BH 2023.7.193 I. A fogyasztó jogosult kifejezni azt a szándékát, hogy nem kíván a fogyasztói szerződés valamely feltételének tisztességtelenségére hivatkozni. Joga van arra is, hogy lemondjon a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben őt megillető védelemről. Amennyiben azonban nem mond le a védelmi rendszer igénybevételéről és kéri a tisztességtelen szerződési feltétel következtében az érvénytelenség jogkövetkezményének a levonását, ennek módja, illetve tartalma meghatározása során nem a fogyasztó kinyilvánított akarata szerint kell eljárni. A bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel nem létezett volna [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209. §, 209/A. § (2) bek., 237. § (2) bek.; 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 tv.) 3. §, 10. §; 2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) 1. §, 37. § (1) bek., 37/A. §; 2014. évi LXXVII. törvény (DH3 tv.) 15/A. §; 6/2013. PJE határozat III.4. pont].

II. A magyar jogalkotás jogalkotói eszközzel generálisan nem rendezte azt a kérdést, hogy az árfolyamkockázatról adott tisztességtelen tájékoztatás, a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége esetén hogyan, milyen elszámolással kell alkalmazni ennek jogkövetkezményét. Ezért a DH törvényekkel nem rendezett kérdésekben az egyedi ügyekben lefolytatott vizsgálat alapján szükséges állást foglalni az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési rendelkezések tisztességességének, és e feltétel tisztességtelensége esetén a jogkövetkezmények levonásának a kérdésében.

III. A tájékoztatás elégtelensége miatt az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító tisztességtelen feltétel következtében érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként a bíróság a szerződést érvényessé nyilváníthatja azzal a tartalommal, hogy a szerződés többi - nem tisztességtelen - feltételének érintetlenül hagyásával az árfolyamkockázat nem a fogyasztót terheli. Az elszámolást úgy kell elvégezni, hogy a kölcsön tőkeösszegének és járulékainak (kamat és esetlegesen a százalékban meghatározott kezelési költség) visszafizetésére a folyósításkori árfolyamon és kamatmértékkel kerül sor [93/13/EGK irányelv (fogyasztói irányelv) 1. cikk (2) bek., 3. cikk (1) bek., 6. cikk (1) bek., 7. cikk].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint lízingbeadó és az alperes mint lízingbevevő között 2007. május 29-én svájci frank alapú egyedi lízingszerződés jött létre egy 3 484 000 forint bruttó vételárú személygépkocsi megvásárlása céljából.

[2] A lízingszerződés 3. pontja értelmében a mértékadó devizanem svájci frank, a 4. pont szerint a lízingbevevő által választott kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolási módja fix devizakonstrukció, amely szerint a kamatváltozás I. és kamatváltozás II. elszámolása a futamidő végén történik, a fizetendő kamatváltozás I. és kamatváltozás II. esetén a futamidő azonos törlesztőrészletek mellett meghosszabbodik, míg a visszajáró kamatváltozás I. és kamatváltozás II. összegeket a lízingbeadó köteles visszautalni a lízingbevevőnek.

[3] A 6. pont értelmében a tőketartozás 2 903 333 forint, az áfa 508 667 forint, a maradványérték 0 forint, míg az első lízingdíj a szerződés aláírásának napján 413 000 forint összegben esedékes. A lízingdíjak az első lízingdíjat követően folyamatosan havonta, a tárgyhó 5. napján esedékesek azzal, hogy 2007. június 1. és 2008. május 31. között a havi lízingdíj összege 0 Ft, majd ezt követően 2008. június 1. napjától kezdődően folyamatosan havonta minden hónap 5. napján 2017. május 5. napjával bezárólag - 108 hónapon keresztül - havi 41 538 forint. Az összes lízingdíj 4 899 104 forint.

[4] Az egyedi lízingszerződés elválaszthatatlan részét képezte a gépjármű lízingtevékenységre vonatkozó Üzletszabályzat (a továbbiakban: üzletszabályzat), amelynek I.10. pontja szerint a lízingdíj magában foglalja a lízingbevevő tőketartozását (a lízingtárgy nettó beszerzési ára), a tőkére számított áfát, valamint a kamatot és a regisztrációs adót. Az I.13. pont határozta meg a mértékadó kamatláb fogalmát, svájci frank esetére akként, hogy az 3 havi LIBOR azzal, ha a refinanszírozási feltételek a pénzpiaci körülmények hatására módosulnak és a mértékadó kamatláb változása nem követi a pénzpiaci kamatok mozgását, akkor a lízingbeadó forrásköltsége az irányadó. Az I.20. pont tartalmazta az egyedi lízingszerződés 4. pontjában írt kamatváltozás definícióját, amely szerint a kamatváltozás I. azt jelenti, hogy a mértékadó kamatláb pénzpiacon bekövetkezett százalékos értékének változása függvényében a hátralévő lízingdíjak összegét érintő kamatkülönbözet, míg a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) a mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyamváltozásnak függvényében a megadott képlet szerint meghatározott kamatkülönbözet. Az üzletszabályzat VIII. pontja a fix devizakonstrukcióra vonatkozó külön rendelkezéseket állapította meg.

[5] A felperes a lízingtárgy vételárát a szállítónak megfizette, a gépjármű üzembentartója az alperes lett, aki a lízingdíjak fizetését megkezdte, de a szerződéses kötelezettsége teljesítését később elmulasztotta.

[6] A felperes (az alperes részére 2013. szeptember 18-án kézbesített 98 208 forint lejárt tartozás megfizetésére történt felszólítást követően) 2013. október 1-jén kelt levelével a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondta, és az alperest felszólította a felmondással lejárttá tett 3 887 859 forint megfizetésére, amelyből 2 050 843 forint volt az árfolyamváltozás, 217 946 forint az árfolyamváltozás kamata. A felperes a lízingtárgy értékesítéséből befolyt vételárat, 1 370 000 forintot 2013. december 5-i értéknappal jóváírt a követelésre.

[7] A felperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) szerinti elszámolási kötelezettségének eleget téve az alperes javára 186 753 Ft tisztességtelenül felszámított összeget írt jóvá, és felhívta az alperest a fennmaradó 2 368 538 forint megfizetésére.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban előterjesztett, módosított elsődleges keresetében a lízingszerződésből eredő követelés jogcímén kérte az alperest a lejárt tőke, ügyleti kamat és késedelmi kamat megfizetésére kötelezni, másodlagosan a lízingszerződés érvénytelensége jogkövetkezményének levonásaként kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását, és az alperes kötelezését 2 320 131 forint tőke és ennek 2017. május 6-tól a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére.

[9] Másodlagos kereseti kérelme körében elismerte, hogy a felek között létrejött szerződés az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem megfelelő volta miatt érvénytelen. Elkészítette a kölcsön forint alapú kalkulációját, amelynek során az alperes fizetési kötelezettségét csökkentette az árfolyamkülönbözet és a tisztességtelenül felszámított díjelemek összegével, valamint növelte a magasabb forint alapú ügyleti kamatláb miatt magasabb törlesztőrészletekkel, a magasabb fizetési kötelezettség alapján magasabb összegben megállapított felmondási díjjal és késedelmi kamat összegével. Előadta, hogy a keresete szerinti levezetés a Kúriának a DH törvények hatálya alá tartozó szerződések érvénytelenségével kapcsolatos perekkel foglalkozó Konzultációs Testületének (a továbbiakban: Konzultációs Testület) 2019. június 19-i üléséről kiadott emlékeztetőjén alapul. Hivatkozott arra, hogy az érvénytelenség jogkövetkezménye egyedül az érvényessé nyilvánítás lehet, amelynek során a bíróságnak arra kell törekedni, hogy az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlya fennmaradjon, egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe.