523/D/2005. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 225. § (1) bekezdésének "számított 15 nap alatt" szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 224. § (1) bekezdésének "más hasonló elírás" szövegrészével, valamint a 225. § (6) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. számú végzésével szemben benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/10. számú végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/10. számú végzésével, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. számú végzésével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
2. Az indítványozó végrehajtási kifogást terjesztett elő a 11.V.268/2004. számú foglalási jegyzőkönyv ellen, melyet a Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/9. számú végzésével bírált el, azt alaposnak találta. Ezt követően az indítványozó kérte a végrehajtási kifogást elbíráló végzés kijavítását és kiegészítését (kérve többek között a számára megítélt 1000 Ft költség 1550 Ft-ra való kijavítását), ezt a kérelmet azonban a Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/10. számú végzésében elutasította, döntését azzal indokolva, hogy az érintett végzés ellen fellebbezésnek volt helye, mellyel az indítványozó nem élt, így a végzés már jogerőre emelkedett, illetve a végzés egyébként is tartalmazza mindazt, amit a bíróság a kérelem elbírálásához szükségesnek talált. Az elsőfokú végzés ellen az indítványozó fellebbezett (kérve az elsőfokú döntés megváltoztatását, valamint 250 Ft készkiadása és a fellebbezési költségei állam általi megtérítését), az elsőfokú határozatot azonban a megyei bíróság helybenhagyta azzal, hogy a határozat kijavításának kizárólag a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 224. §-ában foglalt esetekben van helye, míg a kiegészítés iránti kérelemre a Pp. 225. § (1) bekezdésében foglalt határidő az indítványozó vonatkozásában letelt, így a törvényi feltételek fennállása esetén sem lenne lehetősége ilyen kérelem előterjesztésére.
3. Az indítványozó szerint a megjelölt bírósági határozatok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 13. §-át, 50. § (1) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, az alábbiak szerint:
3.1. Ellentétes a jogállamiság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével az, hogy a Pp. 224. § (1) bekezdése nem határozza meg, hogy az "egyéb elírás" (ténylegesen: "más hasonló elírás") mire vonatkozik, azaz a "jogi szabályozás hiánya sérti a bíróságok működésének törvényességét". Az adott indítványi kérelem tartalmát tekintve tehát mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul.
Kifogásolj a az indítványozó azt is, hogy a Pp. 224. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdése és 270. § (1) bekezdése nincsenek egymással összhangban, az "egyéb elírás" fogalmi és alkalmazási köre nincsen meghatározva, ezért a bíróság diszkrecionális jogkörében bármikor kijavíthatja a határozatát, ami lerontja a jogerő intézményét és sérti a jogállamiság elvét. Kéri ezzel összefüggésben is a "részletes szabályozás elmulasztásában" megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
3.2. Az indítványozó szerint korlátozza a Pp. 225. § (1) bekezdésében meghatározott 15 napos határidő a bírósághoz fordulás jogát, "és azt, hogy tisztességes eljárásban bírálja el a bíróság a fél által előterjesztett kérelmet". Szerinte sérül a tisztességes eljáráshoz való jog azáltal, hogy a bíróság az Alkotmányban és a törvényben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, és a fél az ezzel kapcsolatos kérelme előterjesztésében korlátozva van - hiszen a Pp. a "bíróság nem döntése esetére" állapít meg határidőt. Ezért kérje a Pp. 225. § (1) bekezdés "számított 15 nap alatt" szövegrészének megsemmisítését, és a megjelölt ügyben az alkalmazási tilalom kimondását.
3.3. Kifogásolta az indítványozó azt is, hogy nem került szabályozásra a Pp.-ben, hogy ha a bíróság a Pp. 225. § (6) bekezdését megsértve jár el, azaz abban az esetben, ha a fél nem határidőben nyújtja be a kiegészítés iránti kérelmét, és a bíróság annak hivatalból sem tesz eleget, e kötelezettsége elmulasztása esetén a fél számára jogorvoslat nem áll rendelkezésre. Szerinte tehát alkotmányellenes mulasztás áll fenn azáltal, hogy a Pp. nem szabályozza a jogorvoslati jogot, ha a bíróság a kérelmet hivatalból (kiegészítési kérelem nélkül) nem meríti ki.
3.4. Alkotmányellenes mulasztást lát az indítványozó abban is, hogy a Pp. a fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályok között nem szabályozza a másodfokú bíróság hivatalból való eljárás megszüntetésre vonatkozó szabályait, ami sérti a jogállamiság elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a felek rendelkezési jogát, és a bíróságok függetlenségét. Kéri annak kimondását is, hogy fellebbezés hiányában a per hivatalból való megszüntetésére másodfokon csak a Pp. 158. § (1) bekezdésben meghatározott okból kerülhessen sor.
A fentiekre tekintettel az indítványozó kérte annak kimondását, hogy a fenti rendelkezések ügyében nem alkalmazhatók, és bíróságokhoz benyújtott kérelmeit a "kizárt jogszabályi rendelkezések" és az új szabályok szerint kell elbírálni.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp. támadott rendelkezései:
"224. § (1) A bíróság névcsere, hibás névírás, szám vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén a határozat kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti."
"225. § (1) Az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság valamely kereseti kérelem vagy ellenkérelem felől, vagy a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett."
"225. § (6) Ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követően haladéktalanul köteles hivatalból pótolni. Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 233/A. §-ban meghatározott végzés elleni fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében az szükséges."
III.
Az alkotmányjogi panasz részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223.]
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Pp. 225. § (1) bekezdésének "számított 15 nap alatt" szövegrésze korlátozza-e a bírósághoz fordulás jogát.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése rögzít i, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése, az eljárási garanciákon túl, a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy - egyebek között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson. Ez a rendelkezés azonban - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra. [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 353, 355.; 930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502, 505.; 32/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 380, 389.]
Az 54/1992. (X. 29.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: "[a] különféle jogviszonyok, így a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során is a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak a figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetőségét milyen időkorlátokkal biztosítja. Ha a szabályozás az Alkotmány 57. § (1) bekezdését nem sérti, vagyis a jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét garantálja, akkor annak időmeghatározásában a törvényhozó cselekvési szabadsága már meglehetősen nagy." (ABH 1992, 266, 267.)
A 3/2006. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta: "[á]ltalában nem sérti a bírósághoz való jogot az, ha a bírósághoz fordulást jogvesztő határidővel korlátozzák. Ismert és gyakran alkalmazott megoldás a jogrendszeren belül az, hogy ha (az anyagi jogi) törvény valamely igény érvényesítésére, keresetindításra határidőt szab meg, a határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az elmulasztott cselekmény a későbbiekben már nem pótolható." (ABH 2006, 65, 94-95.)
Később, a 70/2006. (XII. 13.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozat alkotmányosságának vizsgálata körében - korábbi határozataiban kifejtett álláspontját összefoglalva - megállapította, hogy a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogának (a jogállamiságból eredő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg. (ABH 2006, 786, 798.) Egyúttal megerősítette, hogy a jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása önmagában nem alkotmányellenes.
Más döntés azt emelt e ki, hogy jogbiztonsági szempont indokolja a bíróság előtti megtámadási határidő pontos rögzítését, alkotmányossági aggályt önmagában az sem vet fel, ha ez a határidő objektív és jogvesztő. (935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 771.)
A jelen ügyben a bírósághoz fordulás joga az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérült, mert a 15 napos határidő a kiegészítési kérelem benyújtására elegendő, különös tekintettel arra, hogy a kiegészítési kérelemmel érintett határozatok esetében főszabály szerint rendes jogorvoslat - fellebbezés - is a fél rendelkezésére áll, melynek határideje a kiegészítési kérelem benyújtására nyitva álló határidővel megegyezik.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az I. pont 3.1., 3.3-3.4. alpontjaiban ismertetett in-dítványi kérelmekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: az adott indítványi kérelmek - tartalmuk szerint - alkotmányjogi panasz keretében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányulnak.
Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az indítványozóval szemben alkalmazzák az alkotmányellenes jogszabályt, ezért alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni [többek között: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160.; 54/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 514.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e kérelmek tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
4. A Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/10. számú végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panasszal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
Az alkotmányjogi panasz - főszabályként - a jogerős, ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 3614.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében esetről esetre az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, amellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat - utalva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra, melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat - megerősítette az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: az "alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74-75.)." A 22/1995. (III. 31.) AB határozat kifejtette továbbá, hogy a jogorvoslat másik fogalmi eleme, hogy a döntés jogot vagy jogos érdeket sértsen, ugyanakkor a jogorvoslat igénybevételének nem előfeltétele a tényleges sérelem igazolása, elég arra hivatkozni. (ABH 1995, 108, 110.) A határozat kimondta továbbá, hogy "[a]z Alkotmány szerint a döntés "ellen" lehet jogorvoslattal élni" (ABH 1995, 108, 110.).
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Debreceni Városi Bíróság 0901-36.Vh.746/2004/10. számú végzése nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt, fentiekben is ismertetett feltételeknek. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét a végzés tekintetében kimerítette (a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005. számú eljárásában), alkotmányjogi panasz azonban különálló kérelemként az elsőfokú határozat ellen nem terjeszthető elő.
Ezért az Alkotmánybíróság a Debreceni Városi Bíróság említett végzése elleni alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. október 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró