1423/B/2010. AB határozat
az 1994. évi LIII. tv. 23/C. §-a folyamatban levő ügyekben való alkalmazása alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja.
Indokolás
I.
A Budaörsi Városi Bíróság bírája - az előtte folyamatban levő három végrehajtási ügy (1402-1. Vh. 8872/2010, 1402-1. Vh. 9102/2010, és 1402-1. Vh. 9103/2010.) felfüggesztése mellett - bírói kezdeményezéssel élt, melyben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2010. június 2. napjától hatályos 23/C. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A folyamatban levő ügyeket - azok tárgyi összefüggése okán - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
A jogszabály hatályba lépését megelőzően hatályos rendelkezések szerint a végrehajtható okiratok végrehajtási záradékolását általánosságban a bíróság végezte. A támadott jogszabályi rendelkezés azonban e feladatot kizárólagosan a végrehajtási záradékolásra alkalmas okiratot készítő közjegyzőre telepíti. Az, hogy a záradékolásra nem a bíróság, illetve nem is bármely közjegyző, hanem kizárólag az okiratot készítő közjegyző jogosult, az indítványozó szerint az Alkotmány 50. § (3) bekezdését sérti, ez a rendelkezés ugyanis álláspontja szerint nem biztosítja az ügyek elfogulatlan elbírálását. Úgy véli, hogy a közjegyzőkre - hatósági tevékenység végzése során - a bírák pártatlanságára és függetlenségére vonatkozó alkotmányos alapelveknek kellene vonatkozni. Az alkotmányellenesség indokát az indítványozó abban látja, hogy a záradékolásra alkalmas okirat készítésekor a közjegyző a nyilatkozattevő megbízásából, de a "kedvezményezett (rendszerint hitelintézet)" érdekében, keretmegbízás alapján jár el. Úgy véli, hogy az okiratot készítő közjegyzőnek az okirat végrehajthatósága vonatkozásában hozott döntését "az állandó megbízás fenntartására irányuló érdekeltség befolyásolhatja". Mivel a közjegyző a működése körében okozott kár megtérítésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szabályai szerint köteles, ezért a kártérítés elkerülése érdekében anyagi érdeke fűződik a végrehajtási záradékolásra irányuló kérelem teljesítéséhez, ami szerinte "nem garantálja az ügyek pártatlan és független elbírálásának alkotmányos követelményét".
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. "
2. A Vht. -nak az indítványokkal támadott rendelkezése:
"23/C. § (1) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
(3) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt.
(4) Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el azt a közokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját.
(5) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt.
(6) Ha az okiratot készítő közjegyző kizárás vagy egyéb ok miatt nem járhat el, az eljáró közjegyzőt a területi közjegyzői kamara elnöke jelöli ki. "
III.
A bírói kezdeményezések nem megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenségnek az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében foglalt elvével és annak garanciális tartalmával több határozatában foglalkozott.
Összefoglalóan a 19/1999. (VI. 25.) AB határozatban kimondta, hogy "a bírói hatalom, amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik, döntően az ítélkezésben ölt testet. A bírói függetlenség az ítélkezésre vonatkozik; a további státusbeli és szervezeti garanciák is a független ítélkezéshez szükségesek. A bírónak mindenkitől - más bírótól is - függetlennek kell lennie, függetlenségét garanciáknak kell biztosítani minden befolyásolás ellen, származzék akár a külső hatalmi jogkör gyakorlásától, akár a bírósági szervezeten belülről. Az Alkotmánybíróság állandó és következetes álláspontja, hogy az Alkotmány 50. §-ának (3) bekezdése alapján a minden külső befolyásolástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény, és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll. [Így: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266, 267.; 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.; 17/1994. (III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 86.; 45/1994. (X. 21.) AB határozat, ABH 1994, 254, 256.; 627/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 767, 769.]
Ez azonban természetesen nem jelenti a bírói hatalom korlátlanságát. Maga az Alkotmány fogalmazza meg az ítélkezési tevékenység törvényi alávetettségét, mint a bírói függetlenség alkotmányos korlátját. A bírói függetlenség egyedi aspektusában tehát a bíró szervezeti és státusbeli szabadságának garanciáját jelenti, annak érdekében, hogy az egyedi ügyekben a jogviták eldöntése és a jogsérelmek orvoslása tárgyában hozott kötelező erejű és végrehajtható döntését mindenféle befolyásolástól mentesen, a törvények, illetve általában a jogszabályok alapján, belső meggyőződése szerint hozza meg" (ABH 1999, 150, 153.).
A bírói kezdeményezésben az indítványozó a bírói függetlenség tartalmát kiterjeszti a közjegyzőkre is, mint közhatalmi tevékenységet folytató személyekre. Az indítványozó ezen, a bírói függetlenséget nem bírói szervekre, illetve egyéb személyekre is kiterjesztő értelmezése azonban nem megalapozott. Ennek indoka egyrészt az, hogy maga az Alkotmány is szigorúan és következetesen - az Alkotmány X. fejezetében, melynek alcíme: a bírói szervezet - a bírák függetlenségéről rendelkezik és ezt a fogalmat nem terjeszti ki más személyekre, hivatásokra. Ugyanakkor a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 2. §-a rendelkezik a közjegyzők függetlenségéről (eljárása során csak a törvénynek van alávetve, nem utasítható, továbbá részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni). Emellett külön szól a Vht. támadott rendelkezésének (6) bekezdése arról, hogy amennyiben az okiratot készítő közjegyző kizárás vagy egyéb ok miatt nem járhat el, az eljáró közjegyzőt a területi közjegyzői kamara elnöke jelöli ki.
Emellett az Alkotmánybíróság megjegyzi: A Vht. 224/A. §-a értelmében, ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik, akkor a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni. Ez a Vht. 211. § (1) bekezdésével és 212. §-ával összhangban az alábbiakat jelenti:
- amennyiben a bíróság (közjegyző) az ok!ratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell;
- a végrehajtást elrendelő bíróság (közjegyző) a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti.
A végzést kézbesíteni kell a feleknek, akik a végzés ellen fellebbezhetnek, melyet a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírál el. Ez a bírói kontroll, valamint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara feletti bírósági törvényességi felügyelet [Vht. 253/D. § (4) és (5) bekezdés] együttesen kellő mértékben garantálják a közjegyzői pártatlanságot.
Az indítványozó által állítottakkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közjegyző, noha a már végrehajtható okirat záradékolásával hatósági jogszolgáltató tevékenységet fejt ki, ez mégsem ítélkező tevékenység. A bírói függetlenség fent bemutatott tartalma viszont csak a jogvitát eldöntő, azaz klasszikus ítélkező tevékenységhez kapcsolódik.
Az az indítványozói hivatkozás sem helytálló, hogy mivel a közjegyző kizárására a bíró - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben meghatározott - kizárására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ezért ők hasonló státusban vannak. Önmagában ez az utaló szabály nem eredményezi azt, hogy a hatósági jogszolgáltató tevékenységet végző közjegyzőkre az ítélkező bírák függetlenségére vonatkozó alkotmányi szabályok is automatikusan és mechanikusan alkalmazandók lennének.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 50. § (3) bekezdése, valamint a Vht. 23/C. §-a között az indítványozó által megjelölt indokok alapján nincs érdemi alkotmányos összefüggés. Következetes gyakorlata alapján [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] ezért a bírói kezdeményezéseket az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2011. február 1.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró