1109/B/2001. AB határozat

Tamási Város Önkormányzati Képviselő-testületének a hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 7/2003. (III. 9.) számú rendelete 3. § (3) bekezdése, valamint a 7. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság Tamási Város Önkormányzati Képviselő-testületének a hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 7/2003. (III. 9.) számú rendelete 3. § (3) bekezdésének, valamint a 7. § (3) bekezdésének az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Tamási Város Önkormányzati Képviselő-testületének a hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 7/2003. (III. 9.) számú rendelete 3. § (3) bekezdésének, valamint 7. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó Tamási Város Képviselő-testületületének a köztisztasággal kapcsolatos helyi közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 22/1995. (XII. 9.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 1. § (1) bekezdése, valamint 3. § (2) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör.1. olyan ingatlantulajdonosok számára is kötelezővé teszi a szemétszállítási díj fizetését, akik maguk gondoskodnak egyedileg a szemét elszállításáról, vagy egyéb módon történő felhasználásáról (hasznosításáról). [1. § (1) bekezdés] Az indítványozó azt állítja, hogy az Ör.1.-ben megállapított szemétszállítási díj a szolgáltató tényleges munkavégzésével nem arányos. Kifogásolja az Ör. 1.-nek azt a rendelkezését is, amely meghatározza a kötelező szokásos elszállítandó szemét mennyiségét, ez pedig egy db 110 liter űrtartalmú tárolóedényben elhelyezhető mennyiség. Az indítványozó az Alkotmánybíróság több hiánypótlási felhívása nyomán kifejtette, hogy a támadott Ör.1. rendelkezések sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ában foglaltakat, ezért ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezésével. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmét is állította, de nem jelölte meg, hogy milyen alapon véli megállapíthatónak a támadott előírások alkotmányellenségét.

Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 7/2003. (III. 9.) számú önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.2.) újraszabályozta a város területén a települési szilárd hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatást, az ezzel kapcsolatos feladat- és hatásköröket, az ingatlantulajdonosok és a közszolgáltatók jogait és kötelességeit, a közszolgáltatás díját. Az Ör.2. 2003. március 1. napjával lépett hatályba, egyidejűleg ugyanezen határnappal az Ör.1.-et hatályon kívül helyezte. (29. §) A támadott rendelkezések tartalmilag megegyeznek az ör.2.-ben a 3. § (3) bekezdésével és a 7. § (2) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság a következetes gyakorlatának megfelelően (pl. 933/B/1992. AB határozat, ABH 1997, 574.; 719/B/1993. AB határozat, ABH 1998, 887.; 1268/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1066.) a felülvizsgálatot az új rendelkezésekre terjesztette ki és ezek érdemi alkotmányossági vizsgálatát végezte el.

2. Az indítványban érintett jogszabályok:

Alkotmány:

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

Ptk.:

"201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár."

Ör.1.:

"1. § (1) Tamási Város közigazgatási területén az önkormányzat által szervezett települési szilárd hulladék (háztartási és egyéb szemét) összegyűjtését, elszállítását és elhelyezését (a továbbiakban együtt: szemétszállítás) a helyi közszolgáltatással ellátott (a szemétszállításba bekapcsolt területeken lévő) ingatlanok tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles igénybe venni és az ingatlanán keletkező hulladék elhelyezéséről ilyen módon gondoskodni."

"3. § (2) E rendelet alkalmazásában

a)

b) szokásos mennyiség: az egy db 110 liter űrtartalmú fedeles tárolóedényben

(kukában) elhelyezhető mennyiség;

c) ...

" Ör.2.:

"3. § (3) A város rendszeres hulladékszállításba bevont - és e rendelet 1. pont számú mellékletében meghatározott utcajegyzék, valamint a 24. § (1) bekezdés szerinti - területein az ingatlantulajdonos e rendelet szabályai szerint jogosult és köteles igénybevenni a közszolgáltatást."

§ (3) A tárolóedényt - a gyűjtés gyakoriságára is figyelemmel - úgy kell megválasztani, hogy az arányos legyen a keletkezett hulladék mennyiségével, de ürítésenként legalább 110 liter tárolókapacitás rendelkezésre álljon ingatlanonként. Társasházak, lakásszövetkezetek esetében a közösen használt edény méretének megválasztásakor is figyelembe kell venni a lakásonként előírt 110 liter tárolókapacitást."

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) tartalmazza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet.

A településtisztaság biztosítása az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik. E feladat részletezését a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) tartalmazza. A Hgt. 20. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlantulajdonos köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni és az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A Hgt. 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladatává teszi a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A Hgt. 23. §-a úgy rendelkezik, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás tartalmát, ellátásának rendjét és módját, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit, az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget. A Hgt. 25. § (1) bekezdése szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás díját arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket alapul véve, a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell megállapítani. E külön jogszabály a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet.

Az Ör.2. 17. § (3) bekezdése és a 2. számú melléklet szerint az ingatlantulajdonosok a választható, szabvány szerinti űrtartalmú és darabszámú tárolóedény után, a megállapított egységnyi díjtétel és ennek mennyiségi szorzataként kiszámított díj fizetésére kötelesek. Az ingatlantulajdonosok - az Ör. 7. § (1) és (2) bekezdése értelmében - a várható szemétkibocsátás mennyisége alapján kötnek szerződést a szolgáltatóval, maguk választják meg a számukra megfelelő és szükséges tárolóedényt és a heti ürítések számát is. Ennek megfelelően megállapítható tehát, hogy az ingatlantulajdonosok a tényleges szemétmennyiség mértékéhez igazodóan fizetik a szolgáltatási díjat.

Az Alkotmánybíróság hasonló ügyben korábban már megállapította, hogy "a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. (...) Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díjmegállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi. [48/2000. (XII. 18.) AB határozat, ABH 2000, 484, 489.]

Az Alkotmánybíróság az indítványozó érvelését figyelembe véve utal arra, hogy esetenként előfordulhat, hogy a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt az ingatlantulajdonos kisebb mennyiségű háztartási szilárd hulladékot helyez ki. Ez esetben azonban a kisebb méretű gyűjtőedény, vagy a ritkább gyakoriságú heti tárolóedény-ürítés választásával a közszolgáltatási szerződés módosítható. Nem ítélhető azonban életszerűnek az, hogy az ingatlan használata során a tulajdonos egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének polgári jogi elve sérelmét nem idézi elő, tekintetbe véve az Ör.2.-nek a szolgáltatási díj megállapítására vonatkozó - a fentiekben már jelzett - előírásait.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.2. támadott 3. § (3) és 7. § (3) bekezdése a Ptk. 201. § (1) bekezdésébe nem ütközik, ezáltal nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, ezért az e rendelkezések megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasította.

2. Az indítványozó hivatkozott az Ör.2. támadott rendelkezése kapcsán az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmére is, de többszöri hiánypótlási felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy milyen alapon véli megállapíthatónak ebben a tekintetben az alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. §-ának (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló okot is tartalmaznia kell. A tartalmi követelményeknek nem megfelelő indítvány érdemben nem bírálható el. (Vö.: 668/B/2001. AB határozat, ABK 2003. augusztus-szeptember, 619, 621.) Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontja alapján (ABK 2003. augusztus-szeptember, 564, 569.) visszautasította.

Budapest, 2004. február 23.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró