BH 2014.9.271 Nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe az az öröklési szerződés, amelyet a szülő a kötelesrészre jogosult gyermekei közül azzal köt meg, aki képes és hajlandó részére, gyógyíthatatlan betegségé­ben megfelelő szolgáltatásokat nyújtani [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (1) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].

[1] A felperes keresetében az örökhagyó és az alperes között 2010. február 8-án létrejött öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte annak nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző volta miatt az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésére alapítottan, mivel álláspontja szerint az öröklési szerződés megkötésének időpontjában az alperes számíthatott az örökhagyó közeli halálára.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[3] A megállapított tényállás szerint a peres felek testvérek. Édesanyjuk, az örökhagyó házasságát a bíróság 2001-ben felbontotta. Ekkor az alperes már nagykorú, a felperes 14 éves volt, aki kérésére az édesapjánál került elhelyezésre, míg az alperes életvitelszerűen, folyamatosan az édesanyjával élt. A felperes kapcsolata az örökhagyóval eseti látogatásokra korlátozódott, 2009 nyarán találkoztak utoljára.

[4] Az örökhagyónál 2004-ben daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, ezért műtétekre, kemoterápiás és sugárterápiás kezelésekre került sor. A táppénzes időszakot követően rokkantsági nyugdíjba ment.

[5] Az örökhagyó önmagát és háztartását - a nagyobb bevásárlások lebonyolításának kivételével - 2009. év végéig el tudta látni. 2010. év elejétől azonban teljes mértékben ápolásra és gondozásra szorult.

[6] Az alperes 2004-től az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott, ahonnan 2008 márciusában az örökhagyó kérésére tért véglegesen haza. 2008 júniusától kizárólag az örökhagyót ápolta, gondozta, Budapestre és Miskolcra rendszeresen szállította kezelésekre; 2008. július 31-től ápolási díjban részesült.

[7] Az örökhagyó 2008-ban már kezdeményezte az alperesnél, hogy kössenek öröklési szerződést, majd 2010 februárjában adott ügyvédnek megbízást a öröklési szerződés elkészítésére, akinek elmondta, hogy gyermekei közül kizárólag az alperesre számíthat, ez a fia évek óta gondoskodik róla, szeretettel veszi körül, míg a másik gyermekével semmilyen kapcsolata nincs; betegségére tekintettel biztosítani szeretné, hogy a jövőben is ez a gyermeke - az alperes - lássa el.

[8] 2010. február 8-án ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt öröklési szerződést kötött az alperessel, amelyben az alperes mint szerződéses örökös vállalta az örökhagyó ápolását, gondozását, tartását, gyógyíttatását és halála esetén illő módon való eltemettetését. A tartás fejében az örökhagyó a szerződésben megjelölt ingatlanai, valamint a halála idején meglévő minden ingó-, ingatlan- és készpénzvagyonának örököséül nevezte meg.

[9] Az örökhagyó 2010. március 26-án került kórházba, ahol március 31-én elhunyt. A közjegyző a hagyatékát ideiglenes hatállyal az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökös - alperes - részére adta át.

[10] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai - így különösen a felperes indítványára beszerzett írásbeli és szóban kiegészített orvosszakértői vélemény, az örökhagyó háziorvosának tanúvallomása, valamint az örökhagyó naplójában: "célfüzetében" rögzítettek - alapján úgy foglalt állást, hogy a szerződéskötés időpontjában sem az örökhagyó, sem az alperes nem volt tisztában az örökhagyó tényleges életkilátásaival, ezért az örökhagyó mintegy másfél hónappal később bekövetkező halála miatt a szerződéskötés nem ütközik jóerkölcsbe és ez okból nem tekinthető érvénytelennek. Számos eseti döntést felhívva - BH 2004.53., BH 2007.188., BH 2012.6.157. - rámutatott arra, hogy az örökhagyó gyógyíthatatlan betegségének ismerete önmagában nem elegendő a szerződés jóerkölcsbe ütköző voltának megállapításához, különösen ha a szerződéses örökös már a szerződés megkötése előtti időszakban huzamosan ellátta a szerződésben rögzített feladatokat. Kiemelte, hogy ebben az esetben az alperes már a szerződés megkötését megelőzően is tevékenyen részt vállalt a feladatokból, az örökhagyó állapota által indokolt mértékben.

[11] Rámutatott továbbá arra is, hogy bár a szerződés jellegével szükségszerűen együtt jár, hogy az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy nem számítandó be a kötelesrész alapjába, ez önmagában nem eredményezi a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltát.

[12] Az elsőfokú ítélet indokolásában kiemeltek szerint bár az orvosszakértő valószínűsítette, hogy a szerződéskötéskor számítani lehetett az örökhagyó közeli időpontban bekövetkező halálára, azonban az időpont meghatározást a szakértő is csupán jóslásnak tartotta. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a laikus számára csak a beteg kezelésének a ténye volt észlelhető (az nem, hogy ez csak tüneti és nem gyógyító jellegű), maga az örökhagyó is reménykedett a 2010. tavaszi felgyógyulásában, csupán február 23-án rögzítette a betegsége valós stádiumával való szembesülését. Nem talált adatot arra vonatkozóan, hogy az alperest állapotáról, életkilátásairól bárki tájékoztatta volna.

[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[14] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és az arra alapított döntéssel is mindenben egyetértett.

[15] A fellebbezés kapcsán kiemeltek szerint az örökhagyó a szerződéses szabadság elvéből következően szabadon dönthetett arról, hogy az évek óta fennálló súlyos betegsége miatt szükségessé váló tartását, gondozását milyen módon kívánja megoldani. A másodfokú bíróság megítélése szerint az adott öröklési szerződés nem esik a társadalmi közfelfogás szerint erkölcsileg súlyos megítélés alá, nem sérti a társadalom kialakult erkölcsítéletét, a szerződéssel elérni kívánt célt, a szerződés tárgya megfelel a jóerkölcs polgári jogi követelményének.

[16] Rámutatott végül arra, hogy a felperes által hivatkozott nem megfelelő teljesítés nem érvénytelenségi ok; szerződésszegés miatt az örökhagyó indíthatott volna szerződés megszüntetése iránti pert.

[17] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének a keresete szerinti megváltoztatását kérte.

[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint nem találta alaposnak.

[19] A felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag annak vizsgálata képezte, hogy az első- és másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott-e arra a következtetésre, hogy az öröklési szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe.

[20] Az eljáró bíróságok a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges körben a bizonyítást lefolytatták; a bizonyítási eljárás adatainak egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásmentes és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapították meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetés is helytálló.