62016CC0334[1]

Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2017. június 14. José Luís Núñez Torreiro kontra AIG Europe Limited, Sucursal en España és Unión Española de Entidades Aseguradoras y Reaseguradoras (Unespa),. Az Audiencia Provincial de Albacete (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás - 2009/103/EK irányelv - A 3. cikk első bekezdése - A »gépjárművek forgalomban való részvételének« fogalma - Nemzeti szabályozás, amely kizárja a gépjárművek vezetését »közlekedésre alkalmatlan« utakon és területeken, azok kivételével, amelyek közlekedésre alkalmatlanok, mégis »közhasználatban lévők«. C-334/16. sz. ügy.

YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2017. június 14. ( 1 )

C-334/16. sz. ügy

José Luís Núñez Torreiro

kontra

AIG Europe Limited, Sucursal en España,

Unespa, Unión Española de Entidades Aseguradoras y Reaseguradoras

(az Audiencia Provincial de Albacete [albacetei tartományi bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal - 2009/103/EK irányelv - Gépjármű-felelősségbiztosítás - Kötelező biztosítás - Eltérések - Katonai gépjármű balesete közlekedésre alkalmatlan területen - A »gépjármű forgalomban való részvételének« fogalma - A »gépjármű szokásos funkciójának« fogalma"

I. Bevezetés

1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 3. és 5. cikkének értelmezésére irányul.

2. E kérelmet a José Luís Núñez Torreiro és egy biztosítótársaság, azaz az AIG Europe Limited, Sucursal en España ( 3 ) (a továbbiakban: biztosító) között, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás címén teljesítendő kártérítés fizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő. ( 4 )

3. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések lényegében a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának pontosítására, és különösen arra irányulnak, hogy a tagállamok meghatározhatják-e ezt a fogalmat a 2009/103 irányelvtől eltérően annak megállapítása érdekében, hogy a közlekedés helye indokolhatja-e a biztosítási kötelezettség alóli kivétel alkalmazását, ami magában foglalja a 2014. szeptember 4-i Vnuk ítéletben ( 5 ) szereplő, a "gépjármű szokásos funkciója" fogalmának pontosítását is.

4. A jelen indítványban előadom, hogy a "gépjármű forgalomban való részvételének" a 2009/103 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát mint az uniós jog önálló fogalmát a "szokásos funkciónak" megfelelő használat figyelembevételével, valamennyi tagállamban egységesen kell értelmezni, és hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy biztosítsa a gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség hatékony érvényesülését. Javaslom annak pontosítását, hogy az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények nem indokolják, hogy a gépjármű közlekedésével érintett terület alapján módosuljanak a gépjárművek "szokásos funkciójának" megfelelő használat fogalmának körvonalai.

II. Jogi háttér

A. Az uniós jog

5. A 2009/103 irányelv (1)-(3), (10) és (20) preambulumbekezdése kimondja: [...] [...]

"(1) A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelvet[ ( 6 )], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelvet[ ( 7 )], a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik tanácsi irányelvet[ ( 8 )] és a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) [ ( 9 )] [...] több alkalommal jelentős mértékben módosították. Az átláthatóság és észszerűség érdekében ezt a négy irányelvet, továbbá a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK irányelv, valamint a 2000/26/EK irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[ ( 10 )] kodifikálni kell.

(2) A gépjármű-felelősségbiztosítás különösen fontos az európai polgárok számára, legyenek akár biztosítottak, akár baleset károsultjai. A gépjármű-felelősségbiztosítás a biztosítók számára szintén nagy jelentőséggel bír, mivel az a Közösségben a nem életbiztosítási piac fontos részét képezi. A gépjármű-felelősségbiztosítás hatással van a személyek és járművek szabad mozgására is. Ezért a pénzügyi szolgáltatások terén a közösségi fellépés egyik kulcsfontosságú célkitűzése a gépjármű-felelősségbiztosítás belső piacának megerősítése és egységesítése.

(3) Valamennyi tagállamnak meg kell tennie minden hasznos intézkedést annak biztosítására, hogy a szokásosan a területén üzemben tartott gépjárművek felelősségbiztosítással rendelkezzenek. A biztosított felelősség mértékét és a biztosítási fedezet feltételeit ezen intézkedések alapján kell meghatározni.

(10) A tagállamok eltérhetnek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó általános kötelezettségtől egyes természetes, valamint magánjogi vagy közjogi jogi személyekhez tartozó gépjárművek esetén. Az ezen eltérést igénybe vevő tagállamnak az e gépjárművek által okozott balesetek esetére ki kell jelölnie egy hatóságot vagy szervezetet a más tagállamban okozott balesetek károsultjainak kártérítése céljából. Biztosítani kell, hogy ne csak az e gépjárművek által külföldön okozott balesetek károsultjai részesüljenek megfelelő kártérítésben, hanem olyan balesetek károsultjai is, amelyek ugyanabban a tagállamban következnek be, mint ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják, függetlenül attól, hogy a károsultak lakóhellyel rendelkeznek-e az adott tagállam területén, vagy sem. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy a kötelező biztosítás alól mentes személyek, valamint az e gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak kártérítéséért felelős hatóságok és szervezetek jegyzékéről közzététel céljából a Bizottság tájékoztatást kapjon.

(20) A gépjárműbalesetek károsultjai számára hasonló bánásmódot kell biztosítani függetlenül attól, hogy a Közösségen belül a balesetek hol következnek be."

6. Ezen irányelv 1. cikkének 1. pontja szerint ezen irányelv alkalmazásában a "gépjármű" minden olyan gépjárművet jelöl, amely szárazföldi közlekedésre szolgál, és amelyet mechanikus erő működtet, de nem sínen közlekedik, valamint a pótkocsit, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva.

7. Az említett irányelv 3. cikke előírja:

"Az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkeznek gépjármű-felelősségbiztosítással.

A biztosítással fedezett károk mértékét és a biztosítás szabályait az első bekezdésben említett intézkedések alapján kell meghatározni.

[...]

Az első bekezdésben említett biztosítás kötelezően kiterjed mind az anyagi kárra, mind a személyi sérülésre.

[...]"

8. A 2009/103 irányelvnek ( 11 )"A gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivételek" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén; ezek jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

[...]

(2) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

[...]"

9. Ugyanezen irányelv 29. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A[...] 72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és 2005/14/EK irányelvek hatályukat vesztik [...].

A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban."

B. A spanyol jog

10. A 2004. október 29-i 8/2004 királyi törvényerejű rendelet által elfogadott ley sobre responsabilidad civil y seguro en la circulación de vehículos a motor (a gépjárművek közlekedésével kapcsolatban fennálló polgári jogi felelősségről és biztosításról szóló törvény) ( 12 ) 1. cikke a következőket írja elő:

"(1) A gépjármű vezetője a gépjármű vezetésével előidézett kockázat értelmében felelős a közlekedés okán keletkezett személyi és vagyoni károkért.

[...]

(6) E törvény értelmében rendeletben kell meghatározni a »gépjárművek« és a »közlekedési esemény« fogalmát. Nem tekinthetők közlekedési eseményeknek többek között azok az események, amelyek a gépjármű személy vagy vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetési eszközeként történő használatából erednek."

11. E törvény 7. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdése előírja:

"A biztosítónak a kötelező biztosítás területén és a kötelezően megkötendő biztosítás terhére meg kell fizetnie a károsult részére a személyi és vagyoni károk összegét, valamint a költségeket és egyéb olyan károkat, amelyek megtérítésére az irányadó szabályozás szerint a károsult jogosult. E kötelezettség alól kizárólag akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az esemény nem alapozza meg a polgári jogi felelősség követelményét a jelen törvény 1. cikkének megfelelően.

A károsult vagy örökösei közvetlenül keresetet indíthatnak a biztosítóval szemben a hivatkozott károk megtérítése iránt, amely jog egy év elteltét követően elévül."

12. A 2008. szeptember 12-i 1507/2008 királyi törvényerejű rendelet által elfogadott reglamento del seguro obligatorio de responsabilidad civil en la circulación de vehículos de motor (a gépjárművek közlekedésével kapcsolatosan kötelező felelősségbiztosításról szóló rendelet) ( 13 ) 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A gépjármű-közlekedés tekintetében fennálló polgári jogi felelősség és a jelen rendeletben szabályozott kötelező biztosítási fedezet szempontjából közlekedési eseménynek kell tekinteni azokat az eseményeket, amelyek garázsban és parkolóhelyeken, a közlekedésre alkalmas köz- és magánutakon és területeken, továbbá településen vagy azon kívüli utakon vagy területeken, valamint közlekedésre alkalmatlan, de közhasználatban lévő utakon vagy területeken történő, az előző cikkben hivatkozott gépjárművezetés által előidézett kockázatból származnak. (2) Nem tekinthetők közlekedési eseményeknek a következők: (3) Szintén nem tekinthető közlekedési eseménynek, ha a gépjárművet a személy és vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetésének eszközeként használják. Minden esetben közlekedési eseménynek minősül, ha a gépjárművet a büntető törvénykönyvben leírt bármely formában a közúti biztonság elleni bűncselekményt megvalósító magatartás során használják [...]"

a) Gépjármű-sportversenyeknek kifejezetten e célra szánt vagy az említett versenyekre alkalmas pályákon történő rendezésével kapcsolatos események [...]

b) Az ipari vagy mezőgazdasági feladatoknak kifejezetten e célra szánt gépjárművel történő elvégzésével kapcsolatos események, az (1) bekezdés sérelme nélkül abban az esetben, ha e járművek az említett bekezdésben említett utakon vagy területeken nem a számukra kijelölt ipari vagy mezőgazdasági feladatok elvégzése keretében mozognak.

A járművek forgalmazásához kapcsolódó logisztikai folyamatok területén ipari feladatoknak minősülnek a berakodás, kirakodás, raktározás vagy az árunak tekintett járművek kezeléséhez szükséges egyéb műveletek, kivéve az (1) bekezdésben hivatkozott utakon történő szállítást.

c) A gépjárműveknek olyan utakon vagy területeken történő mozgása, amelyek tekintetében nem alkalmazandók az 1. cikkben megjelölt jogszabályok, mint például a kikötők vagy repülőterek területei.

III. A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13. 2012. június 28-án José Luis Núñez Torreiro, a spanyol hadsereg főhadnagya éjszakai hadgyakorlaton vett részt a Chinchillában (Albacete, Spanyolország) található katonai gyakorlótéren, amikor a hadsereg Aníbal típusú szárazföldi gépjárműve, ( 14 ) amelyben utasként utazott, felborult, így pedig különböző sérüléseket szenvedett. Ez a gépjármű nem a kerékkel rendelkező gépjárművek, hanem a lánctalpas katonai járművek számára kijelölt övezetben haladt.

14. Az LRCSCVM 7. cikke alapján J. L. Núñez Torreiro az általa ebben a balesetben elszenvedett személyi sérülése jogcímén 15300,56 euró összegű kártérítés megfizetése iránt közvetlen keresetet nyújtott be a Juzgado de Primera Instancia n.o 1 de Albacetéhez (albacetei 1. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) azzal a biztosítóval szemben, amelynél a spanyol védelmi minisztérium a kötelező gépjármű-felelősség biztosítását kötötte.

15. A biztosító az LRCSCVM - kötelező biztosításról szóló rendelet 2. cikkével összefüggésben értelmezett - 1. cikkének (6) bekezdésére hivatkozással ezen összeg kifizetésével szemben ellenkérelmet nyújtott be azzal az indokkal, hogy a baleset nem "közlekedési eseményből" eredt, mivel akkor következett be, amikor a szóban forgó jármű katonai gyakorlótéren haladt, amelyre a nem katonai járműveken kívül bármely jármű behajtása korlátozott. Ez a biztosítótársaság ugyanis azt állította, hogy ez a terület nem állt közhasználatban, és ezáltal e rendelet 2. cikke értelmében a közlekedés céljára nem volt alkalmas.

16. A Juzgado de Primera Instancia n.o 1 de Albacete (albacetei 1. sz. elsőfokú bíróság) 2015. november 3-i ítélete elutasította a keresetet azzal az indokkal, hogy J. L. Núñez Torreiro sérülései nem "közlekedési eseményből" erednek, mivel a jármű, amelyben ez utóbbi tartózkodott, a közlekedés számára nem alkalmas és nem is közhasználatban lévő területen haladt át.

17. J. L. Núñez Torreiro fellebbezést nyújtott be az említett ítélet ellen az Audiencia Provincial de Albacetéhez (albacetei tartományi bíróság, Spanyolország), és azzal érvelt, hogy az LRCSCVM - kötelező biztosításról szóló rendelet 2. cikkével összefüggésben értelmezett - 1. cikkének (6) bekezdését megszorítóan kell értelmezni a Vnuk ítélet értelmében, amely ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a biztosító felelőssége nem zárható ki, ha járművet a szokásos funkciójának megfelelően használják.

18. Az Audiencia Provincial de Albacete (albacetei tartományi bíróság) kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető a 2009/103 irányelv 3. cikkével a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának a kötelező biztosításról szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározása, amely e fogalmat a gépjárművek "közlekedésre alkalmas" vagy "közhasználatban lévő" területen történő vezetésére korlátozza. Ez a bíróság úgy véli, hogy a gépjárművek közlekedésével kapcsolatban az ezen irányelvben előírt felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivétel csak az lehet, ami az 5. cikkben szerepel. Emellett rámutat, hogy a Vnuk ítéletben a Bíróság többek között azt állapította meg, hogy a "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalma meghatározása nem bízható az egyes tagállamok mérlegelésére, és e fogalmat a gépjárművek "szokásos funkciójuk" szerinti használataként értelmezte. Ebből következik - a kérdést előterjesztő bíróság szerint -, hogy a tagállamok kizárólag a 2009/103 irányelv 5. cikke keretében, illetve a Vnuk ítélet értelmében a gépjárművek "szokásos funkciójától" eltérő használata esetén írhatnak elő a biztosítók felelőssége, és a "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalma alóli kivételeket. A "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalma alóli, a kötelező felelősségbiztosításról szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, közlekedés számára nem alkalmas vagy nem közhasználatban lévő területre vonatkozó kivételek ennélfogva ellentétesek az uniós joggal, és így nem alkalmazhatóak.

19. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanilyen kétségeit fejezte ki a sportversenyekből, illetve az ipari vagy mezőgazdasági feladatok elvégzéséből eredő tényállásokra, továbbá a gépjárművezetőknek a személy vagy vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékával kapcsolatos tényállásokra vonatkozó, az e rendelet 2. cikke (2) és 3. bekezdésében előírt kivételeket illetően.

20. E körülmények között az Audiencia Provincial de Albacete (albacetei tartományi bíróság) a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"(1) A közösségi jogszabályok általi meghatározástól eltérő módon határozhatják-e meg valamely tagállam nemzeti jogszabályai a »gépjármű forgalomban való részvételének« - vagy a »közlekedési eseménynek« - mint a gépjármű használatából vagy közlekedéséből eredő felelősségbiztosítás kockázatának fogalmát, amelyre a közösségi szabályozás (többek között a 2009/103 irányelv 3. cikke) utal?

(2) Igenlő válasz esetén az említett fogalom (bizonyos személyeken, forgalmi rendszámokon, vagy gépjárműtípusokon kívül, amint 2009/103 irányelv 5. cikke elismeri) kizárhat-e a megvalósulás helyétől függően közlekedési tényállásokat, mint például a közlekedésre »alkalmatlan« utakon vagy területeken történő közlekedés?

3) Hasonlóképpen, kizárhatók-e a »közlekedési események« fogalmából a gépjármű rendeltetésével (mint például sport-, ipari vagy mezőgazdasági célú használata) vagy a vezető szándékával kapcsolatos cselekmények (mint például szándékos bűncselekmény gépjárművel való elkövetése)?"

IV. Elemzés

A. Előzetes észrevételek

21. Előzetesen meg kell győződni arról, hogy meghatározható-e a 2009/103 irányelv értelmében vett "gépjárműként" az Aníbal gépjármű, szokásos üzemben tartásának helye valamelyik tagállam területén van-e, és hogy nem tartozik-e az ezen irányelv által megengedett, a felelősségbiztosítási kötelezettségtől való eltérés tárgyát képező valamely gépjármű-kategóriába.

22. Egyfelől emlékeztetek arra, hogy az említett irányelv 1. cikkének 1. pontja szerint e fogalomba tartozik minden olyan gépjármű, amely szárazföldi közlekedésre szolgál, és mechanikus erővel működtethető, de nem sínen közlekedik, valamint a pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva. Az Aníbal gépjárműnek a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratokban leírt műszaki jellemzőiből kiderül, hogy ezek a feltételek teljesülnek.

23. Másfelől, a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése előírja, hogy az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkezzenek gépjármű-felelősségbiztosítással. Ez a feltétel is teljesül, mivel az alapeljárásban szereplő Aníbal gépjármű az ET-107351 forgalmi rendszámot viseli, amelyből az "ET" betűket a spanyol védelmi minisztériumhoz tartozó szárazföldi hadsereg gépjárműveinek megjelölésére használják. ( 15 )

24. Emellett ezen irányelv 5. cikke kimondja, hogy a tagállamok eltérhetnek e kötelezettségtől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek, vagy bizonyos gépjárműtípusok esetén. Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a spanyol kormány nem alkalmazta ezt az eltérést. ( 16 )

25. Ennélfogva kijelenthető, hogy az Aníbal gépjármű eleget tesz a 2009/103 irányelvben meghatározott feltételeknek, és ennek következtében a felelősségbiztosítási kötelezettség alá tartozó gépjárműnek kell tekinteni, amit egyébként az írásbeli észrevételeket benyújtó egyik fél sem vitatott. ( 17 )

26. Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésének az e felek által hivatkozott elfogadhatatlanságával kell foglalkozni. E bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésében lényegében arra vár választ, hogy ellentétes-e az uniós joggal, ha egy tagállam a "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalmából kizárja az olyan eseteket, amelyek a kötelező biztosításról szóló rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdésében szerepelnek, vagyis a sportversenyekből, illetve az ipari vagy mezőgazdasági feladatok elvégzéséből eredő tényállásokat, továbbá a gépjárművezetőknek a személy vagy vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékával kapcsolatos tényállásokat.

27. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság kizárólagos feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak az ítélete meghozatalához fennálló szükségességét, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság - főszabály szerint - köteles határozatot hozni. Ugyanakkor, szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság a kérdés elbírálását akkor tagadhatja meg, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a neki feltett kérdésekre hasznos választ adjon. ( 18 )

28. Meg kell állapítani, hogy az alapügyben nem sportversenyekből, illetve az ipari vagy mezőgazdasági feladatok elvégzéséből eredő tényállásokról, és nem is személy vagy vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékkal kapcsolatos tényállásokról van szó. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tehát nem releváns az alapügy eldöntése szempontjából.

29. Következésképpen a jelen indítvány 27. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban előterjesztett harmadik kérdést elfogadhatatlannak kell tekinteni.

30. Végül úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdést együttesen kell vizsgálni, mivel az első kérdésre adandó válasz közvetlenül a Vnuk ítéleten alapul, a második kérdés pedig az ugyanezen ítéletben meghatározott, a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának vizsgálatát teszi szükségessé.

31. Így elemzésem először a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának önálló jellegére, másodszor a gépjármű "szokásos funkciójának" az e fogalomhoz kapcsolódó megfelelő használatának feltételére irányul.

B. A "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalmáról

32. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalma egy tagállam belső jogában felruházató-e az uniós szabályozásban, különösen a 2009/103 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalttól eltérő meghatározással.

33. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezt a kérdést kifejezetten megválaszolja a Vnuk ítélet, bár ez az ítélet a 72/166 irányelvet értelmezi. Ugyanis, noha ezt az irányelvet a 2009/103 irányelv ( 19 ) hatályon kívül helyezte, ez utóbbi II. mellékletéből kiderül, hogy 3. és 5. cikke lényegében megegyezik a 72/166 irányelv 3. és 4. cikkével.

34. A Bíróság a Vnuk ítélet 41. pontjában kimondta, hogy a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának meghatározása nem bízható az egyes tagállamok mérlegelésére.

35. Ezen ítélet 42. pontja pontosította, hogy ez az elemzés mindenekelőtt arra a megállapításra épül, hogy erről nem rendelkezik a 72/166 irányelv, sem a kötelező biztosításra vonatkozó másik irányelv bármely rendelkezése nem utal vissza kifejezetten a tagállamok jogára e fogalom jelentésének és hatályának meghatározása tekintetében, továbbá azon az állandó ítélkezési gyakorlaton alapul, amely szerint ilyen esetben az uniós jog egységes alkalmazásának követelménye és az egyenlőség elve megköveteli az uniós jogi rendelkezés önálló és egységes értelmezését. E célból figyelembe kell venni a rendelkezés kifejezéseit, valamint annak a szabályozásnak a céljait, amelynek az a részét képezi.

36. A Bíróság az említett ítéletben tehát először is elemezte a 72/166 irányelv eltérő szóhasználatú nyelvi változatait. Látható volt, hogy ugyanazon fogalom leírására olyan "forgalom" kifejezést használtak, amely jelentheti kizárólag a közúti forgalmat, a "használatot" vagy akár a "működtetést" is, ez utóbbi ugyanakkor nem szükségszerűen utal a közúti forgalomra. ( 20 )

37. A Bíróság ekkor szintén az állandó ítélkezési gyakorlatát alkalmazta, amely szerint az uniós jog rendelkezéseit az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével, egységesen kell értelmezni és alkalmazni, és az uniós szövegek nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 21 )

38. A Bíróság kiemelte többek között a gépjárművek által okozott balesetek áldozatainak védelmére irányuló, az uniós jogalkotó által a kötelező biztosításról szóló irányelvekben folyamatosan megerősített célkitűzést. ( 22 ) A számos hivatkozott módosítás közül meg lehet említeni a biztosítás személyi sérülésekre történő kiterjesztését, a biztosítás hiánya esetén történő eljárást, védelem biztosítását a gyalogosok részére, a balesetekben károsult felek által benyújtott közvetlen kereset elfogadását, a biztosítással kapcsolatos egyes kizárások korlátozását és minimális biztosítási összegek kiigazítását. ( 23 ) Ehhez még hozzátehetjük, hogy a 2009/103 irányelv olyan kodifikációs jogszabály, amelynek célja az ebben az ítéletben különösen hangsúlyozott védelmi rendelkezések alkalmazásának megkönnyítése.

39. A Bíróság tehát megállapította, hogy "a »gépjármű forgalomban való részvétele« fogalmának hatálya alá tartozik [...] a gépjárművek minden olyan használata, amely összeegyeztethető e gépjárművek szokásos funkciójával" ( 24 ).

40. A Vnuk ítélet tehát a "gépjármű forgalomban való részvétele" önálló fogalmának olyan tág és egységes értelmezésére hív fel, amely lehetővé teszi a köz- és magánterületeken bekövetkező balesetek által okozott károk kötelező biztosítással történő fedezetét minden olyan esetben, amelyben a balesetben részt vevő gépjármű olyan közlekedési eszköz, amelyet erre a célra használtak.

41. Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok a forgalom fogalmát a belső jogban megállapított értelmétől függetlenül, a Vnuk ítéletben meghatározottakkal azonos tartalommal kötelesek alkalmazni. E bíróságok tehát kötelesek e jogot úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményét a lehető legteljesebb mértékig elérjék, és az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása érdekében biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését. ( 25 )

42. Következésképpen a fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a "gépjármű forgalomban való részvételének" a 2009/103 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet a szokásos funkciónak megfelelő használat figyelembevételével valamennyi tagállamban egységesen kell értelmezni.

43. Noha ezen értelmezés alapján nemleges választ javaslok az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, a szóban forgó baleset különös körülményei, a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdés szövege, valamint a felek írásbeli és szóbeli észrevételei alapján úgy látom, pontosítani kell a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának a Vnuk ítéletben megállapított meghatározásának tartalmát és hatályát.

44. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Bíróság feladata, hogy a Bíróság, és az alapügy konkrét tényállásának a megállapítására és megítélésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok feladatai világos szétválasztásának tiszteletben tartása mellett, a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. ( 26 )

45. Emellett figyelembe kell venni a háttérkörülményeket is, mivel nem sokkal a Vnuk ítélet kihirdetését követően aggályok merültek fel az ítélet hatályával kapcsolatban. Bizonyos tagállamok - különösen azok, amelyek belső joga előírja, hogy ez a fogalom kizárólag a közúti forgalomra korlátozódik - kétségeiket fejezték ki az említett ítélet lehetséges gyakorlati következményeit illetően. ( 27 ) Maga a Bizottság is úgy vélte, hogy a Vnuk ítélet azzal a kockázattal jár, hogy jelentős hatást fejt ki elsősorban a biztosítások árának emelkedésére. ( 28 ) Az általa összeállított hatásvizsgálatban a Bizottság úgy vélte, hogy kezdeményezni kell a 2009/103 irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot, különösen ezen irányelv hatályának a mezőgazdasági, ipari, sport- vagy vidámparki tevékenységekből eredő balesetek vonatkozásában történő korlátozása céljából, ugyanakkor megőrizve a gépjárművek által okozott balesetek áldozatainak magas szintű védelmét.

C. A gépjármű "szokásos funkciójának" megfelelő használati feltételeiről

46. A különféle írásbeli és szóbeli észrevételek rámutattak, hogy először is azokat a körülményeket kell kiemelni, amelyek között a Bíróság a Vnuk ítéletet meghozta.

47. Mindenekelőtt célszerűnek tűnik felidézni a következő ténybeli elemeket: szénabáláknak egy csűr padlására történő betárolása közben egy pótkocsis traktor, amely a farm udvarára tolatott be, hogy a pótkocsival beálljon a csűrbe, felborította azt a létrát, amelyen D. Vnuk állt, amelyről az említett személy ennek következtében leesett. ( 29 )

48. Jogilag a jogvita elemei a következőképpen foglalhatóak össze: "[a] kérdést előterjesztő bíróság előtt D. Vnuk arra hivatkozik, hogy a »gépjármű forgalomban való használatának« fogalmát nem lehet a közúton történő közlekedésre korlátozni, illetve hogy ezenkívül az alapeljárás tárgyát képező káresemény idején a traktor és annak pótkocsija által alkotott egész valóban a forgalomban részt vevő gépjárműnek minősült, és a traktor útjának ez volt a végállomása. [A biztosítótársaság] ezzel szemben azt állítja, hogy az alapeljárás a traktornak nem a közúti forgalomban való közlekedésre szánt gépjárműként történő, hanem egy farm csűrje előtti munka keretében való használatára vonatkozott" ( 30 ).

49. A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy "[a] kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Zakon o obveznih zavarovanjih v prometu (a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló szlovén törvény) nem határozza meg a »gépjárművek használatának« fogalmát, de ezt a hiányosság keltette űrt az ítélkezési gyakorlat kitöltötte. E tekintetben megjegyzi, hogy a kötelező biztosítás[nak a Zakon o obveznih zavarovanjih v prometu] szerinti fő célja a kockázat kölcsönös megosztása, valamint a közúti közlekedés körében a károsult személyek és az utasok szükségleteiről való gondoskodás szükségessége. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a szlovén ítélkezési gyakorlat alapján annak értékelésénél, hogy a kötelező biztosítás fedez-e valamely adott kárt, ugyanakkor nem döntő szempont, hogy az közúton következett-e be. A kötelező biztosítás azonban nem fedezi azt az esetet, amikor a gépjárművet munkagépként használják, például mezőgazdasági területen, mivel ilyen esetben nem beszélhetünk közúti közlekedésről." ( 31 )

50. A kérdést előterjesztő bíróság tehát az irányelvek rendelkezéseinek hiányában megvizsgálta, lehet-e úgy tekinteni, "hogy a kötelező biztosítás kizárólag a közúti közlekedés keretében gépjárművel okozott károkra terjed ki, vagy, hogy a gépjármű használatához vagy működtetéséhez bármilyen módon kapcsolódó bármely kárra kiterjed, függetlenül attól, hogy a helyzet közúti közlekedési helyzetnek minősíthető-e" ( 32 ).

51. E jogvita keretében, amely a forgalom helye és a gépjármű használatának célja köré összpontosul, a kifejtett vélemények érezhetően megegyeztek az alapeljárásban előadott véleményekkel: "[a] német kormány és Írország azt állítják, hogy a 72/166 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosítási kötelezettség csak a közúti közlekedési helyzeteket szabályozza, és ebből következően nem alkalmazandó az alapeljáráshoz hasonló körülmények között. Ezzel szemben a Bizottság véleménye szerint ezt a rendelkezést a gépjárművek közlekedési eszközként vagy gépként való, bármely olyan, akár köz-, akár magánterületen történő használatára alkalmazni kell, ahol a gépjárművek használatából fakadó kockázatok megvalósulhatnak, akár mozgásban volt a jármű, akár nem" ( 33 ).

52. A Bíróság véleményének első részében pontosította a gépjárműnek a 72/166 irányelv értelmében vett fogalmát, és megállapította, hogy a tagállamok kezdeményezésére bizonyos gépjárműtípusok kizárhatóak ezen irányelv hatálya alól. ( 34 )

53. Másodszor, amint a jelen indítvány 36. és azt követő pontjaiban emlékeztettem rá, a Bíróság a gépjármű használatának körülményeire vonatkozó kérdés megválaszolásához elemezte a "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalmát.

54. Ebben az ítéletben a Bíróság kiemelte a kötelező biztosításra vonatkozó különböző irányelvek célkitűzését, amely messze túlmutat a személyek és a gépjárművek mozgása rendszerének liberalizációján.

55. A Bíróság különösen azt mondta ki, hogy "több alkalommal megállapította azt is, hogy függetlenül attól, hogy az Unión belül hol történt a baleset, annak az is célja, hogy hasonló elbánást biztosítsanak az ilyen gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak" ( 35 ).

56. Amint arra a jelen indítványom 38. pontjában emlékeztettem, a Bíróság hangsúlyozta, hogy "nem tekinthető úgy, hogy az uniós jogalkotó ki kívánta volna zárni az ezen irányelvek által biztosított védelemből a valamely gépjárművel annak használata során okozott balesetben sérült feleket, amennyiben e használat összeegyeztethető e gépjármű szokásos funkciójával" ( 36 ).

57. Így tehát a Bíróság ezen általános célkitűzések figyelembevételével állapította meg, hogy a biztosítás körébe tartozik, ha egy közlekedési eszközként használt jármű balesetet okoz, ugyanakkor kizárta az olyan a körülmények figyelembevételét, mint amilyen különösen a művelettel kapcsolatos mozgás mértéke, vagy az, hogy a baleset köz-, vagy magánterületen következett be, továbbá a szóban forgó jármű jellemzői, vagyis az, hogy egy eszközként is használható traktorról van szó.

58. Mengozzi főtanácsnok ugyanebben az értelemben fejtette ki, hogy fedezni kell "azokat a károkat, amelyeket valamely gépjárművel annak használata során okoztak, amennyiben e használat megfelel a jármű természetes funkciójának".

59. Ezt az álláspontot bírálat érte, tekintettel az alapeljárás ténybeli körülményeire, amelyek - a Bizottság észrevételeinek kivételével, valamennyi írásbeli vagy szóbeli észrevétel szerint - megerősítették, hogy pontosítani szükséges a "gépjármű szokásos funkciójának" fogalmát.

60. Így ezen álláspontnak a közúton vagy szabályozás alá tartozó úton közlekedő gépjármű használatára történő korlátozása érdekében a következők figyelembevételét javasolták: az, hogy a balesetet szenvedő gépjármű az erre alkalmatlan jellemzői miatt nem ilyen területen való használatra szolgált (a négykerék meghajtású jármű lánctalpas járművek számára kijelölt úton haladt).

a gépjármű közlekedésével érintett hely egyedi jellege, mivel a Vnuk ítélet alapjául szolgáló ügy baleseti helyszínétől eltérően, egy magánterületnek minősülő, hadgyakorlatok céljára történő használata miatt a közforgalomtól elzárt területről van szó;

a forgalom különös feltételei, mivel olyan területen zajlott, ahol, egy mezőgazdasági üzem udvarától vagy egy parkolótól eltérően nem minden jármű közlekedhet, és katonai fényszórókat használtak, valamint

61. E három érv közül az elsővel kapcsolatban, amely különbséget tesz a forgalmi út polgári vagy katonai jellege szerint, úgy vélem, hogy a Vnuk ítéletben kifejtett válasz elemei ebben az esetben újra alkalmazhatóak, mivel a megállapítások megegyeznek. Elegendő ugyanis annyit megjegyezni, hogy a 2009/103 irányelv hatályát nem korlátozták meghatározott közlekedési útvonalakra, hogy ezen irányelv védelemre vonatkozó célkitűzése rendkívül széleskörű, továbbá hogy ezen irányelv lehetőséget biztosít a tagállamok számára egyes helyzetek kizárására az általuk működtetett biztosítási rendszerből; ezzel a lehetőséggel a Spanyol Királyság nem élt.

62. A forgalom feltételeire vonatkozó második érvre vonatkozóan ugyanezen érvelést lehet elfogadni. Ezen irányelv hatálya nem korlátozódik azokra a közlekedési útvonalakra, amelyek bármilyen járművel járhatóak. Azt is meg kell állapítani, hogy a spanyol belső jog nem írja elő az ilyen helyzet kizárását a biztosítás köréből. A kötelező felelősségbiztosításról szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdése ugyanis azokat a helyzeteket is szabályozza, amelyekben az út közlekedésre alkalmatlan, de "közhasználatban" van.

63. E két érv vizsgálata annak a megállapításához vezet, hogy a közlekedés helyének feltétele nem kapcsolható össze a "gépjármű szokásos funkciójának" fogalmával, inkább a "forgalom" fogalmát egészítheti ki. Ezen túlmenően, mivel a Bíróság úgy határozott, hogy az említett irányelvet alkalmazni kell a közúton kívül bekövetkezett balesetre is, véleményem szerint ez fordulatot hoz az itt javasolt ítélkezési gyakorlatban.

64. Az utolsó érvre vonatkozóan, amely azon alapul, hogy alkalmas-e a jármű az általa bejárt területen való közlekedésre, megjegyzem, hogy ez új elem a Vnuk ítélet alapjául szolgáló ügyhöz képest. Az a jogvita csak a traktor eszközként vagy más célra történő használatáról szólt.

65. Úgy gondolom, hogy az alapügy körülményei tökéletesen bizonyítják, hogy ellentmondásos megoldáshoz vezetne a gépjármű forgalmi út vonatkozásában fennálló alkalmasságának a biztosítás kizárólagos feltételeként történő elfogadása. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy katonai jármű olyan feltételek között közlekedjen, amelyek nem felelnek meg a technikai jellemzőinek, vagy, hogy akár ez legyen a célja a használók gyakorlatoztatásának. Ez utóbbi megállapítást másfelől megerősítik azok a szóbeli észrevételek, amelyek kifejtik, hogy miért közlekedett a jármű egy magas rangú katonatiszt parancsára.

66. A különös körülményeken túl figyelembe lehet venni a Vnuk ítéleten alapuló elvi megfontolást, vagyis különleges kizáró ok hiányában - amennyiben egy jármű közlekedési eszközként szerepel az ügyben - az általános védelemre irányuló célkitűzés elérését.

67. Úgy gondolom továbbá, hogy a baleset bekövetkezésének összes körülménye elegendő lehet annak bizonyítására, hogy az Aníbal gépjárművet a Vnuk ítéletben elfogadott logika szerinti szokásos funkciójának megfelelően használták.

68. Vajon nem éppen az egy katonai jármű szokásos funkciója, hogy általában hadgyakorlatra használt területeken katonák vezetésével katonákat szállítson?

69. Ellenkező esetben: mi lehetne a nem elsősorban a közhasználatú utakon való közlekedésre szolgáló járművekkel okozott kár fedezeteként megkötött biztosítás tárgya?

70. A Bíróság által a Vnuk ítélet 58. pontjában tett megállapításhoz hasonlóan azt is megjegyzem, hogy következtetést kell levonni abból, hogy a spanyol kormány nem élt a 2009/103 irányelv 5. cikkében biztosított azon lehetősséggel, hogy a gépjárművek egyes típusait vagy bizonyos személyeket kizárjon a sajátos biztosítások köréből.

71. Következésképpen úgy vélem, hogy a gépjármű "szokásos funkciójának" megfelelő használat feltételére vonatkozó vita alapján, amennyiben a baleset a jármű szállítási, különösen személyszállítási célra történő használata során következett be, a biztosítás általános elve nem vonható kétségbe.

72. Az ettől való bármilyen eltérés olyan esetlegességhez vezetne, amelynek a korlátait a tárgyaláson teljeskörűen bemutatták.

73. Ugyanez a helyzet azzal a javaslattal, amely szerint el kell fogadni a közúti közlekedéshez, vagy a közhasználatú úthoz képest "járulékos használat" feltételét annak érdekében, hogy ne kerüljön kizárásra a parkolókon belüli, vagy a magánutakon történő közlekedés, ha az a közúton való mozgás megkezdését vagy befejezését szolgálja. Ugyanez történik a mozgás céljának, például egy katonai művelet körülményei reprodukálásának vagy egy engedélynek a figyelembevételével kapcsolatban.

74. Ezek a javaslatok azt is bizonyították, hogy nagyobb jogbizonytalanságot hordoznak, mint az a javaslat, amely - figyelembe véve az alapeljárás körülményeit - az egyszerű, a köznapi értelemnek megfelelő és a Vnuk ítéletben elfogadott meghatározást erősíti meg, még akkor is, ha ez némelyek szemében feleslegesnek tűnhet. Kétségkívül ez a javaslat igazodik leginkább egy olyan fogalom önálló jellegéhez, amelyet a 2009/103 irányelv magas védelmi szintre irányuló célkitűzésének figyelembevételével, egységesen kell alkalmazni.

75. Következésképpen véleményem szerint a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben fennálltak, a gépjármű "szokásos funkciójának" megfelelő használata feltétel nem értékelhető azon terület alapján, amelyen a gépjármű közlekedett.

V. Végkövetkeztetések

76. A fenti megfontolások alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint válaszoljon a l'Audiencia Provincial de Albacete (albacetei tartományi bíróság, Spanyolország) előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire:

1) A "gépjármű forgalomban való részvételének" a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkében található fogalmát mint az uniós jog önálló fogalmát a "szokásos funkciónak" megfelelő használat figyelembevételével valamennyi tagállamban egységesen kell értelmezni, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében értelmezze az olyan szabályozás összességét, mint amilyen az alapeljárásban is szerepel.

2) Az alapeljáráshoz hasonló körülmények között ez a szokásos funkció nem értékelhető azon terület alapján, amelyen a gépjármű közlekedett.

( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) HL 2009. L 263., 11. o.

( 3 ) Ez a biztosítótársaság 2012. december 10‑ig a "Chartis Europe, Sucursal en España" nevet viselte.

( 4 ) A továbbiakban: kötelező biztosítás.

( 5 ) C‑162/13, a továbbiakban: Vnuk ítélet, EU:C:2014:2146.

( 6 ) HL 1972. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 10. o.

( 7 ) HL 1984. L 8., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 3. o.

( 8 ) HL 1990. L 129., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 249. o.

( 9 ) HL 2000. L 181., 65. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 331. o.

( 10 ) HL 2005. L 149., 14. o.

( 11 ) Ez a cikk a 72/166 irányelv 4. cikkét azonos szöveggel veszi át.

( 12 ) A BOE 2004. november 5‑i 267. száma, 36662. o., a továbbiakban: LRCSCVM.

( 13 ) A BOE 2008. szeptember 13‑i 222. száma, 37487. o., a továbbiakban: a kötelező biztosításról szóló rendelet.

( 14 ) E gépjármű jellemzőit lásd a spanyol védelmi minisztérium honlapján, a következő címen: http:/www.ejercito.mde.es/materiales/vehiculos/Anibal.html

( 15 ) Lásd e tekintetben az 1998. december 23‑i 2822/1998 királyi törvényerejű rendelet által elfogadott Reglamento General de Vehículos (a gépjárművekre vonatkozó általános rendelet; a BOE 1999. január 26‑i 22. száma, 3440. o.) XVIII. melléklete II. pontjának b) alpontját.

( 16 ) Lásd ezen eltérések alábbi internetcímen található listáját: http://ec.europa.eu/finance/insurance/docs/motor/list‑exempt‑5th‑dir_en.pdf, amelyből kitűnik, hogy 19 tagállam zárta ki az állami tulajdonban lévő katonai járműveket, illetve még pontosabban a katonai célra használt járműveket. Ezen általános gyakorlat indokolta, hogy az említett irányelv (44) preambulumbekezdése a hadsereg járműveiről szóljon, valamint hogy emlékeztesse a kockázat fedezésére köteles intézményt a tájékoztatási kötelezettségére.

( 17 ) Vagyis a biztosító, a spanyol és az ír kormány, valamint a Bizottság.

( 18 ) Lásd e tekintetben: 2016. szeptember 22‑iMicrosoft Mobile Sales International és társai ítélet (C‑110/15, EU:C:2016:717, 18. és 19. pont).

( 19 ) Lásd ezen irányelv (1) preambulumbekezdését és 29. cikkét.

( 20 ) Lásd: Vnuk ítélet, 43-45. pont.

( 21 ) Lásd: Vnuk ítélet, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 22 ) Lásd: Vnuk ítélet, 52. pont.

( 23 ) Lásd: Vnuk ítélet, 53-55. pont.

( 24 ) Vnuk ítélet, 59. pont. Részletesebben: ezen ítélet 56. pontja: "E körülmények összességére és különösen a[72/166 irányelv és a 90/232 irányelv] által követett védelem céljára tekintettel nem tekinthető úgy, hogy az uniós jogalkotó ki kívánta volna zárni az ezen irányelvek által biztosított védelemből a valamely gépjárművel, annak használata során okozott balesetben sérült feleket, amennyiben e használat összeegyeztethető e gépjármű szokásos funkciójával."

( 25 ) Lásd ebben az értelemben: 2012. január 24‑iDominguez ítélet (C‑282/10, EU:C:2012:33), 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 26 ) Lásd: 2017. április 26‑iFarkas ítélet (C‑564/15, EU:C:2017:302), 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 27 ) Lásd többek között: az Egyesült Királyság közlekedési minisztériuma által kiadott, Technical consultation on motor insurance: consideration of the European Court of Justice ruling in the case of Damijan Vnuk v Zavarovalnica Triglav d.d (C‑162/13) című dokumentum 1-4. pontját, elérhető a következő internetcímen: https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/581193/motor‑insurance‑vnuk‑v‑triglav.pdf

( 28 ) Lásd a Bizottság 2016. június 8‑i hatásvizsgálatát a 2009/103 irányelv hatályáról, amely az alábbi internetcímen érhető el: http://ec.europa.eu/smart‑regulation/roadmaps/docs/2016_fisma_030_motor_insurance_en.pdf, "context" A. pont, (6) bekezdés.

( 29 ) Lásd: Vnuk ítélet, 19. pont

( 30 ) Lásd: Vnuk ítélet, 22. pont.

( 31 ) Lásd: Vnuk ítélet, 23. pont.

( 32 ) Lásd: Vnuk ítélet, 24. pont.

( 33 ) Lásd: Vnuk ítélet, 34. és 35. pont.

( 34 ) Lásd: Vnuk ítélet, 40. pont.

( 35 ) Lásd: Vnuk ítélet, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 36 ) Lásd: Vnuk ítélet, 56. pont.