62012CJ0241[1]

A Bíróság (első tanács) 2013. december 12-i ítélete. elleni büntetőeljárások Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV (C-241/12) és Belgian Shell NV (C-242/12). Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Rechtbank te Rotterdam - Hollandia. Környezet - Hulladékok - Fogalom - 2006/12/EK irányelv - Hulladékszállítás - Az illetékes nemzeti hatóságok tájékoztatása - 259/93/EGK rendelet - Anyagtól vagy tárgytól való megválást jelző cselekedet, szándék vagy kötelezettség fennállása. C-241/12. és C-242/12. sz. egyesített ügyek

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. december 12. ( *1 )

"Környezet - Hulladékok - Fogalom - 2006/12/EK irányelv - Hulladékszállítás - Az illetékes nemzeti hatóságok tájékoztatása - 259/93/EGK rendelet - Anyagtól vagy tárgytól való megválást jelző cselekedet, szándék vagy kötelezettség fennállása"

A C-241/12. és C-242/12. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Rechtbank te Rotterdam (Hollandia) a Bírósághoz 2012. május 18-án érkezett, 2012. május 11-i határozataival terjesztett elő

a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV (C-241/12),

a Belgian Shell NV (C-242/12)

ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács tagjaként eljáró bíró, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és M. Berger bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV és a Belgian Shell NV képviseletében R. Fibbe és R. Laan advocaten,

- a holland kormány képviseletében M. de Ree és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Alcover San Pedro, D. Düsterhaus és P.-J. Loewenthal, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. június 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2001. december 28-i 2557/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 349., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 378. o.) módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2.kötet, 176. o.; a továbbiakban: 259/93 rendelet) és a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 190., 1. o.) szerinti "hulladék" fogalmának értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV és a Belgian Shell BV NV (a továbbiakban együttesen Shell) ellen tévedésből egy tétel metil-terc-butil-éterrel kevert nagyon alacsony kéntartalmú dízelolaj (a továbbiakban: szóban forgó tétel) Belgiumból Hollandiába történő szállítása okán indított két büntetőeljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A 259/93 rendelet

3 A 259/93 rendelet hatodik, kilencedik és tizenhatodik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"mivel fontos, hogy a hulladékok szállításának felügyeletét és ellenőrzését oly módon szervezzék meg, amely számításba veszi a környezet minősége megőrzésének, védelmének és javításának szükségességét;

[...]

mivel a hulladékszállítmányokat az illetékes hatóságoknak előzetesen be kell jelenteni, lehetővé téve számukra, hogy kellően tájékozódjanak a hulladék típusáról, szállításáról és ártalmatlanításáról vagy hasznosításáról, hogy e hatóságok meg tudjanak tenni minden szükséges intézkedést az emberi egészség és környezet védelme érdekében, beleértve a szállítmány indítása elleni kellően indokolt kifogások lehetőségét is;

[...]

mivel illegális hulladékszállítás esetén az a személy, akinek a magatartása előidézte az ilyen szállítást, köteles a hulladékot visszavenni, illetve ártalmatlanítani, vagy egyéb, környezetbarát módon hasznosítani; mivel ha ez a személy elmulasztaná ennek megtételét, akkor - illetékességüktől függően - a küldő vagy a rendeltetési ország illetékes hatóságainak maguknak kell beavatkozniuk".

4 A 259/93 rendelet 2. cikke szerint: "[...] [...] [...]

a) »hulladék«: a [hulladékokról szóló, 1975. július 15-i] 75/442/EGK [tanácsi] irányelv [HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.] 1. cikkének a) pontjában meghatározott hulladék;

h) »címzett«: az a személy vagy vállalkozás, akihez vagy amelyhez a hulladékot ártalmatlanítás vagy hasznosítás céljából elszállítják;

i) »ártalmatlanítás«: a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének e) pontja szerinti ártalmatlanítás;

k) »hasznosítás«: a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti hasznosítás".

5 A 259/93 rendelet "Hulladékok tagállamok közötti szállítása" című II. címe tartalmaz egy, az ártalmatlanításra szánt hulladékok szállítását érintő eljárásra vonatkozó A. fejezetet, amelynek részét képezi e rendelet 3. cikke. E cikk (1) bekezdése előírja:

"Ha a bejelentő ártalmatlanításra szánt hulladékot szándékozik egyik tagállamból egy másik tagállamba szállítani, illetve azt át szándékozik szállítani egy vagy több más tagállam területén - a 25. cikk (2) bekezdésének és a 26. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül -, akkor ezt bejelenti a rendeltetési ország illetékes hatóságának, és elküldi a bejelentés másolatát a küldő- és a tranzitországok illetékes hatóságainak és a címzettnek."

6 E rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint a szállítást csak akkor lehet teljesíteni, miután a bejelentő megkapta a rendeltetési ország illetékes hatóságának engedélyét.

7 A 259/93 rendelet II. címének B. fejezete a hasznosításra szánt hulladékok szállítását érintő eljárásra vonatkozik. E rendelet e fejezethez tartozó 6. cikke az (1) bekezdésében előírja:

"Ha a bejelentő a III. mellékletben szereplő, hasznosításra szánt hulladékot szándékozik egyik tagállamból egy másik tagállamba szállítani, illetve azt át szándékozik szállítani egy vagy több más tagállam területén - a 25. cikk (2) bekezdésének és a 26. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül -, akkor ezt bejelenti a rendeltetési ország illetékes hatóságának, és a bejelentés másolatát elküldi a küldő- és a tranzitország illetékes hatóságainak és a címzettnek."

8 Az említett rendelet 26. cikkének (1) bekezdése szerint: "Illegális szállításnak minősül az olyan hulladékszállítás, amelyet úgy bonyolítanak le, hogy: [...]"

a) nem jelentik be azt az e rendelet rendelkezéseiben említett összes érintett illetékes hatóságnak;

vagy

b) az e rendelet rendelkezéseiben említett érintett illetékes hatóságok azt nem hagyják jóvá

Az 1013/2006 rendelet

9 Az 1013/2006 rendelet 2. cikke szerint "»hulladék«: a [hulladékokról szóló, 2006. április 5-i] 2006/12/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL L 114., 9. o.] 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott hulladék."

10 E rendelet 61. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A 259/93/EGK rendelet és a 94/774/EK határozat 2007. július 12-től hatályát veszti."

11 Az említett rendelet 64. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2007. július 12-től kell alkalmazni."

A 2006/12 irányelv

12 A 2006/12 irányelv (2)-(4) és (6) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(2) A hulladékgazdálkodással kapcsolatos minden szabályozás alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen.

(3) A hulladékgazdálkodás hatékonyságának a Közösségben történő javítása érdekében egyaránt szükség van a közös terminológiára és a hulladék fogalmának meghatározására.

(4) A hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó dologra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

(6) A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamok[...] lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására [...]"

13 Ezen irányelv 1. cikke előírja: "(1) Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] (2) Az (1) bekezdés a) pontjához a Bizottság a 18. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően jegyzéket készít azokról a hulladékokról, amelyek az I. mellékletben felsorolt hulladékkategóriákba tartoznak. Ezt a jegyzéket időről időre áttekinti, és ha szükséges, ugyanezen eljárás szerint felülvizsgálja."

a) »hulladék«: az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles;

b) »termelő«: akinek a tevékenysége során hulladék keletkezik (»eredeti termelő«) és/vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan műveletet végez, ami ezen hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez;

c) »birtokos«: a hulladék termelője, illetve az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

e) »ártalmatlanítás«: bármely művelet, amit a II. A. melléklet felsorol;

f) »hasznosítás«: bármely művelet, amit a II. B. melléklet felsorol;

14 Az említett irányelv 4. cikke előírja:

"(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre [...]

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy megtiltsák a hulladékok elhagyását vagy illegális lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását."

15 Ugyanezen irányelv 8. cikke értelmében: "A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bármely hulladékbirtokos:

a) átadja hulladékát kezelésre egy magán- vagy közületi hulladékgyűjtőnek vagy egy olyan vállalkozásnak, aki a II. A. vagy II. B. mellékletben felsorolt műveleteket végzi,

vagy

b) maga hasznosítsa vagy ártalmatlanítsa a hulladékát ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban."

16 A 2006/12 irányelv 20. cikke előírja:

"A 75/442/EGK irányelv hatályát veszti, a III. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban."

17 A 2006/12 irányelv a 21. cikke értelmében 2006. május 17-én lépett hatályba.

18 Ezen irányelv I. melléklete az alábbi hulladékkategóriákat sorolja fel: "[...] [...] [...] [...] [...]

Q2 Előírásoknak meg nem felelő termékek

Q4 Kiömlött, veszendőbe ment, vagy egyéb kárt szenvedett anyagok, beleértve bármely, baleset következményeként szennyeződött anyagot, berendezést stb.

Q7 További használatra alkalmatlanná vált anyagok (pl. szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók stb.)

Q14 Olyan termékek, amelyek birtokosuk számára tovább nem használhatók (pl. mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.)

Q16 Bármely olyan anyag vagy termék, ami [helyesen: amely] nem tartozik a fenti kategóriákba".

19 Az említett irányelv II B. melléklete az alábbi hasznosítást szolgáló műveleteket tartalmazza:

"R 1 Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása

R 2 Oldószerek visszanyerése/regenerálása

R 3 Oldószerként nem használatos szerves anyagok visszanyerése/újrafeldolgozása (beleértve a komposztálást és más biológiai átalakítási műveleteket is)

R 4 Fémek és fémvegyületek visszanyerése/újrafeldolgozása

R 5 Egyéb szervetlen anyagok visszanyerése/újrafeldolgozása

R 6 Savak és lúgok regenerálása

R 7 Szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése

R 8 Katalizátorok összetevőinek visszanyerése

R 9 Olajok újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata

R 10 Talajban történő hasznosítás, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös

R 11 Az R1-R10 műveletek valamelyikéből származó hulladék hasznosítása

R 12 Átalakítás az R1-R11 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében.

R 13 Tárolás a R1-R12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével)".

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

20 2006. szeptember 3-án a Shell nagyon alacsony kéntartalmú dízelolajjal (Ultra Light Sulphur Diesel; a továbbiakban: ULSD) rakodott meg Hollandiában egy tartályhajót, egy Belgiumban letelepedett ügyfélhez (a továbbiakban: belga ügyfél) történő szállítása érdekében.

21 Amikor a szóban forgó tételt leszállította ezen ügyfélnek, kitűnt, hogy a rakodáskor e tartályhajó tartályai metil-terc-butil-éter maradványt tartalmaztak, amellyel összekeveredett az ULSD.

22 E tétel lobbanáspontja túl alacsony volt az eredeti rendeltetése szerinti, dízelüzemanyagként történő értékesítéshez, és mivel a címzett a környezetvédelmi engedélyére tekintettel nem tárolhatta a keveréket, visszaadta az említett tételt a Shellnek, amely azt Hollandiába szállította.

23 A Rechtbank te Rotterdam előtt az ügyész állítja, hogy a Belgiumból Hollandiába történő szállításakor a kérdéses termék hulladéknak minősült, és mivel a Shell nem felelt meg a 259/93 rendelet 15. cikkében előírt bejelentési eljárásnak, megállapították felelősségét az e rendelet 26. cikkének (1) bekezdése szerinti illegális szállítás miatt.

24 A Shell ezzel szemben azt állítja, hogy a szóban forgó tétel nem minősíthető hulladéknak.

25 A Rechtbank te Rotterdam, miután úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása a "hulladék" 259/93 és 1013/2006 rendelet szerinti fogalmának értelmezésétől függ, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A 259/93 rendelet és az 1013/2006 rendelet értelmében vett hulladéknak kell-e tekinteni egy tétel dízelolajat, ha:

- a tételt [ULSD] alkotja, amelyet tévedésből metil-terc-butil-éterrel kevertek;

- a tétel a vevő részére történő értékesítést követően - a keveredés miatt - nyilvánvalóan nem felel meg a vevő és az eladó közötti megállapodás szerinti különleges tulajdonságoknak (és ezáltal »off spec«),

- az eladó a tételt - a vevő általi kifogásolást követően - az adásvételi szerződés alapján visszaveszi és a vételárat visszatéríti,

- az eladó a tételt - adott esetben egy másik termékkel történő keverését követően - ismét forgalomba kívánja hozni?

2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

a) A fent ismertetett ténybeli körülmények között meghatározható-e az az időpont, amelytől kezdve ez az eset áll fenn?

b) Nem hulladéknak minősülő termékké alakul-e át a tétel a vevő részére történő értékesítés és az eladó által vagy nevében végzett újbóli összekeverés közötti bármely időpontban, és ha igen, mely időpontban?

3) Jelentőséggel bír-e az első kérdésre adandó válasz szempontjából, hogy:

- a tétel a tiszta ULSD-vel azonos módon felhasználható volt-e üzemanyagként, alacsony lobbanáspontja miatt azonban már nem felelt meg a (biztonsági) követelményeknek,

- a vevő a tételt annak új összetételére tekintettel tárolhatta-e a környezetvédelmi engedély szerint,

- a vevő a tételt felhasználhatta-e a tervezett célra, gázolajként az üzemanyagtöltő állomásokon történő értékesítésre,

- a vevő szándéka az adásvételi szerződés alapján az eladónak történő visszaadásra irányult-e, vagy sem,

- az eladó szándéka az összekeverés révén történő átalakításra és az újbóli forgalomba hozatalra tekintettel ténylegesen a tétel visszavételére irányult-e,

- a tételt helyreállították-e, vagy sem, akár a tétel eredetileg tervezett állapotának helyreállítása, akár olyan termékké történő átalakítása révén, amely az eredeti ULSD-tétel piaci értékéhez közeli áron értékesíthető,

- e helyreállítási cselekmény a gyártási folyamat szokásos részét képezi-e,

- a tétel piaci értéke azon állapotban, amelyben az az eladó általi visszavétel időpontjában van, (megközelítőleg) megegyezik-e a megállapodás szerinti különleges tulajdonságokkal rendelkező termék árával,

- a visszavett tétel abban az állapotban, amelyben az a visszavétel időpontjában van, átalakítás nélkül értékesíthető-e a piacon,

- a tételhez hasonló termékekkel való kereskedelem szokásosnak, és a kereskedelmi forgalomban nem hulladékkereskedelemnek tekintendő-e?"

26 A Bíróság elnöke a 2012. július 2-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-241/12. és C-242/12. sz. ügyeket.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

27 Az együttesen vizsgálandó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a Rechtbank te Rotterdam lényegében arra vár választ, hogy a 259/93 és 1013/2006 rendelet szerinti hulladéknak minősül-e az olyan tétel dízelolaj, amely a tartályhajóra rakodásakor tévedésből más anyaggal összekeveredett, ha a vevőnek történő értékesítést követően kiderült, hogy az nem felel meg sem a szerződéses megállapodásoknak, sem pedig a biztonsági követelményeknek a túl alacsony lobbanáspontja miatt, és hogy az új összetétele okán a vevő a környezetvédelmi engedélye szerint nem tárolhatta azt, és nem is értékesíthette üzemanyagtöltő állomásnak a rendeltetése szerinti dízelüzemanyagként, így a vevő általi kifogásolást követően visszaadta az eladónak, aki azt egy másik termékkel összekeverését követően újbóli forgalomba kívánja hozni.

28 Először is meg kell állapítani, hogy az 1013/2006 rendelet, amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kéri, időbeli hatályát tekintve nem alkalmazandó az alapeljárásokban, mivel, amint az az iratokból kitűnik, a szóban forgó tételt 2006. szeptember hónapban rakodták a Hollandiába tartó hajóra.

29 Ugyanis elegendő e tekintetben megállapítani, hogy az 1013/2006 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése szerint e rendelet 2007. július 12-től volt alkalmazandó, amely időpontban egyébiránt, amint azt a 61. cikkének (1) bekezdése előírja, hatályon kívül helyezte a 259/93 rendeletet.

30 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a 259/93 rendelet vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban kell vizsgálni.

31 Amint az a hatodik preambulumbekezdéséből kitűnik, a 259/93 rendelet célja a hulladékok szállítása felügyeletének és ellenőrzésének oly módon történő megszervezése, amely számításba veszi a környezet minősége megőrzésének, védelmének és javításának szükségességét.

32 Különösen a 259/93 rendelet kilencedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladékok egyik tagállamból egy másik tagállamba történő szállítását és/vagy egy vagy több más tagállam területén történő átszállítását előzetesen be kell jelenteni az illetékes hatóságnak, hogy e hatóságok meg tudjanak tenni minden szükséges intézkedést az emberi egészség és környezet védelme érdekében.

33 Ezen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a szóban forgó tétel az e rendelet szerinti "hulladék" fogalma alá tartozik-e, annak megállapítása érdekében, hogy az említett rendelkezéseket alkalmazva a Shell köteles volt-e tájékoztatni a holland hatóságokat e tétel Belgiumból Hollandiába történő szállításáról.

34 A 259/93 rendeletnek a 2006/12 irányelv 20. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontja szerint "hulladék" az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott anyag vagy tárgy, azaz "az [említett irányelv] I. melléklet[é]ben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles".

35 A 2006/12 irányelv I. mellékletében szereplő Q16 fennmaradó kategóriára figyelemmel, amely kategóriába tartozik "[b]ármely olyan anyag vagy termék, ami [helyesen: amely] nem tartozik a [fent említett] kategóriákba", az ezen I. mellékletben foglalt hulladékkategóriák jegyzéke főszabály szerint példálózó jellegű. Ugyanez vonatkozik a Bizottság által az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint készített, az említett I. mellékletben felsorolt kategóriákba tartozó hulladékok jegyzékére is.

36 Ez nem befolyásolja azt, hogy az a tény, hogy valamely anyag vagy termék, a Q16 kategórián kívüli ezen egy vagy több hulladékkategóriába tartozik, az első utalás arra, hogy a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti "hulladékról" van szó.

37 Emellett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a "hulladék" minősítés mindenekelőtt a birtokos magatartásán és a "megválni" kifejezés jelentésén alapul (lásd ebben az értelemben a C-188/07. sz. Commune de Mesquer ügyben 2008. június 24-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-4501. o.] 53. pontját és a C-263/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-11745. o.] 32. pontját).

38 A "megválni" kifejezést illetően ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy e kifejezést a 2006/12 irányelv céljának fényében kell értelmezni, amely a (2) preambulumbekezdése szerint az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen, valamint EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése alapján, amely előírja, hogy az Európai Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, és ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul. Ebből következik, hogy a "megválni" kifejezés, és a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti hulladék" fogalma nem értelmezhető megszorítóan (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Commune de Mesquer ügyben hivatkozott ítélet 38. és 39. pontját).

39 A 2006/12 irányelv rendelkezéseiből kitűnik, hogy a "megválni" kifejezés egyszerre foglalja magában anyag vagy tárgy ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja szerinti "ártalmatlanítását" és "hasznosítását" (lásd ebben az értelemben a C-129/96. sz. Inter-Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-7411. o.] 27. pontját).

40 Pontosabban a 2006/12 irányelv szerinti "hulladék" fennállását a körülmények összességére tekintettel kell megvizsgálni, ezen irányelv céljára figyelemmel, és ügyelve arra, hogy ne sérüljön annak hatékony érvényesülése (lásd a C-418/97. és C-419/97. sz. ARCO Chemie Nederland és társai egyesített ügyekben 2000. június 15-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4475. o.] 73., 88. és 97. pontját és a C-9/00. sz. Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben 2002. április 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-3533. o.] 24. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 41. pontját).

41 Bizonyos körülmények utalhatnak anyagtól vagy tárgytól való "megválást" jelző cselekedet, szándék vagy kötelezettség meglétére a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében.

42 Először is különös figyelmet kell szentelni annak a körülménynek, hogy a szóban forgó tárgy vagy anyag használhatatlan vagy azzá vált a birtokosa számára és ily módon e tárgy vagy anyag tehernek minősül, amelytől az meg kíván válni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben hozott ítélet 37. pontját). Ha ugyanis ez a helyzet, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a birtokos a környezet veszélyeztetésére alkalmas módon válik meg a birtokában lévő tárgytól vagy anyagtól, különösen azt elhagyva, lerakva vagy ellenőrizetlenül ártalmatlanítva. A 2006/12 irányelv szerinti "hulladék" fogalma alá tartozva e tárgy vagy ezen anyag az ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, ami azzal jár, hogy az említett irányelv 4. cikke szerint a hasznosítása vagy az ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül kell, hogy történjen, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet.

43 Ami a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a szóban forgó tételre vonatkozó esetleges "megvál[ási] kötele[zettséget]" érinti, először is meg kell állapítani, hogy főszabály szerint nem áll fenn e tételre vonatkozó abszolút megválási kötelezettség, mivel az utóbbi nem tartalmaz tiltott, jogellenes, vagy különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat, amelyeket a birtokos köteles lenne ártalmatlanítani (lásd analógia útján a C-176/05. sz. KVZ retec ügyben 2007. március 1-jén hozott ítélet [EBHT 2007., I-1721. o.] 59. pontját). Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az említett tétel ugyanis kezelés nélkül eladható volt a piacon, abban az állapotban, amelyben a Shellnek történő visszaadásakor volt.

44 Írásbeli észrevételeiben a Bizottság mindazonáltal úgy érvelt, hogy mivel egyrészt a szóban forgó tétel nem volt alkalmas a belga ügyfél által célzott használatra, másrészt pedig az utóbbi a tétel túl alacsony lobbanáspontja miatt nem rendelkezett a tárolásához szükséges engedéllyel, ezen ügyfél számára e tétel tehernek minősült, amelytől megválni szándékozott, sőt köteles volt.

45 Önmagukban e körülmények nem teszik azonban lehetővé annak megállapítását, hogy e tétel a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti "hulladéknak" minősült. Ugyanis először is meg kell vizsgálni, hogy az említett tétel Shellnek azon indokkal történő visszaadásával, hogy az nem felel meg a szerződéses megállapodásoknak, a belga ügyfél ténylegesen "megvált"-e attól, a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint.

46 E tekintetben különös jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a belga ügyfél az adásvételi szerződés szerint visszaadta a Shellnek a nem megfelelő ULSD-dízelolajat, annak visszatérítése érdekében. Márpedig így eljárva, ezen ügyfél nem tekinthető olyan személynek, akinek a szóban forgó tétel ártalmatlanítási vagy hasznosítási műveletnek alávetése állt szándékában, és így attól nem "vált meg" a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében. Emellett hozzá kell tenni, hogy az alapügyekben szereplő körülményekhez hasonló körülmények között kevésbé áll fenn annak a veszélye, hogy a birtokos a környezetre veszélyes módon válik meg e tételtől. Ugyanez érvényes akkor is, ha mint az alapügyben, az érintett anyag vagy tárgy nem elhanyagolható piaci értékű.

47 E feltételek mellett azt kell még meghatározni, hogy a Shellnek szándékában állt-e "megválni" a szóban forgó tételtől, abban a pillanatban, amikor annak nem megfelelősége megállapításra került. Ilyen szándékot ugyanis nem lehet tulajdonítani a Shellnek ezen időpont előtt, mivel az utóbbi nem volt tudatában annak a ténynek, hogy a belga ügyféllel kötött szerződési feltételeknek nem megfelelő anyag birtokában volt.

48 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság - amely vizsgálni köteles, hogy a kérdéses tárgy vagy anyag birtokosának ténylegesen szándékában állt-e az attól való "megválás" - feladata a jelen ügy összes körülményének figyelembevétele, biztosítva a 2006/12 irányelv által kitűzött cél tiszteletben tartását, amely annak biztosítására irányul, hogy a hasznosítási és ártalmatlanítási műveletek az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjenek, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet.

49 Ami a kérdést előterjesztő bíróság által említett körülményeket illeti, amelyek szerint egyrészt a szóban forgó tétel kezelés nélkül, a belga ügyfél által a Shellnek történő visszaadásakor fennálló állapotában volt értékesíthető a piacon, másrészt pedig a szóban forgó tétel piaci értéke megközelítőleg megegyezik a megállapított feltételeknek megfelelő termék piaci értékével, hangsúlyozni kell, hogy bár e bíróság inkább azon ötlet elutasítása felé hajlik, amely szerint e tétel olyan terhet jelentett, amelytől a Shell "megválni" kívánt, e körülmények nem meghatározó jellegűek, mivel nem tűnik ki belőlük, hogy mi volt a Shell tényleges szándéka.

50 Emellett e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a "hulladék" fogalma" nem értelmezhető úgy, mint amely kizárja a piaci értékkel bíró anyagokat és tárgyakat, amelyek gazdasági újrahasznosítás tárgyát képezhetik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben hozott ítélet 29. pontját).

51 Az a körülmény, hogy a szóban forgó tételhez hasonló termékek kereskedelme általában nem minősül hulladékkereskedelemnek, annak ellenére, hogy arra utaló tényező is, hogy e tétel nem hulladék, nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy a Shellnek szándékában volt "megválni" attól.

52 Ezzel szemben az a körülmény, hogy a Shell azzal a szándékkal vette vissza a szóban forgó tételt, hogy azt összekeveri és újbóli forgalomba hozza, döntő jelentőséggel bír a jelen ügyben.

53 Ugyanis nem igazolható a birtokosuk által, bármely hasznosítást szolgáló művelettől függetlenül, előnyös feltételekkel felhasználni vagy kereskedelmi forgalomba bocsátani tervezett áruknak, anyagoknak vagy termékeknek a 2006/12 irányelv annak biztosítására irányuló rendelkezéseinek hatálya alá vonása, hogy a hasznosítási és ártalmatlanítási műveletek az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjenek, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet. Mindazonáltal a "hulladék" fogalmának széles körű értelmezésére irányuló kötelezettségre tekintettel ezen érvelést azon helyzetekre kell korlátozni, amelyekben a kérdéses áru vagy anyag újrahasznosítása nemcsak esetleges, hanem biztos, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, anélkül hogy azt megelőzően a 2006/12 irányelv II. B. mellékletében foglalt hulladékhasznosítási eljárások egyikét igénybe kellene venni (lásd analógia útján a fent hivatkozott Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben hozott ítélet 36. pontját és a C-114/01. sz. AvestaPolarit Chrome ügyben 2003. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-8725. o.] 36. pontját).

54 A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésekre, hogy a 259/93 rendelet 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem tartozik az e rendelkezés szerinti "hulladék" fogalma alá az olyan tétel dízelolaj, amely tévedésből más anyaggal keveredett, feltéve hogy birtokosának ténylegesen szándékában állt ezen más termékkel összekeveredett tétel újbóli forgalomba hozatala, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A költségekről

55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2001. december 28-i 2557/2001/EK bizottsági rendelettel módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendelet 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem tartozik az e rendelkezés szerinti "hulladék" fogalma alá az olyan tétel dízelolaj, amely tévedésből más anyaggal keveredett, feltéve hogy birtokosának ténylegesen szándékában állt ezen más termékkel összekeveredett tétel újbóli forgalomba hozatala, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.