314/B/2002. AB határozat
az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 134. § (1) bekezdésének "a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével" szövegrésze alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 134. § (1) bekezdésének "a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével" szövegrésze alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art1.) 82. § (1) bekezdésének "a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével" szövegrésze alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére.
Az indítványozó az Art1. támadott rendelkezésével összefüggésben azt kifogásolta, hogy az tiltja a járulékok elengedését, melynek következtében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, 1997. évi LXXX. törvény - indítvány előterjesztésekor hatályban volt - 39. § (2) bekezdésében szabályozott 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék elengedését sem kérhetik az arra rászorulók.
Az indítványozó nézete szerint az adók és a járulékok között nincs semmilyen különbség, az elnevezésük különbözősége ellenére mindkettő egyaránt adónak tekinthető, ezért nem indokolt az Art1. támadott törvényi rendelkezésében szereplő különbségtétel.
Az indítványozó szerint az adók és a járulékok - kifogásolt törvényi rendelkezésben szereplő megkülönböztetése - az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetést jelent az állampolgárok között.
Az indítványozó érvelése szerint sérül az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való alkotmányos jog is, mivel még azok sem kérhetik a járulékfizetési kötelezettség elengedését, akiknél annak megfizetése súlyosan veszélyezteti a megélhetést.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 54. §-ában foglalt élethez való alkotmányos alapjogot is.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. "
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nél-kül. (...) "
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (...) "
2. Az Art1. indítvány előterjesztésekor hatályos, indítvánnyal támadott rendelkezése:
"82. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alap-ján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő já-ruléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. "
3. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény indítvány elbírálásakor hatályos vizsgálatba bevont rendelkezése:
"134. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során észlelte, hogy az Art1. egészét - és ennek részeként az Art1. indítvánnyal támadott 82. § (1) bekezdését - az indítvány benyújtását követően 2004. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art2.) 180. § (2) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott Art1. 82. § (1) bekezdésével tartalmilag teljesen egyező szabályozást tartalmaz az Art2. 134. § (1) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlata szerint - az alkotmányossági vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az, tartalmilag a korábbival, alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH2001, 1605, 1606.) .
A vizsgált esetben a régi és az új szabályozás tartalmi egyezőségére figyelemmel az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az Art2. 134. § (1) bekezdése tekintetében folytatta le.
2. Az Art2. 134. § (1) bekezdése az Art. hatósági eljárást szabályozó rendelkezései között, az adómérséklés címszó alatt a magánszemélyt terhelő adó, bírság, illetve pótlék tartozás mérséklésének, illetve elengedésének a törvényi esetkörét, (annak törvényi feltételeit) határozza meg.
Ennek értelmében a magánszemély kérelme alapján az adóhatóság - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével - mérsékelheti, illetve elengedheti a magánszemély adó, bírság, illetve pótlék tartozását, ha az említett tartozások megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek tekintette az Art1. eredetileg kifogásolt törvényi szövegrészét, mivel az álláspontja szerint indokolatlan hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az állampolgárok között az által, hogy nem teszi számukra lehetővé a járulékok mérséklését.
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmával számos korábbi határozatában foglalkozott. Irányadó gyakorláta alapján, - ahogyan azt a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatának az indokolásában kifejtette - a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.) .
A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába kizárólag az ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül vonatkozik eltérő szabályozás valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van (ABH 1990, 73, 78.) .
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200. ].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a diszkrimináció vizsgálatánál központi kérdés annak megállapítása is, hogy az adott szabályozás szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249. ].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Art2. támadott rendelkezése nem tesz különbséget a magánszemély adózók között a járulékok kérelemre történő mérséklésének, illetve elengedésének a tilalma körében.
A kifogásolt szabály a vizsgált szabályozás - az Art2. adómérséklésre vonatkozó rendelkezései - körében a homogén csoportot alkotó magánszemély adózókra vonatkozóan valamennyi adózó számára azonos módon (egyenlő törvényi feltételek mellett) biztosítja az adó, bírság, illetve pótlék tartozás mérséklésének, illetve elengedésének a kérelmezését, és azonos módon tiltja az említett adózók számára a járuléktartozás mérséklésének, illetve elengedésének az adóhatóság általi engedélyezését.
Tekintettel arra, hogy a vizsgált szabályozás szempontjából homogén csoportot alkotó magánszemély adózók között a kifogásolt törvényi rendelkezés megalkotásával a törvényalkotó nem tett különbséget, így az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az adóeljárás szabályozása során a törvényalkotó - az Alkotmány keretei között - széles körben mérlegelhet abban a kérdésben, hogy mely adóalanyok számára milyen körben és törvényi előfeltételek mellett engedélyezi az adómérséklést.
Az adómérsékléshez - ennek keretében a járulékok mérsékléséhez vagy elengedéséhez - senkinek nincs az Alkotmányból fakadó joga, ennek engedélyezése, vagy tiltása az említettek szerint a törvényalkotó mérlegelésen nyugvó döntési kompetenciájába tartozik, melynek célszerűségét, adójogi indokoltságát vagy igazságosságát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja. Az Art2. 134. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó törvényi indokolás tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokát adja a magánszemélyek járuléktartozásának mérséklését, illetve elengedését tiltó törvényi előírásnak akkor, amikor ennek indokaként a társadalombiztosításban érvényesülő biztosítási elvre hivatkozik.
Más ugyanis a törvényi szabályozás célja és koncepciója az adók, illetve a magánszemélyeket terhelő járulékok esetében.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 6. §-a értelmében az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere.
Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják.
A magánszemélyek által megfizetett nyugdíjjárulék, illetve egészségbiztosítási járulék-mint a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve Egészségbiztosítási Alap költségvetésének a bevételei - a nyugdíjak, illetve az egyes egészségügyi ellátások fedezetét képezik, így a nyugdíj vagy az egészségbiztosítási járuléktartozások törvényalkotó általi mérséklése, illetve elengedése az említett alapok bevételét és ezen keresztül, az ezekből finanszírozott ellátások mértékét csökkentené.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Art2. 134. § (1) bekezdése támadott szövegrészének - az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított - alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz, valamint az Alkotmány 54. §-ban foglalt élethez való jogot is sérti a támadott törvényi rendelkezés, tekintettel arra, hogy a járulék mérséklését, illetve elengedését a magánszemély adózók akkor sem kérhetik, ha annak a megfizetése a megélhetésüket veszélyezteti.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. "
E rendelkezés a szociális biztonságról, a megélhetéshez szükséges anyagi ellátásra való jogosultságról szól, amely ellátáshoz való jogot a Magyar Köztársaság a társadalombiztosítás útján és szociális intézmények rendszerével valósítja meg. "E rendelkezésben foglaltak általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy életszínvonal fenntartásához. " (2093/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 546, 547.)
Az indítványozó által támadott rendelkezés nem a szociális biztonságról, a megélhetéshez szükséges anyagi ellátásra való jogosultságról szól, hanem a magánszemély adózó járuléktartozása mérséklésének, illetve elengedésének a törvényi tilalmáról rendelkezik.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art2. 134. § (1) bekezdésének támadott rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való joggal.
Ugyanez mondható el, - az indítványozó által kifejtett indokok alapján - a támadott törvényi rendelkezés és az Alkotmány 54. §-ban foglalt élethez való alkotmányos alapjog kapcsolata tekintetében is.
Az érdemi alkotmányossági kapcsolat hiánya - az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében - az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314. ]
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Art2. 134. § (1) bekezdés kifogásolt szövegrészének - az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése és 54. §-a alapján fennálló - alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. október 30.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró