4/2007. Büntető jogegységi határozat

a garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének kérdéseiről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2007. év november hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. A garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel.

II. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek. ] szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.

III. A garázdaság bűncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a személy elleni erőszakos magatartás egyidejűleg alaki bűnhalmazatot alkotó testi sértést is megvalósít (BK. 93.), s ez utóbbi bűncselekményt tekintve a társtettesség ismérvei hiányoznak.

INDOKOLÁS

A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese - a Pécsi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma vezetőjének kezdeményezésére - a Be. 440. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében [Be. 439. § (1) bek. a) pont] jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban az elvi jogalkalmazási kérdésben, hogy a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettét elkövető csoport résztvevőinek az elkövetői minősége társtettesi vagy önálló tettesi abban az esetben, ha a garázdaság elkövetése során egymással szemben lépnek fel és a törvényi tényállás részét alkotó erőszakos magatartásukat a csoport másik vagy többi résztvevőjének személyét, testi épségét sértve valósítják meg.

A jogegységi indítványt kezdeményező kollégiumvezető az indítvány tárgyául megjelölt jogkérdésben az illetékességi területén működő bíróságok - a Tolna Megyei Bíróság és a Somogy Megyei Bíróság, illetőleg az illetékességi területükhöz tartozó egyes helyi bíróságok - ítélkezésében ellentétes gyakorlatot észlelt.

A Kaposvári Városi Bíróság a 9. B. 617/2005. számú, illetőleg a másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a Bf. 15/2006. számú ügyben, és a Siófoki Városi Bíróság a 4. B. 368/2005. számú, illetőleg a másodfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a Bf. 13/2006. számú ügyben az ügydöntő határozatában a csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét elbírálva az elkövetőknek az egymás sérelmére megvalósított garázda cselekményét valamennyi terhelt esetében társtettesként elkövetettnek értékelte.

Ezzel szemben a Szekszárdi Városi Bíróság a 26. B. 3/2000/36. számú és a Tolna Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 3. Bf. 172/2006/11. számú, valamint a Bonyhádi Városi Bíróság a B. 107/2006/10. számú és a Tolna Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 3. Bf. 61/2007/3. számú határozatai - elvetve a megyei főügyészség jogi álláspontját - önálló tettesként (és nem társtettesként) elkövetett garázdaság bűntettének értékelték azoknak a terhelteknek a cselekményét, akik, mint a Btk. 137. § 13. pontja szerint csoportot alkotó elkövetők a kihívóan közösségellenes erőszakos cselekményüket egymással szemben hajtották végre.

A Tolna Megyei Bíróság határozataiban kifejtett jogi álláspont lényege az, hogy amennyiben három személy egy helyen és egy időben valósítja meg a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság törvényi tényállását, a csoportos elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítható, de "az ennél szorosabb közös bűnelkövetői kapcsolat, a társtettesség csak teljes szándékegység esetén jön létre". Az előbb felsorolt ügyekben pedig a szándékegység azért nem állapítható meg, mert a személy elleni erőszakot egymással szemben elkövetők között nem lehet szó akarategységről. Ha az elkövetők ellentétes érdekből, sőt egymás ellen irányuló szándékkal cselekszenek, úgy közöttük a Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében a társtettességhez megkívánt érzelmi és értelmi azonosulás, a szándék- és akarategység hiányzik.

* * *

Az indítványozó álláspontja szerint a felvetett elvi kérdés megoldását a Somogy megyében működő bíróságok ismertetett határozatai tartalmazzák helyesen. A korábban közölt eseti döntések és jogegységi határozat ismertetésével álláspontjának alátámasztásául a következőkre mutatott rá:

A garázdaság csoportosan elkövetettként minősül akkor is, ha a három vagy több személy nem együttesen, egymást támogatva, hanem egymással szemben vesz részt az elkövetésben (BH 1985/299.) .

A csoportos elkövetés folytán a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének megállapítására alkalmas annak a magatartása, aki a két társa kihívóan közösségellenes, erőszakos cselekményébe - a már megvalósított riadalom keltésére alkalmas történések ismeretében - bekapcsolódik, és a továbbiakban maga is részt vesz a sértett bántalmazásában (BH 2003/309.) .

A garázdaság csoportosan elkövetettkénti minősítését nem zárja ki, ha az elkövetők egyikének felelősségre vonására - vádemelés hiányában - nem került sor. "A garázdaság bűntettének megállapítását nem zárja ki, ha három vagy több elkövető nem együttesen, egymást támogatva lép fel, hanem egymással szemben áll. Így a három személy által megvalósított garázdaság akkor is csoportosan elkövetettnek (Btk. 137. § 13. pont) minősül, ha az elkövetők a kihívóan közösségellenes magatartásukat egymással szemben valósítják meg. Az ilyen magatartás ugyanúgy alkalmas riadalom, megbotránkozás okozására, ugyanúgy fokozottan veszélyes, mintha az elkövetők egységesen lépnének fel" (BH 2006/76.) .

Az ismertetett eseti döntések azt szemléltetik: a bírói gyakorlat következetes abban, hogy csoportosnak tekinti a legalább három személy tettlegessége által megvalósított - riadalomkeltésre alkalmas - cselekményt, függetlenül attól, hogy azok ki (kik) ellen léptek fel. Egyöntetű az ítélkezés abban is, hogy a garázdálkodók személyes indítéka közömbös (BH 1983/434.) .

"A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás legalább az eshetőleges szándék szintjén felismerhető. " (BH 2005/313.) . A garázdaságot elkövető tudatának, tehát ennyit és nem többet kell átfognia. A garázdaság büntetőjogi megítélése szempontjából az elkövetők cselekményüket "nem egymás ellen", hanem a köznyugalom sérelmére valósítják meg. Ezért társas bűnelkövetés esetén a társtettességük aggálytalanul megállapítható akkor is, ha erőszakosságukat személyes nézeteltérésük, vitájuk váltotta ki. "Erdekeik" (indulataik), személyük szembenállása a garázdaság bűncselekményével kapcsolatban kívül marad a Btk. 13. §-ának szándékosság fogalmán.

Természetesen mindezeknek a követelményeknek és feltételeknek csak akkor lehet jogi jelentőségük, ha a társas bűnelkövetés alanyai valamennyien a jogtalanság talaján állnak. A jogtalan támadás ellen jogosan védekező, vagy közérdekből beavatkozó, illetve a rend helyreállítása érdekében cselekvő személy nyilvánvalóan nem vonható a garázdaságot megvalósító csoport (Btk. 137. § 13. pont) fogalma alá, mert nem a köznyugalom ellen fejti ki tevékenységét.

A csoport büntetőjogi értékelésének a 2/2000. BJE számú jogegységi határozatban kifejtett általános szabályai alól a garázdaság sem kivétel. Tehát a részesek és a tettes (társtettesek) együtt alkothatnak e bűncselekmény tekintetében is csoportot, akár egymás ellen, akár egymást támogatva hajtják végre erőszakos tetteiket. A három vagy több személy, mint a Btk. 271. § (1) bekezdésének megfelelő tényállásszerű magatartást tanúsító alanyai viszont nem minősíthetők önálló tetteseknek.

Az ítélkezési gyakorlat tükrében nem állja meg a helyét a Tolna Megyei Bíróság 3. Bf. 172/2006/11. számú ítéletének az a - főügyészségi álláspontot cáfolataként felhozott - okfejtése, amely az egymást kölcsönösen ütlegelő, szembenálló személyek cselekményét értékelve azt juttatja kifejezésre: "A társtettesi cselekményi egység elvét követve az a képtelen helyzet alakulna ki, hogy az elkövető a saját sérelmére más által megvalósított személy elleni bűncselekményért is felelne. "

A megyei bíróság idézett elvi álláspontja azért téves, mert "az ún. találkozó bűncselekmények" esetén - a kölcsönös bántalmazás - csoportos (társas) garázdaságként való értékelése mellett, ha annak egyéb feltételei megvannak (BK 93.), azzal halmazatban kell megállapítani a testi sértést is, amelynek az okozója ezért a bűncselekményért már önálló tettesként felelhet. Mindez nem érinti a garázdaság csoportos, és azon belüli társtettesi elkövetést.

A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványozta, hogy a jogegységi tanács a felvetett vitás elvi jogalkalmazási kérdésben az alábbiak szerint adjon iránymutatást:

1. A Btk. 271. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja szerinti garázdaság bűntettét megvalósító csoportos elkövetés esetén a csoport tagjai társtettesek, vagy társtettesek és részesek, illetve tettes és részesek lehetnek.

E törvényhely alá vonható társas elkövetés alanyai - csoporton belül - önálló tetteseknek nem minősíthetők.

2. A Btk. 271. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek. ] szempontjából annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.

3. A garázdaság társtetteskénti elkövetésének megállapítását nem zárja ki, ha a személy elleni erőszakos magatartás egyidejűleg testi sértést is megvalósít. A két bűncselekményt - egyéb feltételek megvalósulása esetén (BK 93.)- bűnhalmazatban kell megállapítani.

4. Csoportos elkövetésen belül is meg kell jelölni az elkövetői minőséget az ítélet rendelkező részében (társtettesként, bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette) .

* * *

A legfőbb ügyész a jogegységi indítványban kifejtett jogi állásponttal mindenben egyetértett és az annak megfelelő jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt (BF. 2342/2007. szám) .

* * *

A jogegységi tanács a jogegységi indítványban kifejtett - a Somogy megyében működő bíróságok ítéleteivel szemléltetett és a kezdeményező ítélőtábla kollégiumvezetőjének a véleményével is megegyező -jogi állásponttal értett egyet.

A bűncselekmény csoportos elkövetésének megállapításával összefüggő jogértelmezési kérdéseket a 2/2000. büntető jogegységi határozat rendezte. Rámutatott arra, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény - pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás - helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes (társtettesek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre az elkövetésben, helyszíni felbuj-tással vagy az elkövetéshez segítség nyújtásával. A csoport tagjainak az elkövetői minőségét az ítéletben pontosan meg kell állapítani.

Az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét - így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erőszak kifejtésével (is) együttjáró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000/94., 2003/309., 2006/76.) . Az adott jogkérdésben tehát a bíróságok eltérő jogértelmezése a jogegység sérelmének a lehetőségét magában hordozza, s ez jogegységi határozat meghozatalát indokolja.

A jogirodalomban egységes, az ítélkezési gyakorlatban is követett az az álláspont, miszerint a társtettesség megállapításának - a Btk. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott - együttes feltétele: tárgyi értelemben ugyanazon szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának az egészében vagy részben történő megvalósítása, alanyi oldalról pedig egyfelől a másik, illetőleg a többi elkövető magatartása objektív veszélyeztető jellegének az ismerete (az egymás tevékenységének kölcsönös tudata), másfelől az, hogy mindegyik elkövetésben résztvevőt ugyanazon törvényi tényállás megvalósítására irányuló akár egyenes, akár eshetőleges szándék vezérelje. (Az ugyanazon bűncselekményhez kapcsolódó részesi magatartások lényegileg abban különböznek a társtettesek magatartásától, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg) . Ezeknek az elveknek értelemszerűen érvényesülniük kell akkor is, ha a garázdaság bűncselekménye csoportos elkövetéssel valósul meg, s a csoport résztvevői akár egymást támogatva, akár egymással szemben állva vesznek részt a garázdaság egyik lehetséges elkövetési magatartásának, a személy elleni erőszaknak a kifejtésében.

Abban az esetben, ha a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti csoportot alkotó elkövetők kihívóan közösségellenes és megbotránkozás vagy riadalom keltésére objektíve alkalmas magatartása az egymással ellentétes érdekkörű, egymással szemben álló személy vagy személyek elleni erőszak kifejtésében - pl. egymás kölcsönös testi bántalmazásában - (is) megnyilvánul, a társtettesség megállapításának az összes követelménye megvalósul, éppen úgy, mint ha az együttesen cselekvők tényállásszerű ilyen cselekvősége kívül álló személy vagy személyek ellen hatna. Az egymás tevékenységének kölcsönös tudata ilyenkor nyilvánvaló. A szemben álló felek egymással szembeni tettlegessége során emellett a résztvevők mindegyike vitathatatlanul tisztában van azzal is, hogy a maga, és az őt támogató társa, valamint a vele szemben álló és hozzá hasonlóan erőszakkal cselekvő személy vagy személyek a saját magatartásukkal az alapvető közösségi normákat az együttélési szabályokat semmibe véve, azaz kihívóan sértik. A szemben álló és egymást sértően cselekvő felek szándékegysége tehát a köznyugalom, mint jogi tárgy közvetlen sérelmét vagy veszélyeztetését illetően kétségtelen. Igaz mindez akkor is, ha egyik elkövető a két vagy több személynek az egymással szemben kifejtett közösségellenes erőszakos cselekvőségébe az addigi történések ismeretében kapcsolódik be valamelyik oldalon, valamelyik felet támogatva.

Közömbös ebből a szempontból az, hogy a cselekményt milyen személyes indíték motiválta, amidőn az is, hogy a személy elleni erőszak kölcsönös kifejtése az egymással szemben álló feleknél azonos, vagy eltérő súlyosságú következménnyel járt.

A társtettesség iménti értelmezése a garázdaság csoportos elkövetése körében az ún. cselekmény-egység követelményét sem érinti: Ha ugyanis a garázdasággal valóságos alaki halmazatban a testi épséget sértő bűncselekményt is meg kell állapítani (BK 93.), ez a bűncselekmény az eredmény függvényében elkövetőként eltérően (könnyű testi sértésként, súlyos testi sértésként) minősülhet. Ekként pedig a garázdasággal alaki halmazatot alkotó testi épséget sértő bűncselekmény tekintetében az egymással szemben cselekvő felek között a társtettesség valóban kizárt lesz, ugyanis a passzív alany (sértett) különbözősége folytán nem ugyanazt a szándékos bűncselekményt valósítják meg. Az ellenféllel szemben szándékegységben, s a társtettesség egyéb ismérveivel azonos oldalon cselekvők azonban a testi épséget sértő cselekményt társtettesként követik el. Ugyanez a helyzet nyilvánvalóan akkor is, ha a garázdaság bűncselekményének szubszidiárius jellege folytán a garázdaság és a testi épséget sértő bűncselekmény alaki halmazata látszólagos, és csak a testi épséget sértő garázdaságnál súlyosabb bűncselekmény elkövetése állapítható meg.

A kifejtettek folytán helyesen utal a jogegységi indítvány arra, hogy a csoportos garázdaság bűncselekményét elkövetők lehetnek mindnyájan társtettesek, társtettesek és részesek, vagy tettes és részesek, de kizárt az, hogy a csoport résztvevői közül a garázdaság törvényi tényállását megvalósító elkövetők (legalább két személy) önálló tettesként legyenek felelősségre vonhatók.

A jogegységi tanács a határozatát - a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2007. november 5.

Dr. Kónya István s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Belegi József s. k.,

előadó bíró

Dr. Édes Tamás s. k.,

bíró

Dr. Akácz József s. k.,

bíró

Dr. Katona Sándor s. k.,

bíró