842/H/1993. AB határozat

Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének a lakások fenntartásának támogatásáról, a lakbérekről és az önkormányzati lakások eladhatóságáról szóló 44/1992. (XII. 15.) KR. rendelete 23. és 24. §-a törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének a lakások fenntartásának támogatásáról, a lakbérekről és az önkormányzati lakások eladhatóságáról szóló 44/1992. (XII. 15.) KR. rendelete 23. és 24. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést visszautasítja, az e rendelet 29. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés ügyében indított eljárást pedig megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

A köztársasági megbízott - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a szolnoki közgyűlés nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének a lakások fenntartásának támogatásáról, a lakbérekről és az önkormányzati lakások eladhatóságáról szóló 44/1992. (XII. 15.) KR. rendelete (a továbbiakban: Kr.) 23., 24. és 29. §-ai törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Álláspontja szerint a Kr. 23. és 24. §-a ellentétes a lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 45/1982. (X. 7.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt.r.) és a végrehajtására kiadott 19/1982. (X. 7.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVM.r.) előírásával, ugyanis a Kr. az e rendeletekben meghatározott mértéknél magasabb lakbért állapít meg. A Kr. 29. §-át azért támadta a kezdeményező, mivel az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) és a végrehajtására kiadott ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezései sérelmével az önkormányzati tulajdonban lévő lakások elidegenítésének teljes tilalmát rendelte el.

A kezdeményezés benyújtását követően az Országgyűlés elfogadta a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVII. törvényt (a továbbiakban: Lt.), amelynek 1. sz. melléklete II. fejezete j) pontja az MT. r.-t, a III. fejezet u) pontja az ÉVM.r.-t, a IV. fejezet z) pontja pedig a Korm. r.-t és a Vhr.-t hatályon kívül helyezte.

Az Lt. 34. § (1) bekezdése felhatalmazta az önkormányzatot arra, hogy a tulajdonában lévő lakások lakbérének mértékét rendeletében állapítsa meg. Az Lt. 76. § (2) bekezdésében előírt lakbéremelési moratórium 1994. június 30-ával lejárt. A 96. § (2) bekezdése szerint az önkormányzati lakás lakbéremelésének tilalmára vonatkozó rendelkezés 1993. július 30-án lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság a benyújtott iratok alapján azt is megállapította, hogy Szolnok Megyei jogú Város Közgyűlése a 14/1995. (III. 21.) KR. rendeletével a Kr.-t módosította.

A megváltozott jogi helyzetre tekintettel az Alkotmánybíróság jogvesztő határidővel, végzésben hívta fel a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy nyilatkozzék a kezdeményezés fenntartásáról.

A Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a kezdeményezést a következők szerint tartotta fenn. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kr. 23. és 24. §-aiban foglalt rendelkezések törvényellenességét az 1993. május 1. és 1994. június 30-ig (a Kr. lakbérfizetési kötelezettséget megállapító előírásai hatálybalépéstől a lakbéremelési tilalom fennállásáig), valamint a 29. § törvényellenességét 1993. május 1. napjától 1994. április 11. napjáig (az elidegenítési tilalmi listának a szolnoki önkormányzat 16/1994. (IV. 11.) KR. rendeletével való törléséig). Az indítvány arra irányuló kérelmet is tartalmazott, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket "a megjelölt időszakra vonatkozóan" semmisítse meg és mondja ki alkalmazhatóságuk tilalmát.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kezdeményezés a következők miatt nem megalapozott.

1. A kezdeményező a Kr. 23. és 24. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványát a már hatályon kívül helyezett jogszabályokba való ütközésükre alapozta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja, valamint a 37. § szerint az alkotmányellenesség utólagos megállapítására irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányosságát az Alkotmányhoz való viszonyuk figyelembevételével vizsgálja. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 98. § (3) bekezdésének megfelelően a közigazgatási hivatal vezetője - törvényességi ellenőrzési jogkörében - azt vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat rendelete megfelel-e a jogszabályoknak. Az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közigazgatási hivatal vezetője az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről szóló, az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott indítvány alapján hozott 11/1992. (III. 5.) AB határozatában pedig elvi éllel állapította meg a következőket: "keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az új Alkotmánynak kell megfelelnie" (ABH 1992, 81.).

Mindezekből viszont az is következik, hogy a törvényességi kontroll keretében az Alkotmánybíróságnak az alacsonyabb szintű jogszabályt az éppen hatályos törvényi rendelkezéshez kell viszonyítania. Az Abtv. és az Ötv. említett előírásai és az idézett AB határozat együttes értelmezéséből tehát az következik, hogy a közigazgatási hivatal vezetője az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését abban az esetben kezdeményezheti, amennyiben az nem felel meg a hatályos Alkotmánynak, vagy más, az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű hatályos jogszabálynak.

A vázoltakra tekintettel az Alkotmánybíróság - mivel a Kr. 23. és 24. §-át illetően a kezdeményezés elbírálására nincs hatásköre - az indítványt visszautasította.

2. A Kr. 29. §-a felülvizsgálatára irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szolnoki közgyűlés 39/1993. (XII. 20.) KR. rendeletének 19. §-a 1994. április 1-jével ezt az előírást a rendelkező részben foglaltak szerint hatályon kívül helyezte.

Az Abtv. már említett 1. § b) pontjának megfelelően az Alkotmánybíróság hatáskörébe - egyebek között - a hatályban lévő jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. A már hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét is vizsgálja azonban az Alkotmánybíróság az Abtv. 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés és az e törvény 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz esetében, valamint - a 7/1994. (II. 18.) AB határozatban megfogalmazott elvi jelentőségű megállapítás szerint - az öt éven belül elvégzendő adóellenőrzési ügyekben a még alkalmazandó adójogszabályok esetében.

A vázoltak figyelembevételével, valamint az Ötv. már említett 98. § (3) bekezdése és 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közigazgatási hivatal vezetője kizárólag a hatályos önkormányzati rendelet felülvizsgálatát kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál.

Mivel a Kr. 29. §-a a kezdeményezés fenntartásának időpontjában már nem volt hatályos rendelkezés, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ebben a vonatkozásban tárgytalanná vált és az eljárást megszüntette.

Budapest, 1995. június 27.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró