32015R0757[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/757 RENDELETE

(2015. április 29.)

a tengeri közlekedésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a tagállamok joghatósága alatt álló kikötőkbe érkező, azokon belül tartózkodó vagy azokból távozó hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és az e hajókkal kapcsolatos egyéb releváns információknak a pontos nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy költséghatékony módon ösztönözze a tengeri közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését.

2. cikk

Hatály

Az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok a következők:

a) szén-dioxid (CO2);

b) a 2024 után keletkező kibocsátások tekintetében a metán (CH4); valamint

c) a 2024 után keletkező kibocsátások tekintetében a dinitrogén-oxid (N2O).

Amennyiben ez a rendelet az üvegházhatást okozó gázok teljes összesített kibocsátására vagy a kibocsátott üvegházhatású gáz teljes összesített mennyiségére hivatkozik, azt az egyes gázok külön-külön meghatározott teljes összesített mennyiségeire való hivatkozásként kell értelmezni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)

"üvegházhatásúgáz-kibocsátások" : az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok hajók általi kibocsátása a 2. cikk (1c) bekezdésének első albekezdésével összhangban;

b)

"útiterv szerinti kikötő" : az a kikötő, ahol a hajó a rakomány be- vagy kirakodása, illetve utasok be- vagy kiszállása céljából megáll; [...] következésképpen nem tartoznak ide az olyan megállások, amelyeknek kizárólagos célja tüzelőanyag-vételezés, készletek beszerzése, a legénység partraszállása, szárazdokkba állás vagy a hajónak és/vagy berendezéseinek a javítása, a segítségkérés céljából vagy vészhelyzet miatt történő megállás, illetve a hajók közötti átrakodás miatti, kikötőn kívüli megállás, valamint az olyan megállás, amelynek kizárólagos célja a rossz időjárási körülmények miatti menedékkeresés, illetve a kutatási és mentési tevékenységek miatt szükségessé váló megállás;

c)

"út" : a hajó minden olyan mozgása, amely egy útiterv szerinti kikötőből indul vagy ott ér véget;

d)

"társaság" : a hajó tulajdonosa, illetve bármely más szervezet vagy személy, például az igazgató vagy a hajót személyzet nélkül bérlő személy, aki a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét;

e)

"bruttó tonnatartalom (BT)" : a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által 1969. június 23-án Londonban elfogadott, a hajók köbözéséről szóló nemzetközi egyezmény I. mellékletében vagy bármely utódegyezményben meghatározott köbözési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom;

f)

"hitelesítő" : olyan jogi személy, amely hitelesítési tevékenységet végez, és amelyet a 765/2008/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően egy nemzeti akkreditáló testület akkreditált;

g)

"hitelesítés" : azok a tevékenységek, amelyeket a hitelesítő végez annak értékelése céljából, hogy a társaság által továbbított dokumentumok megfelelnek-e az e rendelet szerinti követelményeknek;

h)

"megfelelőségi dokumentum" : olyan, egy adott hajóra vonatkozó dokumentum, amelyet hitelesítő bocsátott ki a társaság számára, és amely igazolja, hogy a hajó egy meghatározott jelentési időszak tekintetében megfelelt az e rendelet szerinti követelményeknek;

i)

"egyéb releváns információk" : a hajó tüzelőanyag-fogyasztásából üvegházhatású gáz-kibocsátásra, a fuvarozási tevékenységére és az energiahatékonyságára vonatkozó olyan információk, amelyek lehetővé teszik a kibocsátási tendenciák elemzését és a hajó teljesítményének értékelését;

j)

"kibocsátási tényező" : üvegházhatású gáz átlagos kibocsátása az adott forrásanyaggal kapcsolatos tevékenységre vonatkozó adatokhoz viszonyítva, az égetés során teljes oxidációt és más vegyi reakciók esetében teljes átalakulást feltételezve;

k)

"bizonytalanság" : egy mennyiség meghatározásának eredményével összefüggő, százalékban kifejezett paraméter, amely az adott mennyiséghez ésszerűen hozzárendelhető értékek szórását jellemzi - beleértve a szisztematikus és véletlenszerű hibák hatásait is, valamint leírja a szóban forgó értékeknek az átlagérték körüli 95 %-át magában foglaló megbízhatósági intervallumot, figyelembe véve az értékek eloszlásának esetleges aszimmetriáját is;

l)

"konzervatív" : egy feltételrendszer meghatározásának olyan módja, amely biztosítja, hogy ne lehessen alulbecsülni az éves kibocsátást vagy túlbecsülni a távolságokat és a szállított rakomány mennyiségét;

m)

"jelentési időszak" : egy naptári év, amely alatt a üvegházhatású gáz-kibocsátásokat nyomon kell követni és jelentést kell róluk készíteni. Olyan utak esetében, amelyeknél az indulási és az érkezési időpont két különböző naptári évre esik, a nyomon követett és jelentett adatokat az első érintett naptári évre vonatkozóan kell figyelembe venni;

n)

"kikötőben horgonyzó hajó" : az a hajó, amelyet a berakodás, kirakodás valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, vagy lehorgonyoznak egy adott tagállam joghatósága alá tartozó kikötőben, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek;

o)

"jégosztály" : a hajóhoz rendelt jelölés, amelyet a lobogó szerinti állam illetékes nemzeti hatóságai vagy a lobogó szerinti állam által elismert szervezet ad ki a hajó részére, és amely jelzi, hogy a hajót jeges vizeken történő hajózásra tervezték;

p)

"felelős igazgatási hatóság" : az 2003/87/EK irányelv 3gf. cikkében említett, a hajózási társaság tekintetében felelős igazgatási hatóság;

q)

"társasági szintű összesített kibocsátási adatok" : a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő és az említett irányelv értelmében a társaságok által jelentendő kibocsátásainak összege a társaság által a jelentési időszakban a felelősségi körébe tartozó valamennyi hajó tekintetében.

II. FEJEZET

NYOMONKÖVETÉS ÉS JELENTÉS

1. SZAKASZ

A nyomonkövetés és a jelentés alapelvei és módszerei

4. cikk

A nyomonkövetés és a jelentés közös alapelvei

5. cikk

A üvegházhatású gáz-kibocsátások és egyéb releváns információk nyomonkövetésének módszerei

A Bizottság 2023. október 1-ig elfogadja az e bekezdés első albekezdésében említettek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat annak érdekében, hogy figyelembe vegye e rendelet hatályának kiterjesztését a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátásra, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra. A metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló módszereknek ugyanazokon az elveken kell alapulniuk, mint az e rendelet I. mellékletében meghatározott, a szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló módszereknek, az adott üvegházhatásúgáz-kibocsátás jellegét tükröző esetlegesen szükséges kiigazításokkal. Az e rendelet I. mellékletében meghatározott módszereket és az e rendelet II. mellékletében meghatározott szabályokat adott esetben össze kell hangolni a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról és a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott módszerekkel és szabályokkal.

2. SZAKASZ

Nyomonkövetési terv

6. cikk

A nyomonkövetési terv tartalma és benyújtása

A nyomonkövetési tervnek tartalmaznia kell az érintett hajó nyomonkövetési módszertanának teljes és átlátható dokumentációját, továbbá legalább a következő elemeket:

a) a hajó azonosítója és típusa, beleértve a nevét, az IMO-nál vezetett azonosító számát, lajstromozási kikötőjét vagy anyakikötőjét és a hajó tulajdonosának nevét;

b) a társaság neve, valamint a kapcsolattartó személy címe, telefonszáma és e-mail-címe, továbbá a társaságokra és bejegyzett tulajdonosokra vonatkozó egyedi IMO-azonosító szám;

c) a hajó fedélzetén található következő üvegházhatású gáz kibocsátó források leírása: főgépek, segédgépek, gázturbinák, kazánok és semlegesgáz-generátorok, valamint a felhasznált tüzelőanyag-típusok;

d) a jelentési időszakban a üvegházhatású gáz kibocsátó források jegyzékének frissítéséhez felhasznált eljárások, rendszerek és felelősségi körök leírása;

e) az utak hiánytalan felsorolásának nyomonkövetésére használt eljárások leírása;

f) a hajó tüzelőanyag-fogyasztásának nyomonkövetésére szolgáló eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat: i. az egyes üvegházhatású gáz kibocsátó források tüzelőanyag-fogyasztásának kiszámítására az I. mellékletből kiválasztott egyik módszer, amely adott esetben tartalmazza a használt mérőberendezés leírását is, ii. a tüzelőanyag-feltöltés és a tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mérésére szolgáló eljárás, a használt merőberendezés leírása és adott esetben a mérésre vonatkozó információk feljegyzésére, lehívására, továbbítására és tárolására szolgáló eljárások, iii. adott esetben a sűrűség meghatározására kiválasztott módszer, iv. azon eljárás, amely biztosítja, hogy a tüzelőanyag méréseivel járó bizonytalanság összességében véve megfeleljen e rendelet követelményeinek, adott esetben utalva a nemzeti jogszabályokra, a fogyasztói szerződésekben lévő záradékokra vagy a tüzelőanyag-szállító pontosságát biztosító szabványokra;

g) az egyes tüzelőanyag-típusokra alkalmazott egyedi kibocsátási tényezők, vagy - alternatív tüzelőanyagok esetében - a kibocsátási tényezők meghatározására szolgáló módszer, beleértve a mintavételnél követett módszert, az elemzési módszereket és az igénybe vett laboratóriumok leírását, adott esetben e laboratóriumok ISO 17025 tanúsítványával együtt;

h) az utankénti tevékenységi adatok meghatározására alkalmazott eljárásoknak a leírása, ideértve az alábbiakat: i. a távolság meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök és adatforrások; ii. adott esetben a szállított rakománynak és a szállított utasok számának meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások; iii. a kiindulási és az érkezési kikötő között a tengeren töltött idő meghatározására és rögzítésére szolgáló eljárások, felelősségi körök, képletek és adatforrások;

i) a hiányos adatok kiküszöböléséhez szükséges helyettesítő adatok meghatározásához használt módszer leírása;

j) a korábbi átvizsgálások minden részletét rögzítő átvizsgálási adatrögzítő lap.

A Bizottság 2023. október 1-ig a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, hogy e rendelet hatályának a metán és a dinitrogén-oxid-kibocsátásra, valamint a nyílt tengeri hajókból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való kiterjesztésének figyelembevétele érdekében módosítsa a 6-10. cikket az említett cikkekben foglalt, nyomonkövetési tervekre vonatkozó szabályok tekintetében.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a nyomonkövetési tervek felelős igazgatási hatóság általi jóváhagyására vonatkozó szabályok tekintetében kiegészítse ezt a rendeletet.

7. cikk

A nyomonkövetési terv módosításai

A társaságnak a következő esetek bármelyikében módosítania kell a nyomonkövetési tervet:

a) a társaság változása esetén;

b) a nyomonkövetési tervben még nem szereplő, új üvegházhatású gáz kibocsátó forrás vagy új tüzelőanyag használata miatti új kibocsátás esetében;

c) amennyiben új mérőberendezés-típusok, mintavételi módszerek vagy elemzési módszerek használata vagy egyéb okok miatt az adatok elérhetősége megváltozik, és ez befolyásolhatja a üvegházhatású gáz-kibocsátás meghatározásának pontosságát;

d) az alkalmazott nyomonkövetési módszerekből származó adatok pontatlansága esetén;

e) amennyiben a nyomonkövetési terv bármely részéről megállapítják, hogy az nem felel meg e rendelet követelményeinek, és a társaságnak felül kell vizsgálnia a tervet a 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt a rendeletet a nyomonkövetési tervek módosításainak felelős igazgatási hatóságok általi jóváhagyására vonatkozó szabályok tekintetében.

3. SZAKASZ

A kibocsátások és egyéb releváns információk nyomonkövetése

8. cikk

A tevékenységek nyomonkövetése a jelentési időszak során

A társaságok 2018. január 1-jétől a 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján nyomon követik minden egyes hajó üvegházhatású gáz-kibocsátását utanként és éves alapon, a üvegházhatású gáz-kibocsátás meghatározására az I. melléklet B. részében rögzített módszerek közül a megfelelőt alkalmazva és a üvegházhatású gáz-kibocsátásokat az I. melléklet A. része szerint kiszámítva.

9. cikk

Utankénti alapú nyomonkövetés

A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján a társaságok az I. melléklet A. részének és a II. melléklet A. részének megfelelően valamely uniós tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe érkező és onnan induló valamennyi hajó és valamennyi út tekintetében nyomon követik a következő információkat:

a) indulási és érkezési kikötő, beleértve az indulás és az érkezés napját és időpontját;

a) a felhasznált tüzelőanyag teljes mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében;

c) a kibocsátott üvegházhatású gáz;

d) a megtett távolság;

e) a tengeren töltött idő;

f) a szállított rakomány;

g) a fuvarozási tevékenység.

A társaságok adott esetben nyomon követhetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat is.

Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve és a 10. cikk sérelme nélkül a társaságok mentesülnek egy adott hajó tekintetében az (1) bekezdésben említett információk utankénti nyomonkövetésének kötelezettsége alól, ha:

a) a jelentési időszak során a hajó valamennyi útja valamely tagállam joghatósága alá tartozó kikötőből indul vagy ott ér véget; valamint

b) a hajó a menetrendje szerint a jelentési időszakban több mint 300 utat tesz meg.

10. cikk

Éves alapú nyomonkövetés

A 13. cikk (1) bekezdésének megfelelően értékelt nyomonkövetési terv alapján a társaság köteles az I. melléklet A. részének és a II. melléklet B. részének megfelelően minden hajó és minden naptári év tekintetében nyomon követni a következő paramétereket:

a) a felhasznált tüzelőanyag teljes mennyisége és kibocsátási tényezője valamennyi felhasznált tüzelőanyag-típus tekintetében;

b) az e rendelet hatálya alá tartozó, összesített üvegházhatású gáz kibocsátás;

c) a tagállami joghatóság alatt álló kikötők közötti utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

d) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkből induló utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

e) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkbe érkező utakból származó, összesített üvegházhatású gáz-kibocsátás;

f) a tagállami joghatóság alatt álló kikötőkben horgonyzó hajóktól származó üvegházhatású gáz-kibocsátás;

g) az összes megtett távolság;

h) az összes tengeren töltött idő;

i) az összes fuvarozási tevékenység;

j) az átlagos energiahatékonyság;

k) a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységekkel összefüggő és az említett irányelv értelmében jelentendő teljes összesített kibocsátása, az említett irányelv 12. cikkének (3) bekezdésétől való, az irányelv 12. cikkének (3-e)-(3-b) bekezdésében meghatározott esetleges releváns eltérések indokolásához szükséges információkkal együtt.

A társaságok adott esetben nyomon követhetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat.

A társaságok a nyomonkövetési tervben meghatározott egyéb kritériumok alapján differenciálva is nyomon követhetik a felhasznált tüzelőanyagot és a kibocsátott üvegházhatású gáz.

4. SZAKASZ

Jelentés

11. cikk

A kibocsátási jelentés tartalma

A társaságok 2025-től kezdve minden év március 31-ig a felelősségi körükbe tartozó minden egyes hajó tekintetében kötelesek a felelős igazgatási hatóságukhoz, a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az érintett, lobogó szerinti államok hatóságaihoz és a Bizottsághoz az előző év teljes jelentési időszakára vonatkozóan olyan kibocsátási jelentést benyújtani, amelyet egy hitelesítő a 13. cikkel összhangban megfelelőnek minősített. A felelős igazgatási hatóság előírhatja a társaságok számára, hogy kibocsátási jelentéseiket március 31. előtt, de február 28-nál nem korábban nyújtsák be.

A társaságok a kibocsátási jelentésben kötelesek feltüntetni a következő információkat:

a) a hajót és a társaságot azonosító adatok, beleértve a következőket: i. a hajó neve; ii. IMO-azonosító szám; iii. lajstromozási kikötő vagy anyakikötő; iv. a hajó jégosztálya, amennyiben szerepel nyomonkövetési tervben; v. a hajó technikai hatékonysága (adott esetben az energiahatékonysági tervezési mutató, [EEDI] vagy a becsült mutatóérték [EIV], az IMO MEPC.215 (63) határozatának megfelelően); vi. a hajótulajdonos neve; vii. a hajótulajdonos címe és üzleti tevékenységének fő helye; viii. a társaság neve (ha eltér a hajótulajdonostól); ix. a társaság címe és üzleti tevékenységének fő helye (ha eltér a hajótulajdonostól); x. a kapcsolattartó személy címe, telefonszáma, valamint e-mail elérhetősége;

b) a kibocsátási jelentést értékelő hitelesítő azonosítása;

c) az alkalmazott nyomonkövetési módszerre és a kapcsolódó bizonytalansági szintre vonatkozó információ;

d) a paraméterek 10. cikk szerinti éves nyomonkövetésének eredményei.

11a. cikk

A társasági szintű összesített kibocsátási adatok jelentése és benyújtása

12. cikk

A kibocsátási jelentés és a társasági szintű összesített kibocsátási adatok jelentésének formátuma

III. FEJEZET

HITELESÍTÉS ÉS AKKREDITÁLÁS

13. cikk

A hitelesítési tevékenységek köre és a hitelesítési jelentés

Amennyiben a hitelesítő kellő bizonyossággal arra a következtetésre jut, hogy a társasági szintű összesített kibocsátási adatok lényeges valótlanságoktól mentesek, hitelesítési jelentést ad ki, amely rögzíti, hogy a társasági szintű összesített kibocsátási adatokat a (6) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályokkal összhangban kielégítőnek minősítették.

14. cikk

A hitelesítőkre vonatkozó általános kötelezettségek és alapelvek

A kibocsátási jelentés és a társaság által alkalmazott nyomonkövetési eljárások hitelesítése során a hitelesítő köteles értékelni a nyomonkövetési rendszerek, valamint a üvegházhatású gáz-kibocsátásokkal kapcsolatban jelentett adatok és információk megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát, különös tekintettel az alábbiakra:

a) a tüzelőanyag-fogyasztás utakhoz történő hozzárendelése;

b) a jelentett tüzelőanyag-fogyasztási adatok és az azzal kapcsolatos mérések és számítások;

c) a kibocsátási tényezők kiválasztása és alkalmazása;

d) a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó üvegházhatású gázoknak az említett irányelv I. mellékletével összhangban a tengeri közlekedési tevékenységgel összefüggő és az említett irányelv értelmében jelentendő teljes összesített kibocsátása meghatározásához alkalmazott számítások;

e) az energiahatékonyság meghatározásához alkalmazott számítások.

A hitelesítő csak akkor veheti figyelembe a 12. cikknek megfelelően benyújtott kibocsátási jelentéseket, ha a üvegházhatású gáz-kibocsátások megbízható és hiteles adatok és információk alapján elvárható fokú bizonyossággal határozhatók meg, és ha biztosítottak az alábbiak:

a) a jelentett adatok koherensek a hajókövetési adatokon és az olyan jellemzőkön alapuló becsült adatokkal, mint például a beépített motor teljesítménye;

b) a jelentett adatok ellentmondásoktól mentesek, különös tekintettel az éves szinten hajónként beszerzett összes tüzelőanyag mennyiségének és az utak során felhasznált összes tüzelőanyag mennyiségének összehasonlítására;

c) az adatgyűjtés az alkalmazandó szabályoknak megfelelően történt; és

d) a hajó vonatkozó nyilvántartásai hiánytalanok és ellentmondásmentesek.

15. cikk

Hitelesítési eljárások

16. cikk

A hitelesítők akkreditálása

IV. FEJEZET

MEGFELELŐSÉG ÉS AZ INFORMÁCIÓK KÖZZÉTÉTELE

17. cikk

A megfelelőségi dokumentum

A megfelelőségi dokumentumnak a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a hajó azonosítása (név, IMO-azonosító szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő);

b) a hajótulajdonos neve, címe és üzleti tevékenységének fő helye;

c) a hitelesítő azonosítása;

d) a megfelelőségi dokumentum kibocsátásának időpontja (az érvényességi ideje és a tárgyát képező jelentési időszak).

18. cikk

Az érvényes megfelelőségi dokumentum fedélzeten történő tartására vonatkozó kötelezettség

A jelentési időszak végét követő év június 30-ig a valamely tagállam joghatósága alatt álló kikötőbe érkező, ott tartózkodó vagy onnan induló, és az adott jelentési időszak során utakat végrehajtó hajók kötelesek a fedélzetükön tartani az érvényes megfelelőségi dokumentumot.

19. cikk

A nyomonkövetési és jelentési követelményeknek való megfelelés és az ellenőrzések

20. cikk

Szankciók, információcsere és kiutasítási határozat

Amennyiben egy, az első albekezdésben említettek szerinti hajó azon tagállam egyik kikötőjében tartózkodik, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, az érintett tagállam - miután lehetőséget adott az érintett társaságnak észrevételei megtételére - feltartóztatási határozatot hozhat mint lobogó szerinti állam, amíg a társaság nem teljesíti nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeit. A tagállam erről tájékoztatja a Bizottságot, az EMSA-t és a többi tagállamot.

Az említett nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelést a kiutasítási határozatot hozó nemzeti illetékes hatóság számára érvényes megfelelőségi dokumentummal kell igazolni. Ez a bekezdés nem érinti a vészhelyzetben lévő hajókra alkalmazandó nemzetközi tengerészeti szabályokat.

Az első albekezdés szerinti eltérés lehetősége nem vonatkozik arra a tagállamra, amelynek hatósága a felelős igazgatási hatóság.

21. cikk

Az információk és a Bizottság jelentésének közzététele

A Bizottságnak a közzéteendő információkban a következőket is fel kell tüntetnie:

a) a hajó azonosítása (név, társaság, IMO-azonosító szám és a lajstromozási kikötő vagy anyakikötő);

b) a hajó technikai hatékonysága (adott esetben EEDI vagy EIV);

c) az éves üvegházhatású gáz--kibocsátás;

d) az utak tekintetében az éves összes tüzelőanyag-fogyasztás;

e) az utak során megtett távolságra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatású gáz-kibocsátás;

f) az utak során megtett távolságra és a szállított rakományra eső éves átlagos tüzelőanyag-fogyasztás és üvegházhatású gáz-kibocsátás;

g) az utak során évente a tengeren töltött összes idő;

h) az alkalmazott nyomonkövetési módszer;

i) a megfelelőségi dokumentum kibocsátásának és lejáratának időpontja;

j) a kibocsátási jelentést értékelő hitelesítő azonosítása;

k) a 10. cikkel összhangban bármely egyéb, önkéntes alapon nyomon követett és jelentett információ.

V. FEJEZET

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

22. cikk

Nemzetközi együttműködés

22a. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2024. december 31-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet - figyelembe véve különösen az annak végrehajtása során szerzett további tapasztalatokat, többek között e rendelet hatályának az 5 000 bruttó tonnatartalom alatti, de 400 bruttó tonnatartalomnál nem kisebb hajókra történő kiterjesztése tekintetében - annak érdekében, hogy az ilyen hajókra a későbbiekben esetleg a 2003/87/EK irányelv hatályát is kiterjesszék, vagy hogy az ilyen hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló egyéb intézkedéseket javasoljon. A felülvizsgálatot adott esetben az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

VI. FEJEZET

FELHATALMAZÁS ÉS VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

A Bizottságnak a 6. cikk (8) bekezdésében, a 7. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (4) bekezdésében, a 11a. cikk (4) bekezdésében és a 13. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2023. június 5-től kezdődő hatállyal.

A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az egyes ötéves időtartamok letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

E bekezdés első albekezdésének utolsó mondata azonban nem alkalmazandó az 5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 6. cikk (8) bekezdésének második albekezdése vagy a 11. cikk (4) bekezdése alapján 2023. október 1-ig elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

24. cikk

Bizottsági eljárás

25. cikk

A 2009/16/EK irányelv módosítása

A 2009/16/EK irányelv IV. mellékletében foglalt lista a következő ponttal egészül ki:

"50. A tengeri közlekedésből eredő üvegházhatású gáz-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( *1 ) alapján kiállított megfelelőségi dokumentum.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2015. július 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A szén-dioxid-kibocsátások nyomonkövetésének módszerei

A. A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁSOK KISZÁMÍTÁSA (9. CIKK)

A szén-dioxid-kibocsátások kiszámítása során a társaságoknak a következő képletet kell alkalmazniuk:

Tüzelőanyag-fogyasztás × kibocsátási tényező

A tüzelőanyag-fogyasztás tartalmazza a főgépek, segédgépek, gázturbinák, kazánok és semlegesgáz-generátorok által felhasznált tüzelőanyagot.

A kikötőkben a kikötőhelyen felhasznált tüzelőanyag-fogyasztást külön kell számításba venni.

A fedélzeten használt tüzelőanyagok kibocsátási tényezőihez a következő alapértékeket kell alkalmazni:

Megfelelő kibocsátási tényezőket kell alkalmazni a bio-tüzelőanyagokra, az alternatív nem fosszilis tüzelőanyagokra és más tüzelőanyagokra, amelyek esetében nem határoztak meg alapértékeket.

B. A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI

A társaság a nyomonkövetési tervben meghatározza, milyen nyomonkövetési módszert alkalmaz a felelősségi körébe tartozó egyes hajók tüzelőanyag-fogyasztásának kiszámítására, és gondoskodik a kiválasztott módszer következetes alkalmazásáról.

Minden egyes út tekintetében a tényleges tüzelőanyag-fogyasztást kell rögzíteni, amelyet az alábbi módszerek valamelyikével kell kiszámítani:

a) a tüzelőanyag szállítólevele és a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele;

b) a tartálytérben található tüzelőanyag-tartály fedélzeti nyomonkövetése;

c) a vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése;

d) közvetlen szén-dioxid-kibocsátás mérés.

Az említett, a hitelesítő által már értékelt módszerek bármely kombinációja alkalmazható, ha az összességében növeli a mérés pontosságát.

1. A. módszer: a tüzelőanyag szállítólevele és a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele

Ez a módszer a tüzelőanyag szállítólevelében meghatározott tüzelőanyag minőségén és típusán alapul, kiegészítve a tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vételével, amely a tartályszintek leolvasásával történik. Az adott időszak alatt fogyasztott tüzelőanyag mennyisége: az időszak elején rendelkezésre álló tüzelőanyag és a vételezések, amelyből le kell vonni az időszak végén rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyiségét, valamint az időszak kezdete és vége között a hajóról eltávolított tüzelőanyagot.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Ez a módszer nem alkalmazható, ha a hajó fedélzetén a tüzelőanyag szállítólevele nem áll rendelkezésre, különösen akkor, ha a rakományt tüzelőanyagként használják, például cseppfolyósított földgáz párolgási gázként történő hasznosításával.

A tüzelőanyag szállítólevele a hatályos MARPOL-egyezmény VI. mellékletének rendelkezései szerint kötelező, azt a tüzelőanyag vételezését követő három évig a fedélzeten kell tartani és elérhetővé kell tenni. A fedélzeten található tüzelőanyag-tartályok időszakos leltárba vétele a tartályszintek leolvasásával történik. E módszer során az egyes tüzelőanyag-tartályokra vonatkozó tartály-táblázatokat használnak annak megállapítására, hogy a leolvasáskor milyen mennyiség található a tartályban. A tüzelőanyag szállítóleveléhez kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni. A tüzelőanyag-tartályok leolvasását megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal kell végezni. A tartály hangmérésének módszerét és annak bizonytalanságát a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaság a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével határozza meg:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/l-ben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

2. B. módszer: A tartálytérben található tüzelőanyag-tartály fedélzeti nyomonkövetése

Ez a módszer a fedélzeten található összes tüzelőanyag-tartály leolvasásán alapul. A tartályok leolvasását naponta kell elvégezni, amikor a hajó a tengeren van, továbbá minden esetben, amikor a hajó tüzelőanyagot vesz fel vagy ad le.

A tüzelőanyag-tartály szintjének két leolvasás közötti összesített változása jelenti az adott időszak tüzelőanyag-fogyasztását.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében meg kell határozni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

A tüzelőanyag-tartályok leolvasását megfelelő módszerekkel, így automatikus rendszerekkel, hangmérésekkel és merülő mérőszalaggal kell végezni. A tartály hangmérésének módszerét és annak bizonytalanságát a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha a társaság a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaságnak a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével kell meghatároznia:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/l-ben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

3. C. módszer: A vonatkozó tüzelőanyag-égetési folyamatok áramlásmérővel történő ellenőrzése

Ez a módszer a fedélzeti tüzelőanyag-áramlás mérésén alapul. A releváns szén-dioxid kibocsátó forrásokhoz kapcsolt áramlásmérők adatait összesíteni kell egy adott időszak összes tüzelőanyag-fogyasztásának meghatározásához.

Az időszak a két kikötés közötti időszakot vagy a kikötőben töltött időt jelenti. Az adott időszak alatt felhasznált tüzelőanyag tekintetében nyomon kell követni a tüzelőanyag típusát és kéntartalmát.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt áramlásmérőkhöz kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

Ha társaság a felhasznált tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (literben) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tényleges sűrűség értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A társaságnak a tényleges sűrűséget az alábbiak egyikével kell meghatároznia:

a) fedélzeti mérőrendszerek;

b) a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a tüzelőanyag szállítólevelére feljegyzett sűrűség;

c) amennyiben rendelkezésre áll, egy akkreditált tüzelőanyag-vizsgáló laboratóriumban végzett kísérleti elemzés során mért sűrűség.

A tényleges sűrűséget kg/l-ben kell kifejezni és a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a tényleges sűrűség értékei nem állnak rendelkezésre, a hitelesítő általi értékelést követően az adott tüzelőanyag-típus átlagos sűrűségét kell alkalmazni.

4. D. módszer: Közvetlen szén-dioxid-kibocsátás mérés

Közvetlen szén-dioxid-kibocsátás mérések alkalmazhatók az utak, valamint a tagállamok joghatósága alá tartozó kikötőkben történő szén-dioxid-kibocsátások esetében. A szén-dioxid-kibocsátás tartalmazza a főgépek, segédgépek, gázturbinák, kazánok és semlegesgáz-generátorok által kibocsátott szén-dioxidot. Azon hajók esetén, amelyek tekintetében a jelentés ezt a módszert alkalmazza, a tüzelőanyag-fogyasztás kiszámítása a mért szén-dioxid-kibocsátás és az adott tüzelőanyag vonatkozó kibocsátási tényezője felhasználásával történik.

E módszer alapja az égésterméket kibocsátó kürtőben (kémény) történő szén-dioxid-kibocsátás áramlásának meghatározása az égéstermék szén-dioxid koncentrációjának és az égéstermék áramlásának szorzataként.

Az alkalmazott kalibrációs módszereket és a használt eszközökhöz kapcsolódó bizonytalanságot a nyomonkövetési tervben kell meghatározni.

II. MELLÉKLET

Az egyéb releváns információk nyomonkövetése

A. UTANKÉNTI ALAPÚ NYOMONKÖVETÉS (9. CIKK)

1. Az egyéb releváns információk utankénti alapú nyomonkövetése érdekében (9. cikk (1) bekezdés) a társaságoknak tiszteletben kell tartaniuk az alábbi szabályokat:

a) a kikötőből való elindulás és a kikötőbe való megérkezés dátumát és időpontját a greenwichi középidő (GMT/UTC) alkalmazásával kell megadni. A tengeren töltött időt a kikötőből történő elindulásra és az oda történő megérkezésre vonatkozó információk alapján kell kiszámítani, ami nem tartalmazhatja a horgonyzást;

b) a megtett út vagy az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolsága, vagy a ténylegesen megtett távolság lehet. Az indulási és az érkezési kikötő közötti legrövidebb út távolságának használata esetén konzervatív korrekciós tényezőt kell figyelembe venni annak biztosítása érdekében, hogy a megtett távolságot ne becsüljék alá jelentősen. Az alkalmazott távolságszámítást, valamint - szükség esetén - az alkalmazott korrekciós tényezőt a nyomonkövetési tervben kell meghatározni. A megtett távolságot az indító kikötőben található kikötőhely és az érkezési kikötőben található kikötőhely közötti távolság alapján kell meghatározni és tengeri mérföldben kell kifejezni;

c) a fuvarozási tevékenységet a megtett távolság és a szállított rakomány mennyiségének szorzataként kell meghatározni;

d) személyszállító hajók esetén a szállított rakomány kifejezésére az utasok számát kell figyelembe venni. Minden további hajókategória esetén a szállított rakomány mennyiségét metrikus tonnában vagy adott esetben szabvány köbméterben kell meghatározni;

e) ro-ro hajók esetében a szállított rakomány a fedélzeten lévő rakomány tömegét jelenti, melynek meghatározása a következő lehet: tényleges tömeg, a rakományegységek (tehergépjárművek, személygépjárművek stb.) száma vagy az elfoglalt sávméterek száma és a tömegüknek megfelelő alapértékek szorzata. E rendelet alkalmazásában a "ro-ro hajó" kifejezés olyan hajót jelent, amelyet "roll-on/roll-off" szállítási egységek szállítására terveztek, illetve amely "roll-on/roll-off" rakomány számára kialakított rakodótereket tartalmaz;

f) konténerszállító hajók esetén a szállított rakományt a rakomány metrikus tonnában kifejezett össztömege vagy ennek hiányában a 20 láb hosszúságú konténerek (TEU) száma és a tömegüknek megfelelő alapértékek szorzataként kell meghatározni. Amennyiben a konténerszállító hajók által szállított rakomány meghatározására az IMO vonatkozó iránymutatásainak vagy az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú nemzetközi egyezmény (SOLAS-egyezmény) szerinti eszközöknek megfelelően kerül sor, úgy kell tekinteni, hogy a meghatározás megfelel e rendelet előírásainak. E rendelet alkalmazásában a "konténerszállító hajó" kifejezés olyan hajót jelent, amelyet kizárólag konténerek rakodótérben és fedélzeten történő szállítására terveztek;

g) a személyszállító hajóktól, ro-ro hajóktól és konténerszállító hajóktól eltérő hajókategóriák esetében a szállított rakományt oly módon kell meghatározni, hogy az adott esetben lehetővé tegye a szállított rakomány tömegének és térfogatának, illetve a szállított személyek számának a figyelembevételét. E kategóriák magukban foglalják többek között a tartályhajókat, az ömlesztettáru-szállító hajókat, az általános teherhajókat, a mélyhűtött rakományt szállító hajókat, a járműszállító hajókat és a kombinált áruszállító hajókat.

2. Az 1. pont g) alpontja egységes alkalmazási feltételeinek a biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az említett pontban említett további hajókategóriákra vonatkozó paramétereket meghatározó technikai szabályokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni, legkésőbb 2016. december 31-ig.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben - adott esetben - felülvizsgálhatja az 1. pont g) alpontjában említett alkalmazandó paramétereket. A Bizottság az említett paramétereket adott esetben annak céljából is felülvizsgálhatja, hogy azok figyelembe vegyék e mellékletnek az 5. cikk (2) bekezdése szerinti módosításait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

3. Az 1. és 2. pontban említett szabályok betartása mellett a társaságok úgy is dönthetnek, hogy feltüntetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat is.

B. ÉVES ALAPÚ NYOMONKÖVETÉS (10. CIKK)

Az egyéb releváns információk éves alapú nyomonkövetése érdekében a társaságoknak tiszteletben kell tartaniuk az alábbi szabályokat:

A 10. cikk szerint nyomon követendő értékek az adott utankénti adatok összegzésével kerülnek meghatározásra.

Az átlagos energiahatékonyságot legalább az alábbi négy mutató használatával kell nyomon követni: az adott távolságra eső tüzelőanyag-fogyasztás, a fuvarozási tevékenységre eső tüzelőanyag-fogyasztás, az adott távolságra eső szén-dioxid-kibocsátás és a fuvarozási tevékenységre eső szén-dioxid-kibocsátás, amelyeket a következők szerint kell kiszámítani:

A szabályok betartása mellett a társaságok úgy is dönthetnek, hogy feltüntetik a hajó jégosztályára és jeges vizeken történő hajózására vonatkozó információkat, valamint - a nyomonkövetési tervben meghatározott egyéb kritériumok alapján differenciálva - egyéb, a felhasznált tüzelőanyagra és a kibocsátott szén-dioxidra vonatkozó információkat is.

III. MELLÉKLET

A 15. és 16. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében a következő elemeket kell figyelembe venni

A. HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSOK

- a hitelesítők hatáskörei,

- a társaságok által a hitelesítőknek átadandó dokumentumok,

- a hitelesítő által végrehajtandó kockázatértékelés,

- a nyomonkövetési terv megfelelőségének az értékelése,

- a kibocsátási jelentés hitelesítése,

- lényegességi küszöb,

- a hitelesítőtől elvárható bizonyosság,

- valótlanságok és eltérések,

- a hitelesítése jelentés tartalma,

- fejlesztési javaslatok,

- a társaság, a hitelesítő és a Bizottság közötti kommunikáció.

B. A HITELESÍTŐK AKKREDITÁLÁSA

- Hogyan lehet kérelmezni a hajózási tevékenységek tekintetében történő akkreditálást,

- hogyan értékelik a nemzeti akkreditáló testületek a hitelesítőket annak céljából, hogy azok akkreditációs tanúsítványt állíthassanak ki,

- hogyan teljesítik a nemzeti akkreditáló testületek az ahhoz szükséges felügyeletet, hogy megerősítsék az akkreditáció érvényben maradását,

- a nemzeti akkreditáló testületekkel szemben annak érdekében támasztott követelmények, hogy hatáskörük legyen a hitelesítőknek a hajózási tevékenységek tekintetében történő akkreditálására, beleértve a harmonizált szabványokra való hivatkozást is.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1367/2006/EK rendelete (2006. szeptember 6.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1406/2002/EK rendelete (2002. június 27.) az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról (HL L 208., 2002.8.5., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

( *1 ) HL L 123., 2015.5.19., 55. o.".