BH 2009.5.164 Az áfa-levonási jog gyakorlása során - a bírság kiszabásakor - meg kell különböztetni a tartalmi és alaki hiányosságokat [1992. évi LXXIV. tv. 32. §; 2003. évi XCII. tv. 171. §].

Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000-2004. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben, kivéve 2003. július hónapot.

A vizsgálati jegyzőkönyv III. fejezet 5. pontjában megállapította, hogy a felperes kapcsolt vállalkozásától a M.Bt-től olyan számlákat fogadott be, amelyeknél a számlakibocsátó nyomtatványboltban megvásárolt számlatömbök sorszámát felhasználva, szövegszerkesztővel, azaz nem számlázó programmal bocsátott ki "számla elnevezésű" dokumentumokat. Az adóhatóság ezeket nem fogadta el hiteles bizonylatnak, mivel a számlakibocsátó nem rendelkezett zárt rendszerű, az azonos sorszámú számla ismételt kibocsátását megakadályozó számítógépes rendszerrel. Erről a tényről a felperes tudhatott, mivel ügyvezetője a kibocsátó üzletvezetésére és képviseletére jogosult beltagja.

Az ellenőrzés megállapította, hogy a kifogásolt számlák egyébként a könyvelésben és az adóbevallásban is szerepeltek. Azonban a módosított 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. § (1) bekezdés alapján, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés, 16-17. és 20. pontjában írtaknak nem feleltek meg.

A felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel, ezért az elsőfokú bíróság határozatával a felperes terhére 36 500 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet, javára 2 385 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Továbbá 16 332 000 Ft adóbírság és 19 643 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 25 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte.

A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott adóbírság összegét a 11 586 000 Ft-ra leszállította, azaz a törvény által előírt 50% helyett 30%-ra mérsékelte.

Az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy elévülési időn belül jogosult az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására a jogszabály szerint kibocsátott számlák alapján.

A felperes eredeti kereseti kérelmében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A bírósági eljárás időtartama alatt a felperes az alperesi felhívás szerint, a jogszabálynak megfelelően kibocsátott számlák alapján érvényesítette az adólevonási jogosultságát, ezt az adóhatóság teljesítette.

Ezt követően a felperes a keresetét módosította és kizárólag az adóbírság és a késedelmi pótlék kiszabásának jogszerűségét vitatta. A felperes hangsúlyozta, hogy a helytelen számlakibocsátás következményeként a költségvetést kár nem érte, valamennyi gazdasági esemény megvalósult, az adót bevallották és befizették. Ezért a számlakibocsátás szankciója kizárólag mulasztási bírság lehetett volna, a levonási jogát a számlakibocsátás körüli hibák kijavításával gyakorolhatta.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.

A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság mindenben osztotta az adóhatóság álláspontját. Rámutatott arra, hogy az Áfa. tv. 32. §, 35. § (1) bekezdése, valamint a 2001-től hatályos számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 83. § (2) bekezdése, 165. §, 166. § (2) bek., és 167. § (2) bekezdése alapján csak alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló bizonylat alapján kerülhet sor az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. Azt, hogy mikor alkalmas adóigazgatási azonosításra és milyen feltételek fennállása esetén a számla, a hivatkozott PM rendelet szabályozza.

Az adóhatóság méltányos eljárást folytatott, hiszen másodfokon a bírságot mérsékelte, ettől eltérő egyes szempontokat az elsőfokú bíróság nem értékelt.