BH 2014.5.136 I. Nem jelenti a vádon túlterjeszkedést, ha a bíróság a tényállás hiánytalan tisztázása érdekében egyes részkörülmények tekintetében eltér a vádtól [Be. 2. §, 75. § (1) bek.].

II. Önkéntes elállás befejezetlen kísérlet esetén állapítható meg, akkor, ha a tettes döntően saját belső elhatározásából lép vissza a bűncselekmény továbbfolytatásától. Zsarolás bűncselekményének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg a sértett a fenyegetés miatt nem kényszerül a tettes akarata szerinti magatartásra [1978. évi IV. tv. 17. § (3) bek., 323. § (1) bek.; 4/2002. számú Büntető jogegységi határozat].

A városi bíróság a 2009. június 26. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, mint társtettest [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 323. § (1) bek., (2) bek. b) pontja], ezért a II. r. terheltet 1 évi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság a 2009. október 22. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény helyes megnevezése társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pontja].

A tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett része a következő.

A II. r. terhelt az elkövetés idején vállalkozóként dolgozott, többször volt büntetve.

2004 nyarán a sértett 500 000 forintot adott kölcsön az I. r. terheltnek azzal, hogy kamattal együtt 600 000 forintot kellett volna megadnia.

Az I. r. terhelt a kölcsönt nem tudta visszafizetni.

A sértett felkereste a II. r. terheltet, hogy segítsen neki az I. r. terhelt által megtévesztéssel megszerzett pénzét visszakapni.

A sértett 2004. június 23-án találkozott a II. r. terhelttel, aki egy 40 cm hosszú tőrrel fenyegetve kiabált vele, hasra fektette és közölte, hogy az I. r. terhelt az ő emberük, és szálljon le róla.

Egy hét múlva a II. r. terhelt telefonon közölte a sértettel, hogy az I. r. terhelt a sértett miatt, mivel "legyalázta", elvesztette munkáját, és ezért a sértettnek fizetnie kell.

Ezt követően a sértett félelmében két hétre elutazott, lakóhelyén nem mutatkozott, a telefonját is kicserélte.

2004. november 3-án a II. r. terhelt találkozóra hívta a sértettet egy étterembe. A sértett a megbeszélés előtt szólt az étterem tulajdonosának, hogy ha nem jönne elő, és őt elvinnék erőszakkal, hívja a rendőröket. A sértett zaklatott, ideges volt. Ezen megbeszélés alkalmával a II. r. terhelt követelte a sértettől, hogy fizessen 4 000 000 forintot az I. r. terhelt munkájának elvesztése miatt és adja át a személygépkocsiját. Azt is mondta, vegyen fel kölcsönt, mert végighúzzák a Keleti-főcsatorna partján egy kötéllel; ha nem fizet, tudnak durván is jönni, ha fizet, biztonságban lesz, mert "bevédik", és barátok is lehetnek.

A sértett ezután félelmében eltűnt, bujkált, felesége a gyermekekkel el is költözött, a sértett kikapcsolta a telefonját is.

A sértettben megerősödött, hogy a II. r. terhelt és társai képesek a fenyegetések beváltására, ezért félelmében a rendőrséghez fordult, nem fizetett a II. r. terheltnek, majd 2004. november 5-én feljelentést tett.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve.

A felülvizsgálati indítvány indokai szerint az eljáró bíróság nem merítette ki a vádat, azzal ellentétes tényállás alapján állapította meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét.

Ez szerint tévedett a megyei bíróság, amikor az önkéntes elállás megállapíthatóságát elvetette. A II. r. terhelt ugyanis a 2004. november 5-én tett sértetti feljelentést követően, 2005. március 1. napján történt őrizetbe vételéig fenyegető magatartását nem folytatta, a sértett tartózkodási helyének felkutatása érdekében sem cselekedett.

A Legfelsőbb Bíróság 4/2002. büntető jogegységi határozatára utalva arra hivatkozott, hogy a terhelt által kifejtett fenyegetés a sértettet nem kényszerítette a II. r. terhelt akarata szerinti tevésre, a követelt pénzösszeg átadására, így a zsarolás kísérlete befejezetlen. A II. r. terhelt külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül, túlnyomórészt saját elhatározásából hagyott fel a cselekmény továbbfolytatásával, a visszalépés önkéntességét semmilyen tényező nem teszi kizárttá. A II. r. terhelt leküzdhetetlen, vagy általa annak vélt akadállyal nem szembesült, harmadik személy nem avatkozott közbe. Ezért javára önkéntes elállása folytán a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Nem jelenti a vádon túlterjeszkedést az elkövetés egyes mozzanatainak részletesebb leírása, pontosítása. Az eljáró bíróságoknak a Be. 75. §-a értelmében a tényállás alapos, hiánytalan tisztázására kell törekednie. Ennek érdekében az egyes részkörülmények tekintetében a vádtól a vádelv sérelme nélkül eltérhet. Az elsőfokú bíróság a vádban foglalt releváns, alapvető tényeken nem változtatott, a másodfokú bíróság azzal, hogy a követelt összeg át nem adásával, valamint a sértett fenyegetést követő magatartásának további részleteivel kiegészítette a tényállást, ugyancsak a vád keretein belül maradt.

Az irányadó tényálláshoz képest nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a II. r. terhelt terhére rótt zsarolás bűntettének kísérlete esetében a Btk. 17. § (3) bekezdésében meghatározott önkéntes elállás megállapíthatóságát elvetették.

A Btk. 323. § (1) bekezdésében írt zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.

E bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, amely a sértett akaratára gyakorolt olyan fizikai vagy pszichikai ráhatást jelent, amelynek eredményeképpen a sértett nem a saját, hanem az elkövető akaratának megfelelően cselekszik. Az elkövetés módja az erőszak vagy fenyegetés. A kényszerítés megkezdésével már tényállási elem valósul meg, ezzel a cselekmény kísérleti szakba lép.

A Btk. 17. § (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetése.

Az ítélkezési gyakorlat szerint az önkéntes elállás kizárólag befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetén és akkor állapítható meg, ha a tettes külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül, döntően saját belső elhatározásából lép vissza a megkezdett bűncselekmény továbbfolytatásától, - megváltoztatva eredeti szándékát - azzal véglegesen felhagy, holott az elkövetési tevékenység zavartalan befejezésének nem lenne akadálya.

A 4/2002. büntető jogegységi határozat meghatározása szerint a zsarolás bűncselekményének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos, vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére.

A tevékenységet (cselekvést) igénylő elkövetési magatartások, így a zsarolás bűntette esetében is a befejezetlen kísérlettől elállás az elkövetési magatartás - a sértett erőszakkal vagy fenyegetéssel tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre kényszerítésének - nem folytatása, abbahagyása. A jogegységi határozat értelmében nem szükséges ugyan, hogy a terhelt a sértett tudomására hozza azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond, de a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok megállapításához a véglegességet jelentő visszalépésnek a ráutaló körülményekből egyértelműen megnyilvánulónak, felismerhetőnek kell lennie.