15/2000. (V. 24.) AB határozat

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában lévő vízközműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az általa biztosított szennyvízelvezetés szolgáltatásért fizetendő díjakról és díjalkalmazási feltételekről szóló 13/1994. (IV. 8.) rendelet felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában lévő vízközműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az általa biztosított szennyvízelvezetés szolgáltatásért fizetendő díjakról és díjalkalmazási feltételekről szóló 13/1994. (IV. 8.) rendelete 2. § (5)-(8) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket e határozat közzététele napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított előírások keletkezésükre visszamenő hatályú megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a miskolci önkormányzat 13/1994. (IV. 8.) rendelete folyamatban levő ügyekben való alkalmazása tilalmának megállapítására irányuló kérelmet visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a miskolci közgyűlés nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában lévő vízközműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az általa biztosított szennyvízelvezetés szolgáltatásért fizetendő díjakról és díjalkalmazási feltételekről szóló 13/1994. (IV. 8.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. § (5) bekezdése törvényellenességének megállapítását és keletkezésére visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezte.

Álláspontja szerint az Ör. támadott előírása a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 24. § (1) bekezdésével ellentétesen határozza meg a szennyvízelvezetés díja kiszabásánál figyelembe veendő szennyvízkibocsátás mértékét. Azt kifogásolta, hogy az Ör. 2. § (5) bekezdése "mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiséget - bedolgozásra, párolgásra, szivárgásra, elfolyásra való tekintet nélkül - a csatornadíj alapjául szabja". Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a támadott szabályozás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 236. § (2) bekezdés c) pontja sérelmével "jelentős mértékű, igénybe nem vett szolgáltatásért való díjfizetésre kötelezi az érintett fogyasztókat".

Az indítványban foglaltaknak megfelelően a miskolci önkormányzat a magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesen, s felhatalmazás hiányában alkotott a Korm. r. előírásainál "szigorúbb" helyi rendeletet.

A kezdeményező az Ör. 2. § (5) bekezdése alkalmazása tilalmának elrendelését is kérte azokban a folyamatban lévő ügyekben, "amelyek kimenetele a jogellenes rendelethely kérelmezett megsemmisítésének függvénye".

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a csatornázás. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 4. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően helyi önkormányzati feladat "a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés, az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése".

A Vgtv. 13. § (1) bekezdése a viziközművek működtetése során végzett szennyvízelvezetést, -elhelyezést és -tisztítást közüzemi tevékenységként határozza meg. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 46. §-ának felhatalmazása alapján kibocsátott Korm. r. 1. § (1) bekezdés második fordulata pedig a közműves szennyvízelvezetést közüzemi szolgáltatásnak minősíti. A Korm. r. e szolgáltatás igénybevételének és díja kialakításának számos feltételét is meghatározza. Ezek körében az indítványban hivatkozott 24. § (1) bekezdés a következőket tartalmazza:

"A szennyvízelvezetési helyről a szennyvízelvezető műbe kerülő szennyvíz mennyisége méréssel, mérés hiányában pedig az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítható meg."

A 24. § (3) bekezdésének megfelelően "az elkülönítetten mért vízhasználatokat - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, és a fogyasztási hely egyúttal szennyvízelvezetési hely is - az (1) bekezdés szerint kell szennyvízként figyelembe venni".

Az Ör. 2. §-ának a kezdeményezésben sérelmezett (5) bekezdése a csatornadíj meghatározásánál követendő eljárást szabályozza:

"A csatornadíj alapja a mért vízmennyiség, mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, függetlenül attól, hogy annak beszerzése honnan történt. A vízmennyiség a (6)-(8) bekezdésben foglaltakon túl egyéb címen (bedolgozás, párolgás, szivárgás, elfolyás stb.) nem csökkenthető."

Az Ör. 2. § (5) bekezdése idézett rendelkezésében említett (6)-(8) bekezdések azokat a körülményeket határozzák meg, amelyek figyelembevételével a szennyvízmérő hiányában csökkenteni lehet a csatornadíj kialakításánál értékelhető vízmennyiséget.

"(6) Ha a vízhasználó saját szennyvízelvezető művel rendelkezik, a csatornadíj alapjául szolgáló vízmennyiséget az abban elvezetett szennyvíz mennyiségével csökkenteni kell.

(7) Ha hatósági intézkedés miatt a vállalkozó a gazdasági tevékenységéből keletkezett szennyvizet a közcsatornába nem vezeti be, a gazdasági tevékenységéhez felhasznált vízmennyiséggel csökkenteni kell a csatornadíj megállapításánál figyelembe vett vízmennyiséget.

(8) A házi vízvezeték - fogyasztónak fel nem róható - rejtett meghibásodása esetén, a fizetendő napi csatornadíjat a meghibásodás előtti olvasott vízóraállást megelőző 12 hónapos átlagfogyasztás napi értékéig kell csökkenteni."

Ez a szabályozás a Korm. r. 24. § (4) bekezdés a) és b) pontján alapul. Ezek az előírások a következőket tartalmazzák:

"Nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál:

a) az a szennyvízmennyiség, ami a vízügyi hatóság engedélye alapján önálló szennyvízelhelyező műben vagy befogadóban nyert elhelyezést;

b) az a szennyvízmennyiség, amelynek a szennyvízelvezető műbe vezetését minőségi vagy egyéb okok miatt az illetékes hatóság megtiltotta, és elhelyezését a fogyasztó igazolta."

Az Ör. megalkotását követően a Korm. r. 24. § (4) bekezdését c) és d) ponttal egészítette ki a 37/1999. (II. 26.) Korm. rendelet 14. § (2) bekezdése. E szerint a szennyvízdíj alapjául azt a vízmennyiséget sem lehet figyelembe venni, amely az ivóvízvezeték meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott, illetve amelyet külön jogszabály (az 1999. évi LXXXVII. törvény) felhatalmazása alapján kihirdetett jogszabályok szerint az év meghatározott időszakában locsolási célra használtak fel. [A Korm. r. 24. § (4) bekezdés d) pont szerint ez a vízmennyiség nem lehet kevesebb, mint az adott időszakhoz tartozó vízhasználat 10%-a.]

2. A Korm. r.-nek és az Ör.-nek a szennyvízdíj megállapításánál figyelembe vehető vízmennyiségre vonatkozó előírásai összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. a Korm. r.-től eltérő (ahhoz részben hasonló, más vonatkozásban azzal ellentétes) szabályozást tartalmaz. A Korm. r. idézett szövegét veszi át pl. az Ör. 2. § (6) bekezdése, de a szabályozás eltér a Korm. r.-ben foglaltaktól: az Ör. csak a saját szennyvízelvezető műbe elhelyezett szennyvíz mennyiségével engedi csökkenteni a díjfizetés alapjául szolgáló szennyvízmennyiséget, míg a Korm. r. 24. § (4) bekezdés a) pontja ilyen korlátozást nem fogalmaz meg. Nem veszi át viszont az Ör. a Korm. r. 24. § (4) bekezdés a) pontjában előírtakat.

Az Alkotmánybíróság több döntésében, elvi jelleggel a 61/1994. (XII. 24.) AB határozatában mutatott rá a következőkre: "Nincs jogszerű akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabálynak a saját rendeletébe illeszthető előírásait - szó szerint - átvegye. Az sem törvénysértő, ha a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabály előírásait nem ismétli meg. A magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis - akár a szó szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba való beillesztés nélkül - önmagukban is érvényesek. A vegyes jogszabályszerkesztési megoldás azonban homályos, megtévesztő és félrevezető." [ABH 1994. 471, 472, 474.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a miskolci önkormányzat az Ör. megalkotásával jogbizonytalanságot idézett elő, mivel a Korm. r. előírásait átfogalmazva, azoktól eltérő szabályozást alakított ki. Mindezek alapján az Ör. 2. § (5) bekezdését - és a szoros tartalmi összefüggésekre tekintettel a (6)-(8) bekezdéseket is - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogállamiság összetevőjének minősülő jogbiztonság sérelmének tekintette, s ezért alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. A rendelkező részben foglalt, e döntésére tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 2. § (5) bekezdésének a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontjával való, az indítványban említett, vélt ütközését nem vizsgálta.

3. Az indítvány az Ör. 2. § (5) bekezdése keletkezésére visszamenő hatályú megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése értelmében a határozat közzétételének napján veszti hatályát az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogszabály vagy annak rendelkezése. E főszabálytól eltérő lehetőséget biztosít az Alkotmánybíróság számára az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokául az eljárást kezdeményező érdekkörében felmerülő különösen fontos okot nem tárt fel. A jogbiztonság védelme érdekében sem tartotta szükségesnek az ex tunc hatályú megsemmisítést, különös figyelemmel arra a körülményre, hogy a Korm. r.-nek az Ör. alkotmányossága megítélése szempontjából releváns 24. § (4) bekezdés c) és d) pontja 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezés.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

4. A kezdeményezés az Ör. alkalmazására vonatkozó tilalom elrendelését is kérte a folyamatban lévő ügyekben. Az Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.

Az Abtv. előbbiekben említett 43. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság ettől az időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján azonban az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét ügyben való alkalmazhatósága tilalmának elrendelésére kizárólag az Abtv. 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés és az e törvény 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján van lehetőség.

Az Alkotmánybíróság a vázoltakra tekintettel az Ör. vizsgált rendelkezése konkrét ügyekben való alkalmazása tilalmának megállapítására irányuló kérelmet visszautasította.

Az Alkotmánybíróságnak e határozat közzétételére vonatkozó döntése az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 646/H/1998/5.