188/B/2000. AB határozat

az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 20. §-a és az előtte lévő cím alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 20. §-a és az előtte lévő cím alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzésével szemben beterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény (a továbbiakban: Rsztn.) 20. §-a alkotmányellenességének megállapítása miatt kezdeményezték az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezést "az előtte lévő címmel együtt semmisítse meg". A megsemmisítést az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) "43. § (3) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében - annak hatálybalépése napjával egyezően, azaz 1994. július 1. napjával" kérte megállapítani.

Az Rsztn. 20. §-a lehetővé tette, hogy a termékoltalom magyarországi bevezetése, azaz az Rsztn. hatálybalépése (1994. július 1.) nyomán, az eljárási oltalom megszerzésére irányuló korábbi bejelentéseket átalakítsák termékoltalomra is kiterjedő bejelentésekké. Az indítványozó a jogszabályhely bírósági értelmezését (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzése) kifogásolta, mert a termékoltalom intézményének a magyar jogba való bevezetését megelőző bejelentési nap szerinti elsőbbséggel is lehetett - külföldi termékszabadalmi bejelentés alapján - termékoltalmat igényelni.

A törvény hatálybalépését megelőző időpont szerinti elsőbbséggel megadott termékoltalom - az indítványozó szerint - visszamenőlegesen állapít meg jogokat és kötelezettségeket. A korábbi bejelentési nap szerinti elsőbbséggel igényelhető termékoltalom továbbá a belföldön már megadott eljárási oltalom alapján szerzett és megszerezhető jogokat szünteti meg. Az "ennek nyomán megadásra kerülő termékszabadalmak (...) jogbizonytalanságot eredményeznek mindazok számára, akik abban bízva tervezték és irányították gazdasági tevékenységüket, hogy a termékszabadalomnak nem lehet 1994. július 1-jét megelőző, visszamenőleges hatálya". A folyamatban lévő kutatások eredményei és a megkezdett értékesítések sorsa kiszámíthatatlanná vált, mert a korábbi eljárási oltalomnak megfelelő hasznosítási cselekmények az újabban "felbukkanó" termékszabadalmakba ütközhetnek. Az eljárási oltalom megszerzésére irányuló korábbi bejelentéseknek termékoltalomra történő átalakításához fűződő érdek nincs arányban az eljárási oltalom létében bízó vállalkozásoknak a korábbi szabályozás állandóságához fűződő érdekével, s ezért a változtatás - a tulajdonvédelemre, valamint a vállalkozás jogára tekintettel - sérti a szerzett jogok, valamint várományok alkotmányos védelmét.

A támadott rendelkezésből eredő bizonytalanságot az indítványozó azzal is indokolta, hogy a fenti bírósági határozatot megelőzően a termékoltalom engedélyezésével kapcsolatban a rendelkezés eltérő értelmezésén alapuló gyakorlat érvényesült.

Mindezek alapján az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályhely sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményét.

Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alkotmánynak a vállalkozás szabadságát garantáló 9. § (2) bekezdésében, valamint a tulajdon védelmét biztosító 13. § (1) bekezdésében biztosított alapjogok sérelmére is. Állítása szerint azok, akik a gazdasági tevékenységüket az eljárási szabadalmak létére alapozták, "tulajdoni alapjogként védett eljárási szabadalmasi jogokat szereztek". S jóllehet a vállalkozás szabadsága, illetve a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme alatt állnak, e vállalkozások az Rsztn. támadott rendelkezése folytán hátrányos megkülönböztetést szenvednek.

Az indítványozó azzal is érvelt, hogy a támadott rendelkezés értelmében nem teljesül a gyógyszer-előállítók közötti jogegyenlőségi követelmény sem, s ez az Alkotmány 70/A. §-át sérti. Az indítványozó szerint a belföldi gyógyszer-előállítók termékszabadalmi bejelentéssel a hazai eljárási oltalom korábbi rendszeréhez igazodóan szinte egyáltalán nem rendelkeztek, míg a termékoltalmi rendszerben gyógyszereket fejlesztő külföldieknek eleve termékoltalmi bejelentéseik voltak. Ennek eredményeként a két különböző alanyi körtől nem várható el, hogy azonos módon rendelkezzenek a termékszabadalom hazai bevezetését megelőző külföldi termékszabadalmi bejelentéssel. A külföldi termékszabadalmi bejelentésre alapozott visszamenőleges hazai termékoltalom tehát a belföldi gyógyszer-előállítókat hátrányosan érintette.

Az indítványozó kifejtette azt is, hogy formálisan a támadott rendelkezésnek a bírósági határozat szerinti egységes értelmezése érvényesül, mert a bíróság által kialakított jogértelmezést a Magyar Szabadalmi Hivatal is köteles követni. A gyógyszer-előállító szervezeteknek azonban nincs lehetőségük ennek a jogértelmezésnek a megtámadására, mert a szabadalomengedélyezési eljárásokban ügyfélként nem vehetnek részt.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt is előterjesztett. Alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzése "alkotmányellenes". Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a végzést "semmisítse meg, és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében - állapítsa meg azt, hogy a panasz tárgyává tett végzés a kézbesítését követő 15. naptól nem alkalmazható". A Fővárosi Bíróság végzését azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az abban foglalt jogértelmezés nyomán megadásra kerülő termékszabadalmak - a fentiekben ismertetett módon - jogbizonytalanságot és hátrányos megkülönböztetést eredményeznek.

Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban megkereste az igazságügyi minisztert és a gazdasági minisztert, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnökét véleményük kifejtésére.

II.

1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (a továbbiakban: Európai Megállapodás) kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvénynek a vizsgálatba bevont rendelkezései:

"65. Cikk

1. Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a Megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges hasonló eszközöket is."

"6. § Ez a törvény 1994. február 1-jén lép hatályba."

3. Az 1996. január 1-jétől már nem hatályos, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Rszt.) érintett rendelkezései:

"6. § (3) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha a) tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék, vagy - a növény-és állatfajtákat kivéve - emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék; az ezek előállítására szolgáló eljárás azonban szabadalmazható, (...)"

"14. § (1) Előhasználati jog illeti meg azt, aki

a) az elsőbbség napja előtt,

b) a szabadalmi oltalom megszűnése és újra érvénybe helyezése közötti időben,

c) a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása, a szabadalom megsemmisítése vagy korlátozása és annak törvényességi óvás folytán hozott határozattal történt megváltoztatása közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében való rendszeres előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett.

(2) Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom az előállítás, a használat, illetőleg az előkészület mértékéig hatálytalan. Az előhasználati jogot csak a vállalattal vagy a megfelelő üzemi egységgel együtt lehet átruházni.

(3) A szabadalmi oltalom hatálya viszonosság esetén nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba."

"43. § (1) Az elsőbbséget megalapító elsőbbségi nap:

a) általában az a nap, amelyen a szabadalmi bejelentés (bejelentési elsőbbség), illetőleg az oltalmi igénynek a bejelentésben ismertetett megoldáson túlterjedő módosítása (módosítási elsőbbség) az Országos Találmányi Hivatalhoz beérkezett."

4. Az Rsztn.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"Termékoltalmi igény előterjesztése folyamatban lévő szabadalmi ügyekben

20. § (1) Gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék előállítására vonatkozó, e törvény hatálybalépése előtt tett szabadalmi bejelentés alapján a bejelentő a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legkésőbb e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül - a hatálybalépést követő módosítási elsőbbséggel [Szt. 43. § (1) bek. a) pont] - a termékre is igényelhet szabadalmi oltalmat.

(2) A termékre az (1) bekezdés alapján adott szabadalmi oltalomból eredő jogok csak a módosítási elsőbbség időpontját követő hasznosításra érvényesíthetők.

(3) A termékoltalmi igény előterjesztésére az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztása esetén az igazolás ki van zárva."

"Átmeneti szabadalmi oltalom

21. § Átmeneti szabadalmi oltalomban részesül e törvény rendelkezései szerint az a gyógyszertermék - hatóanyag és készítmény -, amelyre külföldön az e törvény hatálybalépését követő egy év letelte előtt szabadalmat adtak, feltéve, hogy a külföldi szabadalom elsőbbsége

a) legalább tizenkét hónappal korábbi, mint e törvény hatálybalépésének időpontja, és

b) 1987. január 1-jénél nem korábbi.

22. § (1) Nem részesülhet átmeneti szabadalmi oltalomban az a gyógyszertermék, amelyet e törvény hatálybalépését megelőzően belföldön forgalomba hoztak.

(2) Az átmeneti szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos jog nem érvényesíthető azzal szemben, aki e törvény hatálybalépését megelőzően a gyógyszerterméket belföldön gyártotta, feltéve, hogy a korábbi gyártás tényét a törvény hatálybalépése előtt - az illetékes hatóság által kiállított megfelelő közokirattal igazolja.

(3) A gyógyszerterméket gyártó gazdálkodó szervezetet a (2) bekezdés alapján megillető gyártási jog a gazdálkodó szervezet megszűnése, illetve szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.

23. § (1) Az átmeneti szabadalmi oltalom a megadásával (27. §) keletkezik és hatálya visszahat e törvény hatálybalépésének napjára. Az oltalom az alapjául szolgáló külföldi szabadalom eredeti oltalmi idejével együtt jár le.

(2) Átmeneti szabadalmi oltalom esetén e törvény hatálybalépése napján és annak évfordulóin előre esedékesek a - külön jogszabályban meghatározott - szabadalmi fenntartási díjak."

5. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) érintett rendelkezése:

"21. § (1) Előhasználati jog illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett.

(2) Az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg nem bizonyítják, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul.

(3) Az előhasználóval szemben a szabadalmi oltalom - az előállításnak, a használatnak, illetőleg az előkészületnek az elsőbbség napján meglévő mértékéig - hatálytalan. Az előhasználati jogot csak a jogosult gazdálkodó szervezettel [Ptk. 685. § c) pont] vagy annak - előállítást, a használatot, illetve az előkészületet folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni.

(4) Továbbhasználati jog illeti meg azt, aki szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. A továbbhasználati jogra megfelelően alkalmazni kell a (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.

(5) A szabadalmi oltalom hatálya - viszonosság esetén - nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó."

6. A kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló Ideiglenes Megállapodás [közzétéve a Magyar Közlöny 1992/21. számában (II. 29.); a továbbiakban: Ideiglenes Megállapodás] érintett rendelkezései:

"35. Cikk

1. Magyarországon tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a Megállapodás hatálybalépésétől számított 5. év végére a Közösségben a közösségi jogszabályok, különösen a XIII. számú Mellékletben hivatkozott jogszabályok által előirányzott védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges hasonló eszközöket is."

"XIII. Melléklet

A 35. Cikk 1. bekezdésében hivatkozott közösségi jogszabályok

- Az EGK Tanácsának 1988. december 21-i, 89/104/EGK számú első irányelve a tagállamok védjegyre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;

- Az EGK Tanácsának 1986. december 16-i, 87/54/EGK számú irányelve a félvezető termékek topográfiájának jogi védelméről;

- Az EGK Tanácsának 1991. május 14-i, 91/250/EGK számú irányelve a számítógépes nyilvántartások jogi védelméről"

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság először az indítványnak azt a részét vizsgálta, amely az Rsztn. 20. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.

1.1. Az indítványozó az Rsztn. 20. §-át a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzésében megjelenő értelmezésére tekintettel kifogásolta. A támadott jogszabályhely alkotmányosságára irányuló vizsgálat során az Alkotmánybíróságnak figyelemmel kellett lennie a jogszabálynak a joggyakorlatban megnyilvánuló normatartalmára, hiszen az alkotmányossági vizsgálat "önálló törvényértelmezési hatáskör hiányában (...) nem irányulhat önmagában a normaszöveg lehetséges különböző értelmének és tartalmának a megállapítására" [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 276.].

1.2. Az Rsztn. 20. § (1) bekezdése szerint a bejelentő a termékre az Rsztn. hatálybalépése előtt tett eljárási szabadalmi bejelentés alapján - az Rsztn. hatálybalépését követő módosítási elsőbbséggel - a termékre is igényelhet szabadalmi oltalmat. Az Rsztn. 20. § (2) bekezdése szerint az ilyen szabadalmi oltalomból eredő jogok csak a módosítási elsőbbség időpontját követő hasznosításra érvényesíthetők.

A Fővárosi Bíróság - a 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzésében Sztn. 20. §-ként megjelölve - az Rsztn. 20. §-át értelmezte. A Fővárosi Bíróság a támadott rendelkezés kapcsán kifejtette:

"Az adott esetben tehát olyan speciális módosítási elsőbbségről van szó, amely nem új anyag bevitelén alapszik, hanem az 1994. évi VII. törvényben lehetővé tett oltalmi idő kezdetét jelenti arra az igényre, amelyet a törvény hatálybalépése előtt nem lehetett érvényesíteni. A termék újdonságát tehát az eredeti bejelentés napján kell vizsgálni, az oltalmat pedig legkorábban 1994. július l-jétől lehet érvényesíteni. (...) A bíróság szerint ezzel összhangban rendelkezik az Sztn. 20. §-a, amennyiben az (1) bekezdésben - az előírt feltételek megléte esetén - kifejezetten megengedi a folyamatban lévő ügyekben a termékoltalom megszerzését - ugyan nem az elsőbbség napjára visszamenőlegesen, hanem - 'módosítási elsőbbséggel' a törvény hatálybalépésének napjától, amikortól kezdve a (2) bekezdés szerint a szabadalmi oltalomból eredő jogok érvényesíthetők."

Az MSZH a Fővárosi Bíróság által kialakított jogértelmezésnek megfelelően jár el a szabadalmi ügyekben. A joggyakorlatban tehát a Fővárosi Bíróság végzése szerinti jogértelmezés érvényesül. Ezt a jogértelmezést vette alapul az Alkotmánybíróság az Rsztn. 20. §-ának alkotmányossági felülvizsgálata során.

2. A támadott rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Alkotmánybíróság először a jogbiztonság követelményére tekintettel végezte el.

2.1. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés elsősorban azért sérti a jogbiztonság követelményét, mert visszamenőleges hatállyal állapít meg kötelezettséget. Állítása szerint az Rsztn. 20. §-a a termékoltalom megszerzését visszamenőlegesen is lehetővé teszi azáltal, hogy "a termékoltalomra irányuló, módosítási elsőbbséggel történő bejelentés napjától elválhat a termékoltalomra vonatkozó újdonság vizsgálatának időpontja".

Az Alkotmánybíróság - a Fővárosi Bíróság végzésének figyelembevételével - megállapította, hogy az Rsztn. 20. §-a nem állapít meg kötelezettséget az Rsztn. hatálybalépését megelőző időre vonatkozóan. Az Rsztn. 20. § (2) bekezdése kizárja az Rsztn. 20. § (1) bekezdése alapján megadott szabadalmi oltalomból eredő jogoknak a bejelentés napjára, tehát az Rsztn. hatálybalépését megelőző időpontra, visszaható hatályú érvényesítését.

2.2. Az indítványozó továbbá az Rsztn. 20. §-át azért is kifogásolta, mert - állítása szerint - a korábbi eljárási oltalom alapján szerzett és megszerezhető jogok megszüntetése aránytalan sérelmet okoz az eljárási oltalomban bízó gyógyszer-előállítók számára. Az indítványozó szerint a korábbi eljárási oltalom alapján szerzett és megszerezhető jogok a vállalkozás szabadsága, illetve a tulajdon alapjogi védelmében is részesülnek. Az eljárási szabadalmakra épülő gyógyszerfejlesztés elértéktelenedése ezért a jogbiztonság sérelmén keresztül a vállalkozáshoz való jog és a tulajdon védelméhez való jog sérelmét is jelenti.

2.2.1. Az Alkotmánybíróság először a szerzett, illetve megszerezhető jogok védelmének sérelmét vizsgálta az Rsztn. 20. §-ával kapcsolatosan, mert az indítványozó szerint a korábban már megszerzett eljárási szabadalmakat, illetve az arra irányuló fejlesztések alapján megszerezhető jogokat sérti a támadott rendelkezés.

A szerzett jogok védelmének elvi alapját az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jog, a szociális rendszerek biztonsága szempontjából fejtette ki [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192-194.]. Az Alkotmánybíróság ennek során egy korábbi határozatával [62/1993. (IX. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.] összhangban kimondta, hogy "a jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása" [43/1995. (VI. 30.) AB határozat ABH 1995, 188, 192.]. '

A 9/1994. (II. 25.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a jogállamiság követelményével hozta Összefüggésbe a jogszabályi garanciákba vetett bizalom védelmét. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a jogszabály módosításának korlátja az, hogy a módosítás hatálya általában ne terjedjen ki azokra, akik az állami garanciában bízva a kedvezményezett tevékenységhez a módosítás előtt kezdtek hozzá. "Az állam által vállalt garanciáknak e korlátozást figyelmen kívül hagyó önkényes és azokra is vonatkozó módosítása, akik tevékenységüket a módosítás előtt kezdték meg, ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonsággal, s ezért alkotmányellenes." (ABH 1994, 74, 76.)

Az Rszt. 6. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az előállítási eljárásra adott szabadalom hatálya kiterjedt az eljárással közvetlenül előállított termékre is. Ennek következtében az Rsztn. hatálybalépése (1994. július 1.) előtt tett - gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy élelmezésre szolgáló termék előállítására vonatkozó - bejelentések tárgya tekintetében harmadik személyek a bejelentésben foglalt előállítási eljárástól eltérő eljárással nyert termékek hasznosítását illetően is szerezhettek jogot vagy számíthattak hasznosítási lehetőségre. Az eltérő előállítási eljárással nyert termékekre vonatkozóan szerzett eljárási szabadalmakat, illetve az azok kifejlesztésére irányuló előkészületek hasznosítását érinti az Rsztn. 20. §-a alapján megadott termékszabadalom.

A termékoltalom hiányából adódó hasznosítási lehetőségek korlátlan ideig való fennmaradására vonatkozóan megalapozott várakozások nem alakulhattak ki. Az 1994. január 4-én megjelent és 1994. február 1-jétől hatályos Európai Megállapodás 65. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következett, hogy Magyarországnak legkésőbb 1997. január 1-jéig be kell vezetnie a termékoltalmat. (Az Európai Megállapodás e rendelkezése már az Ideiglenes Megállapodás 35. cikkének is részét képezte; az Ideiglenes Megállapodást 1992. február 29-én tették közzé.) A termékszabadalmat bevezető Rsztn.-t 1994. február 23-án hirdették ki és 1994. július 1-jén lépett hatályba. A termékoltalom bevezetésével egyidejűleg rendelkezett az Rsztn. 20. §-a a termékoltalmi igény előterjesztéséről a folyamatban lévő szabadalmi ügyekben. Ezt a rendelkezést vette figyelembe a Fővárosi Bíróság az 1998. december 11-én kelt, 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzésében. Majd ezt követően kifogásolták a jogszabály alkalmazására való felkészülési idő hiányát az indítványozók az Alkotmánybírósághoz 2000. február 14-én érkezett első beadványukban.

A fenti időpontok figyelembevételével tehát megállapítható, hogy kellő idő állt rendelkezésre az Rsztn.-ben foglaltak megismerésére és az új rendelkezések alkalmazására való felkészüléshez. Ebből következően a jogszabály alkalmazására való felkészülési idő hiánya nem volt megállapítható.

A jogalkotó ezen túlmenően az előhasználati jog (Rszt. 14. §, Szt. 21. §) garantálásával gondoskodott az elsőbbség időpontját megelőzően jóhiszeműen megkezdett gyógyszerfejlesztés (előállítás, használat, vagy ezek érdekében tett komoly előkészület) védelméről. Az Rsztn. 20. §-a nyomán megadott termékszabadalmak ellenére az előhasználati jog lehetővé tette a korábbi eljárási szabadalmi oltalomra épülő gyógyszerfejlesztés hasznosítását.

Mindezek alapján az eljárási oltalomban bízó gyógyszer-előállítók jóhiszeműen szerzett, illetve megszerezhető jogai nem sérültek.

2.2.2. A tulajdon alapjogi védelmét a 64/1993. (XII. 22.) AB határozat fejtette ki (ABH 1993, 373, 379-380.). Az Alkotmánybíróság határozatának értelmében az alapjogi tulajdon védelem a polgári jog szerinti, dolgokon fennálló tulajdonjogon és vagyoni értékű jogokon túl kiterjed a tulajdon szerepét átvevő, továbbá az azt biztosító vagyoni jogokra, valamint közjogi alapú jogosítványokra is.

A 37/1994. (VI. 24.) AB határozat az önkormányzati tulajdon védelmével kapcsolatban rámutatott arra, hogy: "A már megszerzett, továbbá szerzési jogcímen alapuló (...) tulajdon alkotmányos védelme azonban már teljessé válik, azaz azt az állam csak (...) a kisajátításra vonatkozó alkotmányi rendelkezések alapján vonhatja el törvényi úton is." (ABH 1994, 238, 244.) Tehát a már megszerzett, továbbá a "kétségtelen" szerzési jogcímen alapuló tulajdon alkotmányos védelme teljessé válik.

A "kétségtelen" jogcímről a 893/B/1994. AB határozat megállapítja: a jogcím akkor "kétségtelen", ha az egyértelmű, vagyis a törvényi tényálláselemek alapján a tulajdonszerzés - és annak terjedelme is - kétséget kizáróan garantált. Szabály szerint a "kétségtelen" jogcím megállapítása természetesen a törvényhozó feladata, s jogalkalmazói kétség esetén újabb (értelmező) törvényben tisztázhatja azt. Amennyiben pedig a tulajdonszerzés jogcímét egyedi jogalkalmazói döntésnek kell meghatároznia, akkor mindaddig, amíg az átadandó dolgokon a tulajdonszerzést jogerős hatósági (bírósági) határozat meg nem állapítja, vagyis a tulajdonszerzés jogcíme vitatható (ideértve a kiterjedését meghatározott dolgokra), az Alkotmány 13. § (1) bekezdése alapján a kérdéses vagyontárgyakra nézve az alkotmányos tulajdonvédelem nem vonatkozik. (ABH 1996, 496, 500.)

Az indítványozó által kifogásolt esetben az eljárási oltalommal keletkező vagyoni jog jogalkalmazói döntésen alapul. Az alkotmányos tulajdonvédelem erre a vagyoni jogra csak akkor terjed ki, ha azt már jogerős hatósági (bírósági) határozat megállapította. A jogerős hatósági (bírósági) határozatot megelőző kutatásokra, fejlesztésekre, beruházásokra ezért a tulajdon alkotmányos védelme nem vonatkozik.

Az Rsztn. hatálybalépése előtt megszerzett, jogerős hatósági (bírósági) határozaton alapuló eljárási szabadalmakra ugyanakkor kiterjed az alkotmányos tulajdonvédelem. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a korábban keletkezett eljárási szabadalmakat érintően a tulajdonhoz való jog sérelme megvalósult-e.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: "az alapjogi tulajdon védelemnek az a sajátossága, hogy a tulajdon korlátozására a törvénnyel érvényesített közérdek alkotmánybírósági vizsgálata nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem arra szorítkozik, indokolt-e a közérdekre hivatkozás. A tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál viszont az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Aránytalannak tekintette például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha az bizonytalan, például időtartama nem kiszámítható." [36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998, 263, 288.]

A törvényhozó indokolt közérdekre hivatkozva, vagyis a szabadalmi eljárás megkönnyítése érdekében tette lehetővé az Rsztn. 20. §-a által a gyógyszer, vegyi termék vagy élelmiszer előállítására vonatkozó eljárási szabadalmi bejelentések átalakítását a termékre is kiterjedő bejelentésekké. Ennek során előfordulhatott, hogy az immáron termékre is kiterjedő eljárási szabadalmi bejelentések tárgya egy, korábban már megszerzett eljárási oltalom tárgyával azonos volt; csupán a korábbi eljárási szabadalom nyomán eltérő eljárással állították elő ugyanazt a terméket.

Ezeket az eljárási oltalmakat érintette a folyamatban lévő eljárási szabadalmi bejelentések átalakítása. A korábban megszerzett eljárási oltalom azonban az előhasználati jog szabályozása (Rszt. 14. §, Szt. 21. §) révén az utóbb keletkezett, azonos tárgyú termékszabadalmakkal szemben védelemben részesül. Az előhasználati jog alapján történő védelem miatt a korábbi eljárási szabadalmakat a folyamatban lévő bejelentések átalakítása, illetve annak alapján a termékre vonatkozó szabadalom megadása nem korlátozza. Az előhasználóval szemben az utóbb megadott szabadalmi oltalom - meghatározott törvényi feltételekkel - hatálytalan [Rszt. 14. § (2) bekezdés; Szt. 21. § (3) bekezdés]. A korlátozás hiányában a korábbi eljárási szabadalmakat érintően az alapjogi tulajdonvédelem megsértésére nem került sor.

2.2.3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban pedig már korábban megállapította, hogy a "vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.

A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív." [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.]

Az Rsztn. 20. §-a értelmében a gyógyszer, vegyi termék vagy élelmiszer előállítására vonatkozó eljárási szabadalmi bejelentéseknek a termékre is kiterjedő bejelentésekké történő átalakítása nem akadályozta meg a gyógyszer-előállítás vállalkozási tevékenységben való folytatását, illetve nem is korlátozta ezt a tevékenységet. Erre tekintettel a vállalkozás jogának sérelme nem volt megállapítható. A piacgazdaság követelményének megfelelő diszkrimináció-tilalom megvalósulásának vizsgálatára pedig az alábbiakban (Indokolás III/3. pont) kerül sor.

2.3. Az indítványozó érvelése szerint továbbá visszamenőleges hatályú és kiszámíthatatlan rendelkezést tartalmaz az Rsztn. 20. §-a azért is, mert annak alapján a termékoltalom megszerzése hátrányosan érintette a hazai gyógyszer-előállítóknak az eljárási szabadalmakra épülő gyógyszerfejlesztését, s "a gyógyszeripar és az egészségbiztosítás, valamint a magyar társadalom egésze számára súlyos megpróbáltatást okozott". Mindennek oka pedig az, hogy kiszámíthatatlanná vált a korábbi eljárási oltalomnak megfelelő hasznosítási cselekmények sorsa.

Az Alkotmánybíróság azonban már kifejtette: "Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan." [55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994 296, 305.]

2.4. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét állította továbbá arra tekintettel is, hogy a Fővárosi Bíróság határozatát megelőzően, a termékoltalom engedélyezésével kapcsolatban, a rendelkezés eltérő értelmezésén alapuló gyakorlat érvényesült. Az Alkotmánybíróság azonban a támadott rendelkezésnek csak azt az értelmezését vizsgálhatja felül, amelyet a joggyakorlat egységesen követ. Az ettől eltérő, korábbi jogértelmezést követő gyakorlat felülvizsgálata az Alkotmánybíróságnak nem feladata: "a törvényhozó által nyitva hagyott kérdéseket a joggyakorlat válaszolja meg (...) Az Alkotmánybíróságnak nem feladata, hogy akár a jogalkotó, akár a jogalkalmazó helyébe lépve a törvény által nyitva hagyott kérdéseket eldöntse, vagy a hiányokat pótolja" [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993 256, 266.].

2.5. Az Alkotmánybíróság a fenti vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az Rsztn. 20. §-a nem tartalmaz visszamenőleges hatályú rendelkezéseket. Nem sérti a szerzett, illetve megszerezhető jogok védelmét, s azzal kapcsolatban a tulajdonjog, illetve a vállalkozáshoz való jog sérelme sem volt megállapítható. Az sem ütközik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának elvébe, hogy az eljárási szabadalmakra épülő korábbi gyógyszerfejlesztés számára nehézséget okozott a jogszabályváltozást követően a termékoltalmi rendszerhez való igazodás. Nem állapítható meg továbbá, hogy az Rsztn. 20. §-ával kapcsolatban bizonytalan, egymással ellentétes jogalkalmazói gyakorlat érvényesül.

Mindezek alapján az Rsztn. 20. §-ában foglalt rendelkezés nem ellentétes a jogbiztonság alkotmányos elvével, a tulajdonvédelemmel, illetve a vállalkozáshoz való joggal.

3. Az indítványozó állította továbbá, hogy a jogegyenlőség követelményét is sérti a támadott rendelkezés, mert bár a bel- és külföldi gyógyszer-előállítók számára azonos szabályozást tartalmaz, az azonban az előbbieket hátrányosan érinti. A belföldiektől ugyanis nem várható el, hogy rendelkezzenek olyan külföldi termékszabadalmi bejelentéssel, amit a támadott rendelkezés megkíván.

Az Alkotmánybíróság már megállapította:

"Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlŐségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok elosztása során köteles egyenlőként kezelni a jogalanyokat. Nem jelenti egyúttal a személyek jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségének követelményét is." (1316/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 735, 736.)

Az Alkotmányban garantált diszkrimináció tilalmából tehát a jogalanyok egyenlő kezelése következik, amely nem jelenti a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőséget. A jelen esetben a kifogásolt rendelkezés egyenlően kezeli a gyógyszer-előállítókat, nem tesz különbséget közöttük. A támadott rendelkezés nem ellentétes a diszkrimináció tilalmával azért, mert a gyógyszer-előállítókat egyenlően kezeli, s a gyógyszer-előállítók külföldi termékszabadalmi bejelentéssel, illetve termékszabadalmi fejlesztéssel való rendelkezése közötti különbségeket nem veszi figyelembe. Ebből következően az Rsztn. 20. §-a az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalommal sem ellentétes.

Mivel az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdése által garantált jogbiztonság, 9. § (2) bekezdése szerinti vállalkozáshoz való jog, 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonjog, illetve 70/A. § (1) bekezdése szerinti diszkrimináció-tilalom sérelmét nem állapította meg, ezért az Rsztn. 20. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményező indítványt elutasította.

IV.

Az indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság először formai szempontból vizsgálta. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában állította, hogy a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzése "alkotmányellenes". Kérte ezért az Alkotmánybíróságot, hogy a végzést "semmisítse meg, és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében -- állapítsa meg azt, hogy a panasz tárgyává tett végzés a kézbesítését követő 15. naptól nem alkalmazható".

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Abtv. 1. §-a alapján a rendes bírósági határozatok felülvizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította.

Budapest, 2003. február 3.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott Dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró helyett

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró