1/2001. (I. 17.) AB határozat

a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 10. § a) pontjában írt "vagy kormányrendelet" szövegrész alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést a határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.

A törvény 10. § a) pontja a következő szöveggel marad hatályban:

"10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki

a) törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;"

2. Az Alkotmánybíróság egyebekben az indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. §-ának alkotmányellenességét és erre tekintettel semmisítse meg a "törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet" szövegrészt.

Álláspontja szerint a Jat. 10. §-a azért alkotmányellenes, mert - annak legalábbis a kifogásolt szövegrésze - ellentétes a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésének azzal az előírásával, amely szerint "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot." Az indítványozó szerint "az idézett jogszabályok ütközése abban nyilvánul meg, hogy míg az Ötv. csak az Országgyűlést (mint törvényhozót) jogosítja fel, ... addig a jogalkotási törvény erre a Kormánynak is felhatalmazást ad." Úgy látja, hogy "miután a felhatalmazó egyúttal a felhatalmazás kereteit is meghatározhatja, ezzel a jogával a Kormány nemcsak az Országgyűlés hatáskörét vonja el, hanem egyidejűleg korlátozza az önkormányzatok hatáskörét is, vagy épp ellenkezőleg, olyan hatáskört adhat az önkormányzatoknak, melyet a törvényhozó nem kívánt megadni." Állítása szerint az Ötv. 16. § (1) bekezdése "kogens felsorolását tartalmazza annak, hogy mely jogszabály adhat felhatalmazást az önkormányzatoknak rendeletalkotásra. Az egytagú felsorolásba ("törvény felhatalmazása alapján") nem lehet beleérteni a többi jogszabályt, így sem a kormányrendeletet, sem a miniszteri rendeletet, sem az államtitkári rendelkezést." Állítja azt is, hogy "mivel az Ötv. minősített többséget igénylő, garanciális jelentőségű törvény, ezért az annak tartalmával ellentétes más szabályozás - még ha az törvényi szintű szabályozás is -, a jogállamiság elvét sérti, ezért alkotmányellenes."

II.

Az Alkotmánybíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:

1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint:

"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet."

"35. § (1) A Kormány

b) biztosítja a törvények végrehajtását;"

"35. § (1) A Kormány

k) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz..."

"40. § (3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni."

"43. § (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg..."

"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül..."

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"44/B. § (2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat."

"44/B. § (3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is."

"44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai."

2. A Jat. értelmében:

"7. § A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet."

"10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki

a) törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;

b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére."

"41. § (2) A Kormány az általa kezdeményezett törvénytervezetének előkészítése során a szabályozás fő kérdéseiben előzetesen állást foglal."

3. Az Ötv. alapján:

"7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, a főjegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is."

"7. § (2) Törvényben vagy. törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben előírt esetekben honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófaelhárítási ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában."

"16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."

"95. § A Kormány:

a) a belügyminiszter közreműködésével, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;

b) javaslatot terjeszt az Országgyűléshez az Alkotmánnyal. ellentétesen működő helyi képviselő-testület feloszlatására;

c) rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési előírásait;

d) irányítja az államigazgatási feladatok ellátását és gondoskodik végrehajtásuk feltételeiről;

e) dönt az államigazgatási szerv és a helyi önkormányzat között keletkező - jogilag szabályozott más eljárás keretébe nem tartozó - vitában."

III.

Az indítvány részben megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kérdésével. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy a "törvényi rendelkezések - értelmezéstől függő - ellentétes tartalma pedig önmagában, anyagi alkotmányellenesség hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség megállapításához". (ABH 1991,175, 176.) Már e határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendelkezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlápozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magábanvéve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának." (ABH 1991, 175, 176.)

"A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható , meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentétes összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet." (ABH 1991, 175, 176-177.)

2. A jelen esetben tehát azt kellett vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak, hogy az Ötv. 16. § (1) bekezdése, illetőleg a Jat. 10. § a) pontjában foglalt rendelkezések közötti indítványozó által állított -ellentmondás sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését.

Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése értelmében: "A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg..."

A 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig: "A helyi képviselő-testület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,..."

Az önkormányzat helyi önkormányzati ügekben meglévő önálló szabályozási joga önkormányzati alapjognak tekintendő, amely - éppen e jellegénél fogva és erre tekintettel - fokozottabb védelem alatt, is áll. "Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok természetét [pl. 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 68-73.; 57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 331.; 77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 396.]. E határozataiban megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok a helyi képviselő-testületek számára biztosított olyan hatáskörcsoportok, amelyek a helyi önkormányzás körében az önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik. Az önkormányzatokat az egyes alapjogok körében megillető autonómia azonban nem feltétlen és korlátozhatatlan." [56/1996. (XII.12.) AB határozat, ABH 1996, 204, 207.]

Az indítványozó az Alkotmánybíróságtól a Jat. 10. §-ában szereplő "törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet" szövegrész alkotmányellenességének megállapítását, és annak nyomán megsemmisítését kéri.

2.1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a törvényerejű rendeletet a törvénnyel azonos szintű szabályozásként ismeri el (7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 71.], sőt a 20/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejezetten ki is mondja azt, hogy ;,...a hatályos törvényerejű rendeletek az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alkalmazásában törvénynek minősülnek." (ABH 1994, 106, 112.)

A törvényerejű rendelet tehát gyakorlatilag törvényként adhatott felhatalmazást a helyi önkormányzatoknak arra, hogy a helyi önkormányzati ügyeket rendelettel szabályozhassák. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek azt, hogy a Jat. 10. §-a nemcsak a törvényt, de a törvényerejű rendeletet is alkalmas jogforrásnak tekintette ahhoz, hogy abban a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletszabályok megállapítására hivatott önkormányzati rendeletek alkotására felhatalmazó rendelkezések megjelenhessenek.

2.2. Más a helyzet azonban a kormányrendelettel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság már a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában kifejtette, hogy "a törvényen kívül más jogszabály a helyi autonómiát nem korlátozhatja", illetőleg nyomatékosan utalt arra, hogy "...az önkormányzatok alapjogai eleve az általános törvények keretei között értendők." (ABH 1993, 48, 71.) Vagyis ezzel egyértelműen kifejezésre juttatta: "Az alapjogok szabályozása elsősorban a Kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát az önkormányzatok számára." (56/1996. (XIl. 12.) AB határozat, ABH 1996, 204, 207.] Nyilvánvaló ezért az is, hogy ez a biztosíték enyészne el akkor, ha a Kormány rendelete is helyi rendeletalkotásra felhatalmazó (kötelező) rendelkezéseket tartalmazhatna.

A 77/1995. (XII. 21.) AB határozat világosan fogalmaz: "Az Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati ügyekben megillető igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába." (ABH 1995, 390, 394.)

Az Alkotmánybíróság - a fentiekre is tekintettel megállapította, hogy a Jat. 10. § a) pontjában és az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tartalma ütközik egymással, továbbá a Jat. 10. § a) pontjában foglalt rendelkezés ellentétes az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében foglaltakkal.

Az Ötv. - közvetlenül az Alkotmány 43. § (2) bekezdésére épülő - 16. § (1) bekezdésének abban a rendelkezésében tehát, amely szerint "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot", a "törvény" szó valóban törvényt és nem a végrehajtó hatalom (Kormány, miniszter) normáit is magában foglaló jogszabályt jelent. Nyilvánvalóan ellentétes ezzel - s az Alkotmány 43. § (2) bekezdésének tartalmával is - a Jat. 10. § a) pontjában írt kormányrendelet.

A kollízió tehát megállapítható s erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Jat. 10. § a) pontjában tett felsorolásában szereplő "vagy kormányrendelet" szövegrészt alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

3. A Jat. 7. §-a értelmében "a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet."

A Kormány a maga feladatkörében [Alkotmány 35. § (2) bekezdés] "saját jogon" bocsáthat ki rendeletekét, illetőleg "végrehajtási karakterű" jogalkotói hatalommal rendelkezik. A saját feladatkörébe nem tartozhat az önkormányzati autonómiát korlátozó helyi rendeletalkotás kötelező elrendelése; ilyen tárgyú hatásköre az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem vezethető le. Ellenkezőleg: az Alkotmány 43. § (2) bekezdése értelmében "a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg".

Az önkormányzati közigazgatással kapcsolatos "végrehajtási karakterű" kormányrendeleti szabályozást maga az Alkotmány szorítja az államigazgatási feladatok és hatáskörök, valamint hatósági hatáskörök ellátására: "A polgármester az önkormányzati feladatain kívül tőrvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat"; "Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatal ügyintézőjének is." [Alkotmány 448. § (2)-(3) bekezdései.] Erre az alkotmányi szabályozásra támaszkodnak az Ötv. 7. § (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezések, amelyek - törvény felhatalmazása alapján - lehetővé teszik a kormányrendeletnek, hogy államigazgatási hatósági hatáskört, államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthasson meg a törvényben felsoroltak részére [7. § (1) bekezdés]; illetőleg az - a törvény mellett - honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke részére biztosítsa a részvételt az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és véglehajtásában.

Az Ötv. "A helyi önkormányzatok és a központi állami szervek, az önkormányzati jogok védelme" című X. fejezete sem említ - összhangban az Alkotmánnyal - egyetlen olyan Kormányhoz rendelt hatáskört sem, amely kifejezetten a helyi önkormányzati ügyekkel összefüggésben illetné meg. (95. §) Nem tartoznak (de nem is tartozhatnak) tehát a "maga" feladatkörébe az önkormányzati ügyek; ugyancsak összhangban az Alkotmány 448. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, feladat- és hatásköre az "önkormányzati közigazgatást" érintően kifejezetten csak az államigazgatási és hatósági jellegű feladatokat érintheti. Ezt fejezi ki az Alkotmány 40. § (3) bekezdése is, amely szerint: "A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni."

Az Alkotmánybíróság tehát megállapítja: Az Alkotmány 35: § (1) bekezdésének az a rendelkezése, amelynek értelmében a Kormány "biztosítja a tőrvények végrehajtását", nem tekinthető olyan generális felhatalmazásnak, amely a Kormány számára mind az önkormányzati, mind az államigazgatási feladat- és hatásköröket telepítő jog(rendelet)alkotás előtt megnyitná az utat. Döntő itt az, hogy a "maga" feladatkörébe milyen jogosítványokat sorol(nak) az Alkotmány, illetőleg az Alkotmány nyomán kibocsátott törvények. (Itt különösen az Ötv.) E tekintetben mind az Alkotmány, mind az Ötv. tiszta helyzetet teremt: a Kormány jogalkotási hatáskörének megvonásakor mindkettő az önkormányzati autonómia biztosításának követelményéből indult ki, és ennek megfelelően nem biztosította a kormányrendelet számára azt a lehetőséget, hogy az kötelezővé tehesse az önkormányzatok számára a rendeletalkotást.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ("A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.") sem értelmezhető akként, hogy a "maga feladatkörén" túlterjeszkedő kormányrendelettel sem ütközhetne a helyi cinkormányzat rendelete. Ekkor ugyanis éppen a Kormány rendelete lesz az, amely nem az Alkotmányban megkövetelt tárgykörben, hanem éppen - szemben például az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében törvényi szabályozáshoz kötött helyi önkormányzati jogok és kötelezettségek megállapítására vonatkozó rendelkezésben foglaltakkal - törvény helyett igyekszik szabályozást adni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen tartalmú kormányrendelet nem minősülhet olyan "magasabb szintű jogszabálynak", amely a helyi önkormányzati rendelet alkotmányellenessége megállapításának mércéjéül szolgálhatna. Az önkormányzati rendeletalkotásban kifejeződő, önkormányzati ügyekben való önálló szabályozás joga [Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja) tehát csak akkor érvényesülhet - s ennek révén az Alkotmány által is védett autonómia csak akkor teljesedhet ki -, ha a Kormány valóban, normatív módon sem avatkozhat be az önkormányzatokat az önkormányzati ,ügyekben megillető igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába. [77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 390, 394.]

4. Az 1987-ben megalkotott Jat. támadott rendelkezésében [10. § a) pontjai nem tükröződik az a szemléletváltás, amely - a fentiek szerint - mind az Alkotmányban, mind az Ötv.-ben nyomon követhető. Az azonos tárgyban (önkormány-rab rendeletek alkotására adható felhatalmazás) később és speciálisan a helyi rendeletalkotást érintő alkotmányi és Ötv.-beli rendelkezések és a korábbi, általánosságban a jogalkotásról szóló Jat. szabályai között tehát kollízió feszül, amely - az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében, illetőleg a 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezésekre tekintettel csak úgy oldható fel, ha az Alkotmánybíróság a Jat. 10. § a) pontjából a "vagy kormányrendelet" szövegrészt megsemmisíti.

A kollízió jogelvek alapulvételével is (lex specialis..., lex posterior...) feloldható lehet, éspedig az Ötv. 16. § (1) bekezdésében adott szabályozás javára. Ezt a megoldást (az cinkormányzati rendelet kibocsátásának törvényhez kötését) támasztják alá az Alkotmánybíróság - önkormányzati autonómiát védő - határozatai is.

5. Azzal, hogy a Kormány rendelettel nem kötelezheti az önkormányzatokat rendeletalkotásra, nem szükségképpen gyengül a kormányzati munkában kapott szerepe. Tekintettel ugyanis arra, hogy a törvényalkotás kezdeményezésében (Alkotmány 25. § (1) bekezdése] kiemelt szerephez jut, módja van arra, hogy a túlnyomórészt az általa előterjesztett törvénytervezetekben megjelenjenek a helyi cinkormányzati rendeletalkotásra felhívó (kötelező) rendelkezések. Erre annál is inkább lehetősége nyílik, mivel amúgy is "...az általa kezdeményezett törvény tervezetének előkészítése során a szabályozás fő kérdéseiben előzetesen állást foglal" [Jat. 41. § (2) bekezdése].

Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá: az, hogy a Kormány rendelete nem írhat elő az önkormányzatok számára kötelező jogalkotási (rendeletalkotási) feladatot, még nem jelenti azt, hogy erre nézve figyelemfelhívással, ajánlással sem élhetne. Eddigi gyakorlatának megfelelően erre a továbbiakban is módja és lehetősége nyílik.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Jat. 10. §-ában szereplő "vagy kormányrendelet" szövegrészt alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

6. Az indítványozó szerint alkotmányellenes az is, ha az Ötv.-t, mint "minősített többséget igénylő, garanciális jelentőségű törvényt" az "annak tartalmával ellentétes más szabályozás - még ha az törvényi szintű szabályozás is" sérti.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megjegyzi: "A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." [Alkotmány 7. § (2) bekezdése] Erre figyelemmel tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált esetben nincs szó arról, hogy ún. "egyszerű" törvény ütközne "minősített többséget igénylő" törvénnyel.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró helyett

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró t

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 2578/1999