BH 1976.10.458 Villamos-energia távvezeték létesítésére igénybe vett ingatlan értékcsökkenése miatt keletkezett kártalanítási igény a létesítés időpontjában válik esedékessé, és az ettől számított elévülési idő eltelte után folyamatos károkozás címén sem érvényesíthető igény. Ez nem érinti az üzemeltetéssel okozott károk megtérítése iránti igényt [Ptk. 172. § (2) bek., 326. §, 1962. évi IV. tv. 9., 22. §, 40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. r. 62. § (2) bek., 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. r. 18. § (2) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 44. §].

Az I. és a II. r. alperes által üzemben tartott távvezetékek tartóoszlopai a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonában levő ingatlanból 183 ?-öl területet foglalnak el. A felperes szerint az említett területnek a művelésből való kiesése, a távvezeték biztonsági övezetében fennálló tilalmak és korlátozások, valamint a távvezeték karbantartásával járó taposások neki veszteséget, illetve többletköltségeket okoztak. Ezért keresetében az I. r. alperest 80 800 Ft, a II. r. alperest pedig 42 300 Ft kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperesek elsősorban elévüléssel védekeztek, mert a távvezetékek létesítése még 1963. év előtt történt.

A járásbíróság az alpereseket a kereset értelmében marasztalta. Az elévülési kifogást azért nem fogadta el, mert az ítélet indokolása szerint folyamatos károkozás esetén az elévülés csak a károkozó magatartás megszűnésekor kezdődik [Ptk. 326. § (1) bek.]. A kirendelt szakértő véleménye alapján az első fokú bíróság megállapította, hogy a felperes ingatlana a távvezetékek létesítése folytán értékcsökkenést szenvedett. Ezt az alpereseknek a villamosvezetékekre vonatkozó jogszabályok értelmében kártalanításként meg kell téríteniük.

Az alperesek fellebbezése folytán hozott másodfokú ítéletében a megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.

Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Az első és másodfokú ítéletben az elévülés kérdésében elfoglalt álláspont téves. A villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény (VET) 9. §-a értelmében az állami tulajdonban levő villamosműhöz tartozó vezetékek és azok tartószerkezeteinek idegen ingatlanon történő elhelyezésére és üzemben tartására a nehézipari miniszter az üzemben tartó javára vezetékjogot engedélyezhet. A vezetékjog ingyenes. A törvény 22. §-a pedig kimondja, hogy ha a villamosmű létesítésével, az előmunkálattal vagy az üzemben tartással kapcsolatos, e törvényen alapuló tevékenység során más ingatlanában kár keletkezik, a károsultat kártalanítani kell. A kártalanításra a kisajátítási kártalanítás [Ptk. 172. § (2) bek.] szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. A VET végrehajtásáról szóló 40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. rendelet (Vhr.) 62. §-ának (2) bekezdése szerint a VET hatálybaléptekor a meglevő vezetékekre a vezetékjogot a tényleges állapotnak megfelelően engedélyezettnek kell tekinteni.

A villamosvezetékekre vonatkozó vezetékjogról szóló és a 2/1968. (II. 9.) NIM sz. valamint a 3/1969. (VI. 25.) NIM sz. rendeletekkel módosított 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdése értelmében a vezetékjog alapján a létesítéssel, üzemben tartással okozott zöldkárokért, valamint az ingatlanban okozott egyéb károkért, különösen a művelési ág változásából az ingatlan értékcsökkenéséből keletkező károkért a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával pénzbeli kártalanítást kell fizetni. Ez a rendelkezés összhangban van a VET fentebb említett 22. §-a folytán értelemszerűen alkalmazandó, a kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-ában foglaltakkal, amely szerint többek közt meg kell téríteni azt az értékveszteséget, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradó ingatlan értékének csökkenésében jelentkezik.