64/2009. (VI. 18.) AB határozat
országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogásokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 20/2008. (I. 8.) OVB határozatát helybenhagyja.
2. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 21/2008. (I. 8.) OVB határozatát helybenhagyja.
3. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 22/2008. (I. 8.) OVB határozatát helybenhagyja.
4. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 23/2008. (I. 8.) OVB határozatát helybenhagyja.
5. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 24/2008. (I. 8.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Kormány 2007. október 30-án nyújtotta be az Országgyűlésnek "az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről" szóló T/4221. sz. törvényjavaslatot. A javaslatot az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta, a köztársasági elnök azonban - az Alkotmány 26. § (2) bekezdése alapján - megfontolás végett visszaküldte az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés az újratárgyalt javaslatot 2008. február 11-én elfogadta, és a Magyar Közlöny 2008. évi 25. számában, 2008. február 18-án került kihirdetésre az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény (a továbbiakban: Eptv.), amelyet a jogalkotó 2008. június 6-án hatályon kívül helye zett.
2. Az Eptv.-vel összefüggésben - még annak elfogadását megelőzően, 2008. január 8-án - egy magánszemély öt, törvényt megerősítő népszavazás iránti kezdeményezést nyújtott be az Országos Választási Bizottságnak (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányain a következő kérdések szerepeltek: 1) "Megerősíti-e Ön az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről az Országgyűlés által elfogadott törvény azon rendelkezését, hogy nem kizárólagos állami tulajdonban álló, zártkörűen működő részvénytársasági formában létesüljenek egészségbiztosítási pénztárak?"
2) "Megerősíti-e Ön az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről az Országgyűlés által elfogadott törvény azon rendelkezését, hogy egészségbiztosítási szolgáltatást csak ebben a törvényben foglaltak szerint létrehozott egészségbiztosítási pénztár nyújthat?"
3) "Megerősíti-e Ön az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről az Országgyűlés által elfogadott törvény azon rendelkezéseit, melyek az egészségbiztosítás ellátásának módját ebben a törvényben foglaltak szerint változtatják meg?"
4) "Megerősíti-e Ön az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről az Országgyűlés által elfogadott törvényt?"
5) "Megerősíti-e Ön a kötelező egészségbiztosítás ellátásának módjáról az Országgyűlés által elfogadott törvényt?"
Az OVB valamennyi esetben az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítésére benyújtott indítványt hatásköre hiányában elutasította. Határozatai indokolásában az OVB hivatkozott arra, hogy az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt megerősítő népszavazásról való döntés az Országgyűlésnek olyan hatásköre, amelynek esetében fogalmilag kizárt a hitelesítési eljárás, így az OVB-nek ezzel kapcsolatban nincs hatásköre.
Az OVB határozatai a Magyar Közlöny 2008. évi 4. számában, 2008. január 11. dátummal jelentek meg.
3. A határozatok ellen a kezdeményező nyújtott be kifogásokat. A kifogások 2008. január 23-án érkeztek az Alkotmánybírósághoz. Kifogást a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidőn belül lehet előterjeszteni. A kifogások határidőn belül érkeztek. Az Alkotmánybíróság a kifogásokat - tartalmi egyezőségükre, és az azokban foglalt azonos alkotmányjogi kérdésre tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és a Ve. 130. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron kívül bírálta el.
A kifogások hivatkoztak arra, hogy az OVB határozatainak rendelkező része és indokolása egymásnak ellentmondó, mert az OVB - bár hatáskörének hiányát állapította meg - az indokolásban az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. § b) pontjára hivatkozott, amelyet az Nsztv. érdemi elutasítási okként szabályoz. A kifogást tevő szerint, ha az OVB-nek valóban nincs hatásköre a kérdés elbírálására, akkor nem vizsgálhatta volna érdemben a kezdeményezéseket.
A kifogást tevő hivatkozott arra is, hogy az Alkotmány és az Nsztv. nem tartalmaznak más népszavazásoktól eltérő szabályokat a törvényt megerősítő népszavazásra, amelyből az következik, hogy a kezdeményezésre jogosultak köre is azonos. Emiatt nincs törvényi akadálya annak, hogy választópolgárok törvényt megerősítő népszavazást kezdeményezzenek. A választópolgárok általi kezdeményezés azonban - a Ve. és az Nsztv. szabályai alapján - csak úgy lehetséges, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítés céljából benyújtják az OVB-nek.
A kifogást tevő álláspontja szerint a kezdeményezések megfelelnek az Alkotmányban és az Nsztv.-ben előírt, az aláírásgyűjtő ív mintapéldányára, illetve az azon szereplő kérdésre vonatkozó formai és tartalmi feltételeknek, ezért az OVB érdemi vizsgálat esetén sem tagadhatta volna meg a hitelesítést.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"2. §
(... )
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
(... )
26. §
(... )
(6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette.
(... )
28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(... )
28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.
(... )
28/E. § Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni."
2. Az Nsztv. kifogásokkal érintett rendelkezései:
"2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.
(... )
8. § (1) Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától - ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény megalkotásától - számított három évig kötelező. Az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni.
(2) A véleménynyilvánító népszavazás az állampolgárok közreműködését biztosítja az Országgyűlés döntéseinek meghozatalában, de nem kötelezi az Országgyűlést meghatározott tartalmú döntésre.
(3) A kötelező népszavazás csak ügydöntő, a mérlegelés alapján elrendelt (a továbbiakban: fakultatív) népszavazás az Országgyűlés döntésétől függően - a (4) bekezdésben foglalt korlátozással - ügydöntő vagy véleménynyilvánító lehet.
(4) Az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás ügydöntő.
9. § (1) A fakultatív népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést a köztársasági elnök, a Kormány, illetőleg az országgyűlési képviselők egyharmada az Országos Választási Bizottság elnökéhez nyújthatja be.
(2) Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)-d) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét.
(3) Ha az Országos Választási Bizottság a kérdést nem hitelesítette, az Országgyűlés elnöke a (2) bekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon bejelenti, hogy a kezdeményezés nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek.
10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(...)
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,"
3. A Ve. vonatkozó rendelkezései szerint:
"2. § E törvényt kell alkalmazni:
(...)
e) az országos népszavazásra,
(... )
116. § Az I-X. fejezet, valamint a 89. § (1)-(7) bekezdése, a 99/O. § rendelkezéseit az országos népszavazáson a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti.
(... )
130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."
4. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) alapján:
"109. § (1) Az Országgyűlés által elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény népszavazással történő megerősítését legkésőbb a zárószavazás befejezésekor, írásban lehet kérni. Az Országgyűlés a zárószavazást követő ülésen a határozati javaslat tárgyalására vonatkozó rendelkezések (112. §) szerint határoz a népszavazásra bocsátásról.
(2) Ha az Országgyűlés elrendelte a törvény népszavazásra bocsátását, a törvényt akkor kell a köztársasági elnökhöz aláírásra megküldeni, ha azt a népszavazás megerősítette."
III.
A kifogások elbírálását megelőzően az Alkotmánybíróság áttekintette a törvényt megerősítő népszavazás intézményét.
1. Az Alkotmány 26. §-a a törvényhozási eljárás egyik fázisát, a törvény aláírását és kihirdetését szabályozza. E § (1) bekezdése meghatározza, hogy a köztársasági elnök mennyi időn belül köteles gondoskodni a törvény kihirdetéséről (15 nap, sürgősségi kérelem esetén 5 nap), a további bekezdések pedig azt rögzítik, hogy milyen különös esetei vannak a törvény aláírásának és kihirdetésének. Ezek alapján a köztársasági elnök jogosult megfontolásra visszaküldeni a törvényt az Országgyűlésnek [(2) bekezdés], illetve véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha a törvényt vagy annak valamely rendelkezését alkotmányellenesnek tartja [(4) bekezdés]. Ezekben az esetekben a köztársasági elnöknek nem kell az (1) bekezdésben rögzített határidőn belül a törvényt aláírnia.
A fentiekhez hasonlóan, az Alkotmány 26. § (6) bekezdése értelmében a köztársasági elnök nem írja alá a népszavazásra bocsátott törvényt mindaddig, amíg azt népszavazás meg nem erősítette. E bekezdés azonban - a nyelvtani értelmezés alapján - csak a már népszavazásra bocsátott törvényre vonatkoztatható, arra az esetre, amikor az Országgyűlés a népszavazást már elrendelte. Az Alkotmány ezen rendelkezése nem teszi sem kötelezővé, sem lehetővé a köztársasági elnök számára, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvény népszavazással történő megerősítésének elrendelése előtt eltérjen az Alkotmány 26. § (1) bekezdésébe foglalt határidőtől. Ha tehát az Országgyűlés nem rendelt el törvényt megerősítő népszavazást, akkor - eltekintve a politikai és az alkotmányossági vétó eseteitől - a köztársasági elnök köteles a törvényt 15 (sürgősségi kérelem esetén 5) napon belül aláírni, és gondoskodni annak kihirdetéséről.
2. Törvényt megerősítő népszavazás elrendelésére csak a törvény elfogadása után kerülhet sor. Ezt nem csupán a nyelvtani értelmezés támasztja alá (az elfogadásig törvényjavaslat, és nem törvény van az Országgyűlés előtt), hanem a közvetett és a közvetlen demokrácia Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből levezetett viszonya is. A 2/1993. (I. 22.) AB határozat rámutatott: "Az Alkotmányból levezethető általános elv az Országgyűlés által történő hatalomgyakorlás. Ehhez képest a népszavazással való döntés kivételes. (...) A népszavazás a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű" (ABH 1993, 33, 36-37.). Az Alkotmány 26. § (6) bekezdésében szabályozott népszavazás döntési jogot biztosít a választópolgárok számára a törvényt megerősítő népszavazás tárgyává tett törvénnyel kapcsolatban; ennek gyakorlására azonban csak az adott törvény elfogadását követően van lehetőség. A közvetlen demokrácia kivételes jellegéből következik ugyanis, hogy nem lehet törvényt megerősítő népszavazást elrendelni, amíg nincs végleges törvényszöveg, sőt, elképzelhető, hogy a törvényt az Országgyűlés nem is fogadja el.
Mint arra az Alkotmánybíróság rámutatott, a törvényt megerősítő népszavazás a törvényhozási eljárás egyik lehetséges eleme. A törvény megerősítésére elvi lehetőség sincsen, ha a törvény már érvényesen létrejött. Ha a törvény már kihirdetésre került, fogalmilag kizárt annak megerősítése, ilyen esetben legfeljebb csak a törvény hatályon kívül helyezésére kerülhet sor, amire azonban az Alkotmány 26. § (6) bekezdése szerinti népszavazás nem vonatkozik. Nincs helye tehát törvényt megerősítő népszavazásnak a törvény kihirdetését követően.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy törvényt megerősítő népszavazás elrendelésére csak a törvény elfogadása és kihirdetése közötti időpontban van lehetőség.
A fentiek a törvényt megerősítő népszavazás kezdeményezését - a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény népszavazással történő megerősítése elrendelésének, a törvény népszavazásra bocsátásának kérését - is időbeli korlátok közé szorítják. Az egységes javaslatot megelőzően ugyanis a törvényjavaslat szövege változhat, így nem dönthető el egyértelműen, hogy a kezdeményezés mire vonatkozik, a kezdeményező milyen tartalmú törvényt kíván népszavazásra bocsátani. A törvény kihirdetését követően pedig a megerősítő népszavazásra irányuló kezdeményezés okafogyottá válik.
3. Az Alkotmány 26. § (6) bekezdésében szereplő népszavazás lényeges tartalma szerint eltér más, Alkotmányban szabályozott népszavazásoktól.
Az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése alapján országos népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Nsztv. 8. § (1) bekezdése értelmében pedig az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. A törvényt megerősítő népszavazás sajátossága, hogy annak megtartásakor az Országgyűlés a törvényt már elfogadta, és ezzel törvényalkotási munkáját befejezte. A népszavazás eredménye azt határozza meg, hogy a köztársasági elnök jogosult-e a törvényt aláírni, és gondoskodhat-e annak kihirdetéséről. Ilyen értelemben az Alkotmány 26. § (6) bekezdése szerinti népszavazás nem az Országgyűlést, hanem a köztársasági elnököt kötelezi.
Az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdései értelmében a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada, valamint meghatározott számú választópolgár kezdeményezhet népszavazást. Az alkotmányi felsorolásból az következik, hogy a lehetséges kezdeményezők köre alacsonyabb szintű jogforrásban nem bővíthető. Az azonban nem következik az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseiből, hogy a hatályos jogrendszerben a felsoroltak mindegyike kezdeményezhetné az Alkotmány 26. § (6) bekezdése szerinti népszavazást. A Házszabály 109. §-a a törvényt megerősítő népszavazást kezdeményezők lehetséges körét nem határozza meg ugyan, de a Házszabály jogforrástani jellegéből kifolyólag erre az jogosult, aki az Országgyűlés intézkedését kezdeményezheti.
A törvényt megerősítő népszavazás a választópolgárok bevonását jelenti a törvényhozási eljárásba, lehetőséget ad arra, hogy a törvényt a választópolgárok népszavazáson megerősítsék vagy elvessék. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése biztosítja a közvetlen demokrácia igénybevételét akkor, amikor az Országgyűlés (mint a közvetett demokrácia intézménye) törvényhozó munkáját már befejezte. Ezért a törvényt megerősítő népszavazás az utólagos legitimáció eszköze. Az ilyen tárgykörben megtartott népszavazás azonban - az Nsztv. 8. § (4) bekezdésére figyelemmel - minden esetben ügydöntő.
"Az ügydöntő fakultatív népszavazásban a közvetlen hatalomgyakorlás egyik szükségképpeni eleme, a kikény-szeríthetőség a népszavazás megtartására vonatkozóan semmilyen formában nincs meg. Ez az intézmény sokkal inkább a közvetlen és a képviseleti hatalomgyakorlás közötti együttműködést jelenti, ami a képviseleti oldal igényei szerint alakítható, tipikus esetben utólagos legitimációt szolgáltatva a képviseleti hatalomgyakorlás intézményein belüli döntésekhez. Igénybevétele az utólagos legitimáció céljára egyetlen eset kivételével az Országgyűlés mérlegelésén múlik: a kivételt ez idő szerint az Alkotmány egészének népszavazással történő megerősítése jelenti" [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 340.]. A kivételt az jelentette, hogy a határozat meghozatalának időpontjában a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 7. §-a szerint az Alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazásnak kellett döntenie. Ezt a rendelkezést azonban az Nsztv. nem vette át, így jelenleg az utólagos legitimáció igénybevétele minden esetben az Országgyűlés mérlegelésén múlik.
Mind a Házszabály, mind az Nsztv. rendelkezéseiből az következik tehát, hogy választópolgárok közösségének nincs joga arra, hogy törvényt megerősítő népszavazás elrendelésére kötelezze az Országgyűlést. Ilyen jog az Alkotmányból sem vezethető le. A választópolgárok által kezdeményezhető népszavazás aláírásgyűjtési szakaszát maga az Alkotmány szabályozza, és rögzíti, hogy országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig lehet aláírást gyűjteni (28/E. §). Mivel a népszavazás állampolgári joga gyakorlásának védelme az aláírásgyűjtésre is kiterjed [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 343.], ezért ezt a határidőt alkotmányosan nem lehet lerövidíteni. A fentiekben azonban az Alkotmánybíróság rámutatott: törvényt megerősítő népszavazás kezdeményezésére még a jogosultakra nézve is viszonylag rövid idő áll rendelkezésre, és önmagában az aláírásgyűjtés ténye nem indokolhatja a törvény aláírásának késleltetését.
Mindebből az következik, hogy az országos népszavazásra vonatkozó, Alkotmány 28/B-28/E. §-okban meghatározott szabályok nem alkalmazhatóak maradéktalanul az Alkotmány 26. § (6) bekezdésében rögzített, törvényt megerősítő népszavazásra. Így az Alkotmány 28/C. § (2), illetve (4) bekezdései, amelyek általában biztosítják a választópolgárok számára országos népszavazás kezdeményezését, nem foglalják magukba azt a jogot, hogy a választópolgárok törvényt megerősítő népszavazást kezdeményezzenek, illetve ilyen kezdeményezés érdekében aláírást gyűjtsenek.
IV.
A kifogások nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjának megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítése során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. Erre tekintettel jelen határozatában az Alkotmánybíróság alkotmányos rendeltetésére figyelemmel értelmezte az Alkotmány népszavazásra, törvényt megerősítő népszavazásra vonatkozó rendelkezéseit.
Jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak előkérdésként abban kellett döntenie, hogy az OVB-nek általánosságban van-e hatásköre választópolgárok által kezdeményezett, törvényt megerősítő népszavazás aláírásgyűjtő íve mintapéldányának a hitelesítésére.
2. A jelen ügyben vizsgált valamennyi határozatában az OVB azt állapította meg, hogy nincs hatásköre az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítésére.
Az OVB népszavazással kapcsolatos feladatait a Ve. határozza meg. A Ve. 2. § e) pontja értelmében a Ve.-t kell alkalmazni az országos népszavazásra, és a Ve.-nek nincs olyan rendelkezése, amely a törvényt megerősítő népszavazást kivenné a hatálya alól. E formai vizsgálaton túlmenően vizsgálni kell azonban azt is, hogy a Ve. hitelesítést szabályozó rendelkezései tartalmilag alkalmazhatóak-e a törvényt megerősítő népszavazásra.
A népszavazási eljárás egyes fázisaira a Ve. több helyen határidőt állapít meg. Az OVB-nek 30 napon belül kell döntenie a hitelesítésről [117. § (1) bekezdés], azt nyolc napon belül kell a Magyar Közlönyben közzétenni [117. § (2) bekezdés], a döntés 15 napon belül támadható meg az Alkotmánybíróságnál [130. § (1) bekezdés], az Alkotmánybíróság soron kívül jár el [130. § (3) bekezdés]. Ez az eljárási rend - a viszonylag tág határidők miatt - nem alkalmazható a törvényt megerősítő népszavazásra, így tartalmilag helyesen állapította meg az OVB hatásköre hiányát.
A törvényt megerősítő népszavazás esetében az Országgyűlés - a köztársasági elnök, a Kormány vagy az országgyűlési képviselők egyharmada kezdeményezésére - külön hitelesítési eljárás nélkül határoz abban a kérdésben, hogy elrendeli-e a törvényt megerősítő népszavazást. Amennyiben az Országgyűlés az elrendelés mellett dönt, e határozatát az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (2) bekezdése értelmében - megfelelő kifogás alapján - felülvizsgálhatja.
3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmányból nem következik a választópolgárnak törvényt megerősítő népszavazás kezdeményezésére vonatkozó alapjoga, a Ve. hitelesítésre vonatkozó szabályai pedig nem alkalmazhatók a törvényt megerősítő népszavazás esetében. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi: valamely törvény egyes részeiről fogalmilag kizárt megerősítő népszavazást kezdeményezni. Az utólagos legitimáció tárgya - jellegéből adódóan - lényegesen kötöttebb, mint más népszavazásoké: e népszavazás csak az egész törvény megerősítésére vagy elutasítására vonatkozhat. A törvényt megerősítő népszavazás intézménye a közvetlen demokráciát csak olyan módon vonja be a törvényhozásba, hogy döntési jogot ad a választópolgároknak, akiknek azonban ilyen esetben sincs lehetőségük arra, hogy a törvény egyes részei t megerősítsék, más részeit elutasítsák.
Természetesen nincs akadálya annak, hogy a választópolgárok országos népszavazás keretei között kezdeményezzék valamilyen törvényi rendelkezés hatályon kívül helyezését; ez azonban már nem minősül az Alkotmány 26. § (6) bekezdése szerinti népszavazásnak.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OVB határozatait helybenhagyta, és - figyelemmel azok Magyar Közlönyben való megjelenésére - elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 73/H/2008.