AVI 2011.4.36 A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata megkülönbözteti az alaki és tartalmi hiányosságot a számla hitelessége tekintetében [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék K.30223/2006/17., Kúria Kfv.35277/2007/5. (*AVI 2011.4.36*, BH 2009.5.164)

***********

Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, kivéve 2003. július hónapot.

A vizsgálati jegyzőkönyv III. fejezet 5) pontjában megállapította, hogy a felperes kapcsolt vállalkozásától az M. Bt.-től olyan számlákat fogadott be, amelyeknél a számlakibocsátó nyomtatványboltban megvásárolt számlatömbök sorszámát felhasználva szövegszerkesztővel, azaz nem számlázó programmal bocsátott ki "számla elnevezésű" dokumentumokat. Az adóhatóság ezeket nem fogadta el hiteles bizonylatnak, mivel a számlakibocsátó nem rendelkezett zárt rendszerű, az azonos sorszámú számla ismételt kibocsátását megakadályozó számítógépes rendszerről. Erről a tényről a felperes tudhatott, mivel ügyvezetője a kibocsátó üzletvezetésére és képviseletére jogosult beltagja.

Az ellenőrzés megállapította, hogy a kifogásolt számlák egyébként a könyvelésben és az adóbevallásban is szerepeltek. Azonban a módosított 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. § (1) bekezdés alapján, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés, 16-17. és 20. pontjában írtaknak nem feleltek meg.

A felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel, ezért az elsőfokú bíróság határozatával a felperes terhére 36 500 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet javára 2 385 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Továbbá 16 332 000 Ft adóbírság és 19 643 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 25 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte.

A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott adóbírság összegét a 11 586 000 Ft-ra leszállította, azaz a törvény által előírt 50% helyett 30%-ra mérsékelte.

Az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy elévülési időn belül jogosult az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására a jogszabály szerint kibocsátott számlák alapján.

A felperes eredeti kereseti kérelmében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A bírósági eljárás időtartama alatt a felperes az alperesi felhívás szerint, a jogszabálynak megfelelően kibocsátott számlák alapján érvényesítette az adólevonási jogosultságát, ezt az adóhatóság teljesítette.

Ezt követően a felperes a keresetét módosította és kizárólag az adóbírság és a késedelmi pótlék kiszabásának jogszerűségét vitatta. A felperes hangsúlyozta, hogy a helytelen számlakibocsátás következményeként a költségvetést kár nem érte, valamennyi gazdasági esemény megvalósult, az adót bevallották és befizették. Ezért a számlakibocsátás szankciója kizárólag mulasztási bírság lehetett volna, a levonási jogát a számlakibocsátás körüli hibák kijavításával gyakorolhatta.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.