880/B/1992. AB végzés
a földről szóló, valamint a szövetkezetekről szóló indítványok tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban, az indítványok egyesítése után meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdése, valamint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 3. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványok tárgyában az eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kérelmező, de a törvény hatályon kívül helyezését követően benyújtott indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság ugyancsak visszautasítja azt a kérelmet, mely szerint az Alkotmánybíróság tiltsa meg a Legfelsőbb Bíróság két eseti döntése további ítéletek meghozatala során történő alkalmazását, valamint foglaljon állást az 1992. évi II. törvény 3. § (3) bekezdése alkalmazása során felmerülő, a birtoklási jogot, a tulajdonjog átírását, az értéknövelő beruházások megtérítése kérdését és a használati jog átadását illető kérdésekben.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 3. § (3) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kérve. Két indítvány kérte a földről szóló 1987. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Ftv.) az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát is.
2. Az Ámt. 3. § (3) bekezdése a szövetkezeti vagyonnevesítéskor figyelembe vehető vagyon meghatározásakor a következőképpen rendelkezik:
"Nem tartozik a szövetkezet vagyonához a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlan, ha arra a helyi önkormányzat a tulajdonszerzési szándékát az e törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül bejelentette."
A Ftv. 19. § (2) bekezdése szerint:
"A szövetkezet a lakosság részére ipari, kereskedelmi és szolgáltatói tevékenység céljából ingyenesen kapott, vagy a jogelőd tulajdonában volt ingatlant nem idegenítheti el. Ha ezt a tevékenységet megszünteti, a tulajdonjog visszaszáll az államra, illetve az ingatlan fekvése szerinti helyi önkormányzatra [az eredetiben: helyi tanácsra], amely viszont a lakossági szolgáltatásról köteles gondoskodni."
II.
1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Ftv. fenti rendelkezését jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1. § b) pontja szerinti hatáskörében vizsgálhatja-e. Az Ftv.-t ugyanis a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 80. § a) pontjában hatályon kívül helyezte, a hatályvesztés időpontja 1994. július 27-ike volt.
Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította már, hogy utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály alkotmányossági vizsgálatát végzi el, már hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében a bárki által indítványozott eljárás keretében utólagos normakontroll lefolytatására az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre. [pl.: 1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 666.]. Hatáskörének hiánya miatt a jogszabály hatályon kívül helyezése előtt érkezett indítvány tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette, a hatályon kívül helyezés után benyújtott indítványt pedig visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az Ámt. 3. § (3) bekezdése alkotmányellenessége tárgyában való eljárás lehetőségét is.
2.1. Az Ámt. 3. § (3) bekezdése az alkotmányossági vizsgálat időpontjában is hatályban van. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott idő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy e határidő a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján a hatályvesztésre vagy a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozzék.
2.2. Az Ámt. alkalmazásának határidejét maga határozta meg. A 2. § (2) és (3) bekezdései értelmében szabályait - ha a törvény maga kivételt nem tesz - 1992. június 30. napjáig, mezőgazdasági és ipari szövetkezeteket illetően 1992. december 31. napjáig lehetett alkalmazni. A törvény által tett kivétel például az, ha a szövetkezet végrehajtja az átalakulást, elfogadja az új törvény szerinti alapszabályát. Ekkortól - az Ámt. 2. § (5) bekezdése értelmében - a szövetkezet nem alkalmazhatta az Ámt.-t. Az 1993. január 1-én hatályba lépett 1992. évi LXXXVII. törvény 3. §-a azonban új rendelkezésként beiktatta az Ámt.-be a 2. § (4) bekezdését. Eszerint, ha a szövetkezet nem teljesíti az Ámt.-be foglaltakat 1992. június 30-ig, illetve december 31-ig, akkor azt követően is köteles az Ámt. rendelkezéseinek eleget tenni, azaz alkalmazni azokat. Az Ámt. tehát jelenleg is hatályos, mert hatályon kívül nem helyezett jogszabály. Alkalmazása azonban (a korábban keletkezett jogviszonyokat érintő jogviták eldöntésétől eltekintve) általában már nem lehetséges, eme szabály alól egyedi esetekben, a szövetkezet helyzetétől függően kivétel képezhető. A törvény alkalmazását korlátozó 2. § (2) és (3) bekezdéseibe foglalt szabály tehát önmagában nem lehet akadálya az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának.
3. Jelen alkotmánybírósági eljárásnak azonban nem általában az Ámt. vizsgálata a tárgya, hanem annak a 3. § (3) bekezdésébe foglalt szabályé, így a hatáskör vizsgálata szempontjából is eme szabályt kell alaposabban szemügyre venni.
3.1. A 3. § (3) bekezdése egy bizonyos vagyontárgyakból álló kör meghatározásakor egy másik jogszabály rendelkezését hívja segítségül, tehát utaló szabályt tartalmaz.
Tartalma csak ennek a másik, vagyis az utalt szabálynak [Ftv. módosított 19. § (2) bek.] a figyelembe vételével határozható meg. Ez a funkcionális egység szorosan összekapcsolja a két rendelkezést, az utaló szabály az utalt szabály nélkül nem fejt ki jogi hatást. Ugyanakkor az utalt szabály hatályon kívül helyezése nem hat ki az utaló szabály hatályban létére, nincsen abrogáló, a jogszabályt a hatályos normák közül kiiktató ereje.
3.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja szerinti alkotmánybírósági vizsgálat elvégzéséhez szükséges azonban, hogy a vizsgált jogszabály hatályban legyen. Egy utaló szabály alkotmányossági vizsgálata elképzelhetetlen az utalt szabály vizsgálata nélkül. Az utalás, mint jogtechnikai megoldás, a takarékosság eszköze bizonyos szempontból, megkíméli a jogalkotót, hogy egy jogszabály megalkotásakor újból le kelljen írnia egy már létező rendelkezést. Ugyanakkor - bár az előbb említett szoros kapcsolat fennáll a két jogtétel között - az utaló szabály sem bír olyan erővel, mely az utalt jogszabály hatályon kívül helyezése esetén, pusztán az utalás tényénél fogva, hatályban tartaná az utalt jogtételt.
Ha azonban az utaló és a felhívott jogszabályi rendelkezés tartalma szerint nem áll funkcionális egységben, szerves tartalmi összefüggésben (amikor tehát nem volt cél az utaló szabály alkalmazásának a felhívott rendelkezés hatályvesztéséből következő kizárása), az Alkotmánybíróság mérlegelés tárgyává teheti az utaló jogszabálynak a felhívott jogszabályi rendelkezés szerinti tartalommal való alkotmányossági vizsgálatát.
3.3. Ebben az esetben a konkrét alkotmányossági problémára alkalmazva a fenti megállapításokat, az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy az Ámt. 3. § (3) bekezdésébe foglalt - és a felhívott rendelkezéssel szorosan összefüggő - utaló szabály az utalt jogtétel hatályon kívül helyezése folytán, egy kiüresedett utalást tartalmaz. Az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzéséhez elengedhetetlen lenne az Ftv. hatályon kívül helyezett rendelkezésének vizsgálata is, melyre az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.
Így az Ftv. 19. § (2) bekezdése tekintetében a hatáskör vitán felül fennálló hiánya nem engedi meg az Alkotmánybíróságnak az Ámt. 3. § (3) bekezdésének érdemi alkotmányossági vizsgálatát.
Az Alkotmánybíróság ezért döntött az eljárás megszüntetése mellett.
4. Az Alkotmánybíróságnak sem az Abtv., sem más törvény nem ad hatáskört arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésének további perek eldöntése során való figyelembe vételét megtiltsa. Egy ilyen hatáskör - megléte esetén - komoly beavatkozási lehetőséget teremtene a rendes bíróságok ítélkezési munkájába, mely - az Alkotmány értelmében - csak a törvényeknek van alárendelve.
Az Alkotmánybíróságnak arra sincsen hatásköre, hogy az Ámt. 3. § (3) bekezdése alkalmazása során felmerülő, a birtoklási jogot, a tulajdonjog átírását, az értéknövelő beruházások megtérítése kérdését és a használati jog átadását illető kérdésekben akár konkrét jogvita eldöntéséhez kapcsolódva, akár általános jelleggel jogszabályértelmező döntéssel állást foglaljon. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány értelmezése tekintetében hozhat az Abtv. 1. § g) pontján nyugvó és a 27. § (2) bekezdése alapján mindenkire nézve kötelező döntést.
Mindezen indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntést hozta.
Budapest, 1996. június 10.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró