BH+ 2011.9.373 I. Nem jelenti a vádon túlterjeszkedést az elkövetés egyes mozzanatainak részletezett leírása, pontosítása. Az eljáró bíróságoknak a Be. 75. §-a alapján a tényállás alapos, hiánytalan tisztázására kell törekedniük. Ennek érdekében az egyes részkörülmények tekintetében a vádtól, a vádelv sérelme nélkül eltérhetnek [Be. 2. §; 75. §].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság Bk.374/2008/2., Hajdúszoboszlói Járásbíróság B.87/2006/146., Debreceni Törvényszék Bf.565/2009/13., Kúria Bfv.940/2010/5. (BH 2014.5.136, *BH+ 2011.9.373*), Nyíregyházi Járásbíróság B.1439/2016/63., Nyíregyházi Törvényszék Bf.489/2018/41., Debreceni Ítélőtábla Bhar.272/2019/12., Kúria Bfv.1200/2019/18.

***********

II. Az indokolási kötelezettség megszegése akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést - és felülvizsgálatot is megalapozó - eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény, hogy jogkérdések tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, hogy a bíróság a döntését mire alapította [Be. 373. § (1) bek., III/a., Be. 416. § c) pont].

A városi bíróság a 2009. június 26. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, mint társtettest [Btk. 323. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja], ezért a II. r. terheltet 1 évi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság a 2009. október 22. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény helyes megnevezése a II. r. terhelt esetében társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja].

Az elsőfokú ítéletben megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett része a következő.

A II. r. terhelt az elkövetés idején vállalkozóként dolgozott, három kiskorú gyermekéről kell gondoskodnia. A II. r. terhelt többször volt büntetve.

A városi bíróság a 2002. június 19-én jogerős ítéletével hamis tanúzás bűntette miatt 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre;

a Sz.-i Városi Bíróság 2004. június 30-án jogerőre emelkedett ítéletével bűnsegédként elkövetett adó-, és társadalombiztosítási csalás bűntette és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 84 000 forint pénzbüntetésre;

a J.-N.-Sz. Megyei Bíróság a 2007. június 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével testi sértés vétsége és garázdaság vétsége miatt 300 000 forint pénzbüntetésre;

a Ny.-i Városi Bíróság 2008. november 11. napján jogerős ítéletével csalás bűntettének kísérlete és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte.

2004 nyarán G. T. sértett 500 000 forintot adott kölcsön Á. J. I. r. terheltnek azzal, hogy kamattal együtt 600 000 forintot kellett volna megadnia.

Az I. r. terhelt a kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért egy üzletet ajánlott a sértettnek, amelynek ürügyén megtévesztéssel a sértettől 2004. június 22-én 10 000 000 forintot szerzett meg.

Miután a sértett számára nyilvánvalóvá vált, hogy az I. r. terhelt semmiféle üzletet nem kötött, megpróbálta az I. r. terheltet felkutatni, ennek eredménytelensége után, pénze visszaszerzése érdekében ismerőse ajánlatára azért kereste meg a II. r. terheltet, hogy segítsen neki az I. r. terhelt által megtévesztéssel megszerzett pénzét visszakapni.

A sértett 2004. június 23-án találkozott a II. r. terhelttel, aki egy 40 cm hosszú tőrrel fenyegetve kiabált vele, hasra fektette és közölte G. T.-al, hogy az I. r. terhelt az ő emberük, és szálljon le róla.

Egy hét múlva a II. r. terhelt telefonon közölte a sértettel, hogy az I. r. terhelt a sértett miatt, mivel "legyalázta", elvesztette munkáját, és ezért a sértettnek fizetnie kell.

Ezt követően a sértett félelmében két hétre elutazott, a telefonját is kicserélte.

2004. november 2-án a terhelt újabb megbeszélésre hívta a sértettet, amelyre egy MOL kútnál került sor. Ekkor ott volt a III. r. terhelt, akinek 600 000 forint kölcsönt adott a sértett, amit nem kapott vissza. Ez alkalommal jelen volt még L. J. is. Közölték a sértettel, hogy ne követelőzzön a III. r. terhelttől sem, mert ő nem tartozik neki.

Másnap, 2004. november 3-án a II. r. terhelt ismét találkozóra hívta a sértettet egy étterembe. A sértett a megbeszélés előtt szólt az étterem tulajdonosának, hogyha nem jönne elő, és őt elvinnék erőszakkal, hívja a rendőröket. A sértett zaklatott, ideges volt. Ezen megbeszélés alkalmával a II. r. terhelt követelte a sértettől, hogy fizessen 4 000 000 forintot az I. r. terhelt munkájának elvesztése miatt és adja át Vito típusú személygépkocsiját, valamint azt is mondták, vegyen fel kölcsönt, mert ha nem fizet, végighúzzák a Keleti-főcsatorna partján egy kötéllel; ha nem fizet, tudnak durván is jönni, ha fizet, biztonságban lesz, mert "bevédik", és barátok is lehetnek.

A sértett ezután félelmében eltűnt, bujkált, felesége a gyermekekkel el is költözött, a sértett kikapcsolta a telefonját is.

A sértettben megerősödött, hogy a II. r. terhelt és társai képesek a fenyegetések beváltására, ezért félelmében a rendőrséghez fordult, nem fizetett N. Zs.-nak, a feljelentés megtételére 2004. november 5-én került sor.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve.

A felülvizsgálati indítvány indokai szerint az eljáró bíróság nem merítette ki a vádat, azzal ellentétes tényállás alapján állapította meg a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét. A vádirati tényállás és az ítéleti tényállás "elbeszél egymás mellett".

Az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget.

Tévedett a megyei bíróság, amikor az önkéntes elállás megállapíthatóságát elvetette. A II. r. terhelt ugyanis a 2004. november 5-én tett sértetti feljelentést követően, 2005. március 1. napján történt őrizetbe vételéig fenyegető magatartását nem folytatta, a sértett tartózkodási helyének felkutatása érdekében sem cselekedett.

A Legfelsőbb Bíróság 4/2002. büntető jogegységi határozatára utalva arra hivatkozott, hogy a terhelt által kifejtett fenyegetés a sértettet nem kényszerítette a II. r. terhelt akarata szerinti tevésre, a követelt pénzösszeg átadására, így a zsarolás kísérlete befejezetlen. A II. r. terhelt külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül, túlnyomórészt saját elhatározásából hagyott fel a cselekmény továbbfolytatásával, a visszalépés önkéntességét semmilyen tényező nem teszi kizárttá. A II. r. terhelt leküzdhetetlen, vagy általa annak vélt akadállyal nem szembesült, harmadik személy nem avatkozott közbe. Ezért javára önkéntes elállása folytán a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.