3318/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 2.Kpk.26.427/2011/11. sorszámú végzésének, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 3. § (3) bekezdése utolsó mondatának megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.

[2] 1. Az indítványozó Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiak ban Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban Törvényszék) 2. Kpk. 26.427/2011/11. számú végzésének megsemmisítését kérte a kérelmezett közigazgatási szervnek a perköltségben való marasztalását részben elutasító rendelkezése és a fellebbezés kizárása tekintetében. Ehhez kapcsolódóan indítványozta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban Knp.) 3. § (3) bekezdése utolsó mondatának megsemmisítését.

[3] A megsemmisíteni kért bírósági végzésben a Törvényszék az eljárást meg szüntette, mert a felettes minisztérium felügyeleti eljárás keretében megsemmisítette a kérelmezett közigazgatási szervnek az indítványozó által felülvizsgálni kért közigazgatási hatósági ügyben hozott végzését.

[4] Az indítványozó szerint több, az Alaptörvényben biztosított alapjogot és elvet sért a fenti végzés, amelyben a Törvényszék az indítványozó által igényelt perköltségnek csak egy részét ismerte el, a teljes pernyertesség ellenére csak ezen összegben marasztalta a közigazgatási szervet, ezen döntését nem indokolta, valamint nem biztosította a végzés ellen a fellebbezési jogot.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgált a meg, hogy az Abtv. 26-27. §-aiban és az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.

[6] 3. Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén szükséges befogadni.

[7] 3.1. Az Alkotmánybíróság már korábban, több határozatában vizsgálta és foglalt elvi jelentőséggel állást arról, hogy valamely közigazgatási (hatósági) döntéssel szemben a bírósághoz benyújtható kereset az alkotmányossági követelményeket kielégítő jogorvoslat. [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 350.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454-455.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 729, 730.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1 993, 48, 74.; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 368.; 1186/D/2007. AB határozat, ABH 2009, 2244, 2246-2247.]

[8] A közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálatára irányuló eljárás - annak ellenére, hogy keresetre induló önálló per - alkotmányos értelemben, az Alaptörvény XXVI I I. cikk (7) bekezdése viszonylatában: jogorvoslat. A jogalkotó pedig nem köteles az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmezésében jogorvoslatnak minősülő eljárásban született határozat ellen további jogorvoslatot biztosítani.

[9] 3.2. Az indítványozó vitatta továbbá, hogy a Törvényszék nem tett eleget az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt indokolási kötelezettségének, amikor a költségeket tételenként és összegszerűen nem jelölt e meg, illetve nem fejtette ki, hogy azokat a perköltség megállapításánál miért nem vette figyelembe. Az Alaptörvény felhívott rendelkezése törvényre utalja az indokolási kötelezettség részletes szabályainak megállapítását. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ennek megfelelően részletesen rendelkezik az indokolás szabályairól, és kivételes lehetőségként a 222. § (1) bekezdésének utolsó tagmondatában akként szabályoz, hogy "megindokolni csak olyan végzést kell, amely külön fellebbezéssel megtámadható." Jelen esetben tehát a Törvényszék - az Alaptörvénnyel összhangban lévő szabályozás alapján - nem volt köteles döntését megindokolni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a Törvényszék végzése az indokolás elhagyásának lehetősége ellenére tartalmazta a perköltség mérséklésének indokait.

[10] Az Alkotmánybíróság így megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be.

[11] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 56. § (2) bekezdésére is figyelemmel - az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. október 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2637/2012.