62018CJ0836[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2020. február 27. Subdelegación del Gobierno en Ciudad Real kontra RH. A Tribunal Superior de Justicia de Castilla-La Mancha (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 20. cikk - Európai uniós polgárság - Olyan uniós polgár, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát - Harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastárs ideiglenes tartózkodási kártya iránti kérelme - Elutasítás - A házastárs szükségleteinek fedezésére vonatkozó kötelezettség - Az uniós polgár elegendő forrásainak hiánya - A házastársak együttélési kötelezettsége - Nemzeti jogszabályok és gyakorlat - Az uniós polgárnak biztosított jogok lényegének tényleges élvezete - Megfosztás. C-836/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2020. február 27. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 20. cikk - Európai uniós polgárság - Olyan uniós polgár, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát - Harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastárs ideiglenes tartózkodási kártya iránti kérelme - Elutasítás - A házastárs szükségleteinek fedezésére vonatkozó kötelezettség - Az uniós polgár elegendő forrásainak hiánya - A házastársak együttélési kötelezettsége - Nemzeti jogszabályok és gyakorlat - Az uniós polgárnak biztosított jogok lényegének tényleges élvezete - Megfosztás"

A C-836/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de Castilla-La Mancha (Kasztília-La Mancha felsőbírósága, Spanyolország) a Bírósághoz 2018. december 28-án érkezett, 2018. november 30-i határozatával terjesztett elő

a Subdelegación del Gobierno en Ciudad Real

és

RH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, I. Jarukaitis, Juhász E., M. Ilešič és C. Lycourgos (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Pikamäe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- RH képviseletében P. García Valdivieso Manrique és A. Ceballos Cabrillo abogados,

- a spanyol kormány képviseletében S. Jiménez García, meghatalmazotti minőségben,

- a dán kormány képviseletében J. Nymann-Lindegren, M. Wolff és P. Ngo, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és J. Hoogveld, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében I. Martínez del Peral és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. november 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 20. cikk értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Subdelegación del Gobierno en Ciudad Real (ciudad reali kormányzati alkirendeltség, Spanyolország, a továbbiakban: alkirendeltség) és RH között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy az alkirendeltség elutasította az RH mint európai uniós polgár családtagja által tartózkodási kártya iránt benyújtott kérelmet.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke így rendelkezik:

"Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra".

4 Ezen irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésében így rendelkezik: "(1) Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha: [...] [...] (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek".

b) elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet [helyesen: ne jelentsenek terhet] a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy

d) az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.

A spanyol jog

5 Az Alkotmány 32. cikke így rendelkezik:

"(1) A férfi és a nő a teljes jogegyenlőség alapján jogosult házasságot kötni.

(2) Törvény szabályozza a házasság formáit, a házasságkötésre alkalmas életkor és érettség kérdését, a házastársak jogait és kötelességét, a különélés és szétválás okait és következményeit".

6 A Código Civil (polgári törvénykönyv) 68. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A házastársaknak együtt kell élniük, hűséggel tartoznak egymásnak és kötelesek támogatni egymást. Ezenkívül kötelesek megosztani a háztartással kapcsolatos feladatokat és közösen gondoskodni a felmenők és leszármazók, valamint más eltartott személyek tartásáról."

7 Az említett törvénykönyv 70. cikke ekként rendelkezik:

"A házastársak közös megegyezéssel választják meg közös lakóhelyüket, és egyet nem értés esetén a kérdésben, a család érdekének figyelembevételével, bíróság dönt"

8 A 2007. február 16-i Real Decreto 240/2007, de 16 de febrero, sobre entrada, libre circulación y residencia en España de ciudadanos de los Estados miembros de la Unión Europea y de otros Estados parte en el Acuerdo sobre el Espacio Económico Europeo (az Európai Unió tagállamai és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államok állampolgárainak Spanyolországba történő belépéséről, szabad mozgásáról és tartózkodásáról szóló 240/2007. sz. királyi rendelet) alkalmazandó változatának 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ez a [királyi rendelet] szabályozza a Spanyolországban való beutazáshoz, kiutazáshoz, szabad mozgáshoz, tartózkodáshoz, állandó tartózkodáshoz és munkavállaláshoz való jognak az Európai Unió más tagállamainak és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államoknak az állampolgárai által történő gyakorlására vonatkozó feltételeket, valamint a fent hivatkozott jogok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból történő korlátozásait.

(2) E [királyi rendelet] tartalma nem érinti a különös törvények és az olyan nemzetközi szerződések rendelkezéseit, amelyeknek a Spanyol Királyság részese."

9 E királyi rendelet 2. cikke ekként rendelkezik:

"Ezt a [királyi rendeletet] kell alkalmazni - az abban foglalt rendelkezések szerint - az Európai Unió más tagállama vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának az őt kísérő vagy hozzá csatlakozó, az alábbiakban felsorolt családtagjaira is, állampolgárságukra tekintet nélkül:

házastárs, feltéve, hogy közös megegyezés vagy egyoldalú nyilatkozat alapján nem került sor a házasság érvénytelenítésére, felbontására vagy a különválás megállapítására

[...]".

10 Az említett királyi rendelet 7. cikke értelmében: "(1) Valamennyi uniós polgárt és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam valamennyi állampolgárát megilleti a tartózkodás joga a spanyol állam területén három hónapot meghaladó időtartamra: [...] [...] (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárát kísérik vagy hozzá csatlakoznak Spanyolországban, feltéve hogy ez utóbbi megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek. [...] (7) Az elegendő megélhetési forrást illetően konkrét összeg nem kerül meghatározásra, figyelembe kell venni az Európai Unió tagállama vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárainak személyes körülményeit. Semmiképpen sem lehet ez az összeg magasabb, mint az a küszöb, amely alatt a spanyolok szociális segítségnyújtásra lesznek jogosultak, vagy mint a társadalombiztosítási nyugdíj legkisebb összege."

b) ha elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet Spanyolország szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és Spanyolországban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy

d) ha az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárát kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 2015. november 13-án RH, nagykorú marokkói állampolgár Ciudad Realban (Spanyolország) házasságot kötött egy nagykorú spanyol állampolgárral, aki soha nem gyakorolta az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát. E házasság jogszerűségét soha nem kérdőjelezték meg. Azóta a házastársak együtt élnek Ciudad Realban a spanyol állampolgár édesapjával közös háztartásban.

12 2015. november 23-án RH - mint uniós polgár családtagja - ideiglenes tartózkodási kártya iránti kérelmet nyújtott be.

13 2016. január 20-án e kérelmet az illetékes közigazgatási hatóság elutasította azzal az indokkal, hogy RH házastársa nem bizonyította, hogy teljesíti a 240/2007 királyi rendelet 7. cikkében előírt feltételeket. Közelebbről a hatóság úgy vélte, hogy RH házastársa nem bizonyította, hogy ő személyesen elegendő pénzügyi forrásokkal rendelkezik házastársa eltartásához, jóllehet az említett 7. cikke értelmében kizárólag őt terhelte az ilyen forrásokkal való rendelkezésre vonatkozó kötelezettség.

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az illetékes közigazgatási hatóság nem vizsgált egyetlen olyan egyéb körülményt sem, amely érintheti a házastársak valódi kapcsolatát, és nem elemezte azt a hatást sem, amelyet a spanyol állampolgárra nézve gyakorolna az, ha házastársának el kellene hagynia az Unió területét. Az említett hatóság továbbá nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a spanyol állampolgár édesapja vállalta az RH Spanyolországban való tartózkodásából eredő költségek fedezését, jóllehet az RH házastársának apja által tett felajánlás és pénzügyi forrásait igazoló dokumentumok megállapítást nyertek.

15 2016. március 10-én az alkirendeltség megerősítette az RH által előterjesztett kérelem elutasítását. RH e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Juzgado de lo Contencioso-Administrativo no 2 de Ciudad Real (ciudad reali 2. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) előtt.

16 E bíróság helyt adott keresetének, mivel úgy ítélte meg, hogy a 240/2007 királyi rendelet 7. cikke nem alkalmazható RH-ra, olyan spanyol állampolgár házastársára, aki nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát.

17 Az állami hatóság e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

18 E bíróság kiemeli, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2010. június 1-jei ítéletében kimondta, hogy a 240/2007 királyi rendelet alkalmazandó a spanyol állampolgárokra - függetlenül attól, hogy gyakorolták-e, vagy sem, az Uniós területén való mozgáshoz való jogukat -, valamint harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaikra.

19 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli mindazonáltal, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) nem értékelte helytálló módon, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkéből és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ez az irányelv csak valamely tagállam olyan állampolgárára vonatkozik, aki valamely másik tagállam területére utazik. E bíróság megjegyzi továbbá, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a spanyol állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak a 240/2007 királyi rendelet által előírt családegyesítési rendszere immár ugyanolyan, mint a Spanyolországban letelepedett uniós polgárok tekintetében alkalmazandó rendszer.

20 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélete kihirdetésének napján a 240/2007 királyi rendelet még nem foglalta magában a 2004/38 irányelv 7. cikkében előírt feltételeket, közelebbről az arra vonatkozó feltételt, hogy az uniós polgároknak elegendő forrásokkal kell rendelkezniük önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a szociális segítségnyújtási rendszerre.

21 A 2012. április 20-i törvény a 2004/38 irányelv 7. cikkét végül egészében átültette a spanyol jogba, ideértve az egészségbiztosítással és az elegendő forrásokkal való rendelkezésére vonatkozó kötelezettséget is. E feltételek tehát alkalmazandóvá váltak az olyan spanyol állampolgárok tekintetében is, aki soha nem gyakorolták szabad mozgáshoz való jogukat, és azt szeretnék, hogy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaik csatlakozzanak hozzájuk. A 2012. április 20-i törvénnyel módosított 240/2007 királyi rendelet 7. cikkének olyan spanyol állampolgárok tekintetében való alkalmazását, akik nem gyakorolták szabad mozgáshoz való jogukat, a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ezt követő ítélkezési gyakorlata belső jogi rendelkezés - a 2004/38 irányelvtől független - joghatásának tekintette.

22 Ennek alapján a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy az EUMSZ 20. cikkel nem ellentétes-e az a spanyol gyakorlat, amely az olyan spanyol állampolgárok számára, akik soha nem gyakorolták az Unió területén való szabad mozgáshoz való jogukat, előírja annak bizonyítását, hogy elegendő pénzügyi forrásokkal rendelkeznek önmaguk és házastársuk számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a szociális segítségnyújtási rendszerre. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi pontosabban, hogy a spanyol állam ezen automatikus gyakorlata, a sajátos helyzetekhez való igazítás lehetősége nélkül, ellentétes lehet az említett 20. cikkel, amennyiben ahhoz vezet, hogy a spanyol állampolgárnak el kell hagynia az Unió területét.

23 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy ez az eset állhat fenn, figyelembe véve a házasságkötésekre alkalmazandó spanyol szabályozást. Hangsúlyozza ugyanis, hogy a közös élet az alkotmány 32. cikkének minimális tartalmából következik. Ezenkívül a spanyol polgári törvénykönyv 68. és 70. cikke akként rendelkezik, hogy a házastársaknak együtt kell élniük, és közös megegyezéssel választják meg lakóhelyüket. Ebből az következik, hogy a házastársak spanyol jog szerinti együttélési kötelezettsége különbözik egy egyszerű alkalom vagy kényelem szülte döntéstől.

24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint lehetséges, hogy e kötelezettséget kizárólag akkor tartják tiszteletben, ha valamely spanyol állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjának jogszerű tartózkodása gazdasági feltételektől függ. A tartózkodási jog házastárstól való megtagadása szükségessé tenné azon spanyol állampolgár számára, aki nem rendelkezik a 240/2007 királyi rendelet 7. cikkében előírt megélhetési forrásokkal, hogy elhagyja az Unió területét, mert az lenne az egyetlen módja a spanyol jog által előírt együttélési kötelezettség és jog tiszteletben tartásának és érvényre juttatásának. E következtetés levonásához nem szükséges, hogy bírói úton lehetséges legyen a házastársak együttélésre való kötelezése.

25 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 20. cikket mindenképpen sérti a spanyol állam azon gyakorlata, hogy automatikusan, azon egyetlen oknál fogva megtagadják harmadik ország állampolgárának olyan spanyol állampolgárral való családegyesítését, aki soha nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogait, hogy ez az állampolgár nem rendelkezik egy bizonyos életszínvonallal, anélkül, hogy e hatóságok megvizsgálták volna, hogy az uniós polgár és a harmadik ország állampolgára között fennáll-e olyan eltartotti viszony, hogy amennyiben az utóbbitól megtagadják a származékos tartózkodási jogot, az említett uniós polgár ténylegesen arra kényszerül, hogy elhagyja az Unió egész területét.

26 A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a spanyol hatóságok kizárólag abból az okból utasították el RH kérelmét, hogy házastársa nem rendelkezik elegendő forrásokkal, anélkül, hogy megvizsgálták volna az adott házasság sajátos körülményeit. E tekintetben e bíróság elutasítja a közigazgatási szerv azon állításait, melyekkel az RH házastársának az esetleges sajátos körülményekre vonatkozó hallgatását bírálja. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a spanyol állam nem hagyott lehetőséget RH házastársának arra, hogy állást foglaljon a tekintetben, hogy esetlegesen eltartotti viszony áll-e fenn közte és házastársa között. A hatóságok az RH házastársa apja elégséges megélhetési forrásainak fennállását tanúsító iratokat sem ellenőrizték, noha ő kifejezetten felajánlotta lánya házastársának eltartását, ami azt bizonyítja, hogy a spanyol állam a gyakorlatban kizárólag és automatikusan a spanyol állampolgár saját megélhetési forrásainak nem elégséges jellege alapján tagadja meg a harmadik ország állampolgára mint uniós polgár családtagja tartózkodási kártyájának kiállítását.

27 E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Castilla-La Mancha (Kasztília-La Mancha felsőbírósága, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"(1) A polgári törvénykönyvnek a házastársak együttélési kötelezettségéről rendelkező 68. cikkére figyelemmel, az előírt feltételek nemteljesülése esetén az [EUMSZ] 20. cikk sérelméhez vezethet-e az a követelmény, amely szerint a szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló spanyol állampolgárnak valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa tartózkodási joga elismerésének előfeltételeként a [240/2007. sz. királyi rendelet] 7. cikke (2) bekezdésében foglaltak szerint meg kell felelnie az [e] rendelet 7. cikke (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, ha az ezen tartózkodási jog megtagadásának következtében a spanyol állampolgár kénytelen elhagyni az Unió egészének területét?

(2) Mindenesetre az előzőektől és az előzetes kérdésre adott választól függetlenül - figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, többek között a 2018. május 8i K. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban, C-82/16, EU:C:2018:308] ítéletet] -, sérti-e az EUMSZ 20. cikket a spanyol állam azon gyakorlata, hogy automatikusan alkalmazza [a 240/2007. sz. királyi rendelet 7.] cikkében foglalt szabályozást, megtagadva azon uniós polgár családtagjától a tartózkodási engedélyt, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, csak és kizárólag amiatt, mert nem teljesíti az ezen jogszabályi előírásban foglalt követelményeket, annak konkrét és egyediesített vizsgálata nélkül, hogy ezen uniós polgár és a harmadik ország állampolgára között fennáll-e olyan jellegű eltartotti viszony, amely bármilyen okból és a fennálló körülményekre figyelemmel arra enged következtetni, hogy a harmadik ország állampolgára tartózkodási jogának megtagadása esetén az uniós polgár nem válhat külön attól a családtagjától, aki tőle anyagilag függ, és ezért - vele együtt - kénytelen ő is elhagyni az Unió területét?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

28 Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az illetékes spanyol hatóságok a 240/2007 királyi rendeletnek a 2004/38 irányelv 7. cikkét átültető 7. cikke alapján tagadták meg RH marokkói állampolgártól - mint uniós polgár családtagjától - tartózkodási engedély kiállítását azzal az indokkal, hogy házastársa, aki uniós polgár, nem rendelkezik saját maga és családtagjai számára elegendő forrásokkal önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a nemzeti szociális segítségnyújtási rendszerre, ugyanakkor e hatóságok nem vették figyelembe, hogy házastársa édesapja kijelentette, hogy kész fedezni RH szükségleteit.

29 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti továbbá, hogy RH házastársa spanyol állampolgár, aki soha nem gyakorolta az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát. Ki kell emelni, hogy ilyen helyzetben harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastárs nem alapíthat származékos tartózkodási jogot sem a 2004/38 irányelvre, sem az EUMSZ 21. cikkre (lásd ebben az értelemben: 2018. május 8-iK. A. és társai ítélet [Családegyesítés Belgiumban], C-82/16, EU:C:2018:308, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik mindazonáltal, hogy a 240/2007 királyi rendeletet nem csak azokra a családegyesítési kérelmekre kell alkalmazni, amelyeket olyan uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja nyújtott be, aki nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, és aki a 2004/38 irányelv hatálya alá tartozik, hanem - a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata értelmében - azokra a családegyesítési kérelmekre is, amelyeket olyan spanyol állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja nyújtott be, aki soha nem gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát.

31 E körülmények között hasznosnak tűnik emlékeztetni arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, és amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 41. pontjában, a források elégséges jellegével kapcsolatos, a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt illetően a Bíróság már megállapította, hogy jóllehet az uniós polgárnak elegendő forrásokkal kell rendelkeznie, az uniós jog a legcsekélyebb mértékben sem ír elő a forrás eredetére vonatkozó követelményt, és ezt a forrást például az érintett uniós polgár valamely családtagja is biztosíthatja (lásd ebben az értelemben: 2004. október 19-iZhu és Chen ítélet, C-200/02, EU:C:2004:639, 30-33. pont; 2019. október 2-iBajratari ítélet, C-93/18, EU:C:2019:809, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A második kérdésről

32 Második kérdésével, amelyet elsőként célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállam az olyan, e tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa által benyújtott családegyesítés iránti kérelmet, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, elutasítja kizárólag azzal az indokkal, hogy ezen uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal önmaga és házastársa számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a nemzeti szociális segítségnyújtási rendszerre, anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy az említett uniós polgár és házastársa között fennáll-e olyan jellegű eltartotti viszony, hogy a harmadik ország állampolgára származékos tartózkodási jogának megtagadása esetén ugyanezen uniós polgár arra kényszerülne, hogy az Unió egészének területét elhagyja, és ekként őt megfosztanák az e jogállás által számára biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.

33 Hangsúlyozni kell először is, hogy az uniós jog főszabály szerint nem alkalmazandó harmadik országbeli állampolgár által benyújtott, olyan, tagállami állampolgár családtaggal való családegyesítésre vonatkozó kérelemre, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, e joggal főszabály szerint tehát nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az ilyen családegyesítés a jelen ítélet fenti pontjában leírt, elegendő forrásokra vonatkozó feltételhez van kötve.

34 Meg kell állapítani mindazonáltal, másodszor, hogy ez ilyen feltétel szisztematikus előírása sértheti a származékos tartózkodási jogot, amelyet az EUMSZ 20. cikk értelmében, igen sajátos helyzetekben el kell ismerni uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja számára.

35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 20. cikk az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára, azzal a céllal, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Az uniós polgárság alapvető és egyéni jogot ruház az Unió valamennyi polgárára annak érdekében, hogy szabadon mozoghassanak és tartózkodhassanak a tagállamok területén, a Szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokra és feltételekre is figyelemmel (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Ebben az összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, ideértve az uniós polgárok családtagjainak tartózkodási jogát megtagadó határozatokat is, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgár jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ezzel szemben a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak önálló jogot a harmadik országok állampolgárai számára. Ugyanis az ilyen állampolgárokra ruházott esetleges jogok nem az említett állampolgárok saját jogai, hanem az uniós polgárok által élvezett jogokból származtatott jogok. Az említett származékos jogok célja és igazolása azon a megállapításon alapul, hogy e jogok el nem ismerése sértheti - többek között - az uniós polgár szabad mozgását (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy vannak egészen különleges helyzetek, amelyekben - noha a harmadik országok állampolgárainak tartózkodási jogára vonatkozó másodlagos jog nem alkalmazható, és az érintett uniós polgár nem élt a szabad mozgáshoz való jogával - meg kell adni a tartózkodási jogot a harmadik ország olyan állampolgára számára, aki az említett uniós polgár családtagja, mivel ellenkező esetben az uniós polgárság elveszítené hatékony érvényesülését, ha az ilyen jog megtagadásának következményeként e polgár valójában kénytelen lenne elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák őt az e jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 A tartózkodási jognak a harmadik ország állampolgárával szemben történő megtagadása azonban csak akkor akadályozhatja az uniós polgárság hatékony érvényesülését, ha a harmadik ország ezen állampolgára és ezen állampolgár uniós polgársággal rendelkező családtagja között olyan eltartotti viszony áll fenn, amelynek következtében az uniós polgár arra kényszerül, hogy kísérje a harmadik ország szóban forgó állampolgárát, és elhagyja az Unió egészének területét 2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 Következésképpen valamely harmadik országbeli állampolgár csak akkor igényelheti az EUMSZ 20. cikk címén származékos tartózkodási jog megadását, ha ilyen tartózkodási jog hiányában mind ő, mind uniós polgár családtagja az Unió területének elhagyására kényszerülne. Az ilyen tartózkodási jog megadása tehát csak akkor képzelhető el, ha az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja nem teljesíti a más rendelkezések alapján, különösen a családegyesítésre alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében azon tagállamban való tartózkodáshoz előírt feltételeket, amelyiknek az említett uniós polgár az állampolgára.

42 Ugyanakkor, amennyiben egyszer megállapítást nyert, hogy a nemzeti jog vagy a másodlagos uniós jog értelmében semmilyen tartózkodási jog nem nyújtható uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjának, az, hogy ezen állampolgár és ezen uniós polgár között eltartotti viszony áll fenn, amelynek folytán az említett uniós polgár az Unió egész területének az elhagyására kényszerülne, amennyiben harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagját kiutasítanák e területen kívülre, azzal a következménnyel jár, hogy az EUMSZ 20. cikk főszabály szerint kötelezi az említett tagállamot származékos tartózkodási jog ezen állampolgárnak való elismerésére.

43 Ezt követően meg kell állapítani továbbá, harmadszor, hogy a Bíróság már elismerte, hogy az EUMSZ 20. cikkből eredő származékos tartózkodási jog nem abszolút jellegű, és annak nyújtását a tagállamok bizonyos sajátos feltételek mellett megtagadhatják.

44 A Bíróság ekként kimondta, hogy az EUMSZ 20. cikk nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy valamely, többek között a közrend fenntartására és a közbiztonság védelmére vonatkozó kivételre hivatkozzanak (2016. szeptember 13-iCS ítélet, C-304/14, EU:C:2016:674, 36. pont; 2016. szeptember 13-iRendón Marín ítélet, C-165/14, EU:C:2016:675, 81. pont).

45 A tartózkodási jog uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjától való megtagadása, amely a közrendre vagy a közbiztonságra nézve valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállásán alapul, tekintettel különösen a harmadik állam állampolgára által elkövetett bűncselekményekre, tehát még akkor is összhangban állhat az uniós joggal, ha a megtagadás azzal a következménnyel jár, hogy az uniós polgárnak - a harmadik ország állampolgára családtagjának - el kell hagynia az Unió területét (2018. május 8-iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 Azt kell megvizsgálni tehát, hogy az EUMSZ 20. cikk ugyanilyen módon lehetővé teszi-e a tagállamok számára azt is, hogy olyan kivételt vezessenek be az e cikk által biztosított származékos tartózkodási jog alól, amely a követelményhez kapcsolódik, hogy az uniós polgár elegendő forrással rendelkezzen.

47 E tekintetben ki kell emelni, hogy az EUMSZ 20. cikkből eredő származékos tartózkodási jog alóli kivétel értékelése során figyelembe kell venni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében előírt, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (2016. szeptember 13-iCS ítélet, C-304/14, EU:C:2016:674, 36. pont; 2016. szeptember 13-iRendón Marín ítélet, C-165/14, EU:C:2016:675, 81. pont), valamint, általánosabb jelleggel, az arányosság elvét mint az uniós jog általános elvét.

48 Márpedig az, ha az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjától megtagadják az ezen uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamban való tartózkodáshoz való származékos jogot azon egyetlen oknál fogva, hogy ezen uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal, noha az említett uniós polgár és ezen, harmadik országbeli polgár között a jelen ítélet 39. pontjában leírtak szerinti eltartotti viszony áll fenn, sértené az uniós polgár jogállásából eredő jogok lényegének tényleges élvezetét, ami aránytalan lenne a forrásokra vonatkozó ezen feltétel által követett céllal, nevezetesen az érintett tagállam költségvetésének a védelmével. Egy ilyen, tisztán gazdasági cél alapjában különbözik ugyanis a közrend fenntartására és a közbiztonság védelmére vonatkozó céltól, és nem igazolhatja az uniós polgár jogállásból eredő jogok lényege tényleges élvezetének ilyen súlyos mértékű sérelmét.

49 Következésképpen, amennyiben a jelen ítélet 39. pontja szerinti eltartotti viszony áll fenn valamely uniós polgár és annak harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja között, az EUMSZ 20. cikkel ellentétes, hogy a tagállam az ezen harmadik országbeli állampolgárnak e cikk által elismert származékos tartózkodási joga alól kivételt írjon elő kizárólag azzal az indokkal, hogy az említett uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal.

50 Következésképpen, amint azt lényegében a főtanácsnok kiemelte indítványának 66. pontjában, az uniós polgár számára arra vonatkozóan előírt kötelezettség, hogy elegendő forrással rendelkezzen saját és harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja számára, veszélyeztetheti az EUMSZ 20. cikk hatékony érvényesülését, ha ahhoz vezet, hogy az említett harmadik országbeli állampolgárnak el kell hagynia az Unió egész területét, és az ezen állampolgár, valamint az uniós polgár között fennálló eltartotti viszony folytán ez utóbbi ténylegesen arra kényszerül, hogy családtagját elkísérje, következésképpen ő maga is elhagyja az Unió területét.

51 Negyedszer, azon eljárási szabályokkal kapcsolatban, amelyek szerint családegyesítési célú tartózkodási kérelem keretében harmadik ország állampolgára hivatkozhat az EUMSZ 20. cikkből eredő származékos jog fennállására, a Bíróság kimondta, hogy ugyan a tagállamok feladata meghatározni a különleges helyzetekben a harmadik ország állampolgára számára a jelen ítélet 39. pontjában leírt különleges helyzetekben megadandó származékos tartózkodási jog végrehajtásának részletes szabályait, ez nem változtat azon, hogy ezek a részletes eljárási szabályok nem veszélyeztethetik az említett 20. cikk hatékony érvényesülését (2018. május 8-iK. A. és társai ítélet [Családegyesítés Belgiumban], C-82/16, EU:C:2018:308, 54. pont).

52 Ekként, noha a nemzeti hatóságokat nem terheli kötelezettség a tekintetben, hogy szisztematikusan és saját kezdeményezésükre megvizsgálják, hogy fennáll-e az EUMSZ 20. cikk értelmében vett eltartotti viszony, mivel az érintett személynek kell olyan bizonyítékot szolgáltatnia, amely alapján mérlegelhető, hogy az EUMSZ 20. cikk alkalmazásának feltételei teljesülnek-e, e cikk hatékony érvényesülését mindazonáltal veszélyeztetné, ha a harmadik országbeli állampolgárt vagy annak uniós polgár családtagját megakadályoznák abban, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozhassanak, amelyek lehetővé teszik annak mérlegelését, hogy közöttük az EUMSZ 20. cikk értelmében vett eltartotti viszony áll fenn (lásd analógia útján: 2017. május 10-iChavez-Vilchez és társai ítélet, C-133/15, EU:C:2017:354, 75. és 76. pont).

53 Következésképpen, ha az illetékes hatóság előtt harmadik ország állampolgára az érintett tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgárral történő családegyesítés céljából tartózkodási jog megadása iránti kérelmet terjeszt elő, e hatóság nem utasíthatja el automatikusan e kérelmet kizárólag azzal az indokkal, hogy ezen uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal. Ellenkezőleg: feladata az, hogy olyan bizonyítékok alapján, amelyeket a harmadik országbeli állampolgárnak és az uniós polgárnak szabadon be kell tudnia nyújtani, továbbá szükség esetén arra vonatkozó kutatások folytatásával, mérlegelje, hogy e két személy között a jelen ítélet 39. pontjában leírtak szerinti eltartotti viszony áll-e fenn, ekként főszabály szerint e harmadik országbeli állampolgár számára származékos tartózkodási jogot kell adni az EUMSZ 20. cikk címén (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10-iChavez-Vilchez és társai ítélet, C-133/15, EU:C:2017:354, 75-77. pont).

54 A fenti megfontolások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállam az olyan, e tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa által benyújtott családegyesítés iránti kérelmet, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, elutasítja kizárólag azzal az indokkal, hogy ezen uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal önmaga és házastársa számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a nemzeti szociális segítségnyújtási rendszerre, anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy az említett uniós polgár és házastársa között fennáll-e olyan jellegű eltartotti viszony, hogy a harmadik ország állampolgára származékos tartózkodási jogának megtagadása esetén ugyanezen uniós polgár arra kényszerülne, hogy az Unió egészének területét elhagyja, és ekként őt megfosztanák az e jogállás által számára biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.

Az első kérdésről

55 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 20. cikket akként kell-e értelmezni, hogy az e cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadásának igazolására alkalmas eltartotti viszony fennáll önmagában abból az okból, hogy valamely tagállam nagykorú és szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló állampolgára és házastársa, valamely harmadik ország nagykorú állampolgára köteles együtt élni az azon tagállam joga szerint a házasságból eredő kötelezettségek értelmében, amelynek az uniós polgár állampolgára.

56 Emlékeztetni kell először is arra, hogy a kiskorúaktól, és kiváltképpen a kisgyermekektől eltérően a felnőttek főszabály szerint képesek a családtagjaiktól független életvitelt folytatni. Ebből következik, hogy az ugyanazon családba tartozó két felnőtt között az olyan eltartotti viszony elismerése, amely az EUMSZ 20. cikk alapján származékos tartózkodási jogot keletkeztethet, csak kivételes esetekben képzelhető el, amelyekben - figyelemmel az összes releváns körülményre - az érintett személy egyáltalán nem választható el az őt eltartó családtagjától (2018. május 8-iK. A. és társai ítélet [Családegyesítés Belgiumban], C-82/16, EU:C:2018:308, 65. pont).

57 Másodszor, ugyancsak a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az a puszta körülmény, hogy gazdasági okokból vagy a családi egységnek az Unió területén történő fenntartása érdekében kívánatosnak tűnhet valamely tagállam állampolgárának, hogy a tagállamok állampolgárságával nem rendelkező családtagjai vele együtt az Unió területén tartózkodjanak, önmagában nem elégséges annak megállapításához, hogy az uniós polgár kénytelen volna elhagyni az Unió területét, ha e tartózkodási jogot nem adnák meg (2018. május 8-iK. A. és társai ítélet [Családegyesítés Belgiumban], C-82/16, EU:C:2018:308, 75. pont).

58 Ily módon az uniós polgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja közötti akár biológiai, akár jogi családi kötelék fennállása nem lehet elegendő az EUMSZ 20. cikk alapján az említett családtag állampolgársága szerinti tagállam területén a származékos tartózkodási jognak az említett családtag számára való elismeréséhez (2018. május 8-iK. A. és társai ítélet [Családegyesítés Belgiumban], C-82/16, EU:C:2018:308, 75. pont).

59 Harmadszor, a Bíróság megállapította továbbá, hogy az egyik nemzetközi jogi elvvel, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt európai egyezmény 4. jegyzőkönyvének 3. cikke újból megerősít, és amelyet az uniós jog nem hagyhat figyelmen kívül a tagállamokkal fennálló jogviszonyaiban, ellentétes, hogy valamely tagállam megtagadja saját állampolgáraitól azt a jogot, hogy a területére belépjenek, és ott bármely jogcímen tartózkodjanak.

60 Amennyiben valamely tagállam állampolgárai számára ekként feltétlen tartózkodási jogot ismernek el (2017. november 14-iLounes ítélet, C-165/16, EU:C:2017:862, 37. pont), egy tagállam anélkül, hogy megsértené a jelen ítélet előző pontjában felidézett nemzetközi jogi elvet, nem írhatja elő jogszerűen valamely állampolgára számára, hogy hagyja el a területét, különösen abból az okból, hogy tiszteletben tartsa a házasságkötéséből eredő kötelezettségeket.

61 Következésképpen, még azt feltételezve is, hogy - amint azt a kérdést előterjesztő bíróság a spanyol joggal kapcsolatban állítja - valamely tagállam házasságra vonatkozó szabályai e tagállam állampolgára és annak házastársa számára előírják az együttélést, egy ilyen kötelezettség mindazonáltal soha nem kötelezheti jogilag az említett állampolgárt arra, hogy elhagyja az Unió területét, még akkor sem, ha harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa számára nem adtak az említett tagállam területén való tartózkodásra vonatkozó engedélyt. A fentiek fényében a házastársak számára az együttélésre vonatkozóan előírt ilyen jogi kötelezettség önmagában nem elégséges annak megállapításához, hogy közöttük olyan eltartotti viszony áll fenn, amely ezen uniós polgárt arra kényszerítené, hogy házastársának az Unió területén kívülre történő kiutasítása esetén őt elkísérje, ennélfogva ő maga is elhagyja az Unió területét.

62 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból mindenesetre kitűnik, hogy a házastársak spanyol jogból eredő, együttélésre vonatkozó kötelezettsége bírói úton nem kikényszeríthető.

63 A fenti megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, az e cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadásának igazolására alkalmas eltartotti viszony nem áll fenn önmagában abból az okból, hogy valamely tagállam nagykorú és szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló állampolgára és házastársa, valamely harmadik ország nagykorú állampolgára, köteles együtt élni az azon tagállam joga szerint a házasságból eredő kötelezettségek értelmében, amelynek az uniós polgár állampolgára.

A költségekről

64 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy valamely tagállam az olyan, e tagállam állampolgárságával rendelkező európai uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa által benyújtott családegyesítés iránti kérelmet, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, elutasítja kizárólag azzal az indokkal, hogy ezen uniós polgár nem rendelkezik elegendő forrásokkal önmaga és házastársa számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a nemzeti szociális segítségnyújtási rendszerre, anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy az említett uniós polgár és házastársa között fennáll-e olyan jellegű eltartotti viszony, hogy a harmadik ország állampolgára származékos tartózkodási jogának megtagadása esetén ugyanezen uniós polgár arra kényszerülne, hogy az Európai Unió egészének területét elhagyja, és ekként őt megfosztanák az e jogállás által számára biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől.

2) Az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy az e cikken alapuló származékos tartózkodási jog megadásának igazolására alkalmas eltartotti viszony nem áll fenn önmagában abból az okból, hogy valamely tagállam nagykorú és szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló állampolgára és házastársa, valamely harmadik ország nagykorú állampolgára, köteles együtt élni az azon tagállam joga szerint a házasságból eredő kötelezettségek értelmében, amelynek az európai uniós polgár állampolgára.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.