EH 2019.04.K6 A kötelező védőoltás alóli mentesítés iránti eljárás kérelemre indul, melyben a bizonyítási teher a kérelmezőre esik. A kérelemhez csatolni kell a kezelőorvos által adott azon szakvéleményt, amely a mentesítés indokoltságát alátámasztja. A szakvéleménynek teljeskörűen meg kell felelni a szakvéleménnyel szemben elvárt jogszabályi követelményeknek, alátámasztottnak, megalapozottnak, objektívnek kell lennie. Nem tekinthető tárgyilagosnak a vélemény, ha abban maga a szakértő vagy közeli hozzátartozója érintett [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 58. § (3), (3a) bekezdések, 59. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Járási Népegészségügyi Intézete (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a területileg illetékes védőnői szolgálat jelentéséből értesült arról, hogy a felperes gyermeke az életkorhoz kötött dTap emlékeztető védőoltást nem kapta meg. Több alkalommal felhívta a felperest, mint törvényes képviselőt arra, hogy az oltás pótlását meg kell kezdeni. Felperes az oltással kapcsolatos kontraindikációt nem jelentett be, egészségügyi mentesítésre irányuló kérelmet nem terjesztett elő, mindamellett, hogy gyermeke az oltást nem kapta meg. Ezt követően az elsőfokú közigazgatási hatóság határozattal elrendelte a kötelező emlékeztető védőoltás pótlását. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Felperes keresettel fordult a bírósághoz, azonban a keresetét a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.407/2014/15. számú ítéletével elutasította.

[2] Felperes ezt követően 2015. május 7-én a kötelező védőoltás alóli mentesítés iránti kérelmet nyújtott be. A mentesítési eljárásban a felperes a gyermek egészségi állapotával kapcsolatos beavatkozásokat és javaslatokat végző kezelőorvosként pro família jogán dr. H. K.-t, a gyermek nagyszülőjét jelölte meg. A kezelőorvos szakvéleménye szerint azért nem javasolt a védőoltásban részesítés, mivel a gyermek nem járul hozzá a beavatkozás elvégzéséhez, és ez etikai aggályokat támaszt a beavatkozás elvégzésével szemben, másrészt figyelemmel a gyermek mind máig kivizsgálatlan esetleges érzékenységére az oltóanyag bármely összetevője iránt, amely meglévő egészségét várhatóan károsan befolyásolná, vizsgálati célú véleményben javasolta a védőoltás beadása előtt a lehetséges érzékenységre való előszűrést. Az elsőfokú hatóság a felperes mentesítés iránti kérelmét 2015. szeptember 3-án kelt határozatával elutasította.

[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2015. november 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 58. §-ára, továbbá a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 4. §-ára is. Kiemelte, hogy a gyermek hivatalos háziorvosa dr. G. I., a gyermek iskolaorvosa pedig az […] iskola orvosa. A periratok tanúsága szerint a házi gyermekorvos 2015. szep­tember 1-jén írt levelében közölte, hogy nincs tudomása a gyermek krónikus, illetve a védőoltást kontraindikáló betegségéről. Sem orvosi vélemény, sem zárójelentés a gyermek betegségéről nem állt rendelkezésére. Ezzel szemben a szülő előadta, hogy a gyermek szabadon választott orvosa dr. H. K., ezért az ő szakvéleményét kérte figyelembe venni.

[4] Az alperes határozatában utalt az Eütv. 58. § (3a) bekezdésére, melynek értelmében a mentesítési kérelemhez csatolni kell az orvosi véleményt. Az NM rendelet 4. § (2) bekezdése, valamint az ennek alapján kiadott védőoltási módszertani útmutató szerint orvosi szakvélemény szakmai megalapozottságának kétsége esetén javasolt, hogy az eljáró járási/ kerületi népegészségügyi intézet vagy a másodfokon eljáró hatóság kérje meg a klinikai védőoltás szaktanácsadó véleményét. Erre tekintettel az alperes megkereste dr. M. Zs. gyermek-infektológus, klinikai védőoltási szaktanácsadót, aki a dTap oltás vonatkozásában a gyermeket olthatónak találta, annak beadását javasolta. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján az iskolába járó, semmilyen krónikus betegség által nem érintett gyermek oltásának szakmai akadálya nincsen, a dr. H. K. által adott orvosi vélemény a gyermek csecsemőkori, kisdedkori és 6 éves kori oltásait követően sorol fel olyan tüneteket, amelyeket zárójelentések nem támasztanak alá. Oltási ellenjavallatot az képezhetne, ha kórházi ellátás, valamely oltóanyag vagy valamely komponense miatt fellépő súlyos allergiás reakció kapcsán intenzív osztályos ellátás történt volna, ám egyetlen ilyen zárójelentés sincs a véleményhez csatolva.

[5] Rögzítette a határozat, hogy jelen ügy tárgyát az képezi, hogy fennállnak-e az Eütv. 58. § (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, amelyek alapján a gyermek a dTap védőoltás alól mentesíthető lenne. Az alperes kifejtette, hogy a szülő fellebbezésében, illetve nyilatkozataiban előadott hivatkozások jelen eljárás során a vizsgálat tárgyát nem képezhetik, hiszen ezek az Eütv. 58. § (3) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt konjunktív feltételek között nem kerültek nevesítésre. Az 58. § (3) bekezdés a), illetve b) pontja mentesítési okok között a lelkiismereti okot, illetve a magyar oltási rendszer működését sem sorolja fel. Így a szülői kifogások nem alaposak. Az iratok alapján megállapítható, hogy az Eütv. 58. § (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállását a szülő nem bizonyította, a másodfokú eljárás során beszerzett bizonyíték sem támasztja alá, hogy a mentesítés megadható lenne.

[6] Az alperes kitért arra, hogy az elsőfokú hatóság nem hagyta figyelmen kívül az 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett, az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezményének (a továbbiakban: Oviedo-i Egyezmény) vonatkozó rendelkezéseit sem a döntése meghozatala során.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] Felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Kérte, hogy a gyermek immunitásának meglétét ellenőrizzék, illetve a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 10. § (1) bekezdésben biztosított előszűrést igényelt a gyógyszer tájékoztatóban feltüntetett mellékhatások kizárása érdekében. A gyermeknek korábban beadott kötelező védőoltások által vélhetően előidézett káros mellékhatásokra vezette vissza az olthatatlanságát. Kiemelte, a mentesítés alóli kérelméhez a gyermek kezelőorvosa, aki egyben anyai nagyanyja által adott orvosi szakvéleményt csatolt, ami előzetes szűrővizsgálatok nélkül kontraindikálta az oltást.

[8] Álláspontja szerint alperes a jogszabályok téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a gyermek nagyszülője nem tekinthető véleményadásra jogosult kezelőorvosnak. A véleményben foglaltakat nem vizsgálta meg érdemben, ezzel megsértette a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdés a) pontját, 50. §-ában, és a 3. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. A hatósági eljárás során a Ket. 58. §-ban foglaltak alkalmazásával szakértőt kellett volna kirendelni az olthatóság tisztázása érdekében. Egyébként a magyar oltási rendben szereplő betegségek egyike sem fenyeget járvánnyal. Hangsúlyozta, hogy lelkiismeretével és világnézetével összeegyeztethetetlen, hogy járvány hiányában a gyermeket felesleges kockázatnak tegye ki, valamint a hatóság eljárása az Oviedói Egyezményben rögzítettekkel is ellentétes.

[9] Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy - az Alaptörvény rendelkezéseinek normatív erejét, illetve az Eütv., illetve a Ket. alapelvi szabályainak fontosságát nem vitatva - a perben a kötelező védőoltás alóli mentesítésre vonatkozó konkrét jogszabályi rendelkezések alapulvételével kellett döntenie, ez pedig jelen esetben az Eütv. 58. §-ában foglalt szabály. Idézte az Eütv. 58. § (3) bekezdését, a (3a) bekezdését, és a (9) bekezdését, utalt az NM rendelet 5. § (1) bekezdésére, arra, hogy a jogalkotó a járványok megelőzése érdekében tette kötelezővé egyes védőoltások beadását, meghatározva, hogy mely betegségek ellen milyen életkorban és milyen eljárási rendben szükséges azok elvégzése. A bíróság kiemelte, hogy a jogalkalmazó, beleértve a bíróságot is, nincs abban a helyzetben, hogy az egyes védőoltások szükségességét vizsgálja vagy a kógens jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben megállapítsa, hogy egyes oltások beadásától el lehet tekinteni. A jogszabályokból kitűnik, hogy egészségügyi szempontból szükséges és indokolt helyzetben ugyanakkor el lehet tekinteni az oltás beadásától, ha a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, vagy a védőoltás a beteg egészségét károsan befolyásolná, és e körülmény változása belátható időn belül nem várható.

[11] A felperes keresetében az előszűrés elmaradására hivatkozott, ugyanakkor adós maradt azon jogszabály megjelölésével, amely alapján az előszűrés a gyermek esetében nem maradhatott volna el. Megalapozatlanul hivatkozott e körben az Ebtv. 10. § (1) bekezdésére, a védőoltások kapcsán ugyanis előszűrés szükségességéről ez nem rendelkezik. A felperes ezen érvelését az NM rendelet 14. § (1) bekezdése sem támasztja alá. E jogszabályhely a védőoltáson, illetve esetleges szűrővizsgálaton való megjelenési kötelezettséget rögzíti. Az Eütv. 59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálat célja a fertőző betegségek korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a fertőzés veszélyének elhárítása, nem pedig az, hogy valaki oltható-e vagy sem. Az 59. § (2) bekezdés értelmében erre figyelemmel a miniszter rendeletben egyes fertőző betegségek esetén kötelező szűrővizsgálatot rendelhet el. A perbeli fertőző betegség, illetve oltóanyag vonatkozásában a jogszabály nem rendelkezett kötelező szűrővizsgálatról. Nincs arról szó, hogy a kötelező védőoltást csak az kaphatja meg, aki a szükséges előszűrésen átesett, ellenkezőleg, a védőoltások mindenki számára kötelezőek, azonban valamely egészségügyi kontraindikációra figyelemmel mentességi eljárás kezdeményezhető.

[12] A mentességi eljárásban, lévén kérelemre induló eljárás, a felperes kötelessége volt a gyermek egészségügyi előéletével kapcsolatos olyan dokumentáció becsatolása, amiből megállapítható az, hogy a kötelező védőoltás a gyermek egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolja, ezért a gyerek nem oltható. A bíróság álláspontja szerint az alperes dr. M. Zs. gyermek-infektológus, klinikai védőoltási szaktanácsadó bevonásával helytállóan döntött akként, hogy a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentációból, illetve kezelőorvos véleményéből nem lehetett azt megállapítani, hogy a felperes gyermekét az oltás alól mentesíteni kellene. Ezt meghaladóan pedig az alperest a nem kötelező szűrővizsgálatok lefolytatására és szakértő kirendelésére kötelezettség nem terhelte. A bíróság e körben az immunológus szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította.

[13] Az eljárt bíróság nem tartotta szükségesnek az Alkotmánybíróság megkeresését sem a Pp. 155/B. § (3) bekezdése alapján, ugyanis az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában az Eütv. 58. §-ának kötelező védőoltással kapcsolatos rendelkezése vizsgálatát már lefolytatta.

[14] A bíróság végül kiemelte, hogy érdemben nem vizsgálhatta a felperes keresetében a járványveszély fennállásával, a nyugat-európai országok járványügyi gyakorlatával, illetve az Oviedói Egyezményben foglaltakkal kapcsolatosan előadottakat. A bíróság hangsúlyozta, hogy a hatályos jogszabályok alapján a védőoltások lelkiismereti okból nem tagadhatók meg. Ezen szabályozási koncepciót az Alkotmánybíróság sem találta alkotmányellenesnek a fentiekben már említett határozatában.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte, hogy az ítéletet, valamint mindkét fokú közigazgatási határozatot a Kúria helyezze hatályon kívül, illetve utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra, amennyiben a felperes kereseti kérelmének a Kúria nem tudna eleget tenni. Szerinte a tényállást a bíróság csak részben állapította meg helyesen, a vonatkozó jogszabályokat ugyan helyesen rögzítette, de egyes rendelkezéseket figyelmen kívül hagyott, az irányadó egyéb, magasabb rendű szabályokat pedig nem vette figyelembe.

[16] Az eljáró bíróság a perben nem vizsgálta az általa idézett szabályok nemzetközi szabályokba és Alaptörvénybe ütközését, annak ellenére, hogy erre indítvány volt. Ezért az ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak. Olyan védőoltás elrendelése, mely a felperes gyermekének életét, egészségét alapos indok, azaz közvetlen járványveszély nélkül kockáztatná, az az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 3. cikkét sértené, a kínzás tilalmába ütközne, embertelen és megalázó bánásmódként. Álláspontja szerint az alapelvekbe ütköző miniszteri rendeletben megalkotott szabályokat, különösen, ha Magyarország által vállalt nemzetközi szerződésbe, egyezménybe ütközik, a bíróság ítélkezése során nem alkalmazhatja. A védőoltás magyarországi szabályai nem felelnek meg a nemzetközi gyakorlatnak, de a magyar alkotmányos emberi-állampolgári jogok korlátozását lehetővé tevő jogszabályi követelményeknek sem, ezért a felperes álláspontja szerint a bíróságnak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. Nézete szerint a korábbi alkotmánybírósági határozatban foglaltakhoz képest jelen indítvány új elemeket tartalmaz. Ezért a Pp. 155/B. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte a Kúriát, hogy a fent idézett jogszabályok alkotmányellenességének, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása érdekében kezdeményezzen eljárást az Alkotmánybíróságnál. Ennek alátámasztására részletesen idézett több cikket is az Emberi Jogok Európai Egyezményéből és az Oviedói Egyezményből.

[17] Utalt még az Eütv. 57. § (1) bekezdésére, és 58. § (3) bekezdésére, valamint (3a) bekezdésére, az NM rendelet 4. § (2) bekezdésére, és kifogásolta, hogy ennek alapján módszertani levél került kibocsátásra. A módszertani levél a rendeletben foglaltaktól eltérő előírásokat is meghatároz, amely felperes nézete szerint az emberi és állampolgári jogok jogellenes korlátozását jelenti.

[18] Nézete szerint indokolt lett volna a tényállás-tisztázás körében a gyermek immunológiai státuszának felderítése, az Eütv. 3. § k) pont ka) alpontja szerinti szűrővizsgálat erre lehetőséget adott volna. Attól, hogy a kötelező védőoltásokra vonatkozó speciális szabály az előszűrésről általános érvénnyel nem rendelkezik, még az előszűrés egyedi lehetőségével élni lehetne az egészségügyi hatóságoknak.

[19] Előadta, hogy a nagymama mint nyugdíjas orvos pro família elláthatja a családja háziorvosi teendőit, ezt jogszabály nem tiltja. Kifogásolta dr. M. Zs. szakvéleményadóként történő alkalmazását, az ő tevékenységével kapcsolatban számos megjegyzést tett, utalva arra, hogy kezdeményezte az orvosi kamaránál az etikai eljárást vele szemben. Figyelemmel arra, hogy a gyermek korábbi oltást követő betegségei miatt szükséges volt az egészségügyi beavatkozás elvégzése előtt kockázatelemzést végezni, ezt a "háziorvos" elvégezte, melyet vitatott a közigazgatási eljárásban igénybe vett oltási szakértő. A két ellentétes vélemény közötti választásra a felperes által indítványozott immunológus szakértő lett volna jogosult a Pp. 177. § (1) bekezdésben foglaltak szerint, mivel a bíróság speciális szakértelemmel e körben nem rendelkezett.

[20] Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását, az elsőfokú jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

[22] A felperes a jogerős ítéletben foglaltakat több szempontból is vitatta.

[23] A Kúria elsőként a felperes szakértői bizonyítással kapcsolatos érveit vizsgálta. Az Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján a kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést, ha a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, vagy a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, és az a) pont szerinti körülmény változása belátható időn belül nem várható.

[24] Az 58. § (3a) bekezdés szerint a kérelemhez csatolni kell a mentesítés indokoltságát alátámasztó, a kezelőorvos által adott szakvéleményt.

[25] E körben a Kúria elöljáróban azt hangsúlyozza, hogy a mentesítési eljárásban, mint kérelemre induló eljárásban a bizonyítási teher a felperesre esik, a felperes kötelezettsége a megfelelő orvosi szakvélemény, vizsgálati eredmény benyújtása, vagyis annak bizonyítása, hogy az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti valamely körülmény fennállása miatt tartós egészségügyi akadálya van a kötelező védőoltás beadásának. [Kfv.VI.37.116/2017/3.]

[26] A felperes a jelen eljárásban a mentesítési kérelmét a gyermek nagyszülője által készített kezelőorvosi szakvéleménnyel kívánta alátámasztani, felülvizsgálati kérelmében azt állítva, hogy a nagyszülő által kiadott szakvélemény, valamint a hatóság által bevont immunológus szakértő szakvéleménye közti ellentmondás feloldására a bíróságnak újabb szakértői bizonyítást kellett volna elrendelnie.

[27] A Kúria e helyütt visszautal arra, hogy már az elsőfokú hatóság pontos jogszabályi hivatkozással egyebek közt rögzítette, hogy az orvos végzettségű nagymama jelen ügyben nem felelt meg a "kezelőorvos" jogszabályi kritériumainak, és ezzel kapcsolatban utalt a közhiteles működési nyilvántartás adataira is. Minekutána az elsőfokú hatóság nem találta megalapozottnak a csatolt véleményt, ezért a döntését egyéb adatokra (házi gyermekorvosi, iskolaorvosi vélemény) alapozta. Az alperes pedig - a mentesítési kérelemhez csatolt orvosi vélemény dokumentumokkal való alátámasztottsága hiányában - további tényállás-tisztázást tartott indokoltnak, melynek során az eljárásba gyermek-infektológus klinikai szaktanácsadót vont be, és az általa adott szakvéleményre, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatokra tekintettel az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[28] Ezt - a kereseti kérelem keretei között vizsgálva - jogszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság is, és kifejtette, hogy a rendelkezésre álló dokumentáció alapján nem lehetett megállapítani, hogy a kérelem alapján a felperes gyermekét az oltás alól mentesíteni kellett volna. Az alperesnek nem volt kötelezettsége igazságügyi szakértő kirendelése, és azt a perben a bíróság is szükségtelenség okán mellőzte.

[29] A Kúria álláspontja szerint a bíróság ítélete e körben jogszerű. Az eljárás irataiból kitűnik, hogy egyedül a nagyszülő által kiadott szakvélemény jelzett a védőoltáshoz köthető egészségügyi panaszt, mellyel ellentétben a hatóság által megkeresett házi gyermekorvos, iskolaorvos, valamint a bevont immunológiai szakértő a kontraindikáció hiányáról tett nyilatkozatot. A per során becsatolt további orvosi iratok szintén nem utaltak arra, hogy a gyermek valamikori betegségei és a védőoltás között összefüggés lehetett, és nem merült fel adat arra, hogy az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló, illetőleg az éppen abban csatolt valamennyi tényt, adatot, iratot ne vonta volna az értékelési körébe. Egyébiránt konkrét iratok értékelésének hiányára a felperes az arra előírt határidőben, írásban előterjesztett felülvizsgálati kérelmében nem is utalt.

[30] Másfelől a Kúria rámutat arra, hogy az Eütv. szerinti orvosi szakvélemény célja a védőoltás alóli mentesítési eljárásban a hatóság hiányzó szakértelmének a pótlása abban a körben, hogy a védőoltásra kötelezett személy esetében van-e orvosi indoka a mentesítésnek. A szakértői tevékenység esetén ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a szakértő pártatlanul tudja megítélni az elé terjesztett szakkérdést. Ez a követelmény olvasható ki az Eütv. rendelkezéséből, amikor is a 236. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szakértő nem adhat szakvéleményt abban az ügyben, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett, illetőleg ha tőle bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése nem várható (elfogultság). E követelmény szintén leve­zethető a Ket. 58. § (6) bekezdéséből, valamint 42. §-ából, amelyek a közigazgatási hatósági eljárásokban igénybe vehető szakértőkkel szembeni kizárási okokat tartalmazzák.

[31] A Kúria utalva a fentiekben részletesen leírt tényállásra rögzíti, hogy helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor újabb szakértő kirendelését mellőzte, miután megállapítható volt, hogy a gyermek közeli hozzátartozója, nagyszülője által kiadott szakvélemény a mentesítés orvosi indokoltságának alátámasztására több okból sem volt alkalmas, az az Eütv. 58. § (3a) bekezdése szempontjából nem volt figyelembe vehető, illetve értékelhető. Ennél fogva nem jelenthetett - más szakvélemény mellett, ellentmondásosság okán - "választási alternatívát", illetőleg nem lehetett "ütköztetési alap", amelyet csak igazságügyi szakértővel lehetett volna feloldani.

[32] A felperes nem tudott a törvény által előírtak szerinti módon olyan ellentmondást igazolni az orvosi szakkérdést illetően, amely miatt az eljárt bíróságnak a Pp. 177. §-a alapján igazságügyi szakértő kirendelése iránt kellett volna intézkednie. [Kfv.II.37.124/2017/9.]

[33] Egyetértett a Kúria az eljárt bírósággal abban a kérdésben is, hogy jogszabályi előírás hiányában az alperesnek nem áll fenn kötelezettsége előszűrő vizsgálatok elvégzésére, különös tekintettel arra, hogy a járványügyi hatóság nem egészségügyi szolgáltató. A szűrővizsgálatok elmaradása nem eshet az alperes terhére, a felperes ugyanis az eljárás során nem volt elzárva az általa hiányolt előszűrő vizsgálatok elvégzése elől, kérelme alátámasztása érdekében - ismételten utalva arra, hogy a kérelemre induló eljárásban a bizonyítási teher a kérelmezőre esik - elvégeztethette volna a kért vizsgálatokat.

[34] A Kúria ezt követően a felperes nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos érveit vizsgálta, és megállapította, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését nem tartja indokoltnak. A felperes elsődlegesen az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke szerinti kínzás tilalmára hivatkozott, álláspontja szerint a védőoltás beadására kötelezés embertelen, megalázó bánásmódnak minősül. A Kúria az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára tekintettel megállapította, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos ügyek esetében a jogsérelem szintje nem éri el a 3. cikk alkalmazásához szükséges minimális szintet, a Bíróság ezeket az ügyeket jellemzően a magánszféra védelméről szóló 8. cikk alapján vizsgálja. [Salvetti kontra Olaszország, no. 42197/98, 2002. július 9.] A Bíróság az ilyen kérelmek kapcsán a 8-11. cikknél irányadó háromlépcsős tesztet alkalmazza a 8. cikk sérelmének vizsgálatára, azonban a Bíróság eddigi gyakorlatában nem található olyan döntés, amely jelen ügy tényállásával analógiát mutatna, és a Bíróság megállapította volna a 8. cikk sérelmét. Így például a kötelező védőoltással kapcsolatos Solomakhin kontra Ukrajna ügyben a Bíróság bár megállapította, hogy a kötelező védőoltás - mint nem önkéntes alapú orvosi kezelés - a magánélethez való jogba történő beavatkozásnak minősül, azonban kiemelte, hogy ez a beavatkozás egyértelműen jog által előírt és legitim célt követ (egészségvédelem), és nem aránytalan. [Solomakhin kontra Ukrajna, no. 24429/03, 2012. március 15.]

[35] A Kúria a felperesnek a 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett Oviedói Egyezménnyel kapcsolatos érvei alapján sem tartotta szükségesnek az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, hiszen az Oviedói Egyezmény 26. cikke alapján egyértelmű, hogy az 5-6. cikk szerinti, egészségügyi beavatkozással kapcsolatos beleegyezéshez való jog nem korlátozhatatlan. A korlátozások megfogalmazása teljes analógiát mutat a Emberi Jogok Európai Egyezményének 8-11. cikkében alkalmazott technikával, vagyis azt a logikát követi, amit a magánélethez való jog kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgált a Solomakhin-ügyben. Ennek alapján a korlátozásnak jogilag meghatározottnak, egyértelműnek kell lennie, követve az egyik felsorolt célt - jelen esetben a közegészség védelme - és arányban kell állnia a védett céllal.

[36] A Kúria ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában mélyrehatóan vizsgálta a kötelező védőoltások szükségességét és arányosságát, és kifejtette, hogy az életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez. A Kúria e határozatot jelen ügy vizsgálata során is irányadónak tartotta, nem osztotta a felperes azon érveit, hogy az Alkotmánybíróság érvelése ne lenne alkalmazható vagy meghaladottá vált volna.

[37] Végezetül a Kúria felperes által támadott védőoltás módszertani útmutató kapcsán sem tárt fel alkotmányossági aggályokat, hiszen éppen az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozata nyomán vizsgálta felül a jogalkotó a korábbi szabályozási megoldást, és alkotta meg a jelenleg hatályos NM rendelet 5. §-át, amely meghatározza, hogy mely kötelező védőoltásokat milyen életkorban kell beadni. Ehhez képest a minisztérium által kiadott módszertani útmutató a miniszteri rendelet szabályait csak megismétli, valamint megjelöli a lehetséges kontraindi­kációkat. A módszertani útmutatónak nincs olyan önálló normatív tartalma, amely a védőoltásra kötelezettekre állapítana meg jogokat vagy kötelezettségeket, kizárólag a védőoltásokat beadó orvosoknak nyújt szakmai tájékoztatást.

[38] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az eljárt bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, az ítéletből a mérlegelés szempontjai egyértelműen kitűnnek, ebből következően a Pp. 206. §-ának és 221. §-ának sérelme az ügyben nem merült fel.

[39] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Kfv.III.37.545/2017.)

* * *

T e l j e s h a t á r o z a t

Az ügy száma: Kfv.III.37.545/2017/9.

A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke

dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró

dr. Fekete Ildikó bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Boza Laura ügyvéd

Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala

Az alperes képviselője: dr. Újlaki Eszter Mária jogtanácsos

A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.114/2016/14.

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.114/2016/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Járási Népegészségügyi Intézete (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a területileg illetékes védőnői szolgálat jelentéséből értesült arról, hogy a felperes gyermeke az életkorhoz kötött dTap emlékeztető védőoltást nem kapta meg. Több alkalommal felhívta a felperest, mint törvényes képviselőt arra, hogy az oltás pótlását meg kell kezdeni. Felperes az oltással kapcsolatos kontraindikációt nem jelentett be, egészségügyi mentesítésre irányuló kérelmet nem terjesztett elő, mindamellett, hogy gyermeke az oltást nem kapta meg. Ezt követően az elsőfokú közigazgatási hatóság határozattal elrendelte a kötelező emlékeztető védőoltás pótlását. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Felperes keresettel fordult a bírósághoz, azonban a keresetét a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.407/2014/15. számú ítéletével elutasította.

[2] Felperes ezt követően 2015. május 7-én a kötelező védőoltás alóli mentesítés iránti kérelmet nyújtott be. A mentesítési eljárásban a felperes a gyermek egészségi állapotával kapcsolatos beavatkozásokat és javaslatokat végző kezelőorvosként pro família jogán dr. H. K.-t, a gyermek nagyszülőjét jelölte meg. A kezelőorvos szakvéleménye szerint azért nem javasolt a védőoltásban részesítés, mivel a gyermek nem járul hozzá a beavatkozás elvégzéséhez, és ez etikai aggályokat támaszt a beavatkozás elvégzésével szemben, másrészt figyelemmel a gyermek mind máig kivizsgálatlan esetleges érzékenységére az oltóanyag bármely összetevője iránt, amely meglévő egészségét várhatóan károsan befolyásolná, vizsgálati célú véleményben javasolta a védőoltás beadása előtt a lehetséges érzékenységre való előszűrést. Az elsőfokú hatóság a felperes mentesítés iránti kérelmét 2015. szeptember 3-án kelt határozatával elutasította.

[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2015. november 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 58. §-ára, továbbá a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 4. §-ára is. Kiemelte, hogy a gyermek hivatalos háziorvosa dr. G. I., a gyermek iskolaorvosa pedig az (…) iskola orvosa. A periratok tanúsága szerint a házi gyermekorvos 2015. szeptember 1-jén írt levelében közölte, hogy nincs tudomása a gyermek krónikus, illetve a védőoltást kontraindikáló betegségéről. Sem orvosi vélemény, sem zárójelentés a gyermek betegségéről nem állt rendelkezésére. Ezzel szemben a szülő előadta, hogy a gyermek szabadon választott orvosa dr. H. K., ezért az ő szakvéleményét kérte figyelembe venni.

[4] Az alperes határozatában utalt az Eütv. 58. § (3a) bekezdésére, melynek értelmében a mentesítési kérelemhez csatolni kell az orvosi véleményt. Az NM rendelet 4. § (2) bekezdése, valamint az ennek alapján kiadott védőoltási módszertani útmutató szerint orvosi szakvélemény szakmai megalapozottságának kétsége esetén javasolt, hogy az eljáró járási/ kerületi népegészségügyi intézet vagy a másodfokon eljáró hatóság kérje meg a klinikai védőoltás szaktanácsadó véleményét. Erre tekintettel az alperes megkereste dr. M. Zs. gyermek-infektológus, klinikai védőoltási szaktanácsadót, aki a dTap oltás vonatkozásában a gyermeket olthatónak találta, annak beadását javasolta. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján az iskolába járó, semmilyen krónikus betegség által nem érintett gyermek oltásának szakmai akadálya nincsen, a dr. H. K. által adott orvosi vélemény a gyermek csecsemőkori, kisdedkori és 6 éves kori oltásait követően sorol fel olyan tüneteket, amelyeket zárójelentések nem támasztanak alá. Oltási ellenjavallatot az képezhetne, ha kórházi ellátás, valamely oltóanyag vagy valamely komponense miatt fellépő súlyos allergiás reakció kapcsán intenzív osztályos ellátás történt volna, ám egyetlen ilyen zárójelentés sincs a véleményhez csatolva.

[5] Rögzítette a határozat, hogy jelen ügy tárgyát az képezi, hogy fennállnak-e az Eütv. 58. § (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, amelyek alapján a gyermek a dTap védőoltás alól mentesíthető lenne. Az alperes kifejtette, hogy a szülő fellebbezésében, illetve nyilatkozataiban előadott, - a kötelező egészségbiztosításra, az e körben finanszírozott vizsgálatok körére, a pro família működésére, az állam kártérítési felelősségére, a védőoltások szükségességére, a járványügyi helyzetre, az oltást követő nem kívánatos esemény kivizsgálásának rendjére, a járvány, illetve katasztrófahelyzetre vonatkozó előírásokra, a védőoltásokkal, oltóanyagokkal kapcsolatban általában, illetve a hatásmechanizmusukra, a minisztérium, más állami szervek, illetve gyermekorvosok szövetsége által alkotott véleményekre való - hivatkozások jelen eljárás során a vizsgálat tárgyát nem képezhetik, hiszen ezek az Eütv. 58. § (3) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt konjunktív feltételek között nem kerültek nevesítésre. Az 58. § (3) bekezdés a), illetve b) pontja mentesítési okok között a lelkiismereti okot, illetve a magyar oltási rendszer működését sem sorolja fel. Így a szülői kifogások nem alaposak. Az iratok alapján megállapítható, hogy az Eütv. 58. § (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállását a szülő nem bizonyította, a másodfokú eljárás során beszerzett bizonyíték sem támasztja alá, hogy a mentesítés megadható lenne.

[6] Az alperes kitért arra, hogy az elsőfokú hatóság nem hagyta figyelmen kívül az 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett, az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezményének (a továbbiakban: Oviedo-i Egyezmény) vonatkozó rendelkezéseit sem a döntése meghozatala során.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] Felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Kérte, hogy a gyermek immunitásának meglétét ellenőrizzék, illetve a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 10. § (1) bekezdésben biztosított előszűrést igényelt a gyógyszer tájékoztatóban feltüntetett mellékhatások kizárása érdekében. A gyermeknek korábban beadott kötelező védőoltások által vélhetően előidézett káros mellékhatásokra vezette vissza az olthatatlanságát. Kiemelte, a mentesítés alóli kérelméhez a gyermek kezelőorvosa, aki egyben anyai nagyanyja által adott orvosi szakvéleményt csatolt, ami előzetes szűrővizsgálatok nélkül kontraindikálta az oltást.

[8] Álláspontja szerint alperes a jogszabályok téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a gyermek nagyszülője nem tekinthető véleményadásra jogosult kezelőorvosnak. A véleményben foglaltakat nem vizsgálta meg érdemben, ezzel megsértette a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdés a) pontját, 50. §-ában, és a 3. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. A hatósági eljárás során a Ket. 58. §-ban foglaltak alkalmazásával szakértőt kellett volna kirendelni az olthatóság tisztázása érdekében. Egyébként a magyar oltási rendben szereplő betegségek egyike sem fenyeget járvánnyal. Hangsúlyozta, hogy lelkiismeretével és világnézetével összeegyeztethetetlen, hogy járvány hiányában a gyermeket felesleges kockázatnak tegye ki, valamint a hatóság eljárása az Oviedói Egyezményben rögzítettekkel is ellentétes.

[9] A per első tárgyalásán megjelölte továbbá az Alaptörvény G) cikk (2) bekezdését és I. cikk (2), (3) bekezdését, valamint a II. cikkben foglaltakat, melyeket az alperes eljárása sért, emellett az Eütv. 2. § (1) bekezdését, 3. § k) pontját, 5., 10., 13. §-ait, 15. § (6) bekezdését is. Indítványozta igazságügyi immunológus orvosszakértő kirendelését a perben.

[10] Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy - az Alaptörvény rendelkezéseinek normatív erejét, illetve az Eütv., illetve a Ket. alapelvi szabályainak fontosságát nem vitatva - a perben a kötelező védőoltás alóli mentesítésre vonatkozó konkrét jogszabályi rendelkezések alapulvételével kellett döntenie, ez pedig jelen esetben az Eütv. 58. §-ában foglalt szabály. Idézte az Eütv. 58. § (3) bekezdését, a (3a) bekezdését, és a (9) bekezdését, utalt az NM rendelet 5. § (1) bekezdésére, arra, hogy a jogalkotó a járványok megelőzése érdekében tette kötelezővé egyes védőoltások beadását, meghatározva, hogy mely betegségek ellen milyen életkorban és milyen eljárási rendben szükséges azok elvégzése. A bíróság kiemelte, hogy a jogalkalmazó, beleértve a bíróságot is, nincs abban a helyzetben, hogy az egyes védőoltások szükségességét vizsgálja vagy a kógens jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben megállapítsa, hogy egyes oltások beadásától el lehet tekinteni. A jogszabályokból kitűnik, hogy egészségügyi szempontból szükséges és indokolt helyzetben ugyanakkor el lehet tekinteni az oltás beadásától, ha a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, vagy a védőoltás a beteg egészségét károsan befolyásolná, és e körülmény változása belátható időn belül nem várható.

[12] A felperes keresetében az előszűrés elmaradására hivatkozott, ugyanakkor adós maradt azon jogszabály megjelölésével, amely alapján az előszűrés a gyermek esetében nem maradhatott volna el. Megalapozatlanul hivatkozott e körben az Ebtv. 10. § (1) bekezdésére, a védőoltások kapcsán ugyanis előszűrés szükségességéről ez nem rendelkezik. A felperes ezen érvelését az NM rendelet 14. § (1) bekezdése sem támasztja alá. E jogszabályhely a védőoltáson, illetve esetleges szűrővizsgálaton való megjelenési kötelezettséget rögzíti. Az Eütv. 59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálat célja a fertőző betegségek korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a fertőzés veszélyének elhárítása, nem pedig az, hogy valaki oltható-e vagy sem. Az 59. § (2) bekezdés értelmében erre figyelemmel a miniszter rendeletben egyes fertőző betegségek esetén kötelező szűrővizsgálatot rendelhet el. A perbeli fertőző betegség, illetve oltóanyag vonatkozásában a jogszabály nem rendelkezett kötelező szűrővizsgálatról. Nincs arról szó, hogy a kötelező védőoltást csak az kaphatja meg, aki a szükséges előszűrésen átesett, ellenkezőleg, a védőoltások mindenki számára kötelezőek, azonban valamely egészségügyi kontraindikációra figyelemmel mentességi eljárás kezdeményezhető.

[13] A mentességi eljárásban, lévén kérelemre induló eljárás, a felperes kötelessége volt a gyermek egészségügyi előéletével kapcsolatos olyan dokumentáció becsatolása, amiből megállapítható az, hogy a kötelező védőoltás a gyermek egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolja, ezért a gyerek nem oltható. A bíróság álláspontja szerint az alperes dr. M. Zs. gyermek-infektológus, klinikai védőoltási szaktanácsadó bevonásával helytállóan döntött akként, hogy a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentációból, illetve kezelőorvos véleményéből nem lehetett azt megállapítani, hogy a felperes gyermekét az oltás alól mentesíteni kellene. Ezt meghaladóan pedig az alperest a nem kötelező szűrővizsgálatok lefolytatására és szakértő kirendelésére kötelezettség nem terhelte. A bíróság e körben az immunológus szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította.

[14] Az eljárt bíróság nem tartotta szükségesnek az Alkotmánybíróság megkeresését sem a Pp. 155/B. § (3) bekezdése alapján, ugyanis az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI.20.) AB határozatában az Eütv. 58. §-ának kötelező védőoltással kapcsolatos rendelkezése vizsgálatát már lefolytatta.

[15] A bíróság végül kiemelte, hogy érdemben nem vizsgálhatta a felperes keresetében a járványveszély fennállásával, a nyugat-európai országok járványügyi gyakorlatával, illetve az Oviedói Egyezményben foglaltakkal kapcsolatosan előadottakat. A bíróság hangsúlyozta, hogy a hatályos jogszabályok alapján a védőoltások lelkiismereti okból nem tagadhatók meg. Ezen szabályozási koncepciót az Alkotmánybíróság sem találta alkotmányellenesnek a fentiekben már említett határozatában.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte, hogy az ítéletet, valamint mindkét fokú közigazgatási határozatot a Kúria helyezze hatályon kívül, illetve utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra, amennyiben a felperes kereseti kérelmének a Kúria nem tudna eleget tenni. Szerinte a tényállást a bíróság csak részben állapította meg helyesen, a vonatkozó jogszabályokat ugyan helyesen rögzítette, de egyes rendelkezéseket figyelmen kívül hagyott, az irányadó egyéb, magasabb rendű szabályokat pedig nem vette figyelembe.

[17] Az eljáró bíróság a perben nem vizsgálta az általa idézett szabályok nemzetközi szabályokba és Alaptörvénybe ütközését, annak ellenére, hogy erre indítvány volt. Ezért az ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak. Olyan védőoltás elrendelése, mely a felperes gyermekének életét, egészségét alapos indok, azaz közvetlen járványveszély nélkül kockáztatná, az az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 3. cikkét sértené, a kínzás tilalmába ütközne, embertelen és megalázó bánásmódként. Álláspontja szerint az alapelvekbe ütköző miniszteri rendeletben megalkotott szabályokat, különösen, ha Magyarország által vállalt nemzetközi szerződésbe, egyezménybe ütközik, a bíróság ítélkezése során nem alkalmazhatja. A védőoltás magyarországi szabályai nem felelnek meg a nemzetközi gyakorlatnak, de a magyar alkotmányos emberi-állampolgári jogok korlátozását lehetővé tevő jogszabályi követelményeknek sem, ezért a felperes álláspontja szerint a bíróságnak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. Nézete szerint a korábbi alkotmánybírósági határozatban foglaltakhoz képest jelen indítvány új elemeket tartalmaz. Ezért a Pp. 155/B. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte a Kúriát, hogy a fent idézett jogszabályok alkotmányellenességének, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása érdekében kezdeményezzen eljárást az Alkotmánybíróságnál. Ennek alátámasztására részletesen idézett több cikket is az Emberi Jogok Európai Egyezményéből és az Oviedo-i Egyezményből.

[18] Utalt még az Eütv. 57. § (1) bekezdésére, és 58. § (3) bekezdésére, valamint (3a) bekezdésére, az NM rendelet 4. § (2) bekezdésére, és kifogásolta, hogy ennek alapján módszertani levél került kibocsátásra. A módszertani levél a rendeletben foglaltaktól eltérő előírásokat is meghatároz, amely felperes nézete szerint az emberi és állampolgári jogok jogellenes korlátozását jelenti.

[19] Nézete szerint indokolt lett volna a tényállás-tisztázás körében a gyermek immunológiai státuszának felderítése, az Eütv. 3. § k) pont ka) alpontja szerinti szűrővizsgálat erre lehetőséget adott volna. Attól, hogy a kötelező védőoltásokra vonatkozó speciális szabály az előszűrésről általános érvénnyel nem rendelkezik, még az előszűrés egyedi lehetőségével élni lehetne az egészségügyi hatóságoknak.

[20] Előadta, hogy a nagymama mint nyugdíjas orvos pro família elláthatja a családja háziorvosi teendőit, ezt jogszabály nem tiltja. Jelen ügyben jogosult nyilatkozni, mert korábban higiénikus orvosi feladatokat is ellátott. A mentesség érdekében a jogszabály azt az adminisztratív feltételt támasztja, hogy a kérelemhez csatolni kell a mentesítés indokoltságát alátámasztó, a kezelőorvos által adott szakvéleményt. Vitathatatlan, hogy a felperes ezen kötelezettségének eleget tett. Kifogásolta dr. M. Zs. szakvéleményadóként történő alkalmazását, az ő tevékenységével kapcsolatban számos megjegyzést tett, utalva arra, hogy kezdeményezte az orvosi kamaránál az etikai eljárást vele szemben. Figyelemmel arra, hogy a gyermek korábbi oltást követő betegségei miatt szükséges volt az egészségügyi beavatkozás elvégzése előtt kockázatelemzést végezni, ezt a "háziorvos" elvégezte, melyet vitatott a közigazgatási eljárásban igénybe vett oltási szakértő. A két ellentétes vélemény közötti választásra a felperes által indítványozott immunológus szakértő lett volna jogosult a Pp. 177. § (1) bekezdésben foglaltak szerint, mivel a bíróság speciális szakértelemmel e körben nem rendelkezett. Utalt még a felperes az Eütv. 58. § (11) bekezdésére, azaz, hogy mi minősül közvetlen járványveszélynek, amely egyébként álláspontja szerint Magyarországon nincs.

[21] Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását, az elsőfokú jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

[23] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem keretei között a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet jogszerűsége megítélése.

[24] A felperes a jogerős ítéletben foglaltakat több szempontból is vitatta.

[25] A Kúria elsőként a felperes szakértői bizonyítással kapcsolatos érveit vizsgálta. Az Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján a kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnél kérelmezheti a védőoltás alóli mentesítést, ha a védőoltásban részesítés a beteg egészségi állapota miatt nem lehetséges, vagy a védőoltás a beteg egészségét vagy meglévő betegségét várhatóan károsan befolyásolná, és az a) pont szerinti körülmény változása belátható időn belül nem várható.

[26] Az 58. § (3a) bekezdés szerint a kérelemhez csatolni kell a mentesítés indokoltságát alátámasztó, a kezelőorvos által adott szakvéleményt.

[27] E körben a Kúria elöljáróban azt hangsúlyozza, hogy a mentesítési eljárásban, mint kérelemre induló eljárásban a bizonyítási teher a felperesre esik, a felperes kötelezettsége a megfelelő orvosi szakvélemény, vizsgálati eredmény benyújtása, vagyis annak bizonyítása, hogy az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti valamely körülmény fennállása miatt tartós egészségügyi akadálya van a kötelező védőoltás beadásának. [Kfv.VI.37.116/2017/3.]

[28] A felperes a jelen eljárásban a mentesítési kérelmét a gyermek nagyszülője által készített kezelőorvosi szakvéleménnyel kívánta alátámasztani, felülvizsgálati kérelmében azt állítva, hogy a nagyszülő által kiadott szakvélemény, valamint a hatóság által bevont immunológus szakértő szakvéleménye közti ellentmondás feloldására a bíróságnak újabb szakértői bizonyítást kellett volna elrendelnie.

[29] A Kúria e helyütt visszautal arra, hogy már az elsőfokú hatóság pontos jogszabályi hivatkozással egyebek közt rögzítette, hogy az orvos végzettségű nagymama jelen ügyben nem felelt meg a "kezelőorvos" jogszabályi kritériumainak, és ezzel kapcsolatban utalt a közhiteles működési nyilvántartás adataira is. Minekután az elsőfokú hatóság nem találta megalapozottnak a csatolt véleményt, ezért a döntését egyéb adatokra (házi gyermekorvosi, iskolaorvosi vélemény) alapozta. Az alperes pedig - a mentesítési kérelemhez csatolt orvosi vélemény dokumentumokkal való alátámasztottsága hiányában - további tényállás-tisztázást tartott indokoltnak, melynek során az eljárásba gyermek-infektológus klinikai szaktanácsadót vont be, és az általa adott szakvéleményre, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatokra tekintettel az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[30] Ezt - a kereseti kérelem keretei között vizsgálva - jogszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság is, és kifejtette, hogy a rendelkezésre álló dokumentáció alapján nem lehetett megállapítani, hogy a kérelem alapján a felperes gyermekét az oltás alól mentesíteni kellett volna. Az alperesnek nem volt kötelezettsége igazságügyi szakértő kirendelése, és azt a perben a bíróság is szükségtelenség okán mellőzte.

[31] A Kúria álláspontja szerint a bíróság ítélete e körben jogszerű. Az eljárás irataiból kitűnik, hogy egyedül a nagyszülő által kiadott szakvélemény jelzett a védőoltáshoz köthető egészségügyi panaszt, mellyel ellentétben a hatóság által megkeresett házi gyermekorvos, iskolaorvos, valamint a bevont immunológiai szakértő a kontraindikáció hiányáról tett nyilatkozatot. A per során becsatolt további orvosi iratok szintén nem utaltak arra, hogy a gyermek valamikori betegségei és a védőoltás között összefüggés lehetett, és nem merült fel adat arra, hogy az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló, illetőleg az éppen abban csatolt valamennyi tényt, adatot, iratot ne vonta volna az értékelési körébe. Egyébiránt konkrét iratok értékelésének hiányára a felperes az arra előírt határidőben, írásban előterjesztett felülvizsgálati kérelmében nem is utalt.

[32] Másfelől a Kúria rámutat arra, hogy az Eütv. szerinti orvosi szakvélemény célja a védőoltás alóli mentesítési eljárásban a hatóság hiányzó szakértelmének a pótlása abban a körben, hogy a védőoltásra kötelezett személy esetében van-e orvosi indoka a mentesítésnek. A szakértői tevékenység esetén ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a szakértő pártatlanul tudja megítélni az elé terjesztett szakkérdést. Ez a követelmény olvasható ki az Eütv. rendelkezéséből, amikor is a 236. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szakértő nem adhat szakvéleményt abban az ügyben, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett, illetőleg ha tőle bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése nem várható (elfogultság). E követelmény szintén levezethető a Ket. 58. § (6) bekezdéséből, valamint 42. §-ából, amelyek a közigazgatási hatósági eljárásokban igénybe vehető szakértőkkel szembeni kizárási okokat tartalmazzák.

[33] A Kúria utalva a fentiekben részletesen leírt tényállásra rögzíti, hogy helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor újabb szakértő kirendelését mellőzte, miután megállapítható volt, hogy a gyermek közeli hozzátartozója, nagyszülője által kiadott szakvélemény a mentesítés orvosi indokoltságának alátámasztására több okból sem volt alkalmas, az az Eütv. 58. § (3a) bekezdése szempontjából nem volt figyelembe vehető, illetve értékelhető. Ennél fogva nem jelenthetett - más szakvélemény mellett, ellentmondásosság okán - "választási alternatívát", illetőleg nem lehetett "ütköztetési alap", amelyet csak igazságügyi szakértővel lehetett volna feloldani.

[34] A felperes nem tudott a törvény által előírtak szerinti módon olyan ellentmondást igazolni az orvosi szakkérdést illetően, amely miatt az eljárt bíróságnak a Pp. 177. §-a alapján igazságügyi szakértő kirendelése iránt kellett volna intézkednie. [Kfv.II.37.124/2017/9.]

[35] Egyetértett a Kúria az eljárt bírósággal abban a kérdésben is, hogy jogszabályi előírás hiányában az alperesnek nem áll fenn kötelezettsége előszűrő vizsgálatok elvégzésére, különös tekintettel arra, hogy a járványügyi hatóság nem egészségügyi szolgáltató. A szűrővizsgálatok elmaradása nem eshet az alperes terhére, a felperes ugyanis az eljárás során nem volt elzárva az általa hiányolt előszűrő vizsgálatok elvégzése elől, kérelme alátámasztása érdekében - ismételten utalva arra, hogy a kérelemre induló eljárásban a bizonyítási teher a kérelmezőre esik - elvégeztethette volna a kért vizsgálatokat.

[36] A Kúria ezt követően a felperes nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos érveit vizsgálta, és megállapította, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését nem tartja indokoltnak. A felperes elsődlegesen az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke szerinti kínzás tilalmára hivatkozott, álláspontja szerint a védőoltás beadására kötelezés embertelen, megalázó bánásmódnak minősül. A Kúria az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára tekintettel megállapította, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos ügyek esetében a jogsérelem szintje nem éri el a 3. cikk alkalmazásához szükséges minimális szintet, a Bíróság ezeket az ügyeket jellemzően a magánszféra védelméről szóló 8. cikk alapján vizsgálja. [Salvetti kontra Olaszország, no. 42197/98, 2002. július 9.] A Bíróság az ilyen kérelmek kapcsán a 8-11. cikknél irányadó háromlépcsős tesztet alkalmazza a 8. cikk sérelmének vizsgálatára, azonban a Bíróság eddigi gyakorlatában nem található olyan döntés, amely jelen ügy tényállásával analógiát mutatna, és a Bíróság megállapította volna a 8. cikk sérelmét. Így például a kötelező védőoltással kapcsolatos Solomakhin kontra Ukrajna ügyben a Bíróság bár megállapította, hogy a kötelező védőoltás - mint nem önkéntes alapú orvosi kezelés - a magánélethez való jogba történő beavatkozásnak minősül, azonban kiemelte, hogy ez a beavatkozás egyértelműen jog által előírt és legitim célt követ (egészségvédelem), és nem aránytalan. [Solomakhin kontra Ukrajna, no. 24429/03, 2012. március 15.]

[37] A Kúria a felperesnek a 2002. évi VI. törvénnyel kihirdetett Oviedo-i Egyezménnyel kapcsolatos érvei alapján sem tartotta szükségesnek az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, hiszen az Oviedói Egyezmény 26. cikke alapján egyértelmű, hogy az 5-6. cikk szerinti, egészségügyi beavatkozással kapcsolatos beleegyezéshez való jog nem korlátozhatatlan. A korlátozások megfogalmazása teljes analógiát mutat a Emberi Jogok Európai Egyezményének 8-11. cikkében alkalmazott technikával, vagyis azt a logikát követi, amit a magánélethez való jog kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgált a Solomakhim ügyben. Ennek alapján a korlátozásnak jogilag meghatározottnak, egyértelműnek kell lennie, követve az egyik felsorolt célt - jelen esetben a közegészség védelme - és arányban kell állnia a védett céllal.

[38] A Kúria ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában mélyrehatóan vizsgálta a kötelező védőoltások szükségességét és arányosságát, és kifejtette, hogy az életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez. A Kúria e határozatot jelen ügy vizsgálata során is irányadónak tartotta, nem osztotta a felperes azon érveit, hogy az Alkotmánybíróság érvelése ne lenne alkalmazható vagy meghaladottá vált volna.

[39] Végezetül a Kúria felperes által támadott védőoltás módszertani útmutató kapcsán sem tárt fel alkotmányossági aggályokat, hiszen éppen az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI. 20.) AB határozata nyomán vizsgálta felül a jogalkotó a korábbi szabályozási megoldást, és alkotta meg a jelenleg hatályos NM rendelet 5. §-át, amely meghatározza, hogy mely kötelező védőoltásokat milyen életkorban kell beadni. Ehhez képest a minisztérium által kiadott módszertani útmutató a miniszteri rendelet szabályait csak megismétli, valamint megjelöli a lehetséges kontraindikációkat. A módszertani útmutatónak nincs olyan önálló normatív tartalma, amely a védőoltásra kötelezettekre állapítana meg jogokat vagy kötelezettségeket, kizárólag a védőoltásokat beadó orvosoknak nyújt szakmai tájékoztatást.

[40] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az eljárt bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, az ítéletből a mérlegelés szempontjai egyértelműen kitűnnek, ebből következően a Pp. 206. §-ának és 221. §-ának sérelme az ügyben nem merült fel.

[41] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma

[42] A kötelező védőoltás alóli mentesítés iránti eljárás kérelemre indul, melyben a bizonyítási teher a kérelmezőre esik. A kérelemhez csatolni kell a kezelőorvos által adott azon szakvéleményt, amely a mentesítés indokoltságát alátámasztja. A szakvéleménynek teljes körűen meg kell felelni a szakvéleménnyel szemben elvárt jogszabályi követelményeknek, alátámasztottnak, megalapozottnak, objektívnek kell lennie. Nem tekinthető tárgyilagosnak a vélemény, ha abban maga a szakértő vagy közeli hozzátartozója érintett.

[43] Jogszabályi előírás hiányában az alperesnek nem áll fenn kötelezettsége un."előszűrő" vizsgálatok lefolytatására.

[44] A kötelező védőoltás elrendelése nem jár alapjogsérelemmel, mentesülni alóla kizárólag a törvényi feltételek teljesülése esetén lehet.

Záró rész

[45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.

[46] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. § alapján köteles az alperes Pp. 79. § szerint felszámítható költségeinek megfizetésére.

[47] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles.

[48] A további jogorvoslat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2018. szeptember 11.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,

Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró (Kúria, Kfv.III.37.545/2017.)