32015R0757[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/757 RENDELETE

(2015. április 29.)

a tengeri közlekedésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a tagállamok joghatósága alatt álló kikötőkbe érkező, azokon belül tartózkodó vagy azokból távozó hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és az e hajókkal kapcsolatos egyéb releváns információknak a pontos nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy költséghatékony módon ösztönözze a tengeri közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet az 5 000 bruttó tonnatartalmú és annál nagyobb hajókra kell alkalmazni rakomány vagy utasok kereskedelmi célú szállítására irányuló útjaik esetében az ilyen hajók utolsó útiterv szerinti kikötőből egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőbe tartó útjai során, egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőből a következő útiterv szerinti kikötőbe tartó útjai során, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkön belül történő üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik vonatkozásában.

(1a) 2025. január 1-jétől ez a rendelet az 5 000 bruttó tonnatartalom alatti, de 400 bruttó tonnatartalomnál nem kisebb általános teherhajókra is alkalmazandó rakomány kereskedelmi célú szállítására irányuló útjaik esetében az utolsó útiterv szerinti kikötőből egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőbe tartó útjaik során, egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőből a következő útiterv szerinti kikötőbe tartó útjaik során, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkön belül történő üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik vonatkozásában, továbbá az 5 000 bruttó tonnatartalom alatti, de 400 bruttó tonnatartalomnál nem kisebb nyílt tengeri hajókra az utolsó útiterv szerinti kikötőből egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőbe tartó útjaik során, egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőből a következő útiterv szerinti kikötőbe tartó útjaik során, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkön belül történő üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik vonatkozásában.

(1b) Ezt a rendeletet 2025. január 1-jétől alkalmazni kell az 5 000 bruttó tonnatartalmú és annál nagyobb nyílt tengeri hajókra az utolsó útiterv szerinti kikötőből egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőbe tartó útjaik során, egy tagállami joghatóság alatt álló kikötőből a következő útiterv szerinti kikötőbe tartó útjaik során, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkön belül történő üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik vonatkozásában.

(1c) Az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok a következők:

a) szén-dioxid (CO2);

b) a 2024 után keletkező kibocsátások tekintetében a metán (CH4); valamint

c) a 2024 után keletkező kibocsátások tekintetében a dinitrogén-oxid (N2O).

Amennyiben ez a rendelet az üvegházhatást okozó gázok teljes összesített kibocsátására vagy a kibocsátott üvegházhatású gáz teljes összesített mennyiségére hivatkozik, azt az egyes gázok külön-külön meghatározott teljes összesített mennyiségeire való hivatkozásként kell értelmezni.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, halász- és halfeldolgozó hajókra, kezdetleges építésű, fából készült hajókra, mechanikus meghajtás nélküli hajókra és a nem kereskedelmi célra használt, állami hajókra.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)

"üvegházhatásúgáz-kibocsátások" : az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok hajók általi kibocsátása a 2. cikk (1c) bekezdésének első albekezdésével összhangban;

b)

"útiterv szerinti kikötő" : a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének z) pontjában meghatározott útiterv szerinti kikötő ( 1 )

c)

"út" : a hajó minden olyan mozgása, amely egy útiterv szerinti kikötőből indul vagy ott ér véget;

d)

"társaság" : a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének w) pontjában meghatározott hajózási társaság;

e)

"bruttó tonnatartalom (BT)" : a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által 1969. június 23-án Londonban elfogadott, a hajók köbözéséről szóló nemzetközi egyezmény I. mellékletében vagy bármely utódegyezményben meghatározott köbözési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom;

f)

"hitelesítő" : olyan jogi személy, amely hitelesítési tevékenységet végez, és amelyet a 765/2008/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően egy nemzeti akkreditáló testület akkreditált;

g)

"hitelesítés" : azok a tevékenységek, amelyeket a hitelesítő végez annak értékelése céljából, hogy a társaság által továbbított dokumentumok megfelelnek-e az e rendelet szerinti követelményeknek;

h)

"megfelelőségi dokumentum" : olyan, egy adott hajóra vonatkozó dokumentum, amelyet hitelesítő bocsátott ki a társaság számára, és amely igazolja, hogy a hajó egy meghatározott jelentési időszak tekintetében megfelelt az e rendelet szerinti követelményeknek;

i)

"egyéb releváns információk" : a hajó tüzelőanyag-fogyasztásából származó üvegházhatású gáz-kibocsátásra, a fuvarozási tevékenységére és az energiahatékonyságára vonatkozó olyan információk, amelyek lehetővé teszik a kibocsátási tendenciák elemzését és a hajó teljesítményének értékelését;

j)

"kibocsátási tényező" : üvegházhatású gáz átlagos kibocsátása az adott forrásanyaggal kapcsolatos tevékenységre vonatkozó adatokhoz viszonyítva, az égetés során teljes oxidációt és más vegyi reakciók esetében teljes átalakulást feltételezve;

k)

"bizonytalanság" : egy mennyiség meghatározásának eredményével összefüggő, százalékban kifejezett paraméter, amely az adott mennyiséghez ésszerűen hozzárendelhető értékek szórását jellemzi - beleértve a szisztematikus és véletlenszerű hibák hatásait is, valamint leírja a szóban forgó értékeknek az átlagérték körüli 95 %-át magában foglaló megbízhatósági intervallumot, figyelembe véve az értékek eloszlásának esetleges aszimmetriáját is;

l)

"konzervatív" : egy feltételrendszer meghatározásának olyan módja, amely biztosítja, hogy ne lehessen alulbecsülni az éves kibocsátást vagy túlbecsülni a távolságokat és a szállított rakomány mennyiségét;

m)

"jelentési időszak" : bármely év január 1-jétől december 31-ig tartó időszaka; olyan utak esetében, amelyeknél az indulási és az érkezési időpont két különböző évre esik, a vonatkozó adatokat az érintett évre vonatkozóan kell figyelembe venni;

n)

"kikötőben horgonyzó hajó" : az a hajó, amelyet a berakodás, kirakodás valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, vagy lehorgonyoznak egy adott tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek;

o)

"jégosztály" : a hajóhoz rendelt jelölés, amelyet a lobogó szerinti állam illetékes nemzeti hatóságai vagy a lobogó szerinti állam által elismert szervezet ad ki a hajó részére, és amely jelzi, hogy a hajót jeges vizeken történő hajózásra tervezték;

p)

"felelős igazgatási hatóság" : az 2003/87/EK irányelv 3gf. cikkében említett, a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság;

q)

"társasági szintű összesített kibocsátási adatok" : a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő és az említett irányelv értelmében a társaságok által jelentendő kibocsátásainak összege a társaság által a jelentési időszakban a felelősségi körébe tartozó valamennyi hajó tekintetében.

II. FEJEZET

NYOMONKÖVETÉS ÉS JELENTÉS

1. SZAKASZ

A nyomonkövetés és a jelentés alapelvei és módszerei

4. cikk

A nyomonkövetés és a jelentés közös alapelvei

(1) A 8-12. cikkel összhangban a társaságok minden hajójuk tekintetében kötelesek nyomon követni és bejelenteni az adott jelentési időszak során a releváns paramétereket. Az említett nyomonkövetést és jelentést a valamely tagállam joghatósága alá tartozó összes kikötőre, valamint a valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező vagy onnan induló összes hajóútra vonatkozóan el kell végezniük.

(2) A nyomonkövetésnek és a jelentésnek teljes körűnek kell lennie és ki kell terjednie a tengeren tartózkodó és a kikötőben horgonyzó hajók tüzelőanyag-elégetéséből származó üvegházhatású gáz kibocsátásra. A társaságok a jelentési időszakban kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni a hiányos adatok előfordulásának megelőzése érdekében.

(3) A nyomonkövetésnek és a jelentésnek összehangoltnak és összehasonlíthatónak kell lennie. Ennek érdekében a társaságoknak ugyanazokat a nyomonkövetési módszereket és adatkészleteket kell használniuk, a hitelesítő által értékelt változtatásokkal.

(4) A társaságoknak átlátható módon kell felvenniük, rögzíteniük, összeállítaniuk, elemezniük és dokumentálniuk a nyomonkövetési adatokat - így a feltevéseket, referenciákat, kibocsátási tényezőket és a tevékenységre vonatkozó adatokat - annak érdekében, hogy a hitelesítő számára lehetővé tegyék a üvegházhatású gáz-kibocsátás újbóli meghatározását.

(5) A társaságok kötelesek biztosítani, hogy a üvegházhatású gáz-kibocsátás meghatározása sem rendszerszerű hiba miatt, sem tudatosan ne legyen pontatlan. A társaságok kötelesek azonosítani és csökkenteni a pontatlanságok esetleges forrásait.

(6) A társaságok a nyomon követendő és jelentendő üvegházhatású gáz-kibocsátás értékek megbízhatóságával kapcsolatban gondoskodnak az elvárható bizonyosság meglétéről.

(7) A társaságok későbbi nyomonkövetési és jelentési tevékenységük során a 13. cikk (3) vagy (4) bekezdésének megfelelően kiadott hitelesítési jelentésekben foglalt ajánlások figyelembevételére törekednek.

(8) A társaságok a 11a. cikk szerinti jelentési időszak alatt bejelentik a felelősségi körükbe tartozó hajók társasági szintű összesített kibocsátási adatait.

5. cikk

A üvegházhatású gáz-kibocsátások és egyéb releváns információk nyomonkövetésének módszerei

(1) A 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában a társaságok az összes hajójuk tekintetében meghatározzák az I. mellékletben megállapított módszerek bármelyike szerint a üvegházhatású gáz kibocsátást, továbbá nyomon követik a II. mellékletben foglalt, vagy az annak megfelelően elfogadott szabályok szerint az egyéb releváns információkat.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 23. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I. és II. mellékletének módosítására vonatkozóan annak érdekében, hogy figyelembe vegye a metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátásoknak, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak e rendelet hatálya alá vonását, továbbá a 2003/87/EK irányelv módosításait, valamint hogy az említett mellékleteket hozzáigazítsa az említett irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokhoz, a vonatkozó nemzetközi szabályokhoz, valamint a nemzetközi és európai szabványokhoz. A Bizottság felhatalmazást kap arra is, hogy e rendelet 23. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy - figyelemmel a technológiai és tudományos fejlődésre és a 2003/87/EK irányelvvel létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatékony működésének biztosítása érdekében - módosítsa e rendelet I. és II. mellékletét az azokban foglalt nyomonkövetési módszerek elemeinek pontosítása céljából.

A Bizottság 2023. október 1-ig elfogadja az e bekezdés első albekezdésében említettek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat annak érdekében, hogy figyelembe vegye e rendelet hatályának kiterjesztését a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátásra, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra. A metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló módszereknek ugyanazokon az elveken kell alapulniuk, mint az e rendelet I. mellékletében meghatározott, a szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló módszereknek, az adott üvegházhatásúgáz-kibocsátás jellegét tükröző esetlegesen szükséges kiigazításokkal. Az e rendelet I. mellékletében meghatározott módszereket és az e rendelet II. mellékletében meghatározott szabályokat adott esetben össze kell hangolni a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról és a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott módszerekkel és szabályokkal.

2. SZAKASZ

Nyomonkövetési terv

6. cikk

A nyomonkövetési terv tartalma és benyújtása

(1) A társaságok 2017. augusztus 31-ig kötelesek a hitelesítőknek az összes hajójuk tekintetében benyújtani egy nyomonkövetési tervet, amelyben feltüntetik, hogy a üvegházhatású gáz-kibocsátások és az egyéb releváns információk nyomonkövetésére és jelentésére milyen módszert választottak.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, azon hajók tekintetében, amelyek 2017. augusztus 31. után első alkalommal kerülnek e rendelet hatálya alá, a hajót üzemeltető társaság köteles indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az említett összes hajónak valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben történő első kikötését követő két hónapon belül benyújtani a hitelesítőnek a nyomonkövetési tervet.

(3) A nyomonkövetési tervnek tartalmaznia kell az érintett hajó nyomonkövetési módszertanának teljes és átlátható dokumentációját, továbbá legalább a következő elemeket:

a) a hajó azonosítója és típusa, beleértve a nevét, az IMO-nál vezetett azonosító számát, lajstromozási kikötőjét vagy anyakikötőjét és a hajó tulajdonosának nevét;

b) a társaság neve, valamint a kapcsolattartó személy címe, telefonszáma és e-mail-címe, továbbá a társaságokra és bejegyzett tulajdonosokra vonatkozó egyedi IMO-azonosító szám;

c) a hajó fedélzetén található következő üvegházhatású gáz kibocsátó források leírása: főgépek, segédgépek, gázturbinák, kazánok és semlegesgáz-generátorok, valamint a felhasznált tüzelőanyag-típusok;

d) a jelentési időszakban a üvegházhatású gáz kibocsátó források jegyzékének frissítéséhez felhasznált eljárások, rendszerek és felelősségi körök leírása;

e) az utak hiánytalan felsorolásának nyomonkövetésére használt eljárások leírása;

f) a hajó tüzelőanyag-fogyasztásának nyomonkövetésére szolgáló eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat:

i. az egyes üvegházhatású gáz kibocsátó források tüzelőanyag-fogyasztásának kiszámítására az I. mellékletből kiválasztott egyik módszer, amely adott esetben tartalmazza a használt mérőberendezés leírását is,

ii. a tüzelőanyag-feltöltés és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mérésére szolgáló eljárás, a használt merőberendezés leírása és adott esetben a mérésre vonatkozó információk feljegyzésére, lehívására, továbbítására és tárolására szolgáló eljárások,

iii. adott esetben a sűrűség meghatározására kiválasztott módszer,

iv. azon eljárás, amely biztosítja, hogy a tüzelőanyag méréseivel járó bizonytalanság összességében véve megfeleljen e rendelet követelményeinek, adott esetben utalva a nemzeti jogszabályokra, a fogyasztói szerződésekben lévő záradékokra vagy a tüzelőanyag-szállító pontosságát biztosító szabványokra;

g) az egyes tüzelőanyag-típusokra alkalmazott egyedi kibocsátási tényezők, vagy - alternatív tüzelőanyagok esetében - a kibocsátási tényezők meghatározására szolgáló módszer, beleértve a mintavételnél követett módszert, az elemzési módszereket és az igénybe vett laboratóriumok leírását, adott esetben e laboratóriumok ISO 17025 tanúsítványával együtt;

h) az utankénti tevékenységi adatok meghatározására alkalmazott eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat:

i. a távolság meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök és adatforrások;

ii. adott esetben a szállított rakománynak és a szállított utasok számának meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások;

iii. a kiindulási és az érkezési kikötő között a tengeren töltött idő meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások;

i) a hiányos adatok kiküszöböléséhez szükséges helyettesítő adatok meghatározásához használt módszer leírása;

j) a korábbi átvizsgálások minden részletét rögzítő átvizsgálási adatrögzítő lap.

(4) A nyomonkövetési terv a hajó jégosztályára és/vagy a jeges vizeken történő hajózás során megtett távolság és tengeren töltött idő meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárásokra, felelősségi körökre, képletekre és adatforrásokra vonatkozó információkat is tartalmazhat.

(5) A társaságok formanyomtatványokon alapuló szabványosított nyomonkövetési terveket használnak, és az említett terveket automatizált rendszerek és adatcsere-formátumok használatával nyújtják be. Az említett formanyomtatványokat, beleértve az egységes alkalmazásukra és az automatikus benyújtásukra vonatkozó technikai szabályokat is, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6) 2024. április 1-ig a társaságok az e rendelet hatálya alá tartozó minden egyes hajójukra vonatkozóan nyomonkövetési tervet nyújtanak be a felelős igazgatási hatóságnak, amelyet a hitelesítő e rendeletnek megfelelőként értékelt, és amely tükrözi a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátás e rendelet hatálya alá vonását.

(7) A (6) bekezdéstől eltérve, azon hajók tekintetében, amelyek 2024. január 1-jét követően első alkalommal kerülnek e rendelet hatálya alá, a társaság indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az egyes hajóknak valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben történő első kikötői megállását követő három hónapon belül benyújtja az e rendelettel összhangban álló nyomonkövetési tervet a felelős igazgatási hatóságnak.

(8) A felelős igazgatási hatóságok 2025. június 16-ig jóváhagyják a társaságok által benyújtott nyomonkövetési terveket a Bizottság által az e bekezdés harmadik albekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban. Azon hajók tekintetében, amelyek 2024. január 1-jét követően első alkalommal kerülnek a 2003/87/EK irányelv hatálya alá, a felelős igazgatási hatóság a hajónak a tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben való első kikötői megállását követő négy hónapon belül jóváhagyja a benyújtott nyomonkövetési tervet a Bizottság által az e bekezdés harmadik albekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban.

A Bizottság 2023. október 1-ig a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, hogy e rendelet hatályának a metán és a dinitrogén-oxid-kibocsátásra, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való kiterjesztésének figyelembevétele érdekében módosítsa a 6-10. cikket az említett cikkekben foglalt, nyomonkövetési tervekre vonatkozó szabályok tekintetében.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a nyomonkövetési tervek felelős igazgatási hatóság általi jóváhagyására vonatkozó szabályok tekintetében kiegészítse ezt a rendeletet.

7. cikk

A nyomonkövetési terv módosításai

(1) A társaságok kötelesek rendszeresen, de legalább évente ellenőrizni, hogy a hajó nyomonkövetési terve megfelel-e a hajó jellegének és működésének, továbbá hogy javíthatók-e a nyomonkövetési módszerek.

(2) A társaságnak a következő esetek bármelyikében módosítania kell a nyomonkövetési tervet:

a) a társaság változása esetén;

b) a nyomonkövetési tervben még nem szereplő, új üvegházhatású gáz kibocsátó forrás vagy új tüzelőanyag használata miatti új kibocsátás esetében;

c) amennyiben új mérőberendezés-típusok, mintavételi módszerek vagy elemzési módszerek használata vagy egyéb okok miatt az adatok elérhetősége megváltozik, és ez befolyásolhatja a üvegházhatású gáz-kibocsátás meghatározásának pontosságát;

d) az alkalmazott nyomonkövetési módszerekből származó adatok pontatlansága esetén;

e) amennyiben a nyomonkövetési terv bármely részéről megállapítják, hogy az nem felel meg e rendelet követelményeinek, és a társaságnak felül kell vizsgálnia a tervet a 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően.

(3) A társaságok kötelesek indokolatlan késedelem nélkül értesíteni a hitelesítőket a nyomonkövetési terv módosítására vonatkozó bármely javaslatról.

(4) A nyomonkövetési terv e cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontja szerinti módosításához a hitelesítő 13. cikk (1) bekezdésének megfelelő értékelése szükséges. Az értékelést követően a hitelesítő tájékoztatja a társaságot arról, hogy az említett módosítások esetében teljesül-e a követelményeknek való megfelelés. A társaság benyújtja a módosított nyomonkövetési tervét a felelős igazgatási hatóságnak, amint a hitelesítőtől értesítést kap arról, hogy a nyomonkövetési terv megfelel a követelményeknek.

(5) A felelős igazgatási hatóság jóváhagyja a nyomonkövetési terv (2) bekezdés a)-d) pontja szerinti módosításait a Bizottság által az e bekezdés második albekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt a rendeletet a nyomonkövetési tervek módosításainak felelős igazgatási hatóságok általi jóváhagyására vonatkozó szabályok tekintetében.

3. SZAKASZ

A kibocsátások és egyéb releváns információk nyomonkövetése

8. cikk

A tevékenységek nyomonkövetése a jelentési időszak során

A társaságok 2018. január 1-jétől a 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján nyomon követik minden egyes hajó üvegházhatású gáz-kibocsátását utanként és éves alapon, a üvegházhatású gáz-kibocsátás meghatározására az I. melléklet B. részében rögzített módszerek közül a megfelelőt alkalmazva és a üvegházhatású gáz-kibocsátásokat az I. melléklet A. része szerint kiszámítva.

9. cikk

Utankénti alapú nyomonkövetés

(1) A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján a társaságok az I. melléklet A. részének és a II. melléklet A. részének megfelelően valamely uniós tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező és onnan induló valamennyi hajó és valamennyi út tekintetében nyomon követik a következő információkat:

a) indulási és érkezési kikötő, beleértve az indulás és az érkezés napját és időpontját;

a) a felhasznált tüzelőanyag teljes mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében;

c) a kibocsátott üvegházhatású gáz;

d) a megtett távolság;

e) a tengeren töltött idő;

f) a szállított rakomány;

g) a fuvarozási tevékenység.

A társaságok adott esetben nyomon követhetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat is.

(2) Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve és a 10. cikk sérelme nélkül a társaságok mentesülnek egy adott hajó tekintetében az (1) bekezdésben említett információk utankénti nyomonkövetésének kötelezettsége alól, ha:

a) a jelentési időszak során a hajó valamennyi útja valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőből indul vagy ott ér véget; valamint

b) a hajó a menetrendje szerint a jelentési időszakban több mint 300 utat tesz meg.

10. cikk

Éves alapú nyomonkövetés

A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján a társaság köteles az I. melléklet A. részének és a II. melléklet B. részének megfelelően minden hajó és minden naptári év tekintetében nyomon követni a következő paramétereket:

a) a felhasznált tüzelőanyag teljes mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében;

b) az e rendelet hatálya alá tartozó, összesített üvegházhatású gáz kibocsátás;

c) a tagállami joghatóság alatt álló kikötők közötti utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

d) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkből induló utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

e) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkbe érkező utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

f) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkben horgonyzó hajóktól származó üvegházhatású gáz-kibocsátás;

g) az összes megtett távolság;

h) az összes tengeren töltött idő;

i) az összes fuvarozási tevékenység;

j) az átlagos energiahatékonyság;

k) a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő és az említett irányelv értelmében jelentendő teljes összesített kibocsátása, az említett irányelv 12. cikkének (3) bekezdésétől való, az irányelv 12. cikkének (3-e)-(3-b) bekezdésében meghatározott esetleges releváns eltérések indokolásához szükséges információkkal együtt.

A társaságok adott esetben nyomon követhetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat.

A társaságok a nyomonkövetési tervben meghatározott egyéb kritériumok alapján differenciálva is nyomon követhetik a felhasznált tüzelőanyagot és a kibocsátott üvegházhatású gázt.

4. SZAKASZ

Jelentés

11. cikk

A kibocsátási jelentés tartalma

(1) A társaságok 2019-től kezdve minden év április 30-ig kötelesek a Bizottsághoz és az érintett, lobogó szerinti államok hatóságaihoz a felelősségi körükbe tartozó minden egyes hajó tekintetében a teljes jelentési időszakra vonatkozó üvegházhatású gáz-kibocsátásokat és egyéb releváns információkat tartalmazó olyan kibocsátási jelentést benyújtani, amelyet egy hitelesítő a 13. cikkel összhangban megfelelőnek minősített.

A társaságok 2025-től kezdve minden év március 31-ig a felelősségi körükbe tartozó minden egyes hajó tekintetében kötelesek a felelős igazgatási hatóságukhoz, a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az érintett, lobogó szerinti államok hatóságaihoz és a Bizottsághoz az előző év teljes jelentési időszakára vonatkozóan olyan kibocsátási jelentést benyújtani, amelyet egy hitelesítő a 13. cikkel összhangban megfelelőnek minősített. A felelős igazgatási hatóság előírhatja a társaságok számára, hogy kibocsátási jelentéseiket március 31. előtt, de február 28-nál nem korábban nyújtsák be.

(2) A társaság változása esetén az előző társaságnak - a változás lezárultának időpontjához lehető legközelebb eső időpontban, de legkésőbb három hónappal azt követően - hitelesített jelentést kell benyújtania a felelős igazgatási hatóság, a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében érintett, lobogó szerinti államok hatóságai, az új társaság és a Bizottság számára, amely ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint amelyek az (1) bekezdésben említett kibocsátási jelentésben is szerepelnek, de a felelősségi körébe tartozó tevékenységeknek megfelelő időszakra korlátozódóan.

(3) A társaságok a kibocsátási jelentésben kötelesek feltüntetni a következő információkat:

a) a hajót és a társaságot azonosító adatok, beleértve a következőket:

i. a hajó neve;

ii. IMO-azonosító szám;

iii. lajstromozási kikötő vagy anyakikötő;

iv. a hajó jégosztálya, amennyiben szerepel nyomonkövetési tervben;

v. a hajó technikai hatékonysága (adott esetben az energiahatékonysági tervezési mutató, [EEDI] vagy a becsült mutatóérték [EIV], az IMO MEPC.215 (63) határozatának megfelelően);

vi. a hajótulajdonos neve;

vii. a hajótulajdonos címe és üzleti tevékenységének fő helye;

viii. a társaság neve (ha eltér a hajótulajdonostól);

ix. a társaság címe és üzleti tevékenységének fő helye (ha eltér a hajótulajdonostól);

x. a kapcsolattartó személy címe, telefonszáma, valamint e-mail elérhetősége;

b) a kibocsátási jelentést értékelő hitelesítő azonosítása;

c) az alkalmazott nyomonkövetési módszerre és a kapcsolódó bizonytalansági szintre vonatkozó információ;

d) a paraméterek 10. cikk szerinti éves nyomonkövetésének eredményei.

(4) A Bizottság 2023. október 1-ig a 23. cikknek megfelelően a 11., 11a. és 12. cikket a jelentéstételre vonatkozóan meghatározott szabályok tekintetében módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy figyelembe vegye a metán és a dinitrogén-oxid-kibocsátások, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások e rendelet hatálya alá vonását.

11a. cikk

A társasági szintű összesített kibocsátási adatok jelentése és benyújtása

(1) Az e cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban a társaságok a kibocsátási jelentésben és a 11. cikk (2) bekezdésében említett jelentésben szereplő adatok alapján meghatározzák a társasági szintű összesített kibocsátási adatokat az adott jelentési időszak és minden olyan hajó vonatkozásában, amely a jelentési időszakban a felelősségi körükbe tartozott.

(2) 2025-től kezdődően a társaságok az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban minden év március 31-ig benyújtják a felelős igazgatási hatóságnak a társasági szintű összesített kibocsátási adatokat, amelyek magukban foglalják az előző évi jelentési időszaknak a 2003/87/EK irányelv értelmében bejelentendő, tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő kibocsátásait, és amelyeket e rendelet III. fejezetével összhangban hitelesítettek.

(3) A felelős igazgatási hatóság előírhatja a társaságok számára, hogy a (2) bekezdésben említett hitelesített társasági szintű összesített kibocsátási adatokat március 31. előtt, de február 28-nál nem korábban nyújtsák be.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt a rendeletet a társasági szintű összesített kibocsátási adatok nyomon követésére és jelentésére, valamint a társasági szintű összesített kibocsátási adatoknak a felelős igazgatási hatósághoz történő benyújtására vonatkozó szabályokkal.

12. cikk

A kibocsátási jelentés és a társasági szintű összesített kibocsátási adatok jelentésének formátuma

(1) A kibocsátási jelentést és a társasági szintű összesített kibocsátási adatok jelentését automatizált rendszerek és adatcsere-formátumok alkalmazásával kell benyújtani, beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is.

(2) Az adatcsere-formátumokat - beleértve az elektronikus formanyomtatványokat is - rögzítő technikai szabályokat a Bizottság végrehajtási jogi aktusok keretében határozza meg. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

III. FEJEZET

HITELESÍTÉS ÉS AKKREDITÁLÁS

13. cikk

A hitelesítési tevékenységek köre és a hitelesítési jelentés

(1) A hitelesítő köteles értékelni, hogy a nyomonkövetési terv megfelel-e a 6. és 7. cikkben meghatározott követelményeknek. Amennyiben a hitelesítő értékelésében megállapítja, hogy a terv nem felel meg az említett követelményeknek, az érintett társaság a jelentési időszak kezdete előtt ennek megfelelően felülvizsgálja nyomonkövetési tervét, és végső értékelés céljából benyújtja a felülvizsgált tervet a hitelesítőnek. A társaság megállapodik a hitelesítővel az említett módosítások bevezetésének határidejéről. E határidő semmilyen esetben sem lehet a jelentési időszak kezdeténél későbbi időpont.

(2) A hitelesítő értékeli, hogy a kibocsátási jelentés és a 11. cikk (2) bekezdésében említett jelentés megfelel-e a 8-12. cikkben, valamint az I. és a II. mellékletben meghatározott követelményeknek.

(3) Amennyiben a hitelesítői értékelés során a hitelesítőtől elvárható bizonyossággal megállapítást nyer, hogy a kibocsátási jelentés nem tartalmaz lényeges valótlanságot, a hitelesítő a kibocsátási jelentést megfelelőnek minősítő hitelesítési jelentést ad ki. Az értékelési jelentésben meg kell határozni minden, a hitelesítő által elvégzett munka szempontjából lényeges kérdést.

(4) Amennyiben a hitelesítői értékelés során az nyer megállapítást, hogy a kibocsátási jelentés valótlanságokat vagy e rendelet követelményeitől való eltéréseket tartalmaz, a hitelesítő kellő időben tájékoztatja erről a társaságot. Ebben az esetben a társaság köteles korrigálni a valótlanságokat vagy eltéréseket annak érdekében, hogy a hitelesítési folyamatot időben véglegesíteni lehessen, továbbá köteles benyújtani a hitelesítőnek a felülvizsgált jelentést és az azonosított eltérések korrekciójához szükséges egyéb információkat. A hitelesítő a hitelesítési jelentésében köteles feltüntetni, hogy a társaság korrigálta-e a hitelesítői értékelés során azonosított valótlanságokat, illetve eltéréseket. Amennyiben e valótlanságokat és eltéréseket nem korrigálták, és azok külön-külön vagy együttesen lényeges valótlanságot eredményeznek, a hitelesítő az általa kiadott hitelesítői jelentésben azt állapítja meg, hogy a kibocsátási jelentés nem felel meg e rendeletnek.

(5) A hitelesítő értékeli, hogy a társasági szintű összesített kibocsátási adatok megfelelnek-e a (6) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott követelményeknek.

Amennyiben a hitelesítő kellő bizonyossággal arra a következtetésre jut, hogy a társasági szintű összesített kibocsátási adatok lényeges valótlanságoktól mentesek, hitelesítési jelentést ad ki, amely rögzíti, hogy a társasági szintű összesített kibocsátási adatokat a (6) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban kielégítőnek minősítették.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt a rendeletet a társasági szintű összesített adatok hitelesítésére - többek között a hitelesítési módszerekre és a hitelesítési eljárásra -, és a hitelesítési jelentés kiadására vonatkozó szabályokkal.

14. cikk

A hitelesítőkre vonatkozó általános kötelezettségek és alapelvek

(1) A hitelesítőnek függetlennek kell lennie az érintett hajó társaságától vagy üzemeltetőjétől, és az e rendeletben előírt tevékenységeit a köz érdekében kell folytatnia. Ennek érdekében a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része nem lehet társaság vagy hajó üzemeltetője, társaság tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, és a hitelesítő nem állhat a társasággal olyan kapcsolatban, amely befolyásolhatja függetlenségét vagy pártatlanságát.

(2) A kibocsátási jelentés és a társaság által alkalmazott nyomonkövetési eljárások hitelesítése során a hitelesítő köteles értékelni a nyomonkövetési rendszerek, valamint a üvegházhatású gáz-kibocsátásokkal kapcsolatban jelentett adatok és információk megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát, különös tekintettel az alábbiakra:

a) a tüzelőanyag-fogyasztás utakhoz történő hozzárendelése;

b) a jelentett tüzelőanyag-fogyasztási adatok és az azzal kapcsolatos mérések és számítások;

c) a kibocsátási tényezők kiválasztása és alkalmazása;

d) a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységgel összefüggő és az említett irányelv értelmében jelentendő teljes összesített kibocsátása meghatározásához alkalmazott számítások;

e) az energiahatékonyság meghatározásához alkalmazott számítások.

(3) A hitelesítő csak akkor veheti figyelembe a 12. cikknek megfelelően benyújtott kibocsátási jelentéseket, ha a üvegházhatású gáz-kibocsátások megbízható és hiteles adatok és információk alapján elvárható fokú bizonyossággal határozhatók meg, és ha biztosítottak az alábbiak:

a) a jelentett adatok koherensek a hajókövetési adatokon és az olyan jellemzőkön alapuló becsült adatokkal, mint például a beépített motor teljesítménye;

b) a jelentett adatok ellentmondásoktól mentesek, különös tekintettel az éves szinten hajónként beszerzett összes tüzelőanyag mennyiségének és az utak során felhasznált összes tüzelőanyag mennyiségének összehasonlítására;

c) az adatgyűjtés az alkalmazandó szabályoknak megfelelően történt; és

d) a hajó vonatkozó nyilvántartásai hiánytalanok és ellentmondásmentesek.

(4) A társasági szintű összesített kibocsátási adatok hitelesítése során a hitelesítő értékeli a jelentett adatok teljességét és az említett jelentett adatoknak a társaság által szolgáltatott információkkal - többek között a hitelesített kibocsátási jelentéseivel és a 11. cikk (2) bekezdésében említett jelentéseivel - való összhangját.

15. cikk

Hitelesítési eljárások

(1) A hitelesítő köteles azonosítani a nyomonkövetési és jelentési folyamathoz kapcsolódó lehetséges kockázatokat oly módon, hogy a bejelentett üvegházhatású gáz-kibocsátásokat összehasonlítja a hajókövetési adatokon és az olyan jellemzőkön, mint például a beépített motor teljesítményén alapuló becsült adatokkal. A hitelesítőnek további elemzéseket kell végeznie, ha jelentős eltéréseket talál.

(2) A hitelesítő az összes felhasznált adatforrás és módszer felülvizsgálatával azonosítja a különböző számításokhoz kapcsolódó lehetséges kockázatokat.

(3) A hitelesítő köteles figyelembe venni a társaság által alkalmazott nyomonkövetési módszerek pontosságára vonatkozó bizonytalansági szint csökkentése érdekében alkalmazott hatékony kockázatellenőrzési módszereket.

(4) A társaság köteles a hitelesítő számára átadni minden olyan további információt, amely lehetővé teszi számára a hitelesítési eljárás lefolytatását. A hitelesítő a hitelesítési eljárás során a jelentett adatok és információk megbízhatóságának meghatározására szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezhet.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben említett hitelesítési tevékenységek pontosabb meghatározása céljából. Az említett jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a III. melléklet A. részében meghatározott elemeket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok által rögzített szabályoknak a 14. cikkben meghatározott hitelesítési alapelveken és a nemzetközileg elfogadott vonatkozó előírásokon kell alapulniuk.

(6) A társasági szintű összesített kibocsátási adatok hitelesítése tekintetében a hitelesítőnek és a társaságnak meg kell felelnie a 13. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított hitelesítési szabályoknak. A hitelesítő nem hitelesíti a társaság felelősségi körébe tartozó minden egyes hajó kibocsátási jelentését és 11. cikk (2) bekezdésében említett jelentését.

16. cikk

A hitelesítők akkreditálása

(1) A nyomonkövetési terveket, a kibocsátási jelentéseket, az e rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében említett jelentéseket és a társasági szintű összesített kibocsátási adatokat értékelő és az e rendelet 13. cikkének (3) és (5) bekezdésében említett hitelesítési jelentéseket és az e rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében említett megfelelőségi dokumentumokat kiállító hitelesítőt az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységei tekintetében a 765/2008/EK rendeletnek megfelelően nemzeti akkreditáló testületnek kell akkreditálnia.

(2) Amennyiben e rendelet nem tartalmaz a hitelesítők akkreditálására vonatkozó különös rendelkezéseket, a 765/2008/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a hitelesítők akkreditálására alkalmazandó módszerek pontosabb meghatározása céljából. Az említett jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a III. melléklet B. részében meghatározott elemeket. Az ezekben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban rögzített módszereknek a 14. cikkben meghatározott hitelesítési alapelveken és a vonatkozó, nemzetközileg elfogadott előírásokon kell alapulniuk.

IV. FEJEZET

MEGFELELŐSÉG ÉS AZ INFORMÁCIÓK KÖZZÉTÉTELE

17. cikk

A megfelelőségi dokumentum

(1) Amennyiben a kibocsátási jelentés megfelel a 11-15. cikkben valamint az I. és II. mellékletben foglalt követelményeknek, a hitelesítő a hitelesítési jelentés alapján megfelelőségi dokumentumot állít ki az érintett hajó részére.

(2) A megfelelőségi dokumentumnak a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a hajó azonosítása (név, IMO-azonosító szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő);

b) a hajótulajdonos neve, címe és üzleti tevékenységének fő helye;

c) a hitelesítő azonosítása;

d) a megfelelőségi dokumentum kibocsátásának időpontja (az érvényességi ideje és a tárgyát képező jelentési időszak).

(3) A megfelelőségi dokumentum a jelentési időszak végét követő 18 hónapig érvényes.

(4) A hitelesítő köteles késedelem nélkül tájékoztatni a Bizottságot és a lobogó szerinti állam hatóságát bármely megfelelőségi dokumentum kiállításáról. A hitelesítő köteles a (2) bekezdésben említett információt automatizált rendszerek és adatcsere-formátumok, ezen belül az elektronikus formanyomtatványok alkalmazásával továbbítani.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok keretében meghatározza az adatcsere-formátumok technikai szabályait, ideértve az elektronikus formanyomtatványokat is. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

18. cikk

Az érvényes megfelelőségi dokumentum fedélzeten történő tartására vonatkozó kötelezettség

A jelentési időszak végét követő év június 30-ig a valamely tagállam joghatósága alatt álló kikötőbe érkező, ott tartózkodó vagy onnan induló, és az adott jelentési időszak során utakat végrehajtó hajók kötelesek a fedélzetükön tartani az érvényes megfelelőségi dokumentumot.

19. cikk

A nyomonkövetési és jelentési követelményeknek való megfelelés és az ellenőrzések

(1) A 21. cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétett információk alapján minden uniós tagállam meghozza az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek a 8-12. cikkben meghatározott nyomonkövetési és jelentési előírásoknak. A tagállamok e megfelelés bizonyítékának tekintik azt a 17. cikk (4) bekezdése szerinti adatot, mely szerint az érintett hajó részére megfelelőségi dokumentumot állítottak ki.

(2) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a joghatósága alá tartozó kikötőben tartózkodó hajónak a 2009/16/EK irányelvvel összhangban elvégzett ellenőrzése során ellenőrizzék azt is, hogy található-e a fedélzeten érvényes megfelelőségi dokumentum.

(3) Minden olyan, valamely tagállam joghatósága alatt álló kikötőbe érkezett hajó esetében, amelyre vonatkozóan a hajó megérkezésének időpontjában nem áll rendelkezésre a 21. cikk (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett információ, az érintett tagállam ellenőrizheti, hogy a megfelelőségi dokumentum a fedélzeten található-e.

20. cikk

Szankciók, információcsere és kiutasítási határozat

(1) A tagállamok szankciórendszert alakítanak ki a 8-12. cikkben előírt nyomonkövetési és jelentési kötelezettségek be nem tartására vonatkozóan, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szankciók alkalmazásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok 2017. július 1-jéig tájékoztatják e rendelkezésekről a Bizottságot, valamint az e rendelkezéseket érintő további módosításokról szintén haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok hatékony információcserét és együttműködést alakítanak ki a nyomonkövetési és jelentési kötelezettségeknek való megfelelés biztosításáért felelős nemzeti hatóságaik, vagy adott esetben a szankcionálási eljárásokért felelős hatóságaik között. Ha valamely tagállam nemzeti szankcionálási eljárást indít egy adott hajóval szemben, arról értesíteni kell a Bizottságot, az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséget (EMSA), a többi tagállamot és az érintett lobogó szerinti államot.

(3) Azon hajók vonatkozásában, amelyek két vagy több egymást követő jelentési időszak során nem feleltek meg a nyomonkövetési és jelentési kötelezettségeknek, és amennyiben egyéb végrehajtási intézkedésekkel sem sikerült biztosítani a megfelelést, az érkezési kikötő szerinti tagállam illetékes hatósága - miután lehetőséget adott az érintett társaságnak észrevételei megtételére - kiutasítási határozatot hozhat, amelyről értesíti a Bizottságot, az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséget (EMSA), a többi tagállamot és az érintett lobogó szerinti államot. Az ilyen kiutasítási határozat kibocsátásának következményeként - azon tagállam kivételével, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik - minden tagállam köteles visszautasítani az adott hajó belépését bármelyik kikötőjébe mindaddig, amíg a társaság nem teljesíti a 11. és 18. cikk szerinti nyomonkövetési és jelentési kötelezettségeket. Amennyiben egy ilyen hajó valamely tagállam lobogója alatt közlekedik, és belép annak egyik kikötőjébe, vagy ott tartózkodik, az érintett tagállam - miután lehetőséget adott az érintett társaságnak észrevételei megtételére - feltartóztatja a hajót mindaddig, amíg a hajózási társaság nem teljesíti nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeit.

Amennyiben egy, az első albekezdésben említettek szerinti hajó azon tagállam egyik kikötőjében tartózkodik, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, az érintett tagállam - miután lehetőséget adott az érintett társaságnak észrevételei megtételére - feltartóztatási határozatot hozhat mint lobogó szerinti állam, amíg a társaság nem teljesíti nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeit. A tagállam erről tájékoztatja a Bizottságot, az EMSA-t és a többi tagállamot.

Az említett nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelést a kiutasítási határozatot hozó nemzeti illetékes hatóság számára érvényes megfelelőségi dokumentummal kell igazolni. Ez a bekezdés nem érinti a vészhelyzetben lévő hajókra alkalmazandó nemzetközi tengerészeti szabályokat.

(4) A hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője, illetve annak a tagállamokon belüli képviselője számára biztosítani kell a jogot a kiutasítási határozattal szembeni, bíróság vagy törvényszék előtti hatékony jogorvoslathoz, és az érkezési kikötő szerinti tagállam illetékes hatóságától megfelelő tájékoztatást kell kapnia erről. A tagállamok megfelelő eljárásokat alakítanak ki és tartanak fenn ebből a célból.

(5) Amennyiben valamely tagállam nem rendelkezik a területén tengeri kikötővel és lezárta nemzeti hajólajstromát, vagy nincs olyan, a lobogója alatt közlekedő hajó, amely e rendelet hatálya alá tartozik, és mindaddig, amíg egyetlen ilyen hajó sem közlekedik a lobogója alatt, eltérhet e cikk rendelkezéseitől. Amennyiben valamely tagállam alkalmazni kívánja ezt az eltérést, legkésőbb 2015. július 1-jén értesítenie kell a Bizottságot. Bármely későbbi változást is közölni kell a Bizottsággal.

Az első albekezdés szerinti eltérés lehetősége nem vonatkozik arra a tagállamra, amelynek hatósága a felelős igazgatási hatóság.

21. cikk

Az információk és a Bizottság jelentésének közzététele

(1) A Bizottság minden év június 30-ig közzéteszi a 11. cikknek megfelelően bejelentett üvegházhatású gáz-kibocsátásokkal kapcsolatos információkat, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott információkat.

(2) A Bizottságnak a közzéteendő információkban a következőket is fel kell tüntetnie:

a) a hajó azonosítása (név, társaság, IMO-azonosító szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő);

b) a hajó technikai hatékonysága (adott esetben EEDI vagy EIV);

c) az éves üvegházhatású gáz--kibocsátás;

d) az utak tekintetében az éves összes tüzelőanyag-fogyasztás;

e) az utak során megtett távolságra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatású gáz-kibocsátás;

f) az utak során megtett távolságra és a szállított rakományra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatású gáz-kibocsátás;

g) az utak során évente a tengeren töltött összes idő;

h) az alkalmazott nyomonkövetési módszer;

i) a megfelelőségi dokumentum kibocsátásának és lejáratának időpontja;

j) a kibocsátási jelentést értékelő hitelesítő azonosítása;

k) a 10. cikkel összhangban bármely egyéb, önkéntes alapon nyomon követett és jelentett információ.

(3) Amennyiben sajátos körülmények folytán a (2) bekezdés szerinti összesített adatok azon kategóriájának közzététele, amely nem üvegházhatású gáz-kibocsátásra vonatkozik, rendkívüli mértékben sértené olyan kereskedelmi érdek védelmét, amely az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) szerinti, közzétételhez fűződő közérdekkel szemben elsőbbséget élvező jogos gazdasági érdekként védelemben részesítendő, a társaság kérésére ezen érdek védelme céljából az említett adatok esetében eltérő összesítési szintet kell alkalmazni. Amennyiben az eltérő összesítési szint alkalmazása nem lehetséges, a Bizottság nem teszi közzé az említett adatokat.

(4) A Bizottság - összesített és magyarázattal ellátott eredményeket is tartalmazó - éves jelentést tesz közzé a tengeri közlekedésből származó üvegházhatású gáz-kibocsátásokról és egyéb releváns információkról abból a célból, hogy tájékoztatást nyújtson a nyilvánosság számára és lehetővé tegye a tengeri közlekedésre jellemző üvegházhatású gáz-kibocsátás és energiahatékonyság méret, hajótípus, tevékenység és egyéb relevánsnak ítélt kategória szerinti értékelését.

(5) A Bizottság kétévente értékeli a tengeri közlekedési tevékenységek globális éghajlatra gyakorolt átfogó hatását, amely hatás a kibocsátott, szén-dioxidtól eltérő üvegházhatású-gázokból vagy e gázok hatásaiból, továbbá a globális felmelegedési potenciállal rendelkező, e rendelet hatálya alá nem tartozó részecskékből származó kibocsátásokból vagy hatásokból ered.

(6) Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban ( 3 ) az EMSA a megbízatásának keretein belül segíti a Bizottságot az e cikknek, valamint az e rendelet 12. és 17. cikkének történő megfelelés érdekében végzett munkájában.

V. FEJEZET

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

22. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1) A Szerződések szerinti hatáskörmegosztás, illetve döntéshozatali eljárások sérelme nélkül a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az IMO-t és az egyéb illetékes nemzetközi szerveket e rendelet végrehajtásáról.

(2) A Bizottság és adott esetben a tagállamok technikai információcserét folytatnak harmadik országokkal, különösen a nyomonkövetési módszerek továbbfejlesztése, a jelentés megszervezése és a kibocsátási jelentések hitelesítése tekintetében.

(3) Amennyiben nemzetközi megállapodás születik az üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomonkövetésének, jelentésének és hitelesítésének globális rendszeréről, vagy a tengeri közlekedésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését célzó globális intézkedésekről, a Bizottság felülvizsgálja ezt a rendeletet, és szükség esetén javaslatot tesz a rendelet módosítására annak érdekében, hogy hozzáigazítsa az említett nemzetközi megállapodáshoz.

22a. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2024. december 31-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet - figyelembe véve különösen az annak végrehajtása során szerzett további tapasztalatokat, többek között e rendelet hatályának az 5 000 bruttó tonnatartalom alatti, de 400 bruttó tonnatartalomnál nem kisebb hajókra történő kiterjesztése tekintetében - annak érdekében, hogy az ilyen hajókra a későbbiekben esetleg a 2003/87/EK irányelv hatályát is kiterjesszék, vagy hogy az ilyen hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló egyéb intézkedéseket javasoljon. A felülvizsgálatot adott esetben az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

VI. FEJEZET

FELHATALMAZÁS ÉS VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) Afelhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg. Kiemelten fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően a szokásos gyakorlat szerint járjon el, és konzultáljon szakértőkkel, így a tagállamok szakértőivel is.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. július 1-jétől kezdődő hatállyal.

A Bizottságnak a 6. cikk (8) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (4) bekezdésében, a 11a. cikk (4) bekezdésében és a 13. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2023. június 5-től kezdődő hatállyal.

A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az egyes ötéves időtartamok letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (8) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (4) bekezdésében, a 11a. cikk (4) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 15. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (8) bekezdése, a 7. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (4) bekezdése, a 11a. cikk (4) bekezdése, a 13. cikk (6) bekezdése, a 15. cikk (5) bekezdése, vagy a 16. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

E bekezdés első albekezdésének utolsó mondata azonban nem alkalmazandó az 5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 6. cikk (8) bekezdésének második albekezdése vagy a 11. cikk (4) bekezdése alapján 2023. október 1-ig elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

24. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 26. cikke által létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

25. cikk

A 2009/16/EK irányelv módosítása

A 2009/16/EK irányelv IV. mellékletében foglalt lista a következő ponttal egészül ki:

"50. A tengeri közlekedésből eredő üvegházhatású gáz-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( *1 ) alapján kiállított megfelelőségi dokumentum.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2015. július 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésének módszerei

A. AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁSOK KISZÁMÍTÁSA (9. CIKK)

1. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások kiszámítására szolgáló képletek

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátások kiszámítása során a társaságoknak a következő képletet kell alkalmazniuk:

A szén-dioxid-kibocsátásokat a társaságoknak az összes felhasznált "i" tüzelőanyagnak tulajdonítható szén-dioxid-kibocsátások összegeként, a következő képletet alkalmazva kell kiszámítaniuk:

A metánkibocsátásokat a társaságoknak az összes felhasznált "i" tüzelőanyag elégetésének tulajdonítható metánkibocsátások és az el nem égetett tüzelőanyag által okozott kibocsátások összegeként, a következő képletet alkalmazva kell kiszámítaniuk:

A dinitrogén-oxid-kibocsátásokat a társaságoknak az összes felhasznált "i" tüzelőanyagnak tulajdonítható dinitrogén-oxid-kibocsátások összegeként, a következő képletet alkalmazva kell kiszámítaniuk:

A tüzelőanyag-fogyasztást külön-külön kell kiszámítani a tagállami joghatóság alatt álló kikötők közötti utakból származó kibocsátásokra, a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkből induló utakból származó kibocsátásokra, a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkbe érkező utakból származó kibocsátásokra, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkön belüli kibocsátásokra. A tagállami joghatóság alatt álló kikötőkben horgonyzó hajóknak tulajdonítható tüzelőanyag-fogyasztást külön kell kiszámítani.

2. Alapértelmezett kibocsátási tényezők

Az alábbi táblázatban:

- TBM: "mérendő mennyiség",

- N/A: "nem áll rendelkezésre",

- kötőjel: "nem alkalmazandó".

E rendelet alkalmazásában a hajó fedélzetén használt tüzelőanyagok és kibocsátó források kibocsátási tényezőihez az alábbi táblázatban szereplő alapértékeket kell alkalmazni.

Ha egy cellában TBM vagy N/A szerepel, a tüzelőanyag-osztály ugyanabban az oszlopban feltüntetett legmagasabb alapértékét kell használni. Ha egy adott tüzelőanyag-osztály esetében az ugyanabban az oszlopban szereplő összes cellában TBM vagy N/A szerepel, a legkedvezőtlenebb fosszilistüzelőanyag-típus alapértékét kell használni. Ez a szabály nem alkalmazandó a 6. oszlopra, ahol a TBM vagy N/A azt jelzi, hogy a kibocsátó forrás tekintetében nem állnak rendelkezésre értékek. Abban az esetben, ha a "Cj" esetében nincs alapérték, az (EU) 2023/1805 európai parlamenti és tanácsi rendelet* 10. cikkének (6) bekezdése szerinti hitelesített értéket kell használni.

Adott esetben az (EU) 2023/1805 rendelet* 10. cikkének (5) és (6) bekezdésében előírt feltételek és korlátozások alkalmazását követően a társaságok eltérhetnek az alábbi táblázatban felsorolt kibocsátási tényezők alapértékeitől.

Az alábbi táblázatban fel nem sorolt nem fosszilis tüzelőanyagok esetében a társaságnak az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet** 32-35. cikkével összhangban kell meghatároznia a kibocsátási tényezőket.

Tüzelőanyag-elegyítés esetén minden egyes tüzelőanyagot külön kell figyelembe venni.

Az 1. oszlop a tüzelőanyagok osztályát jelöli.

A 2. oszlop az egyes osztályokba tartozó adott tüzelőanyag-típusok nevét jelöli.

A 3. oszlop a szén-dioxidra vonatkozó, gCO2/gfuel-ben kifejezett kibocsátási tényezőt (EF) jelöli.

A 4. oszlop a metánra vonatkozó, gCH4/gfuel-ben kifejezett kibocsátási tényezőt (EF) jelöli.

Az 5. oszlop a dinitrogén-oxidra vonatkozó, gN2O/gfuel-ben kifejezett kibocsátási tényezőt (EF) jelöli.

A 6. oszlop a tüzelőanyag-veszteség illékony és szivárgás okozta kibocsátásoknak tulajdonítható részét (Cj) az adott kibocsátó forrás által felhasznált tüzelőanyag tömegének százalékában mérve határozza meg. Az olyan tüzelőanyagok esetében, mint például az LNG, amelyek esetében előfordulnak illékony és szivárgás okozta kibocsátások, a táblázatban szereplő illékony és szivárgás okozta kibocsátások mennyisége a felhasznált tüzelőanyag tömegének százalékában van megadva. A Cj táblázatban szereplő értékeinek kiszámítása a teljes motorterhelés 50 %-a alapján történik.

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1805 rendelete (2023. szeptember 13.) a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri szállításban való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 234., 2023.9.22., 48. o.).

** A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról (HL L 334., 2018.12.31., 1. o.).

B. AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI

A társaság a nyomonkövetési tervben feltünteti, milyen nyomonkövetési módszert alkalmaz a felelősségi körébe tartozó egyes hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak meghatározására, és gondoskodik a kiválasztott módszer következetes alkalmazásáról.

Az alábbi, vagy a számításon alapuló megközelítésre, vagy pedig a mérésen alapuló megközelítésre támaszkodó A., B., C. és D. módszerek alkalmazhatók.

A számításon alapuló megközelítés (A., B. és C. módszer) szerint a kibocsátásokat az A. részben meghatározott képletekkel kell kiszámítani. E célból az egyes utak tényleges tüzelőanyag-fogyasztását az alábbiakban leírt A., B. vagy C. módszer bármelyikének alkalmazásával kell meghatározni, majd a számításhoz felhasználni. Az A., B. vagy C. módszer bármelyikének kiválasztásakor figyelembe kell venni a bizonytalanság forrásait és a kapcsolódó bizonytalansági szinteket. A társaságnak rendszeresen megfelelő ellenőrzési tevékenységeket kell végeznie, beleértve a tüzelőanyag szállítólevelében megadott tüzelőanyag-mennyiség és a fedélzeti méréssel meghatározott tüzelőanyag-mennyiség közötti keresztellenőrzéseket, és jelentős eltérések észlelése esetén korrekciós intézkedéseket kell hoznia.

A mérésen alapuló megközelítés (D. módszer) keretében közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátási méréseket alkalmaznak.

A hitelesítő által már értékelt A., B., C. vagy D. módszerek bármely kombinációja alkalmazható, ha az összességében növeli a mérés pontosságát.

1. A. módszer: A tüzelőanyag szállítólevele és a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele

Ez a módszer a tüzelőanyag szállítólevelében meghatározott tüzelőanyag minőségén és típusán alapul, kiegészítve a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vételével, amely a tartályszintek leolvasásával történik. Az adott időszak alatt fogyasztott tüzelőanyag mennyisége: az időszak elején rendelkezésre álló tüzelőanyag és a vételezések, amelyből le kell vonni az időszak végén rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiségét, valamint az időszak kezdete és vége között a hajóról eltávolított tüzelőanyagot.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Ez a módszer nem alkalmazható, ha a hajó fedélzetén a tüzelőanyag szállítólevele nem áll rendelkezésre, különösen akkor, ha a rakományt tüzelőanyagként használják, például cseppfolyósított földgáz párolgási gázként történő hasznosításával.

A tüzelőanyag szállítólevele a hatályos MARPOL-egyezmény VI. mellékletének rendelkezései szerint kötelező, azt a tüzelőanyag vételezését követő három évig a fedélzeten kell tartani és elérhetővé kell tenni. A fedélzeten található tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele a tartályszintek leolvasásával történik. E módszer során az egyes tüzelőanyag-tartályokra vonatkozó tartály-táblázatokat használnak annak megállapítására, hogy a leolvasáskor milyen mennyiség található a tartályban. A tüzelőanyag szállítóleveléhez kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni. A tüzelőanyag-tartályok leolvasását megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal kell végezni. A tartály hangmérésének módszerét és annak bizonytalanságát a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (köbméterben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaságnak a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével kell meghatároznia:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/köbméterben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

2. B. módszer: A tartálytérben található tüzelőanyag-tartály fedélzeti nyomon követése

Ez a módszer a fedélzeten található összes tüzelőanyag-tartály leolvasásán alapul. A tartályok leolvasását naponta kell elvégezni, amikor a hajó a tengeren van, továbbá minden esetben, amikor a hajó tüzelőanyagot vesz fel vagy ad le.

A tüzelőanyag-tartály szintjének két leolvasás közötti összesített változása jelenti az adott időszak tüzelőanyag-fogyasztását.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

A tüzelőanyag-tartályok leolvasását megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal kell végezni. A tartály hangmérésének módszerét és annak bizonytalanságát a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (köbméterben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaságnak a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével kell meghatároznia:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/köbméterben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

3. C. módszer: A vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése

Ez a módszer a fedélzeti tüzelőanyag-áramlás mérésén alapul. Az adott üvegházhatásúgáz-kibocsátó forrásokhoz kapcsolt áramlásmérők adatait összesíteni kell egy adott időszak összes tüzelőanyag-fogyasztásának meghatározásához.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében nyomon kell követni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt áramlásmérőkhöz kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha a társaság a felhasznált tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (köbméterben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaságnak a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével kell meghatároznia:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/köbméterben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

4. D. módszer: Közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérés

Közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérések alkalmazhatók az utak, valamint a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkben történő üvegházhatásúgáz-kibocsátások esetében. Azon hajók esetében, amelyek tekintetében a szén-dioxid-kibocsátás jelentéséhez ezt a módszert alkalmazzák a hajó fedélzetén található összes kibocsátó forrásra, a tüzelőanyag-fogyasztás kiszámítása a mért szén-dioxid-kibocsátás és az adott tüzelőanyagok és kibocsátó források vonatkozó kibocsátási tényezői felhasználásával történik.

E módszer alapja az égésterméket kibocsátó kürtőben (kémény) történő üvegházhatásúgáz-kibocsátások áramlásának meghatározása az égéstermék üvegházhatásúgáz-koncentrációjának és az égéstermék áramlásának szorzataként.

E módszernek egy adott üvegházhatásúgáz-kibocsátás meghatározására történő alkalmazása nem akadályozhatja meg a társaságokat abban, hogy az e részben ismertetett módszerek közül bármely másikat valamely egyéb üvegházhatású gázra alkalmazzák.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt eszközökhöz kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

C. ADATKEZELÉS ÉS ELLENŐRZÉS

1. Ellenőrzési rendszer

1.1. A társaság kockázatértékelést végez, hogy az elsődleges adatoktól a kibocsátási jelentésben szereplő végleges adatokig azonosítsa az adatkezelés során jelentkező hibák kockázatainak forrásait, és hatékony ellenőrzési rendszert hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy az adatkezelési tevékenységekre támaszkodó jelentések ne tartalmazzanak valótlanságokat, valamint összhangban legyenek a nyomonkövetési tervvel és megfeleljenek e rendeletnek.

A társaság az első bekezdésben említett kockázatértékelést kérésre a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság rendelkezésére bocsátja. A társaságnak azt hitelesítés céljából is hozzáférhetővé kell tennie.

1.2. Az 1.1. pont első bekezdésének alkalmazásában a társaságnak a nyomonkövetési tervtől elkülönítve írásos eljárásokat kell létrehoznia, dokumentálnia, végrehajtania és fenntartania az adatkezelési tevékenységekre és az ellenőrzési tevékenységekre vonatkozóan, és a nyomonkövetési tervben hivatkoznia kell ezekre az eljárásokra, és ismertetnie kell azokat. A társaság az eljárások írásbeli dokumentációját kérésre a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság rendelkezésére bocsátja. A társaságnak az említett dokumentációt hitelesítés céljából is hozzáférhetővé kell tennie.

1.3. Az 1.2. pontban említett ellenőrzési tevékenységek adott esetben a következőket foglalják magukban:

a) a megfelelő mérőműszerek minőségbiztosítása;

b) az informatikai rendszerek minőségbiztosítása, amely biztosítja, hogy az érintett rendszerek tervezése, dokumentálása, tesztelése, végrehajtása, ellenőrzése és karbantartása olyan módon történjen, amely biztosítja a megbízható, pontos és időszerű adatfeldolgozást, az 1.1. ponttal összhangban azonosított kockázatok fényében;

c) a feladatok adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek során történő különválasztása, valamint a szükséges szakértelem kezelése;

d) az adatok belső felülvizsgálata és hitelesítése;

e) kiigazítások és korrekciós intézkedések;

f) az alvállalkozók bevonásával végzett eljárások ellenőrzése;

g) nyilvántartás-vezetés és dokumentálás, ideértve a dokumentumok különböző változatainak kezelését is.

1.4. Az 1.3. a) pont alkalmazásában a társaság gondoskodik arról, hogy a mérőműszerek kalibrálása, beállítása és ellenőrzése a használatbavétel előtt, majd használat közben rendszeres időközönként megtörténjen, és a mérőműszereket - adott esetben - nemzetközi mérési szabványokra visszavezethető mérési szabványok alapján ellenőrizzék, az azonosított kockázatokkal arányos módon.

Ha a mérőrendszerek komponenseit nem lehet kalibrálni, a társaság a nyomonkövetési tervben megnevezi ezeket a komponenseket, és alternatív ellenőrzési tevékenységeket javasol.

Ha egy műszerről megállapítják, hogy nem felel meg a teljesítőképességi követelményeknek, a társaság azonnal megteszi a szükséges korrekciós intézkedéseket.

1.5. Az 1.3. d) pont alkalmazásában a társaság felülvizsgálja és hitelesíti az 1.2. pontban említett adatkezelési tevékenységekből származó adatokat.

Az adatok ilyen felülvizsgálata és hitelesítése a következőket foglalja magában:

a) az adatok teljességének ellenőrzése;

b) a társaság által több éven keresztül szerzett, nyomon követett és jelentett adatok összehasonlítása;

c) a különböző nyomonkövetési módszerek révén szerzett adatok és értékek összehasonlítása egynél több nyomonkövetési módszer alkalmazása esetén.

1.6. Az 1.3. e) pont alkalmazásában a társaságnak gondoskodnia kell arról, hogy amennyiben úgy találják, hogy az adatkezelési tevékenységek vagy az ellenőrzési tevékenységek nem működnek hatékonyan, vagy nem teljesülnek az e tevékenységekre vonatkozó eljárások dokumentációjában előírtak, haladéktalanul korrekciós intézkedéseket hozzanak, és az érintett adatokat indokolatlan késedelem nélkül korrigálják.

1.7. Az 1.3. f) pont alkalmazásában, amennyiben a társaság kiszervez egy vagy több, az 1.1. pontban említett adatkezelési tevékenységet vagy ellenőrzési tevékenységet, az alábbiak mindegyikét el kell végeznie:

a) e rendeletnek megfelelően ellenőrzi az alvállalkozók bevonásával végzett adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek minőségét;

b) meghatározza az alvállalkozók bevonásával végzett eljárások eredményeire, valamint az ezen eljárásokban alkalmazott módszerekre vonatkozó követelményeket;

c) ellenőrzi a b) pontban említett eredmények és módszerek minőségét;

d) biztosítja, hogy az alvállalkozók bevonásával végzett tevékenységeket olyan módon hajtsák végre, hogy azok tükrözzék az 1.1. pontban említett kockázatértékelés során azonosított eredendő és ellenőrzési kockázatokat.

1.8. A társaság nyomon követi az ellenőrzési rendszer hatékonyságát, többek között belső felülvizsgálatok elvégzése, valamint a kibocsátási jelentések és a 11. cikk (2) bekezdésében említett jelentések hitelesítő általi hitelesítése során tett megállapítások figyelembevételével.

Amennyiben a társaság úgy találja, hogy az ellenőrzési rendszer nem hatékony vagy nem arányos az azonosított kockázatokkal, köteles az ellenőrzési rendszert továbbfejleszteni és a nyomonkövetési tervet vagy adott esetben az alapul szolgáló, az adatkezelési tevékenységekre, kockázatértékelésekre és ellenőrzési tevékenységekre vonatkozó írásos eljárásokat aktualizálni.

2. Adathiány

2.1. Ha hiányoznak a hajó egy vagy több útra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak meghatározása szempontjából releváns adatok, a társaságnak a hitelesítő által értékelt és adott esetben a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben megjelölt alternatív módszer(ek) szerint kiszámított helyettesítő adatokat kell használnia.

Ha a hajó egy vagy több útra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak meghatározása szempontjából releváns olyan adatok hiányoznak, amelyek tekintetében a nyomonkövetési terv nem sorol fel alternatív nyomonkövetési módszereket vagy alternatív adatforrásokat az adatok megerősítésére vagy az adathiány megszüntetésére, a társaságnak megfelelő, becslésen alapuló módszert kell alkalmaznia az adott időszakra és a hiányzó paraméterre vonatkozó konzervatív helyettesítő adatok meghatározására.

2.2. Ha technikai okokból ideiglenesen nem kivitelezhető a hitelesítő által kielégítően értékelt és adott esetben a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv alkalmazása, a társaságnak megerősítő ellenőrzések elvégzése céljából a nyomonkövetési tervben felsorolt alternatív adatforrásokon alapuló módszert kell alkalmaznia, vagy ha a nyomonkövetési terv nem tartalmaz ilyen alternatívát, akkor helyettesítő adatokat vagy konzervatív becslést biztosító alternatív módszert kell alkalmaznia mindaddig, amíg a jóváhagyott nyomonkövetési terv alkalmazási feltételei helyre nem állnak.

A társaság minden szükséges intézkedést megtesz a nyomonkövetési terv mielőbbi alkalmazása érdekében.

2.3. Ha a társaság a 2.1. pontnak megfelelően becslésen alapuló módszert alkalmaz, vagy a 2.2. pontnak megfelelően a nyomonkövetési tervtől való átmeneti eltérésre kerül sor, a társaságnak indokolatlan késedelem nélkül írásos eljárást kell kidolgoznia az ilyen típusú adathiány jövőbeli elkerülése érdekében, és a 7. cikkel összhangban módosítania kell a nyomonkövetési tervet.

II. MELLÉKLET

Az egyéb releváns információk nyomonkövetése

A. UTANKÉNTI ALAPÚ NYOMONKÖVETÉS (9. CIKK)

1. Az egyéb releváns információk utankénti alapú nyomonkövetése érdekében (9. cikk (1) bekezdés) a társaságoknak tiszteletben kell tartaniuk az alábbi szabályokat:

a) a kikötőből való elindulás és a kikötőbe való megérkezés dátumát és időpontját a greenwichi középidő (GMT/UTC) alkalmazásával kell megadni. A tengeren töltött időt a kikötőből történő elindulásra és az oda történő megérkezésre vonatkozó információk alapján kell kiszámítani, ami nem tartalmazhatja a horgonyzást;

b) a megtett út vagy az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolsága, vagy a ténylegesen megtett távolság lehet. Az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolságának használata esetén konzervatív korrekciós tényezőt kell figyelembe venni annak biztosítása érdekében, hogy a megtett távolságot ne becsüljék alá jelentősen. Az alkalmazott távolságszámítást, valamint - szükség esetén - az alkalmazott korrekciós tényezőt a nyomonkövetési tervben kell meghatározni. A megtett távolságot az indító kikötőben található kikötőhely és az érkezési kikötőben található kikötőhely közötti távolság alapján kell meghatározni és tengeri mérföldben kell kifejezni;

c) a fuvarozási tevékenységet a megtett távolság és a szállított rakomány mennyiségének szorzataként kell meghatározni;

d) személyszállító hajók esetén a szállított rakomány kifejezésére az utasok számát kell figyelembe venni. Minden további hajókategória esetén a szállított rakomány mennyiségét metrikus tonnában vagy adott esetben szabvány köbméterben kell meghatározni;

e) ro-ro hajók esetében a szállított rakomány a fedélzeten lévő rakomány tömegét jelenti, melynek meghatározása a következő lehet: tényleges tömeg, a rakományegységek (tehergépjárművek, személygépjárművek stb.) száma vagy az elfoglalt sávméterek száma és a tömegüknek megfelelő alapértékek szorzata.

E rendelet alkalmazásában a "ro-ro hajó" kifejezés olyan hajót jelent, amelyet "roll-on/roll-off" szállítási egységek szállítására terveztek, illetve amely "roll-on/roll-off" rakomány számára kialakított rakodótereket tartalmaz;

f) konténerszállító hajók esetén a szállított rakományt a rakomány metrikus tonnában kifejezett össztömege vagy ennek hiányában a 20 láb hosszúságú konténerek (TEU) száma és a tömegüknek megfelelő alapértékek szorzataként kell meghatározni. Amennyiben a konténerszállító hajók által szállított rakomány meghatározására az IMO vonatkozó iránymutatásainak vagy az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú nemzetközi egyezmény (SOLAS-egyezmény) szerinti eszközöknek megfelelően kerül sor, úgy kell tekinteni, hogy a meghatározás megfelel e rendelet előírásainak.

E rendelet alkalmazásában a "konténerszállító hajó" kifejezés olyan hajót jelent, amelyet kizárólag konténerek rakodótérben és fedélzeten történő szállítására terveztek;

g) a személyszállító hajóktól, ro-ro hajóktól és konténerszállító hajóktól eltérő hajókategóriák esetében a szállított rakományt oly módon kell meghatározni, hogy az adott esetben lehetővé tegye a szállított rakomány tömegének és térfogatának, illetve a szállított személyek számának a figyelembevételét. E kategóriák magukban foglalják többek között a tartályhajókat, az ömlesztettáru-szállító hajókat, az általános teherhajókat, a mélyhűtött rakományt szállító hajókat, a járműszállító hajókat és a kombinált áruszállító hajókat.

2. Az 1. g) pont alpontja egységes alkalmazási feltételeinek a biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az említett pontban említett további hajókategóriákra vonatkozó paramétereket meghatározó technikai szabályokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni, legkésőbb 2016. december 31-ig.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben - adott esetben - felülvizsgálhatja az 1. g) pontban említett alkalmazandó paramétereket. A Bizottság az említett paramétereket adott esetben annak céljából is felülvizsgálhatja, hogy azok figyelembe vegyék e mellékletnek az 5. cikk (2) bekezdése szerinti módosításait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

3. Az 1. és 2. pontban említett szabályok betartása mellett a társaságok úgy is dönthetnek, hogy feltüntetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat is.

B. ÉVES ALAPÚ NYOMON KÖVETÉS (10. CIKK)

Az egyéb releváns információk éves alapú nyomon követése érdekében a társaságoknak tiszteletben kell tartaniuk az alábbi szabályokat:

A 10. cikk szerint nyomon követendő értékek az adott utankénti adatok összegzésével kerülnek meghatározásra.

Az átlagos energiahatékonyságot legalább az alábbi négy mutató használatával kell nyomon követni: az adott távolságra eső tüzelőanyag-fogyasztás, a fuvarozási tevékenységre eső tüzelőanyag-fogyasztás, az adott távolságra eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a fuvarozási tevékenységre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás, amelyeket a következők szerint kell kiszámítani:

adott távolságra eső tüzelőanyag-fogyasztás = éves összes tüzelőanyag-fogyasztás/összes megtett távolság

fuvarozási tevékenységre eső tüzelőanyag-fogyasztás = éves összes tüzelőanyag-fogyasztás/összes fuvarozási tevékenység

adott távolságra eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás = éves összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás/összes megtett távolság

fuvarozási tevékenységre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás = éves összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás/összes fuvarozási tevékenység.

Emellett adott esetben a hajók a következő két energiahatékonysági mutató alkalmazásával is nyomon követhetik az átlagos energiahatékonyságot: a tengeren töltött időre eső tüzelőanyag-fogyasztás és a tengeren töltött időre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás, amelyeket a következők szerint kell kiszámítani:

A tengeren töltött időre eső tüzelőanyag-fogyasztás = teljes éves tüzelőanyag-fogyasztás/a tengeren töltött teljes idő

A tengeren töltött időre eső üvegházhatásúgáz-kibocsátás = teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás/a tengeren töltött teljes idő

A szabályok betartása mellett a társaságok úgy is dönthetnek, hogy feltüntetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat, valamint - a nyomonkövetési tervben megjelölt egyéb kritériumok alapján differenciálva - egyéb, a felhasznált tüzelőanyagra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások vonatkozó információkat is.

C. A 2003/87/EK IRÁNYELV HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK TENGERI KÖZLEKEDÉSI TEVÉKENYSÉGEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ TELJES ÖSSZESÍTETT KIBOCSÁTÁSÁNAK NYOMON KÖVETÉSE, VALAMINT AZ EMLÍTETT IRÁNYELV 12. CIKKÉNEK (3) BEKEZDÉSÉTŐL VALÓ ELTÉRÉSEKET INDOKOLÓ INFORMÁCIÓK NYOMON KÖVETÉSE (10. CIKK, K) PONT)

1. A hajók esetében a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok tekintetében az említett irányelv I. mellékletében felsorolt tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő és az említett irányelv értelmében jelentendő teljes összesített kibocsátás éves alapon történő nyomon követésére vonatkozó szabályok

A társaságok külön-külön határozzák meg az egyes üvegházhatású gázok releváns mennyiségeit, valamint e mennyiségek szén-dioxid-egyenértékekben kifejezett összegét.

A társaságoknak figyelembe kell venniük a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó tengeri közlekedési tevékenységekhez felhasznált minden egyes tüzelőanyag-típus mennyiségét azon időszak tekintetében, amely során a hajó az említett irányelvben meghatározott kötelezettségek tekintetében a felelősségi körükbe tartozott.

A társaságoknak adott esetben az 1.1-1.7. pontban meghatározott számításokat az alábbi sorrendben kell elvégezniük.

1.1. Általános alapelv

A hajók 2003/87/EK irányelv értelmében jelentendő teljes összesített üvegházhatásúgáz-kibocsátásának nyomon követése céljából a társaságok az e rendelet I. mellékletének A. részében meghatározott képleteket alkalmazzák, figyelembe véve az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó típusait.

1.2. Eltérés az általános alapelvtől és a kibocsátási tényezők alkalmazása a 2003/87/EK irányelv 14. cikke alapján

Az 1.1. ponttól eltérve a társaságok nem alkalmazhatják az e rendelet I. mellékletének A. részében meghatározott szabályokat a szén-dioxid-kibocsátási tényezők meghatározása tekintetében, amennyiben a társaság az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 5 ) a biomassza felhasználására vonatkozóan megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak megfelelő tüzelőanyagot használ, az alkalmazáshoz szükséges, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletben meghatározott kiigazításokkal együtt. Ilyen esetekben a tüzelőanyag biomasszahányadának szén-dioxid-kibocsátási tényezője nulla.

Az 1.1. ponttól eltérve a társaságok nem alkalmazhatják az e rendelet I. mellékletének A. részében meghatározott szabályokat a szén-dioxid-kibocsátási tényezők meghatározása tekintetében, amennyiben a társaság nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagot (RFNBO) és széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagot (RCF) használ. Ilyen esetekben a szén-dioxid-kibocsátási tényezőt az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelettel összhangban kell meghatározni.

1.3. Eltérés az általános elvtől egy tagállami joghatóság alatt álló kikötő és egy nem tagállami joghatóság alatt álló kikötő közötti út esetében

A 2003/87/EK irányelv 3ga. cikkében említett földrajzi hatálynak megfelelően az e rész 1.1. és 1.2. pontja szerint kiszámított mennyiségeket 50 %-kal meg kell szorozni abban az esetben, ha az üvegházhatásúgáz-kibocsátást egy tagállami joghatóság alatt álló, útiterv szerinti kikötőből induló és egy nem tagállami joghatóság alatt álló, útiterv szerinti kikötőbe érkező úton, vagy pedig egy nem tagállami joghatóság alatt álló, útiterv szerinti kikötőből induló és egy tagállami joghatóság alatt álló, útiterv szerinti kikötőbe érkező úton közlekedő hajó bocsátja ki.

1.4. Eltérés az általános alapelvtől a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3a) és (3b) bekezdésében említett szén-dioxid-kibocsátások esetében

Az 1.1. ponttól eltérve, amennyiben a szén-dioxid-kibocsátások a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3a) vagy (3b) bekezdésének hatálya alá tartoznak, az ilyen kibocsátásoknak az e rész 1.1., 1.2. és 1.3. pontja szerint kiszámított mennyiségét nullával kell megszorozni.

1.5. Eltérés az általános alapelvtől a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3-d), (3-c) vagy (3-b) bekezdésében említett utakból vagy tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások esetében

Az 1.1. ponttól eltérve, amennyiben az üvegházhatásúgáz-kibocsátások a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3-d), (3-c) vagy (3-b) bekezdésének hatálya alá tartoznak, az e rész 1.1-1.4. pontja szerint kiszámított mennyiségeket nullával kell megszorozni.

1.6. A hajó 2003/87/EK irányelv értelmében jelentendő teljes összesített üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámítása abban az esetben, ha a társaság élni kíván az említett irányelv 12. cikkének (3-e) bekezdése szerinti eltérés lehetőségével

Azok a társaságok, amelyek élni kívánnak a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3-e) bekezdése szerint a jégosztályú hajókra vonatkozóan biztosított eltérés lehetőségével, adott esetben 5 %-ot levonnak az esetnek megfelelően az e rész 1.1-1.5. pontja szerint kiszámított mennyiségekből.

1.7. A hajó 2003/87/EK irányelv értelmében jelentendő teljes összesített üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámítása, figyelembe véve az említett irányelv 3gb. cikkét

A 2024-es és 2025-ös jelentési évekre vonatkozó kibocsátások tekintetében a társaságok az esetnek megfelelően az e rész 1.1-1.6. pontja szerint kiszámított mennyiségekre a 2003/87/EK irányelv 3gb. cikkében előírt fokozatosan bevezetett százalékokat alkalmazzák. A hajó 2003/87/EK irányelv értelmében jelentendő teljes összesített üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kiszámításához a társaságok összesítik az egyes gázok mennyiségét.

2. A 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdésétől való bármely releváns eltérés alkalmazásának igazolásához szükséges információk nyomon követése

2.1. Amennyiben az üvegházhatásúgáz-kibocsátások a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3-d), (3-c) vagy (3-b) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a társaságoknak azon időszak tekintetében, amely során a hajó a felelősségi körükbe tartozott, az említett rendelkezésekben előírt eltérések minden egyes típusára vonatkozóan utankénti alapon nyomon kell követniük a következő információkat:

a) indulási és érkezési kikötő, beleértve az indulás és az érkezés adatait és időpontját;

b) a felhasznált tüzelőanyag mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében, figyelembe véve az 1.2. pontban meghatározott rendelkezéseket;

c) a kibocsátott, az 1.1., 1.2. és 1.3. pont szerint kiszámított üvegházhatásúgáz-kibocsátások;

d) a megtett út;

e) a tengeren töltött idő.

2.2. Amennyiben a jelentési időszak során a hajó által kibocsátott összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3-d), (3-c) vagy (3-b) bekezdésének hatálya alá tartozik, és amennyiben a hajó ütemterve szerint a szóban forgó jelentési időszakban több mint 300 utat teljesít, a társaság nem köteles az e rész 2.1. pontjában említett információkat az adott hajó tekintetében az említett jelentési időszakban utankénti alapon nyomon követni.

2.3. Amennyiben az üvegházhatásúgáz-kibocsátások a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3-e) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a társaságoknak meg kell adniuk a hajó jégosztályára vonatkozó információkat.

III. MELLÉKLET

A 15. és 16. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében a következő elemeket kell figyelembe venni

A. HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSOK

- a hitelesítők hatáskörei,

- a társaságok által a hitelesítőknek átadandó dokumentumok,

- a hitelesítő által végrehajtandó kockázatértékelés,

- a nyomonkövetési terv megfelelőségének az értékelése,

- a kibocsátási jelentés hitelesítése,

- lényegességi küszöb,

- a hitelesítőtől elvárható bizonyosság,

- valótlanságok és eltérések,

- a hitelesítése jelentés tartalma,

- fejlesztési javaslatok,

- a társaság, a hitelesítő és a Bizottság közötti kommunikáció.

B. A HITELESÍTŐK AKKREDITÁLÁSA

- Hogyan lehet kérelmezni a hajózási tevékenységek tekintetében történő akkreditálást,

- hogyan értékelik a nemzeti akkreditáló testületek a hitelesítőket annak céljából, hogy azok akkreditációs tanúsítványt állíthassanak ki,

- hogyan teljesítik a nemzeti akkreditáló testületek az ahhoz szükséges felügyeletet, hogy megerősítsék az akkreditáció érvényben maradását,

- a nemzeti akkreditáló testületekkel szemben annak érdekében támasztott követelmények, hogy hatáskörük legyen a hitelesítőknek a hajózási tevékenységek tekintetében történő akkreditálására, beleértve a harmonizált szabványokra való hivatkozást is.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1367/2006/EK rendelete (2006. szeptember 6.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1406/2002/EK rendelete (2002. június 27.) az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról (HL L 208., 2002.8.5., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

( *1 ) HL L 123., 2015.5.19., 55. o. ".

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).