BH 2020.4.99 I. Az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha azt a terhelt, illetve a védő a 190. § (2)-(4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően terjesztette elő [Be. 197. § (1)-(2) bek., 198. § (1) bek., 190. § (2)-(4) bek.].

II. A terhelt által a perújítási indítványhoz csatolt magánszakértői vélemény észrevételnek minősül, ebből következően nem a Be.-ben felsoroltaknak megfelelő bizonyítási eszköz, és így nem alkalmas a perújítás alapjául szolgáló bizonyíték megállapítására. A Be. 641. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor a bíróságnak lehetősége van perújítási nyomozás elrendelésére, ha azt az ügyészség nem rendelte el és a perújítási indítvány tartalma azt lehetővé teszi [Be. 165. §, 641. § (2) bek.].

[1] A törvényszék 2017. június 27. napján meghozott és az ítélőtábla ítéletével 2018. június 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt 2 év 10 nap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 100 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A polgári jogi igényt érdemben elbírálta. Rendelkezett az eljárási illeték és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A jogerős ítélet ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján terjesztett elő perújítási indítványt, melyet az ítélőtábla a 2019. szeptember 19. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével a Be. 644. § (6) bekezdés 1. fordulata alapján elutasított.

[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terhelt meghatalmazott védője útján jelentett be fellebbezést, amit írásban indokolt.

[4] A fellebbezésében a terhelt részben megismételte a perújítási indítványában foglaltakat. Érvelése szerint az ítéleti tényállás megállapítása és így a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása vonatkozásában elvitathatatlan szerepe volt a szakértői véleménynek. Így "hiába állapította meg a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában azt, hogy a szakértők tárgyaláson tett nyilatkozati bizonyítékként értékelhetőek voltak, ha egyszer a magánszakvéleményben foglaltak aggálytalanul rámutatnak a szakértői kompetenciák hiányára, illetőleg részleges hiányára".

[5] A magánszakértői véleményben foglaltak ténybeli alapon cáfolják a becslés alapján történt értékmeghatározást és lehetőséget biztosítanak az elkövetési idő és az elkövetési érték pontos meghatározására. Ez egyben megalapozza azt, hogy a terhelttel szemben enyhébb büntetést kell kiszabni.

[6] Kifejtette, hogy maradéktalanul egyetért a BH 2015.305. és BH 2015.123. számú eseti döntésre való hivatkozással, amely szerint a bizonyítási eszköz a szakértői vélemény, míg a bizonyíték a szakvélemény tartalma. A magánszakértői vélemény tartalma, az abban foglalt megállapítások "magukban hordozzák a perújítás eredményességét, hiszen egyértelműen valószínűsítik azt, hogy a büntetőjogi főkérdésekben az alapügyben hozott ítéletet lényegesen meg kell változtatni".

[7] Mindezek alapján az ítélőtábla végzésének megváltoztatását és a perújítás elrendelését indítványozta.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak.

[9] Kifejtette, hogy az eljáró bíróságok a tényállást nem kizárólag a szakvéleményekre, hanem a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra, így különösen a telefonlehallgatásokra és az I. r. terheltnél foganatosított házkutatás eredményére is alapozták. Az eljáró bíróságok a szakértői bizonyítással szembeni aggályokat nem tartották alaposnak és ennek az alapügyben meghozott jogerős ítéletben indokát adták. A csatolt magánszakértő vélemény olyan tényekre vonatkozik, melyeket a bíróság már az alapügyben vizsgált és az erre vonatkozó bizonyítékokat mérlegelte. Mindezek alapján a perújítási indítvány a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, azonban a perújítási indítvány nem alapozható a bizonyítékoknak az alapügyben hozott ítéletben foglaltaktól eltérő értékelésére (BH 2006.387.).

[10] A Legfőbb Ügyészség egyben utalt arra, hogy amennyiben a perújítási indítvány alapos lenne, abban az esetben is B. Z. szakvéleményét okirati bizonyítékként figyelembe kellene venni, továbbá a Be. szabályozása értelmében a csatolt magánszakértői vélemény is okirati bizonyítékként lenne értékelendő.

[11] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését hagyja helyben.

[12] A fellebbezés nem alapos.

[13] A Kúria az ítélőtábla végzésének indokolását annyiban egészíti ki, hogy a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a Kúria a 2018. október 24. napján meghozott, míg a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a 2019. január 28. napján meghozott végzésével elutasította.

[14] A perújítás rendkívüli jogorvoslat. Az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának új bizonyítékon alapuló kiküszöbölésére szolgál.

[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.

[16] E törvényi rendelkezés alapján három egymásra épülő, konjunktív feltétel együttesen alapozza meg a perújítás elrendelését, amelyek meglétét a törvényben írt sorrendiség alapján kell vizsgálni, így először azt, hogy a hivatkozott bizonyíték újnak tekinthető-e.

[17] Mint ahogy azt az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében vizsgálta, a bizonyíték akkor tekinthető újnak, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és az újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek - a jogerős határozatban foglaltaktól - eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy a jogerős ügydöntő határozatot lényegesen meg kell változtatni, és a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni [Be. 643. § (7) bek.].

[18] Ha az e sorrendben megvizsgált feltételek közül az egyik nem állapítható meg, akkor a további feltételek meglétének vizsgálatára már nincs törvényes indok.

[19] Az alapügyben felmerült bizonyíték kizárólag akkor szolgálhat a perújítás alapjául, ha azt a bíróság nem vonta mérlegelési körébe (BH 2004.229., 2006.387.). Ennek megfelelően perújítás alapját nem képezheti az alapügyben már értékelt, a bíróságok által mérlegelt bizonyítékok újraértékelése (BH 2004.229., 2006.387.).

[20] A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla végzésében helyesen hivatkozott arra, hogy a bizonyíték és a bizonyítási eszköz nem azonos jogi fogalom. A bizonyíték a bizonyítandó tény bizonyítója; míg a bizonyíték forrása a bizonyítási eszköz (BH 2012.188.). Az igazságügyi szakértői vélemény bizonyítási eszköz, míg a bizonyíték a szakvéleményben megismerhető tény, amiből következtetés vonható a bizonyítandó - adott ügyben büntető anyagi vagy eljárásjogi szabály alkalmazása szempontjából jelentős - tényre (BH 2015.123., 2011.305.).