3381/2022. (X. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.45.113/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Nemes Imre Zsolt ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.45.113/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása, és a Debreceni Törvényszék II.K.700.764/2021/9. számú ítéletére kiterjedő hatályú megsemmisítése iránt.
[2] Az alapul szolgáló ügy - bíróság által megállapított - tényállása szerint az indítványozó mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott családi gazdálkodóként gazdasági tevékenységet. Az indítványozó részére 2019. január 1. napjától rokkantsági ellátást állapítottak meg. 2019. március 14-én írásban úgy nyilatkozott, hogy az őstermelői tevékenységéből bevétele 2019. évben várhatóan nem haladja meg a 600 000 Ft-ot, azonban a NAV 2021. január 15-én kelt adatszolgáltatása szerint az indítványozó 2019. évi őstermelői bevétele a 600 000 Ft-ot túllépte (2 441 680 Ft volt), ezért a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban Mmtv.) 2. § (1) bekezdése, 19/A. § (3) bekezdése, és (5) bekezdés b) pontja, továbbá a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pont 2. alpontja, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 23. §-a alapján az indítványozó rokkantsági ellátását megszüntette. A határozat ellen az indítványozó keresettel élt, melyben előadta, hogy 2019. évben bevétele nem volt, jövedelme sem volt, és személyi adó fizetési kötelezettsége nem keletkezett. Álláspontja szerint a hatóság figyelmen kívül hagyta, hogy az őstermelői járulékalap nem egyenlő az Szja. tv. 6. számú mellékletében meghatározott tevékenységek bevételével, mivel a bevallásokban feltüntetett járulékalap a kapott támogatásokat is tartalmazza. A bíróság a felperesi keresetet nem találta megalapozottnak. Leszögezte, hogy abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesi hatóság jogszerűen szüntette-e meg a felperes rokkantsági ellátását. A bíróság felhívására a NAV által adott tájékoztatás szerint az indítványozó 5 fős családi gazdálkodás tagja, mely családi gazdaság 2019. évben értékesítésből és támogatásból származó összes bevétele 12 208 400.-Ft volt, így ebből az egy főre eső összeg 2 441 680.-Ft volt. A bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezések egybevetésével arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó általi termékértékesítésből befolyt összeg, továbbá őstermelői tevékenységéhez kapcsolódó támogatás is bevételnek minősül, melyet a jövedelem számításánál figyelembe kell venni. Rámutatott a bíróság, hogy az Szja. tv. 16. § (3) bekezdése értelmében önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély a tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Míg az Szja. tv. összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról szóló 2. számú melléklete szerint a jellemzően előforduló bevételek között szerepel a tevékenység keretében, vagy azzal összefüggésben felvett támogatás is. A bíróság ezért az alperesi hatóság ellátást megszüntető határozatát jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
[3] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alaptörvény 28. cikkét, nem tárták fel kellőképpen a tényállást, ezáltal sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdése, és a jogszabályok szövegének azok céljával ellentétes értelmezése révén a XIX. cikkben biztosított szociális biztonsághoz való jog. Ezen túlmenően az indítványozó feltüntette az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, de az alaptörvény-ellenességet e tekintetben nem indokolta.
[4] Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására kiegészített panaszt az Alkotmánybíróság a tartalma szerint bírálta el.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[6] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A bíróság tájékoztatása szerint a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.45.113/2021/2. számú végzését az indítványozó jogi képviselője 2022. január 11. napján vette át. Az alkotmányjogi panaszt 2022. március 9-én, határidőben terjesztették elő az elsőfokú bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[8] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, a kifogásolt bírósági döntést, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványában előadta, hogy álláspontja szerint a sérelmezett bírósági végzés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget tett a határozott kérelem törvényi feltételeinek.
[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése tekintetében a beadvány nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntések miért ütköznek az Alaptörvény ezen cikkébe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolható össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezése a sérelmezett döntéssel, illetve jogszabályi rendelkezéssel (3199/2022. (IV. 29.) AB végzés, Indokolás [11]; 3141/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [10]). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében rögzített feltételnek, így az alkotmányjogi panasz ezen részében érdemben nem vizsgálható.
[10] Az indítványozó beadványában többek között az Alaptörvény 28. cikkének sérelmét is állította. Az Alaptörvény 28. cikke azonban nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható (pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]).
[11] Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta az Abtv. 27. §-a szerinti - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, és a XIX. cikkben foglalt szociális biztonsághoz való jog sérelmére vonatkozó - alkotmányjogi panasz befogadhatóságát. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]). Jelen ügyben is fenntartja azonban azt a korábbiakban kifejtett álláspontját, miszerint "[a] Kúria azon döntése, mely - a kp. 118. § (1) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele - a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl - az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát" (3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]). Ezen túlmenően annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]; 3463/2021. (XI. 3.) AB végzés, Indokolás [17]-[18]). A Kúria megállapítása szerint a Kp. 118. § (1) bekezdésében rögzített befogadási okok egyike sem állt fenn, ezért tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását, és érdemi vizsgálatát.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint XIX. cikke sérelme tekintetében előadottakat illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem a hatóságok és a bíróság jogértelmezését kifogásolja a tevékenységgel kapcsolatosan felvett támogatások adójogi, és összeghatárhoz kötött jövedelemtől függő ellátásra való jogosultság megítélése tekintetében. Az indítványozó kérelme végső soron arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a hatósági és a bírósági állásponttól eltérően értékelje a családi gazdaság támogatásának jogi megítélését.
[13] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]). A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljáró hatóságok, valamint a bíróság részletesen foglalkozott a támogatás jogi megítélésével, annak a jövedelem számításakor betöltött szerepével, külön kitérve arra, hogy az ellátás megszüntetése ezen ok alapján jogszerű volt-e.
[14] 3. Tekintettel arra, hogy a beadvány részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem követelményének, részben a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Budapest, 2022. szeptember 27.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/728/2022.