898/B/1996. AB határozat

a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés f) pontja "valamint a szabadságra" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó a munkaügyi ellenőrzésről szóló 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdés d) pont "valamint a szabadság" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Arra hivatkozott, hogy az R. támadott szabálya, valamint 4. §-ának (2) bekezdése alapján a munkavédelmi és munkaügyi felügyelő az R. bármely szabályának megsértőivel szemben szabálysértési eljárást folytathat le és szankciót alkalmazhat; törvény azonban csak a pihenőidőre vonatkozó szabályok megsértését minősítette szabálysértésnek, a szabadságra, a szabadság biztosítására vonatkozó szabályok megsértését nem. A "nullum crimen sine lege" elv azonban nemcsak a büntetőjog területén érvényesül, hanem minden olyan jogterületen, ahol az állam szankciót alkalmaz valamilyen cselekmény elkövetőjével szemben. Ezért az indítványozó szerint az R. szabálya ellentétes az Alkotmány 57. §-ának (4) bekezdésével, amely szerint senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején nem volt bűncselekmény.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 9. §-ának (4) bekezdése az R.-t hatályon kívül helyezte. A Met. 3. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartására is. Az indítványozó egy újabb beadványban az R. hatályon kívül helyezését tudomásul vette, indítványát azonban nem vonta vissza, hanem kiegészítette azzal, hogy az új szabályozás külön jogintézményként kezeli a pihenőidőt és a szabadságot, a munkaügyi felügyelőség gyakorlata szerint viszont a pihenőidő jogi fogalmába beleértendő a szabadság jogintézménye is.

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát a hatályban lévő jogszabály tekintetében végzi el. Az indítványban támadott jogszabályt az indítvány beadását követően hatályon kívül helyezték, de az indítványozó által kifogásolt szabályozással azonos tartalmú rendelkezés a Met. hatályos szövegében is szerepel. Ezért az Alkotmánybíróság a hatályos szabály alapján bírálta el az indítványt [ugyanígy 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000. 112., 114.].

2. Az indítvány az Alkotmány következő szakaszára hivatkozott:

"57. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."

A Met. vonatkozó szabályai:

"3. § (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:

...

f) a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartására."

...

"6. § (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:

...

f) javaslatot tehet a 7. §-ban foglaltak szerint munkaügyi bírság kiszabására,

g) szabálysértési eljárást folytathat le."

"7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a 3. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is kiszabható a 3. § (1) bekezdésének d), 1), m), n) pontjában foglaltak megsértése esetén.

...

(6) A felügyelő az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett szabálysértési eljárást is lefolytathat."

3. Az indítvány nem megalapozott.

Az indítványozó a szabadságról szóló szabályok megtartásának a munkaügyi ellenőrzés körébe való bevonását alkotmányellenesnek tartotta azért, mert ennek alapján egy kapcsolódó szabály a munkaügyi felügyelőt feljogosította a szabadság kiadásáról szóló rendelkezések megsértése miatt szabálysértési eljárás lefolytatására és szankció alkalmazására.

A Met. 3. § (1) bekezdésének f) pontja szerint - az R.-hez hasonlóan - a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a szabadságra vonatkozó szabályok megtartására is. Ehhez kapcsolódóan a Met. 6. § (1) bekezdésének g) pontja szerint a munkaügyi felügyelő szabálysértési eljárás lefolytatására is jogosult.

Az Alkotmánybíróság a Met. 3. § (1) bekezdésének f) pontját már vizsgálta a 29/1998. (VI. 17.) AB határozatban. Ez a határozat azonban a támadott rendelkezést a jelen ügytől eltérően, az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése alapján vizsgálta (ABH 1998. 211., 217-219.). Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja szerint nincs szó "ítélt dologról".

Az indítványozó a támadott rendelkezést az Alkotmány 57. § (4) bekezdésébe ütközőnek tartja. Az Alkotmánynak ez a szabálya bűncselekményekről szóló jogi szabályozásra vonatkozik, alapvetően a büntetőjogra irányadó alkotmányos tételt fogalmaz meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata azonban - az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban - kiterjesztően értelmezi az Alkotmány 57. §-ának a büntetőjogra vonatkozó rendelkezéseit. A 63/1997. (XII. 12.) AB határozat rámutatott arra, hogy a szabálysértésnek minősülő cselekmények egy része közigazgatás-ellenes természetű, másik része az emberi együttélés általános szabályait sértő, "kriminális" jellegű, és ez utóbbiakra hozott szabálysértési rendelkezések lényege a büntetőjoggal rokon. Ezért az Alkotmánybíróság a szabálysértések jogi szabályozására is alkalmazta az Alkotmány 57. §-át (ABH 1997. 365., 367-370.). Ennek a gyakorlatnak megfelelően az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is indokoltnak tartotta a szabálysértés jogi szabályozásának az Alkotmány 57. § (4) bekezdése alapján történő elbírálását.

Önmagában a Met. 3. § (1) bekezdés f) pontjának az indítványozó által támadott ("valamint a szabadságra") szövegrésze nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. §-ának (4) bekezdésével. Az indítványozó sem magát a kérdéses szövegrészt tartotta alkotmányellenesnek, hanem a szövegrészt az R. többi szabályával való összefüggésében, azért, mert ennek alapján indíthat a munkaügyi felügyelő a szabadság kiadására vonatkozó szabályok megsértése miatt szabálysértési eljárást anélkül, hogy törvény e jogsértés szabálysértéssé nyilvánításáról rendelkezett volna. Az indítvány beadását követően - a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény felhatalmazása alapján kibocsátott - az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet a szabadságra vonatkozó rendelkezések megsértését szabálysértéssé nyilvánította, meghatározta az alkalmazható szankciót, továbbá kimondta, hogy a szabálysértéseknek ebbe a körbe tartozó eseteiben a szabálysértési hatóság jogkörét a munkaügyig felügyelő gyakorolja [94. § (1) bekezdésének e) pontja és 94. § (3) bekezdése]. Így a támadott szabály alkotmányellenessége a szövegkörnyezetben, más szabályokkal összefüggésben nem állapítható meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2002. október 21.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 89S7B/1996.