157/B/2003. AB határozat

a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 35. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 35. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.) 23. § (3) bekezdésének utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmány 13. §-ában elismert tulajdonhoz való joggal, különösen a 13. § (2) bekezdésében megfogalmazott kisajátítási feltételekkel.

Az alkotmányellenességet az indítványozó szerint egyrészt az okozza, hogy a Ktvr. 23. § (3) bekezdése nem biztosítja, hogy a kisajátításra valóban közérdekből és csak a közérdek által indokolt mértékben kerüljön sor. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdésében előírt közérdekűség nem azonosítható a Ktvr.-ben felsorolt közérdekű célokra való hivatkozással.

Az indítványozó másrészt azért tartotta alkotmányellenesnek a szabályozást, mert az nem biztosítja megfelelően, hogy a közérdekű cél meghiúsulása esetén a tulajdonos visszakaphassa a kisajátított tulajdont. A kifogásolt rendelkezés csupán elővásárlási jogot biztosít a tulajdonosnak, míg az indítványozó más államok szabályozásához hasonlóan az eredeti állapot helyreállításának kezdeményezését, illetve vételi jog előírását tartotta indokoltnak.

Mindezek alapján az indítványozó kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Ktvr. 23. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét. Az alkotmányellenesség jogkövetkezményeinek tekintetében az indítványozó vagylagos kérelmet terjesztett elő: az Alkotmánybíróság vagy pro futuro semmisítse meg a támadott rendelkezést és kötelezze a jogalkotót az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotására, vagy a Ktvr. egészét semmisítse meg.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ksjtv.) 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Ktvr. 2008. január 1-jén hatályát vesztette.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítvány nem válik tárgytalanná, ha hasonló tartalmú szabályozás lép a támadott norma helyébe. Ilyen esetben az indítványban megjelölt szempontok alapján az elbíráláskor hatályos rendelkezés vizsgálandó. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992,579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.; 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 823.]

A Ktvr. 23. § (3) bekezdése alapján a korábbi tulajdonost elővásárlási jog illette meg. A Ktvr. helyébe lépett Ksjtv. 35. § (3) bekezdése visszavásárlási jogot biztosít a korábbi tulajdonosnak. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az új szabályozás tartalmilag hasonló rendelkezést tartalmaz, és csak az indítványban felvetett alkotmányossági probléma érdemi megvizsgálásával dönthető el, hogy a hatályos szabályozás ellentétes-e az Alkotmány 13. § (2) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság a Ksjtv. 35. § (3) bekezdésének utólagos alkotmányossági vizsgálatát végezte el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

2. A Ktvr. támadott rendelkezése:

23. § "(3) Amennyiben a kisajátítás célja nem valósul meg az ingatlan korábbi tulajdonosát elővásárlási jog illeti meg."

A Ksjtv. vizsgált rendelkezése:

35. § "(3) Amennyiben a kisajátítás célja a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem valósul meg, az ingatlan korábbi tulajdonosát visszavásárlási jog illeti meg. Az ingatlan korábbi tulajdonosának jogutód nélküli megszűnése esetén, vagy ha a korábbi tulajdonos (vagy annak jogutódja) a visszavásárlási jogról lemond, a visszavásárlási jog az állam, illetve az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat tulajdonosi jogainak gyakorlóját illeti meg."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy ellentétes-e az Alkotmány 13. § (2) bekezdésével, hogy a támadott rendelkezés nem határozza meg a közérdekű célokat. Az indítványozó szerint így a jogszabály nem biztosítja, hogy a kisajátításra valóban közérdekből és csak a közérdek által indokolt mértékben kerüljön sor.

Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése szerint a kisajátítás egyik feltétele, hogy arra közérdekből kerüljön sor. A Ksjtv. 2. §-a a tulajdonjog védelmében tételesen felsorolja azokat a közérdekű célokat, amelyek érdekében a kisajátítás megtörténhet. A 3. § alapján a közérdekű célok érvényre juttatásához elsősorban a kisajátításnál enyhébb tulajdonkorlátozó eszközöket kell igénybe venni. A 4. § meghatározza továbbá a kisajátításnak a közérdekű célokhoz kapcsolódó további konkrét feltételeit.

A 35. § (1) bekezdése kimondja: "A kisajátított ingatlan csak a kérelemben megjelölt célra használható fel." A kérelemben megjelölt célnak értelemszerűen a Ksjtv. 2-4. §-ában körülírt közérdekű célok közé kell tartoznia. Ezért nem a támadott rendelkezéstől függ, hogy valóban közérdekből és csak a közérdek által indokolt mértékben kerül-e sor a kisajátításra. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdésből következő közérdekűségi követelménnyel nem a támadott rendelkezés, hanem a Ksjtv. 2-4. §-ai vethetők össze. A jogalkalmazó hatóságok kötelessége mérlegelni, hogy az egyes kisajátítási ügyekben fennállnak-e a Ksjtv. közérdekűségre vonatkozó feltételei.

2. Az indítványozó azért is kifogásolta a szabályozást, mert - álláspontja szerint - az nem biztosítja kellően, hogy a cél meghiúsulása esetén a korábbi tulajdonos visszakapja a kisajátított tulajdont. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése szerint a kisajátítás feltétele, hogy arra kivételesen, közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett kerüljön sor. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint ezek a követelmények irányadóak az egyedi hatósági határozattal és a törvénnyel történő tulajdonelvonásra is. [először: 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 72.] Az Alkotmány 13. § (2) bekezdésének alkalmazása során az Alkotmánybíróság a feltétlen és azonnali kártalanítást jelentő értékgarancia érvényesülésére helyezi a hangsúlyt [először: 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 381.]. Ugyanakkor a testület a többi alkotmányos feltétellel egyenértékűnek tekinti a kivételesség előírását [479/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 667.] és a közérdekűség követelményét is [42/2006. (X. 5.) AB határozat, ABH 2006, 520.].

Jelen ügyben a kérdés az, hogy az Alkotmányból következő tulajdoni igény fennmaradhat-e a formális értelemben már lezajlott kisajátítás és az értékgarancia érvényesülése után. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 13. § (2) bekezdése olyan feltételeket támaszt a kisajátítással szemben, amelyek közül bármelyik hiánya a tulajdonelvonás akadályát képezi. Ezért a közérdekűség követelményéből az is következik, hogy mindaddig nem szűnik meg a tulajdonos pozíciójának alkotmányjogi védelme, amíg a tulajdonelvonást igazoló közérdekű cél nem valósul meg. Mivel a kisajátítást kérő nem használhatja más célra a kisajátított ingatlant, a cél meghiúsulása esetén a korábbi tulajdonos rendelkezési joga alapján dönthet arról, hogy vissza kívánja-e venni tulajdonát.

A Ksjtv. 35. § (2) bekezdése kimondja: "A kisajátítást kérőnek az ingatlant a kisajátítási határozatban meghatározott határidőn belül a kisajátítás céljára fel kell használnia és a kisajátítási cél szerinti használatot a kisajátítási határozatban előírt időtartamig biztosítania kell." Amennyiben a kisajátítás célja a kisajátítási határozatban megjelölt időtartamon belül nem valósul meg, a Ksjtv. 35. § (3) bekezdése visszavásárlási jogot biztosít az ingatlan korábbi tulajdonosának.

A visszavásárlási jogról a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 374. §-a rendelkezik. Az (1) bekezdés szerint a visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. A (3) bekezdés kimondja: "A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral; az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést."

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ksjtv. 35. §-a és a Ptk. 374. §-a megteremti a jogi lehetőséget arra, hogy az ingatlan korábbi tulajdonosa - saját döntése alapján - visszavásárolja kisajítátott tulajdonát a közérdekű cél meghiúsulása esetén. A visszavásárlási jog szerinti vételár alapja a tulajdon kisajátításakor fizetett összeg. Így a szabályozás biztosítja a korábbi tulajdonos elsőbbségi jogát az ingatlan megszerzésére, és az ellenértéket nem a piaci viszonyok, hanem a kisajátításkori állapot határozza meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ksjtv. 35. § (3) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 13. § (2) bekezdésével, ezért a rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Mivel az indítványozó további, vagylagosan előterjesztett kérelme nem önálló indítvány, hanem a támadott rendelkezés megsemmisítéséhez kapcsolódó, járulékos kérelem, arról az Alkotmánybíróság külön nem rendelkezett.

Budapest, 2008. április 28.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró