,

a Bavaria Italia Srl

és

a Bayerischer Brauerbund eV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, T. von Danwitz, R. Silva de Lapuerta (előadó), Juhász E. és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. szeptember 18-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Bavaria NV és a Bavaria Italia Srl képviseletében G. van der Wal és F. van Schaik advocaten, valamint M. Sterpi és L. Ghedina avvocati,

- a Bayerischer Brauerbund eV képviseletében R. Knaak Rechtsanwalt, valamint L. Ubertazzi és B. Ubertazzi avvocati,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében V. Kontolaimos és I. Chalkias, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében C. M. Wissels és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Tanácsa képviseletében F. Florindo Gijón, A. Lo Monaco és Z. Kupčová, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Cattabriga és B. Doherty, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. december 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK bizottsági rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 2001. június 28-i 1347/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 182., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 97. o.), valamint a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 99. o.) érvényességére és értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Bayerischer Brauerbund eV (a továbbiakban: Bayerischer Brauerbund), valamint a Bavaria NV és Bavaria Italia Srl (a továbbiakban: Bavaria és a Bavaria Italia) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az utóbbinak a "Bavaria" szót tartalmazó egyes védjegyek használatára való joga a "Bayerisches Bier" földrajzi jelzéshez viszonyítva.

Jogi háttér

3 A 2081/92 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Ez a rendelet állapítja meg a Szerződés II. mellékletében említett, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek, valamint az ezen rendelet I. mellékletében említett élelmiszerek és az ezen rendelet II. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmára vonatkozó szabályokat.

Ez a rendelet ugyanakkor nem alkalmazható a szőlészeti-borászati termékekre és szeszes italokra.

Az I. melléklet a 15. cikkben meghatározott eljárással összhangban módosítható".

4 A 2081/92 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (a továbbiakban: OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (a továbbiakban: OFJ) fogalmát: "(2) E rendelet alkalmazásában:

a) eredetmegjelölés: valamely régiónak, meghatározott helynek, vagy - kivételes esetben - országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése

- amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és

- amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető;

b) földrajzi jelzés: valamely régiónak, meghatározott helynek vagy - kivételes esetben - országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése:

- amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és

- amely az e földrajzi származásnak tulajdonítható sajátos minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkezik, és amelynek termelése és/vagy feldolgozása és/vagy előállítása a meghatározott földrajzi területen folyik".

5 A 2081/92 rendelet 3. cikkének értelmében "(1) Nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket. E rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely - bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba - a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált. Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált-e, vagy nem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen: Amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított eljárást követően a bejegyzés iránti kérelmet azért utasítják el, mert az elnevezés szokásossá vált, a Bizottság az erre vonatkozó határozatot közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában. (2) Az elnevezés nem jegyezhető be eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként, amennyiben valamely növény- vagy állatfajta nevével ütközik, és ebből kifolyólag a termék tényleges származása tekintetében megtévesztheti a nyilvánosságot. (3) E rendelet hatálybalépését megelőzően a Tanács, a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva, összeállítja és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek e rendelet hatálya alá tartozó azon elnevezéseinek nem teljes körű, iránymutató jegyzékét, amelyek az (1) bekezdés értelmében szokásosnak tekintendők, és ebből kifolyólag e rendelet alapján nem alkalmasak a bejegyzésre".

- az azon tagállamban fennálló körülményeket, ahonnan az elnevezés ered, illetve a fogyasztási területen fennálló körülményeket,

- a többi tagállamban fennálló körülményeket,

- a vonatkozó nemzeti vagy közösségi jogszabályokat.

6 A 2081/92 rendelet 13. cikkének (1) és (3) bekezdése ekként rendelkezik: "(1) A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat: Amennyiben valamely bejegyzett elnevezés egy mezőgazdasági termék nevét vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezését foglalja magában, ezen szokásos elnevezés használata a hozzá tartozó mezőgazdasági terméken vagy élelmiszeren nem minősül ellentétesnek az első albekezdés a) vagy b) pontjával. [...] (3) Az oltalom alatt álló elnevezések nem válhatnak szokásossá".

a) bármely közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú felhasználás a bejegyzett elnevezés bejegyzésének hatálya alá nem tartozó termékek tekintetében, amennyiben e termékek az adott elnevezés alatt bejegyzett termékekkel összehasonlíthatóak, vagy amennyiben az elnevezés használata az oltalom alatt álló elnevezés hírnevét használja ki;

b) bármely visszaélés, utánzás vagy félrevezető utalás, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, vagy ha például a »jellegű«, »típusú«, »eljárással készített«, »mint a -ban/-ben gyártott«, »utánzat« és »hasonló« kifejezéseket szerepeltetik mellette;

c) bármely egyéb - a termék származását, eredetét, jellegét vagy alapvető tulajdonságait illetően - hamis vagy megtévesztő megjelölés a belső vagy a külső csomagoláson, a reklámanyagokon vagy az érintett termékre vonatkozó iratokon, valamint a termék eredetét illetően hamis benyomást keltő dobozba történő csomagolás;

d) a termék valódi származását illetően a nyilvánosság megtévesztésére alkalmas bármely egyéb módszer.

7 A 2081/92 rendelet 14. cikke így szól:

"(1) Amennyiben valamely eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést e rendeletnek megfelelően jegyeznek be, a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozó és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozó védjegy bejegyzése iránti kérelmet el kell utasítani, ha a védjegy bejegyzése iránti kérelmet a 6. cikk (2) bekezdésében foglalt közzététel időpontját követően nyújtották be.

Az első albekezdés megsértésével bejegyzett védjegyeket érvénytelennek kell nyilvánítani.

Ezt a bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a védjegy bejegyzése iránti kérelmet a 6. cikk (2) bekezdésében foglalt bejegyzési kérelem közzétételének időpontja előtt nyújtották be, amennyiben az említett közzététel a védjegy bejegyzése előtt történt.

(2) A közösségi jog megfelelő figyelembevétele mellett, a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozó azon védjegy használata, amelyet az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyeztek be, tovább folytatódhat az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése ellenére, amennyiben a védjegy érvénytelenségének vagy jogvesztésének [helyesen: törlése vagy megszűnésének] megállapítása a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályai közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése c) és g) pontja, illetve 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem indokolt.

(3) Az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés nem jegyezhető be, ha - figyelembe véve a védjegy hírnevét és elismertségét [helyesen: jó hírnevét és közismertségét], valamint használatának eddigi időtartamát - a bejegyzés a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas".

8 A 2081/92 rendelet 17. cikke előírja:

"(1) A rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül, illetve azokban a tagállamokban, ahol nem létezik oltalmi rendszer, a használat alapján elismert elnevezések közül melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni.

(2) A 15. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Bizottság bejegyzi az (1) bekezdésben említett azon elnevezéseket, amelyek megfelelnek a 2. és a 4. cikknek. A 7. cikk nem alkalmazható. Szokásos elnevezések azonban nem vehetők fel a nyilvántartásba.

(3) A tagállamok mindaddig fenntarthatják az (1) bekezdésnek megfelelően közölt elnevezések nemzeti oltalmát, amíg a bejegyzés tárgyában nem születik határozat".

9 A 2081/92 rendelet I. mellékletében ez áll: "Az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek

- Sör,

- [...]".

10 Az 1347/2001 rendelet 1. cikke a "Bayerisches Bier" elnevezést bejegyezte OFJ-ként.

11 E rendelet (1)-(5) preambulumbekezdése ekként rendelkezik:

"(1) A 2081/92/EGK rendelet 17. cikke szerint a Németország által közölt névre vonatkozóan kiegészítő adatokat igényeltek annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az megfelel az említett rendelet 2. és 4. cikkének. A kiegészítő adatok igazolják, hogy a név megfelel az említett cikkeknek. Ebből kifolyólag a nevet be kell jegyezni, és azzal az 1107/96/EK [bizottsági] rendelet [2.] mellékletét ki kell egészíteni. [...]

(2) A német hatóságok a »Bayerisches Bier« elnevezés [OFJ-ként történő] bejegyzése iránti kérelmének benyújtását követően a holland és dán hatóságok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy sör tekintetében már létezik az említett nevet magában foglaló védjegy.

(3) A beterjesztett adatok alapján megállapítható, hogy a »Bavaria« megjelölés létezik mint érvényes védjegy. A tények és a hozzáférhető adatok alapján azonban megállapításra került, hogy a »Bayerisches Bier« név bejegyzése nem téveszti meg a fogyasztókat a termék tényleges származását illetően. Következésképpen a »Bayerisches Bier« földrajzi árujelző és a »Bavaria« védjegy nincs a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetben.

(4) Egyes védjegyek, mint például a holland »Bavaria« és a dán »Høker Bajer« továbbra is létezhetnek [helyesen: Egyes védjegyek, mint például a holland »Bavaria« és a dán »Høker Bajer« továbbra is használhatók], a »Bayerisches Bier« földrajzi árujelző bejegyzése ellenére is, amíg azok [helyesen: feltéve, hogy] megfelelnek a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(5) Annak megítélésénél, hogy valamely megjelölés szokásos elnevezéssé vált-e, és következésképpen azt nem lehet bejegyezni, a 2081/92/EGK rendelet 3. cikke szerint a helyzetet a Közösség egész területére nézve kell vizsgálni [helyesen: A 2081/92/EGK rendelet 3. cikkének megfelelően annak megítélésénél, hogy valamely megjelölés azért nem jegyezhető be, mert szokásos elnevezéssé vált, a Közösség egész területén fennálló helyzetre tekintettel kell vizsgálni]. A fent említett esetben utaltak ugyan arra, hogy a »bajersk« és a »bajer« kifejezések - azaz a »Bayerisches« dán fordítása - a »sör« szinonimáivá, és ezáltal fokozatosan egy szokásosan használt kifejezéssé váltak, azonban az nem mutatható ki, hogy a »Bayerisch« név vagy annak fordítása más nyelvekben és tagállamokban szokásos elnevezéssé vált volna".

12 A 2081/92 rendelet módosításáról szóló, 2003. április 8-i 692/2003/EK rendelet (HL L 99., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 38. kötet, 354. o.) tizenharmadik preambulumbekezdése ekként rendelkezik:

"A 2081/92/EGK rendelet 17. cikkében foglalt egyszerűsített eljárás a tagállamokban már oltalom alatt álló vagy használat révén megszilárdult megnevezések bejegyzése tekintetében nem rendelkezik a kifogás jogáról. A jogbiztonság és az átláthatóság biztosítása érdekében ezt [helyesen: ezt a rendelkezést] törölni kell. A következetesség érdekében, a 17. cikk értelmében bejegyzett megnevezések esetében a 13. cikk (2) bekezdésében foglalt ötéves átmeneti időszakot szintén el kell törölni, azonban a már bejegyzett megnevezések tekintetében ezen időtartam elévülésének sérelme nélkül".

13 A 692/2003 rendelet 15. cikke így szól:

"A 13. cikk (2) bekezdését és a 17. cikket el kell hagyni. Azonban e cikkek rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell a már bejegyzett megnevezésekre, vagy olyan megnevezésekre, amelyek tekintetében a bejegyzési kérelmet a 17. cikkben meghatározott eljárás szerint e rendelet hatálybalépését megelőzően tették meg".

14 A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmében: "A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés [...] [...]".

c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

[...]

g) az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére;

15 A 89/104 első irányelv 12. cikke (2) bekezdésének értelmében: "A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani akkor is, ha a lajstromozás napját követően [...]

b) a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 A Bayerischer Brauerbund olyan német egyesület, amelynek célja a bajor sörgyártók közös érdekeinek előmozdítása. Az Amtsgericht München igazolása szerint alapító okirata 1917. december 7-én kelt. 1968-ban a Bayerischer Brauerbund a Bayrisch Bier és Bayrisches Bier lajstromozott együttes védjegyek jogosultjává vált.

17 A Bavaria egy, a nemzetközi piacon működő, sörgyártással foglalkozó holland kereskedelmi társaság. A korábban "Firma Gebroeders Swinkels" nevet viselő társaság 1925-ben kezdte meg a "Bavaria" szó használatát, majd 1930-ban egészítette ki ezzel cégnevét. A Bavaria több olyan, oltalom alatt álló nemzetközi védjegy és ábrás elem jogosultja volt, amelyek a "Bavaria" szót tartalmazzák. Ezek lajstromozására 1947-ben, 1971-ben, 1982-ben, 1991-ben, 1992-ben és 1995-ben került sor. Egyes védjegyeken fennálló oltalom megújításra került. A Bavaria Italia a Bavaria cégcsoport tagja.

18 A "Bayerisches Bier" elnevezés az eredetjelzések, eredetmegjelölések és egyéb földrajzi jelzések oltalmáról szóló, egyrészt a Németországi Szövetségi Köztársaság, másrészt a Francia Köztársaság (1961), az Olasz Köztársaság (1963), a Görög Köztársaság (1964), a Svájci Államszövetség (1967) és a Spanyol Királyság közötti kétoldalú megállapodások tárgyát képezte.

19 1993. szeptember 28-án a Bayerischer Brauerbund, a Münchener Brauereien eV és Verband Bayerischer Ausfuhrbrauereien eV egyesületekkel egyetértésben, OFJ bejegyzése iránti kérelmet nyújtott be a német kormánynál a 2081/92 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének alapján, amely úgynevezett "egyszerűsített" eljárást ír elő.

20 1994. január 20-án a német kormány tájékoztatta a Bizottságot a "Bayerisches Bier" említett rendelet 17. cikke (1) bekezdése szerinti OFJ-ként történő bejegyzéséről.

21 A Bizottság és a német hatóságok közötti levélváltás során számos információval egészítették ki az ügy aktáját, amely 1997. május 20-án vált teljessé.

22 A végleges termékleírást a 2000. március 28-i levél útján juttatták el a Bizottság számára, amely kizárt öt, kezdetben a bejegyzési kérelemmel érintett OFJ oltalma alatt álló sörfajtát, arra történő hivatkozással, hogy azok nem felelnek meg a termékleírásnak.

23 Mivel az említett kérelmet megalapozottnak találta, a Bizottság 2000. május 5-én a "Bayerisches Bier" OFJ-ként történő bejegyzéséről szóló rendelet tervezetét továbbította a földrajzi jelzéseket és eredetmegjelöléseket szabályozó bizottságnak (a továbbiakban: bizottság).

24 E bejegyzést számos tagállam kifogásolta. A bizottságban folyó viták két kérdést érintettek: az első, hogy léteznek olyan védjegyek, amelyek szintén a "Bayerisches Bier" kifejezést vagy annak fordításait tartalmazzák, a másik az az álláspont, mely szerint a "Bayerisches" szó vagy annak fordításai szokásossá váltak.

25 A felmerülő kérdések elemzését követően (amelyet megelőzött a tagállamok körében, a második kérdés vonatkozásában folytatott formális vizsgálat is), a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a "Bayerisches Bier" OFJ-ként történő bejegyzésével szemben előterjesztett érvek nem megalapozottak. Következésképpen egy második rendelettervezetet terjesztett a bizottság elé 2001. március 30-án. E bizottság ugyanakkor nem nyilvánított véleményt, mivel a 2081/92 rendelet 15. cikke második albekezdése szerinti többséget nem érték el.

26 Mivel a bizottság nem foglalt állást az előírt határidőn belül, a Bizottság tanácsi rendelettervezetbe foglalta tervét. Az utóbbi ezt követően fogadta el az 1347/2001 rendeletet, amely bejegyezi OFJ-ként a "Bayerisches Biert".

27 A Bavaria és a Bavaria Italia nem nyújtott be keresetet az 1347/2001 rendelettel szemben.

28 A Bayerischer Brauerbund a Tribunale di Torinóhoz 2004. szeptember 27-én benyújtott perbehívó iratával, az egyéb európai államokban tett hasonló kezdeményezések alapján azt kérte, hogy a bíróság a Bavaria NV-t és a Bavaria Italiát tiltsa el a fent hivatkozott védjegyek jelen ítélet 17. pontjában hivatkozott olasz változatának használatától, ezek törlésének vagy megszűnésének előzetes megállapítása mellett, mivel e védjegyek a hivatkozott 2081/92 rendelet 13. és 14. cikke értelmében ütköznek a Bayerisches Bier OFJ-vel, vagy mindenesetre, mivel holland sörről van szó, a fenti védjegyek egy szokásossá vált és megtévesztő földrajzi jelzést tartalmaznak.

29 Miután a Tribunale di Torino 2006. november 30-i ítéletével részben helyt adott a Bayerischer Brauerbund kérelmének, a Bavaria és a Bavaria Italia fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.

30 Ilyen körülmények között a Corte d'appello di Torino úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Érvénytelen-e, vagy sem a[z] 1347/01 tanácsi rendelet, esetleg az esetben is, ha érvénytelensége más jogi aktusok érvénytelenségéből ered, a következő indokok alapján:

Általános jogelvek megsértése

- a 2081/92/EGK rendelet 1. cikke (1) bekezdésének és I. melléklete együttes rendelkezésének érvénytelensége okán, abban a részében, amelyben lehetővé teszi a »sörre« vonatkozó földrajzi jelzések bejegyzését, tekintve, hogy a sör mint alkoholtartalmú ital (tévesen) szerepel a hivatkozott I. mellékletben az 1. cikk (1) bekezdésében hivatkozott »élelmiszerek« között, és nem szerepel az EK-Szerződés I. mellékletében, valamint 32. cikkében és 37. cikkében hivatkozott »mezőgazdasági termékek« között, amely rendelkezésre a Tanács a 2081/92/EGK rendelet elfogadása tekintetében hatáskörét alapozta;

- a 2081/92/EGK rendelet 17. cikkének érvénytelensége okán, amely cikk olyan gyorsított bejegyzési eljárást ír elő, amely lényegében sértheti és korlátozhatja az érintett jogalanyok jogait, mivel nem írta elő a kifogáshoz való jogosultságot, ami az átláthatóság és a jogbiztonság elvének nyílt megsértését jelentette, ami különösen a »Bayerisches Bier« OFJ 1994-től 2001-ig, azaz több mint hét évig tartó bejegyzési eljárása összetettségének fényében, valamint a 692/03/EK rendelet (13) preambulumbekezdésében szereplő kifejezett elismerés fényében derül ki, amely rendelet 15. cikke a hivatkozott indokok alapján hatályon kívül helyezte a 2081/92/EGK rendelet 17. cikkét.

Az alakszerű követelmények hiánya

- mivel a »Bayerisches Bier« megjelölés nem felel meg a 2081/92 rendelet 17. cikkében foglalt azon feltételeknek, hogy az ugyanezen cikk által előírt egyszerűsített eljárás szerint lehessen bejegyezni, mivel e megjelölés a bejegyzési kérelem benyújtásának időpontjában Németországban nem volt »jogi oltalom alatt álló,« sem pedig »a használat alapján elismert«;

- mivel a »Bayerisches Bier« megjelölés bejegyzéséhez szükséges feltételek fennállását sem a német kormány nem vette kellőképpen figyelembe a bejegyzési kérelem Bizottsághoz történő benyújtása előtt, sem a Bizottság, a kérelem megérkezése után, a Bíróság ítélkezési gyakorlata (a C-269/99. sz., Carl Kühne és társai ügyben 2001. december 6-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9517. o.]) által megállapítottakkal ellentétben);

- mivel a »Bayerisches Bier« megjelölés bejegyzésére irányuló kérelmet a német kormány nem időben, a 2081/92/EGK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint (a rendelet hatálybalépésétől, tehát 1993. július 24-től számított hat hónapon belül) nyújtotta be, és mivel a kérelmező által eredetileg benyújtott kérelem nyolc egymástól különböző megjelölést tartalmazott (számtalan további változat lehetőségével), amelyek a jelenlegi egységes »Bayerisches Bier« megjelölésben csak azután találkoztak, hogy az végső határidő már jó ideje lejárt.

A lényeges feltételek hiánya

- mivel a »Bayerisches Bier« megjelölés nem felel meg a 2081/92/EGK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt lényeges feltételeknek az OFJ-ként történő bejegyzés tekintetében, mivel e megjelölés szokásossá vált, és történetileg jelöli azt a sört, amelyet sajátos, a XIX. századi Bajorországból származó, majd Európa többi részén és az egész világon elterjedt gyártási eljárás szerint készítenek (az úgynevezett alsó erjesztésű »bajor módszer«), és amely egyéb európai nyelveken (dán, svéd, finn) is a sör szokásossá vált elnevezése, ráadásul bármely fajta, a »német« Bajorországban készült sört jelenthet a számtalan létező sörfajta közül, anélkül hogy bármiféle »közvetlen kapcsolat« állna fenn (a C-312/98. sz. Warsteiner Brauerei ügyben 2000. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-9187. o.]) a termék (sör) egyedi minősége, hírneve és egyedi földrajzi eredete (Bajorország) között, még a hivatkozott rendelkezésben foglalt azon »kivételes eset« alkalmazásával sem, amely lehetővé teszi a valamely ország nevét magukban foglaló földrajzi megjelölés bejegyzését;

- mivel, amint már az előző bekezdésben megállapításra került, a »Bayerisches Bier« tehát »szokásossá vált« megjelölés, és mint ilyen, ki van zárva a 2081/92/EGK rendelet 3. cikke (1) bekezdésében és 17. cikke (2) bekezdésében foglalt bejegyzési lehetőségből;

- mivel a »Bayerisches Bier« megjelölést nem lehetett volna bejegyezni a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében, mivel figyelembe véve a Bavaria védjegyek »jó hírnevét és közismertségét«, valamint használatuknak eddigi időtartamát», a védjegy a «termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas?

2) Másodlagosan, amennyiben az első kérdés elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak minősülne: úgy kell-e értelmezni a[z] 1347/01/EK tanácsi rendeletet, hogy az ebben szereplő »Bayerisches Bier« OFJ nem sérti a harmadik személyek már létező olyan védjegyeinek érvényességét és használhatóságát, amelyekben szerepel a »Bavaria« szó?"

A Bíróság előtti eljárásról

31 A Bíróság hivatalához 2009. január 21-én érkezett levelében a Bavaria és a Bavaria Italia észrevételeket tett a főtanácsnok indítványával kapcsolatban, és engedélyt kértek a Bíróságtól, hogy ezen indítvánnyal szemben választ nyújthassanak be.

32 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy sem a Bíróság alapokmánya, sem annak eljárási szabályzata nem rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a felek a főtanácsnok által előterjesztett indítványra válaszbeadványt nyújtsanak be. Az ítélkezési gyakorlat értelmében az erre irányuló kérelmet el kell utasítani (lásd a Bíróság C-17/98. sz. Emesa Sugar ügyben 2000. február 4-én hozott végzésének [EBHT 2000., I-665. o.] 2. és 19. pontját, valamint a C-292/05. sz., Lechouritou és társai ügyben hozott ítélet [EBHT 2007., I-1519. o.] 18. pontját).

33 Hozzá kell tenni, hogy ugyanezt a megoldást kellene választani akkor is, ha az alapeljárás felpereseinek kérelmét az eljárás e szakaszának újbóli megnyitására irányuló kérelemnek kellene tekinteni.

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (lásd többek között a C-309/99. sz., Wouters és társai ügyben 2002. február 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1577. o.] 42. pontját, és a C-210/06. sz. Cartesio-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9641. o.] 46. pontját).

35 Mindenesetre, a jelen esetben a Bíróság a főtanácsnok véleményének meghallgatását követően úgy véli, hogy a tényállási elemek terén kellő információval rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolásához, és hogy ezek az elemek előtte megvitatásra kerültek.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

36 Alkérdésekre osztott első kérdésével az előzetes döntéshozatalra utaló bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1347/2001 rendelet érvényes-e, tekintettel akár a közösségi jog általános elveinek, akár a 2081/92 rendeletben meghatározott alakszerű követelményeknek, illetve lényegi feltételeknek a lehetséges megsértésére. A közösségi jog általános elveivel való összeegyeztethetőséget illető alkérdések a 2081/92 rendeletre mint az 1347/2001 rendelet jogalapjára vonatkoznak.

Az elfogadhatóságról

37 A Bíróság elé terjesztett észrevételekben felmerül az a kérdés, hogy valamely nemzeti bíróság előtt hivatkozni lehet-e az első kérdés által érintett érvénytelenségi okokra. Egyes észrevételek azt állítják, hogy az ezen okokra történő hivatkozás nem lehetséges azon tény folytán, hogy a Bavariát és a Bavaria Italiát közvetlenül és személyében érinti az 1347/2001 rendelet, és nem terjesztettek elő keresetet az EK 230. cikk alapján e rendelet megsemmisítése iránt.

38 E vonatkozásban fel kell idézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a kérelmező azon joga, hogy a nemzeti jog alapján indított kereset keretében a kérelmének elutasításával szemben az ellene elfogadott nemzeti határozat alapjául szolgáló közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozzon, általános közösségi jogi elvnek tekinthető, így e közösségi jogi aktus érvényességének a kérdése előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság elé terjeszthető (a C-239/99. sz. Nachi Europe ügyben 2001. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-1197. o.] 35. pontja, valamint a C-441/05. sz. Roquette Frères ügyben hozott ítélet [EBHT 2007., I-1993. o.] 39. pontja).

39 Ez az általános elv azonban, amelynek célja annak biztosítása, hogy mindenki rendelkezzen - jelenleg vagy a múltban - az ellene hozott határozat alapjául szolgáló közösségi jogi aktus megtámadásának lehetőségével, semmilyen módon nem akadályozza, hogy valamely rendelet jogerőre emelkedjen az olyan magánszemély viszonylatában, aki tekintetében a rendeletet olyan egyéni határozatnak kell tekinteni, amelynek megsemmisítése iránt az EK 230. cikk alapján minden kétséget kizáróan keresetet indíthatott volna, és ez a tény az ilyen magánszemélyt akadályozza abban, hogy a nemzeti bíróságok előtt e rendelet érvénytelenségét kifogásolja (a fent hivatkozott Nachi Europe ügyben hozott ítélet 37. pontja és a fent hivatkozott Roquette Frères ügyben hozott ítélet 40. pontja).

40 Felmerül tehát a kérdés, hogy a Bavariának vagy a Bavaria Italiának az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján az 1347/2001 rendelet ellen benyújtott keresete minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna-e, mivel e rendelkezések őket közvetlenül és személyében érintik (lásd ebben az értelemben a C-241/95. sz., Accrington Beef és társai ügyben 1996. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-6699. o.] 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Nachi Europe ügyben hozott ítélet 40. pontját és a fent hivatkozott Roquette Frères ügyben hozott ítélet 41. pontját).

41 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a Bavariát és a Bavaria Italiát nem lehet úgy tekinteni, hogy azokat az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmében minden kétséget kizáróan "közvetlenül és személyükben érinti" az 1347/2001 rendelet.

42 Meg kell állapítani ugyanis, hogy az említett rendelet arra irányul, hogy a "Bayerisches Bier" termék számára biztosítsa a 2081/92 rendelet értelmében az OFJ-t megillető védelmet, és valamennyi olyan piaci szereplő számára elismerje az említett OFJ alatt történő forgalmazás jogát, amelynek árui megfelelnek az előírt feltételeknek.

43 Márpedig ha az 1347/2001 rendelet hatást gyakorolhatott is a Bavaria és a Bavaria Italia jogi helyzetére, ezen hatást nem lehet közvetlenül ezen rendeletből eredeztetni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező közösségi jogszabálynak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt jogszabály közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd különösen a C-404/96. P. sz., Glencore Grain kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2435. o.] 41. pontját, a C-486/01. P. sz., Front national kontra Parlament ügyben hozott ítélet [EBHT 2004., I-6289. o.] 34. pontját és a C-15/06. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 2007., I-2591. o.] 31. pontját).

44 Amint az az 1347/2001 rendelet (3) és (4) preambulumbekezdésének egyszerű olvasatából következik, e rendelet a Bavaria megjelölést létező érvényes védjegynek tekinti, és engedélyezi annak további használatát, a "Bayerisches Bier" földrajzi jelzés bejegyzése ellenére is, amíg az megfelel a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek. Következésképpen a Bavaria és a Bavaria Italia jogi helyzetére gyakorolt esetleges hatásról nem állítható, hogy az tisztán automatikusan e rendeletből következik.

45 Ennélfogva nem lehet kijelenteni, hogy a Bavariát és a Bavaria Italiát minden kétséget kizáróan közvetlenül érinti az 1347/2001 rendelet.

46 Meg kell állapítani tehát, hogy a Bavariának vagy a Bavaria Italiának az EK 230. cikk alapján az 1347/2001 rendelet megsemmisítése iránt benyújtott keresete nem lett volna minden kétséget kizáróan elfogadható. Ennélfogva jogukban áll, hogy a nemzeti jog alapján indított bírósági eljárás keretében e rendelet érvénytelenségét kifogásolják, még akkor is, ha nem nyújtottak be az EK 230. cikkben megjelölt határidőn belül keresetet a közösségi bíróság előtt az említett rendelet megsemmisítése iránt.

A közösségi jog általános elveinek a 2081/92 rendelet általi állítólagos megsértéséről a rendelet alkalmazási köre és jogalapja tekintetében

47 Ezen alkérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a 2081/92 rendelet érvényességét kérdőjelezi meg azon okból kifolyólag, hogy a rendelet alkalmazási köre kiterjed a sörre is. Álláspontja szerint mivel a sör alkoholtartalmú ital, nem tekinthető az említett rendelet 1. cikke (1) bekezdésének értelmében élelmiszernek, következésképpen nem szerepelhet ugyanezen rendelet I. mellékletében. Ezen túl a kérdést előterjesztő bíróság azok okból kifolyólag táplál kételyeket a 2081/92 rendelet érvényességével kapcsolatban, hogy mivel a sör nem szerepel az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt "mezőgazdasági termékek" között, az EK 32. és EK 37. cikk nem képez megfelelő jogalapot e rendelet elfogadására.

48 Először is, arra vonatkozóan, hogy a sör élelmiszernek tekinthető-e, meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott közösségi szabályozás nem határozza meg az "élelmiszer" fogalmát. Mindazonáltal semmi nem indokolja a sör e fogalom alóli kizárását.

49 Ugyanis egyrészt a sör élelmiszerjellege, az "élelmiszer" fogalom általános értelmében, vitathatatlan. Másrészt, amint azt a német kormány és a Tanács helytállóan megállapította, a sör megfelel az "élelmiszer" fogalomnak az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 2. cikkében található meghatározásának, mely szerint az élelmiszer "minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el".

50 Másodszor, azzal az érvvel kapcsolatban, mely szerint az EK 32. cikk és az EK 37. cikk nem szolgál megfelelő jogalapul a 2081/92 rendelet elfogadásához, lévén a sör nem szerepel a Szerződés I. mellékletében felsorolt "mezőgazdasági termékek" között, a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben egy jogszabály az EK 33. cikkben szereplő egy vagy több célkitűzés eléréséhez járul hozzá, azt akkor is az EK 37. cikk alapján kell elfogadni, ha amellett, hogy alapvetően a Szerződés I. mellékletében szereplő termékekre kell alkalmazni, járulékos jelleggel más, az e mellékletben nem szereplő termékekre is vonatkozik (ebben az értelemben lásd a C-11/88. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1989. november 16-án hozott ítélet [EBHT 1989., 3799. o.] 15. pontját és a C-180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2265. o.] 134. pontját).

51 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy a 2081/92 rendelet egyrészt, alapvető rendeltetése szerint, amint azt második preambulumbekezdése megállapítja, az EK 33. cikkben foglalt célkitűzés elérésére irányul, másrészt alapvetően a Szerződés I. mellékletében szereplő termékekre vonatkozik. Továbbá noha igaz, hogy a sört nem említi kifejezetten e melléklet, az előállítása során használt összetevők nagy részét viszont igen, és a 2081/92 rendelet alkalmazási körébe való bevonása megfelel e rendelet rendeltetésének, és különösen hozzájárul az EK 33. cikkben említett célkitűzések eléréséhez.

52 Következésképpen az első kérdés e részének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érinthetné a 2081/92 irányelv érvényességét.

A közösségi jog általános elveinek a 2081/92 rendelet általi állítólagos megsértéséről a 17. cikkében foglalt bejegyzési eljárás tekintetében

53 Ezen alkérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke semmis-e, amennyiben az általa bevezetett eljárás nem tartalmaz rendelkezést a kifogáshoz való jogosultságról.

54 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy noha a 2081/92 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése kifejezetten akként rendelkezett, hogy az egyszerűsített eljárás keretében a 7. cikk nem alkalmazható, következésképpen az említett eljárás keretéből kizárta az ezen utóbbi rendelkezés (3) bekezdésében említett, jogos érdekük révén érintett személyek kifogáshoz való jogát, valamely, ezen eljárás címén történő bejegyzés ugyancsak azt feltételezi, hogy az elnevezések megfeleltek az e rendelet alapját képező szabályoknak (lásd a C-293/96. és C-299/96. sz., Dánia kontra Bizottság, úgynevezett "Feta I"-ügyben 1999. március 16-án hozott ítéletének [EBHT 1999., I-1541. o.] 92. pontját).

55 Mindenképpen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikkének nyújtandó értelmezés egyáltalában nem azt vonja maga után, hogy azon érintett harmadik személyek, akik úgy vélik, hogy jogos érdekeiket sérti valamely elnevezés bejegyzése, ne kérhetnék meghallgatásukat és ne élhetnének kifogással azon tagállam előtt, amely e bejegyzést kérte, többek között a bírói jogvédelemre vonatkozó elveknek megfelelően, amint az a 2081/92 rendelet rendszeréből következik (lásd a fent hivatkozott Kühne és társai ügyben hozott ítélet 41. pontját).

56 Vagyis ezen érdekelt harmadik személyek az említett rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárás keretében ugyancsak dönthettek úgy, hogy kifogást terjesztenek elő az érintett bejegyzési kérelemmel szemben.

57 A nemzeti bíróságok feladata, hogy ugyanolyan felülvizsgálati feltételek mellett döntsenek egy elnevezésnek a 2081/92 rendelet 17. címén benyújtott bejegyzése iránti kérelem jogszerűsége tárgyában, mint amelyek bármely, ugyanezen nemzeti hatóság által hozott olyan végleges aktus számára fenn vannak tartva, amely veszélyeztetheti harmadik személyeknek a közösségi jogból eredő jogait, és következésképpen nyilvánítsák elfogadhatónak az e célból benyújtott keresetet, még akkor is, ha a belső eljárásjogi szabályok ezt hasonló esetben nem írják elő (ebben az értelemben lásd a C-97/91. sz., Oleificio Borelli kontra Bizottság ügyben 1992. december 3-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-6313. o.] 13. pontját, valamint a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 58. pontját).

58 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az alapügyben a Bavaria és a Bavaria Italia által a bejegyzéssel szemben a Bíróság elé terjesztett észrevételekben szereplő kifogások nagy részét a bizottság, főként a holland hatóságok javaslatára, megvitatta a "Bayerisches Bier" OFJ bejegyzési eljárása során.

59 Végezetül azon érv, mely szerint az egyszerűsített eljárás 692/2003 rendelet által történt eltörlése, a (13) preambulumbekezdésének szövegére tekintettel, a 2081/92 rendelet 17. cikke érvénytelenségének hallgatólagos elismerését eredményezné, nem tartható fent érvényesen.

60 Ugyanis, amint arra az említett preambulumbekezdés emlékeztet, az egyszerűsített eljárás célja, a 2081/92 rendelet kezdeti változatában, a tagállamokban már oltalom alatt álló vagy a használat révén megszilárdult elnevezések közösségi szintű bejegyzése a tagállamokban. Ezt az eljárást tehát tisztán átmeneti jelleggel írták elő.

61 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés e részének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érintheti a 2081/92 rendelet érvényességét.

Az alakszerű feltételek "Bayerisches Bier" OFJ bejegyzési eljárása során történt esetleges nemteljesítéséről

62 Ezen alkérdéseivel, melyeket együttesen célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az 1347/2001 rendelet érvénytelen-e, tekintettel egyrészt arra, hogy a "Bayerisches Bier" OFJ bejegyzésének feltételeit sem a német kormány, sem a Bizottság vagy a Tanács nem vizsgálta meg megfelelően, másrészt arra, hogy a megjelölés OFJ-ként való bejegyzése iránti kérelmet nem nyújtották be kellő időben, a későbbiekben véghezvitt módosításokra figyelemmel.

63 Először is a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy sem a német kormány, sem a Bizottság vagy a Tanács nem tett eleget azon feladatának, hogy a Bayerisches Bier OFJ-ként történő bejegyzésének eljárása során megvizsgálja a 2081/92 rendelet által előírt feltételeket.

64 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 2081/92 rendelet által kialakított rendszerben hatáskörmegosztás van az érintett tagállam és a Bizottság között. Mind a rendes, mind az egyszerűsített eljárás során a bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha az érintett tagállam, a 2081/92 rendelet 4. cikkének megfelelően, ez iránti kérelmet nyújtott be, és továbbította a termékleírást, valamint a bejegyzéshez szükséges információkat (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).

65 A 2081/92 rendelet 5. cikke (5) bekezdésének értelmében a tagállam feladata, hogy ellenőrizze a rendes eljárást követően benyújtott bejelentés megalapozottságát az e rendeletben foglalt követelmények fényében. E rendelkezés akként rendelkezik ugyanis, hogy a tagállam ellenőrzi a rendes eljárás keretében benyújtott bejelentés megalapozottságát, és - amennyiben megállapítja, hogy a bejelentés megfelel a 2081/92 rendeletben foglalt követelményeknek - azt továbbítja a Bizottsághoz. Egyébként magának a 2081/92 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a szövegéből következik, hogy az ugyanezen rendelet 6. cikkének (2)-(4) és (7) bekezdése szerinti bejegyzési eljárást megelőzően a Bizottság mindössze egyszerű formális vizsgálat keretében ellenőrzi, hogy az említett követelmények teljesülnek-e. Márpedig az egyszerűsített eljárás keretében nem szükséges más elveket alkalmazni (lásd a fent hivatkozott Kühne és társai ügyben hozott ítélet 52. pontját).

66 Ebből az következik, hogy valamely megjelölés OEM-ként vagy OFJ-ként történő bejegyzéséről a Bizottság csak akkor hozhat határozatot, ha az érintett tagállam ez irányú kérelmet terjesztett elé, e kérelem pedig csak akkor nyújtható be, ha a tagállam ellenőrizte annak megalapozottságát. A hatáskörmegosztás rendszere különösen azzal magyarázható, hogy a bejegyzés több feltétel teljesülésének vizsgálatát feltételezi, ami pedig nagyrészt olyan, az érintett tagállamhoz kapcsolódó kérdések részletes ismeretét kívánja meg, amelyek ellenőrzésére a tagállami hatóságok képesek leginkább (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 53. pontját).

67 A hatáskörmegosztás e rendszerében a Bizottságra hárul a feladat, hogy valamely megjelölésnek a kért kategóriába történő bejegyzését megelőzően meggyőződjön arról, hogy a kérelemhez mellékelt termékleírás megfelel-e a rendelet 4. cikkének, azaz tartalmazza-e az előírt követelményeket, és nem szenved-e nyilvánvaló hibában, valamint a termékleírásban szereplő elemek alapján, hogy az elnevezés megfelel-e a 2. cikk (2) bekezdése a) és b) pontja előírásainak (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 54. pontját).

68 Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor a 2081/92 rendelet 15. cikkének megfelelően a Bizottság által tervezett intézkedések nincsenek összhangban az említett cikk szerint felállított bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, és a Tanács a Bizottság javaslata alapján hozza meg a bejegyzésről szóló határozatát.

69 A fenti megfontolások fényében a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett elemeket meg kell vizsgálni.

70 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy noha a Bíróság illetékes annak értékelésére, hogy a 2081/92 rendelet által előírt feltételeknek valamely, ugyanezen rendelet alapján bejegyzett elnevezés megfelel-e, e feltételek teljesítésének az illetékes nemzeti hatóságok által folytatott vizsgálatának ellenőrzése kizárólag a nemzeti bíróságok feladata, amint arra jelen ítélet 55. és 57. pontja emlékeztet.

71 Ezzel szemben a Bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a Tanács és a Bizottság helyesen látták-e el a 2081/92 rendeletben foglalt feltételek teljesülésének vizsgálatára vonatkozó feladatukat.

72 A jelen esetben az ügy irataiból kiderül, hogy a Tanács és a Bizottság helyesen látták el az ellenőrzésre vonatkozó feladatukat, amennyiben a Bayerisches Bier megjelölés csak egy hosszú eljárást követően került bejegyzésre, amelynek során alapos vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan, hogy az említett megjelölés megfelel-e a 2081/92 rendeletben foglalt feltételeknek. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által támasztott kifogásnak nem lehet helyt adni.

73 Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság azon okból vitatja az 1347/2001 rendelet érvényességét, hogy a szóban forgó OFJ bejegyzése iránti kérelmet nem kellő időben nyújtották be, figyelembe véve a későbbiekben véghezvitt módosításokat.

74 Elöljáróban meg kell állapítani, amint arra jelen ítélet 20. pontja felhívta a figyelmet, hogy a német kormány bejegyzés iránti kérelméről 1994. január 20-án, vagyis a 2081/92 rendelet 17. cikkében megjelölt hat hónapos határidőt lejártát megelőzően tájékoztatta a Bizottságot.

75 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság álláspontjához hasonlóan a 1347/2001 rendelet érvényességét megkérdőjelezheti-e az a tény, hogy az eredeti kérelmet jelentősen módosították, mégpedig több évvel a hat hónapos határidő lejártát követően.

76 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2081/92 rendelet 5. cikkével ellentétben, amely kifejezetten kimondja, hogy a rendes eljárásban a bejegyzés iránti kérelemhez csatolni kell a termékleírást, ugyanezen rendelet 17. cikke csak azt írja elő a tagállamok számára, hogy tájékoztassák a Bizottságot arról, hogy "a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül, illetve azokban a tagállamokban, ahol nem létezik oltalmi rendszer, a használat alapján elismert elnevezések közül melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni". Ilyen körülmények között a 2081/92 rendelet 17. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az előírja a tagállamok számára, hogy a hat hónapos határidőn belül továbbítsák a termékleírás és az egyéb vonatkozó okiratok végleges változatát, miáltal az eredetileg benyújtott termékleírás minden módosítása a rendes eljárás alkalmazásához vezetne (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 32. pontját).

77 A 2081/92 rendelet 17. cikkének ezen értelmezését egyébiránt megerősíti az a tény is, hogy az észak-európai tagállamok történetileg nem vezettek nyilvántartást az oltalom alatt álló elnevezésekről, mivel az oltalmat a megtévesztésre alkalmas gyakorlatot büntetni rendelő törvény biztosította. Csak a 2081/92 rendelet hatálybalépésével vált szükségessé a tagállamok számára a létező elnevezések jegyzékének öszeállítása és annak meghatározása, hogy OEM-ről vagy OFJ-ről van-e szó. Kevéssé valószerű lett volna annak előírása, hogy a tagállamok a 2081/92 rendelet hatálybalépését követő hat hónapos határidőn belül juttassák el a Bizottsághoz a termékleírásnak és az egyéb vonatkozó okiratoknak a bejegyzési határozat meghozatalához nélkülözhetetlen, végleges változatát, figyelembe véve többek között az ahhoz szükséges időt, hogy az érdekelt felek nemzeti szinten érvényesítik eljárási biztosítékaikat (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját).

78 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy egy, az alapügyhöz hasonló esetben az eredeti bejegyzés iránti kérelem módosításainak a 2081/92 rendelet 17. cikkében megjelölt hat hónapos határidő leteltét követő benyújtása nem tette jogellenessé az egyszerűsített eljárás alkalmazását.

79 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés e részének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érintheti az 1347/2001 rendelet érvényességét.

A Bayerisches Bier OFJ bejegyzése 2081/92 rendeletben foglalt alapvető feltételeknek való álítólagos meg nem feleléséről

80 Ezen alkérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság kétségbe vonja a 1347/2001 rendelet érvényességét azon oknál fogva, hogy a Bayerisches Bier OFJ-bejegyzése nem felel meg számos, a 2081/92 rendelet által kimondott alapvető feltételnek. Először is, a szóban forgó elnevezés nem állt jogi oltalom alatt, és nem is volt használat alapján elismert a 2081/92 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének értelmében. Másodszor nem teljesíti az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeket, és valójában az ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 17. cikkének (2) bekezdése szerinti szokásossá vált kifejezésnek kell tekinteni. Harmadsorban pedig megfelel a 2081/92 rendelet 14. cikke (3) bekezdésében szereplő esetnek.

81 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogalkotó a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EK 34. cikkel és EK 37. cikkel ráruházott politikai felelősségnek, és a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd a C-280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4973. o.] 89. és 90. pontját, valamint a C-306/93. sz. SMW Winzersekt ügyben hozott ítélet [EBHT 1994., I-5555. o.] 21. pontját).

82 Következésképpen, a bírósági felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a kérdéses intézkedésnél nem történt-e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte-e át nyilvánvalóan mérlegelési jogkörének korlátait (a C-189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5689. o.] 80. pontja, a C-304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 2004., I-7655. o.] 23. pontja, valamint a C-535/03. sz., Unitymark és North Sea Fishermen's Organisation ügyben hozott ítélet [EBHT 2006., I-2689. o.] 55. pontja).

83 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a közösségi intézményeknek, amikor egy bejegyzés iránti kérelem tárgyában, a 2081/92 rendelet alapján hoznak határozatot, összetett gazdasági és társadalmi helyzetet kell értékelniük.

84 Mivel a közösségi agrárpolitika Tanács vagy Bizottság általi végrehajtása során összetett gazdasági vagy társadalmi helyzeteket kell értékelni, az őket megillető mérlegelési jogkör nem kizárólag az elfogadandó rendelkezések jellegére és tartalmára, hanem bizonyos mértékben a kiindulási tények megállapítására is kiterjed. Ilyen összefüggésben a Tanács vagy a Bizottság adott esetben általános megállapításokat is alapul vehet (ebben az értelemben lásd a C-122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-881. o.] 18. pontját; a C-4/96. sz., NIFPO és Northern Ireland Fishermen's Federation ügyben hozott ítélet [EBHT 1998., I-681. o.] 41. és 42. pontját; a C-179/95. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 1999., I-6475. o.] 29. pontját, valamint a C-120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben hozott ítélet [EBHT 2001., I-7997. o.] 44. pontját).

85 Az előterjesztő bíróság kérdéseinek megalapozottságát a fentiek fényében kell megvizsgálni.

- A 2081/92 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséről

86 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke (1) bekezdésében foglalt bejegyzési eljárás a "Bayerisches Bier" vonatkozásában nem volt alkalmazható, mivel ezen elnevezés az említett rendelkezés értelmében nem áll "jogi oltalom alatt", illetve nem "használat alapján elismert".

87 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy ennek értékelése az illetékes nemzeti hatóságok által, adott esetben a nemzeti igazságszolgáltatási szervek felügyelete mellett, a bejegyzési kérelem Bizottsággal való közlését megelőzően végzendő vizsgálatoktól függ (lásd a fent hivatkozott Carl Kühne és társai ügyben hozott ítélet 60. pontját).

88 Ugyanis, amint arra a jelen ítélet 66. pontja emlékeztet, annak vizsgálata, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés akár jogi oltalom alatt állt-e, akár a használat által elismert volt-e, olyan, az érintett tagállamhoz kapcsolódó kérdések részletes ismeretét kívánja meg, amelyek ellenőrzésére a tagállami hatóságok képesek leginkább.

89 Az alapügyben egyrészt e vizsgálatot a német hatóságok végezték el, anélkül hogy annak megalapozottságát a felek vitatták volna a nemzeti bíróság előtt.

90 Másrészt a jelen ítélet 18. pontjában említett öt kétoldalú megállapodás létéből, amelyek a "Bayerisches Bier" megjelölésnek az iratok között szereplő más elemekkel, így bizonyos címkék és kiadványok tekintetében való védelmére irányulnak, az a következtetés vonható le, hogy az említett elnevezés jogi oltalom alatt állt, vagy legalábbis a használat által elismert volt. Tekintettel arra, hogy az illetékes német hatóságok által elvégzett vizsgálatok szemmel láthatólag nem szenvednek nyilvánvaló hibában, a Tanács vagy a Bizottság helyesen vélhette úgy, hogy a szóban forgó OFJ megfelel a 2081/92 17. cikkének (1) bekezdésében az egyszerűsített eljárás szerinti bejegyzés vonatkozásában előírt feltételeknek.

91 Tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke (1) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érinthetné a 1347/2001 rendelet érvényességét.

- A 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjáról, 3. cikkének (1) bekezdéséről és 17. cikkének (2) bekezdéséről

92 A kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezi ki a tekintetben, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés teljesíti-e a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeket, egyrészt mert állítása szerint nincs közvetlen kapcsolat a Bajorországból származó sör és egy meghatározott minőség, hírnév vagy egyéb, e földrajzi származásnak tulajdonítható jellemzők között, másrészt mert a jelen esetben nem hivatkoztak olyan kivételes esetre, amely indokolná egy ország nevének bejegyzését. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi továbbá, hogy valójában nem a 2081/92 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (2) bekezdésének értelmében vett szokásossá vált elnevezésről van-e szó.

93 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy mivel a fent említett feltételek mérlegelése nagyrészt olyan, az érintett tagállamhoz kapcsolódó kérdések részletes ismeretét kívánja meg, amelyek ellenőrzésére a tagállami hatóságok képesek leginkább, ennek értékelése az illetékes nemzeti hatóságok által, adott esetben a nemzeti igazságszolgáltatási szervek felügyelete mellett, a bejegyzési kérelem Bizottsággal való közlését megelőzően végzendő vizsgálatoktól függ. Ugyancsak meg kell állapítani, hogy az alapügyben e vizsgálatot a német hatóságok végezték el, anélkül hogy annak megalapozottságát a felek vitatták volna a nemzeti bíróság előtt.

94 A 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételekkel kapcsolatban elöljáróban meg kell állapítani, hogy úgy e rendelkezés szövegéből, mint a rendelet rendszeréből az következik, hogy az "ország" fogalma vonatkozhat akár egy tagállamra, akár valamely harmadik államra. Mivel Bajorország tagállamon belüli entitás, az alapügyben fel sem merül annak kérdése, hogy az e rendelkezés értelmében vett "kivételes esetről" van-e szó.

95 Az e rendelkezés által megkövetelt közvetlen kapcsolat vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés OFJ-ként való bejegyzése, amint azt a Tanács és a Bizottság a Bíróság előtt hangsúlyozta, főként a sör hírneve és bajor eredete közötti ilyen kapcsolat fennállásán alapult.

96 A közösségi intézmények e következtetését - a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bavaria és a Bavaria Italia által javasoltakkal szemben - nem ingathatja meg az, hogy úgy a sör tisztaságáról szóló 1516-os bajor törvény ("Reinheitsgebot"), mint az alsó erjesztésű hagyományos, ugyancsak bajor sőrfözési eljárás elterjedt, az előbbi Németországban 1906-ban, az utóbbi szerte a világban a XIX. század folyamán.

97 Meg kell ugyanis állapítani, hogy a "Bayerisches Bier" OFJ-ként történő bejegyzése nem a tisztaságon, és nem is az alsó erjesztésű hagyományos eljáráson alapult. Amint arra a jelen ítélet 95. pontja emlékeztetett, leginkább a bajorországi eredetű sör hírneve volt meghatározó.

98 Természetesen nincs semmi kétség afelől, hogy a "Reinheitsgebot" és az alsó erjesztésű hagyományos eljárás hozzájárul e hírnévhez. Mindazonáltal nem jelenthető ki érvényesen, hogy e hírnév csorbulhatna pusztán azon tény folytán, hogy a "Reinheitsgebotot" 1906-tól Németország egész területén alkalmazzák, vagy hogy az említett hagyományos módszer más országokban is elterjedt a XIX. század folyamán. E tényezők egyébiránt a fentiekkel ellentétben éppen a bajor sör hírnevét tükrözik, amely úgy a tisztaságról szóló bajor törvény, mint a bajor sörfőzési eljárás elterjedését eredményezték, ennélfogva sokkál inkább tekinthetők azt igazoló jeleknek, hogy közvetlen kapcsolat áll vagy legalábbis állt fenn Bajorország és az innen származó sör hírneve között.

99 Következésképpen a bajor sör és földrajzi származása közötti közvetlen kapcsolat előírása a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bavaria és a Bavaria Italia által hivatkozott tényezők fényében nem tekinthető nyilvánvalóan alkalmatlannak.

100 Valójában e tényezők inkább arra az érvre vonatkoznak, amely szerint a "Bayerisches Bier" elnevezés a 2081/92 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (2) bekezdésének értelmében vett "szokásossá vált" elnevezésnek tekinthető, következésképpen azt nem kellett volna bejegyezni. A fent bemutatottak fényében a kérdés az, hogy a szóban forgó elnevezés a kérelem benyújtásának napján szokásossá váltnak volt-e tekinthető.

101 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy valamely elnevezés szokásos jellege megvizsgálásának keretében a 2081/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni az érintett termék gyártási helyét mind abban a tagállamban, mind azon kívül, amely megkapta a szóban forgó elnevezés oltalmát, e termék fogyasztását, és azt a módot, ahogyan a fogyasztók értelmezik ezen elnevezést az érintett tagállamban és azon kívül, az említett termékre vonatkozó különös nemzeti szabályozás létezését, valamint azt a módot, ahogyan az említett elnevezést a közösségi jogban használják (lásd a C-132/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. február 26-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-957. o.] 53. pontját).

102 A kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bavaria és a Bavaria Italia úgy véli, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés szokásossá válását bizonyítja többek között az, hogy legalább három tagállamban (Dánia, Svédország és Finnország) a "Bayerisches" szó vagy annak fordításai használatosak a "sör" szinonimájaként, valamint az alsó erjesztésű ősi bajor eljárás szinonimájaként nevekben, márkanevekben és kereskedelmi társaságok neveiben a világ minden részén, beleértve Németországot is.

103 Az alapügyben e kifogásnak sem adható hely.

104 Egyrészt ugyanis, ami a "Bayerisches" elnevezésnek vagy fordításainak a "sör" szó szinonimájaként történő használatát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság e tekintetben kiegészítő adatokat igényelt a tagállamoktól, amely adatok azt bizonyították, amint azt az 1347/2001 rendelet (5) prambulumbekezdése megállapítja, hogy az említett elnevezés nem vált szokásosan használt kifejezéssé a Közösség területén, noha utaltak arra, hogy ezen elnevezés dán fordítása a "sör" szinonimájává, következésképpen tehát köznévvé válik.

105 Másrészt, azzal kapcsolatban, hogy a "Bayerisches" szót, illetve annak fordításait világszerte használják védjegyekben és kereskedelmi vállalatok neveiben az alsó erjesztésű ősi bajor eljárás szinonimájaként, e körülmény ugyancsak nem enged arra következtetni, hogy a szóban forgó elnevezés a bejegyzés iránti kérelem benyújtásának napján szokásosan használt lett volna.

106 Egyébként valamely OFJ 2081/92 rendelet alapján történő bejegyzésének többek között az a célja, hogy elkerülje az elnevezés olyan harmadik személyek által történő jogosulatlan használatát, akik ezen elnevezésnek az idők során szerzett hírnevét akarnák kihasználni, illetve, a jelen esetben, hogy elkerülje a hírnév az által történő csorbulását, hogy szokásos használata során akár földrajzi származása, akár az említett származásnak tulajdonítható sajátos minősége, hírneve vagy egyéb, a bejegyzést igazoló jellemzői vulgarizálódjanak.

107 Következésképpen, egy OFJ esetében valamely elnevezés kizárólag akkor válik szokásossá, ha az egyrészt az áru földrajzi származása, másrészt az áru e földrajzi származásának tulajdonítható sajátos minősége, hírneve vagy egyéb jellemzői között fennálló közvetlen kapcsolat megszűnt, miáltal az elnevezés csak áruk valamely fajtáját vagy típusát jelöli.

108 A jelen ügyben a közösségi intézmények megállapították, hogy a "Bayerisches Bier" OFJ nem vált szokásossá, következésképpen a bajor sör hírneve és földrajzi származása között fennálló közvetlen kapcsolat nem szűnt meg, és e megállapítás nem tekinthető nyilvánvalóan alkalmatlannak pusztán azon tényből kifolyólag, hogy a piacon jelen vannak olyan márkanevek és kereskedelmi vállalatok nevei, amelyek a "Bayerisches" szót vagy annak fordításait mint az alsó erjesztésű ősi eljárás szinonimáját tartalmazzák.

109 Ráadásul a Bayrisch Bier és Bayrisches Bier együttes védjegyek 1960 és 1970 közötti fennállása, valamint a "Bayerisches Bier" elnevezés földrajzi árujelzőként történő oltalmáról szóló öt kétoldalú egyezmény léte sokkal inkább ezen elnevezés szokásos jellegének hiányát bizonyítja.

110 A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a Tanács helytálló módon vélte úgy az 1347/2001 rendeletben, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés megfelel a 2081/82 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek, és nem tekinthető szokásossá vált elnevezésnek ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (2) bekezdésének értelmében.

- A 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséről

111 A kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés bejegyzését nem kellett volna-e megtagadni a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében, mivel figyelembe véve a "Bavaria" szót magában foglaló védjegyek jó hírnevét és közismertségét, valamint használatuk eddigi időtartamát, ezen elnevezés a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas.

112 E vonatkozásban az 1347/2001 rendelet (3) preambulumbekezdéséből következik, hogy a tények és a hozzáférhető adatok alapján a Tanács megállapította, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés bejegyzése nem téveszti meg a fogyasztókat a termék tényleges származását illetően, következésképpen a fent említett földrajzi jelzés és a "Bavaria" védjegy nincs a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetben.

113 Egyrészt a Tanács megállapítása nem tűnik egyértelműen alkalmatlannak, másrészt sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a Bavaria és a Bavaria Italia nem terjesztett elő olyan érvet, amely e megállapítás megkérdőjelezésére irányulna.

114 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanács helytállóan vélte úgy az 1347/2001 rendeletben, hogy a "Bayerisches Bier" elnevezés nincs a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetben.

115 Tehát azt a következtetést kell levonni, hogy az előterjesztő bíróság első kérdésének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érinthetné a 1347/2001 rendelet érvényességét.

A második kérdésről

116 E kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az a körülmény, hogy az 1347/2001 rendelet 1. cikke a "Bayerisches Bier" elnevezést OFJ-ként bejegyezte, és ugyanezen rendelet (3) prembulumbekezdése megállapítja, hogy az említett OFJ és a "Bavaria" védjegy nincs a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetben, érinti-e harmadik személyek már létező olyan védjegyeinek érvényességét és használhatóságát, amelyekben szerepel a "Bavaria" szó.

117 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikke kifejezetten az e rendelet alapján bejegyzett elnevezések és a védjegyek közötti kapcsolatokat szabályozza, és az érintett különféle helyzetek függvényében az ütközés olyan szabályait állítja fel, amelyek hatálya, hatásai és címzettjei különbözőek.

118 Ugyanis a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése egy OFJ vagy OEM és egy létező védjegy közötti ütközés azon helyzetére vonatkozik, amikor, figyelembe véve a védjegy jó hírnevét és közismertségét, valamint használatának eddigi időtartamát, a bejegyzés a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas. Egy ilyen ütközés esetére előírt hatás az elnevezések bejegyzésének megtagadása. Olyan szabályról van tehát szó, amely az OEM vagy OFJ címén történő bejegyzést megelőzően vizsgálatot ír elő, és amelynek címzettjei főként a közösségi intézmények.

119 Másrészt a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése egy bejegyzett OEM vagy OFJ és egy létező védjegy közötti ütközés azon helyzetére vonatkozik, amikor ezen utóbbi használata a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozik, és a védjegyet az OEM vagy a OFJ bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyezték be. Egy ilyen ütközés esetére előírt hatás az elnevezés bejegyzésének ellenére is a további használat engedélyezése, amennyiben a védjegy törlése vagy megszűnésének megállapítása a 89/104/EGK első tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése c) és g) pontja, illetve 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem indokolt. Olyan szabályról van tehát szó, amely a bejegyzést követően ír elő vizsgálatot főként a szóban forgó rendelkezéseket alkalmazó közigazgatási szervek és bíróságok számára.

120 Az e rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti elemzés középpontjában az a lehetőség áll, hogy a szóban forgó elnevezés bejegyzése esetleg megtéveszti a fogyasztót a termék valódi azonosságát illetően; ezen vizsgálat a bejegyzendő elnevezés és a korábban már létező védjegy vizsgálatán alapul, és tekintetbe veszi a védjegy jó hírnevét és közismertségét, valamint használatának eddigi időtartamát.

121 Ugyanakkor a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálat annak ellenőrzését teszi szükségessé mindenekelőtt, hogy a védjegy használata a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozik-e, azt követően, hogy az elnevezés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően azt jóhiszeműen jegyeztek be, végezetül adott esetben pedig hogy a védjegy törlése vagy megszűnésének megállapítása a 89/104/EGK első tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése c) és g) pontja, illetve 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem indokolt-e.

122 Ezen utóbbi elemzés tehát a ténybeli, valamint nemzeti, közösségi vagy nemzetközi jogi elemek olyan vizsgálatát követeli meg, amelyet kizárólag a nemzeti bíróság végezhet, adott esetben az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra való utalás útján (ebben az értelemben lásd a C-87/97. sz. Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyben 1999. március 4-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-1301. o.] 28., 35., 36., 42. és 43. pontját).

123 Ebből következően a 2081/92 rendelet 14. cikke (2) és (3) bekezdésének eltérő célja és rendeltetése van, melyek különböző feltételekhez vannak kötve. Így az a körülmény, hogy az 1347/2001 rendelet 1. cikke a "Bayerisches Bier" elnevezést bejegyezte OFJ-ként, és hogy (3) preambulumbekezdése megállapítja, hogy az említett OFJ és a "Bavaria" védjegy nincs a 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetben, nem lehet hatással azon, az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálatára, melyek lehetővé teszik az említett védjegy és az említett OFJ párhuzamos használatát.

124 Még pontosabban az, hogy a fogyasztó tudatában a 2081/92 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének értelmében nem áll fenn a szóban forgó elnevezés és a már létező védjegy összetévesztésének veszélye, nem zárja ki, hogy ez utóbbi használata az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett valamelyik esetet valósítsa meg, vagy hogy az említett védjegy törlése vagy megszűnésének megállapítása indokolt legyen a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) és g) pontjában, valamint 12. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt okokból. Ezen túl az összetévesztés veszélyének fent említett hiánya annak vizsgálata alól sem mentesít, hogy a szóban forgó védjegyet az OEM vagy OFJ bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyezték-e be.

125 A fentiek fényében az előterjesztő bíróság második kérdésére azt a választ kell adni, hogy az 1347/2001 rendeletet akként kell értelmezni, hogy az nem sérti a harmadik személyek már létező olyan védjegyeinek érvényességét és a 2081/92 rendelet 13. cikkében foglalt esetek valamelyikének megfelelő használhatóságát, amelyekben szerepel a "Bavaria" szó, és amelyeket a "Bayerisches Bier" OFJ bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyeztek be, amennyiben e védjegyek törlésének vagy megszűnése megállapításának a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) és g) pontjában, valamint 12. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt okok folytán nincs helye.

A költségekről

126 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az előterjesztő bíróság első kérdésének vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőt, amely érinthetné a 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK bizottsági rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 2001. június 28-i 1347/2001/EK tanácsi rendelet érvényességét.

2) Az 1347/2001 rendeletet akként kell értelmezni, hogy az nem sérti a harmadik személyek már létező olyan védjegyeinek érvényességét és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendelet 13. cikkében foglalt esetek valamelyikének megfelelő használhatóságát, amelyekben szerepel a "Bavaria" szó, és amelyeket a "Bayerisches Bier" oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyeztek be, amennyiben e védjegyek törlésének vagy megszűnése megállapításának a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 89/104 első tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) és g) pontjában, valamint 12. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt okok folytán nincs helye.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.