563/H/1994. AB határozat

a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestimre Képviselőtestületének "az R-11872 számú Részletes Rendezési Terv módosításáról" szóló 9/1993. (IV. 29.) sz. rendelete törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestimre Képviselőtestületének "az R-11872 számú Részletes Rendezési Terv módosításáról" szóló 9/1993. (IV. 29.) sz. rendelete törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A főváros XVIII. kerületének önkormányzati képviselőtestülete a 155290 hrsz.-ú ingatlant magában foglaló korábbi részletes rendezési tervét a 9/1993. (IV. 29.) számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.) módosította. Az Ör. a 34-es jelzésű - intézmények elhelyezésére szolgáló - építési övezetbe tartozó 3658 m terjedelmű telekből 1528 m2-nyi terület, melyen áruház üzemel, önálló építési telekként változatlanul a 34-es övezetben hagyott, 2130 m2 területet pedig, melyen közút és közművezeték halad át, - övezeti besorolását nem említve - közterületté nyilvánított.

2. A köztársasági megbízott az Ör.-t törvénysértőnek minősítette. Előadta, hogy a települések igazgatási területének övezeti besorolását - a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel (a továbbiakban: OÉSz) közzétett Országos Építési Szabályzat 1. § (2) bekezdésére figyelemmel - általános rendezési tervekben (a továbbiakban: ÁRT) kell megállapítani. A fővárosban az ÁRT meghatározása - a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 8. és 14. §-ának rendelkezései szerint - nem a kerületi képviselőtestület, hanem a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozik. (Az Ftv. idézett §-ait időközben a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt módosító 1994. évi LXIII. törvény hatályon kívül helyezte, de a módosító törvény a fővárosi közgyűlésnek az ÁRT meghatározására vonatkozó hatáskörét változatlanul fenntartotta.) E rendeleti és a törvényi előírásokat megszegve, a képviselőtestület az övezetmódosító Ör. megalkotásával megsértette az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdését is, amely előírja, hogy helyi rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.

A törvénysértés megszüntetése érdekében tett felhívását a kerületi képviselőtestület nem fogadta el, ezért a köztársasági megbízott az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte az Ör. megsemmisítését.

3. A köztársasági megbízott jogszabályi hivatkozásai csak a konkrét felülvizsgálati eljárástól elvonatkoztatva helytállóak. Az Ör. viszont nem ad új övezeti besorolást, ezért a kezdeményezés nem megalapozott.

A köztársasági megbízott korábbi indítványa alapján az Alkotmánybíróság 10/1994. (II. 25.) AB határozata (ABK 1994. február 68-70.) éppen a főváros XVIII. kerülete képviselőtestületének - meghatározott ingatlanok övezeti átsorolásáról döntést hozó - 6/1993. (III. 25.) rendeletét semmisítette meg.

Az Ör. kiadásával a képviselőtestület nem változtatta meg az övezetet, csak azt tette lehetővé, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő telken áruházat építő és üzemeltető gazdasági társaság a telek - építési előírások szerint számára kialakított - földrészletét önálló jószágtestként megvásárolhassa. (A telekalakítás és az elidegenítés jogszerűségét a köztársasági megbízott nem vitatta.) A két részre osztott telek önkormányzati tulajdonba maradt területeknek "közterületté nyilvánítása" nem eredményez övezetmódosítást. A közterületet ugyanis az OÉSz nem sorolja sem az építési övezeteknek, sem az egyszerűen csak övezeteknek nevezett területfelhasználási egységek fogalmi kategóriái közé. Az OÉSz csak a városkép kialakítása és megóvása (4. §), az építési telkek megközelíthetősége (14. §), az építmények közterületen való elhelyezése vagy közterületre való be-nyúlása (70-71. §), gépjármű-várakozóhelyek létesítése (78. §) s egyéb, kisebb jelentőségű (pl. kapunyílásra, lépcsőre vonatkozó) előírásai kapcsán gyűjtőfogalomként használja a közterületi elnevezést. E szabályozáshoz igazodóan a fővárosban hatályos ÁRT részét képező övezeti térképeken a közterületek jelentős részét - mindazokat, amelyeket önálló övezetekként pl. a 60-as övezetbe tartozó közlekedési területeket vagy a 71-es övezetbe tartozó közparkokat nem nevesítettek - különféle építési övezetekben tartják nyilván.

4. Az Ör. kibocsátásával a képviselőtestület telekalakítási döntést is hozott. A telekalakítás engedélyezése azonban nem tartozik a testület hatáskörébe, s nem is igényel rendeleti formát. A telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint "Telekalakításhoz az építésügyi hatóság engedélye szükséges".

Bizonyítási eljárás keretében az Alkotmánybíróság meggyőződött arról, hogy az önkormányzat polgármesteri hivatalának Településgazdálkodási és Vállalkozáskoordinációs Irodája II. 2076/4/93. üi. szám alatt engedélyezte az "155290 hely-rajzi szám alatt felvett 3658 m területű ingatlan szabályozását és felosztását." Az államigazgatási határozat ellen az érdekeltek fellebbezést nem jelentettek be, így az jogerőre emelkedett. A telekalakítási eljárás törvényessége tehát nem csorbult.

5. Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Étv.) 6. §-a szerint a rendezési tervek jóváhagyása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Az Ör.-rel a testület érvényben lévő részletes rendezési tervet módosított, ezért a rendelet kibocsátásával feladat- és hatáskörében járt el.

6. Mivelhogy a telekalakítást az építésügyi hatóság engedélyezte, az új helyrajzi számmal megjelölt és forgalmában nem korlátozott önkormányzati terület elidegenítése is kerületi képviselő-testületi hatáskörbe tartozik, meghatározott telek közterületté nyilvánítása pedig önmagában nem jelent övezetmódosítást, jogszabályi előírás nem tette szükségessé a fővárosi közgyűlés döntését. Ezért az Ör. törvénysértő és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütköző voltának megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést az Alkotmánybíróság elutasította.

Budapest, 1995. május 23.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró