36/1997. (VI. 11.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és az 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 54. § (7) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

A megsemmisített rendelkezés 1997. december 13. napján veszti hatályát.

2. Az Alkotmánybíróság az 1975. évi II. törvény 10. § (3) bekezdés c) pontja; 11/A. § a) pontjának 1. alpontja; 98. § (2) bekezdése; 103/A. § (7) bekezdése; 103/B. § (9) bekezdése és 119. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság az 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 126/C-126/E. §-ai és a 437. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat is elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybíróságnál számos indítványban kezdeményezték a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) egyes szabályai alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, különösen az 1996. évi LXXXVII. törvénnyel (Tm.) módosított rendelkezései tekintetében.

1. Több indítványozó azokat a szabályokat kifogásolta, amelyek a kötelező biztosítás alá eső személyek körét határozzák meg, és bővítik ki [10. § (3) bek. c) pont].

Érvelésük szerint a szabályozás hatálya alá tartozó esetek egy részében a biztosításra okot adó jogviszony sajátosságainál fogva a biztosítás csak teoretikusan, látszólag áll fenn, valóságosan nem.

E szabályok a társadalombiztosítás rendszerébe nem illeszthetők be, a gyakorlatban megoldhatatlan jogértelmezési, jogalkalmazási kérdést vetnek fel.

A személycsoportok fogalmi meghatározása is bizonytalan. Különösen a "választott tisztségviselő" [T. 10. § (3) bekezdés c) pont] fogalma meghatározhatatlan a jogalkalmazásban. Mindez a jogállamhoz [Alkotmány 2. § (1) bek.] tartozó jogbiztonságot sérti.

A tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bek.] és a diszkriminációtilalmat (Alkotmány 70/A. §) sérti, hogy a 10. § (3) bekezdés c) pontja kiterjed egyebek között a lakásszövetkezeti tisztségviselőkre. A tiszteletdíj után ugyanis a lakásszövetkezetnek mint munkáltatónak [T. 11/A. § a) 1. pont] társadalombiztosítási járulékot [103/A. § (1) bek.], a tisztségviselőnek mint biztosítottnak pedig egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot [103/B. § (1) bek.] kell fizetnie. Hátrányos megkülönböztetés, hogy a lakásszövetkezetet a T. ugyanúgy kezeli, mint a többi gazdálkodó szervet, noha a lakásszövetkezet ezektől alapvetően eltér, mert nem végez üzletszerű gazdasági tevékenységet, hanem csak a lakóépületek üzemeltetésével és fenntartásával foglalkozik.

Alkotmányellenesnek tartják azt is, hogy a T. munkáltatónak minősíti [11/A. § a) pont 1. alpontja] a társasházakat is.

2. Más indítványozók a szerzői jogdíjjal kapcsolatos szabályok [T. 54. § (7) bekezdése, 103/A. § (7) bekezdése és 103/B. § (9) bekezdése, továbbá a T. végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 126/C-126/E. §-ai és 437. §-a] alkotmányellenességét állították.

Szerintük e rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, sértik a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. §), valamint ellentétesek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében és 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációtilalommal.

A törvény - ahelyett, hogy maga meghatározta volna - felhatalmazta a Kormányt, hogy a szolgálati idő számítását és a számítás alapjául elismerhető tevékenységek körét rendeletben szabályozza. Emiatt az R. idevágó rendelkezései is alkotmányellenesek.

Az alkotás elkészítésére fordított időre nem lehet következtetni a kifizetett - és járulékfizetési kötelezettséggel terhelt - szerzői díjból. A szolgálati idő számítása a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezheti, ha viszonylag magas járulékfizetés mellett viszonylag rövid szolgálati időt ismernek el.

Az indítványozók szerint a T. 54. § (7) bekezdése és különösen ennek b) pontja diszkriminatív. A szerzői alkotások és az azonos gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások között tesz lényeges különbséget: indokolatlanul hoz előnyösebb helyzetbe, illetve rekeszt ki egyes - szerzői díjat kifizető - vállalkozásokat.

Mások - a jogbiztonság sérelmét állítva - hivatkoztak arra is, hogy a hatályos szabályok alapján, az R. idevágó rendelkezéseire tekintettel, a jogszabályok homályossága miatt nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy kik tartoznak a T. 54. § (7) bekezdés a)-g) pontjai hatálya alá.

3. Egy indítványozó állította a T. 98. § (2) bekezdése alkotmányellenességét is, mert szerinte "az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság igazolásának tartalmi értelmezéséről és a végrehajtási mód szabályozásáról nincs részletes jogszabályi előírás, így ez jogbizonytalanságot okoz".

Az indítványozó kérte a T. 119. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát is. Indítványa szerint "a jövedelemmel nem rendelkezők terhére előírt fizetési kötelezettség sérti a létbiztonságot és jogbizonytalanságot okoz, hogy ki és mikor fogja megfizetni a járulék összegét".

4. Az indítványok benyújtását követően a T. szabályait részben módosította az 1997. március 28-án kihirdetett 1997. évi XVIII. törvény, amely "Az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról" rendelkezik.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat a módosult hatályos szabályok tekintetében, tartalmuk szerint bírálta el, mert ezek is tartalmazzák azokat a rendelkezéseket, amelyek az indítványokra okot adtak.

II.

1. A biztosítottak körét a T. 10. §-a határozza meg.

A T.-nek a Tm. 1. § (2) bekezdésével megállapított, majd utóbb módosított szabályai a kötelező biztosítás hatályát a biztosítottak köre tekintetében - a korábbi szabályozáshoz képest - kiterjesztették.

A T. 10. § (3) bekezdés c) pontjának az indítványokban támadott szabályai szerint, ha a tevékenységéért díjazásban részesül, a biztosítás kiterjed az alapítvány, a társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, a társasházközösség, az egyesület, a köztestület, a közhasznú társaság, a kamara, a biztosítási önkormányzat, a gazdálkodó szerv - ide nem értve a korlátolt felelősségű társaság esetében a 10. § (2) bekezdés d) pontja szerint biztosított tagot, továbbá a 11. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában említett külföldi állampolgárokat - választott tisztségviselőjére, továbbá a helyi (települési) önkormányzat választott képviselőjére (tisztségviselőjére) és a társadalmi megbízatású polgármesterre, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott tisztségviselőjére.

2. A Tm. 8., 11. és 12. §-a a T. 54. §-át, 103/A. §-át és 103/B. §-át is módosította. E rendelkezések a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotó tevékenységgel kapcsolatos szolgálati időről és nyugdíjbiztosítási, illetve nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségről tartalmaznak szabályokat. Eszerint:

"Szolgálati idő

... T. 54. § (7) Szolgálati időnek számít a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység ideje, ha a mű, illetőleg az előadás felhasználására szerződést kötöttek és ennek alapján a szerző, előadóművész díjazásban részesül, kivéve, ha a díjazás

a) nyilvánosságra hozott irodalmi, kulturális, tudományos és ismeretterjesztő mű, műfordítás,

b) nyilvánosan tartott ismeretterjesztő, kulturális vagy tudományos előadás, ha a díj kifizetője költségvetési szerv vagy intézmény, irodalmi, kulturális vagy tudományos tevékenységet végző egyesület, közalapítvány, közhasznú társaság, amelynek fő tevékenysége a fent említett szerzői jogi védelem alá tartozó művek és előadások felhasználása,

c) irodalmi mű, színmű, zenés színmű, táncjáték vagy némajáték, zenemű szöveggel vagy anélkül,

d) rádió- vagy televíziójáték, filmalkotás,

e) képzőművészeti alkotás vagy azok terve, valamint azok restaurálása (festészet, szobrászat, érmészet, képgrafika, alkalmazott grafika, könyvművész, videóművészet, multimédia, látványtervezés, intermédia és művészeti kommunikáció),

f) iparművészeti alkotás vagy azok terve, valamint azok restaurálása (belsőépítészet és bútortervezés, textilművészet, öltözködéskultúra, bőrművészet, kerámia, porcelánművészet, üvegművészet, ötvösség, fémművesség, színházi és film kosztüm- és díszlettervezés, látványtervezés, ipari formatervezés, papírművészet, animáció, rajzfilm, alkalmazott grafika),

g) fotóművészeti alkotás

megjelenéséből vagy előadásából származik.

A szolgálati idő számítását és a számítás alapjául elismerhető tevékenységek körét a Kormány rendeletben szabályozza.

(...)

A társadalombiztosítási kiadások fedezete

T. 103/A. § (7) A szerzői jogvédelem alá eső mű - kivéve az 54. § (7) bekezdésének a)-g) pontjaiban említetteket - felhasználásáért a szerzői díjat fizető a szerzői díjból származó adóköteles jövedelem után a 103. § (1) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(...)

A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetése

T. 103/B. § (9) A 103/A. § (7) bekezdése szerint nyugdíjbiztosítási járulékalapot képező szerzői díj után a szerző a (2) és (5)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével fizeti a 6 százalékos nyugdíjjárulékot."

Az R. 126/C-126/E. §-ai és 437. §-a a T. idézett szabályai végrehajtásához kapcsolódnak, a szolgálati idő számítását és a számítás alapjául elismerhető tevékenységek körét határozzák meg.

3. A T. 119. § (2) bekezdése szerint az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki e törvény alapján biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 118. § (1) bekezdés a)-r) pontja szerint nem jogosult, köteles havonta a munkából, tevékenységből származó adóköteles jövedelem, de legalább a mindenkori minimális bér 11,5 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig a lakóhelye szerint illetékes MEP-hez. A járulékfizetés esetén az eltartott hozzátartozója [T. 15. § (3) bekezdés] is jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

A T. 98. § (2) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor a jogosult bemutatja a Társadalombiztosítási Azonosító Jelet (a továbbiakban: TAJ szám) igazoló hatósági igazolványt vagy hatósági bizonyítványt, illetőleg Társadalombiztosítási Igazolványt, és a jogosultság fennállásáról nyilatkozik.

A (4) bekezdés szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy a (2) bekezdésben említett igazolás módját rendeletben szabályozza.

III.

Az e határozatban elbírált indítványok - a T. 54. § (7) bekezdésére vonatkozók kivételével - megalapozatlanok.

a) Az Alkotmány szabályai szerint:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

b) Az Alkotmánybíróság eddig számos határozatban vizsgálta a járulékfizetési kötelezettség előírásával összefüggő alkotmányossági követelményeket.

Az alkotmányos tulajdonvédelem [Alkotmány 13. § (1) bek.] módját meghatározza a tulajdonnak az a - más alapjogoknál fel nem lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre). A tulajdon szociális kötöttségei azonban a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik [64/1993. (XII. 22.) AB határozat ABH 1993. 373, 380.].

Ezekben az esetekben az az alkotmányossági kérdés, hogy mennyiben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve tarthat-e igényt az értékgarancia (ABH 1993. 373, 380.) elvének érvényesülésére.

A társadalombiztosítás kötelező volta mind az egyén cselekvési autonómiáját, mind ennek hagyományos anyagi alapját, a tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint [ABH 1991. 519, 521.; 43/1991. (VII. 12.) AB határozat ABH 1991. 201, 203204.] nem jelent alkotmányellenes korlátozást, mert szükséges, arányos és nem érinti a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát.

A társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségből a biztosítás jellegénél fogva személyes és előre meghatározott igények származnak [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 210, 215.].

1. A társadalombiztosítás vegyes - biztosítási és szociális elemeket egyaránt szem előtt tartó - rendszer. A törvény vizsgált rendelkezései ennek megvalósulását, a biztosítási jogviszony létrejöttét és az ebből eredő szolgáltatásra való igényt nem zárják ki. A T. 10. § (3) bekezdés c) pontja alapján előírt fizetési kötelezettség hatókörében tehát érvényesül a biztosítási elv, amely az alkotmányos tulajdonvédelem tartalmát jelentő értékgarancia egyik megnyilvánulása. A biztosítási és a szolidaritási elv érvényesülése arányának kérdése önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.

A társadalombiztosítási jogviszony másodlagos jogviszony, amely a törvény erejénél fogva létrejön, ha valaki munkaviszonyba lép, ha szövetkezeti tagként a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik, ha egyéni vállalkozó vagy egyéb más, a társadalombiztosítás által meghatározott jogviszonyban munkatevékenységet végez (426/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 658, 659.). A társadalombiztosításról szóló törvény tehát a jogszabály erejénél fogva (ipso iure) rendeli el meghatározott munkatevékenységek végzésekor a biztosítási jogviszony létrejöttét.

A T. általános, elvont szabályainak konkrét esetekre való alkalmazása és ezzel kapcsolatban értelmezése - ideértve a "választott tisztségviselő"-fogalmat is - a jogalkalmazó szervek hatásköre és felelőssége. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogszabály önálló, alkotmányossági kérdéstől elvonatkoztatott értelmezésére. A biztosítottak köre tekintetében a feltételezett értelmezési bizonytalanság, amelyre az indítványozók hivatkoznak, megalapozatlan. A támadott - és az előzőekben már ismertetett - rendelkezések szövegéből és összefüggéseiből nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy a fogalmak és rendelkezések a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlenek lennének és emiatt a jogbiztonságot - ezáltal az Alkotmányt - sértenék.

A kifogásolt szabályok alkalmazásával kapcsolatban - miként arra az indítványokban is hivatkoztak - felmerülhetnek hasznossági és célszerűségi kifogások is. Ez azonban nem alkotmányossági kérdés. A jogszabályoknak ilyen szempontból való felülvizsgálata nem az Alkotmánybíróságra tartozik.

2. A fizetési kötelezettség mértékét a T. 103/A. § (1) bekezdése a 103/B. § (1) bekezdése általános szabályai határozzák meg. Ezek a szabályok sem a lakásszövetkezetekre, sem a társasházakra mint foglalkoztatókra nem tartalmaznak a kötelezettek e csoportja körében az általánoshoz képest hátrányosabb, diszkriminatív (Alkotmány 70/A. §) rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság a 772/B/1990/5. AB határozatban (ABH 1991. 519, 522.) már vizsgálta, hogy a társadalombiztosítás rendszerének kötelező volta, a társadalombiztosítási járulék fizetésére vonatkozó kötelezettségeket előíró rendelkezések alkotmányellenesek-e. Abban az ügyben az indítványozó szintén azzal érvelt, hogy a T. illetve az R. [a T. végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet ] szabályai - a társadalombiztosítási járulék mértéke következtében - túlzott arányban vonják el a vállalkozók jövedelmét, és ezért alkotmánysértőek. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A határozat szerint: "az Alkotmánynak a vállalkozás jogát védő és elismerő szabálya alapján a nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke alkotmányellenessé válik, ha a járulék mértéke akár diszkriminatíve nyer meghatározást, akár pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik."

Akkor a társadalombiztosítási járulék mértéke 43 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék volt [R. 291. § (1) bek., 307. § (1) bek.]. A hatályos szabályok szerint a társadalombiztosítási járulék mértéke 39 százalék [T. 103. § (1) bek.], az egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 6 százalék. A társadalombiztosítást érintő változások nem adnak alapot annak megállapítására, hogy a vizsgált helyzetben a járulék nyilvánvalóan - ezért alkotmánysértően - eltúlzott mértékű lenne.

3. Az Alkotmány 70/E. §-ából következik az, hogy az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni [26/1993. (IV. 28.) AB határozat ABH 1993. 196, 199.].

Az Alkotmány rendelkezéseiből nem vezethető le, hogy a társadalombiztosítás mint másodlagos jogviszony alapjául milyen jogviszonyok szolgálhatnak. Ennek meghatározása a törvényhozóra tartozik. De nem vezethető le az Alkotmánynak az indítványokban hivatkozott szabályaiból az sem, hogy meghatározott szervezeteknek, foglalkoztatóknak és ezek alkalmazottainak a kötelező társadalombiztosításban való részvétel alól mentességet kellene biztosítani. Ennek megfelelően a különféle, gazdasági tevékenységet végző vagy végeztető szervezetek vagy személyek - ezek között a lakásszövetkezetek vagy éppen a társasházak, illetve a T. 10. § (3) bekezdés c) pontjában megjelölt más szervek - alkalmazottainak (foglalkoztatottjainak) a kötelező biztosítás hatálya alá vonása önmagában nem alkotmányellenes. Alkotmányossági szempontból közömbös az is, hogy a keresőtevékenységnek illetve az ezért kapott díjazásnak - ha van ilyen - mi az elnevezése.

Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy a T. 1995. december 21. előtt hatályban volt 103/A. § (11) bekezdése már szabályozott tiszteletdíjakhoz kapcsolódó járulékfizetést, de a most hatályoshoz képest eltérő módon. Akkor az Alkotmánybíróság a 81/1995. (XII. 21.) AB határozatában (ABH 1995. 421, 423.) azt a szabályozást alkotmányellenessé azért nyilvánította, mert a járulékfizetési kötelezettséget a biztosítási elv érvényesülése nélkül határozták meg. A most vizsgált esetben ez nem állapítható meg, hanem éppen ellenkezőleg: a kifogásolt szabály a biztosítás kiterjesztésével a korábbi rendelkezések alkotmányellenességét küszöbölte ki.

4. A T. 54. § (7) bekezdését, 103/A. § (7) bekezdését és 103/B. § (9) bekezdését támadó indítványok szerint alkotmányellenes - mert diszkriminatív - az, hogy a szerzői jogvédelem alá eső mű felhasználásáért a szerzői díjat fizető személy csak bizonyos, a törvényben meghatározott körben köteles nyugdíjbiztosítási járulékot, a szerző pedig nyugdíjjárulékot fizetni.

Az Alkotmánybíróság több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bek.] is összefüggésben.

Megállapította, hogy: "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46. 48.].

Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.]

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja, hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280, 282.].

A T. 103/A. § (7) bekezdése és 103/B. § (9) bekezdése értelmében a szerzői díjat fizetőnek és a mű szerzőjének nem kell nyugdíjbiztosítási járulékot, illetve nyugdíjjárulékot fizetnie a szerzői jogvédelem alá eső, a T. 54. § (7) bekezdésének a)-g) pontjaiban említett szerzői mű felhasználásáért kifizetett szerzői díjból származó adóköteles jövedelem után.

A T. 54. § (7) bekezdés a)-g) pontjai a szolgálati idő - és ezzel a járuklékfizetés - tekintetében kivételeket tartalmaznak. Ez a felsorolás a szerzői jogvédelem alá tartozó művek közül egyes szerzői alkotásokat nevesít, illetve ugyane jogszabályhely b) pontja a szerzői díj lehetséges kifizetői közül nevesít néhányat. A nem említett művek és a kivételek közé nem tartozó díjfizetők tekintetében járulékfizetési kötelezettség áll fenn. A hatályos szabályozás alapján megállapítható, hogy ez a különbségtétel általában a tipikus, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvényben (Szjt.) és a végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletben (Vhr.) nevesített alkotásokra, a szokásos szerzői tevékenységre, továbbá a tipikus, rendszeres, de nem nyereségérdekelt felhasználókra vonatkozik.

Ebben a szabályozásban önkényes, az emberi méltóságot sértő különbségtétel nem ismerhető fel. Önmagában nem alkotmányellenes, ha a T. az alkotások és a szerzői díjat kifizetők között különböztet. Nem állapítható meg személyek közötti alkotmányellenes különbségtétel az R. 126/C. §-ában említett művek [számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver), építészeti alkotások, épületegyüttesek, illetőleg városépítészeti együttesek tervei] tekintetében sem.

5. Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy a T. támadott szabálya felhatalmazta a Kormányt a szolgálati idő számításának és a számítás alapjául elismerhető tevékenységek körének rendeletben való szabályozására.

A jogállamhoz tartozó jogbiztonság követelményéből vagy az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy e kérdéseket csak törvényben lehetne vagy kellene szabályozni.

Az Alkotmány a társadalombiztosítást az Alkotmány 70/E. §-ába, a szociális biztonsághoz, az ellátáshoz való jog szabályai közé ágyazza be. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pontja a Kormány feladatává teszi a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerének meghatározását. E feladatkörében, de a törvény felhatalmazása alapján is a Kormány a vizsgált esetben alkotmányosan szabályozhatja a szolgálati idővel kapcsolatos, a T.-ben meghatározott kérdéseket.

Egyebekben az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy a T. számos más, a Kormányt jogalkotásra felhatalmazó rendelkezést, ezek között a szolgálati időre vonatkozó általános felhatalmazó rendelkezést [T. 57. § (1) bek.] is tartalmaz.

6. Megalapozatlanul állítják az indítványozók azt is, hogy a szolgálati idő számítása a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi, ha viszonylag magas járulékfizetés mellett viszonylag rövid szolgálati időt ismernek el. A T. kifogásolt szabályai ezzel kapcsolatban rendelkezést nem tartalmaznak, s okszerűen ilyen következtetésre sem adnak alapot.

A részletes rendelkezéseket a T. végrehajtási szabályai tartalmazzák. A 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1997. január 1-jétől hatályos. Ennek 20-22. §-a iktatta be az R.-nek a szolgálati idő számítására vonatkozó 126/C., 126/D. és 126/E. §-át.

A szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység idejének meghatározása és ehhez képest figyelembe vehető szolgálati idő meghatározása a jogalkotó szabadságába tartozik.

Utal az Alkotmánybíróság a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatban kifejtettekre, amely szerint "ameddig az állam a kötelező társadalombiztosítást úgy működteti, illetőleg működési feltételeit úgy garantálja, hogy az ezeknek az elveknek, tehát nemcsak az ún. vegyes - biztosítási és szociális elemeket egyaránt szem előtt tartó - rendszernek, de annak az alkotmányos követelménynek is megfelel, hogy a megélhetéshez szükséges ellátási jogosultságot, mint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog nevesített tartalmi elemét, a nemzetgazdaság lehetőségei, az érdekegyeztetések eredményei és egyéb szempontok alapján biztosítja, addig az Alkotmány 70/E. §-ában írt alkotmányos kötelezettségének eleget tesz" (ABH 1993, 196, 199.).

A vizsgált esetben nem állapítható meg a biztosítási elv érvényesülésének hiánya vagy nyilvánvalóan kirívó aránytalanság, amely a tulajdonhoz való alapvető jog sérelmét eredményezhetné.

7. A T. 98. § (2) bekezdése az ott megnevezett hatósági igazolvány vagy bizonyítvány bemutatását és ezen kívül azt írja elő, hogy a jogosult a jogosultság fennállásáról nyilatkozzék.

Az indítványban megjelölt jogszabályhelyből önmagában nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy e rendelkezések alkalmazásához a további részletes szabályozás az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredően kényszerítően szükséges volna.

Alaptalan a T. 119. § (2) bekezdését támadó indítvány is. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésből nem következik, hogy a társadalombiztosítás keretében, ellátásra való jogosultság mellett, kizárólag a jövedelemmel rendelkezők kötelezhetők járulékfizetésre.

IV.

1. A T. 54. § (7) bekezdés b) pontja az ismeretterjesztő, kulturális vagy tudományos előadással kapcsolatban a jogi személyek tekintetében tételes felsorolást ad, ezzel a többi - de a felsoroltakkal alkotmányossági szempontból mégis azonos helyzetben lévőnek tekinthető - jogi személy szervezetet a szabályozás hatóköréből kirekeszti.

Ez a felsorolás tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indok nélkül, önkényesen tesz megkülönböztetést. Példának okáért egy alapítvány és egy közalapítvány létrejöhet ugyanazon közérdekű célra. A közérdekű cél azonossága esetén a vizsgált körben az alapító személyétől függő - ésszerűen meg nem okolható - megkülönböztetés az Alkotmány 70/A. §-ával ellentétes.

Annak a különbségtételnek sincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, hogy a T. 54. § (7) bekezdés b) pontjának kimerítő jellegű felsorolása tartalmazza a közalapítványt, de kirekeszti a köztestületeket.

A jogi személyeknek a T. 54. § (7) bekezdés b) pontja szerint csoportosított válogatása önkényes, diszkriminatív, s ezért alkotmányellenes.

2. Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a T. 54. § (7) bekezdésének felsorolása maradéktalanul eleget tesz-e a jogbiztonság elvéből következő követelményeknek.

A 11/1992. (III. 5.) AB határozat szerint "a jogbiztonság az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek."

A T. 54. § (7) bekezdése kivétel-szabályokat tartalmaz. A személyeknek jogi érdekük fűződik ahhoz, hogy teljes bizonyossággal, minden kétséget kizáróan megállapítható legyen a szabályozás hatóköre, ehhez képest az, hogy fennáll-e járulékfizetési kötelezettség.

A vizsgált esetben a T. 54. § (7) bekezdés a)-g) pontjai egyes rendelkezéseinek felismerhető (immanens) ellentmondásai alkotmányossági jelentőséggel bírnak.

E törvényhely vonatkozásában, figyelemmel az R. szabályaira is, a jogértelmezésben és jogalkalmazásban alkotmányos súlyú jogbizonytalanságot okozhat az, hogy míg az a) pont általánosságban, valamennyi "irodalmi, kulturális, tudományos és ismeretterjesztő mű" esetében rendelkezik és tartalmazza egyúttal a nyilvánosságra hozatal feltételét, a c) pont viszont ezt a feltételt az "irodalmi mű" esetében már nem támasztja. A jogszabály felsorolása más, de egyébként a kulturális, tudományos vagy ismeretterjesztő mű általános fogalma alá vonható alkotások (pl. a nyilvánosan tartott ismeretterjesztő előadás) esetében sem tartalmaz ilyen további feltételt.

Mindezek a jogszabály alkalmazását kiszámíthatatlanná, a norma címzettjei számára előreláthatatlanná teszik.

3. A T. 54. § (7) bekezdése ellentmondó, homályos, valamint b) pontja tekintetében részben hiányos és ezáltal kirekesztő rendelkezései alkotmányellenességének kiküszöbölésére nem az Alkotmánybíróságnak, hanem a törvényhozónak vannak megfelelő eszközei. Az Alkotmánybíróság a vizsgált szabályt többletnormát (felsorolást) tartalmazó új rendelkezéssel nem egészítheti ki. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján az (1) bekezdésben megjelölt időponttól eltérően határozta meg az alkotmányellenes szabály hatályvesztését.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró