1167/B/1997. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 583. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 583. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 385. §-ának alkotmányellenességét és semmisítse meg ezt a rendelkezést. Arra hivatkozott, hogy a támadott szabály ellentétes az Alkotmány 55. §-ának (3) bekezdésével, mert az állam által jogellenesen okozott kár megtérítésének követelésére rövid - elévülési természetű - határidőt állapít meg és ezzel privilegizálja az államot. Az indítványozó - hiánypótlásra történő felszólítás után benyújtott - későbbi beadványában az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésére, a törvény előtti egyenlőség megsértésére alapította kérelmét. Álláspontja szerint a kár megtérítésének ebben az esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az államigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősségről szóló szabályának egy speciális esetéről van szó, és ezért ötéves elévülési határidő alkalmazása jelentené az egyenlő elbánást.
Az indítvány beadását követően a támadott jogszabály hatályát vesztette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz kivételével az Alkotmánybíróság csak hatályos jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatát végzi el. A jelen indítvány nem tartozik az Abtv.-ben meghatározott körbe. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az említett eseteken kívül is sor kerül azonban jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára akkor, ha az indítványozó által támadott rendelkezés az új jogszabályban is változatlan tartalommal megjelenik (pl. 1271/B/1997. AB határozat, ABK 2004. május). A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 585. §-ának (1) bekezdése tartalmában az indítványozó által alkotmányellenesnek tekintett rendelkezést megismétli. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a jelenleg hatályos rendelkezés tekintetében folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság az ügy elbírálásánál a következő jogszabályokat vette alapul:
a) Az Alkotmány rendelkezései
"55. § (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
b) A Be. támadott szabálya
"583. § (1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt.
(2) A kérelemben meg kell jelölni a kártalanítási igény összegét, az igényt megalapozó bizonyítékokat, és csatolni kell az igényt alátámasztó okiratokat.
(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amely az előzetes letartóztatást, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelte.
(4) Ha a terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal, vagy a határidő eltelte előtt meghal anélkül, hogy igényét előterjesztette volna, örököse az eljárás folytatását kérheti, illetőleg a határidőn belül kártalanítási igényt terjeszthet elő."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó abból indul ki, hogy a Be. 580-584. §-ainak a kártalanításról szóló szabályai olyan felelősségi esetre vonatkoznak, amely jogi természetét tekintve azonos a Ptk. 349. §-ában szabályozott, az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséggel, és ezért sérti a jogegyenlőség elvét az eltérő elévülési határidő.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Be. szabályaiban meghatározott, a személyes szabadságtól való megfosztás miatt nyújtandó kártalanítást és ezeknek a rendelkezéseknek az alkotmányos alapját az Alkotmány 55. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 2. §-ának (1) bekezdésében jelölte meg [41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436-437, 443.; 66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 347.; 339/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 605, 608.].
A polgári jogi kártérítési felelősségi szabályok alapján a károsultat megillető kártérítéshez való jogról az Alkotmánybíróság az Alkotmányon nyugvó vizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy ez a jog nem alapjog. Csak határesetekben alkotmányossági kérdés, hogy a törvényhozó milyen polgári jogi kártérítési szabályokat alakít ki (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421, 423.).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján azt lehet tehát megállapítani, hogy a Be. szabályaiban meghatározott kártalanítás és a polgári jog kártérítési felelősségi szabályai szerint fizetendő kártérítés alkotmányjogi megítélése nem azonos.
3. Az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésének a bíróság előtti egyenlőség szabálya alapján az 53/1992. (X. 29.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a bíróság igénybevételére vonatkozó alkotmányos jognak egyformán kell érvényesülnie a polgári jogviszonyokban akkor, ha a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága fennáll. Az elévülési szabályoknak tehát ilyen feltételek megléte esetén kell azonosnak lenniük (ABH 1992, 261, 264.). Maguknak az elévülési időknek a meghatározása nem áll közvetlen összefüggésben az Alkotmány egyetlen szabályával sem. A jogalkotó az egyes jogviszonyok sajátosságaiból kiindulva határozza meg az elévülési időt. Korlátot az jelent, hogy a szabályozás nem lehet ellentétes az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésével és 70/A. §-ának (1) bekezdésével. Az 54/1992. (X. 29.) AB határozat megállapítása szerint egyébként az elévülési idő meghatározása a jogviszonyok alanyi, tárgyi, tartalmi szempontjain, továbbá jogpolitikai és gazdaságpolitikai megfontolásokon alapulhat (ABH 1992, 266, 267.). A fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősségre meghatározott speciális elévülési idő szabályának alkotmányossági vizsgálata során ugyanezt az elvet követte az Alkotmánybíróság. A 921/B/1992. AB határozatban megerősítette, hogy az elévülési idő meghatározása csak kivételesen, szélső esetekben vethet fel alkotmányossági kérdést. Az eltérő elévülési szabályok alkotmányosan nem kifogásolhatók, ha a különbözőséget a jogviszonyok tartalma, természete vagy egyéb gazdasági, társadalmi sajátosság indokolja, és e szabályok nem vezetnek a személyek egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetéséhez (ABH 1994, 554, 555-556.).
4. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Be. szabályaiban meghatározott kártalanítás a Ptk.-ban szereplő kártérítéstől eltérő természetű. A Be.-nek a Ptk.-tól különböző felelősségi szabályaira tekintettel nincs szó homogén csoportról, ami a hátrányos megkülönböztetés előfeltételét képezhetné. A kétféle szabályrendszerben szereplő elévülési idők különbözősége tehát nem vezet az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a bíróság előtti egyenlőség elvének megsértéséhez. Az Alkotmány 55. §-ának az indítványban hivatkozott (3) bekezdése és a Be. 583. §-a (1) bekezdésében meghatározott elévülési szabály között nincs alkotmányos összefüggés. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. július 6.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró