1245/B/2011. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 224/A. § a) pont első fordulata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 224/A. § a) pont első fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 224/A. § a) pont első fordulata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében.
Az indítványozó ügyvéd azt sérelmezte, hogy a Vht. alapján ugyanaz a közjegyző készíti el a végrehajtás alapjául szolgáló okiratot, ugyanő láthatja el azt végrehajtási záradékkal, végül kizárólagosan illetékes abban, hogy az általa készített és záradékolt okirattal szemben előterjesztett, végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet is elbírálja. Az indítványozó szerint az, hogy a közjegyző a saját maga által készített okiratot vizsgálja meg törvényességi szempontból, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének, azaz a tisztességes eljáráshoz való jognak a sérelmét eredményezi, ugyanis a támadott rendelkezés miatt sérül a "senki sem lehet a saját ügyének bírája alapelv".
Emellett arra is hivatkozott, hogy mind a Vht.-nek, mind pedig a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvénynek (a továbbiakban: Kjö.) - ezen keresztül pedig a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) - a közjegyző (bíró) kizárására vonatkozó szabályainak az értelmezéséből az következik, hogy a közjegyző ki van zárva az általa készített okirat záradékolásából, valamint a záradék törléséből is. Ezáltal az indítványozó a törvények közötti fenti kollízió miatt a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelmét is felvetette.
Mindezekre tekintettel a támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
"224/A. § Ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik, e rész rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni;
(...)"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az 1423/B/2010. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) - melyben az alkotmányossági vizsgálat tárgya nem a jelen ügyben támadott Vht.-beli rendelkezés, hanem a Vht. 23/C. §-a volt - az indítványozó által felvetett problémát már vizsgálta. Mivel azonban a vizsgálat a Vht.-nak nem a jelen indítványban támadott szabályára vonatkozott, "ítélt dolog" megállapításának nem volt helye. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben kifejtetteket jelen ügyre nézve is irányadónak tekinti az alábbiak szerint.
Az Abh1.-ben az indítványozó bíró a bírói függetlenség [Alkotmány 50. § (3) bekezdés] tartalmát kívánta kiterjeszteni a közjegyzőkre is, mint közhatalmi tevékenységet folytató személyekre. Ezt az értelmezést azonban az Alkotmánybíróság nem osztotta. "Ennek indoka egyrészt az, hogy maga az Alkotmány is szigorúan és következetesen - az Alkotmány X. fejezetében, melynek alcíme: a bírói szervezet - a bírák függetlenségéről rendelkezik és ezt a fogalmat nem terjeszti ki más személyekre, hivatásokra. Ugyanakkor a Kjö. 2. §-a rendelkezik a közjegyzők függetlenségéről (eljárása során csak a törvénynek van alávetve, nem utasítható, továbbá részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni). Emellett külön szól a Vht. támadott [23/C. §] rendelkezésének (6) bekezdése arról, hogy amennyiben az okiratot készítő közjegyző kizárás vagy egyéb ok miatt nem járhat el, az eljáró közjegyzőt a területi közjegyzői kamara elnöke jelöli ki.
Emellett az Alkotmánybíróság megjegyzi: A Vht. 224/A. §-a értelmében, ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik, akkor a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni. Ez a Vht. 211. § (1) bekezdésével és 212. §-ával összhangban az alábbiakat jelenti:
- amennyiben a bíróság (közjegyző) az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell;
- a végrehajtást elrendelő bíróság (közjegyző) a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti.
A végzést kézbesíteni kell a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek, melyet a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírál el. Ez a bírói kontroll, valamint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara feletti bírósági törvényességi felügyelet [Vht. 253/D. § (4) és (5) bekezdés] együttesen kellő mértékben garantálják a közjegyzői pártatlanságot." (ABK 2011. február, 142, 143.)
2. Az Alkotmánybíróság utal a Vht. hatálybalépését megelőzően hatályos, a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Tvr.) vizsgáló 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) foglaltakra is. Ennek azért van jelentősége, mert a Tvr. nem tett elvi különbséget a bíróság és a közjegyző végrehajtható okiratai között, tehát a végrehajtható határozatok akkor hatályos rendszere nagyban hasonlított a Vht. jelenleg hatályos - az indítványozó által támadott - konstrukciójához.
2.1. Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság a Tvr.-rel kapcsolatban akként fogalmazott, hogy "[a] végrehajtó mindegyik okirat alapján lényegileg azonosan előírt eljárási cselekménysorozatot köteles végrehajtani. Az esedékes végrehajtási intézkedések szempontjából közömbös, hogy mely szerv a végrehajtó okirat kibocsátója. (...). A közjegyző által - általában nemperes eljárásokban - saját törvényes jogkörében hozott határozatokat ugyanolyan vagy aggálytalanul hasonló garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét. A közjegyző saját közvetlen eljárásai alapján kiadott végzései és jóváhagyásai ezért a bíróság határozataival egyenlő hatályúak. A végrehajtást illetően sem lehet tehát alkotmánysértőnek tekinteni az általa kiállított végrehajtási lapoknak a bírósági végrehajtási lapok jogi és eljárási cselekménysorával való megegyezését" (ABH 1991, 211, 213-214.).
Bizonyos okiratok közjegyzői záradékolását azonban a testület alkotmánysértőnek találta, mert azt a hatályos szabályok alapján nem előzte meg a végrehajtás előfeltételeként megkívánt bírósági vagy garanciát nyújtó közjegyzői eljárás.
Összegezve, az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben a közjegyzői végrehajtás elrendelését akkor tartotta az alkotmányos előírásokkal összeegyeztethetőnek, amennyiben a záradékolást a közjegyzőnek a bírósági eljárásokhoz hasonló garanciákkal ellátott eljárása előzte meg.
2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt tekintette át, hogy a Vht. jelenlegi rendszerében a végrehajtható okiratok közjegyző általi elkészítése, záradékolása és a záradék törlése tekintetében megvannak-e az Abh2. által a fentiekben megjelölt, a bírósági eljáráshoz hasonló garanciák.
Különösen azért van ennek jelentősége, mert a Vht. 31/E. § (2) bekezdése értelmében a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú. Ebben a vonatkozásban tehát a közjegyző eljárása és a közjegyzői határozatok a bírósági eljárással és a bírósági határozatokkal esnek egy tekintet alá.
Az Alkotmánybíróság az 1208/B/2010. AB határozatában a közjegyzők tevékenységét megvizsgálva az alábbi következtetésre jutott. "Az alkotmányelmélet és az Alkotmánybíróság gyakorlata azonban az igazságszolgáltatás fogalmát nem szűkíti le a fenti nyelvtani értelmezésre. Az említett tudományág az igazságszolgáltatás tágabb fogalmi körébe vonja az ún. quasi bíróságok [pl. állandó és eseti választottbíróságok, a helyi jegyző birtokvédelmi eljárása, a szabálysértési "bíráskodás", közjegyzői jogszolgáltatás, illetve a fogyasztóvédelem területén a békéltető testület eljárása] jogszolgáltató tevékenységét is, amelyek szervezeti értelemben nem részei ugyan a bírósági szervezetrendszernek, de tevékenységük a bíróságokéhoz hasonló (kvázi igazságszolgáltatási vagy jogszolgáltatási) tevékenység. (...) A fentiekből következik tehát, hogy a bírói igazságszolgáltatással (ítélkezéssel) egyidejűleg más állami, esetenként nem állami szervek is elláthatnak jogszolgáltatást, igazságszolgáltatási jellegű, de nem ítélkező (non judicial) tevékenységet." (ABK 2011. január, 41, 43-44.).
2.3. Tekintettel arra, hogy a közjegyzők határozatai a bíróságokéval azonos hatályúak, ezért a közjegyző által hozott határozatokkal szemben is érvényesülni kell a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményének.
Ennek vizsgálata során az Alkotmánybíróság először a végrehajtható okiratok fajtái, valamint a végrehajtás általános és különös feltételeit tekintette át.
A Vht. 10. §-a a)-h) pontokban sorolja fel a végrehajtható okiratokat. A 10. § b) pontja szerint végrehajtható okiratnak minősül az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el.
A végrehajtás általános feltétetett a Vht. 13. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai tartalmazzák. Eszerint a végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és a teljesítési határidő letelt. A végrehajtás általános feltételei minden egyes végrehajtási módnál (végrehajtási lap vagy záradék, bírósági letiltás vagy felhívás) irányadóak, függetlenül attól, hogy a végrehajtás milyen okirat alapján történt, vagy mely szerv (bíróság vagy közjegyző) rendeli el a végrehajtást.
A végrehajtási záradékról a Vht. 20-23. §-ai, valamint a 23/A-23/C. §-ai rendelkeznek. Ezek értelmében a végrehajtható okiratot végrehajtási záradékkal vagy a bíróság vagy a közjegyző látja el. Ezen túlmenően, ha a végrehajtási záradékolást az okiratot készítő közjegyző végzi, akkor az általános feltételeken túl a közjegyzői okiratnak a következő különös feltételeknek (garanciáknak) kell megfelelnie: Az okiratnak tartalmaznia kell a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,) a teljesítés módját és határidejét is [Vht. 23/C. § (1) bekezdés a)-d) pontok].
Egybevetve a támadott törvényi rendelkezést az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével a következők állapíthatók meg. Több alkotmánybírósági döntés rámutatott arra, hogy az eljárás tisztessége olyan minőség, amely az eljárás egészének figyelembevételével ítélhető meg, és hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [pl. 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118-120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.].
Több határozatban általános érvénnyel állapította meg: az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mindenkinek biztosítja, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse. Ebből következően az államnak az a kötelessége, hogy a jogok és kötelezettségek elbírálására bírói utat biztosítson. [pl. 9/1992. (I. 3.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.; 59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35.; 46/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2007, 574, 580.].
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben elfoglalt álláspontja szerint a közjegyző által - nemperes eljárásban - törvényes jogkörében elkészített okirat meghozatalát, valamint annak végrehajtási záradékkal történő ellátását ugyanolyan garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét. Az eljáró közjegyző a végrehajtást nem rendelheti el automatikusan, minden esetben meg kell vizsgálnia, hogy a végrehajtás általános és különös feltételei fennállnak-e. A közjegyző saját eljárása során készített okiratai valamint annak záradékolása a bíróság határozataival egyenlő hatályú. Önmagában az a tény, hogy a jogalkotó például költségkímélés és az eljárás gyorsítása érdekében ugyanazon fórumra telepíti a határozatok elkészítését és a végrehajthatóság megállapítását, nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
A jogorvoslatokat áttekintve a Vht. szabályai lehetőséget adnak a végrehajtási záradék törlésére. A Vht. 212. §-a és a 224/A. §-a együttes alkalmazásából az következik, hogy a végrehajtási záradék törlésére a végrehajtható okiratot végrehajtási záradékkal ellátó közjegyző az illetékes. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Vht. 224/A. § b) pontja értelmében a közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el. Azaz a Vht. a közjegyző döntése ellen bírósági jogorvoslatot biztosít. Mindezekre tekintettel a tisztességes eljárás követelményének a támadott jogszabályi rendelkezés megfelel, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban hangsúlyozta, hogy a jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos, és a törvényhozónak törekednie kell ennek elkerülésére. Alkotmányellenesség megállapítására törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel, és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjog sérelmét okozza. (ABH 1991, 175, 176-177.)
Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy mind a Vht.-nek, mind pedig a Kjö-nek a közjegyző (bíró) kizárására vonatkozó szabályai értelmezéséből az következik, hogy a közjegyző ki van zárva az általa készített okirat záradékolásából, valamint a záradék törléséből is, ami szerinte a jogbiztonság sérelmét is felveti.
A Vht. 226. §-a szerint a végrehajtó nem járhat el abban az ügyben, amelyben - a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabátya szerint - mint bíró sem járhatna el. Ezzel összhangban a Kjö. 4. §-a értelmében a közjegyző sem járhat el abban az ügyben, amelyben mint bíró a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabálya szerint nem járhatna el. A Pp. 13. § (1) bekezdésének e) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva az a bíró, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).
Jelen esetben a Vht. és a Kjö. egymáshoz hasonló szabályt fogalmaz meg a végrehajtó és a közjegyző kizárására vonatkozóan. A Pp. szabálya emellett az elfogultság miatti kizárást határozza meg. Önmagában az, hogy az okiratot szerkesztő közjegyző egyben az okirat záradékolására is jogosult nem teszi őt az ügyben elfogulttá, különösen azért, mert a fenti két esetben a közjegyző mást vizsgál. Az okirat záradékolásánál nem az okirat keletkezésének körülményeit, valamint az okiratkészítés szabályos vagy szabálytalan voltát ellenőrzi, hanem azt vizsgálja, hogy az okirat alkalmas-e arra, hogy a végrehajtás meginduljon.
Az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban - utalva ugyanezen határozat indokolásának 2. pontjára - az alábbiakra mutat rá.
A Vht. 15. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai értelmében a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján, a bíróság büntetőügyben hozott határozatának a polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalást tartalmazó része alapján, valamint a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján az első fokon eljárt bíróság állítja ki a végrehajtási lapot. Azaz amennyiben a határozat első fokon jogerőre emelkedik (a jogerősítő záradékot is az első fokú bíróság állapítja meg), ugyanaz a bíróság indítja meg a végrehajtást a végrehajtási lap kiállításával, mint amely az ítéletet meghozta. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az ügyben másodfokú eljárásra kerül sor, és a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változatlan formában helybenhagyja. Ebben az esetben is az elsőfokú - és a másodfok által helybenhagyott - ítéletről, azaz a saját határozatról fog az első fokon eljárt bíróság végrehajtási lapot kiállítani.
Jelen esetben tehát a vizsgált szabályok közötti - az indítványozó által vélelmezett - ellentét nem állapítható meg. E szabályok tartalma világos, csak egyféleképpen értelmezhető, jogalkalmazási problémát ezért nem vet fel. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2011. november 22.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró